Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XVIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1974. FEBRUÁR 12., KEDD Az idősebbek tapasztalataival Munkájuk színes, vonzó és sokoldalú A jubiláló pedagógusklub köszöntése Minden asztal foglalt volt az Utasellátó Vállalat váci étter­mének nagytermében. Lehőcz János, az új üzletvezető és munkatársai gondosan terítet­tek, virággal díszítették a helyiséget, ahol a váci járási és városi pedagógusklub ün­nepelte alakulásának ötödik évfordulóját. Oláh Ferencné, a klub tevé­keny titkára köszöntötte a két­száznál több meghívottat, a párt, a tanács és a társadalmi szervezetek képviselőit, majd Barát Endre, az MSZMP já­Maradandó élményekkel Aki megismeri a természetjárás szépségét. Tavaly tovább csökkent a szervezett természetjárók szá­ma. A sportegyesületekben kevés természetjáró szakosz­tály működik, s még kevesebb helyen túráznak rendszere­sen a tagok. Most egy jól dol­gozó szakosztály vezetőjével, Schkripek Máriával beszélge­tünk a Rablótanyán, szakosz­tálya munkájáról. Többször külföldön is — Tizenhárom éve vezetem a szobi természetjáró szak­osztályt. Előtte is rendszere­sen túráztam. Első feladatom az volt, hogy kitartó csoportot szervezzek. A sikert az első kétnapos túra hozta: utána ugrásszerűen megnőtt a lét­számunk. Igyekeztünk érde­kes túraprogramokat össze­állítani. A korábbi években bejártuk az országot, megis­mertük nevezetességeit. Több­ször voltunk külföldön is, és mindig maradandó élménnyel tértünk haza. Azt tapasztal­tam, aki megismeri a termé­szetjárás szépségét, már tu­rista marad. Szobón a leglel­kesebb túrázó Farkas Béla és felesége, az alapító tag Solymosi Ferencné, Kővári János és neje. Százhúsz ta­gunk között huszonöt házas­párt tartunk nyilván. Kirán­dulásaink nem kerülnek sok­ba, hiszen vasutaskedvez­ménnyel utazunk, és a turis­taházakban is csak a díjak felét fizetjük. Jártunk már az ország valamennyi nevezetes városában, megismertük a Dunántúlt és az Alföldet. Az ÚJ itarác-iuu kezdődik a Madách Imre Művelődési Központban 1974. február 11-én este 7 órakor. Táncoktató: Kékesi Ilona. FELVESZÜNK gépírónőt, esztergályos szakmunkásokat központi üzemünkbe; női és férfi betanított és segédmunkásokat sződligeti telephelyünkre. Jelentkezés: VÁCI AUTÓJAVÍTÓ és FÉMIPARI VALLALAT Vác, Dózsa György út 53. Köszönetnyilvánítás. Hálás kö- szönetünk mindazoknak a kedves rokorfoknak, ismerősöknek és jó­barátoknak, akik szeretett fiúnk, Pálinkás István temetésén részvé­tüket fejezték ki, sírjára koszorút és virágot helyeztek. A gyászoló Pálinkás család. idei év első felében az északi hegyvidéket szeretném meg­ismertetni a tagsággal. Tava­szi túráink Sárospatakra, Agg­telekre, Miskolc-Tapolcára ve­zetnek. A miskolci például háromnapos lesz. * Állandóan teli — Hogyan lett a Rablótanya a szakosztály központja? — Nem a szakosztály köz­pontja, hanem a megyei, il­letve a városi-járási sportfel­ügyelőség pihenője ez a 30 személyes turistaház a kós- pallag—márianosztrai útel­ágazástól mintegy két kilo­méterre, az erdőben. A csodá­latos'környezetben, a jó vizű forrás mellett épült ház egy­kor a pedagógusoké volt, évekig pedig nem akadt gaz­dája. Gazdátlansága idején beszakadt a teteje, a külseje is megrongálódott, valóban úgy festett, mint egy rabló­tanya. Az. egykori szobi járási sportszövetség a turisták se­gítségével hozta rendbe. Az­óta állandóan teli. Itt tartják a megyei és járási továbbkén- zések egy részét, gyakran ide jönnek a Kóspallaggal és környékével ismerkedők. Saj­nos, kevés a hely. ezért sok természetjárót el kell külde- nem a közeli kisinóci turis­taházba. További tervek — Visszatérve a szakosz­tály munkájára: milyen ter­veik vannak még erre az év­re? — Június 8-án és 9-én itt, a Rablótanyán rendezünk nagyszabású természetjáró ta­lálkozót. Elindulunk a hagyo­mányos törökmezei Csillag­túrán és az őszi nagyhideg- hegyi lombhullató túrán is. De addig is sokat koptatjuk még bakancsaink talpát. k. t. rási bizottságának első titkára mondott beszédet. Bevezetőben örömét fejezte ki, hogy köszöntheti a peda­gógusklub tagjait az ötödik évfordulón. Fél évtized nem nagy idő, s ez a közösség mégis jő eredményt ért el néhány . év alatt, így jogosan mér­legre teheti az elmúlt évek munkáját. — A pedagógusklub a város és a járás társadalmi életének szerves részévé, a közművelő­dés fontos alkotó elemévé vált — mondotta a továbbiakban Barát Endre —, létével, rend­szeres működésével, színes, vonzó és sokoldalú program­jával, tervszerű munkásságá­val követendő, jó példát mu­tat a többi, kislétszámú kol­lektívának. — A klubtagok szívesen visszaemlékeznek az esz­tergomi, a győri, a lipcsei kirándulásokra, a színvo­nalas TIT-előadá sokra, a színházlátogatásokra. Mi valljuk: nemcsak a gyer­mek- és az ifjúkorban, nem­csak a munkahelyeken, hanem a nyugdíjas esztendőkben is mindég és mindenütt szükség van a közösségek emberi me­legére, segítőkészségére. — Aktív pedagógusaink az MSZMP Központi Bizottsága 1972 júniusában hozott, közok- tatáspoldtikai határozatának végrehajtásán fáradoznak. Bi­zonyos, hogy a kitűzött, szép feladato­kat csak akkor tudják igazán teljesíteni, ha tá­maszkodnak az idősebb pedagógusgeneráció ta­pasztalataira, erősítik az aktív és a már nyugdíjas pedagógusok együtt­működését. A társasvacsora után a je­lenlévők sokáig együtt marad­tak a fehér asztal mellett, nó- táztak, s felevenítettek sok kedves, régi iskolai történetet. P. R. Csütörtökön Véradás a DCM-ben Kétnapos véradást szervez a DCM üzemi vöröskereszt- szervf»^te. Csütörtökön, feb­ruár 14-én a gyárban, egy hét múlva, 21-én pedig a sejcei kőbányában lesz véradás. Nyugaton a helyzet változó A Forte termékeinek ára változatlan marad Ésszerű választékcsökkentés - Új technológia és termelékenységnövelés A gondolt, melyekkel a váci Forte-gyár is küzd, nem egye­diek: jelentkeznek á gumi­áruk, a mosó- és mosogató- szerek körül épp úgy, mint a filmek és fotópapírok körül. A nehézségeket minden esetben az jelenti, hogy a termeléshez szükséges nyersanyagok igen nagy részét tőkésországokból kell importálni s az utóbbi hó­napokban nem csupán az árak emelkedtek ugrásszerűen a nyugati piacokon, hanem a behozatal is igen nagy nehéz­ségekbe ütközött. Elesendő alapanyag Radó Auréltól, a Forte mű­szaki igazgatóhelyettesétől az­iránt érdeklődtünk, hogy a váci gyár, mely hazánkban a foto­kémiaipart egyedül képviseli, milyen közgazdasági, műszaki fejlesztési, valamint üzem- és munkaszervezési intézkedések­kel tudja, jelentősebb belföldi áremelések nélkül kivédeni az alapanyagot szállító partnerek áremelő taktikáit. — A filmgyártásban hasz­nált ezüstnitrát jelentősen megdrágult, olyannyira, hogy az össztermelésünkből a tőkés exportot képviselő egyharmad rész jelentős áremelése sem fedezi már a különbözetet, ezért vált szükségessé, hogy elsősorban a nagy ezüstnitrát tartalmú röntgenfilm árát megemeljük. Ez az árintézke­dés azonban nem a lakosságot, hanem az egészségügyi tárcát, azaz az állami költségvetést érinti. — Amit viszont a fotoama- tőrök észlelnek majd, nem le­het áremelésnek nevezni, csu­pán egy eddig ingyenesen nyújtott szolgáltatás megszű­néséről beszélhetünk. Eddig ugyanis, főleg reklám céljából, a színes Forte-filmeket ingyen hívtuk elő. Az előbb említett kényszerítő körülmények ha­tására a jövőben ezt az ingye­nes szolgáltatást, ezt a vevőink iránti gavalléros gesztust, nem engedhetjük meg magunknak. Mindent egybevetve, a nyuga­ti piac árainak emelkedése belföldi termékeink áralakulá­sára nem hatott ki jelentősen. Ezenkívül még azt is elmond­hatom, hogy az első negyedév zavartalan termelésének bizto­sítására megfelelő mennyiségű alapanyaggal rendelkezünk. Tartalékok kiaknázása — Természetesen csak ezek az intézkedések nem lenné­nek elegendőek a jelen és a közeljövő eredményes gazdál­kodásához. Szükség volt a technológiákban, a munka- és üzemszervezésben, valamint a termelékenység növelésében még meglevő tartalékok to­vábbi kiaknázására. TAVASZI ELŐJELEK Köszönetnyilvánítás. Köszöne- tünket fejezzük ki a Váci Bélés- árugyár dolgozóinak, a rokonok­nak, az ismerősöknek és mind­azoknak, akik szeretett és felejt­hetetlen édesanyánk temetésén részt vettek, sírjára koszorút és- virágot helyeztek. A gyászoló Weixelbum, BalJgh és Széles csa­lád. A barkának már igazán ■S*- szép selyme van. Kinyí­lott, s ha a február tovább javul, korai méhek tűnnek fel a sárga porzók között, és az már a tavaszt jelenti ak­kor. Igaz, ezt talán csak én érzem így, korai tréfa is lehet az enyhülés, hiszen a február még „emberes” hónap. Előjelek azért vannak, ame­lyek a közelgő tavaszt mutat­ják. A hartyáni vasútállomás kertjében már a rózsabokrok is készülődnek-ébredeznek. Kisújjnyiak a friss hajtások, s nem kell csak egy lenge, napos hét, szemmel látható lesz a növekedés. Útjaim során figyelem az árkokat. A tegnapi hófoltok helyén felszáradtak a tocsogók, s ha aprók is, de már hara­gos zöld színű fűlándzsákat láthatunk a múlt évi leper­zselt torzsok között. Alul a fű kezdi meg a növekedést, fö­lötte pedig a vasút melletti nyárfák színe más és más van~ól-napra. Még csak a rü­gyek változnak lassan, ahogy a közeledő tavasz csalogatja elő seregüket. A máriaudvari szőlők kor­donsorát fürge gépek járták meg a télen: műtrágyát szór­tak a sorok közé, utána for­gókéses talajmérők apritot- ták-keverték az éltető anyagot a földbe. Mindezt igazán jó­kor tették: az elmúlt napok esői már a gyökerükig mos­ták a káliumot. Olt a nap a szőlők fölött, ^ metszőollók csattognak, az asszonyok nagy kendőt vet­ve cserfeskednek. Persze, nemcsak a szájuk, de a kezük is tavaszt érdemlő szapora- sággal mozog. — Érthetetlen, hogy mitől terem ott annyi szőlő? Alig győztük szedni! — mondta az elmúlt ősszel az egyik Forte­gyári asszony, aki szocialista brigádtagként segített a szü­ret idején. Most tapasztalhat­ná, megkaphatná kérdésére a választ: a szorgos Ús hozzá­értő kezek nyomán, és attól, hogy a máriaudváriák; bizony, kihasználják e korai tavasz minden percét, már most az őszre gondolva. Igaz, az még messze van. 'T'ilán csak én csalogatom a tavaszt, meg az építő­munkások. Mert legalább any- nyira várják ők a napot, a jó időt, mint kinn, a földeken. Figyeljél? meg azokat, akik a roskadozó házakat bontják: esőben-szélben kapaszkodnak a korhadó tetőkön. Alul a füs­tölgő por, s felettük a mindig nyakukba potyogó eső. A nyirkosság ellen nem véd meg a pufajka sem. Mennyivel jobb lesz, ha süt a nap, és a szél is igazán tavaszi szél lesz. Az igen, akkor halad a munka! Mondhatnák az olvasók, hogy korai a tavaszról beszél­ni. álmodozni, mivel ugyan­csak csípős még a szél, a nap pedig csak mutogatja magát, nemigen melegít. Ez is igaz, de azért néha ménis fel-fel- tűnik. és a szél vizet árasztó szándéka ellenére, szárítja a tócsákét, amelyek a kék eget tükrözik. p'nnyi elég is lesz tavasz- csalogatónak. A többit bízzuk az időre, mert mást nem tehetünk. Csankó Lajos — Ilyen irányú tennivalót jelentett számunkra egyebek között a megközelítően 150 fajta és körülbelül 250 külön­böző méretben készülő fotó­papír számának csökkentése. Ez semmiképpen sem jelent választékcsökkentést, hiszen kiderült, hogy egyes papírmé­retekben , olyan minimális, sokszor hosszban és széles­ségben csak 1—2 milliméteres differenciák, az OFOTÉRT- tal közösen végzett igényfel­mérések alapján, nem is szük­ségesek. Ez a látszólag jelen­téktelen intézkedés a gyár tel­jesítményét befolyásoló kisze­relő részleg szűkös munkaerő- helyzetén javít elsősorban, de hatását még számos más mun­katerületen jólesően érzik majd a gyárban. — Külföldre irányuló ter­mékeink méretbeli választé­kának szűkítésére és egységes számozására az adminisztrá­ció és a változtatást megelő­ző reklámkampány hosszú át­futási ideje miatt; csak 1975 elején kerül sor. Gyorsabban, egyszerűbben — Szinte gyáron belüli szál­lóigévé vált, hogy a Forte­gyár teljesítményét minden esetben a kiszerelő üzem tel­jesítménye határozza meg. A kiszerelés, a fotóanyagok el­lenőrzése, a dobozkészítés, a papírba, majd dobozba cso­magolás rendkívül munkaigé­nyes folyamat, amelynek gé­pesítése nem megoldott- Ép­pen ezért munka- és üzem- szervezési feladataink között előkelő helyet foglal el a ki­szerelés valamilyen módon i gyorsítása, egyszerűsítése. Az addigi, a jól isimert behúzott technológiával készült Forte­dobozok helyett újfajta, haj­togatott dobozban kerül majd forgalomba a fotópapír. Az az előnye, hogy kevesebb anya­got igényel, s az anyagkülön- bözet lehetővé teszi a hajtoga­tott doboz további csinosítá­sát, lényegesen kevesebb mun­kaerővel állítható elő, jobb a minősége, és óriási előnye a régivel szemben az is, hogy felhasználás előtt laponként, egymásra fektetve tárolható. Köztudott, hogy manapság a termék terjedelme is rendkí­vül nagy költségmeghatározó lehet. — A technológia korszerű­sítésének viszont a baritáló- üzemben bevezetett, három helyett két fázisban végzett alapozás a legjobb példája. A kevesebb anyagfelhasználá­son, a kevesebb eldobott, ki­selejtezett papíron, kívül a termelékenység növekedésé­ben játszik nagy szerepet, hi­szen az eddigi négy műszak helyett három műszakban végzi ugyanazt a munkát a baritálóüzem. Mondanom sem kell, hogy az ott felszabaduló létszámot más, munkáshiány- nyal küzdő üzemekbe csopor­tosítottuk át. Az új techno­lógia gazdasági eredményét a gyár még csak ebben az évben látja, hiszen a bevezetésére az elmúlt év végén került sor. 'V A kooperáció lehetőségei — Ezek a hazai fotokémiai iparban közvetlenül ható in­tézkedések. Nem szabad azon­ban számításon kívül hagy­nunk a szocialista országok gazdasági kooperációjában rej­lő óriási lehetőségeket és az összefogásból származó biz­tonságérzetet sem. A KGST fotokémiaipari bizottságának 9. ülésére az idién márciusban kerül sor a Német Demokra­tikus Köztársaságban: első­sorban a gyártmányszakosí­tásban, a specializálódásban és a kölcsönös szállításban várhatók újabb hathatós in­tézkedések- Itt kell elmonda­nom, a Forte minden törekvé­se arra irányul, hogy terme­lésének legnagyobb részét a színes fotópapír jelentse. En­nek érdekében már a közel­jövőben gyümölcsöző, haté­kony intézkedéseket is tett. Bognár János Elsőként az igazgató zakójára tűzték fel a szalagot. Cserny felvétele Szombaton benépesedett a váci Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola emeleti dísz­terme. Középen helyezték el a tanárok asztalát, attól jobb­ra állt a négy idén végző ne­gyedik osztály, jobbra ültek a szülők és a vendégek. A Himnusz elhangzása után Puscsizna József igazgató lé­pett a mikrofonhoz, köszön­tötte a százhetven negyedi­kest, s hangsúlyozta, hogy most a felkészülés időszaka következik, majd középisko­lás tanulmányaik zárófejeze­te, az érettségi. A szülői mun­kaközösség nevében Szalay László köszönte meg a tan­testület fáradságos munkáját. Az 1970—1974-es jelzésű vi­lágoskék szalagot elsőként az igazgató, továbbá Borovits János, Papházi Tivadar, pin­tér György és újvári István osztályfőnökök kabátjának hajtókájára erősítették oda, majd a diákok vették át, s viselik a tanév hátralevő ré­szében. A negyedikesek nevében Majoros Ferenc beszélt, majd Patai Sándor elszavalta Ma­jakovszkij Az ifjúság titka című versét. A szalagavató ünnepély a DlVSZ-indulóval ért véget. (pap») ÉRETTSÉGI ELŐTT A felkészülés időszaka következik Szalagavató ünnepély a gépipari szakközépiskolában

Next

/
Thumbnails
Contents