Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-10 / 7. szám
\ Ägyneiriűgarnitú rák* párna-, paplanés dunyhahuzatok, fehér és tarkán szőtt ágyneművásznak nagy választékban kaphatók január10-től 25-ig A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZÁKÜZLETEIBEN ■ 1974. JANUÁR 10., CSÜTÖRTÖK f£5I «fccvei kJCíHop Századik születésnap A napokban ünnepelte 100. születésnapját özv. Csetneki Györgyné született Boldoczki Anna Pilis, Pándi út 17. szám alatti lakos. Ebből az alkalomból köszöntötte őt a nagyközségi tanács nevében Föld- váry György vb-titkár, akinek szavait Haluszka Mihály vb- tag, a nemzetiségi kongresszus küldötte fordította szlovák nyelvre. Csetneki néni ugyanis, bár két nyelvet beszél, anyanyelvét — érthetően — jobban szereti használni. A kedves kis ünnepségen szívesen emlékezett vissza az elmúlt száz év örömeire, bánataira. A tíz évtized boldogságához tartozott, hogy 1897. május 30-án kötött házasságot. Férje 1953-ban halt meg. A bánatok közé tartozik még az is, hogy nem született gyermekük. Az idős asszony tartózkodó az emberekkel szemben: teljesen egyedül él, s csak az eltartó rokonához van bizalma. Szereti a magányt. Szórakozása, ha szlovák nyelvű énekeskönyvből énekelhet. Szemüveget 80 éves kora óta nem használ. Azóta ugyanis fokozatosan tisztul a látása. Csetneki néni száz év alatt megszokta a rendet és a pontosságot, és eszerint él most is. Kívánunk neki még nagyon sok boldog esztendőt! Bognár Józsefné Pilis Mi lett veled, Mucsi? Régen kenderáztató, vászonfehérítő tó volt falunk határában a Mucsi. Híres kenderszövő hely volt a falum, az egyedi mintás darabokból sokat vittek külföldre is. A négyholdas tó mindig is jó szórakozóhelye volt a fiatalságnak, én is itt fürödtem 1917-ben. De még a múlt télen is, Ecsedy tanár úr vezetésével, ide jártak korcsolyázni a gyerekek. Hanem azóta megváltozott a világ, a tó valóságos szemét- gyűjtő lett. Vasútról, országúiról egyaránt csúf látvány a rozsdás edény, a piszok, amit idehordanak. A falunak ma 12 ezer lakosa van, igazán elkelne egy kis vízmenti szórakozás is. Régen ezen a tavon csónakot lehetett bérelni, ide jártak a horgászok 2—3 kilós pontyokat, harcsákat fogni. Miért a mai, áldatlan helyzet? Virág Mihály Albertirsa Rejtvényfejtő úttörők többen vagyunk, és a nehezebb rejtvényeket is könnyen meg tudjuk fejteni. — Hobbytok a rejtvényfejtés. Miért szeretitek ennyire? — Erre sokféle magyarázatot tudok adni. Például nagyon sokat lehet a rejtvényekből tanulni; fejleszteni gondolkodásunkat. A legtöbb rejtvény megfejtéséhez lexikonokra, szakkönyvekre van szükségünk. Miközben szórakozunk — mert számunkra szórakozás is a rejtvény fejtés —, megtanuljuk e „tudós könyveket” használni, kezelni. — A megfejtett rejtvényeket be is külditek? — Igen. Már jó néhány könyvet nyertünk így, s több elismerő levelet kaptunk. Nyereményeinkből klubkönyvtárat szeretnénk létesíteni. — A Pest megyei Hírlap rejtvényeit is megfejtitek? Sürgős! Érd-Parkvárosban, a Tárnoki út egy szakaszán az úttestet három helyen körülbelül 40 centi átmérőjű nyílások bontják meg. Kör alakú, vasperemű lyukak ezek, amelyeket valamikor vaslapok fedték. Miután azok nem voltak rögzítve, a lapok eltűntek, s most a nyílások emberre-állatra nem csokoládémázzal bevont savanyúcukrot. A fél kilós csomagolású doboz ára 54 foHetedik osztályos tanuló vagyok. Az alábbiakban egyik kis riportomat küldöm el a szerkesztőségnek, melyet Dunakeszin, a már két hónapja működő rejtvénykedvelő úttörők klubjának készítettem. — Milyen céllal alakult a klub — kérdeztem Kovács András pajtást, a klub titkárát. — Klubunk azoknak a pajtásoknak az igényét elégíti ki, akik szeretik a különböző rejtvényeket, pályázatokat. így — Hogyne. Sőt rendszeresen olvassuk a községünkre vonatkozó cikkeket is, mert expedí- ciós kutatásainkhoz jelentős segítséget kapunk ezekből. Csóré Margit Dunakeszi egyaránt veszélyesek, aki vigyázatlanul belelép, lábát törheti. Széf esik Sándorné Érd-Parkváros Alkalmas a megtévesztésre Mélységesen felháborodva ragadok tollat, mert ilyen felelőtlenséget, amit most, már régen nem tapasztaltam. Készültem az ünnepekre, előre megvettem a szaloncukrot. Csak későn vettem észre, amikor majd kitört a fogam, hogy a hagyományos csomagolás nem szaloncukrot rejtett, harint. Igaz a felirat nem szalon, hanem karácsonyi cukorka, mégis az egész csomagolás alkalmas a megtévesztésre, mert utánozza a megszokottat. Másokat is ért ilyen kellemetlen meglepetés. Legalább reklámozták volna, hogy ilyen terméket hoznak forgalomba. Bosszankodtunk s becsapva érezzük magunkat. Csicsiri Ferencné Kistarcsa Szerkesztői üzenetek K. J., Gödöllő: A zseblámpaelemet árusító boltokban van lehetőség arra, hogy kipróbálja a vásárolt árut. S. O.-né, Dunakeszi: Javasoljuk, panaszával forduljon a járási főorvoshoz. K. T., Cegléd: Egyetértünk önnel a tetoválásról alkotott véleményében. L. J.-né, Táborfalva: A legjobb felvilágosítást abban az üzletben kapja, ahol ilyen cikket árusítanak. R. I., Kocsér, T. L., Iklad és P. L., Budakeszi: Köszönjük a küldött tudósításokat, sajnos azonban későn érkeztek a szerkesztőséghez. Arra kérjük önöket, hogy a jelentősebb eseményeket előre jelezzék. K. J., Szigetszentmiklós: Köszönjük érdekes levelét. P. P. F.-né, Szentendre: Kérésünk nyomán panaszát vizsgálja az illetékes Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Az eredményről értesítjük. Megírtuk - intézkedtek tekercselni. Ez S00 forintba kerül. Megéri? És ki fizessen? — tettük fel a kérdést. Akkor dr. Sáros: József, az ikladi gyár igazgatója megígérte, hogy orvosolja a panaszt. Most kaptuk az igazgatótól a kővetkező választ: „A panaszt kivizsgáltam, intézkedésemre a motort megjavították, így most már kifogástalanul üzemel, és december 22-étől már örömet szerez tulajdonosának.” December 20-i Postabontásunkban öröm helyett üröm című cikkünkben beszámoltunk arról, ho^y a gödöllői Gyógyszeráruértékesítő Vállalatnál kollégái hiába akartak kedveskedni nyugdíjba vonuló munkatársuknak, Mikes Tibornak egy barkácsfelszereléssel: a villanymotor — az Ikladi Ipari Műszergyár terméke — mint később kiderült, hibás volt. Azóta is sok bonyodalmat okozott a motor: a reklamáció után előbb átfestve visszaküldték, ám változatlanul hibásan. Majd kiderült: újra kell LEVELZARSZAMADAS Miről írtak az olva Út ka nyár — de merre A Magyar Újságírók Országos Szövetségének sajtótudományi bizottsága nemrég felmérést végzett a sajtóhoz és a rádióhoz érkező levelekről, a levelezés és a levelezési rovatok helyzetéről. A vizsgálatot a négy országos napilap és három, különböző társadalmi rétegre orientálódó országos hetilap levelezési rovatához beérkező levelekre terjesztették ki. Most, amikor be-, számolunk arról, hogy miről írtak a Pest megyei Hírlap olvasói 1973-ban és mi lett ezeknek a leveleknek a sorsa, némi párhuzamot is vonhatunk az országos felmérés adataival, illetve saját, első félévi tapasztalatainkkal, amelyekről annak idején lapunkban beszámoltunk. A közúti jelzőtáblákat mindig figyelemmel kísértem, akár vezettem, akár nem. Sokszor megdöbbentem, amikor nem megfelelően elhelyezett jelzőtáblával találkoztam. Most egy olyan téves tábláról szeretnék beszámolni, amely éppen jelenlétemben már csaknem tragédiához vezetett. Dunabogdányból Pest felé jövet — a lakott terület határán — található égj kettős veszélyes útka- nyart jelző tábla, amely szerint az út előbb jobbra kanyarodik. Ez a tábla hívja fel egyebek közt a figyelmet a terelő útra, ugyanis az út fölött hidat építenek. Egyszer sűrűn esett az eső, amikor arra jártam járművel. A terelö- nyíl előtti lámpa nem égett, így csak azért kanyarodtam balra, mert már ismertem a megtévesztő táblát. Alig kanyarodtam azonban be, egy motoros bukására lettem figyelmes. Odamentem hozzá Korcsog Ernő felvétele segíteni, és így tudtam meg, hogy mivel tompított fénnyel jött (lakott területen nem használható a reflektor), nem láthatta a helyes irányt jelző nyilat: a kettős kanyartábla szerint jobbra próbált letérni. A fiatalember szerencsésen megúszta kisebb horzsolással, de lehet, hogy mások életét követeli ez a fordítva jelző tábla. Addig cseréljék ki, míg nem késő! Urbán Sándor Tahi ★ Képünkön a terelő útnak a tévesen jelző tábla utáni szakasza. Az út vezetéséből és a terelő utat, illetve a kötelező haladási irányt jelző táblából kiderül; az út balra kanyarodik. Egyetértünk olvasónk kérésével, már csak azért is, mert az építkezés a tervek szerint csak 1975 decemberében fejeződik be, tehát addig is terelő úton közlekednek a járművek. Ha nem is nagymértékben, de nőtt a második félévben a levelek száma. örvendetes, hogy szeptember végét kivéve egyenletesen érkeztek a levelek. Területi megoszlás szempontjából továbbra is vezet a gödöllői és a budai járás, ám az első félévben még „fehér foltnak” számító daba- si és szentendrei járás is felzárkózott, tehát elmondhatjuk: Pest megyei minden tájával tartjuk ezen a szálon is a kapcsolatot. Nyugdíjas levelezők Az országos vizsgálat szerint a levélírók nagy többsége a 30—60 év közötti korosztályból kerül ki, 25 százalékuk nyugdíjas, viszont meglehetősen kevés fiatal fordul levéllel a szerkesztőséghez. A foglalkozás szerinti megoszlásban; a levélírók 36 százaléka fizikai dolgozó. Bár erre vonatkozóan egész pontos adataink nincsenek, mégis határozottan állítjuk, körülbelül nálunk is hasonlóak az arányok, kivéve a nyugdíjasokat: ugyanis minden második levelezőnk nyugdíjas. Mindez nemcsak a több szabad időre utal, hanem egyben azt is jelzi, hogy ennek a rétegnek viszonylag sok problémával, nehézséggel kell megküzdenie. Noha, a fizikai dolgozók általában nehezebben szánják rá magukat az írásra, mégis szívesen fognak tollat. Igaz, legtöbbjük védelmet, segítséget kér és kap — a lehetőségekhez képest — tőlünk. A tartalmat illetően: a levélírásra legtöbbször személyes ügy, vagy panasz szolgál. Azonban sem az országos lapoknál, sem nálunk az ilyen levelek kétharmada nem pusztán egyéni ügy, hanem olyan témákat tárgyal, dicsér, vagy bírál, melyek közérdekűek. bizottság jelentése szerint számukat tekintve a második helyre sorolhatók az olyan levelek, melyek kisebb- nagyobb csoportok, közössé- g’. gondjairól számolnak be. Hozzánk azonban, sajnos, csak igen kevés brigád, műhelyközösség írja meg véleményét a tagjait közvetlenül érintő társadalmi problémákról. A levelek harmadik nagy csoportja közérdekű, vagy a levélíró által közérdekűnek vélt bejelentéseket tartalmaz. Egy újabb kategóriába azokat a leveleket soroljuk, amelyek a megye életének legkülönbözőbb eseményeiről, jelenségeiről informálják a szerkesztőséget. Vezet a közlekedés Továbbra is a leggyakoribb téma a közlekedés, a különféle szolgáltatások, az áruellátás és az áruk minősége. A témák köre a második félévben egy korábban Igen ritka témával bővült: biztosítási problémákkal. Gyakori tárgya még a leveleknek a villany-, a gáz-, a víz- és az egészségügyi ellátás is. Természetesen a levelek tartalma a felsoroltaknál jóval nagyobb kört alkot, mi csak a legfontpsabbakat, a leggyakoribbakat emeltük ki. Az országos vizsgálat adatai szerint a lapokhoz érkező levelek többsége kérő (37,4 százalék) és panaszkodó (40,8 százalék). Nálunk nem! Nem mintha ezek száma kevés volna, de csaknem ugyanannyi a beszámoló, tudósító levél is, vagyis a kérő és panaszkodó levelek összege alig több, mint 50 százalék, szemben az országos 78,2 százalékkal. Örömmel mondhatjuk el, hogy a problémák megoldásához hozzájárultak az illetékesek, a helyi tanácsokon és pártszerveken kívül elsősorban a Volán 20. számú Vállalata, a MÁV Budapesti Igazgatósága, a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat és a Középdunavölyyi Vízügyi Igazgatóság. (Ez utóbbiról félévvel ezelőtt még épp az ellenkezőjét tapasztaltuk.) Levelezési rovatunk a többi lapéval egyetemben továbbra is igyekszik ellátni feladatát: közvetítő szerepet vállalni a párt és állami irányítás, a társadalmi élet különböző vezető szervei és a közvélemény között. Így egyfelől az informálást hivatott szolgálni, másfelől hozzájárul a társadalmi ellenőrzés megvalósulásához; egyben tanácsadó funkcióját is betölti és segít az emberek ügyes-bajos dolgainak elintézésében. Jólesik olvasóink szeretete, megbecsülése, de azt is el kell mondanunk: gyakran olyan hatáskört tulajdonítanak nekünk, mellyel nem rendelkezünk, és nem is rendelkezhetünk. Változatlan formában Újságunkban a levelezési rovat hetenként egyszer e helyen, mindig a csütörtöki szám hetedik oldalán jelentkezik, Postabontás címmel. A bevált formán nem kívánunk változtatni: továbbra is helyet kapnak az olvasók levelei, az illetékesek válaszai, a szerkesztői üzenetek, és találnak még olvasóink a Postabontásban egy-egy levéllel kapcsolatos riportot, cikket, glosszát is. A leveleket karikaturistánk rajzai illusztrálják. Jogi panaszokra jogtanácsosunk levélbe: és a vasárnap megjelenő Heti jogi tanácsokban ad feleletet. Befejezésül olvasóinknak nemcsak a bizalmat köszönjük, hanem azt a sok újévi jókívánságot is, melyet lapunknak küldtek. Hasonló jókat kívánunk, és, hogy ez a kívánság teljesüljön is, ahhoz igyekszünk hozzájárulni a panaszok gyors orvoslásával — ebben az esztendőben is. D. G. G.
