Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
1974. FEBRUÁR 3., VASÁRNAP H*l MEcrei s^űrlap Gazdasági és műszaki tudományos együttműködés Tízéves a magyar-szovjet kormányközi bizottság Az idei esztendő a jubileumok éve a nemzetközi gazdasági és műszaKi kapcsolatok fejlesztésében. Negyedszázada, hogy megalakult a KGST, az év elején már megemlékeztünk róla. Az év derekán ünnepeljük majd meg a szervezett magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés 25. évfordulóját is. Most február elején, bár éveit tekintve szerényebb, de jelentőségében ugyancsak történelmi jubileumot méltathatunk: tíz éve emelkedett kormányszintre a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködés irányítása. Ekkor írták alá a két ország kormány Közi bizottságának létrehozásáról szóló egyezményt. E bizottságban mindkét felet miniszterelnök-helyettesek képviselik. Az első magyar—szovjet kereskedelmi egyezmény megkötése, de különösen a KGST megalakulása óta igen erőteljesen fejlődtek a két ország gazdasági kapcsolatai, s hazánk számára meghatározó jelentőségűvé váltak. A Szovjetunió első számú külkereskedelmi partnerünk, teljes külkereskedelmi forgalmunk egyharmadát vele bonyolítjuk le. Nyersanyag- és energiaimportunknak döntő része, több mint 50 százalékú származik a Szovjetunióból, kiviteli termékeinknek pedig a legfőbb felvevőpiaca ugyancsak a Szovjetunió. M. Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a szovjet tagozat vezetője, a kormányközi bizottság budapesti megalakulásakor hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok magasabb szintre emelése „lehetővé teszi, hogy még eredményesebben használjuk ki a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés mindazon lehetőségeit, amelyek a két ország gazdaságának nemzeti sajátosságaiból, a gazdaság fejlettségének színvonalából, valamint Magyarország és a Szovjetunió földrajzi helyzetéből következnek”. A kormányszintű bizottság nyomban megalakulásaikor hozzálátott az 1966—1970-es időszak sokoldalú együttműködésének megalapozásához, előkészítéséhez. Közvetlen kapcsolatok létesítését kezdeményezte és szervezte a két ország minisztériumai, kutatóintézetei és vállalatai között. A kapcsolatok magasabb szintjén vált lehetővé a közvetlen együttműködés, a nagyobb előrelátás, a fokozott tervszerűség. Így teremthettük meg jó időben napjaink folyamatos és egészében kiegyensúlyozott villamosenergia-, fűtő- és nyersanyagellátását, népgazdaságunk biztonságos és tervszerű fejlesztésének e nélkülözhetetlen feltételét. A figyelem már most az 1976—80-as időszakra, sőt a még távolabbi jövőre összpontosul. Az áruforgalom új fejezeteként Magyarország 1974-ben megkezdi beruházási hozzájárulásainak szállításait. Az integráció jegyében, a KGST-országok ösz- szefogásával megkezdődik ugyanis az Uszty-Ilim-i papír- és cellulózipari kombinát, illetve a kiembajevi azbesztkombinát építése. Bővül a két ország alkatrész- és részegység-kooperációja a közúti járműgyártásban, a számítástechnikában, a gépes finommechanikai ipar más ágaiban, a petrolkémiában. Az eddigi évi 10—11 százalékos árucsereszint-növekedés fenntartása azonban csak új módszerek, versenyképes és világszínvonalú termékek révén lehetséges. Ez arra utal, hogy a magyar—szovjet gazdasági, műszaki-tudományos együttműködési bizottság szerepe ténykedésének második évtizedében tovább növekszik. Üj lehetőségeket tár fel a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésében, az árucsere-forgalom szerkezetének korszerűsítésében. A következő évtized kibontakozó integrációs folyamatában döntő lesz a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése első számú külgazdasági partnerünkkel, a Szovjetunióval. Kovács József Hangulatjelentés a Csepel Autógyárból ' vÁ ■- /• ' • " 11 í U MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK A riport első fejezeteiben a riporter mindig adatokkal indít, hogy megalapozottakká váljanak a vélemények, a kisebb- nagyobb elemzések abban a tárgyban, amelyről a tulajdonképpeni írás szól. Illenék hát most is adathalmazt állítani az olvasó elé, sőt talán még jobban illene, hiszen gondokkal, problémákkal küszködő gyárról ad képet ez az írás, fölvázolni igyekezvén a lendületet és a megtorpanást, a hangulat szeisz- mográfjának grafikonját. Mégis — mivel egy tízezer embert foglalkoztató kombinát hétköznapjaiba vezetjük el az olvasót, állják a kezdő sorokban csupán egy adat: a Csepel Autógyár tavaly minden tervmutatóját túlteljesítette, nyeresége több mint százmillió forinttal nagyobb a vártnál. Az első esztendő: 1971 A vezérigazgató, Fröschl Gusztáv mégsem a lelkesedő emberek örömével fogad. Inkább úgy beszél, mintha ezt az eredményt már előre tudta volna, s csupán a bizonyíték váratott magára. — A műszaki, a munka- és üzemszervezési intézkedések, a normaóra-megtakarítás meghozta az eredményt. De gyakran elfelejtik, hogy már két esztendeje hozza a tervezett elképzeléseket a Csepel Autógyár — az 1971-es munkánkra elismerő oklevelet kaptunk minisztériumunktól, a KGM-től, az 1972-es eredmény szakszervezeti oklevelet jelentett, a tavalyi ^esztendő pedig tényleg rendkívüli évnek mutatkozott. — És az idei? — Még rendkívülibb. A negyedik ötéves terv szerint gyárunk életében csak 1975-re válhatott volna valóra az, amelynek 1974-ben kell megvalósulnia — a több mint hétmilliárdos termelési értéknek ... S mégiscsak megjelenik a viszonyítás, hiszen az előrelépéshez azt is tudni kell, milyen volt az azt megelőző időszak. A tőkésexport háromszorosa a korábbi éveknek. 1970- ben a Csepel Autógyár nem egészen hárommilliárd forintért készített különböző termékeket. — 1974. legnagyobb külföldi üzlete? — faggatom tovább a vezérigazgatót. — Pakisztánnal kötöttük. Idén ezerkétszáz kisbuszalvázat szállítunk nekik szétszerelve, melyet majd ott állítanak össze. Ezek a buszok Cse- pel-motorokkal járnak... — Az Ikarus-kooperáciő mit tartogat ebben az évben? — Kilencezer padlóváz — röviden ennyi. Nem kis meny- nyiség, főként, ha hozzáteszem, hogy tavaly hatezer darabot gyártottunk. Két olyan típus is belép, melyet eddig nem gyártottunk. S végre- valahára megkezdődhet a termelés a „22 ezresben”, a nagycsarnokban — az első negyedévben elindul az NDK-sor, a második negyedévben a Kohászati Gyárépítő Vállalat szalagja. — Akadályozza-e a nagymérvű kooperáció a padlóvázak folyamatos gyártását? — Sajnos, nagyon. Rengeteg a külső bedolgozó, s maga az anyagráfordítás is a padlóvázra, így sok probléma adódik. Most éppen a dunaújvárosiak miatt nem tudott a győri MEZŐGÉP szállítani, de gyakori a késés a Szerszámgépipari Művek egyes alkatrészeinél is, sőt az import cikkek hiánya is nemegyszer érezhető — az angol és az NSZK-beli partner sem a legpontosabb. Már ebben az évben is megtörtént, hogy egy- egy napra haza kellett küldeni az embereket a járműgyárból. — A tavalyi struktúraváltozás hogyan hat erre a gazdasági évre? — A padlóvázak egyre nagyobb ütemű gyártása mellett 1976-ig folyamatosan abba kell hagyni a hagyományos teherautók gyártását. A vita még tart, s nem biztos még az sem, hogy eldől az idén — speciális gépkocsikat, valamint motorokat gyártunk-e a jövőben vagy nem. Mindenesetre 1974-ben növekszik a gyártott tehergépkocsik száma, s nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy új, most kifejlesztett motorunk sorozatgyártása is megkezdődik jövőre. Ez a motor nemcsak üzemanyagfogyasztásában és teljesítményében lesz jobb elődjénél, hanem a próbafutások szerint élettartama is száz százalékkal nőtt. Ez már a harmadik esztendő, amikor gárdánk bizonyított. Ügy érzem, javult a hangulat is a gyárban, ezt támasztják alá brigádjaink munkavállalásai is. Nagyarányú bérfejlesztés Homorodi Andomét keresem, a gyár közgazdasági főosztály-vezetőjét, hogy közgazdászszemmel hogyan látja a jelent és a jövőt, miben érzi — javult a hangulat a szi- getszentmiklósi kombinátban. — Bizakodóak az emberek, mivel az eredmények messze jobbak a vártnál. „Kiemelt” vállalatnak ilyen szempontból nem éppen jó lenni, de a teljesítmény megelőz minden suskust, híresztelést. S itt volt még a gond is — tele új Aztán mellettünk megszólal az egyik tanácsi dolgozó: — Pénz kellene ide nagyon sok, egy egész pénzverde. Aztán a tanácselnök mondja: — Jelenleg 134 üdülőtelek van bérletben. Mellette pedig a nagy lehetőség: 36 hektáros erdőterület a Duna mellett. Szívesen megmutatnám ... Még ilyenkor is gyönyörű a táj, de sajnos, ősztől tavaszig megközelíthetetlen, beragadnánk a sárba A terveinkben szerepel, hogy az erdőterületet felparcellázzuk, csakhogy itt megkötöttség: a szennyvízelvezetést, tisztítást kellene előbb megoldanunk. Huszonötmillióra volna azonnal szükségünk, de honnan vegyük? A 2 milliós községfejlesztésből aligha sikerülne, meg egyébként is van a községben elég helyrehozni való: a düledező posta, a falu szégyene, és a köves út itt, a falu szívében megszakad, utána csak sártenger mindenütt. Ideje volna már az elektromos hálózat rekonstrukcióját megoldani, sokan még a televízió műsorát sem élvezhetik, a hálózat nem bírja a terhelést. — így, pénz nélkül mást nem tehetünk, mint szervezünk, ügyeskedünk. Nemrégen hallottarn vagy olvastam valahol, hogy az Országos Vízügyi Hivatal kísérleti szennyviz- tisztítókat épít. Azonnal írtam nekik, jöjjenek hozzánk, építsék itt fel a tisztítót, kísérletezzenek nálunk Válasz még nem érkezett, és addig egy lépést sem tehetünk. Pedig a telkekre jelentkező bőven volna. Még meg sem hirdettük a parcellázást. máris a 200 telekre 800-an számítanak. A Ráckevei-Duna-ág egyik szép üdülőkörzete a sziget legdélibb csücskében, Makádon épülhetne fel. Az erdőjelleg megmaradna, gépkocsit, motorkerékpárt pedig nem engednének a partra, környezet- védelmi szempontból. Persze, azért a harcot nem adják fel, ha így nem, hát úgy, de sikerülnie kell terveiknek. Mi tagadás: divatba jött a Ráckevei-Duna-ág, fejlesztését a kormányhatározat is szorgalmazza. Szezonban már most is egy hétvégén ötven-ötvenöt ezren víkendeznek ezen a vidéken, s csak idő és pénz kérdése, hogy mikor kerekedik ez a szám százezerre. Hét mosoly Márkus Józsefékhez, a déli harangszóval egyszerre toppanunk be, a tűzhelyen két hatalmas lábasban tálalásra vár az ebéd: borsóleves, túrós tészta. — Többnyire csak vasárnap délben van együtt az egész család — mondja a ház asszonya —, olyankor kilenc teríték kerül a kihúzott asztalra. Most csak három levél tésztát gyúrtam, egyet a levesbe, kettőt tésztának. Tizenegy év alatt hét gyerek született az 1940-es árvíz után épített kis házba, sorrendben: Julianna, József, István, Lajos, Györgyi, László, Vera. A kereső Julianna, betöltötte a huszonegyediket, a sort záró Vera tízesztendős múlt. Négy fiú, három lány — kettő kereső, kettő ipari tanuló, három általános iskolás: így teljes a statisztika. — István fiam már utolért keresetben — ismeri be a családfő, a helyi tsz raktárosa, azelőtt tanácselnök — így egy hónapban a három keresetből összejön öt és fél ezer forint. Ehhez öt gyerek után kapunk még ezerhatszáz forint családi pótlékot, de ez még nem a felemelt összeg. Emellett disznókat hizlalunk, tavaly tizenkét hízót adtam le az állatforgalminak — harmincezret hozott bruttó a konyhára. A szükséges kukorica egy részét megtermeljük a háztájiban, a többit, tíz-tíz mázsát évenként pedig a tsz ad a lányomnak meg nekem — ősztől a fiamnak is. — Költségvetést soha nem — És mi a helyzet a lakos- sági szolgáltatással? — Kevés, nagyon kevés, alig éri el az össztermelésünk 10 százalékát. Van egy autószervizünk és a RAMOVILL- lal kötött szerződésünk alapján háztartási gépek és híradástechnikai készülékek javítását is vállaljuk Szigetbecsén, Lóréven és Makádon is. Amikor megnyílt az autófényezőnk, összeírtuk a környékbeli autótulajdonosok nevét, levelet is írtunk nekik. És az eredmény? A részleg havi árbevételének fele közületi szolgáltatásból adódik. Villanyszerelő-részleget is akartunk nyitni, de minek, nincs rá szükség. Van itt a környéken vagy tíz villany- szerelő kisiparos, és inkább megcsinálják az emberek maguk a kisebb javításokat, bennünket úgysem hívnak. Persze, jó lenne, ha építhetnénk egy szolgáltatóházat, de nincs rá igény. — A szemétszállítást is vállaltuk volna, vettünk teherautót is 262 ezerért. De nem tudtunk megegyezni a tanácscsal, ki szedje a szemétpénzt, ők vagy mi. így a szemétszállítás elmaradt, lovas kocsival hordják Ráckevén a szemetet. Szemétpénz... Autófényezők, villanyszerelők, akiket úgysem hívnának. Tulajdonképpen nem értjük. Nem veszik igénybe az autófényezést? Talán mert többen járnak gyalogosan vagy kerékpáron, motorral? Cipőben járnak, aminek a sarka elkopik, és kerékpáron, amin gyakran elvásik a gumi, elszakad a lánc. A lakatosrészleg címére is filléres megrendelések érkeznek. Csupa ráfizetés a szolgáltató vállalatnak, és a lakókban van a hiba — úgy mondják. Vagy talán mégsem? Érdekes itt, a sziget déli csücskén jól élnek a kisiparosok, és megrendelőikre sem panaszkodnak. Árokszállási Éva Kertész Péter gyártmányokkal telt el 1973. Míg két éve alig több, mint háromezer padlóvázat készítettünk, addig tavaly már majdnem hétezret.' S a termékeknek csupán egyharma- da volt hagyományos! A közgazdász szemével megnyugtató,, hogy a távlati gondokkal küszködő vállalat megáll a maga lábán. Az erőpróba sikeres, a dolgozók tudtak keresni és volt munkájuk. Tavaly a béreket 11,6 százalékkal emeltük, a munkásokét pedig 12,5 százalékkal... S elmondhatom, hogy az év végi részesedés is tisztességes lesz ... Ellátási zavarok A gondok, problémák többsége a járműgyárban csomósodik össze. iNemcsak azért, mert míg a nagycsarnok el nem készül, Két ideiglenes helyen folyik a termelés, hanem a már említett ellátási zavarok is akadályai a zökkenőmentes munkának. Ez adja a legtöbb gondot Sütő Ferencnek is, aki a járműgyáregység műszaki vezetője. — 1974-ben ismét ötven százalékkal nőtt a programunk. A padlóvázba körülbelül ezer- ezerötszáz alkatrész érkezik 3 —400 külső partnertől. A termelést rögtön és érzékenyen érintik az ellátásban jelentkező zavarok. Nemcsak a „nincs” akadály, de a nem megfelelő minőség is. A szalagon már nem lehet a hiányzó alkatrészeket beszerelni, félrekerülnek a félig vagy háromnegyedig elkészült padlóvázak, és más területen kell őket befejezni, hogy elszállíthassuk az Ikarusnak. Ez növeli az ütemidőt, és a hiányzó padlóvázat addig valahol tárolni kell — általában a szabad ég alatt. — Dicséretes a dolgozók hozzáállása. Ideiglenes termelőterületen hallatlan feladatokat oldottak meg az elmúlt esztendőkben. 1972-ről 73-ra is ötven százalékkal nőtt itt a termelés, ez önmagában is elég lenne, ha pedig hozzászámítjuk a mindig újabb és újabb típusokat... — hagyja félbe a mondatot a műszaki vezető. Ráadásul szeptembertől a tehergépkocsik szerelőszalagján is új típus gyártásába fognak a munkások — a 730-as, 740-es típusok már korszerűbbek elődjeiknél. — A termelés zökkenői átcsoportosításokat okoznak. Hiszen több mint kétszáz emberre lenne még szükség a járA 300-as típusú padlóvázak szerelése. Ékes Ján-os felvétele műgyárban — folytatja Sütő Ferenc. — De van, amikor még annyi is sok, amennyien bent vannak. Most például 54-en jöttek hozzánk belső átcsoportosítással, vezérigazgatói utasításra. Tavaly a hétszáz felvett dolgozóból 430-an maradtak itt. Néhányan már allergiásak az állandó áthelyezésre. Ebben az évben feltétlen javulnia kell az anyagellátásnak. „Az okát nem tudom,..” Schneider János nemrég jött vissza a 260-asok átadásra szereléséhez Tíz napja. Három hónapig az Ikarusba járt — ki kellett javítania a hibás padlóvázakat. Átlagfizetése: 5800 forint. — A sebváltóval meg a kormányművel voltak problémák. Tizennyolc éve vagyok a Csepel Autóban, hát értek az autószereléshez ... Mikor visz- szajöttem, alig ismertem rá a gyárra, legtöbb kollégám elment, pedig most sokkal jobb a helyzet, mint mielőtt elmentem. Persze, van gond, nagy a mocsok, nincs segédmunkás, szaladgálni kell az anyag után, cserélődnek a népek, nehezen szokik össze a gárda. Az okát nem tudom ... Nem tudja Egger Olga sem, aki január 3-tól dolgozik mint előszerelő, addig a kárpitos- műhelyben kereste a kenyerét — Itt jobban érzem magam ... Amott nem jöttem ki a főnökkel. A 255-ös típusú padlóváznál bíbelődik Kiss Ferenc betanított szerelő. 1970 óta jár Szigetszentmiklósra, fizetése két és fél ezer forint. — Lassan megyünk át már az új csarnokba, azt várjuk. Meglátja, akkor minden olajozottadban megy majd ... A hangulat javult. Panasz még akad. Gond is. A statisztika szerint idén 126-an léptek ki a gyárból, helyükre csak 118-an jöttek. Az elmentek 62 százaléka azonban egy éven belül távozott. S míg a munkaerő-forgalom 1970-es adata 7100 embert érintett, addig a 73-as csak 5400-at. Ez áll hát a mögött az egy mondat mögött, hogy a szi- getszentmiklósi Csepel Autógyár tavaly valamennyi tervezett mutatóját túlteljesítette, s 1974-ben több mint hétmiliiárd forint értékben termel. Tamás Ervin csinálunk — veszi vissza a szót a falu legnépesebb családjának pénzügyminisztere — arra ügyelek, hogy öt-hat ezer forint biztonsági tartalék mindig maradjon. Zsebpénzt a nagyok kapnak jobban, a névnapokat és a születésnapokat valamennyi gyerek a fejében tartja, és kölcsönösen megajándékozzák egymást. Tavaly kis manzárdtetős kőházat építettek a százöles Du- na-parti telkükön — szak- és segédmunkában nem volt hiány. Készülnek már az idei tervek is, nyaralót kell tovább nagyobbítani. Nemsokára házasodnak a gyerekek. — Egész biztos, könnyebb lett volna kevesebb családot felnevelni — mondja búcsúzóul a még jóval negyvenen innen levő asszony —, mégse bántuk meg. Nem terveztük mi soha, hogy hány legyen. Jó gyerekek mindannyian, máshol meg, ahol csak két-három gyerek van, mindig akad egy semmirekellő. Szolgáltatás — vagy vállalati érdek? Ráckevén az egyik legfiatalabb vállalat, az alig kétéves Pest megyei Szolgáltató Közös Vállalat. Most éppen a névváltozás gondolatával foglalkoznak a vállalat vezetői, valószínű, hamarosan Építőipari és Szolgáltató Vállalattá alakulnak át. Vajon fontos-e egy intézmény, vállalat életében a névváltoztatás, ielent-e profilváltozást is, azaz. jelen esetben háttérbe szorul-e. másodlagos lesz-e a lakossági szolgáltatás? A vállalat elsődleges feladata ugyanis az alakulás idején a környék lakossági szolgáltatásának ellátása volt. — Két év alatt felépítettünk egy mentőállomást. a száz gyerek befogadására alkalmas óvodát, most épül egy 18 lakásos társasiház és MHSZ- kiképzőtábor — mondja Horváth Lajos, a vállalat főkönyvelője.
