Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

Kit UECYEI kJÜtIop 1974. JANUÄR 6., VASÁRNAP Korlátozott munkaképességű tamilok pályaválasztása Egyengetik a kisegítő iskolások és a veszélyeztetett fiatalok útját Megyei döntő A munkásfiatalok szavalóversenyén Ebben a tanévben, ahogy az elmúltban először, ismét kü­lön foglalkozott a megyei ta­nács pályaválasztási intézete az egészségi károsodásuk miatt korlátozott munkaképességű gyermekek továbbképzésének, főleg szakmai továbbtanulásá­nak előmozdításával. Ezúttal azonban jóval korábban, még szeptemberben, tehát az isko­laév legelején felhívta az ál­talános iskolákat, jelentsék be korlátozott munkaképességű nyolcadik osztályosaikat, és az iskolák többsége — nem úgy, minit tavaly — eleget is tett kellő időben a felhívásnak. Az elmúlt iskolaévben a megye területéről 75 , intézmény 201 ilyen gyermeket jelentett, az idén bejelentetlek száma 316. Közülük azonban a Szakmun­kástanulók Országos Egészség­védelmi Intézetében csupán 256 került különleges orvosi pályaalkalmassági vizsgálatra. A többiek problémáját meg­oldotta az iskolaorvos, mert testi állapotuk alapján külö­nösebb vizsgálat nélkül is ja­vasolhatott számukra tovább­tanulási lehetőséget. Határozott elgondolással Az Egészségvédelmi Intézet­ben a Pest megyei gyermekek vizsgálatakor minden esetben ott volt a megye pályaválasz­tási tanácsadó intézetének kép­viselője is, hogy az orvosi ja­vaslat alapján nyomban meg­beszélhesse a gyermekkel és a szintén megjelent szüleivel a választott pályának megfe­lelő továbbtanulási lehetősé­get A vizsgálaton megjelentek hatvan százaléka egyébként pályaválasztását illetően hatá­rozott elgondolással jött el. Túlnyomó többségüknél az or­vosi vizsgálat megállapította, hogy alkalmasak az általuk tanulni kívánt szakma elsajá­títására. Akadt azonban kö­zöttük számos olyan is, aki­nek az elképzelését nem hagy­hatták helyben, mert a gya­korolni kívánt mesterségben egészségi állapota az évek so­rán tovább károsodna. A megjelentek 40 százalékának jövőjét illetően semmiféle el­képzelése sem volt. Számuk­ra testi kondíciójuknak meg­felelő foglalkozást ajánlott az orvos. Mindössze egyetlen esetben nem tudott semmilyen tanácsot adni sem az orvos, sem a tanácsadó intézet. Megkönnyítik az elhelyezkedést A korlátozott munkaképes­ségű fiatalok továbbtanulá­sának biztosítására — súlyo­sabb esetekben az Egészség- védelmi Intézet a Szociális In­tézetek Központja útján — a Pályaválasztási Tanácsadó mindent megtesz. Bejelentik az egyes szakmunkástanuló- intézetek vagy más tanintéze­tek igazgatójának a hozzájuk irányított korlátozott munka- képességű fiatalokat, és ré­szükre a felvételnél támoga­tását kérik. Egyben a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet mostantól fogva már az ötödik általános­tól kezdve nyilvántartja és figyelemmel kíséri az egész­ségileg károsodott gyermeke­ket, hogy továbbtanulásukat, nekik megfelelő intézetben, és kollégiumban való elhelyezé­süket később megkönnyítse. Foglalkozik a tanácsadó in­tézet a kisegítő iskolákból, il­letve osztályokból kikerültek munkába helyezésével, sőt to­vábbtanulási lehetőségeivel is. Tudvalevőleg ezek nyolc év alatt csak az általános iskola hatodik osztályának megfele­lő bizonyítványt szerezhetnek, és így szakmunkás — még ha különben alkalmasak is volnának rá — nem lehet be­lőlük. Nehéz áthidalni ezt a hátrányos helyzetet. Minden­esetre a jelenlegi tanévben a pilisvörösvári 206. számú szak­munkásképző iskola műkőkéj szííő-tanuiónak kísérletképpen felvett 30 kisegítő iskolást az­zal a feltétellel, hogy a há­roméves tanulmányi idő alatt levizsgáznak az általános is­kola két hiányzó osztályából. Ez, persze, nagy megterhelést jelent, számukra, de a jelek szerint túlnyomó részük képes lesz a szakmunkás-képesítéssel együtt az általános iskolai végbizonyítványt is megsze­rezni. Pótolni a jó példát Éppen ezért a pilisvörösvári iskola idén is felvesz kisegítő iskolából kikerülő fiúkait mű- kőkészítő-tanulónak. Az idei csoport 30 tagja közül egyéb­ként csak öt Pest megyei. A fiatalok pályaválasztási nehézségekkel küzdő harma­dik csoportja az eddigi ta­pasztalatok szerint a veszé­lyeztetett gyerekek. Legtöbben nem látnak családjukon be­lül jó példát maguk előtt, sok­nak a jövőjével pedig szülei nem törődnek. A megyei pályaválasztási tanácsadó intézet ebben az Hétfőn: Vége a téli vakációnak Napirenden a beiskolázás Hétfőn országszerte véget/ér a téli szünet: csaknem 1 mil­lió 300 ezer diák kezdi meg ismét a munkát hazánk 5200 általános iskolájában és 540 középiskolájában. A szünet utáni első tanítási napon az ellenőrző könyv útján kapják kézhez a fiatalok félévi ta­nulmányi eredményeiket. Az érvényben levő rendel­kezések szerint az általános iskolák első és ötödik osztá­lyaiban félévkor nem osztá­lyozzák a tanulókat, s ugyan­csak mellőzték a számmal va­ló értékelést az általános is­kola valamennyi osztályában azokból a tantárgyakból, ame­lyeket tanulmányaik folyamán először tanulnak a diákok. A pedagógusok azonban a diá­kok és a szülők számára egy­aránt elemző tájékoztatást ad­nak az elkövetkező napokban az eddig elért eredményekről az esetleges gondokról. Új­donság az osztályozási rend­szer javításában, hogy eltö­rölték a félévi értesítőkben is o tanulmányi átlagot. A téli szünetben országszer­te hozzáfogtak az idei isko­láztatási munka előkészítésé­hez. Az általános iskola nap­pali tagozatainak nyolcadik osztályát ebben az esztendő­ben várhatóan 126—128 ezer diák fejezi be, így a létszám a demográfiai helyzetnek meg­felelően a tavalyihoz képest mintegy további hatezerrel csökken. A középiskolák nap­pali tagozatain közel 52 ezren érettségiznek az új vizsgasza­bályok előírásai szerint. Együttvéve tehát mintegy 178 —180 ezer diák továbbtanulá­sáról, munkába állásáról kell gondoskodni. A tervek sze­rint a nyolcadik osztályt be­fejező diákok 43 7'százaléka kö­zépiskolában tanulhat tovább, ami szám szerint azt jelenti, hogy körülbelül 54 000 első osztályos gimnazista és szak­középiskolás számára nyílik ősszel felvételi lehetőség. Hat­vankétezer fiatalt várnak a szakmunkásképző intézetek — köztük 55 ezret a most végző nyolcadikosok sorából, 7 ezret pedig a középiskolai tanulmá­nyaikat befejezők közül. A középiskolák nappali ta­gozatain végző mintegy 52 ezer fiatal közül szeptember­ben a felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatain 15 300 új elsőéves kezdheti meg ta­nulmányait. iskolaévben az ötödik osztály­tól kezdve összeírta őket. Év­folyamonként 300—350 ilyen gyermek jár iskolába, a mos­tani tanévben pedig 250 fejezi be általános iskolai tanulmá­nyait. A nyolcadikosokat ja­nuár elejétől kezdve február közepéig egy alkalommal já­rásonként összehívják, és el­beszélgetnek velük jövőjükről. Meghívják erre a megbeszé­lésre a szüleiket is, vagy ha nem azokkal élnek, gondozó­jukat. Felkérik a megjelenés­re a gyermek iskolájának pá­lyaválasztási felelősét, vala­mint osztályfőnökét, s termé­szetesen jelen lesz a járási hivatal vagy városi tanács munkaügyi előadója is, hogy miután az érdekelt gyermek­kel együtt döntenek a pálya­választás felől, mindjárt meg­kezdhessék továbbtanulásuk útjának egyengetését is. Múlt év végén a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Népművelési Tanács és más szervezetek meghirdették a munkásfiatalok második or­szágos versmondó versenyét. Célul tűzték ki, hogy a mun­kásfiatalok körében tovább népszerűsítsék az irodalmat és fórumot adjanak az önte­vékeny előadóművészeknek. A tegnapi döntőt — a ver­seny kiírásának megfelelően — a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa szervezésében bonyolították le a Csepel Autógyár művelődési házá­ban. A zsűri tagjai voltak: Borbély Tibor, a megyei ta­nács művelődési osztályának helyettes vezetője, Szentivá- nyi Aliz, a KISZ Pest megyei bizottságának munkatársa, La­dányi István, a megyei Nép­művelési Tanácsadó vezetője, Éles Béla rendező, a Népmű­velési Intézet munkatársa és Hallamasek László, az SZMT- bizottság vezetője. A mintegy harmincöt, Vác- ról, Ceglédről, Nagykőrösről, Táncfesztivál Az I. országos Balassi Bá­lint szólótáncfesztivált szom­baton rendezte meg a KISZ KB, a Népművelési Intézet és a békéscsabai városi tanács. Ebből az alkalomból hazánk minden tájáról érkeztek népi táncosok az alföldi városba. A fesztivál célja: a magyar néptáncmozgalom felkarolása, az ősi hagyományok felkuta­tása, ápolása. A táncosok ugyanis hazánk két különbö­ző vidékének ősi néptáncaival nevezhettek a békéscsabai ve­télkedőre. A legkiválóbb szó- lótáncosok az Aranysarkan­tyú, illetve az Aranygyöngy díjat kapták. JÁTÉK KÖZBEN A kis „tégIas£ziállítók,, önfeledten játszanak a budaörsi 120 szemé­lyes új óvodában. Ekés János felvétele TV-FIGYELO Sorozatok. Ez a hét a soro­zatok jegyében telt el. Ked­den a VIII. Henrik hat felesé­ge című folytatásos angol film első részét láttuk. Szerdán Orosz klasszikusok címmel kezdődött sorozat szovjet ren­dezők alkotásaiból. Tegnap A buszon címmel angol folytatá­sos film bemutatóját, első ré­szét láttuk. Közben természetesen foly­tatódtak a korábban kezdett sorozatok, a Szülőföldem, Bu­dapest, és az immár hatodik adásáig eljutott politikai vita- műsor, az Érdek és érdekelt­ség. Kicsit mintha már sok is lenne ez a jóból. Annál in­kább, mert még nem említet­tük a héten indult sorozatok közül a két legérdekesebbet, az olaszok sok újdonsággal szolgáló érdekes kompozíció- jú filmjét, Leonardo da Vin­ciről és a Sólyom a sasfészek­ben című magyar filmsoroza­tot. Népesedéspolitika. Tulajdon­képpen sorozat kezdődött a pénteken látott Beszédtéma, — beszéljünk róla című ak­tuális műsorral is. Most, első alkalommal a két népszerű ri­porter, Balogh Mária és Bán János vezetésével a népese­déspolitikáról beszélgettek a Hazai Fésűfonó dolgozói és a s óskútiak. Érdekes, tartalmas műsort, igazi vitát láttunk, amelynek minden résztvevője felelős­séggel beszélt az eddigi népe­sedéspolitikai kormányintéz­kedések jelentőségéről, s ugyanilyen felelősséggel ku­tatta a családosok segítésének újabb lehetőségeit is. Állás­pontok, vélemények ütköztek közben össze, és szóba került jónéhány olyan kérdés is, amelyről tényleg régóta szó van az emberek között, de most kapott először hangot olyan hatalmas fórumon, mint a televízió. Ilyen kérdés pél­dául, hogy a férj, az apa miért nem kaphat táppénzt, ha va­lami miatt a gyermek beteg­sége idején neki kell otthon maradnia. Sok olyasmiről volt szó eb­ben az eleven, tényleg a min­dennapok valóságát tükröző, életközeli vitában, amelyben még nem döntöttek az illeté­kesek. De a műsor éppen ez­zel szolgálta igazán az ügyet: megmutatta, milyen kérdések foglalkoztatják még most is, a január elsején életbelépett új intézkedések után az embe­reket. Jól indult hát a Beszédté­ma — beszéljünk róla sorozat. Érdeklődéssel várhatjuk újabb adásait. ö. L. Gödöllpről és más települé­sekről benevezett fiatal ko­rábbi járási és városi verse­nyeken szerezte meg a jogot arra, hogy a megyei döntőn | szerepelhessen. Közülük a zsűri döntése alapján a követ­kezők vesznek részt az ápri­lis elején Salgótarjánban sor­ra kerülő országos döntőn: Patyi Éva, Vác, tv-képcsőgyár, Pollák Mihály, Verőce, hon­védség, Vavrik Éva, Vác, Fi­nomfonógyár, Túri János, Vác, KAEV, Lajos Katalin, Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ. P. V. Szék köp ta tők Józsa Kálmán, a váci járási hivatal vezetőjének helyette­se most ment nyugdíjba. Az újságban is megjelent a hír. Azóta sokan méltatlankodnak: hiányozni fog Józsa Kálmán a járásból, nem kellett volna el­engedni. Az egyik járási pártbizott­ság első titkára néhány évvel ezelőtt kijelentette: „Annyi körülöttem a doktor, nekem is meg kell szereznem ezt a ran­got”. Többen nem is hittük, hogy nekilát. Volt elég magas iskolája, nagy tapasztalata, és a kora is. . . Nem régen hal­lottam, már ott a neve mel­lett a kitartás, az állhatatos­ságot, a lehetetlent nem isme­rő jelző: a doktori cím. S sorolhatnánk ellenpéldá­kat is olyan fiatalokról, akik csak kaptak a társadalomtól, adni még kevés idejük volt, mégis számonkérnek, mindent egyszerre követelnek. Sokszor jogos is az igényük, csak azt nem tekinti mind, hogyan te­remtsünk egyszerre lakást, bölcsődét, óvodáit, automata mosógépet, autót mindenki számára ... Szerencsére keve­sebb az ilyenek száma, mint azoké, akik méltó örökösök lesznek. Örökösei azoknak, akik hozzákezdtek jó néhány évvel ezelőtt a világ felfor­gatásához. A hibát, de az embert is Emlékszem a megyei tanács végrehajtó bizottságának egyik ülésére. Valamelyik kis községben rendetlenséget ta­lált a revízió: áttekinthetet­len, kusza volt a nyilvántar­tás, az ügyek kezelése. Mind­ezért a tanácselnök a felelős. S ha egy tanácselnök ennyire hanyagul dolgozik, le kell vál­tani. A fegyelmi bizottság is ezt javasolta. A végrehajtó bizottság tagjai mégis elutasí­tották a javaslatot. B. J. ta­nácselnök csak megrovást ka­pott. Mérlegelték az elkövetett hibát, de az embert is, aki hibázott. B. J.-t az első ta­nácsválasztáskor jelölték ta-* lehetőségét annak, hogy az új nemzedék jól készülhessen fel az utódlásra, szeretettel figye­lik indulásukat. Ehhez akar­nak segíteni, amikor átadják gyakorlati tapasztalatukat, hely- és emberismeretüket. Amit ők nehéz tapasztalással gyűjtöttek össze, meg akar­ják osztani a fiatalokkal. Né­ha ügyetlenül, olykor felesle­gesen apáskodva, vagy aggá­lyoskodva, érzékenykedve, máskor nem elég tapintato­san. De akinek segítenének, azok sem mindig türelmesek, tapintatosak. Van, amikor úgy érvényesítik az újat, hogy minden régit sutba dobnának, még a jót is elavultnak ítélik. Féltékenységnek tartják azt, ami pedig csak ragaszkodás az elérthez, a kikinlódotthoz. Kétarcú igazság Itt be is rekeszthetnénk az írást: mindkettőre szükség van. A régire, ami, még nem avult el, a' tapasztaltra, ami nélkül megszakadna a folya­mat, a megszokottból is a jóra, de szükség van újra, a for­radalmasító tudásra. Két ar­ca lenne az igazságnak? Mond­juk ki itt, csak az az igazság, hogy nem a betöltött évek száma dönti el, ki a fiatal, ki á korszerű a munkában. Közöttünk dolgozik nem egy hetven éves ember, a nyugdíja mellett, s helytáll­nak. Ha leintik őket, pihenni küldik, megsértődnek. Ellen­tétben jónéhány fiatal kollé­gájukkal, akik közül több­ben azt nézik, elegendő járan­dóságot kaptak-e? Egész Pest megyében — de mondhatjuk: országosan — például dr. Baskay Tóth Bertalant, a rét­legelőgazdálkodás professzo­rát. Ö is benn jár a korban. Országgyűlési képviselő, lót- fut közügyekben. Hasonlóan Stark Janka. Hunua István. . . újulás? K. E. is azt mondja, amit a párt- és a kormány­programok újra és újra sür­getnek: becsüljük meg a fiata­lokat, helyet számukra a ta­nácsokban, s a közélet más fórumain. Mégis milyen nagy különb­ség van a két akarat között. Az utódok Lapunkban is sokszor kér­kedtünk például fiatal váro­sunk, Százhalombatta olajfi­nomítójával. Azzal, hogy a Dunai Kőolajfínomító Válla­lat dolgozóinak átlagéletkora alig haladja meg a harmincat. Fiatal igazgatója nem régen a tröszt vezérigazgatójává lé­pett elő. A vállalat mámök- és technikusi gárdája is fiatal. Együtt nőnek az olajvállalat­tal és a legnagyobb kritikus is dicsérettel nyugtázhatja al­kotásukat. Az ifjú város általános is­kolájában is többségében olya­nok oktatják a gyerekeket, akik maguk sem régen fejez­ték be egyetemi tanulmányai­kat. A mezőgazdaságban nagy­teljesítményű gépek dolgoz­nak, a kémiai tudomány hatá­sára a vegyipar ontja a nagy­hatású növényvédő- és ápoló­szereket. Az állattenyésztés sem fejlődne olyan rohamo­san, ha hagyományos módon próbálkoznának a fejlesztés­sel. Szokások, hagyományok alapján már nem lehet gaz­dálkodni. Az agrárértelmiség részt vesz a falu forradalma­sításában: szakértelmével, fel- készültségével, marxista gon­dolkodásával. Ezek az újat tudó, ismerő fiatalok máról-holnapra akar­ják megváltoztatni az elavul­tat, átültetni a gyakorlatba, amit a felső iskolákban jól megtanultak. S az idősebbek, akik valaha megteremtették a — Hogyan lenne az }ó ta­nácselnök, aki húsz esztende­je koptatja a széket egy he­lyen? Elszállt az idő. Köztiszteletben álló, okos pártmunkás csattant fel így egy értekezleten az idősebb vezetőkről alkotott sommás nézetével. Ha nem olyan em­ber kívánná nyugdíjba kül­deni, vagy félre állítani mind­azokat, akik húsz esztendeje hűséggel, hol jól, hol hibázva bizonyították rátermettségü­ket, aki egyébként tiszteli az idősebbeket, munkájuk, ügyük folytatójának érzi magát, szükségtelen lenne nagyobb közösség előtt szóbahozni a vihart kavaró hozzászólást. Akkor is hallgatnánk róla, ha csak egyetlen ember gon­dolkodna így, ha csak K. E. véleménye sűrűsödne az íté­letet hordozó mondatban. Mi indíthat valakit ilyen felszólalásra? Mi késztethette K. E.-t ilyen általánosító ja­vaslatra? Hirtelen indulat, mert mint mondotta, képte­len megbirkózni egy gonddal? Azzal, hogy egy tízezer lako­sú nagyközség vezetői között van olyan, aki gátolja a kor­szerűbb vezetés kialakítását, aki nem tudja átlátni felada­tát, s ezért tízezer ember szenved? Vagy az keseríti K. E.-t, hogy a fiatal, az egyete­mekről magas képzettséggel kikerült ifjak sorban állnak: várják, hogy friss vérkerin­gést vigyenek az apparátu­sokba, a választott testületek­be, a gyárak, az üzemek, a hi­vatalok vezetésébe? A tudo­mány, technika forradalma, a gyorsuló fejlődés sürgeti, hogy mielőbb tisztségeket kapja­nak. hallassák szavukat, for­radalmasítsák maguk körül a termelést, gyakorlatban hasz­nosítsák mindazt, amit olyan jól megtanultak elméletben? — s néha a maradibbak gán- csoskodása miatt lassú a meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents