Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-13 / 36. szám

rest UECVKi <c/Cívlap 1974. FEBRUAR 13., SZERDA fókusz BVT MA, február 13-án kezdődik Szóíiábap a békemozgalom legtekintélyesebb, legnagyobb nemzetközi szervezete, a Bé­ke-világtanács ülése. LEGUTÓBB 1973, május 5—8 között Varsóban tanácskozott a szervezet elnöksége, s áz az­óta eltelt kilenc hónap alatt jelentős események történteik a világ békemozgalmában. Az elmúlt év októberében Moszk­vában a BVT támogatásával megtartották a békeszerető erők világkongresszusát, s ez az esemény még szorosabb egységbe fogta a béke erőit. Az elmúlt nyáron rendezték meg hazánkban is a VIII. ma­gyar békekongresszust, s szintén a közelmúlt esemé­nyeihez tartozik a BVT köz­ponti irodájának megnyitása Genfben. A BVT ma kezdődő ülése egyben a nemzetközi béke­mozgalom e szervezete meg­alakulásának negyedszázados jubileuma is, s ez bizonyos fo­kig meghatározza, napirendjét. A tanácskozáson összegezik a békemozgalom elmúlt 25 évé­nek eredményeit, megszabják a további tennivalókét. A feb­ruár I9-ig tartó BVT-ülést három szakaszban rendezik meg: először ülést tart a Bé- ke-világtanács elnöki csoport­ja, ezt követően az elnökség tanácskozik, végül február 15- től plenáris üléssel zárul az eseménysorozat. Ez alkalom­mal újjáválasztják a Béke­világtanácsot, amelynek jelen­leg tizenegy magyar tagja van. A BVT szófiai ülése után Párizsban nagyszabású nem­zetközi találkozót rendeznek a nemzetközi békeszervezet ju­bileuma tiszteletére. MINDKÉT ESEMÉNYEN ha­zánkat küldöttség képviseli az Országos Béketanács vezetésé­vel. A magyar békemozgalom- nak jelenleg kilencvennyolc ország 236 nemzetközi, illetve nemzeti békeszervezetével van rendszeres kapcsolata. STEFAN OLSZOWSKI, a Lengyel Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, Lengyel- ország külügyminisztere, ked­den hazautazott Moszkvából. A lengyel külügyminiszter Moszkvában tárgyalásokat folytatott Andrej Gromikóval. A SZOVJETUNIÓBAN ked­den Föld körüli pályára bo­csátották a Kozmosz—632 jel­zésű mesterséges holdat. HANOI A vietnami szakszervezetek harmadik kongresszusa Földvári Aladár átadta a magyar szervezett dolgozók üdvözletét NSZK Homokszemek a gépezetben *> Bejárta a világot az egyik nyugat-német nagyvárosban készült felvétel: gépkocsik hosszú sora halad a máskor az autók számára szigorú tabut jelentő villamos-sínek között, most nyugodtan közlekedhet- nek rajta, méghozzá három okból is: a Német Szövetségi Köz- társaságban most szinte sehol sem mennek a villamo­sok; villamosok és buszok hí­ján a segítőkész autósok a hírek szerint tömegesen vesznek fel kétségbeesetten integető gyalogosokat, így a magángépkocsik voltaképpen „joggal” haladhatnak a tö­megközlekedési járművek he­lyén. annál is inkább megte­hetik ezt, mert a gépko­csivezetők jól tudják, hogy nincs, aki felelősségre vonja őket: a legfrissebb jelentések szerint immár a rendőrök is csatlakoztak az általánosnak mondható közalkalmazott­sztrájkhoz. Ma is sok szólásmondás van forgalomban világszerte a né­met precizitásról. Bonnban ugyancsak szívesen emlékez­tetik a látogatót a közszolgá- | lati gépezet olajozott műkö­désére. Nos, ebbe a gépezetbe most — éppen úgy, mint az egész gazdasági gépezetbe —, csikorgó homokszemek kerül­tek. A sokat dicsért mecha­nizmus leállt. A munkáltatók és a dolgo­zók képviselői között nem sza­kadtak meg a tárgyalások. Le­het, sőt, valószínű, hogy ez a méreteiben példátlan munka- beszüntetés nem bénítja meg | hosszan a Német Szövetségi , Köztársaság életének fontos ' szektorait. De a jelenség akkor is rendkívüli figyelmet érde­mel — elsősorban tünetként. Méghozzá távolról sem csak nyugat-német, jóval inkább nyugat-európai tünetként. Angliában a gazdasági-szociá­lis feszültség, amelynek az országos bányászsztrájk csak az egyik megnyilvánulási for­mája, rendkívüli választások­hoz vezetett. Belgiumban ha­sonló okokból kormányvál­ságra került sor és így to­vább. A lényeg az, hogy a nyugat­európai „gazdasági csoda” megtorpant, a recesszió jelei most már letagadhatatlanok. Üjra hamis prófétáknak bi­zonyultak azok, akik azt hir­dették, hogy a mai kapitaliz­mus immár zökkenők és meg­rázkódtatások nélkül biztosít­ja az egyenletes gazdasági nö­vekedést. Egv levél elkallódott... Elveszett az a küldemény, ame­lyet egy Los An­geles-! bíróság küldött a wa­shingtoni legfel­ső bíróságnak Ni­xon elnök tanú­ként való meg- idézésének ügyé­ben. Nixont — mint már közöltük —, tanúként idézték meg abban a per­ben, mely három korábbi munka­társa ellen folyik. John Ehrlich­mant, David Youngot és Gor­don Liddyt azzal vádolják, hogy betörést szervez­tek Daniel Ells­berg pszichiáter irodájába. A február 4-én kiküldött idézés­nek Nixon mind­máig nem tudott eleget tenni, mi­vel a levél elkal­lódott és a posta jelenleg keresi... T izenliármak Az olajkonferencia részvevői a Fehér Házban rendezett díszvacsorán, Nixon Sell cel nyugatnémet külügyminiszterrel beszélget. Ugyancsak az asztalfőn ül Sharp kanadai és (jobboldalt) Oliira japán külügyminiszter. A 13 legnagyobb nyugati olajfogyasztó ország washing­toni értekezletének első nap­ja anélkül zárult, hogy meg­oldást találtak volna egyetlen reálisnak tűnő közvetlen cél elérésére: a nyugati világ szervezett együttműködésénék megvalósítására. A hétfői nap záróeseménye az a díszvacsora volt, ame­lyet Nixon amerikai elnök adott a konferencián részt­vevő több mint 100 küldött tiszteletére. Az elnök pohárköszöntőjé­ben elsősorban azt hangsú­lyozta, mennyire káros a hosszútávú politikai tervezés szempontjából, ha egyes orszá­gok rövidtávú előnyökre töre­kednek energiaproblémáik megoldására. Nixon azzal ér­velt, hogy — jóllehet nem ja­vasolja az olajfogyasztó or­szágok szövetkezését a ter­melők rovására — ,yha min­| den egyes nemzet a saját út­ját járja, a maga érdekeit te- I kintve lép áz üzletbe, az el­kerülhetetlen hatás lesz, hogy az energiaárak magasabbra szöknek, a gazdasági élet le- hanyatlik és ez valameny- nyiünket eltávolít egymástól”. A lényeget megkerülő ér­velését folytatva Nixon utalt az amerikai külpolitika eddi­gi céljaira és hangsúlyozta: „Miután elértük a békét... nem akarjuk, hogy a háborúk zaklatta nemzedéket egy gaz­dasági háború sújtotta nem­zedék kövesse... Céljaink je­lentősebbek annál, minthogy ki köti a legjobb üzletet a jö­vő hónapban, vagy a jövő év­ben”. Utalt arra, hogy az Egyesült Államokon belül is erősödnek az elszigetelődést — adott esetben az olajönel­látást — követelő hangok, ám a washingtoni kormányzat nemcsak a nemzetközi biz­tonság, hanem a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok terén is „az izolacionizmus ellensé­ge”. A vendégek nevében Walter Scheel nyugatnémet külügy­miniszter, a Közös Piac mi­niszteri tanácsának soros el- nöké'válaszolt. Pohárköszömtő- jében elsősorban arra szorít­kozott, hogy dicsérje az Egye­sült Államokat, amiért az ér­tekezlet megrendezésére vál­lalkozott. Hangsúlyozta ugyan­akkor, hogy az együttműkö­désbe feltétlenül be kell von­ni az olajtermelőket is. „Az olajárak hosszú ideig túlságo­san alacsonyak voltak, most viszont túl magasak. A helyes arányok megtalálása még egy ideig probléma marad a szá­munkra”. Az értekezlet köreiben a Jobert külügyminiszter által képviselt francia magatartás okozza a legtöbb problémát. Franciaország ugyanis —mint Jobert hétfői felszólalásából kiderült — ellenzi azt az ame­rikai javaslatot, hogy a jelen­leg folyó kétnapos értekezlet folytatásaként, előkészítő mun­kacsoportok hozzanak tető alá egy újabb külügyminiszteri találkozót. A francia diplomá­cia vezetője elutasította Doug- las-Home brit külügyminiszter­nek ezzel kapcsolatos kompro­misszumos javaslatát is, mondván: egy ilyen lépés el­lentétes lenne a Közös Piac­nak azzal a belső megállapo­dásával, hogy elkerüli a közös kötelezettségvállalásokat az energiakonferencián. Az áthidalhatatlannak lát­szó ellentétek szépségtapasz- szal való elfedésére alkalmas j kompromisszumos formula ke­resése jegyében folytatódott l kedden a 13 vezető olajim­portáló tőkés ország washing­toni értekezlete. Az ellentét lényege az, hogy amerikai részről az olajfo­gyasztók állandó jellegű —és az olajtermelőkkel szembe­állítható — szervet kívánják létrehozni, a közös piaci or­szágok viszont legföljebb csak rövidéletű „munkacsoportok” alakítására hajlanak. A kedd délutáni ülés fél­órás késéssel kezdődött, és a megnyitás után az ülést azon­nal elnapolták, hogy a közös piaci tagországok miniszterei folytathassák tárgyalásukat az ellentétek elsimítására. A nyu­gati hírügynökségek jelenté­sei szerint egyre feszültebb a hangulat, mind élesebben je­lentkeznek az ellentétek a francia álláspont és a szem­benálló amerikai nézetek kö­zött, amelyeket a legtöbb részt­vevő támogat. Scheel nyugatnémet külügy­miniszter kijelentette, hogy a vitatott kérdések döntő fon­tossága miatt szükség esetén kérni fogja a konferencia kedd estére tervezett befejezésének elhalasztását. Nyilván a kiéle­sedett politikai ellentétekkel kapcsolatos az a döntés, ame­lyet Washingtonban hoztak a „kilencek” képviselői: elha­lasztják az eredetileg február 18—19-re tervezett külügymi­niszteri szintű brüsszeli ta­nácskozást, amelyen a regio­nális fejlesztési alap kérdé­séről döntöttek volna. Közép-európai idő szerint a késő esti órákban még telje­sen bizonytalan volt, vajon a terveknek megfelelően befe­jezhetik-e kedden az értekez­letet. .. Dél-vietnami fogolycsere Pleikui akciók A Dél-Vietnami Köztársa­ság ideiglenes forradalmi kor­mánya e héten péntekig 100 saigoni foglyot bocsát szaba­don. A foglyok első csoport­ját kedden a központi fennsí­kon lévő Pleiku közelében, Dúc Nghiepbe szállították. A forradalmi kormány képvise­lői ott fogják hivatalosan át­adni a foglyokat a saigoni megbízottaknak. Saigon a nap folyamán 256 foglyot adott át a DIFK el­lenőrizte Loc Ninh repülőté­ren a felszabadító erők kép­viselőinek. A Reuter-iroda arról tudó­sított, hogy a Thieu-rezsim fegyveres erői február 8-a, a fogolycsere felújításának nap­ja óta sorozatosan támadják az akció lebonyolításának egyik színhelyét, Pleiku kör­nyékét. MA Arab minicsúcs Kuwaitban kedden hivata­losan bejelentették, hogy Egyiptom, Szíria, Szaúd-Ará- bia és Algéria vezetői szer­dán tartják meg „kis csúcsér­tekezletüket”. A találkozón el­lenben Kuwait nem vesz részt, de méltányolni fog a találkozón megszületendő minden olyan intézkedést, „amely az arab világ javát fogja szolgálni” — hangoztat­ja a közvélemény. A hivatalos bejelentésben nem szerepel a' arab „minicsúcs” színhelye kuwaiti körökben azonbar feltételezik, hogy a négy ál­lam vezetői Kairóban vagy Ri jattban ülnek össze. Nagy Britannia Névtelen javaslat Kedden délután rendkívüli ülésre hívták össze London­ban a bányászszakszerveze. 27 tagú végrehajtó bizottsá­gát. A bányászvezérek egy különös javaslatról tárgyal­tak, amely titokzatos, a név­telenség leple alatt meghú­zódó nagyiparosoktól szár­mazik. Egy Godfrey Bradmar nevű, City-beli üzletembe: azzal jelentkezett Joe Gormle) szakszervezeti elnöknél, hog’ össze tudná gyűjteni a 2 éf fél millió fontot, ami átmene­tileg kitölthetné a bárköve­telés és a bérajánlat közötti űrt. A 37 éves Bradman nerr hajlandó elárulni, kikből áll­na a pénzt összeadó társasa' amely feltételként azt szabja hogy a bányászok folytassál a vasárnap hivatalosan is megszakított termelést. A bányászszakszervezet vég­rehajtó bizottsága délután egyöntetűen elutasította a nagyiparosok ajánlatát. Az a vélemény alakult ki. hogy a bányászoknak hosszútávú bér­rendezésre van szükségük, s ennek kilátásait az aiánlat el­fogadása csökkentené. Míoufjlas-Monte afrikai kudarca A moszkvai Pravda keddi számában a brit külügymi­niszter afrikai körútját kom­mentálva megállapítja, hogy Douglas-Home zambiai, ma­lawi, tanzániai és kenyai lá­togatása teljes kudarccal vég­ződött. A fogadtatás ismét megvilágította a brit konzer­vatív kormány előtt, hogy Af­rikában visszavonhatatlan vál­tozások mentek és mennek végbe, s hogy az afrikai né­pek erélyesen elutasítják az egykori gyarmattartó hatal­mak és az újgyarmatosítók politikáját, amely éles ellen­tétben áll az afrikai kontinens sokmilliós lakossága létérde­keivel — állapítja meg a kommentátor. Douglas-Home — folytatja a szerző — szerette volna meg­szerezni ezeknek az országok­nak a hozzájárulását az angol —rhodesiai kapcsolatok „ren­dezéséhez”. A brit külügymi­niszternek azonban egyértel­műen tudomására hozták, hogy Anglia nem számíthat az afrikai népeknél politikájának megértésére, amíg a rhodesiai klikket támogatja, és nyíltan fegyvert szállít a Dél-afrikai Köztársaságnak —, az afrikai függetlenség esküdt ellenségé­nek. A meglátogatott független államok vezetői hangsúlyoz­ták, hogy az afrikai népek nem tűrnek el semmiféle ösz- szeesküvést és nem hajlan­dóak semmiféle kompromisz- szumra a fajüldözőkkel és a gyarmatosítókkal, akik tovább garázdálkodnak Afrika déli területein — fejezi be cikkét a Pravda. Jogtanácsost, jogi előadót felveszünk Az írásos ajánlatokat „Pest környéki nagyvállalat" jeligére, a kiadóba kérjük. lag, anyagilag támogattuk igazságos harcukat. Földvári Aladár a további­akban biztosította a kong­resszus résztvevőit, hogy a magyar dolgozók, a szakszer­vezetek napjainkban is felhá­borodva ítélik ej az Egyesült Államok és a saigoni rendszer­nek a párizsi egyezmény sza- botálásáí célzó agresszív te­vékenységét, amely súlyos helyzetet teremtett Dél-Vi- etnamban. Földvári Aladár felszólalá­sában beszámolt a magyar szakszervezeti mozgalom fej­lődéséről, nemzetközi kapcso­latairól. Hangsúlyozta a magyar dol­gozók szilárd meggyőződését, hogy a vietnami nép hősies helytállásával nemcsak saját hazája ügyének tesz szolgá­latot, hanem hatékonyan hoz­zájárul a Délkelet-Ázsia füg­getlenségéért küzdő haladó és békeszerető erők gyarapítá­sához is. A VDK állami és pártveze­tői fogadták Enrique Pastori- nót, a Szakszervezeti Világ- szövetség elnökét és a VDK szakszervezeti szövetségének harmadik kongresszusára Ha­noiba érkezett külföldi szak- szervezeti küldöttségek veze­tőit. A meleg, elvtársi légkör­ben lezajlott megbeszélésért részt vett Ton Duc Thang, a VDK elnöke, Le Duan, a Viet­nami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának első titká­ra. Truong Chinh, a VDP Po­litikai Bizottságának tagja, a nemzetgyűlés állandó bizottsá­gának elnöke, Pham Van Dong, a politikai bizottság tag­ja, miniszterelnök és más hi­vatalos személyek. Hanoiban hétfőn délelőtt ünnepélyesen megnyitották a vietnami szakszervezetek 3. kongresszusát. A kongresszu­son megjelent és az elnökség­ben helyet foglalt Ton Duc Thang, a VDK elnöke, Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, Truong Chinh, a nemzetgyűlés állandó bi­zottságának elnöke, Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke. Kiemelte, hogy a kongresz- szus a vietnami nép életének további alakulását meghatá­rozó időszakban kezdte meg tanácskozásait. A pusztító har­cok után most a háború se­beinek begyógyítása. a szilárd, megalapozott gazdasági és kulturális élet helvreállítása a legfontosabb feladat a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saságban. A kongresszusnak is az a fő célja, hogy e tenniva­lók elvégzésére, jól szervezett munkára, tartalmas munka­versenyre mozgósítsa a viet­nami dolgozók millióit. A délutáni ülés eseménye Nguyen Duc Thuan-nak, a Vietnami Szakszervezeti Szö­vetség elnökhelyettesének be­számolója volt, amelyben a 2. kongresszus óta eltelt időszak eredményeit és tanulságait elemezte, megszabván a viet­nami szakszervezeti mozga­lomra váró feladatokat is. Kedden délelőtt, folytatva a tanácskozásait a kongresz- szus, sor került a külföldi de­legációk vezetőinek felszóla­lására is. A laoszi és a kam­bodzsai küldöttek felszólalása után Földvári Aladár, a SZOT elnöke, a magyar küldöttség vezetője állt a szónoki emel­vényre. Felszólalása bevezető részé­ben üdvözölte a kongresszus résztvevőit, tolmácsolta a há­rom .és félmillió megvár szer­vezett dolgom forró üdvözle­tét. internacionalista szolida­ritását, maid így folvtatta: Egész dolgozó népünk, szak­szervezeti tagságunk hosszú éveken át nagy figyelemmel és csodálattal kísérte vietnami testvéreinknek az amerikai imperializmus barbár agresz- sziója elleni hősies, áldoza­tos függetlenségi harcát, kez­dettől fogva magunkénak val­lattuk erkölcsileg, politikai-

Next

/
Thumbnails
Contents