Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

PF.St éttere i xMiriap 1974. FEBRUÁR 19., KEDD Heribald a színre lep Forrás-bemutató Veresegyházon FÉLIG NÁD, FELIG ZSINDELY Nem gondolta volna Heri­bald, a „Szent-Gál klastrom együgyű és jámbor” frátere egy évezreddel ezelőtt, hogy valaha hős lesz, és nemcsak szereplője egykori papi króni­káknak. Juhász Gyula: Ének a víg barátról című versében állított emléket e jókedvű test­vérnek, aki társaival ellentét­ben nem futott el lélekszakad­va az arra portyázó magyarok elől. Dehogy futott! Illendően köszöntötte őket, majd a had­dal együtt „maga is jócskán húz a hegyek levéből, kurázsit merít a borok ihletéből". E dallamért kiáltó verset a bu­dapesti Poetica Hungarica együttes egyik tagja, Burai- Kovács János megzenésítette, ám ezzel még korántsem ért véget Heribald pályafutása: Horváth Bajos veresegyházi ifjú költő novellát írt róla, és most e novella dramatizált változatában színre lépett a fráter a nagyközség Váci Mi­hály művelődési központja Forrás irodalmi színpadának legújabb produkciójában, A három éve alakult együt­tes legifjabb tagja 15, a leg­idősebb is fiatal: 27 éves. Ve­gyes összetételű a gárda:'se­gédmunkás, középiskolai diák, pedagógus, dolgozó leány — egyben megegyeznek: fogé­konyan érdeklődnek a művé­szetek, és elsősorban a kor­társ alkotások iránt. Eddig 15 bemutatót tartot­tak, e mostani volt a 95. elő­adásuk. Három részből álló új pro­dukciójukban először Délsziget nincs címmel Nagy László, Pi­linszky János, Veress Miklós és Ratkó József verseiből hal­lottunk összeállítást, melynek központi gondolata a béke és szabadság, a szeretet és barát­ság dicsérete volt. A rendező ifj. Dániel Kornél és az együt­tes valamennyi tagja minden hatást felhasznált — hatásva­dászat nélkül. A tiszta, átgon­dolt és felépített versmondást, a szavalókórus verset plaszti­kussá tevő erejét, a mozgást, a színészi játékot, ahol szükség volt fényeffektusokat és a ját­szók alkotta élőképeket. Köz­vetlenné tette az előadó—kö­zönség kapcsolatát, hogy fél­körben alakították ki a nézőte­ret, ahová gyakran kiléptek a szereplők, jól megválasztva e különösen jelentős „szótaláhú­Meglesz a falumúzeum Az építészkor segíti a honismereti kört Visszatértek a barátok.,. Heribald még borgőz&s álomban. Koppány György felvétele zó” pillanatokat. S ha azt mond­juk, hogy ennek az első rész­nek nem volt kiemelkedő sze­replője, ezzel nem lebecsülni kívánjuk a játékot, hanem ép­pen az együttes munkát ki­emelni. Csöndes beszélgetés címmel Nemes György novellájának színpadi adaptációját láttuk a második részben. A szadista, önkényeskedő, hatalomélvező és -kihasználó Vezér és a szol­galelkű, a parancsot gondolko­dás nélkül végrehajtó Ezredes párbeszéde jellemző és jól is­mert magatartásformákat tipi­zált. A lényegen mit sem vál­toztatott, hogy végül kiderült: a színhely — a bolondok háza. Ez az írói ötlet egyébként nem új, de itt is helyénvaló: a „kinti világ” jelensége így vá­lik tragikus őrültséggé. Sejtes Vendelt, a Vezér sze­repében éppúgy dicsérhetjük, mint a harmadik részben, a Testvérünk Heribald-ban a címszerep alakításáért. Érde­kes, hogy a Juhász Gyula versben vidám barát hogyan válik itt tragikus hőssé. Mi­képp lehetséges ez?. Ügy, hogy a vers a magyarok távozásá­val és a barátok visszatértével végződik, e kis dráma pedig ezzel kezdődik: a „testvérek” embertelen büntetéssel kény­szerítik a rend érdekében ha­mis vallomásra Heribaldot. A rendező itt is használta — he­lyesen — azokat a megoldáso­kat, amelyekről az első rész ismertetésekor elismeréssel szóltunk. A műsorban fellépett Ha­ze ita Péter, akit polbeat éne­kesként konferáltak be, bár az előadott számoknak nem sok közük volt sem a politikához, sem a beathez. Saját zenéjű és szövegű dalokat énekelt, gi­tárt pengetve. Hasznos az ilyen „dalfabrikálás”, de nem árt, ha megfelelő prozódiai és önismerettel is párosul. Amatőrök jó amatőr előadá-. sát láttuk, és ezért a szombat este összhatásában feltétlen sikeresnek mondható. Dalos Gábor Álba Regia-napok Tizenegyedik alkalommal rendezik meg az idén Székes- fehérvár hagyományos tava­szi eseménysorozatát, az Al­ba Regia-napokat. Kiemelke­dik az a nemzetközi történész- tanácskozás, amelyen tizen­hat ország harmincöt tudósa számol be kutatásai eredmé nyeiről. Bugyi honismereti szakkö­re igen tevékeny. Tagjai, több- [ nyire pedagógusok, tanítvá­nyaik segítségével nagy meny- nyiségben gyűjtöttek össze manapság már nem használt lim-lomként az udvarban, pad­láson, vagy pincében hányó­dó munkaeszközt, használati és lakberendezési tárgyat, edényt, de ruhafélét is. A helytörténeti és néprajzi szem­pontból egyaránt igen értékes gyűjtemény esztendők óta he­ver kis részben az iskola rajz­termében, nagyobbrészt pe­dig a tanácsház pincéjében, holott megérdemelné, hogy ál­landó kiállításon közszemlére tegyék. Hiába sürgette azonban mos­tanáig a honismereti kör fa­lumúzeum-létesítést. pénz hiá­nyában nem kerülhetett rá sor. A községi tanács vezetői ugyan teljes mér^ék^en eddig is a magukévá tették ezt a tervet, most pedig megígérték, hogy két éven belül épü­letet emelnek a 'falumú­zeumnak. Előfeltétele- viszont ennek az, hogy a most készülő távlati rendezési terv alapján meg­felelő helyen kisajátíthassa­nak a célnak megfelelő in­gatlant. A teljes építési költséget el­lenben nem vállalhatja ma­gára a tanács. Mindenesetre az építkezéshez bontási anya­got is ad. Nagyban elősegíti , azonban a megvalósulást a községben néhány hónapja alakult építészkor felajánlá­sa. A kör tizenöt tagja között a községben lakó tervezőmér­nökök, építésztechnikusok, épí­tőmesterek és szakiparosok találhatók. Elsőrendű célul sa­ját szakmai továbbképzésü­ket tűzték maguk elé, de községük fejlesztési be­ruházásainak tervezésé­ben és kivitelezésében is részt kívánnak venni, mégpedig társadalmi munká­ban. Most készítik például az építendő óvoda tervét és haj­landók megtervezni a falumú­zeum épületét, sőt, kiveszik részüket annak építéséből is. Az elgondolás az, hogy ha­gyományos stílusú szoba- konyhás házat emelnének, amelynek tetejét egyik olda­lán nád, a másikon zsindely fedné, bemutatva a régi tető­fedés módját. A honismereti kör gyűjteményeinek darab­jaiból tökéletesen berendez­nének egy régimódi konyhát és szobát, az udvarra helyezett gazdasági ’ melléképületekbe pedig a divatból kiment mun­kaeszközök kerülnének. Egy­szóval bemutatnák a mai köz­ségnek a régi község életét. Sz. E. A GALÉRIA AD OTTHONT A NÉPRAJZI MÚZEUMNAK Ez évben megkezdi átköl­tözését a Néprajzi Múzeum a Magyar Nemzeti Galéria volt épületébe. Űj otthonában le­hetősége nyílik majd arra, hogy állandó kiállítást, s emel­lett néhány időszaki tárlatot is berendezzen. Mint