Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-10 / 7. szám
1974. JANUAR 10., CSÜTÖRTÖK MS? utc Az összefogás sikerre vezetett a víztársulások munkájában is A Pest megyei Tanács vb megtárgyalta a vizes csatornamű társulatok tevékenységét, terveit Tegnap délelőtt a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága ez évi első ülésén megvitatta a víz- és csatornamű-társulatok eddigi eredményeit. Tavaly márciusban, majd júliusban a végrehajtó bizottság utasította szakigazgatási szervét, hogy gyors ütemben vizsgálja felül a meglevő víztársulások működését, és ahol szükséges, nyújtsanak segítséget munkájukhoz. Az eltelt esztendőben a vizsgálat tanúsága szerint a társulati tevékenység megfelelő ütemben továbbfejlődött, a társulatok 226,5 kilométer vízhálózatot építettek meg. A■ .víztársulások hatékony munkáját bizonyítják a számok. Több mini ezer kilométer A második ötéves terv során alakultak az első társulások. Tíz esztendő alatt 42 társulás jött létre és 324 millió forint értékű víz- és csatornavezetéket építettek meg, 258 kilométer csövet fektettek le. Egy évtized alatt elérték, hogy a megye lakosságának 29 százalékát elláthatták egészséges vezetékes ivóvízzel. Bármekkora is volt a haladás, a bontakozó szervezet kezdeti sikere, a lakosság nagyobb részének igényét mégsem tudták kielégíteni, s az országos színvonal mögött megyénk még mindig mesz- sze elmaradt. A negyedik ötéves terv' első három esztendeje alatt jelentős fejlődés jellemezte a víztársulások tevékenységét. A terv 972 millió forintos programot tartalmazott, 1160 kilométer vezetékhálózat lefektetését. Az elmúlt esztendő végéig 712,2 kilométer csőhálózatot sikerült megépíteni, így az időarányos részt csaknem húsz kilométerrel túlteljesítették. Három esztendő alatt 19 új társulat alakult és 1974—75- ben ismét 24 társulattal gyarapszik a megye. Ha az előző tíz év eredményeit tekintjük, akkor a negyedik ötéves terv öt esztendeje alatt több társulást hívnak életre, mint az egész megelőző évtizedben. Differenciáltan segítenek A tanács — a lehetőségek figyelembevételével — a jelenlegi ötéves terv idején a lakosság 54 százalékát részesíti egészséges ivóvízben. Tavaly már a lakosság 44—45 százaléka számára sikerült egészséges vizet juttatni. A csatornázott területen élő lakosság tizenöt százalékot tesz ki, sajnos ebben lassúbb a haladás. Az előzetes számítások szerint 1980-ra a megye nyolcvan százaléka ivóvizét a vezetékes hálózat szolgáltatja, a hatodik ötéves terv végére pedig valamennyi lakoshoz eljut a vezetékek víz. A víztársulások gazdaságilag is eredményesen dolgoztak. A lakosság, a szükséges vizsgálatok alapján megállapított összeggel járul hozzá az ivóvízhálózat bővítéséhez. Van, ahol a hozzájárulás családonként háromezer forint, de van, ahol hétezer. A végrehajtó/bizottság szorgalmazza, hogy különösen az agglomerációs területen segítsenek többet a tanácsok, s differenciáltan állapítsák meg a hozzájárulás összegét, hiszen a kisebb keresetű lakosságot kell elsősorban államilag támogatni, kevésbé nagyobb jövedelemmel rendelkező településeket. Elismerésre méltó a többi között az is, hogy a tanács nem hárítja a lakosságra a többletköltségeket azokon a helyeken sem, ahol az előzetes számításokhoz képest kiderült, hogy többe került _ az építkezés; saját költségvetését terheli meg a különbözettél. Felelős rugalmasság A vízhálózat bővítésében nagy segítséget jelent az Országos Vízügyi Hivatal és a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság. Munkájukra a rugalmasság, a segíteni akarás jellemző, éppen ezért annyira gyümölcsöző a tanáccsal való együttműködés. Jogszabályok szerint például akár egy évig is elhúzhatnák egy társulás me g a 1 aku lásá t, hiszen létrejöttüket sok előzetes számítás, felmérés, vizsgálat előzi meg. Mind a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, mind az Országos Vízügyi Hivatal a megyei tanáccsal egyetemben a lehetőségekhez képest lerövidíti az előkészítés, majd az építkezés idejét. Ez a Télen sem szünetel a munka 110 ezer tonna, 400 féle termék A NAGYKŐRÖSI KONZERVGYÁRBÓL Száztízezer tonna termek — ki tudja hány üvegben, dobozban — hagyja el évente Közép-Európa egyik legnagyobb élelmiszeripari üzemét, a Nagykőrösi Konzervgyárat. Az elmúlt 76 év alatt nagyot fejlődött a kombinát, legtöbbet pedig az 1960—1970 közötti időszakban, amikoris a rekonstrukció lendített óriásit a termelési értéken. Az évi 110 ezer tonna kétharmadát exportálja a gyár. Sokan hiszik — télen nincs munka a konzervgyárban. Ered ez a tévhit a múltból, amikoris egy-egy csúcsmunka befejezte után az élelmiszer- ipari üzemekből ezrével kerültek utcára munkások — hiszen véget ért a szezon. Igaz, ma sem múlt el a nagyobb munkák, a fokozottabb termelés idénye a nyári hónapokban: ekkor alkalmazzák a szünidős diákokat a szalagok mellett, olyankor valóban három műszak is kevés a sok termény földolgozására. Azonban télen sem tétlenek Nagykőrösön : számos cikk készül most savanyúságoktól a különböző befőttekig, sűrítményekig. Csak a kifejezetten szezontermény feldolgozása szünetel. ilyen a többi között a málna. A Nagykőrösi Konzervgyár kollektívájának, munkája alapján, a megye legrangosabb gyára, hiszen hétszer nyerte el a Miniszter- tanács és a SZOT vándorzászlaját, s hat egymást követő esztendőben őrizték meg a ..Szocialista munka vállalata” címet. Emellé illik még egy adat — a körösiek immár ti- zenhatszor érdemelték ki az „Elüzem” és a „Kiváló vállalat” kitüntetést. Természetesen a jövő a konzervkombinát életében a további gépesítés. A nagy rekonstrukció költségeit, a hitelt évente törlesztik: 35—40 milliót fizetnek vissza minden esztendőben. Ha nem lesz tartozásuk, újra azzal foglalkoznak, miként lehetne még korszerűbben, még termékenyebben dolgozni, azaz miként oldhatják meg a gépesítés soron következő feladatait. A IV. ötéves tervidőszakra a gyár mintegy ötvenszázalékos termelés- növekedést irányzott elő, elsősorban a termelékenység növekedésével. Az elképzelések szerint 1975 és 1980 között beruházásaiknak majdnem teljes egészét az új. berendezések beszerzése jelenti. Korszerűbbé kívánják tenni a csomagolást, s úgy változtatni termékösszetételükön, hogy az még rugalmasabban, gyorsabban alkalmazkodjon a piac igényeihez. felelős rugalmasság jó hatású a lakosságra is. Ezt ismét egy szám bizonyítja leginkább: a lakosság 600 millió forintját fektette az ivóvíz- hálózat bővítésébe. Fontos gazdasági ügy a megye ellátása egészséges vezetékes ivóvízzel, hiszen sok millió forint befektetéssel gazdagodik ezzel. Túl azonban a gazdasági eredményeken, a társulásoknak rendkívül nagy társadalmi, politikai sikertényezői. Nem csupán arról van szó, hogy hány ezer forinrttal járul egy-egy részhálózat megépítéséhez egy család, hanem sokkai inkább arról: sem a vízügyi szervezetek, sem a tanács nem valósíthatná meg terveit a lakosság részvétele nélkül. S gz, hogy a lakosság kész saját érdekében, de az efész megye érdekében is közreműködni — ez az igazi nagy eredmény. Az ütem biztató Éppen ezért a megyei tanács vb köszönetét és elismerését fejezte ki a lakosságnak. Határozatba foglalta továbbá azt is, hogy a különböző szintű pártszervezetek, KISZ, tanácsok, járási hivatalok, a Hazafias Népfront bizottságai, a szakszervezetek és más tömegszervezetek mozgósító, lelkesítő munkáján is múlott, hogy a tegnapi tanácskozás résztvevői ismét megállapíthatták — mint már annyiszor —: az összefogás meghozta sikerét. Hét esztendővel ezelőtt egy tanácsülésen a megye szegényes ivóvízellátásáról tárgyaltak. Mintegy huszonötén szólaltak fel akkor a jegyzőkönyv tanúsága szerint. Csaknem valamennyi felszólaló panaszkodott. Borúlátó volt a testület: honnan vegye azt a 15 milliárd forintot, ami., a megoldáshoz hiányzott. Csupán hét esztendő telt el azóta. A negyedik ötéves terv végére a megye lakosságának még csupán 54 százalékához jut el az , egészséges vizet adó hálózat, de az ütem biztató. Ahogyan a víztársulások, a vízügyi szervek és a tanácsok együttes törekvése nyomán a vezeték lefektetése halad, jelzi: közös összefogással az akkor még lehetetlennek látszó feladatokat is megoldják. S. A. Az ifjúsági parlamentre készül a MÉSZÖV Az ifjúsági törvény végrehajtásáról tanácskozott a Pest megyei MÉSZÖV ifjúsági . bizottsága. A fogyasztási szövetkezetek fontos feladata, hogy előmozdítsák a fiatal szövetkezeti tagok közéleti tevékenységét, kulturális nevelését, szórakozását, élet- és munkakörülményeinek javítását. A megye szövetkezeteiben a 30 éven aluli fiatalok aránya 14,8 százalék, mintegy 19 ezer körül mozog. Ez az arány valamivel magasabb ugyan az országos átlagnál, de alacsonyabb a lakosság korosztály szerinti összetételénél. Érdekképviselet A megbeszélésen elhangzott, hogy a fiatalok közéleti tevékenysége abban nyilvánulhat meg elsődlegesen, ha a szövetkezeti választott testületekben maguk képviselhetik saját érdekeiket. Bizonyos fokú konzervativizmusra utal, hogy kevés a fiatal a választott testületekben. Az 1665 igazgatósági, felügyelőbizottsági és helyi intéző bizottsági tagból az ÁFÉSZ-eknél mindössze 87 tartozik a 30 éven aluli korosztályhoz, ami az összlétszám 5 százaléka. Jobb az arány a takarékszövetkezeti ágazatban: itt 11,1 százalék. A megye lakásszövetkezeti mozgalma igen népszerű a fiatalok körében. Jelenleg 16 lakásépítő szövetkezet kifejezetten ifjúsági jellegű, tagjaik nyolcvan százaléka ebbe a korosztályba tartozik. Itt sincsenek azonban kihasználva a lehetőségek. A következő választás alkalmával törekedni kell tehát a választott testületek fiatalítására. Fiatalok fóruma A szervezeti keretek kialakítása, illetve megszilárdítása a fiatalok közösségi politikai nevelését, érdekeik megfelelő képviseletét szolgálja. A megye 40 ÁFÉSZ-e közül 24_nél működik önálló KlSZ-szerve- zet. Néhány fogyasztási szövetkezet megalakította már a fiatal szövetkezeti tagok állandó testületét, a helyi ifjúsági bizottságot is. Az év eleji részközgyűlések alkalmával azok a szövetkezetek, amelyek a fiatalok taglétszámánál fogva szükségesnek tartják, hasonlóképpen létrehozhatják ifjúsági bizottságukat. A MÉSZÖV elnöksége arra is felkérte az ÁFÉSZ-igazgatóságokat, hogy 1974 első felében szervezzék meg a fiatal szövetkezeti dolgozók tanácskozó Adócsövek fórumát, s az ott választott küldöttek részvételével a MÉSZÖV ifjúsági bizottsága 5sz_ szehívja a megyei ifjúsági parlamentet. A törvény szellemében A pályakezdő fiatalokkal való törődés, valamint a mun- kaverseny-mozgalom keretein belül a hivatásszeretet erősítése szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ifjúsági törvény hatékonyan érvényesülhessen. A megyei szövetség segítséget nyújt ahhoz is, hogy a kollektív szerződések módosításával érvényesüljenek a fiatalok érdekei. k. m Az újítómozgalom 25 éves jubileuma alkalmából ha megye — Bács, Baranya, Tol na, Pest, Nógrád és Szolno. — állami gazdaságainak újítói tanácskoztak szerdán i: Kertészeti Egyetem kertészeti főiskolai karán. A találkozón dr. Herpay Balázs, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgató-helyettese tartott vitaindító előadást. A hazai mezőgazdasági termelés modelljeiben, az állami gazdaságokban kiemelkedő az újító munka is. Országosan évente több mint ezer ötlettel, találmánnyal segítik az itt dolgozók a hatékonyabb termelést. Eszközök Az Egyesült Izzó adócsőgyára 1923-ban még csak hatmillió forint értékű terméket állított elő. Az eltelt fél évszázad alatt a gyár jelentősen fejlődött. Tavaly már 134 millió forint értékben készültek adó- és mikrohullámú csövek. Termékeik 60 százalékát exportálják, elsősorban a KGST-államokba. S okféle eszközt használ munka közben az építőipar. Vakolókanalat és toronydarut, föld- munkagépeket éppúgy, mint vakoló berendezéseket, s nem telt ki még az ideje a kőműves kalapácsnak, az ácsszekercének sem. Az eszközök után lekötési járulékot kell fizetni, az eszközök kopnak, elhasználódnak, de ha állnak, elavulásuk akkor is elkerülhetetlen. Az a cél tehát, hogy az eszközöket minél jobban kihasználják, minél többet legyenek munkában, segítségükkel növekedjék az építési-szerelési tevékenység értéke. Mindezek megállapítása a kívülállónak sem kerül különösebb erőfeszítésébe, hiszen annyira természetes, logikus a gondolatmenet. Elmélet és gyakorlat között azonban széles a választóvonal. Kiterjedtségéért felelősség terheli az építőipart, de bizony tisztes darabokat toldanak hozzá az építtetők, a beruházók ugyancsak. S itt tűnik fel az a bűvös kör, amelyet a szakmabeliek sokat emlegetnek. Minden megyebeli építőipari vállalat, szövetkezet a legutóbbi három-négy esztendőben a korábbinál fokozottabban gépesített. A legjelentősebben, természetesen a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol a vásárlások értéke 15—25 millió forint között volt, de másutt is nagyértékű gépek, berendezések álltak szolgálatba. A korszerűsödés eredménye, hogy o Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál a földmunkák több, mint hetven, a festésmázolás nyolcvan százalékát a gépekre hárították. Ezek az eszközök nagy szerepet játszottak abban, hogy három és fél év alatt elkér szülhetett a 476 ágyas váci kórház — ami rekordidő a hazgi építés viszonyait figyelembe véve —, a Csepel Autógyár járműcsarnoka, Gödöllőn a Humán Oltóanyagtermelő Intézet épületegyüttese. S természetesen hathatós befolyást gyakorolt a lakásépítésre az a három alagútzsaluzatos berendezés is, amelyet ugyancsak a vállalat vásárolt, s amelyekkel ma már a lakások mintegy- 65 százalékát alakítja ki. E hhez hasonló — bár mértékében érthetően kisebb — folyamat tanúi lehetünk más építőszervezeteknél szintén, még a korábban nagyon kezdetleges technikai háttérrel rendelkező önálló építőipari közös vállalkozásoknál is. Több a gép, nagyobb az eszközarány, nyilván a velük elvégeztetett munka sem kevesebb, hanem tekintélyesebb. Sajnos, kevesebb. Azon kár lenne vitatkozni, hogy a naptári időalap és a ténylegesen teljesített munkaórák mennyire állhatnak közel egymáshoz. Munkafajtánként, építési típusokként változik ez. ám azt aligha fogadhatjuk el természetesnek, hogy például a toronydaruk kihasználtsága mindössze 23—24 százalékos — a minisztériumi vállalatoknál valamivel jobb —, de akad olyan gép is, amely a naptári időalapnak mindössze 14 százalékát tölti tényleges haszonnal, azaz száz munkaórából 86 órán át áll, nem csinál semmit, vagy döcög egyik munkahelyről a másikra. Húzzuk alá ismételten: az építőipar tevékenységének jellege más, mint az iparé, azaz nem szabad az eszközök kihasználtságát azonosként összehasonlítani. Az azonban már reális viszonyítási alap, hogy évről-év- re folyamatosan bővült a géppark, de kihasználtsága tapodtat sem jutott előre, sőt, bizonyos berendezéseknél csökkent. Ma például jóval több egykanalas rakodógép dolgozik a megyében, mint 1970-ben, kihasználtságuk viszont ugyanakkora, mint három esztendeje. A több gép összességében nagyobb mennyiségű munkát lát el, de arányosan — egy gépre, egy lóerőre számítva — kevesebbet. V arrjuk mindezt az építőipar nyakába? S azon belül is korholjuk elsősorban a tanácsi építőipart, mert az állami szektorban ott a leggyengébb az eszközkihasználtság? Tisztes részt mondhat magáénak e bajból az építőipar, mert a több géphez nem teremtett kellő működtetési feltételeket, szervezettséget, termelésirányítást, nem volt képes meg-., valósítani a különböző gépcsoportok egybehangolt munkáját. Ha azonban itt megállunk, s úgy véljük, elvertük a port az illetékeseken, nagyot tévedünk. Mert az eszközök gyatra hasznában, szerény kamatoztatásában része van annak is, hogy ilyen meg olyan úton- módon az építőipari vállalatot, szövetkezetét ráveszik a munka megkezdésére, bár a zavartalan folytatásnak nincsenek meg a lehetőségei. Vándorolnak ilyenkor a gépek — s hogy nemcsak gépekkel, de nagyobb berendezésekkel is megtörténik ez, példa rá az alagúttal uzatos berendezések kálváriája, ami, remélhetően, idén már véglegesen a múlté lesz —, állnak az emberek. . . Látszatra épül valami, valójában nem. Túl sok helyre, túl sok létesítményhez kényszerül gépeit irányítani az építőipar — s tavaly semmit nem javult a koncentráció mértéke —, azaz saját mulasztásai tetéződnek az így keletkező hátrányokkal, s a végső summa: az eszközkihasználtság romlott. Mondjunk tehát nemet a több gépre? Inkább a szervezetlenségre, a rögtönzésekre, a. hatékonyságot csökkentő áthidaló megoldásokra, az erőszakoltan kezdett, de csigatempóban folytatott építkezésekre. A több gépre szükség van, de az építésszervezésre még inkább. Az 'eszközök semmit nem tehetnek arról, hogy tíz órából csak kettőt-hármat töltenek le rendeltetésüknek megfelelően. Mészáros Ottó Módosított kollektív szerződések Jubileumi tanácskozáson Pest és még öt megye újítói
