Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-11 / 8. szám

MOHOMIDÖa .A.M-S.T MfG'VFI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA­XVI. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1974. JANUÁR 11., PÉNTEK KÖZGYŰLÉS: FEBRUÁRBAN Jelentős megrendeléseket fogadtak el KÉSZÜL A MÉRLEG - RUHANEMŰ FRANCIAORSZÁGBA Termelési tanácskozást tar­tottak a Pilisi Ruházati Szö­vetkezetben: értékelték az el­múlt év utolsó negyede fel­adatainak teljesítését. Bogár Miklóstól, a szövet­kezet elnökétől megtudtuk, hogy eredményes esztendőt [ hagytak maguk mögött. A lel­tározást már befejezték, s hozzákezdtek a mérleg elké­szítéséhez: előreláthatólag február első felében ér véget a pontos felmérés, aztán tart­ják meg a közgyűlést. Az idei év első három hó­napjában igen nagy feladatot kell megoldania a szövetke­zet kollektívájának: Franciaországból tízezer nadrág bérmunkábani el­készítésére érkezett meg­rendelés, továbbá 12 ezer kabátot, zakót gyártanak. A termékek 40 százaléka la­minált átmeneti, 60 százaléka kártolt szövetkabát. A partnerek jelentős meg­rendelésekkel látták el erre az évre is a pilisieket, a me­gyei kiskereskedelmi, a deb­receni, győri, szombathelyi nagykereskedelmi vállalat, Karácsonyra minden dol­gozó egységesen 700 forint jutalmat kapott, 14 éven aluli gyermekeiknek száz­száz forint jutott. Most már teljes erővel fo­lyik a munka, hiszen, mint említettük, igen sok a tenni­való az első negyedévben. G. J. Uj mélyhűtő pultok VÁSÁRLÁSI VISSZATÉRÍTÉS A Sülysáp és Vidéke ÁFÉSZ irodájában megkérdeztük Spa- nits Gyula igazgatósági elnök­től, mit valósít meg a szövetke­zet az 1974-es esztendőben? — Kereskedelmi életünkben — hangzott a válasz — to­vábbra is a legfontosabb fel­adatunknak tekintjük több éves árpolitikánk folytatását: saját hatáskörben árakat nem emelünk. Elvünk: nagy for­galom, kis haszon. — Szövetkezetünk ipari te­vékenységét az agglomerációs övezetbe eső Gyömrő község­ben ez év január elsejével korlátozták, következésképp egyes ipari termékek előállí­tását be kellett szüntetnünk, ezért az elvesző termelési ér­tékeket új cikkekkel, illetve termékekkel kell pótolnunk, mezőkövesdi és hevesi ÁFÉSZ- ami jelentős piackutató és ek kérték ezúttal is a legna- szervező munkát ró a szövet- gyobb mennyiséget. 1 kezet vezetőire és dolgozóira. KOMMENTÁR NÉLKÜL Megmérettünk, és... — ... de most már itthon dolgpzik, Monoron. Nagyon örülök neki. Két hónap alatt fel is szedett néhány ' kilót. Te is láttad, olyan sovány volt már, mint egy gebe. — Olyan sovány? Hát hány kiló most? — Kilencvenhárom. A két fiatalasszony, aki között a beszélgetés lezajlott a monori önkiszolgáló bolt előtt, gyerekkocsival álldo­gált. Ketten együtt sem vol­tak negyvenévesek, de ket­tőjük súlya együtt megvolt vagy százötven kiló. — Sápadt vagy. — Leadtam pár kilót. Már nem tudtam nadrágot felven­ni, mert szétrepedt volna'raj­tam. — Ugyan, nadrág! Ez le­gyen a legnagyobb bajod! Én azt mondom, az ember addig egészséges, amíg enni tud. Meg különben is, az a miénk, amit megeszünk. Nem? Három kérdés dr. Rados Máriához, Monor egyik kör­zeti orvosához. — Hány ember tartozik a doktornő körzetébe? — Körülbelül háromezer­nyolcszáz. — Közülük hány olyan be­teg akad, akinek panaszaiban nagyban közrejátszik a kö­vérség? — Jó harminc százalék. — Milyen betegségeket okozhat a súlyfelesleg, az el­hízás? — Magas vérnyomást, szív­gyengeséget, érelmeszesedést, reumatikus fájdalmakat a lábban ... Lehetne sorolnom Nagy forgalmú hentesüzlet a Kossuth Lajos út és a Deák Ferenc utca sarkán. Még kora délelőtt van, he- ten-nyolcan sorakoznak az áruval zsúfolt pult előtt. Gaz­dára talál egy kiló szép olda­las, egy kiló marhahús, ka­raj, felvágott... Nem sok. — Most már érezni, hogy itt a disznóvágások ideje, mely körülbelül 30 százalék­kal csökkenti a forgalmat. De hét végére így is meg kell rendelnem 5 mázsa sertés­húst, 100—150 kiló marhahúst, jócskán töltelékárut is. Egy átlag háziasszony szombaton reggel elkölt itt 100—150 fo­rintot. Monoron hat hentesüzlet van. A két ABC-áruház is árul húst, töltelékárut. Karácsony előtt minden ut­cában hallhatott visítást a hajnali járókelő, nem is egy helyen, s azóta is gyakran ha­sít a fülébe disznó-jajveszé­kelés. — Még a márciusi vásárban vettünk két malacot. Válasz­tásit, ezerkettőért. A moslék kikerült a konyhából, de krumplit, kukoricát azért csak vásárolnunk kellett... Most az egyik hízót eladtuk, an­nak az ára körülbelül fedezi a kettőre költött pénzt. A má­sik a miénk. Van belőle mit ennünk. Pedig tizenegy hely­re küldtünk aprólékot. , — Reggel friss töpörtyű, abáltszal.onna, friss kenyér­rel. Délben töltöttkáposzta. Mindennap megenném. Dél­után hurka, kolbász, este is, mert a hurkának el kell fogy­ni . Aztán meg majd ki fagy a disznósajt, jön a füstölt sonka, kolbász hagymával, sült krumplival. Hát nem megéri, hogy hizlaljon az ember? — Tejet nem hordanak? — Egy litert, a gyerekek­nek. De azok is csak azt mondják reggel: „Apu, én is inkább abból a szalonnából kérek”. (koblencz) — Áruválasztékunkat, a múlt évhez viszonyítva, bőví­teni akarjuk, mélyhűtött árok értékesítésével. A közönség rendelkezésére áll majd egye­bek között zöldbab, gyalult tök, szilva, egres, stb. mirelit áru. A második negyedévben mind Úriban, mind Sülysápon legalább egy-egy élelmiszer­boltba mélyhűtő pultot szerel­tetünk be. Az élelmiszerbol­tokban a kereskedelmi szol­gáltatást bővítjük négy mák- őrlővel, melyeket a vásárlók ingyen vehetnek igénybe. — Tovább folytatjuk a ven­déglátóipari üzemág korsze­rűsítését. A sülyi 1. sz. kisven­déglő és a 6. sz. eszpresszó épületét június végéig mint­egy 250 ezer forint költséggel felújítjuk, a hűtött italok for­galmazásának elősegítése ér­dekében pedig a 3-as és 4-es számú borozó-falatozó részé­re elektromos hűtésű söntés- pültokat szerzünk be. — Beszélnem kell a vásár­lások utáni visszatérítésekről is: minden szövetkezeti tag 'múlt évi vásárlási és értékesí­tési visszatérítési könyvecs kéjét a lakóhelyhez legköze­lebb eső élelmiszerboltban ad­hatja le, s 'ugyanott az ez év­re szóló könyvecskét azonnal kiállítják részére. A tagság ré­szére megállapított visszatérí­tés összege körülbelül azonos lesz a tavalyi vásárlások visz- szatérítésének összegével. K. L. Üllői hírek Az üllői 44. sz. galambegye­sület taggyűlést tartott, me­lyen a tervezett kiállítás meg­rendezését beszélték meg. Gö- bölös Sándor elnök bevezető szavai után Pólyák László tit­kár ismertette a feladatokat. A kiállítást, melynek célja a galambtenyésztés népszerűsíté­se, január 12-én, szombaton és 13-án, vasárnap rendezik meg: megtekinthető szombaton 12- től 18 és vasárnap 8-tól 18 óráig. ★ Az üllői Magnezit Vadász- társaság élő vadnyulakat fo­gott be, melyeket, a MA VAD közvetítésével, külföldre ex­portált, vérfelfrissítés céljából. A két napra tervezett felada­tot egy nap alatt teljesítették: az előirányzott 380 nyúl a bő­séges vadállományból az első nap hálóba került. Egyre kevesebb a róka, amit az is bizonyít, hogy a hajtás során eggyel sem találkoztak. ★ A január 3-ára virradó éjjel az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ gép- kocsiparkjába ismeretlen tet­tesek hatoltak be, és négy gépjármű szerszámládáját fel­törve, szerszámokat, villáskul­csokat loptak el, két járműről pedig a lámpákat is leszerel­ték. A nyomozás még tart. , ★ A községi tanács határozata alapján, a végrehajtó bizott­ság megkezdte az intézményes szemétszállítás bevezetésére irányuló szervezési munkála­tokat. A környezettanulmányokból, valamint a lakosság vélemé­nyéből következtetni lehet rá, hogy a többség igényli a hul­ladék rendszeres elszállítását. A terv végrehajtásához ko­csikon kívül segédmunkások is kellenek: a szemét szállítása egyszerre négy irányból indul­na meg, négy kocsival, a ko­csikhoz tehát négy segédmun­kásra lenne szükség. A tanács bízik abban, hogy helybeli jelentkezők vállal­ják a nehéz munkát. MI *OR MOZIK Monor: Felügyelő életve­szélyben. Pilis: West Side Story, I—II. Vecsés: Régi idők focij a. Fagy, zúzmardér A MAVAD vecsési telepén különösen hétvégeken telnek meg zsúfolásig a hatalmas hűtők. Külön tárolják a nagyvada­kat, az őzet, szarvast, vaddisznót, amelyből szép számmal akad puskavégre. Az ország különböző tájairól beszállított ál­latokat mínusz 30 fokos előkészítő hűtőkamrába helyezik, ahol pillanatok alatt mintha frissen hullott hó borítana be mindent. A tolóajtó mögötti függönyöket is vastagon belepte a nehéz, csillogó dér, de zúzmarásak a vadátvevők is. Ha kint enyhe is az idő, bent kemény hideg, igazi tél van. Ifj. Fekete József felvétele Idény végi sport jegyzet Csak a tizenegyedik hel/en Még javíthatnak A Monori SE labdarúgó- csapata a 11. helyen áll a baj­nokságban az őszi idény be­fejeztével — Mi az oka a gyenge szereplésnek? — tették fel a kérdést a szurkolók egymás között, és teszik fel még ma is nap nap után. Az igazsághoz tartozik, hogv a csapat az őszi szezon­ban meggyengült, ugyanis Kacsándi, Burján, Halápi, Ja­MINT AKIT KIFOSZTOTTAK Séta a határban Vasad és Monor közt járva, minduntalan az jut az eszem­be: olyan most a határ, mint akit előbb kifosztottak, aztán magára hagytak. Cső nélküli, letarolt kuko­ricatáblák. /Sárguló és rot­hadó sárgarépaszárak. Ká­posztalevelek és torzsák. Fel­túrt vagy már fel is szántott krumpliföldek. Megkezdett kazlak, körbeszórt szalmával. Csak a zöldellő vetések lát­ványa kellemes. Böngészők Az erősen süppedő földön két kukoricaböngésző asz­szony felé sietnék, ha nem húzná cipőmet ólomsúlynyi terhével a ráragadt sár. Háttal állnak, az enyhe szél meg-meg suhogtatja a vizes kukoricaszárakat, így csak ak­kor vesznek észre, amikor már mellettük állok. Meglepetten néznek, hol rám, hol a vállukra akasz­tott, fél zsáknyi kukoricára. — Akad még, akad? — kér­dezem, miután kifújtam ma­gam egy kicsit. — Miért? Nem szabad bön­gészni? — vágja felém válasz helyett kérdését az idősebbik. — Én nem tudom — fele­lem, vállamat vonogatva. — Hát akkor? — néznek rám értetlenül, és szemükből ezt olvasom ki: — Ugyan, minek mászott akkor utánunk ilyen messzi­re és ekkora sárban? Amikor úti társam mellém ér, akit már ismernek, fel­oldódik a feszültség. Özvegy K. Jánosné a nem messze levő tanyán lakik. Je­lenleg 45 tyúkja és egy hízó disznója van. Nyugdíjas. Ta­karítónő volt az egyik mo- nori iskolában. Az idén még nem vett kukoricát, nincs is rá szüksége, mert, mint mon­dotta, mór annyi van, hogy egész télre elég lesz. Bön­gészte. . P. Bertalanná — a szom­szédja. Alkalmi munkás: Va­sadra és Monorra jár dolgoz­ni, napszámba. — Ha hiszi, ha nem — di­csekszik —, az idén annyi sárgarépát szedtem össze, hogy a pesti rokonokat is el­láttam vele, pedig vannak egy páran. — Odébb — és Üllő felé mutat —, szinte megijedtem, olyan sok sárgarépa maradt a földben a répaszedőgép után. Először azt gondol­tam, hogy még nem szed­ték össze. Nem hiszi? Olyan igaz pedig, mint ahogy most négyen állunk itt. A vadőr története A következő dűlőiben Bo­dor Kálmán vadőrrel talál­kozunk. Társaságában rövid sétát teszünk a nem mesz- sze levő kiserdőbe: az őzete­tőket nézzük meg. — Mikor is? Amikor az a nagy hó leesett — mondja menet közben —, december elején észrevettem a kocsi üléséről, hogy valaki a ku­koricásból a tanyák felé bal­lag. hóna alatt erősen szoron­gatva valamit. Utána mentem. Hamar észrevett, és jól lát­tam, hogy a hóna alól a hó­ba dobta terhét, majd várt, amíg odaérek. „Mit cipelt maga?” — kér­deztem. „Semmit — méltatlankodott. — Látja, csak ez az összehaj­togatott zsák van nálam. Krumpliért megyek Lajos só­goromé ío hoz.” „És ott, a hóban, a lábánál?” „Hol?” — forgott tettetett haraggal. „Itt e” — és a lába előtt he­verő, két összekötözött mezei nyúlra mutattam, de előbb levertem róluk a sebtiben rájuk kapart havat. „Jé ... tényleg, nyulak! És én észre sem vettem őket. Hurok — emelte fel az álla- .tokat —, látja, engem is meg­fogott. Beleakadt még a lá­bamba is”. Sunyin nevetett a kis bajusza alatt. — A nyulakat elvettem tőle. őt pedig feljelentettem a ta­nácsnál. Ismerem, majdnem minden évbeli elkapom. A vad valutát ér, arra pedig vi­gyázni kell. Nem igaz? ★ Amikor beülök utitársam autójába, már esteledni kezd. Az égen varjak húznak vé­geláthatatlan hosszúságban és megszámlálhatatlan mennyi­ségben. Csak jönnek, jönnek a távoli, szürke erdőkből, mintha sohasem akarnának elfogyni. Vajon hová tartanak? Kovács György rábik katonai szolgálatot tel­jesít, és a helyettük beállított fiatalok még nem égettek. De ez csak magyarázat, nem mentség a gyengébb szerep­lésre, hiszen többnyire azok a játékosok rúgják a labdát, akik az 1972/73-as bajnoki évben az előkelő 3. helyen végeztek. A csapat csatársorának nincs olyan átütő ereje, mint volt az elmúlt bajnoki évben. Az 1972-es őszi szezonban a csatárok 29 gólt rúgtak, a 73-as őszi szezonban pedig csak huszonötöt. A támadósor egyszerűen nem tud kiemelkedő teljesít­ményt nyújtani, pedig tagjai­nak egyéni képességei jók. A védelem is nagyon inga­dozó: a csapat az 1972-es őszi, bajnoki évben 21 gólt kapott, míg tavaly harmincnégyet. Egy-egy mérkőzésen állóké- pességi problémák is mutat­koztak: a játékosok nem bír­ták erővel a második negy­venöt percet. (Az elmúlt baj­noki évben a csapat, a szü­net után, erőtől duzzadó játé­kával nyerte meg legtöbbször a mérkőzéseket). A gyengülés arra vezethető vissza, hogy az edzésekkel sem volt minden rendben: egyes játékosok nem edzettek olyan intenzíven, lelkesedéssel, ahogy a szurko­lók és a vezetők joggal elvár­ták. Ebből következik, hogy a mérkőzéseken sem voltak ké­pesek 90 percig küzdeni a bajnoki pontokért, a kék-fe­hér színekért. Nem egy találkozón lélek­telen. unott játékot láttunk. A szurkolóknak az volt az érzé­se és véleménye, hogy a mo­nori labdarúgók nem egy­másért játszanak, hapem csak ki-ki magának. Például Per­bálon 2:2 után, a pomázi mérkőzésen szintén 2:2 után engedte ki kezükből a biz­tos győzelmet az enervált, lé­lektelen játékkal. Ha mindig úgy játszottak volna, mint az aszódi, vecsé­si, budaörsi, szigethalmi ösz- szecsapáson, amikor megmu­tatták, hogy küzdeni is tud­nak. az osztályzat nem gyen­ge közepes, hanem jeles vagy esetleg jó lett volna. Lelkesebb összefogással még van mód a javításra, ha a játékosgárda, az edző és a szakosztályvezetés támogat­ja egymást. Vitéz Imre

Next

/
Thumbnails
Contents