dr. Hoff­mann Tamás, a múzeum fő­igazgatója elmondta’, olyan ál­landó kiállítás, készítését ter­vezik, amellyel az ipari civi­lizáció előtti időszak világáról átfogó képet nyújthatnak a lá­togatóknak. E tárlat felállítá­sa több éves munkát, igényel. Előreláthatólag 1976-ra köl­tözik át a múzeum egyebek között több mint 160 ezer mú- zeális értékű tárgyával, s ezt követően — 1976. és 1978. kö­zött — állítják majd össze ál­landó kiállításukat. // TV-FIGYELO Riportok Pest megyéből. A vasárnapi politikai maga­zin, A Hét műsoraiban, Pest megye eddig sem - volt ritka vendég. De most, vasárnap történt először, hogy az egy­órás adásban két riporttal is szerepeltünk. Az egyik a jól ismert és immár országos hí­rű és tekintélyű ikladi kezde­ményezést mutatta be, a má­sik a telekrendeletek végre­hajtásának ügyét vizsgálta Érden. Az' ikladi gyár nagyszerű eredményeiről többek között Kiss Kálmán gyáregységve­zető, Péter Pál műszaki igaz­gatóhelyettes és az egyik an­gol szerelő, John Morris tájé­koztatta A Hét nézőit. A gyár, mint ismeretes, villanymoto­rokat gyárt — világszínvona­lon. A televízió riportja en­nek a munkának rendkívüli alapossággal megszervezett előkészítését mutatta be, iga­FO VÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK JUNO ÉS A PÁVA Sean O'Casey drámája t a József Attila Színházban Wir laden sie höflichst — állt a meghívón. Azaz szere­tettel meghívták a címzettet szombat estére, a pomázi ha­gyományos sváb bálra. Rezes­bandák reneszánsza — adtuk címül egyik korábban meg­jelent cikkünknek. És ha va­laki nem hitte el, hogy ez így van, annak fényes — a szó szoros értelmében, hisz úgy ragyogtak a hangszerek — bi­zonyságul szolgálhatott ez a bál, melyen a nyitányt a po­mázi fúvósegyüttes játszotta Papp Tibor vezényletével, majd dr. Wild Frigyes Pest megyei országgyűlési képvise­lő mondott megnyitót magya­rul és németül. Ezután a szi­getújfalui ÁFÉSZ német tánc­csoportja Kovács Lajos veze­tésével eredeti sváb népi tán­cokat adott elő. Soroksári duó következett: Badacsonyi Anna és Holbig Margit német népda­lokat énekelt harmonikakísé­rettel. Ojra a pomázi fúvós­együttesen volt a sor: a nyitó­táncot a szigetújfalusiak jár­ták. Hamarosan táncra perdült a mintegy kétszázharminc főből álló vendégsereg. Eljöttek a helybélieken kívül a szomszé­dos községekből: Csobánkáról, Pilisszentkeresztről, Budaka- lászról és Dunabogdányból, sőt az NDK-ból is. A művelődési ház hangula­tosan feldíszített nagytermé­ben mindenki kedvére vá­laszthatott italból, hideg-me­leg ételből, páros vagy pá­ratlan ütemű, lassú vagy gyors táncból. Lehetett itt polkát járni, keringőzni — kinek melyikre bizsergett jobban a lába. Egy kis szünet: a tombo­la. A szerencsés nyert, s aki nem, az sem veszített azzal, hogy eljött: jól szórakozott mindenki. D. G. G. A HELYSZÍN: Dublin, az ír főváros egy munkásnegyedé­nek egyik szabvány bérka- számVájában Jack Boyle ka­pitány és feleségle, Juno sze­gényes lakása. Az időpont: 1922. Tehát az az esztendő, amikor, az 1916-ban kitört, úgynevezett húsvéti felkelés, majd az ekkor kikiáltott ír köztársaság leverése után, az 1919-es újabb felkelés és éve­kig húzódó partizánharcok nyomán, Anglia úgy oldja meg a véres kézzel letört ír függetlenségi mozgalom köve­teléseit, hogy Észak-írorszá- got — Ulstert — a maga in­tegráns területeként tartja meg az ír sziget többi részé­nek pedig dominiumi — tehát félgyarmati függő — stá­tust ad. Hosszú évek véron­tása, majd lassanként ír pol­gárháborúvá fajuló belső — katolikusok és protestánsok ellentétére épülő — küzdel­mek utáni, kissé nyugalma­sabb időszak ez, de a hamu alatt ott izzik a bármikor fel- lobbanini kész parázs. Elva­kult nacionalizmus, bigott vallási fanatizmus, s ezzel együtt egy jogos nemzeti füg­getlenségi törekvés, egy évszá­zadokra visszanyúló küzdelem az angol iga* lerázásáért — ezek a jellemzői ennek a kor­szaknak. Sean O’Casey maga testkö­zelből ismerte ezt a világot. Dublinban született, szegény munkáscsaládiból, s mint fia­tal ember, ő is ott harcolt az ír köztársasági hadsereg soraiban. Egy ízben elfogták, s már a kivégző osztag is fel­sorakozott, amikor az angol egységet megtámadták, és O’Casey — szó szerint a ha­lál torkából — megmenekül­hetett. Nála jobban tehát sen­ki nem tudhatta, milyen is ez az egész harc. S bár tökélete­sen tudatában volt az ír küz­delem hősiességének és jogos- 1 ságának, mégsem volt egy pillanatig sem elfogult saját honfitársai javára. Jól látta azokat a hibákat is, amelyek végül is elősegítették az egész mozgalom bukását, lassú .fel- morzsolódását. Az 1924-ben színre került Juno és a páva éppen ezért már azt is kutat­ja, miért olyan az ír munkás­ság viselkedése, miért olyan a tudati szintje, mint amilyen. MÄJt A NEGYEDIK O’CA- SEY-DRÄMA a Juno és a pá­va magyar színpadon. (Haj­nali komédia. Ezüst kupa és Bíbor por című műveit ját­szották nálunk a hatvanas évek elején). Ez is ugyanazo­kat a drámaírói erényeket mu­tatja, mint a többi műve: for­dulatos cselekményszövés, ki­tűnő dialógusok, sajátos, fa­nyar humor, költőien szép nyelv és erős drámai hatások jellemzik a játékot. Bemuta­tását azonban ezek még nem indokolnák. A Juno és a páva mondanivalója viszont ma is aktuális-, és nemcsak azért, mert az ír kérdés naponta szerepel most is a hírekben. O'Casey ebben a furcsa, he­lyenként harsányan derűs tragédiában az jr felelőtlen­ség, nagyzolás, lustaságra haj­lamos életvidámság, a színes hazugságok és a látványos os­tobaság drámáját írta ' meg. Hősei cseppet sem pozitív fi­gurák (a „kapitány” életében egyszer ült hajón, de folyton tengeri történeteket mesél, barátja. Joxer Daly, a lelkét is odaadná egy jó italért, a szomszédok érdeklesők. a ba­rátok pojvalesők, az idegenek szemellenzős nacionalisták) Talán csak Junót kedveli job­ban O’Casey. De az is érződik, hogy ha haragszik is színpadi hőseire, értük, s nem ellenük haragszik. A DARAB BIZONYOS AKTUALITÁSA is vezethet­te a József Attila Színházat, mikor színre vitte ezt a mű­vet. S ez rendjén is van. Ám éppen ezzel állított önmaga elé is roppant nehéz felada­tot. Hisiaen meg kellett terem­teni a darab eredeti, 1922-es légkörét is, az íi*színeket-íze- ket is, s ugyanakkor éreztet­ni kellett az aktualitást, és még magát a drámát is el kel­lett játszani. Arról nem is be­szélve, hogy O’Casey nyelve, színpadi stílusa önmagában is kemény dió egy ilyen köl­tőien expressziv, ugyanakkor naturálisán aprólékos stílus­hoz nem szokott társulat szá­mára. Berényi Gábor többé- kevésbé megteremti az egyen­súlyi helyzetet: úgy rendezte meg ezt az előadást, hogy ki­csit angyalföldiesre hangolta a dublini bérkaszárnya vilá­gát és hőseit, s ezzel aligha­nem sikerült rezonanciát te­remtenie a nézőtéren ülőkkel. Színészei közül elsősorban a „pávát”, Boyle „kapitányt” alakító Soós Lajost kell ki­emelni. Kitűnően teremti meg az alak kettős — linkségből és lírából gyúrt —, jellemét, ha­zugságok, költői gondolatok és kis aljasságok keverékét. Sze­mes Mari mint Juno inkább a tragédiába hajló színeket raj­zolja meg sikeresebben. Hor­váth Sándor, a lump, mihasz­na. szeszest vér barát, Joxer Daly szerepében nem mindig tud ellenállni a figura muta­tós külsőségekre csábító ettúl- zás>á nak ÉRDEKES ELŐADÁS a Ju­no és a páva — de igazából ez sem hozza meg azt az átütő sikert, amely végre értékeihez méltó elismerésben részesíte­né nálunk a sok kritikusa ál­tal gorkijinak nevezett élet- útü és tehetségű Sean O’Ca- seyt. Takács István zolva, hogy a jó munka, az át­lagon felüli minőség és telje­sítmény nem b&zorkányság eredménye. Ezen belül abból a szempontból is rendkívül tanulságos volt, hogy bemu­tatta: a nők kiválóan megáll­ják a helyüket olyan gépek mellett, amelyeket addig min­denütt csak férfiak kezeltek. A másik Pest megyei ri­portban Horváth János telek­ügyekről beszélgetett Máiké Dezső érdi tanácselnökkel. Az interjúból kiderült, hogy a rendelet végrehajtásában egy­részt kis elmaradás van, más­részt bizonyos módosításokra, kiigazításokra is szükség len­ne. Reméljük, az érdi riport is hozzásegít, hogy ezek a vita­tott kérdések rendeződjenek. A módszer. Vasárnap este megdöbbentő eset történt a te­levízióban. Miután véget, ért az új sorozat, a Pocok, az ör- döf/motoros című film első részének Vetítése — gyermek- műsorról van szó —, a bájos mosolyú bemondónő angyali ártatlansággal megkérdezte a képernyő előtt üldögélő leg- ifjabbaktól: — Ugye, gyere­kek, ti is elítélitek a filmen látott fiatalok cselekedeteit? Ilyen még nem történt a te­levízióban. Ilyen direkt, köz­vetlen, mondjuk ki, brutális módon még sohasem hívták fel a nézők figyelmét a meg­szívlelendő tanulságokra és az alkotók amúgysem rejtege­tett szándékaira. Legfeljebb az óvodákban, de ott sem a legjobbakban. Viszont, ha először történt is efféle rásegítés, továbbfej­lesztését meg kellene gondol­ni. Rendkívüli távlatok nyíl­nának ezzel a televíziózás előtt. Gondoljuk meg: nem­csak a gyerekeknek szóló fil­mek után hangoznának el ilyen és hasonló figyelemkon­centráló, -irányító kérdések, hanem minden esetben és a vasárnapinál sokkal részlete­sebben. Mert — nem hiába "~lt az első ilyen vállalkozás — a vasárnapi kérdés ezért még nem volt mindenben tö­kéletes. Az iránt is érdeklődni lehetett volna, hogy, ha már a gyerekek elítélik a verekedő fiatalokat, helyeslik-e a sofőr magatartását, aki erélyes fel­lépésével végül is rendet csi­nált. , Tetszenek érezni a szédítő távlatokat? Közel állunk ah­hoz. hogy megszűnjenek a fej­fájást okozó hosszadalmas esz­tétikai viták, hogy tulajdon­képpen mit is akartak mon­dani az alkotók. A televízió nemcsak a műveket közli, ha­nem — bővítve szolgáltatásait — ügyes kérdésekkel a leg­fontosabb eszmei tudnivalók­ra is ráirányítja a nézők fi­gyelmét. Hallottam ugyan olyan vé­leményeket is. bizonyos örök elégedetlenkedőtől, hogy ezt a módszert az alkotók helyében kikérné magának. Mások a nézők neyében kérnék ki. Le­het. hogy ezek az emberek az úitól félnek? Mert ez csak­ugyan az; ilyesmi még soha­sem történt a televízióban .. J Ökrös László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents