Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-05 / 29. szám

Családostul Á" P«E S.T M f 'G Y FI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁS A XVI. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1974. FEBRUÁR 5., KEDD Községiejl&sxtés Társadalmi munkával is sokan segítettek Élen a monoriak és az ecseriek A monori egyike Pest me­gye, de az ország legnagyobb járásainak, Budapest környé­kén pedig ebből a járásból járnak a legtöbben a főváros­ba dolgozni, mintegy naponta érzékelve a lakóhelyük és Budapest közti különbséget. A járás, illetve a községek vezetői igyekeznek minden tő­lük telhetőt megtenni a fej­lődésért, azonban az igyekezet egymagában nem elég: pénz és a lakosság segítsége is szükséges hozzá. Tavaly 51 millió 892 ezer forint állt a járás közsé­geinek rendelkezésére, ha a feladatokat nézzük, ke­vés, de ha az előbbi évek összegéhez viszonyítjuk, jelentős: a korábbi 10 év egyikében sem állt ennyi. Az 51 millióból december 31-ig a községek 34 millió 920 ezer forintot költöttek el (a befe­jezett munkák egy részét még nem számlázták le), és állami költségvetésből is megvalósult néhány beruházás. Péteri községben az orvosi rendelő és szolgálati lakás, Pi­lisen a központi orvosi rende­lő és lakás, Sülysápon a 8 tantermes iskolához tartozó konyha és tornatermi rósz, Vecsésen az OTP-lakótelep csatornarendszere építésének számlái csak most készülnek el. Majdnem 17 millió forintot irányítottak át a községek tar­talékalapjukra, például Vasa­don új óvodára, Üllőn 16 tan­termes iskolára, Gyomron pe­dig vízműre. A járás tavalyi leglényege­sebb beruházásai: Vasárnap: szünnap Ami van, legyen korszerű Vladár Sándomé — a málló Vakolatú konyhában. Mutnefalvy Adorján felvétele Monoron két vendéglátó egységben lehet étkezni: a Vigadó és a Fészek vendég­lőben. A Vigadó fogadja a köz­pont intézményeinek, a ta­nácsnak, az OTP-nek, az Ál­lami Biztosítónak dolgozóit, s onnan előfizetéses ebédet is hordanak a monoriak napon­ta. Hét végén azonban va­csorázni szinte lehetetlen a Vigadóban: zsúfolt a terem táncolókkal, szórakozókkal, hiszen Monoron négy helyre mehet az ember olyankor: a moziba, a művelődési házba, a Hangulat-presszóba és a Vi­gadóba; este nyolckor he­lyet egyik vendéglátó egy­ségben sem találni. A Fészek vasárnap zárva tart. Kérdezem az üzlet veze­tőnőjétől, miért, hiszen a for­galmuk vasárnap sem lenne kicsi? A délelőtti „söröző tár­saságok”, az ebédelni kívánó családok nem értik, miért fo­gadja őket lehúzott redőny. S bizonyára este sem konga- na a terem az ürességtől, bár a zenés helyekkel nem verse­nyezhetne, csak zenegépet működtet, de éppen ideális annak, aki nyugodtan sze­retne vacsorázni, beszélgetni, s mert kívülreked a zajos Vigadón, a zsúfolt Hangulat­presszón, hazamegy. A vezetőnő széttárja a ke­zét: — Zárva tartunk, igaz. Pe­dig tudom, hogy lennének vendégeink. Dehát nemcsak ez a gond ... A Fészek vendéglő sze­mélyzete héttagú: hárman dolgoznak a konyhában, ket­ten kiszolgálnak. Nincs köz- étkeztetés, étlap szerinti ét­kezés van, pedig az előbbire is lenne igény, a konyha azon­ban elhanyagolt, korszerűtlen: a falról potyog a vakolat, az egyik gáztűzhely felett is mal­iik a festés. A lefolyó nemrég készült el, a tatarozást most terve­zik: apránként korszerűsí­tenek. Vladár Sándorné és Zamecs- nik Györgyné, a két szakács­nő itt főzi meg naponta az 50—60 tál ételt, a már híres Fészekbeli babgulyást, ha­lászlevet. Jó ízű házi kosztot kap a vendég. Hétköznapo­kon. Vasárnap — szünnap. A havi ételforgalom így is 25—30 ezer forint. Több lenne, ha több gondot fordítanának a Fészekre. Megérné. Nem dúskálunk sem vendéglők­ben, sem szórakozóhelyekben Monoron. Legalább az legyen korszerű, ami van. K. Zs. Monoron lakásépítés elő­készítő munkálataira 2 millió 783 ezer forintot fordítottak, százszemélyes óvodára egymillió 322 ezer forintot, az iskolai napkö­zi egymillió 798 ezer fo­rintba került, a fedett csatornarendszer 5 millió 962 ezer forintba; Vecsésen elkészült a szenny- yízcsatoma-hálózat gerincve­zetéke, 3 millió 875 ezer, fel­épült az impozáns külsejű és berendezésű tanácsi költség- vetési üzem, valamint a párt­székház a tanács épületéhez kapcsolódó része, egymillió 394 ezer forintért. Gyömrőn 844 ezer forintot vett igény­be az új buszforduló megépí­tése. Tavaly, a most elkészült összesítés szerint, 24 millió 714 ezer forint értékű társa- 1 dalmi munkát végzett a la- I kassáig, a közületekkel, a já- i rásért, illetve községe érdeké- i ben. j A járásban kilencvenkilenc- ezer-nyolcszázkilencvenkettő ember él, egy lakosra tehát 247 forint társadalmi munka­érték jut, természetesen bele­számítva a csecsemőket, gye­rekeket és a munkaképtelen öregeket is. Ha figyelembe vesszük, hogy 1972-ben csak 179 forint jutott, a fejlődés, a segítőkészség fokozódása forintban is mérhető. Legtöbbet a monoriak tet­tek községükért, akiknek mindegyike 540, s az ecseriek, akiknek mindegyike 385 forint értékű társadalmi munkát vég­zett. A községek tanácsülései már értékelték az 1973-as évet, vagy az elkövetkező hetekben értékelik, de már az idei köz­ségfejlesztési tervek végrehaj­tására is megtették az előké­születeket. Kovács György JEGYZET Valóba n megéri nekik? A naptár telet mutat, de az idő tavaszias. A főbb utak nem csúszósak, de a mellékutakon is egyre job­ban szikkad a sár, nem csoda tehát, hogy a közuta­kon nyárias a forgalom, és az sem, hogy a kerékpáro­sok napról napra többen vannak. S amint megtudtuk, saj­nos, sok köztük az olyan, aki a közúti közlekedés szabályait semmibe veszi. Tavaly például harminc kerékpárost ért baleset, de ez év januárjában is már nem egyet. A minap Monoron, a Kossuth Lajos és Ady Endre út kereszteződésétől a sorompóig kereken hat kivilágítatlan kerékpárost előztünk meg ismerősöm autójával, majd a sorom­pótól a 4-es műúti elágazá­sig újabb két olyan kerék­párost hagytunk el, akinek járművén sem elöl, sem hátul nem égett a lámpa, aztán a 4-es műúton Üllőig, pedig már 6 óra is elmúlt, négy sötét kerékpárral ta­lálkoztunk. — ök az autósok rémei — jegyezte meg útitársam. Valóban! Különösen elő­zések alkalmával jelente­nek veszélyt az autósok­nak, de saját testi épségü­ket is veszélyeztetik, s eset­leg gyermekükét is, mert nem egy kerékpáros kis­gyereket is szállít. Igen nagy a felelőtlenség, melyet meggondolatlanul, a lámpa árának megtakarí­tása okából követnek el. Vajon megéri nekik? (k. gy.) A műhelyvezető Negyven éve egy munkahelyen Szerencsés kimenetelű gépkocsibaleset A felelőtlen kerékpáros elmenekült Késő este volt, amikor a 4-es számú útról Szkárosi La­jos, kecskeméti szabó kisipa­ros CE 23—48-as rendszámú, Skoda gyártmányú autójával rákanyarodott a pilisi Rá­kóczi útra, a KRESZ előírá­sainak megfelelően, körülbe­lül 55—60 kilométeres tem­póval haladva Nyáregyháza felé. A MÁV-állomás előtt mint­egy 100—150 méterrel egy kivilágítatlan kerékpár ha­ladt szabálytalanul az autó előtt, melyet Szkárosi La­jos jóformán csak az utolsó pillanatban vett észre. A gép­kocsivezető, hogy a biztos gá­zolást elkerülje, kétségbe­esetten fékezett, következés­képp, tempósan haladó jár­műve megpördült tengelye körül, és a bal kéz felőli vi­zesárokba zuhant, ahol fej­tetőre állt, kerekeit az égre meresztve. A kecskeméti szabó kisipa­ros csodával határos módon nem sérült meg, de mire ki- kászálódott a volán mögül, a felelőtlen kerékpárosnak nyo­ma veszett. A gépkocsit, mely ugyan­csak szerencsésen, jelenték­telen horpadással úszta meg a balesetet, az éppen befutott kései munkásvonat fiatal férfi utasai emelték ki a vizesárok- bóL (rakovszky) íVffSOR MOZIK Gyömrő: A fogoly ítéletre vár. Maglód: Mária, a skótok királynője. Mende: A lángoló tenger. Monor: Cható földje. Pilis: Az arany lakodalom­üllő: A félszemű seriff- Ve- csés: Halálgyár az őserdőben I—II­MÜVELŐDÉSI HÁZAK Gyömrő, 18 óra: fiatal uta­zók klubja (A budai vár). Mo­nor, 14 óra: a társadalmi ve­zetőség ülése; az ifjúsági és az utazók klubjának összejövete­le, motorvezetői tanfolyam 17 Órakor­Hideg, szállás, huzatos, nagy műhelyből állott akkor még a gyár Kőbányán, ahol a taliga, a tragacs meg az em­ber testi ereje volt a legjobb, legeredményesebb protekció, amikor munkásokat vettek fel. Viruló bolgárkertészetek, meg nádat bőven termő, bű­zös mocsarak terpeszkedtek a hosszú Gyömrői út két olda­lán, mikor, negyven évvel ez­előtt, az üllői Czompó Pál be­lépett a tűzállótéglagyár kapu­ján. Akikor még hagyományos formákat gyártottak és apró tégelyeket az arany meg a pla­tina olvasztásához az ékszeré­szeknek. A nyersanyag a kül­földről importált magnezit volt, meg a samott. Ma több mint húszezer sab­lon, forma sorakozik az aszta- losiműhely polcain: a gyár ugyanis a világ minden részé­be szállít, s a tűzálló termé­kek készítése, minősége, for­mája, alakja a megrendelők kívánsága szerint változik, de persze, akad még olyan ter­mék ma is, amelyet negyven évvel ezelőtt készült sablonok alapján gyártanak. A termékek tartósságát, tűz- állóságát vegyi anyagok fel- használásával is elősegítik, minőségével pedig mindenütt elégedettek. A szerény asztalosműhely­vezető, többszörös élmunkás, kiváló dolgozó, törzsgárdatag társai- közül, akikkel együtt lépett be fél emberöltő előtt, már egyetlen egy sem találha­tó az óriásra nőtt gyárban. Negyven év, bizony, nagy idő! Felesége szintén a tégla­gyárban dolgozik, több mint harminc éve, a fia is törzs­gárdatag már, s a menye is nemsokára jubilál, mivel csaknem öt éve a gyár mun­kása. Czompó Pál szenvedélyes vadász is, a helybeli MAGNE­ZIT Vadásztársaság vezetősé­gének tagja. Szabad idejében, még akkor is, ha térdig ér a hó, hordj a-viszi az álla telesé­get, óvja, védi Üllő határának félénk apróvadjait, s puskát is csak azért hord a vállán, hogy irtsa, pusztítsa a kártékony ra­gadozókat­Nyugdíjra még nem gondol. — A nyugdíj — mondotta —, csak az öregek jutalma. Az az ember, akinek sok a dolga, tennivalója, nem öregszik meg. Kiss Sándor Gyömrőn, február tizenötödikén Lottósorsolás és divatbemutató A lottó 7. heti sorsolását, február 15-én, a gyömrői mű­velődési házban tartják meg. A műsorban, mely délelőtt 9 órakor kezdődik, fellép Magay Klementina, Horváth Vilmos, Győri Márta, a Bendák— Meggyesi kettős és a Nautilus együttes, továbbá a Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet divat- bemutatóját is láthatják a je­lenlevők. Konferál: Gálfi Já­nos. JOGI ELŐADÁS — DIÁ­KOKNAK. A monori József Attila Gimnáziumban dr. Győ­ri Györgyné A fiatalok házas­sága, a válások okai címmel jogi előadást tartott a III. és IV. osztályos tanulóknak. ÖTLÁBÜ BÁRÁNY. Az ül­lői Kossuth Tsz juhászatában ötlábú bárány született. A kü­lönös jószágnak, mely egész­séges és szépen fejlődik, sok nézője akad. A teremfoci sikere Százötven gól A helyi tornacsarnokra ki­alakított szabályokkal, vasár­nap megkezdődött a járási sportfelügyelőség által a téli spartakiád keretében kiírt te­remfoci-bajnokság Monoron. Az első forduló napján há­rom csoport selejtező mérkő­Tuzoltók — házról házra Szívélyes fogadtatás odatette az asztad kellős köze­pére. Az anyja arca egyszeriben piros lett, a lavinát azonban már nem lehetett megállítani: a tálban diós- és mákos beigli volt, s azonnal látni lehetett rajtuk, hogy nem az idén ké­szültek. Az asszonyka restellkedve mondta, nehogy egyenek be­lőle, mert az még szilveszteri maradék, Katika azonban job­ban megvilágította a helyze­tet: — Tegnap apu mérgesen je­lentette ki, hogy ezt a sok sü­teményt a tűzbe kell dobni, hisz nem kell már a kutyának sem. Anyu erre azt mondta, hogy még csak négy hetesek, sok ember bizonyára szívesen elrágcsálná őket. Nem is dob­tuk a tűzbe. A tűzoltó bácsik bizonyára örülnek nekik. Miklós bácsi rögtön feltalál­ta magát: három fakó height zsebre vágott, és mosolyogva mondta, hogy otthon majd el­rágcsálja, s a rend kedvéért hasonlóképp tett és nyilatko­A sülysápi 1. és 2. számú önkéntes tűzoltótestület közös összejövetelén, még decem­berben elhatározták, hogy a község minden egyes lakóhá­zába ellátogatnak, és ellenőr­zik, hogy végrehajtja-e a la­kosság a tűzrendészeti előírá­sokat? A tűzoltó testületek tagjai a napokban, házról házra járva, a községbelieket figyelmeztet­ték a legfontosabb tennivalók­ra. Jártak a padlásokon is, és mindenkinek megmondták, hogy a kémény mellett más­fél méternyire ne tartsanak gyúlékony anyagokat, a szo­bákban pedig a bútorokat a kályháktól másfél méternyire helyezzék el, vagy állít­sanak azbeszt ellenzőket a kályhák mellé. Arra is meg­kérték a lakókat, hogy a ker­tekben, illetve az udvarokon, a tűzveszély elkerülése érde­kében, a szalma- és a széna­boglyákat 6—8 méternyire tá­volítsák el a lakóépületektől. Több tűzoltóval az ellenőr­zés során alkalmunk volt be­szélgetni. Valamennyien el­mondották, hogy súlyos hibát sehol nem tapasztaltak, egyben azt is közölték, hogy Sülysá­pon mindkét testület tűzoltó­felszerelése és berendezése ki­tűnő állapotban van, a kocsik bármely pillanatban üzembe helyezhetők. ★ A napokban mosolygós ar­cú tűzoltók jártak Szőlősnya­ralón: az egyik már túl volt a hatvanon, a másiknak pedig csupán néhány hajszál lenge­dezett a fejebúbján. A feszültség újabb két po­hárka bor révén hamarosan feloldódott, s utána a fiatal­asszony a kapuig kísérte ki a két tűzoltót. A kis Kati állandóan ott sündörgött körülöttük, majd felmászott a kerítésre, s így kiáltott a két távozó férfi után: — Ugye, a bácsik holnap is eljönnek, hogy rágcsáljanak a süteményből? Krátky László zéseit bonyolították le. A cso­portgyőztesek jövő vasárnap 10 órától játsszák a döntőt. EREDMÉNYEK Első csoport: Albertirsa— Vasad II. 13:6, Monor I.—Al­bertirsa 4:6, Monor I.—Vasad II. 17:10. Továbbjutott: Al­bertirsa. Második csoport: Kőröste- tétlen—Monor II. 10:17, Vasad I. —Kőröstetétlen 9:2, Monor II. —Vasad I. 17:10, Továbbju­tott: Monor II. Harmadik csoport: Vecsés— Dánszentmiklós 4:6, Dán- szentmiklós—Törtei 11:5, Ve­csés—Törtei 12:11. Továbbju­tott: Dánszentmiklós. A negyedik csoport selej­tező mérkőzéseire a jövő va­sárnap 8 órakor kerül sor. TAPASZTALATOK, VÉ­LEMÉNYEK Solti László, a torna egyik főszervezője: — A sportszerűséget, techni­kát, a test-testelleni játékot kiválóan lehet gyakorolni, al­kalmazni. Gyors a játék, és aki megnézi, remekül szórakozhat. Hunyadi László járási sport­felügyelő: — Ügy látszik, tömünk kell a fejünket, hová helyezzük el a nézőket. Örömmel láttam, hogy a cél, amelyet a tervezés­kor és kivitelezéskor a párt- bizottság kitűzött, és az alar>- kőbe foglalt oklevél is tartal­maz — a tornacsarnok szol­gálja a tanulóifjúság sporto­lásán túl a község, az egyete­mes sport ügyét —, megvaló­sul. A játékosok és nézők véle­ményét Tóth János így foglal­ta össze: — Végre ilyen is van, ezt is megértük. ★ Az igazán jó mérkőzések csak ezután következnek. A tornacsarnok további prog­ramja- február 10-én a terem­foci (felnőttek) döntői. 17-én az ifjúságiak teremfoci-baj­noksága, 24-én az asztalitenisz iárási spartakiád döntői, már­cius 3-án az úttörők teremfo­ci járási bajnoksága. <-sk-) A két férfit az egyik ház kiskapujában egy 4—5 éves kislányka fogadta, mégpedig igen nagy örömmel. — Ki vagy te? — kérdezte tőle az egyikük. A lányka bogárszeme tágra nyílt: — Hát nem ismer a bácsi? Én vagyok a Katika. És a bá­csi kicsoda? — Miklós bácsi vagyok — nevetett a férfi — ő pedig Sa­nyi bácsi. Adj neki egy nagy pacsit. Sanyi bácsi máris tartotta a tenyerét, s Katika hatalma­sat belecsapott. — És mit akarnak tőlünk a bácsik? — Persze, te nem tudod, hogy tűzoltók vagyunk. Látod, látod, ezt elfelejtettük meg­mondani. Mindegyik házba bemegyünk, és arra kérjük az apukákat, anyukákat, vigyáz­zanak, nehogy meggyulladjon valami a házban, vagy az ud­varon. ★ A lakásban csak a ház asz- szonya tartózkodott. A tűzoltók, a bemutatkozás után, azonnal munkához láttak. Egyikük fel­mászott a padlásra, s megnéz­te, hogy a kémény mellett közvetlenül van-e gyúlékony anyag, a másik pedig a szobá­ban, a kályha mellé azbeszt ellenző elhelyezését javasolta. Munkájuk végeztével a két tűzoltót a fiatalasszony egy- egy pohárka borral kínálta meg. Közben a kis Kati sem ma­radt tétlen: az éléskamrából hatalmas tálat cipelt elő, és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents