Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

1974. I-BRUÁR 10., VASÁRNAP rest hegyei í/Círlap DEMENY OTTÓ: Énekel egy lány Énekel egy lány ősrégi tiszta érieket a gépzene a magnó korszakában olyan egyedül mint a hold csak a hangja fényeskedik csak varkocsa tündérkedik egyetlen eszköze n hangja énekel szépen nagyszerűen nem figyel csak sajátmagára magából is csak az örömre a dal gyönyörű áramára ami körülöleli őt egyenes mozdulatlan törzsét összefont nyugodt kezeit a majd könnyedén elszökve tőle betölti e széles világot szeretném ha sohase válna belőle több mint az ami ha együtt maradna e hanggal önnön szépsége szószólója a hold a nap a csillagok fényének hű közvetítője könnyű tiszta és egyszerű énekszó ami messze szárnyal ORSOVAI EMIL: Magsak is ma Levélbombám e vers meghalok tőle címzettje vagyok és feladója A mérgezett levegő is enyém a motor is a gáz is és a peremváros szeméthegyei múltamnál magasabbak Valami nem felelő jövőbe telefonálok a hiba is én vagyok és a hiába kiabálás Nézem az órám MOST, ÉN, ITT, és MINJART, — s az érthetetlenségem álltában szirénázik HORGAS BÉLA: Kaptái Rezeda, rózsa él a fehérlábú kerítés mögött, kövér ágyasban héjatlan kavics rezeg, és viaszsejtek kajütjeiben alszik a szárnyas királynő, alszik, és hajó a kaptár, zümmögve röpül. Ismeretlen katona Balassy Zoltán érmé GALAMBOS SZILVESZTER: 9 Fantasztikus történet A lánynak gyö­nyörű, bronzvörös haja volt, és nagy, zöldeskék macs­kaszeme. A húsz­évesek derűs mo­solya ragyogott az arcán, amikor le­ült és felesleges erőfeszítéssel igyekezett térdé­re húzni harminc centinél nem hosszabb mini­szoknyáját. — Miért jött el az előző munka­helyéről? — kér­dezte barátságo­san Szlatona, az igazgató, negyven ­én körüli, őázutő halántékú. rokon­szenves férfi. — Jó hely volt, csak távol esett a lakásomtól. Itt la­kom a szomszéd utcában. Ez az iroda ideális len­ne részemre. — Nézze, kis­lány, maga jól gé­pel, a gyorsírás­sal sem áll hadilá­bon. Kellemes, megnyerő modora van. Azt hiszem, remek titkárnő lesz. — Köszönöm szépen. Boldog vagyok, hogy ön mellett dolgozha­tom majd! — Várjunk egy kicsit. Mondja meg őszintén, visszautasítana, ha később egy ki­csit udvarolnék magának? — Őszinteséget kért, hát őszintén válaszolok: örül­nék neki. Az igaz­gató kartárs a zsánerem. — A mindensé­git! Maga jó mun­kaerő. Gyors- és gépíróhiány van. Nem szorul rá ar­ra, hogy a főnöke udvarlását is elfo­gadja. — Felnőtt em­ber vagyok. Ma­gánügyeimben én döntök. — Nem titkol­hatom tovább, hogy tetszik ne­kem. Szép és fia­tal. Beleborzon- gok, ha arra gon­dolok, hogy meg­csókolhatnám és talán nem is tilta­kozna. De értse meg, nekem fele­ségem van és két gyermekem. A lány egy ki­csit sápadtan né­zett maga elé, és halkan azt suttog­ta: — Akkor ma­radjon közöttünk a hivatalos fő­nök—beosztott kapcsolat... — Ez nem meg­oldás. Gyenge va­gyok, és tudom, hogy a szépségé­nek nem tudnék soká ellenállni. Sajnos, el kell válnunk. Nem ta­lálkozhatunk töb­bé! — mondotta szomorúan lehaj­tott fejjel Szlato­na, és kezet nyúj­tott a lánynak, aki felsóhajtott: .— Igazán, sa jná­lom. Most keres- TFgtvk-: 'rnergárnimk egy másik állást. Rosszkedvűen indult az ajtó felé. — Hová megy? — kérdezte cso­dálkozva Szlatona. — Amint mondot­tam, maga melleit nem tudnék ellen­állni a kísértés­nek. De ezért nem kerülhet hátrá­nyos helyzetbe. Ez igazságtalanság lenne. Es mivel ez a munkahely ma­gának megfelel, hétfőn belép. En pedig még ma le­mondok az igaz­gatói állásomról, és áthelyeztetem magam egy másik vállalathoz! S zarvas Kálmán harmincéves gépészmér­nök rajongott a csúnya nőkért. Felujjon­gott a gyönyörűségtől, ha egy kellemet­len külsejű nő szembejött vele az utcán, gör­be lábakkal, keszegsoványan és olyan arccal, mint egy rosszul előhívott fénykép. Jó ideig tudott gyönyörködni a házmesternében is, aki olyan volt, akár a megereszkedett luft- ballon és rekedt basszusa betöltötte a bérhá­zat. Ezért nem cserélt lakást Szarvas, bár módjában lett volna, de sajnált megválni et­től az esztétikai élvezettől. Ö maga egyébként jóképű férfi volt, szőke, magas, mindig a divatnak megfelelően öl­tözve. Sokszor szemeztek vele kimondottan szép nők is az utcán, de ő csak a kimondot­tan pocsék nők pillantását viszonozta. — Menj el pszichológushoz — ajánlotta sajnálkozva egyik barátja, aki unta már Szarvas örökös áradozását a csúnya nőkről. — Azt hiszem, te beteg vagy! — Mert gyűlölöm a konvenciókat? — né­zett rá megütközve a mérnök. — Mert meg­látom a görbében az egyenest, a szabályta­lanban a szabályost, a csúnyában a szépet? Mert a szerelemben is egyéniség vagyok?! Ha ez betegség, akkor vállalom! Sértetten adta meg a kölcsönkért százast és nem állt szóba többet azzal a barátjával.' A munkások is tudtak Szarvas szenvedé­lyéről, ezért ha valami probléma adó­dott elő az üzemben, mindig a legcsú­nyább nőt küldték érte. Olyankor az rávillan- totta maradék fogait és a mérnök megolvadt, mint a napon hagyott margarin. Az igazgatónak is tudomására jutott a do­log. Valószínűleg a titkárnőtől, aki szép arccal ' és hibátlan alakkal feszült a kandi szemek előtt, de .Szarvas felé hasztalan feszí­tett. Ö változatlanul az egyik könyvelőnek, a kopaszodó Herényinének udvarolt. Feketét, colát hozott neki a büféből és viccekkel szó­rakoztatta. Egy napon magához kérette az igazgató. Konyakkal és külföldi cigarettával kínálta. — Nézd fiam — kezdte, mert az igazgátó atyja volt az üzemnek, legalábbis szerette, ha annak tartják a beosztottak —, a munkád ellen semmi kifogásom, azt hiszem ezt a pre­mizálásban is figyelembe vettük, hanem a magánéleted ... hogyis mondjam ... Paran­csolj — tolta Szarvas felé a cigarettásdobozt és amíg a fiatalember kikotort egyet, elgon­dolkozva nézte. Megvárta, amíg a füst elő­kanyarog a cigarettából, csak aztán folytatta szigorúan. — Ne kerteljünk! Nem tetszik nekem, hogy te Berényiné körül forgolódsz! — Elvált asszony — mentegetőzött Szarvas. J á második világháború! —esáithnt fefiÍK^Pgszgató, aki 'sokkal' jobban emlékezett Szarvasnál a második világhábo­rúra. — Abszurdum, hogy egy jóképű, fiatal mérnök, egy múmiának hordozza a feketét! Ez úgyszólvánegészségtelen! Visszatet­szést szül a dolgozók között, rontja az esz­tétikai közízlést! — nagyot fújt, majd enyhül- tebb hangon tette hozzá. — Remélem nem haragszol, hogy ezt így kereken megmond­tam? N em haragudott. Az igazgatójára különben sem szokás haragudni egy fiatal mér­nöknek. — Ennek örülök — sóhajtotta megkönnyeb­bülten az igazgató, majd csavarintva egyet a témán, megkérdezte. — Vasárnap mit csi­nálsz? — Még nem tudom — hazudott Szarvas diplomatikusan, nem merve bevallani, hogy Berényinének akarta megmutatni a gyufás- doboz-gyűjteményét. Berényiné úgyis már többször hangsúlyozta, hogy szívesen meg­nézné! 9 TÓTH-MÁTÉ MIKLÓS: Balszerencse — Akkor szeretném, ha eljönnél hozzánk ebédre — nézett rá atyai melegséggel az igaz­gató és töltött még a konyakból —, otthon sokkal nyugodtabban beszélgethetünk. Egyéb­ként nyúlpaprikás lesz, hiszen tudod, hogy bolondja vagyok a nyulaknak! A mérnök megköszönte a meghívást és vasárnap sötétkék ruhában, öt szál szegfű­vel a kezében, becsöngetett az igazgató bu­dai villájába. O lyan szép lány nyitott neki ajtót, hogy Szarvas majdnem visszafordult. De az­tán arra gondolva, hogy ez talán a ház­tartási alkalmazott, bement és az öt szál szegfűt finom meghajlással átadta az igaz­gatónknak. Az mosolyogva megköszönte, majd elnézést kért hogy utánanéz az ebédnek. — Addig Andrea szórakoztatja — mondta és rámutatott a belépő széoségre, akivel a mér­nök az ajtóban már találkozott. — Andrea a lányunk! Andrea leült Szarvassal szemben és meg­kérdezte, ki a kedvenc írója. A mérnök meg­mondta, aztán ő is megtudakolta Andrea kedvenc íróját. A kedvenc zeneszerzőnél tar­tottak, amikor bejött az igazgató, üdvözölte Szarvast, majd nemsokára magukra hagyta őket. — Utánanézek a nyulaimnak — közölte. A kedvenc festőknél tartottak, amikor behozták az ebédet és a kedvenc táncd álén ekésekét sorolták, amikor Szarvas elbúcsúzott, az­zal az ígérettel, hogy jövő vasárnap fs el­jön. — Fű, de szép lány! — gondolta a busz felé ballagva és aznap nehezen aludt el a lelki- ismeretfurdalástól, hogy egy ilyen szép nő­vel csapta agyon a vasárnapját. — És ráadásul az igazgató lánya — mor­fondírozott kétségbeesetten — ilyen átkozott balszerencsés csak én lehetek! Egy valamire­való igazgatónak szemüveges, nyiszlett, iz­galmasan pocsék lánya szokott lenni, ez meg akár egy szobor. Az alakja hibátlan, a haja mint az éjszaka, olyan sötét, a szeme mint két gyémánt, a hangja mint az üvegha­rang ... ! Akár a mesében! Jaj, de szerencsét­len vagyok! K övetkező vasárnap újra elment, hiszen még nem tudta, ki a kedvenc feltalálója Andreának, majd az utána következő va­sárnap újra, mert még hátra voltaik a sporto­lók és a kedvenc rablóbetyárok. Aztán egyik nap elmentek együtt moziba. És amikor a sötétben Szarvas megfogta a szép lány szép kezét, úgy érezte, egy elvet dob el magától és egyéniségét levetve, mint egy zakót, ő is beáll az ódon ízlésű férfitár­sak szürke tömegébe. Amikor egy év múlva kijöttek a központi házasságkötő teremből, nagyon elszégyellte magát, hogy annyi csúnya nő közül végül is egy szépet tudott fogni és vett el feleségül. — Ráadásul az igazgatóm lányát — sóhaj­tott fel —, a végén még kineveznek főmér­nöknek! Mibe keveredtem?! Karján a tüllökbe göngyölt tüneménnyel, szomorúan, de sorsába hősiesen beletörődve lépdelt a felvirágzott Chevrolet felé. nő jól megértette egymást (ami, persze, nem az ő érdeme). A hölgyek őszinte csodálatot ébresztettek bennem. I. Emma tün­tető módon anyai gyöngédséggel vette körül új „hugocskáját”, II. Emma pedig méltóságteljes és szerető gyermeki tisztelettel viseltetett iránta. Mindennek ellenére Gilberto sok tekintetben elriasztó kísérlete jelentős módon megerősítette az utánzásról szóló elméletet: a huszonnyolc éves korában megszületett új Emma a prototípusnak nem csupán azonos vonásait örökölte, hanem teljes szellemi kincsestárát is. II. Emma bámulatos egy­szerűséggel mesélte: születése után csak két-három nappal bi­zonyosodhatott meg afelől, hogy az emberi nem történetében ő az első, úgyszólván szintetikus nő: vagy talán a második^ ha figyelembe vesszük Éva homályosan azonos esetét. Alvó álla­potban jött a világra, mivel a Mimete reprodukálta az I. Em­ma ereiben csörgedező altatót is, és amikor felébredt, „tudta”, hogy ő Gattiné született Emma Perosa, Gilberto Gatti könyve­lő egyetlen felesége, aki Mantovában született 1936. március 7-én. Jól emlékezett mindarra, amire I. Emma jól emlékszik, és rosszul arra, amit .1. Emma sem tud nagyon. Tökéletesen emlékezett a nászúira, „iskolatársainak” nevére, a gyermeki és meghitt részleteire annak a vallási válságnak, amelyen I. Em­ma tizenhárom éves korában ment át, és amelyről soha senki­nek nem szólt. Természetesen jól emlékezett a Mimete megje­lenésére a lakásban, Gilberto lelkesedésére, sok beszédére és a kísérletekre, így aztán nem csodálkozott el különösebben, ami­kor tudomására hozták, hogy egy önkényes teremtő cseleke­detnek köszönheti létét.---------------------------- hogy II. Emma meghűlt,’arra kellett kö­Ab ból a tényből, I vetkeztetnem, hogy a kezdetben tökéle­---------------------------L tes azonosságuk nem lehet tartós; még ak kor sem, ha Gilberto a legméltányosabb kétnejű férfiú lesz, még, ha szigorúan szerelemforgó rendszert vezet be, még, ha tartózkodik is attól, hogy valamelyik nőnek kedvezzen (ami le­hetetlen feltételezés, hisz Gilberto kétbalkezes, és mindent ösz- szekever), még akkor is óhatatlanul különbözőség fog mutat­kozni. Elég arra gondolni, hogy a két Emma fizikailag a tér­nek nem ugyanazt a részét foglalja el: nem mehetnek át egy­szerre egy 6zűk ajtón, nem hajolhatnak be ugyanazon a pénz­tárablakon, asztalnál sem egy helyet foglalnak el: ezért külön­böző bajoknak (lásd meghűlés), különböző élményeknek van­nak kitéve. Végzetszerűen differenciálódni fognak szellemileg, akár testileg, és, ha már differenciálódtak, vajon Gilberto ké­pes lesz-e arra. hogy egyformán közelítsen hozzájuk, vagy tá­volodjon tőlük? Nyilvánvalóan nem, és, ha valamelyiket a leg­kevésbé is jobban kedveli, a törékeny hármas egyensúly hajó­törésre van kárhoztatva. Gilberto elé tártam meggondolásaimat, és igyekeztem meg­értetni vele, hogy ez nem az én alaptalan, pesszimista feltéte­lezésem, hanem a józan észen jól megalapozott előrelátás, szin­te matematikai tétel. Azt is igyekeztem megmagyarázni neki, hogy jogi helyzete legalábbis kétséges, és, hogy én sokkal ke­vesebbért börtönbe kerültem. Házastársi kapcsolatban áll Em­ma Perosával, II. Emma is Emma Perosa, de ez méá nem szün­teti meg azt a tényt, hogy két Emma Perosa van. Gilberto azonban meggyőzhetetlennek mutatkozott: ostoba vidámságban élt, az ifjú férjecskék lelkiállapotában, és miköz­ben magyaráztam neki, látható módon máson járt az esze. Nem énrám nézett, hanem belemerült a két pő szemlélésébe, akik e pillanatban éppen tréfásan Veszekedtek, ugyan melyi­kük üljön a mindkettejük által kedvelt karosszékbe; Gilberto nem válaszolt az érvelésemre, hanem közölte, hogy nagyszerű ötlete támadt: hármasban Spanyolországba utaznak. — Mindent megfontoltam: I. Emma be fogja jelenteni, hogy valahová elkeverte az útlevelét, másodpéldányt kér, és azzal utazik. Sőt, dehogyis! Ó, de ostoba vagyok! Én magam csinálok másodpéldányt, a Mimetével, még ma este. Nagyon büszke volt erre az ötletére, és erős a gyanúm: csak azért választotta Spanyolországot, mert a spanyol hatá­ron nagyon szigorúan ellenőrzik az okmányokat.----------------------------- tértek vissza, és a dolgok már kezdtek Ké t hónap múlva I összegabalyodni. Szemmel láthatóan ---------------------------- hármuk viszonya a jómodor és a for­mális udvariasság szintjén mozgott, de nyilvánvaló volt a fe­szültség. Gilberto nem hívott meg, ő jött el hozzám, és már egyáltalán nem lelkesedett. El mesélte, mi történt. Meglehetősen ügyetlenül mesélte el, mert arra képes ugyan, hogy a cigarettásdobozra lefirkantson egy differenciálegyenletet, arra viszont vigasztalanul alkalmat­lan, hogy kifejezze érzelmeit. A spanyolországi utazás egyszerre volt szórakoztató és fá­radságos. Sevillában, egész napos zsúfolt program után, az in­gerültség és a fáradtság légkörében vitatkozni kezdtek. A két nő kapott össze, mégpedig az egyetlen témán, amelyet illetően nézeteik eltérhetnek, és valóban el is térnek. Szükséges és megengedett volt-e Gilberto cselekedete vagy sem? II. Emma igennel válaszolt, I. Emma hallgatott. Ez a hallgatás elegendő volt ahhoz, hogy felboruljon az egyensúly: ebben a pillanatban Gilberto már választott is. I. Emmával szemben egyre növekvő zavart érzett, napról napra súlyosbodó bűntudatot; ugyanakkor mind jobban vonzódott az új asszonyhoz, és ez az érzelem en­nek megfelelően felfalta mindazt, amit a törvényes feleség iránt érzett. Még nem szakítottak, de Gilberto érezte, hogy már közeli az idő.-------;---------kedélyállapota is, jelleme is differenciálódott. A két nő I II. Emma egyre fiatalabb, figyelmesebb, táma­------------------ dóbb, nyíltabb lett; I. Emma kezdett bezárkózni negatív magatartásába, a sértődött lemondásba, a visszautasí­tásba. Mi a teendő? Azt javasoltam Gilbertónak, ne kezdemé­nyezzen meggondolatlanul, és szokás szerint megígértem neki, hogy gondom lesz rá, magamban azonban szilárdan elhatároz­tam, hogy távol maradok ettől a búbánatos zűrzavartól, és nem tudtam elnyomni a megelégedettség gonosz és szomorú érzését, hogy lám, mennyire bevált a jóslatom. Soha nem hittem volna, de egy hónap múlva Gilberto su­gárzó képpel állított be a hivatalomba. A legjobb formájában volt, ontotta a szót, lármázott, látható módon meghízott. Jel­lemző egocentrizmusával minden kertelés nélkül rátért a té­mára. Gilberto szerint, amikor neki jól megy sora, mindenki­nél, minden rendben van; olyan az alkata, hogy képtelen fele­barátaival törődni, viszont megsértődik és elámul, ha feleba­rátja nem törődik vele — Gilberto igazi agykombájn — jelentette ki. — Gratulálok, és megdicsérlek szerénységedért; másfelől ideje volt már, hogy megjöjjön az eszed. — Ugyan! Ide figyelj, nem értettél meg. Nem magamról beszélek: I. Gilbertót értem. Ö az agykombájn. Szerényen szól­va, nagyon hasonlítok ugyan hozzá, de ebben a buliban kevés részem volt: csak múlt vasárnap óta létezem. Most már min­den rendben van, már csak az anyakönyvi hivatallal kell tisz­táznom II. Emma és az én helyzetemet. Nincs kizárva, hogy valami kis trükkel kell élnünk, például összeházasodunk II. Emmával, hacsak nem akar ki-ki a neki tetsző hitvessel egy­bekelni.. Persze, aztán munkát is kell keresnem, de meggyő­ződésem, hogy a NATCA szívesen elfogadna, mint a Mimete és többi hivatali gépe propagandistáját. (Lontay László fordításai

Next

/
Thumbnails
Contents