Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-11 / 8. szám

1974. JANUAR 11., PÉNTEK ‘‘%tCérlap 5 Számítástechnika Szentendrén Változatlanul kevés a raktár 1 Az Országos Vízügyi Hivatal szentendrei telepén épül a Vízügyi és Számítástechnikai Iroda új központja. A három- szintes épületbe előreláthatóan a tavasszal kezdi meg a beköl­tözést a jelenleg még a fővárosban működő intézmény. Gárdos Katalin (elvétele Elegendő gyermekbútor A lakásépítés nagyszabású programjához igazodva, a hazai bútoripar évenként 10 —12 százalékkal növeld ter­melését, s előreláthatólag ezt az ütemet tartja az idén is. Az előzetes számítások szerint 1974-ben 8 milliárd forint értékű bútor készül, szemben a múlt évi 7,2—7,3 milliárd forintot érő termelés­sel. Ez erőteljes fejlődést je­lent, mivel az ipar ötéves ter­ve eredetileg csak 1975 végére számolt 7,5 milliárdos terme­lési értékkel." Az eddigi teljesítményben már bennfoglaltatnak az iparág fejlesztésének eredmé­nyei. A hazai gyárak általá­ban jelentős mértékben bőví­tik a gyermekbútorgyártást, s ebből az idén új termelőként kiveszi részét a székesfehér­vári bútorgyár is. Soron kívüli fizetésemelés a szülő nőknek Tápószdén, az ÁFÉSZ nél Miként törődnek a nők gondjaival, helyzetükön ho­gyan igyekeznek javítani a Tápiószele és Vidéke AFÉSZ-nél? Király Antal igazgatósági elnök arra kér, tekintsek el attól, hogy ő nyilatkozzon, nyilatkozzanak a legilletékesebbek. És máris, dokumentumokkal „fel­fegyverkezve” jönnek maguk a nők: Megyes Károlyné párttitkár, Maczó Károlyné, a nőbizottság elnöke és Moró Istvánná munkaügyi és személyzeti előadó. Segítő intézkedések kis ügyekben is — Íme, itt vezető beosztás­ban is nők vannak — jegy­zem meg félig tréfásan, mire az asszonyok nagyon is komo­lyan bólintanak. — Igén,: itt bátran bíznak meg nőket fontos feladatokkal. De talán indokolt és jogos is — testi hozzá —, hiszen a de­cemberi felmérés pontos ada­tai szerint a szövetkezet há­rom községben, Tápiószelén, Tápiószöllősön és Farmoson levő 245 dolgozója közül 150 nő. Aztán, hogy eredeti kérdé­semre válaszoljanak, kinyílnak a dossziék, de csupán a pon­tosság, a hitelesség kedvéért, mert nagyon is jól tudják, nagyon is jól számon, tartják emlékezetükben is a „múltat”, az eredményeket és a további tennivalókat. Először immáron három éve, 1971. január 25-én állított ösz- sze és tárt az igazgatósági ülés elé a pártszervezet egy úgy­nevezett intézkedési tervet a legsürgősebb tennivalókról. Látszólag nem nagy horderejű kérdések voltak benne. Ilye­nek: olajkályhát állítsanak be az egyszemélyes boltokba; vagy ha ez valamilyen elfo­gadható ok miatt nem megy. aprítva szállítsák oda a tűzifát. Könnyítsenek a nők dolgán így is, az egyszemélyes boltok túlnyomó többségében ugyanis nők dolgoznak. A védő-mun­karuha szintetikus anyagú le­gyen, azt könnyebb tisztítani. Az egyszemélyes boltokba ál­lítsanak be az anyagmozgatás­hoz targoncákat. Kisebb csomagokban — Eddig minden teljesült — szólt közbe. Maczóné —, még ez a targoncadolog is. bál aztán kiderült: az nem megol­dás. Kicsik az üzletek, a pult mögött szűk a hely, küszöbök, lépcsők vannak a bolt és a raktár között, a targoncával nem lehet mozogni. Ezért az­tán a legújabb javaslatunk mái’ nem a szövetkezet veze­tőihez, hanem „feljebb” szól: a különböző árucikkeket a nagykereskedelem, netán az ipar kisebb, mondjuk húszki­lós zsákokba, dobozokba cso­magolja. ne kelljen a nőknek egyedül ötven kilókat emel­getniük. Ez lehet az egyetlen megoldási mód, úgy gondol­juk ... Ám az első intézkedési terv- javaslat ismertetése még nem ért véget. Tehát: szűnjön meg — a javaslatnak megfelelően — az azonos ideje, azonos munkát végző, azonos kép­zettségű férfi- és nődolgozók fizetéskülönbsége. A gyermek betegsége esetén az anya kap­jon a szükséges mértékben fi­zetés nélküli szabadságot, se­gélyt. A szövetkezet kamat­mentes kölcsönnel támogassa dolgozói lakásépítkezését. — Ez utóbbi kivételével minden javaslatunk megvaló­sult, fokozatosan és folyama­tosan — mondja Megy esne —, és ez a kölcsönügy sem került le a napirendről. A második javaslatsor Tulajdonképpen nem most, az újságíró kedvéért összege- I ződik a javaslatok sorsa. A pártszervezet először 1972-ben, majd tavaly a koraőszön te­kintette át mindezt, és ősszel az elismeréssel, a köszönettel együtt újabb javaslatokat ter­jesztett elő. Az igazgatósági ülés pedig — felmérve a szö­vetkezet erejét, anyagi helyze­tét — ezt a második javaslat- sort is elfogadta. — Valóság, mindennapi gya­korlat már — mondják az asszonyok —, hogy a szülő nőknek szülés előtt három hó­nappal 150 forinttal felemelik a fizetését. Apróság talán, de a szülőotthonba, kórházba a szövetkezet gépkocsija viszi őket. Ugyancsak az ősztől van érvényben, hogy azok az egye­dülálló nők, akik maguk ne­velik tizennyolc év alatti gye­reküket, évi 800 forint segélyt kapnak. Az idős, alapító tagok minden évben díjmentes tü­zelőutalványt kapnak, szénre, már második éve. Első éve viszont, hogy az idős nők utal­ványa ötven százalékkal több tüzelőre szól. A tanuló nők útiköltségtérítésben, eseten­kénti tanulmányi segélyben részesülnek, és természetesen, munkaidőkedvezméqyben. Negyvennégy órában És itt nyitja ki a munka­ügyi és személyzeti előadó a maga „nagykönyvét”: — Jelenleg a szövetkezet dolgozói közül harminckilen­cen tanulnak, s közülük 31 nő. Középiskolai bizonyít­ványt, alapfokú, vagy közép­fokú szakmai képesítést sze­reznek. És még ott vannak a politikai képzésben részt ve­vők. A tanulásról a beszéd vala­hogy (s talán nem is véletle­nül) p pihenésre és az-év kö­zepétől a kereskedelemben is bevezetendő 44 órás munka­hétre fordul. — Megvan már az elképze­lésünk, hogjmn oldjuk meg a szabad szombati beosztást úgy, hogy a vevők se károsodjanak és a kereskedelmi-, vendéglá­tói pari dolgozóknak is jó le­gyen. Arra törekszünk, hogy a szabaddá váló idő kapcsolód­jon a heti szabadnaphoz. — A pihenés, az üdülés? Tavaly Siófokon, a bérelt üdü­lőben összesen 156 szövetkeze­ti tag,,, dolgozó, családtag töl­tött el egy-egy hetet. Saját mikrobuszunkkal vittük-hoz- tuk őket. A második brigád A nyári gondtalan napok emléke, ha lehet azt monda­ni, oldottabbá teszi a beszél­getést, felborítja a „rendet”, ötletszerűen röpködnek a gondolatok: karácsonyra a szövetkezet dolgozói gyere­kenként 80 forintos vásárlá­si utalványt kaptak, a szak- szervezet 30 forintosán kívül. — Nem is hittük volna, mennyi gyerekünk van, 198, egészen pontosan. A szocialista brigádok kö­zött van egy női brigád, és a másik várhatóan most nyeri el a címet. Aztán elmondják, hogy a legjobb dolgozók,* köz­tük nők is természetesen, már­ciusban békevonattal a Szov­jetunióban voltak. Később a fiatalokra terelő­dik a szó, az ifjúsági klubra. De ez már újabb cikket érde­melne. D. G. A tó kitakarózott Ismét kitakarózott a Bala­ton. A néhány napos „jégvesz­te” —, ahogy a helybeliek ne­vezik a jégmező olvadásának időszakát —, már idejekorán jelezte a nád- és a jégvágók- nak, hogy be kell fejezni a munkát. A tavon még több négyzet- kilométer kiterjedésű jégszi­getek úsztak. A halászok azon­ban, gyorsjáratú hajókkal, már szerdán kimerészkedtek a vízre. A feltámadt heves dél­keleti szél azonban megtartot­ta a nagytakarítást és néhány öblöt kivéve most mindenütt hullámzik a Balaton víztükre. A fagyok azonban ismét jege­sedéit ígérnek. Gyermekbűtorokból az ipar gyakorlatilag már 1974-ben képes minden igényt kielégíteni. Ugyanakkor ma még sokszor bosszantó módon hiányzik a boltokból az olyan berendezé­si tárgy, mint például az író­asztal vagy a könyvszekrény, noha ezek előállítása semmi gondot nem okoz az iparnak. A bútorüzletek eladótere az ötéves terv idején 50—55 ezer négyzetméterrel nő, de a rak­tárak fejlesztése ezzel még nem tud lépést tartani. A bú. tortermelés öt év alatt mint­egy 60 százalékkal növekszik, a raktártér pedig legjobb eset­ben is csupán 30 százalékkal bővül, s ez tovább rontja a már korábban is szűkös rak­tárhelyzetet, Sokéves problé­ma megoldásának kezdetét je­lenti, hogy 1974. január 1-én a Fő­városi Javító-Szerelő Vál­lalaton belül országos köz­pont alakult a bútorok ga­ranciális javítóhálózatá­nak megszervezésében. Az év másik újdonsága, hogy kijelölt kísérleti lakóte­lepen a nagyipar megkezdi a térelválasztó bútorok beépíté­sét. Azok mindkét oldalukon bútorként használható, padló­zattól a menyezetig érő, átjá­ró ajtóval ellátott „bútorfa­lak”, hasznos terük mellett egyúttal lehetővé teszik a tér­elhatárolást is. Halétkek A Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai kutatóintézetének munkatár­sai a Halászati Vállalattal együttműködve vizsgálják a Balaton halállományának táp­lálkozási lehetőségeit. A mun­ka a legapróbb baktériumok vizsgálatától, a. nemes halak életviszonyainak megfigyelé­séig terjed. A vizsgálatokkal megállapítják, milyen válto­zások keletkeztek a balatoni élő szervezetek , viszonyai­ban, elsősorban a táplálkozás­ban. E célból valóságos lel­tárt készítenek a balatoni ha­lak „élelmiszerkészletéről”. A vizsgálatok eredményei a halgazdálkodás javításában kamatoznak majd. Rút néni Kis kopott kontyát madár­fején az egész utca ismerte. Naponta végigkocogott a gir- be-gurba köveken apró, cse­resznyefabotjával piciket, je­lentékteleneket koppintva. Mariska néni — a rút. A kör­nyéken csak így hívták. Cik- cakkos görbékben keresztez­ték egymást arcán az aggkor ráncai. Mélyről, nagyon mély­ről pillantott a világra. Félén­ken, bocsánatkérően. Ki tudja, hány éve lakik a Szirom utcá­ban? Talán mióta utca az utca. Van, aki határozottan állítja, hogy Mariska néni sohasem volt fiatal. Igaz is, tulajdon­képpen legtöbben már így, öregen ismerték meg. Elkép­zelni is rettenetesen nehéz a petyhüdt bőr helyén hamvas friéseséget. Hiába, ilyen az „utókor”. Pedig Mariska néni fiatal lányka is volt. Tele ter­vekkel — gondolhatnánk. De tévedünk. Mariska néninek sohasem voltak tervei. Vékony volt, mint a seprűnyél és csú­nyácska szegény világéletében. Az a típus, aki ha egy pohár vizet kér, azt hiszi, az egész világot zavarja. Mariska néni tervezgetés helyett csak re­mélt. Remélte — de azt is csak titokban —, hogy egyszer el­jön talán valaki és feleségül veszi. És ő egy egészen kicsi, de igazi feleség lesz. Eleinte megpróbálta felven­ni a harcot az arcát pulykato­jás mintájára befedő szeplő- hadsereg ellen. Minden kínke­servet vállalt. Kitette magát ismerősei ízetlen tréfáinak. Mindhiába. Ha lehet, a kínzó kúrák után talán még egy ár­nyalattal csúnyább is lett. És Műtárgynapok Ráckevén Ady-termet avat as iskola — A Kevi diák Áts Károly kardjának markolata. Szép és hasznos kezdemé- nyezés, hogy hetenként egy- egy műtárggyal ismerkedik meg a ráckevei Ady gimná­zium tanulóifjúsága. Legutóbb Fegyó János muzeológus Áts Károly kardját mutatta be, az Árpád Múzeum anyagá­ból. Ezt a kardot Gózony István, Ráckeve főbírája ad­ta részére megtiszteltetésből, mikor 1861-ben Pest várme­gye képviselőjévé válasz­tották. A kard solingeni acél, markolatát rézverettel díszí­tették. Tovább él az iskolában az a szép hagyomány is, hogy szegfűt helyeznek el a név­adó Ady Endre emlékére. Nagy taps köszöntötte Lip- pert Lászlót, aki egy ilyen felemelő alkalommal gitáron saját szerzeményét játszotta el: Ady Az anyám és én cí­mű megzenésített költeményét, őszinteség és friss muzikali­tás jellemzi a művet, remél­hetően folytatása lesz. Január végén avatják fel az iskola Ady-termet, melyet Baja Béla eredeti metszetei dúsítanak majd az avatás után. A muzeális érték meg­szerzésében az intézet két fau­nára, Borkovics József és Pusztai Gtyula jeleskedett. Ez a rész az Ady Galéria foly­tatásaként a névadó és a képzőművészeti kultúra to­vábbi ápolását jelenti. Az iskolai KISZ sokoldalú tevékenysége folytán hama­rosan megvalósul a KISZ- klubszoba is. Megérdemlik a tanulók, hiszen Hercegh Já­nos vezetésével jelentős tár­sadalmi munkát fejtettek ki a község magányos öregei­nek istápolásában. A televízió is beszámolt róla, hogy a ráckevei gim­nazisták dr. Kovács Józsefné szakkörvezető aktív közremű­ködésével számtalan fontos helytörténeti dolgozatot készí­tettek, melynek ma már or­szágos híre van. Kevi diák címmel intézeti lap is jelent meg, melyet szép hagyomány­ként. diákok, tanárok közösen írnak. Az ország átlagos ipari fejlődése felett Az idei feladatokról tárgyalt a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége A Vegyipari Dolgozók Szak- szervezete központi vezető­ségének csütörtöki ülése az elnökség írásos jelentése, va­lamint Gór Nagy Sándor ne­hézipari miniszterhelyettes és Tóth Imre szakszervezeti tit­kár szóbeli beszámolója alap­ján értékelte az iparág múlt évi munkáját és meghatároz­ta az idei gazdasági tervekkel összefüggő szakszervezeti fel­adatokat. A beszámolókból kitűnt, ekkor fordult istenhez. Napon­ta hosszú, fárasztó órákat töl­tött a hideg templomhajó tér­deplőjén. Kettesben az Űrral. Ekkor néhányan tisztelni kezdték. Csodálták hívő lelkét. Talán senki nem sejtette, hogy minden imája úgy kezdődött: „Édes Istenem, segíts egy jó- ravaló, becsületes, de akármi­lyen férjhez jutnom”; és úgy végződött: „add, hogy még ez évben valaki, akárki fia is le­gyen, oltárhoz vezessen en­gem”. És vagy isten hallgatta meg, vagy a véletlen tette, de Ma­riska nénit még abban az év­ben feleségül vette egy német származású kereskedősegéd. Nagy volt a boldogság. De az örömbe — mint szokott — né­mi üröm vegyült. A nászinduló felemelő akkordjai alatt vala­ki megszólalt a karzaton: „Júj, de rút!” Mariska néni meg­hallotta, téglaszín szépiái alatt elöntötte a pirosság. Nagyon fájt. Csupán abbati reményke­dett, hogy a férje nem hall­hatta meg. Ez a mondat aztán elterjedt az utcában. Öreg, fiatal állan­dó jelzőként használta Maris­ka néni neve mellé a „rút” szót. — Menj már fiam, kérd el a darálót Rút nénitől! — Ha nem eszed meg a spe­nótot, olyan rút leszel, mint Mariska néni — és így tovább, és így tovább. Férje nem is titkolta, hogy megcsalja rútságáért. Ám ő ijedt, védekező lelkében egy­szer sem lázadt fel. Mindig, mindenkitől tűrt mindent. Csöpp testébe óriási meleg szív szorult. S e forró, pihe- gö szeretetét mind a közben világra hozott leányának adta. Az sokszor terhesnek is érez­te. Ezer kibúvót talált, hogy még véletlenül se kísérje el hogy a vegyipar tavaly túl­teljesítette a népgazdaság át­lagos fejlődését meghaladó termelési terveit. A szerves­szervetlen vegyipar érte el a legdinamikusabb előrehala­dást, 14,6 százalékkal növelte a termelését. Az idén is az or­szág átlagos ipari fejlődésénél nagyobb ütemű növekedést irányzott elő a vegyipar ter­ve, s e bővítésnek csaknem 80 százalékát hatékonyabb mun­kával, a termelékenység ja­vításával kell megalapozni. sehová. „Hogyne, hogy a fiúk vele lássanak!” És Mariska néni nem értette. Nem akarta érteni. Még a lánya \s?! Sokasok év múltával kopott konytyát újabban több gond­dal fésüli. Ezt mindenki észre­vette az utcában. És új botot is vett. Férjét rég eltemette. Egyedül lakott kis lakásában. Az ablakba muskátlit tett. Csúfolódtak vele. „Csak nem szerelmes, Mariska néni?” Minden kedden délután leg­szebb ruhájába bújt. Nagyon kevesen tudták, hogy% Mariska néni ilyenkor valóban rande­vúra jár. Merthogy hatvan-egy- néhány éves életében először szeretett igazán, felszabadul­tan, viszontszeretve. Ügy ké­szült ezekre a kedd délutánok­ra, mint a tizenhat évesek. Hevesen, álmodozva. Egész héten erre a délutánra gon­dolt. Tervezgette, elképzelte, milyen lesz. Sokszor végigél­vezte a találka minden pilla­natát. Kisunokája, Lacika pe­dig ezért a nagy szerelemért csöpp, őszinte gyermekszíve minden melegével fizetett. Honnan is tudta volna, hogy 6 ad életet egy kopott, sok fáj­dalommal beteg szívnek, s ér­telmet ad egy meggyötört öregasszony életének. Az ő szemében csak a jóságos nagy­mama volt, aki sohasem ha­ragszik. Akinek a szeme min­dig mosolyog, aki őt nagyon szereti. S amikor legutóbb Mariska néni színes építőkockát vitt Lacikának, a kisfiú örömtől csillogd szemét hol a játékra, hol a nagymamájára fordította és karjaival átölelve az öreg ráncos nyakat, magáról megfe­ledkezve így kiáltott: — Nekem van a legédesebb, legszebb nagymaniám! Regös István 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents