Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

FEST HEGYE! kMmvIop 1974. FEBRUÄR 12., KEDD Fókusz Nemcsak olajügy... Washingtonban megkezdődött a legnagyobb nyugati olajim­portáló országok konferenciá­ja, A tanácskozás neve, témá­ja a felületes szemlélő számára azt a benyomást kelti, hogy az amerikai fővárosban valóban kizárólag az olajról lestz szó. A felszínen ez még igaz is lehet, a mélyben azonban a „fekete aranynál” is komolyabb a tét. MINDEN JEL arra mutant, hogy Washingtonban érdekes és fontos erőpróba egyik me­netére kerül sor. Az Egyesült Államok szeretné visszahódí­tani az utóbbi időben megin­gott vezető szerepét a nyugat- európai kileneek és Japán fe­lett. Amit nem is olyan ré­gen csak néhány ihegfigye- lő jövendölt meg, nyilvánva­lóan bekövetkezett: Washing­ton igyekezett a maga számá­ra a lehető legnagyobb hasz­not húzni a Nyugat- Eu róp á t és Japánt, vagyis legerősebb gazdasági vetélytársait sújtó több oldalú válságból. AZ IDŐZÍTÉS aligha vélet­len. A konferenciára akkor kerül sor, amikor az angol vezetés a rendkívüli választá­sokba menekül, és általános bányászsztrájk bénítja meg az országot; a Német Szö­vetségi Köztársaságban és más államokban ugyancsak meg­növekedett a szociális és po­litikai feszültség. NYUGAT-EURÓPA nagy gondokkal küzd, ugyanakkor Amerika legalábbis részben helyreállította pénzügyi egyensúlyát és a Watergate- ügy miatt belpolitikai okokból is szükség lenne látványos külpolitikai sikerekre. ■ Nixon és Kissinger azt reméli, hogy egy meggyengült Közös Piac és egy meggyengült Japán politikailag is visszaszorít­ható egy korábbi szintre. A LEGELSZÄNTABBAN a francia diplomácia hada kozik egy ilyen törekvés el­len. Ezt az ellentétet fedik a konferencia látszólag olajjal kapcsolatos irányvonalai. Amikor az amerikaiak „közös akcióról” beszélnek, a saját vezetésükkel gondolják, és amikor a franciák a külön utak szükségességét hangsú­lyozzák, az sem csak az olaj­ra vonatkozik... Ezek fényében már érthető a tekintélyes Japan Times Ítélete, amely így hangzik: „Soha nemzetközi gazdasági tanács­kozás nem váltott ki ilyen nagy gyanakvást a résztvevők és a meg nem hívottak köré ben . . DR. LUIS ECHEVERRIA ALVAREZ mexikói állam- és kormányfő hétfőn délelőtt kü- lönrepülőgéppel háromnapos hivatalos látogatásra Ausztriá­ba érkezett. Sztrájk az NSZK-ban Menetrend szerint, fegyel­mezetten zajlott le hétfőn a nyugatnémet közalkalmazot­tak országos sztrájkjának első napja. A sztrájk vezetőség fel­hívására a dolgozók elsősorban az ipari gócpontokban szüntet­ték be a munkát. Mindenek­előtt a közlekedési alkalma­zottak, a köztisztasági dolgo­zók és a postások maradtak távol munkahelyükről. ■ A munkáltatók előzetes pro­pagandája ellenére a lakosság egyre növekvő számban támo­gatja a békeharoot, és — a szükségszerű kellemetlenségek ellenére — mind többen nyil­vánítják ki rokonszenivüket a sztrájkolok iránt. Nyilván ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy a kormány most kiegyezést ja­vasol és a jelek szerint haj­landó emelni béremelési ajánlatát. A szakszervezetek és a munkáltatók újabb bér- tárgyalásai a délutáni órák­ban kezdődtek Frankfurtban és Stuttgartban. Egy-két sztrájlkkörzetben időközben már létre is jött a megegye­zés: a közalkalmazottak 9 és fél százalékos béremelés he­lyett 12 százalékos emelést vívtak 3d. Ebből a körülmény­ből megfigyelők arra a követ­keztetésre jutnak, hogy ugyan­csak 12 százalék körül várha­tó majd az általános meg­egyezés is, amelyet persze a sztrájkoló munkásoknak még külön szavazáson kell jóvá- hagyniok. Loc Ninh: fogolycsere PHNOM PENH: SŰRŰ FÜSTFELHŐK A dél-vietnami felek hét­főn folytatták a fogolycserét. Nyugati tudósítások szerint a saigoni kormányzat, helikop­terei a nap folyamán további kétszáz polgári és katonai sze­mélet szállítottak a Bien Hoa-i légitámaszpontról Loc Ninh-be, s a foglyokat a DIFK-ellenőrizte város repü­lőterén a nemzetközi ellenőr­ző és felügyelő bizottság kép­viselőinek jelenlétében adják át a forradalmi kormány megbízottainak. A Vietnamról szóló pári­zsi békemegállapodás értel­mében Dél-Vietnamban 1973. április 27-ig az összes polgári és katonai foglyoknak vissza kellett volna nyerniük sza­badságukat. A Thieu-rezsim azonban 1973-ban rendre ha­logatta, majd egyoldalúan fel­függesztette az akciót. A két dél-vietnami fel ka­tonai vegyes bizottságának legutóbb létrejött megállapo­dása értelmében 1974. február 8-án felújították a fogoly­cserét, s tervbe vették, hogy három héten belül, vagyis március 1-ig bezárólag köl- csönösep több mint négyezer őrizetben tartott polgári és katonai személyt bocsátanak szabadon. A UPI hétfőn arról tudósí­tott, hogy az Amerika-barát Thieu-rezsim páncélos alaku­latai és repülőgépei immár negyedik napja támadják a központi fennsíkon lévő Le Minh támaszpont körüli fel­szabadított térséget ★ Hétfőn délután a népi fel­szabadító erők messze hordó ágyúkkal is tűz alá vették Phnom Penh katonai célpont­jait. Több épület kigyulladt és sűrű füstfelhők borították el az eget. Legalább húsz soro­zat 105 milliméteres ágyúlö- vedék érte Phnom Penh köz­pontját. Az első jelentések szerint mintegy hatvan személy . éle­tét vesztette, és sokan megse­besültek. Phnom Penhben a tüzérségi támadás hatására ismét pánikjelek mutatkoz­tak, a rendőrség hangosbe­szélőkön keresztül szólította fel oszlásra az utcákon össze­verődött csoportokat. A kor­mányhadsereg helikoptereket és repülőgépeket küldött a Phnom Penh környéki terüle­tek fölé, hogy megpróbálja el­némítani a népi erők ütegeit. ANGLIA Sztrájkőrségek és kortesbeszédek A hét végen Angliában megszűnt a széntermelés. Az ország 270 000 bányásza két éven belül másodszor próbál­ja rákényszeríteni a kormányt sztrájkkal arra, hogy tegye lehetővé a kollektív bérhar­cot. A .sztrájk tudvalevőleg szombaton éjfélkor vált hiva­talossá. A hét végén néhány sztrájkőrség már megkezdte tevékenységét. Hétfőn délre a sztrájkőrségek teljes lét­számban vonultak ki a bányák kapujához, az erőművek be­járatához és a dokkokba. A sztrájkőrségek meg akar­ják akadályozni, hogy a kor­mány hosszú, elhúzódó sztrájkra kényszerítse a bá­nyászokat és családjaikat. Angliában az erőművek a há­romnapos munkahét és egyéb előzetes takarékoskodási in­tézkedések miatt a bányászok háromhónapos túlórabojkottja ellenére is 13 és fél millió ton­na széntartalékkal rendelkez­nek. Ugyanennyi szén van fel­halmozva az államosított bá­nyaipar telepein. A szenet sztrájkőrségek őrzik. A bányászszakszervezet el akarja kerülni a provokáció­kat. Az ipari kapcsolatok tör­vénye szerint ugyanis most már. szigorúbban lépnek fel Angliában a sztrájkőrségekkel szemben. A konzervatív pártközpont­ban Edward Heath, kőhaj ítás- nyira onnan, a labourists fő­hadiszálláson Harold Wilson, saját pártjának klubházában pedig a liberális vezér, Jeremy Thorpe hétfőn megtartotta el­Arab kis csúcs - február 22-e előtt? ,-Korlátozott” arab csúcsta­lálkozót tartanak néhány na­pon belül Egyiptomban — jó­solják a Kairóban hétfőn megjelent lapok. Az A1 Ah ram hétfői száma szerint a „kis csúcsra” még az isztámországok február 22-én, a paíkisztáni Laboréban meg­nyíló csúcstalálkozója előtt sor kerüL A résztvevők várha­tó körét a lap nem ismerteti, csupán arra utal, hogy Egyip­tom szoros tárgyalásos kapcso­latban áll Szaúd-Arábiával, Algériával és Kuwaíttal. Kairói politikai megfigye­lők valószínűnek tartják, hogy az arab vezetők elsősorban a Golan-fennsikon szemben álló katonai erők szétválasztásának problémakörében foglalnak majd állást. ★ Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter az An Nahar című bejrúti napilapnak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a Genfiben folyó közel- keleti'béketárgyalások követ­kező szakaszában részt vesz­nek a Palesztinái ak képvise­lőd is­Az egyiptomi külügyminisz­ter cáfolta azokat a sajtójelen- tásefket, amelyek azt állítot­ták. hogy a közeljövőben szűk körű arab csúcstalálkozóra ke­rül sor. ★ Kairói politikai körökből származó értesülés szerint az egyiptomi lapok által beha­rangozott arab „kis csúcs” esetleg már szerdán megkez­dődik a dél-egyiptomi Asz- szuánban, végleges döntés azonban még nem született. A találkozón Egyiptom, Szíria, Szaúd-Arábia, Algéria és Ku­wait vezetői vesznek részt. A bécsi munkásfelkelés 40. évfordulóján A b&CSi rádió 1934. február 12-én este győzelmi induló hangjai mellett sugározta Dollfuss kancellár nyilatkozatát: a kormánycsapatok a fővárosban „helyreállították a rendet”. A hír ekkor még nem felelt meg a valóságnak: az utolsó fegy­verek csak három nap múlva hallgattak el Bécs külvárosai­ban. Az osztrák munkások fegyveres ellenállása ezen a napon ért véget. A több napos harc másfél évtizedes nehéz belső küzdelem záróakkordja volt: az osztrák reakció és a haladás erői vívták. Az 1918 november 12-én kihirdetett osztrák köztársaság megszületése pillanatától kezdve politikai és társadalmi fe­szültségektől volt terhes, azonnal megindult a belső harc a szociáldemokraták és keresztényszocialisták között a demok­ratikus jogok kiterjesztéséért, illetve korlátozásáért. A fiatal köztársaságban továbbra is nagy számban ültek vezető tisztségekben monarchisták, klerikálisok. A demokra­tikus és szocialista erők bázisa Bécs volt. A főváros törvény- hatóságában a szociáldemokraták igen erős befolyással ren­delkeztek, 1919 és 1934 között ők irányították a közigazgatást, s jelentős szociálpolitikai reformokat vittek keresztül. A Keresztényszocialista Párt mögött felsorakozó konzer­vatív erők — ahogy ők nevezték — a „Vörös Bécs” ellen már a húszas évek elején létrehozták a fasiszta jellegű fegyveres Heimwehrt, titkos szövetségben a bajor és magyar fasiszták­kal. Sorozatos provokációkat szerveztek a baloldal ellen, hogy a szocialistákat leszorítsák a legalitás útjáról, majd mint a polgári rend védelmezői, likvidálják a polgári demokráciát. Megélénkült a Heimwehr aktivitása az 1927. július 15-i véres bécsi tüntetés után, különösen azért is. mert Mussolini és a magyar ellenforradalmi kormányzati erők titkos fegyverszállí­tásokkal és politikai tanácsokkal rendszeresen támogatták a' szervezetet. Bár 1928 és 1934 között részben belső, de főleg nemzetközi okok miatt nem kerülhetett sor arra, hogy a Heim­wehr puccs útján átvegye a hatalmat, a keresztényszocialista kancellárok, főleg Engelbert Dollfuss, a baloldal elleni harc során mind nagyobb befolyást biztosítottak a reakció e fegy­veres fasiszta szervezetének. A gazdasági világválság és a német fasiszta erők előretö­rése kétségtelenné tették, hogy a demokratikus és a fasiszta törekvések között régen feszülő ellentéteknek valamilyen for­mában Ausztriában is ki kell robbanniuk. Fokozta a feszült­séget, hogy Hitler hatalomra jutása Ausztria önálló állami lé­tét fenyegette. DollfUSS Mussolini támogatását és szövetségét igyekezett megszerezni. Mussolini, majd Gömbös tanácsainak hatására formálódott ki Dollfussban a „konkurrens fasizmus” terve, ami rokonszenvesnek bizonyult az osztrák uralkodó rétegek előtt is, hiszen a gazdasági válság növelte a baloldali erők aktivitá­sát. Dollfuss 1933 tavaszán rendeleti úton feloszlatta a szociál­demokrata fegyveres szervezetet, a Schutzbundot, áp­rilis végén letartóztatták Ausztria Kommunista Pártjának ve­zetőségét és több száz tagját. A következmény: a hitlerista erők fokozták tevékenységüket, terrorakcióik mind gyakoribbakká lettek, a kancellár „kétfrontos” harca a nácik és a baloldal ellen Hitler híveinek kedvezett. Az osztrák kormány 1934 januárjában megkezdte a fa­siszta puccs előkészítését, a parlamentarizmus likvidálását, majd a Heimwehr linzi provokációjával egy időben, február 12-én a kormánycsapatok körülfogták a munkáslakótömböket Bécs elővárosaiban. Általános házkutatást akartak tartani el­rejtett fegyverek összegvűjt'Ssére és ^‘vezetők letartóztatására. Elérkezett 3 döntés Órsjs, és a bécsi munkásság legen­dás önvédelmi felkelése háromnapi hősies harc után elbukott. Az osztrák fasizmus győzött, a polgári demokráciát Dollfuss felszámolta. Mussolini „jutalmul” garantálta Ausztria függet­lenségét. Mussolini „garanciája” ellenére 1938. március 12-én Hitler megszállta Ausztriát, anélkül, hogy a legkisebb ellenállásra bukkant volna, hiszen az ellenállásra korábban kész erőket Dollfuss és utódai szétverték. Az osztrák tragédiának és a bécsi munkásság hősi helyt­állásának 40 év távlatából az a történelmi tanulsága, hogy a nemzeti függetlenség és társadalmi demokrácia erői csak együtt, közös táborban szolgálhatják sikeresen a haladás, a néptömegek érdekeit. Márkus László, a Történelemtudományi Intézet főmunkatársa Az Unitá köszöntése 1924. február 12: Milánóban megjelenik az Vnitá. Nevét Egység — az egyik vért- alapító, Antonio Gramsci ajánlja. Az olasz kommunis­táknak és napilapjuknak cél­ja a munkásosztály, a munká­sak és a parasztok, az olasz dolgozók és az egész nemzet egysége. ' ­Az Unitá az üldöztetés, a sorozatos lapelkobzás ellenére mindaddig megjelenik, amíg a fasiszta rendkívüli törvények 1926-ban be nem tiltják. A betiltás ellenére a fasiszta diktatúra legsötétebb napjai­ban is szerkesztik és terjesz­tik; az illegális kommunista újság az egyedüli, amely az ellenállás lapjai közül mind­végig megjelenik, amelyet munkatársai életük kockáz­tatásával is megírnak és ki­adnak, s amelyet olvasói kéz­ről ikézre adnak, óvnak és megvédenék. És amikor a fasizmus bulkása után újra nyilvánosan megjelenhet, a lap az elsők közt száll síkra Olaszország demokratikus új­jászületéséért. Az Unitá néplap, tömeglap. Mellette hatalmas gárda áll; vasárnapi terjesztői társadal­mi munkások, akik például a mostani fél évszázados szüle­tésnap alkalmából több mint egy és negyed millió példány­ban juttattálk el a lapot az ol­vasókhoz. 50 esztendő harcaiban nagy tekintélyt vívott ki az OKP központi lapja, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legol­vasottabb, legismertebb orgá­numa. Az Unitá ünnepére mi is elküldjük jókívánságainkat, forró üdvözletünket a nagy múltú újság munkatársainak, szerkesztőinek, terjesztőinek, nyomdászainak és mindazok­nak, akik olvassák, akik jog­gal látnak benne hatékony eszközt, éles fegyvert az olasz munkásmozgalom és az egész olasz nép érdekeinek védelmé­ben vívott harcban. Szufanuvonginterjú Laoszi lehetőségek Szufanuvong, a Laoszi Ha­zafias Front Központi Bizott­ságának elnöke az ADN hír- ügynökség különtudósítójának adott interjújában bizakodó hangnemben nyilatkozott a laoszi ideiglenes koalíciós kormány közeli megalakulásá­nak lehetőségéről. „A , vientianei megállapodás és a csatolt jegyzőkönyvek megvalósítása keretében meg­egyezés jött létre közös rend­őrségi erők felállításáról, to­vábbá katonai és közigazgatá­si kérdésekben, így például Vientiane és Luang Prabang városok semlegesítésének kér­déseiben — mondotta. — Ezzel megteremtettük az ideiglenes nemzeti egységkormány és a nemzeti politikai konzultatív tanács, vagyis a laoszi állam legfelsőbb szervei létrehozá­sának legfontosabb feltételeit.” A reakciós erők azonban még mindig nem hajlandók lemondani a szabotázsakciók­ról. Továbbra is ágálnak a kormány és a konzultatív ta­nács megalakítása ellen, pro­vokációkat követnek el Vien- tianeban és Luang Prabang- ban a hazafias erők ellen. Szufanuvong megjegyezte, hogy „bár formálisan minden rendeződött, valójában még sok probléma vár megoldásra”. A hazafias erőknek a koalí­ciós kormányban követendő politikáját ismertetve Szufa­nuvong leszögezte: „A haza­fias erőknek a koalíciós kor­mányban az lesz a feladatuk hogy megvalósítsák az ideigle­nes nemzeti eaységkormávy politikai programját. Belpoli­tikai vonatkozásban síkra fog­nak szállni a nemzeti egyetér­tés megvalósításáért, a laoszi nép demokratikus szabadság­jogainak biztosításáért. Küz­denek majd a háború követ­kezményeinek felszámolásáért és a név életszínvonalának emeléséért”. „A hazafias erők külpoliti­kai téren a béke, a független­ség és a semlegesség politiká­ját fogják folytatni — hang­súlyozta Szufanuvong. — Ké­szek diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat lé­tesíteni minden országgal a kölcsönös tisztelet, a függet­lenség és a szuverenitás alap­ján, az egyenjogúság és a köl­csönösség elveinek megfele­lően.” A Laoszi Hazafias Front KB elnöke az ADN tudósító­jának adott interjújában me­leg szavakkal méltatta a szo­cialista országok szolidaritását a laoszi néppel. „Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy szívből jövő köszö­netét mondjak a szocialista országok értékes támogatá­sáért és segítségéért.” Fegyveres összecsapások az iraki—iráni határon A MEN közel-keleti hírszol­gálati iroda és a nyugati hír- ügynökségek a bagdadi rádió­ra hivatkozva jelentik, hogy az utóbbi napokban több he­ves fegyveres összecsapás tör­tént az iraki—iráni határon. A légierő, páncélosok és tüzér­ség bevonásával folyó hadmű­veletek során mindkét fél veszteségeket szenvedett, az áldozatok száma megközelíti a százat. Az iraki rádió azzal vádolta az iráni fegyveres erőket, hogy" január vége óta sorozatos provokációkat kö­vettek el iraki területek ellen. Iráni részről egyelőre semmit sem közöltek. HÉTFŐN EGYIPTOMBA érkezett Nimeri szudáni elnök. Nimerit Alexandria közelében Szadat elnök fogadta. RÖVID BARÁTI látogatás­ra hétfőn Moszkvába érkezett Stefan Olszowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Lengyel- ország külügyminisztere. INDIA északkeleti körze­teiből érkezett jelentések sze­rint Nagaföld indiai államban az utóbbi időben jelentősen fokozódott a naga törzshöz 1 ’ rtozó lázadó elemek illegá- 1!~ tevékenysége, amelyet Pe­king ösztönöz, fi lázadók ak­cióikat a Nagaföldön február 12-én kezdőd* törvényhozási választásokra időzítették. ső sajtóértekezletét a kortes- óeszédék hosszú sorozatában. Meghatározták azokat a kér­déseket, amelyekről beszélni fognak a február 28-i válasz­tásokkal tetőző kampány alatt. Ezután a pártvezérek vidéki körútra indultak. A három sajtóértekezlet homlokterében a konzervatív választási program állott. Az „Erélyes lépésekkel egy mél­tányos Britanniáért” címet vi­selő manifesztumot Heath most indította el hivatalos út­jára. A 10 000 szóból álló doku­mentum néhány nappal az­után jelent meg, hogy a mun­káspártiak is közölték a rész­leges államosítási intézkedé­seken, a szakszervezetekkel való egyetértésen alapuló ígé­reteiket. Heathék igyekeztek kiegyensúlyozni pártjuk jobb­szárnyának nézeteit azokkal, amelyek alkalmasak a velük csak habozva rokonszénvező választók megnyerésére, de a program inkább a konzervatív jobboldal nézeteit tükrözi. A mérleg „erély”-serpenyőjében például az szerepel, hogy újra­választása esetén a torypárt beavatkozik majd a szakszer­vezetek vezetőségválasztási mechanizmusába és így szige­teli el a baloldal jelöltjeit. John Gollannak, Nagy-Bri- tannia Kommunista Pántja főtitkárának beszéde még va­sárnap hangzott el a skóciai Edinburghban. Kijelentette, hogy a konzervatív kormány maga a modern angol politikai élet legszélsőségesebb, legelfo­gultabb, legbomlasztóbb cso­portja. Már a bányászvezér­kar leginkább középúton járó tagjait is azzal vádolja, hogy „vörösök” és a szélsőségesek közé sorolja az egész brit szákszervezeti mozgalmat — mondotta Gollan.

Next

/
Thumbnails
Contents