Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
FEST HEGYE! kMmvIop 1974. FEBRUÄR 12., KEDD Fókusz Nemcsak olajügy... Washingtonban megkezdődött a legnagyobb nyugati olajimportáló országok konferenciája, A tanácskozás neve, témája a felületes szemlélő számára azt a benyomást kelti, hogy az amerikai fővárosban valóban kizárólag az olajról lestz szó. A felszínen ez még igaz is lehet, a mélyben azonban a „fekete aranynál” is komolyabb a tét. MINDEN JEL arra mutant, hogy Washingtonban érdekes és fontos erőpróba egyik menetére kerül sor. Az Egyesült Államok szeretné visszahódítani az utóbbi időben megingott vezető szerepét a nyugat- európai kileneek és Japán felett. Amit nem is olyan régen csak néhány ihegfigye- lő jövendölt meg, nyilvánvalóan bekövetkezett: Washington igyekezett a maga számára a lehető legnagyobb hasznot húzni a Nyugat- Eu róp á t és Japánt, vagyis legerősebb gazdasági vetélytársait sújtó több oldalú válságból. AZ IDŐZÍTÉS aligha véletlen. A konferenciára akkor kerül sor, amikor az angol vezetés a rendkívüli választásokba menekül, és általános bányászsztrájk bénítja meg az országot; a Német Szövetségi Köztársaságban és más államokban ugyancsak megnövekedett a szociális és politikai feszültség. NYUGAT-EURÓPA nagy gondokkal küzd, ugyanakkor Amerika legalábbis részben helyreállította pénzügyi egyensúlyát és a Watergate- ügy miatt belpolitikai okokból is szükség lenne látványos külpolitikai sikerekre. ■ Nixon és Kissinger azt reméli, hogy egy meggyengült Közös Piac és egy meggyengült Japán politikailag is visszaszorítható egy korábbi szintre. A LEGELSZÄNTABBAN a francia diplomácia hada kozik egy ilyen törekvés ellen. Ezt az ellentétet fedik a konferencia látszólag olajjal kapcsolatos irányvonalai. Amikor az amerikaiak „közös akcióról” beszélnek, a saját vezetésükkel gondolják, és amikor a franciák a külön utak szükségességét hangsúlyozzák, az sem csak az olajra vonatkozik... Ezek fényében már érthető a tekintélyes Japan Times Ítélete, amely így hangzik: „Soha nemzetközi gazdasági tanácskozás nem váltott ki ilyen nagy gyanakvást a résztvevők és a meg nem hívottak köré ben . . DR. LUIS ECHEVERRIA ALVAREZ mexikói állam- és kormányfő hétfőn délelőtt kü- lönrepülőgéppel háromnapos hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett. Sztrájk az NSZK-ban Menetrend szerint, fegyelmezetten zajlott le hétfőn a nyugatnémet közalkalmazottak országos sztrájkjának első napja. A sztrájk vezetőség felhívására a dolgozók elsősorban az ipari gócpontokban szüntették be a munkát. Mindenekelőtt a közlekedési alkalmazottak, a köztisztasági dolgozók és a postások maradtak távol munkahelyükről. ■ A munkáltatók előzetes propagandája ellenére a lakosság egyre növekvő számban támogatja a békeharoot, és — a szükségszerű kellemetlenségek ellenére — mind többen nyilvánítják ki rokonszenivüket a sztrájkolok iránt. Nyilván ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy a kormány most kiegyezést javasol és a jelek szerint hajlandó emelni béremelési ajánlatát. A szakszervezetek és a munkáltatók újabb bér- tárgyalásai a délutáni órákban kezdődtek Frankfurtban és Stuttgartban. Egy-két sztrájlkkörzetben időközben már létre is jött a megegyezés: a közalkalmazottak 9 és fél százalékos béremelés helyett 12 százalékos emelést vívtak 3d. Ebből a körülményből megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy ugyancsak 12 százalék körül várható majd az általános megegyezés is, amelyet persze a sztrájkoló munkásoknak még külön szavazáson kell jóvá- hagyniok. Loc Ninh: fogolycsere PHNOM PENH: SŰRŰ FÜSTFELHŐK A dél-vietnami felek hétfőn folytatták a fogolycserét. Nyugati tudósítások szerint a saigoni kormányzat, helikopterei a nap folyamán további kétszáz polgári és katonai személet szállítottak a Bien Hoa-i légitámaszpontról Loc Ninh-be, s a foglyokat a DIFK-ellenőrizte város repülőterén a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság képviselőinek jelenlétében adják át a forradalmi kormány megbízottainak. A Vietnamról szóló párizsi békemegállapodás értelmében Dél-Vietnamban 1973. április 27-ig az összes polgári és katonai foglyoknak vissza kellett volna nyerniük szabadságukat. A Thieu-rezsim azonban 1973-ban rendre halogatta, majd egyoldalúan felfüggesztette az akciót. A két dél-vietnami fel katonai vegyes bizottságának legutóbb létrejött megállapodása értelmében 1974. február 8-án felújították a fogolycserét, s tervbe vették, hogy három héten belül, vagyis március 1-ig bezárólag köl- csönösep több mint négyezer őrizetben tartott polgári és katonai személyt bocsátanak szabadon. A UPI hétfőn arról tudósított, hogy az Amerika-barát Thieu-rezsim páncélos alakulatai és repülőgépei immár negyedik napja támadják a központi fennsíkon lévő Le Minh támaszpont körüli felszabadított térséget ★ Hétfőn délután a népi felszabadító erők messze hordó ágyúkkal is tűz alá vették Phnom Penh katonai célpontjait. Több épület kigyulladt és sűrű füstfelhők borították el az eget. Legalább húsz sorozat 105 milliméteres ágyúlö- vedék érte Phnom Penh központját. Az első jelentések szerint mintegy hatvan személy . életét vesztette, és sokan megsebesültek. Phnom Penhben a tüzérségi támadás hatására ismét pánikjelek mutatkoztak, a rendőrség hangosbeszélőkön keresztül szólította fel oszlásra az utcákon összeverődött csoportokat. A kormányhadsereg helikoptereket és repülőgépeket küldött a Phnom Penh környéki területek fölé, hogy megpróbálja elnémítani a népi erők ütegeit. ANGLIA Sztrájkőrségek és kortesbeszédek A hét végen Angliában megszűnt a széntermelés. Az ország 270 000 bányásza két éven belül másodszor próbálja rákényszeríteni a kormányt sztrájkkal arra, hogy tegye lehetővé a kollektív bérharcot. A .sztrájk tudvalevőleg szombaton éjfélkor vált hivatalossá. A hét végén néhány sztrájkőrség már megkezdte tevékenységét. Hétfőn délre a sztrájkőrségek teljes létszámban vonultak ki a bányák kapujához, az erőművek bejáratához és a dokkokba. A sztrájkőrségek meg akarják akadályozni, hogy a kormány hosszú, elhúzódó sztrájkra kényszerítse a bányászokat és családjaikat. Angliában az erőművek a háromnapos munkahét és egyéb előzetes takarékoskodási intézkedések miatt a bányászok háromhónapos túlórabojkottja ellenére is 13 és fél millió tonna széntartalékkal rendelkeznek. Ugyanennyi szén van felhalmozva az államosított bányaipar telepein. A szenet sztrájkőrségek őrzik. A bányászszakszervezet el akarja kerülni a provokációkat. Az ipari kapcsolatok törvénye szerint ugyanis most már. szigorúbban lépnek fel Angliában a sztrájkőrségekkel szemben. A konzervatív pártközpontban Edward Heath, kőhaj ítás- nyira onnan, a labourists főhadiszálláson Harold Wilson, saját pártjának klubházában pedig a liberális vezér, Jeremy Thorpe hétfőn megtartotta elArab kis csúcs - február 22-e előtt? ,-Korlátozott” arab csúcstalálkozót tartanak néhány napon belül Egyiptomban — jósolják a Kairóban hétfőn megjelent lapok. Az A1 Ah ram hétfői száma szerint a „kis csúcsra” még az isztámországok február 22-én, a paíkisztáni Laboréban megnyíló csúcstalálkozója előtt sor kerüL A résztvevők várható körét a lap nem ismerteti, csupán arra utal, hogy Egyiptom szoros tárgyalásos kapcsolatban áll Szaúd-Arábiával, Algériával és Kuwaíttal. Kairói politikai megfigyelők valószínűnek tartják, hogy az arab vezetők elsősorban a Golan-fennsikon szemben álló katonai erők szétválasztásának problémakörében foglalnak majd állást. ★ Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter az An Nahar című bejrúti napilapnak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a Genfiben folyó közel- keleti'béketárgyalások következő szakaszában részt vesznek a Palesztinái ak képviselőd isAz egyiptomi külügyminiszter cáfolta azokat a sajtójelen- tásefket, amelyek azt állították. hogy a közeljövőben szűk körű arab csúcstalálkozóra kerül sor. ★ Kairói politikai körökből származó értesülés szerint az egyiptomi lapok által beharangozott arab „kis csúcs” esetleg már szerdán megkezdődik a dél-egyiptomi Asz- szuánban, végleges döntés azonban még nem született. A találkozón Egyiptom, Szíria, Szaúd-Arábia, Algéria és Kuwait vezetői vesznek részt. A bécsi munkásfelkelés 40. évfordulóján A b&CSi rádió 1934. február 12-én este győzelmi induló hangjai mellett sugározta Dollfuss kancellár nyilatkozatát: a kormánycsapatok a fővárosban „helyreállították a rendet”. A hír ekkor még nem felelt meg a valóságnak: az utolsó fegyverek csak három nap múlva hallgattak el Bécs külvárosaiban. Az osztrák munkások fegyveres ellenállása ezen a napon ért véget. A több napos harc másfél évtizedes nehéz belső küzdelem záróakkordja volt: az osztrák reakció és a haladás erői vívták. Az 1918 november 12-én kihirdetett osztrák köztársaság megszületése pillanatától kezdve politikai és társadalmi feszültségektől volt terhes, azonnal megindult a belső harc a szociáldemokraták és keresztényszocialisták között a demokratikus jogok kiterjesztéséért, illetve korlátozásáért. A fiatal köztársaságban továbbra is nagy számban ültek vezető tisztségekben monarchisták, klerikálisok. A demokratikus és szocialista erők bázisa Bécs volt. A főváros törvény- hatóságában a szociáldemokraták igen erős befolyással rendelkeztek, 1919 és 1934 között ők irányították a közigazgatást, s jelentős szociálpolitikai reformokat vittek keresztül. A Keresztényszocialista Párt mögött felsorakozó konzervatív erők — ahogy ők nevezték — a „Vörös Bécs” ellen már a húszas évek elején létrehozták a fasiszta jellegű fegyveres Heimwehrt, titkos szövetségben a bajor és magyar fasisztákkal. Sorozatos provokációkat szerveztek a baloldal ellen, hogy a szocialistákat leszorítsák a legalitás útjáról, majd mint a polgári rend védelmezői, likvidálják a polgári demokráciát. Megélénkült a Heimwehr aktivitása az 1927. július 15-i véres bécsi tüntetés után, különösen azért is. mert Mussolini és a magyar ellenforradalmi kormányzati erők titkos fegyverszállításokkal és politikai tanácsokkal rendszeresen támogatták a' szervezetet. Bár 1928 és 1934 között részben belső, de főleg nemzetközi okok miatt nem kerülhetett sor arra, hogy a Heimwehr puccs útján átvegye a hatalmat, a keresztényszocialista kancellárok, főleg Engelbert Dollfuss, a baloldal elleni harc során mind nagyobb befolyást biztosítottak a reakció e fegyveres fasiszta szervezetének. A gazdasági világválság és a német fasiszta erők előretörése kétségtelenné tették, hogy a demokratikus és a fasiszta törekvések között régen feszülő ellentéteknek valamilyen formában Ausztriában is ki kell robbanniuk. Fokozta a feszültséget, hogy Hitler hatalomra jutása Ausztria önálló állami létét fenyegette. DollfUSS Mussolini támogatását és szövetségét igyekezett megszerezni. Mussolini, majd Gömbös tanácsainak hatására formálódott ki Dollfussban a „konkurrens fasizmus” terve, ami rokonszenvesnek bizonyult az osztrák uralkodó rétegek előtt is, hiszen a gazdasági válság növelte a baloldali erők aktivitását. Dollfuss 1933 tavaszán rendeleti úton feloszlatta a szociáldemokrata fegyveres szervezetet, a Schutzbundot, április végén letartóztatták Ausztria Kommunista Pártjának vezetőségét és több száz tagját. A következmény: a hitlerista erők fokozták tevékenységüket, terrorakcióik mind gyakoribbakká lettek, a kancellár „kétfrontos” harca a nácik és a baloldal ellen Hitler híveinek kedvezett. Az osztrák kormány 1934 januárjában megkezdte a fasiszta puccs előkészítését, a parlamentarizmus likvidálását, majd a Heimwehr linzi provokációjával egy időben, február 12-én a kormánycsapatok körülfogták a munkáslakótömböket Bécs elővárosaiban. Általános házkutatást akartak tartani elrejtett fegyverek összegvűjt'Ssére és ^‘vezetők letartóztatására. Elérkezett 3 döntés Órsjs, és a bécsi munkásság legendás önvédelmi felkelése háromnapi hősies harc után elbukott. Az osztrák fasizmus győzött, a polgári demokráciát Dollfuss felszámolta. Mussolini „jutalmul” garantálta Ausztria függetlenségét. Mussolini „garanciája” ellenére 1938. március 12-én Hitler megszállta Ausztriát, anélkül, hogy a legkisebb ellenállásra bukkant volna, hiszen az ellenállásra korábban kész erőket Dollfuss és utódai szétverték. Az osztrák tragédiának és a bécsi munkásság hősi helytállásának 40 év távlatából az a történelmi tanulsága, hogy a nemzeti függetlenség és társadalmi demokrácia erői csak együtt, közös táborban szolgálhatják sikeresen a haladás, a néptömegek érdekeit. Márkus László, a Történelemtudományi Intézet főmunkatársa Az Unitá köszöntése 1924. február 12: Milánóban megjelenik az Vnitá. Nevét Egység — az egyik vért- alapító, Antonio Gramsci ajánlja. Az olasz kommunistáknak és napilapjuknak célja a munkásosztály, a munkásak és a parasztok, az olasz dolgozók és az egész nemzet egysége. ' Az Unitá az üldöztetés, a sorozatos lapelkobzás ellenére mindaddig megjelenik, amíg a fasiszta rendkívüli törvények 1926-ban be nem tiltják. A betiltás ellenére a fasiszta diktatúra legsötétebb napjaiban is szerkesztik és terjesztik; az illegális kommunista újság az egyedüli, amely az ellenállás lapjai közül mindvégig megjelenik, amelyet munkatársai életük kockáztatásával is megírnak és kiadnak, s amelyet olvasói kézről ikézre adnak, óvnak és megvédenék. És amikor a fasizmus bulkása után újra nyilvánosan megjelenhet, a lap az elsők közt száll síkra Olaszország demokratikus újjászületéséért. Az Unitá néplap, tömeglap. Mellette hatalmas gárda áll; vasárnapi terjesztői társadalmi munkások, akik például a mostani fél évszázados születésnap alkalmából több mint egy és negyed millió példányban juttattálk el a lapot az olvasókhoz. 50 esztendő harcaiban nagy tekintélyt vívott ki az OKP központi lapja, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legolvasottabb, legismertebb orgánuma. Az Unitá ünnepére mi is elküldjük jókívánságainkat, forró üdvözletünket a nagy múltú újság munkatársainak, szerkesztőinek, terjesztőinek, nyomdászainak és mindazoknak, akik olvassák, akik joggal látnak benne hatékony eszközt, éles fegyvert az olasz munkásmozgalom és az egész olasz nép érdekeinek védelmében vívott harcban. Szufanuvonginterjú Laoszi lehetőségek Szufanuvong, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának elnöke az ADN hír- ügynökség különtudósítójának adott interjújában bizakodó hangnemben nyilatkozott a laoszi ideiglenes koalíciós kormány közeli megalakulásának lehetőségéről. „A , vientianei megállapodás és a csatolt jegyzőkönyvek megvalósítása keretében megegyezés jött létre közös rendőrségi erők felállításáról, továbbá katonai és közigazgatási kérdésekben, így például Vientiane és Luang Prabang városok semlegesítésének kérdéseiben — mondotta. — Ezzel megteremtettük az ideiglenes nemzeti egységkormány és a nemzeti politikai konzultatív tanács, vagyis a laoszi állam legfelsőbb szervei létrehozásának legfontosabb feltételeit.” A reakciós erők azonban még mindig nem hajlandók lemondani a szabotázsakciókról. Továbbra is ágálnak a kormány és a konzultatív tanács megalakítása ellen, provokációkat követnek el Vien- tianeban és Luang Prabang- ban a hazafias erők ellen. Szufanuvong megjegyezte, hogy „bár formálisan minden rendeződött, valójában még sok probléma vár megoldásra”. A hazafias erőknek a koalíciós kormányban követendő politikáját ismertetve Szufanuvong leszögezte: „A hazafias erőknek a koalíciós kormányban az lesz a feladatuk hogy megvalósítsák az ideiglenes nemzeti eaységkormávy politikai programját. Belpolitikai vonatkozásban síkra fognak szállni a nemzeti egyetértés megvalósításáért, a laoszi nép demokratikus szabadságjogainak biztosításáért. Küzdenek majd a háború következményeinek felszámolásáért és a név életszínvonalának emeléséért”. „A hazafias erők külpolitikai téren a béke, a függetlenség és a semlegesség politikáját fogják folytatni — hangsúlyozta Szufanuvong. — Készek diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesíteni minden országgal a kölcsönös tisztelet, a függetlenség és a szuverenitás alapján, az egyenjogúság és a kölcsönösség elveinek megfelelően.” A Laoszi Hazafias Front KB elnöke az ADN tudósítójának adott interjújában meleg szavakkal méltatta a szocialista országok szolidaritását a laoszi néppel. „Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy szívből jövő köszönetét mondjak a szocialista országok értékes támogatásáért és segítségéért.” Fegyveres összecsapások az iraki—iráni határon A MEN közel-keleti hírszolgálati iroda és a nyugati hír- ügynökségek a bagdadi rádióra hivatkozva jelentik, hogy az utóbbi napokban több heves fegyveres összecsapás történt az iraki—iráni határon. A légierő, páncélosok és tüzérség bevonásával folyó hadműveletek során mindkét fél veszteségeket szenvedett, az áldozatok száma megközelíti a százat. Az iraki rádió azzal vádolta az iráni fegyveres erőket, hogy" január vége óta sorozatos provokációkat követtek el iraki területek ellen. Iráni részről egyelőre semmit sem közöltek. HÉTFŐN EGYIPTOMBA érkezett Nimeri szudáni elnök. Nimerit Alexandria közelében Szadat elnök fogadta. RÖVID BARÁTI látogatásra hétfőn Moszkvába érkezett Stefan Olszowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Lengyel- ország külügyminisztere. INDIA északkeleti körzeteiből érkezett jelentések szerint Nagaföld indiai államban az utóbbi időben jelentősen fokozódott a naga törzshöz 1 ’ rtozó lázadó elemek illegá- 1!~ tevékenysége, amelyet Peking ösztönöz, fi lázadók akcióikat a Nagaföldön február 12-én kezdőd* törvényhozási választásokra időzítették. ső sajtóértekezletét a kortes- óeszédék hosszú sorozatában. Meghatározták azokat a kérdéseket, amelyekről beszélni fognak a február 28-i választásokkal tetőző kampány alatt. Ezután a pártvezérek vidéki körútra indultak. A három sajtóértekezlet homlokterében a konzervatív választási program állott. Az „Erélyes lépésekkel egy méltányos Britanniáért” címet viselő manifesztumot Heath most indította el hivatalos útjára. A 10 000 szóból álló dokumentum néhány nappal azután jelent meg, hogy a munkáspártiak is közölték a részleges államosítási intézkedéseken, a szakszervezetekkel való egyetértésen alapuló ígéreteiket. Heathék igyekeztek kiegyensúlyozni pártjuk jobbszárnyának nézeteit azokkal, amelyek alkalmasak a velük csak habozva rokonszénvező választók megnyerésére, de a program inkább a konzervatív jobboldal nézeteit tükrözi. A mérleg „erély”-serpenyőjében például az szerepel, hogy újraválasztása esetén a torypárt beavatkozik majd a szakszervezetek vezetőségválasztási mechanizmusába és így szigeteli el a baloldal jelöltjeit. John Gollannak, Nagy-Bri- tannia Kommunista Pántja főtitkárának beszéde még vasárnap hangzott el a skóciai Edinburghban. Kijelentette, hogy a konzervatív kormány maga a modern angol politikai élet legszélsőségesebb, legelfogultabb, legbomlasztóbb csoportja. Már a bányászvezérkar leginkább középúton járó tagjait is azzal vádolja, hogy „vörösök” és a szélsőségesek közé sorolja az egész brit szákszervezeti mozgalmat — mondotta Gollan.
