Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

Megkezdődött a villanyhálózat felújítása December végén adtunk hírt arról, hogy a Heves me­gyei Elektromos t Beruházó Vállalat Gyömrőn, a Csoko­nai utcában már lerakta a vil­lanyoszlopokat, de egyelőre csak a földre. A magasfeszült­séget biztosító oszlopok az­óta már a helyükön állnak. Az elektromos vállalat dol­gozói most csupán azt kérik az utca lakóitól, a községi ta­náccsal együtt, hogy megfe­lelő időben a fákat saját el­képzeléseik szerint nyessék meg, úgy. hogy a vezetékek kifeszítését ne akadályozzák. MONOD'VIDfn XVI. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1974. JANUÁR 5., SZOMBAT Szekszervezei taggyűlés A MÁV monori nyugdíja­sainak szakszervezeti csoport­ja január 7-én, hétfőn, reg­gel 9 órai kezdettel tartja tag­gyűlését a községi tanácshá­za tanácstermében. Mf SOR MOZIK Gomba: Spartacus I—II. Gyömrő: Hókirálynő. Maglód: Nászéjszaka a börtönben. Mende: A Brutus-akció. Mo­noi: Álljon meg a menet! Éj­szakai előadás: Lépj olajra! Pilis: Jefferson utolsó menete. Tápiósáp: Kincskereső kis köd- mön. Üllő: Lány a szabadcsa­patban. Vecsés: Álom, luxus- kivitelben. Éjszakai előadás: Szégyen. MŰVELŐDÉSI HÁZ Gyömrőn, 19 órakor: a ku­bai forradalom 15. évfordulója alkalmából Klein István ku­bai élménybeszámolót tart. Termelési tanácskozás Az üzemágak túlteljesítenék forgalmi tervüket Mélyhűtő pultok - Hibákat is és:lelt az ellenőrzés A Sülysáp és Vidéke ÁFÉSZ a művelődési ház nagytermé­ben termelési tanácskozást tartott: 1973 háromnegyed évi gazdálkodási és vagyonvédel­mi helyzetről, valamint a so­ron következő áruforgalmi és termelési feladatokról Nyéki Ferenc kereskedelmi osztály- vezető tájékoztatta a dolgozó­kat. A kiskereskedelmi üzem­ág háromnegyed éves ter­vét 134,79 százalékra tel­jesítette. Ezt a kimagasló eredményt a megyében csak két fogyasztási szö­vetkezet szárnyalta túl. Jelentős az . üzemanyagkút, a TÜZÉP-telep és az 1. sz. húsbolt teljesítménye: for­galmuk 50 százalékkal meg­haladta a tervezettet. A vendéglátóipari egységek közül a 2-es, 3-as, 5-ös és a 11-es italbolt, valamint a 6-os és a 7-es számú cukrász­da több mint 110 százalékos Egyre jobban Zenészek — és zenék Kétségtelen: a művelődési házak, művélődési otthonok legjelentősebb bevétele, jó néhánynak egyetlen pénzszer­ző forrása a táncos rendez­vény. Piros plakátok adják hírül a forgalmasabb helyeken: „Szombaton zenés klubest”, „Vasárnap zenés teadélután”. A táncos rendezvények kü­lönböző hangulatos neveket kapnak, de a nevektől füg­getlenül, funkciójuk egy: a szórakoztatás, -r Pásztor Antal, az OSZK mo­non járási megbízottja: — A járásiban hét zenekar alakult, három együttes Pest­ről jár le rendszeresen. Nép­szerűségi lista nincs, a zene­karokat a művelődési otthon szerződteti egy-egy estére, le­hetőleg mindig azt, amelyik­kel „jól jár”. Gombán nemrég szerepeltek vendég beatzené- szek, 2500 forintdt kértek: tisz­ta ráfizetés volt. A házi zene­karok kifizetődőbbek. Igaz, a hét között egyetlen kategóriás sincs, mind regiszteres. (Évente egyszer vizsgát ren­dez az OSZK a monori járás­ban. Háromtagú zsűri minősí­ti a jelentkezőket. A tudástól függően van A, B, C kategória, és a legkisebb minősítés, ami ideiglenes szereplésre jogosít, a regiszter.) — Ahhoz, hogy valaki kate­góriás zenész legyen, sok min­den kell: kottaismeret, a ze­nestúdió elvégzése és minde­nekelőtt: legalább érettségi. Egy új zenakar bemutatko­zása esemény a fiataloknak. Az első bemutatkozás lesújtó kritikája, ha -az újabb szerep­léskor üres a táncterem. Az üllői Mikron együttest szeretik. Csorba Béla, az együttes vezetője és szólógitá- rosa így fogalmazza meg cél­jukat: — Szórakoztatni akarunk. Nem is rosszul. A hangfala­kat. erősítőket, hangszereket hitelre vették, a fellépések di­jából törlesztik. Jó néhány es­tét végig kell játszaniuk, amíg megszabadulnak az adósság­tól Azt mondják, amikor no­vember elején először álltak nagvobb közönség elé, kicsit szorongtak. A szorongás elmúlt, bár — ezt ők is tudják — van még mit tanulniuk. Boros János ritmusgitáros, Petrányi László basszusgitáros, Szekér László orgonista, Boris György dobos és Rakó Attila énekes — ama­tőr. A Flipper együttesről Pász­tor Antal\ ezt mondja: — Az egyik „legstrammabb” járási zenekarunk. Tagjai nem követelőznek, nem „müvész- kednek”: játszanak. Ha kell, és nincs több pénz, hat-hétszáz forintért egy éjszakán át. A Flipper korábban Nauti­lus, Little Boys együttes volt. Mostani felállását véglegesnek szánja. Nemrég vannak^ így együtt. Karácsonykor Gombán, szilveszterkor Dánszentmikló- son játszottak. Dávid István ritmusgitáros, Bozsó Ferenc basszusgitáros, Pruzsina György dobos, Burján Károly szólógitáros, Lengyel István énekes. Egyikük kivételével mind Pestre járnak dolgozni, Monorról, Gombáról. Heten­ként tartanak éjszakába nyú­ló próbát, ha úgy érzik, szük­ség van rá, többször is. A Flipper egy fellépése Pi­lisen: tömve a nagyterem, a falak mellett, körben, székek, az egyiken kabátok, sálak, a másikon pihenő fiúk. lányok, és megint kabátok; nem va­dul senki, rendben és hangu­latosan zajlik a rendezvény Éjfélkor: sűrű füst, cigaret­tacsikkek, üres a terem, a szín­padon csomagol a zenekar, az erősítőkre,' hangfalakra tokot húznak, zsinórolt, szakadt hú­rok szerteszét. Kicipelnek mindent az ut­cára, várják a kocsit, éjfélre ígérte, hogy értük jön. Fáradtak. Vitatkoznak. Nem úgy játszottak, ahogy kellett volna, nem volt jó buli, mond­ják. de majd holnap ... Különösebb ovációt nem várnak, az őrjöngés egyébként sem divat már. Csak azt sze­retnék. hogy amit csinálnak, a szórakoztatás, a tőlük tel­hető legjobb legyen. Erre ál­doznak szabad időt, energiát, s tulajdonképpen még pénzt is. hiszen a bevétel nem túl sok, a felszerelés viszont an­nál drágább. Zenészek. . A beat hőskora lejárt, köny- nyen megszerezhető babérok­ra . számítani' nemigen lehet, nem is számítanak. Dolgoznak, szórakoztatnak, igyekeznek egyre jobban megvalósítani el­képzeléseiket. (k. zs. — p. i.) forgalma felülmúlta a megyei átlagot. Örvendetes, hogy a ven­déglátó üzemág egyre több ételt ad el. A forgalmat növelték a sülyi 1-es és az úri 3-as italboltban beve­zetett előfizetéses étkezte­tések, továbbá a rendsze­res, vacsorával egybekötött rendezvények Az előadó közölte, hogy az idén négy kiskereskedelmi bolt mélyhűtő pultot kap, továbbá négy vendéglátó egységben elektromos hűtőpultot helyez­nek üzembe. A felvásárlási üzemág for­galma 150,4 százalékosra emel­kedett. Dicséretes a zöldség- és gyümölosfelvásárlás kiváló szervezése. Az átvételi árak olyan kedvezően alakultak, hogy a környező községekből, Mendéről, Gyömrőről, sőt még Maglódról is vittek gyümöl­csöt a sülysápi átvevőhelyre. A kereskedelmi osztályveze­tő bejelentette, hogy valamennyi kiskereske­delmi egységben meg­szüntetik a hagyományos fűtőberendezéseket, és át­térnek az olajtüzelésre. Ezzel a boltvezetők munkáját könnyítik meg; nem kell na­ponta gyújtást hasogatni, s mentesülnek a dolgozók a szénbehordástól is. Nyéki Ferenc végül meg­említette, hogy az Állami-Ke­reskedelmi Felügyelőség a szövetkezetben általános el­lenőrzést tartott. Az ellenőrök több egységet megvizsgáltak, és kisebb-nagyobb hibákat észleltek. Egyebek között egy-két üzletben a polco­kon olyan árucikkekre is bukkantak, amelyeknek a szavatossági ideje már le­járt. Ezeket az árukat a vezetőség azonnal kivonta a forgalom­ból, azokban az egységekben pedig, ahol nagyobb mennyi­ségben fordultak elő,, a fele­lősségre vonás sem marad el. Meg kell viszont azt is je­gyezni, hogy a dolgozók több­sége lelkiismeretesen dolgozik, a rábízott értékeknek becsü­letes gazdája. Legtöbb egység­ben még az Állami Kereske­delmi Felügyelőség szigorú el­lenőrei sem találtak olyan hi­bát, amely miatt felelősségre vonást kellene alkalmazni. K. L. Ügyeletes orvos Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta- nácSháza), Gyömrőn, Mendén és Péteriben: dr. Balogh Sán­dor (Gyömrő), Monoron és Monori-erdőn: központi ügye­let (Monor, Petőfi S. u. 30., telefon: 207), Maglódon és Ecseren: dr. Holló Mariann (Ecser), Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Illanicz Elemér (Pilis, Rákóczi u. 13.), Sülysápon és. Űriban: dr. Gáspár István (Sülysáp), .Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Ve- csésen: dr. Pallinger Georgina tart ügyeletet vasárnap. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén: szom­baton 12-től 19 óráig, vasár­nap reggel 8-tól 13-ig, illetve 15-től 19 óráig Monoron, a fő­téri gyógyszertárban. Élni a lehetőségekkel TÖBB TORNATERMET A FIATALOKNAK Az ősszel az egyik orvosi hogy álljak oda Pistike elé, és tanítsam meg bukfencet vetni? bizottság ajtaja előtt fiatalok várakoztak. Legtöbben a mai divat szerint öltöztek, de né- hányan feltűnő és lányosán színes ruhát, ing helyett kife­jezetten női blúzt viseltek, és a nadrágjuk mint a pizsama. A hajuk tupírozott vagy hullá- mosított és festett, sőt. egy­két fiatal körme is manikűrö­zött és lakozott volt. A bizottság asztala előtt magas, de beesett mellű, szin­te izom nélküli fiatalember áll. — Ilyen mellkassal még mi- relitcsínkének sem lennél jó — mondja az orvos, és fel­emeli a fiú vékony karját. Most egy ugyancsak vékony- dongájú fiatalember követke­zik. Megnézik és már hangzik is a kérdés: — Nincs étvágya? — De van. — Akkor miért nem eszik? — Eszem én. — Sportol? — Nem! • A monori járásban 30 álta­lános iskola működik, közülük kilencnek van elfogadható tornaterme, azaz 21 iskolának nincs. Esetleg csak arra a cél­ra használt terme sincs. Hol tornásznak mégis a gye­rekek? Tantermekben. Nem egy helyen a padok tetején, a fo­lyosókon, vagy ha jó az idő, az udvarokon, vagy sehol. Az egyik iskola osztályozó értekezletén a tornatanártól az ötödikes Pistike testnevelési oszályzatának kettesről né­gyesre emelését kéri a volt tanítónője. — De, könyörgöm, Pistike még egy bukfencet sem tud vetni! — fakád ki a tornata­nár. — Jöjjön el, Karcsi — vá­laszol a tanítónő, akitől Pisti­ke a felsőbe került —, és ta­nítsa meg rá a gyerekeimet. Elvégre ki kötelezhet engem, 53 éves fejjel és nő létemre, Magára hagyatva Akinek mindent megadtak Január elején korán sötéte­dik, ezért nem csoda, hogy Sch. Jánosnak már három órakor villanyt kell gyújtania. ★ — Hol is hagytuk abba? ... Ja, igen. Szóval, a gyógyulá­som után, béna lábbal, a bak- terházban kötöttem ki. Jó helyem volt. Csak ültem, és tüzeltem, ha hideg volt, ugyanis azon a pesterzsébeti iparvágányon naponta átlago­san csak egy-két vonat ment át. Persze — sóhajt egyet —, a fizetést is ahhoz a munkához mérték. Szünetet tart és szivarra gyújt, öt-hat pöfékelés után folytatja: — Ha nehezemre is esett, de mindig dolgoztam. Legin­kább kapáltam. Munkám min­dig akadt, mert csak négy fo­rint órabért kértem, és igyek­vő ember voltam, de tehet­tem-e mást, hiszen kellett a pénz. ★ — Szegény feleségem — és a sezlon feletti kép felé mu­tat —, három éve lesz február elején, hogy meghalt. Sóhajtva nyomja el lábával a padlóra dobott szivarvéget. — Elhiszi-e, hogy 42 év alatt, mert addig éltünk együtt, egyszer sem veszeked­tünk? Nem válaszolok, de ö mégis úgy folytatja, mintha hitetlen­kednék: — Még a házasságunk előtt megegyeztünk ebben. Hogyan tudtuk megtartani? Ügy, hogy amelyikünk ideges volt, az mindig kiment az udvarra vagy a kertbe, és — nevet fel kesernyésen — nem is értünk rá veszekedni. — Nagyon megnyomott az a tolató vasúti kocsi, amelyet össze akartam kapcsolni. A fél oldalam teljesen megbénult, de szerencsére a kezem rend­bejött. Fiatalok voltunk akkor, még gyerek sem volt, de ő hű maradt hozzám. — Az egyetlen fiunkat ki­taníttattuk. Jogtanácsos lett belőle, de mivel közben elvé­gezte a közgazdasági egyete­met is, most egy budapesti nagy gyár főkönyvelője. Zsebkendőt vesz elő, hogy megtörölje a szemét, majd szebkendőt szorító öklét in­kább rázza, mint emeli a má­sik kép felé. — Igen, ő az. Ő! — és na­gyot sóhajt. — Másfél? Nem, két éve is elmúlt már, hogy itt jártak. Autóval jöttek, de a felesége még a bundáját sem akarta levetni, mert, tetszik tudni — teszi hozzá magyarázókig —, akkor is tél volt. Szégyellte már ezt a helyet? Rangon alu­linak találta? Nem tudom... A kisunokámnak vettem egy szelet csokoládét, de az any­ja elvette tőle, és a szemem láttára kidobta, mert az csak olcsó, egyforintos Gól csoki volt. — A legnagyobb unokám egyetemista. Vagy végzett is már? Nem tudom, mert ő még a nagyanyja temetésén sem volt itt. Ök nem jönnek, pedig autójuk is van, nekem pedig nehezemre esik a rokkant lá­bammal felszállni a vonatra, és leszállni róla. — Nagyon, nagyon fáj ez nekem — és könnybelábadt szemmel folytatja —, kará­csony este még sírtam is, va­jon ők? ‘ ★ — Felneveltük, taníttattuk. Hogy nem tellett nagyobb ház­ra, szebb bútorra, amely a menyem igényeit kielégíthet­né? Az igaz. De a fiunknak mindent megadtunk. Akkor még kérkedett is vele, hogy ő munkásgyerek, és örömmel ír­ta be az önéletrajzába, hogy az apja párttag. És most? ... Nem, nem értem. Mi neveltük, és mintha mégsem a mi fiunk volna ... Míg élt az anyja, el­eljöttek. Üres kézzel. De itt­honról mindig csomaggal tá­voztak. Sietve teszi hozzá: — Nem azért mondom, mintha felhánynám. Szívesen adtuk, igazán jó szívvel. ★ Amikor a kis, rozoga kapu előtt kezet szorítunk, közelebb hajol hozzám, és a vállamra teszi a kezét: — Ne tessék a nevét kiírni, de az enyémet sem, hátha ár­tana a fiamnak, elvégre magas beosztásban dolgozik... és, és — toporog, rokkant lábát me­reven emelgetve —•, mégis az én fiam. Kovács György Érdeklődésemre, hány torna­tanár van, ezt a választ kapom a járási hivatal művelődési osztályának felügyelőjétől: — Inkább azt kérdezze, hány kellene — és hozzáteszi: — nagyon sok. Papíron ugyan nincs nagy hiány, vagyis az ál­lások többsége betöltött, de valójában alig akad képesített testnevelő. Az iskolák inkább a magyar, történelem stb. sza­kosokat kérik, mint a kevés órát adó testnevelő tanárt. Az előbbieket ugyanis „jobban ki tudják használni”, a tornata­nárok pedig helyettesekkel is pótolhatók. Szerintük! A pedagóguspálya évről év­re egyre jobban elnőiesedik: ez sem előnyös a testnevelés szempontjából. Mind több szülő az első panaszszóra felmenteti cseme­téjét a testnevelés alól, ezért emelkedik azoknak a tanulók­nak a száma, akik a tornaórá­kon az udvar sarkában ülve nézik végig a többiek tested­zését. Jó pár évvel ezelőtt hét- nyolcszáz sorozásba kerülő fia­tal 30 százaléka sportolt, a mai statisztika szerint már csak 5 százalékuk. És a monori járásban spor­ton legtöbben, a sportegyesü­letek vezetői is, csak a futballt értik. Ezt bizonyítja a sport­pályák építése is, mert job­bára csak labdarúgópályákat építenek. Nincs elég röplabda-, kézi­labda- és kosárlabdapálya. At­létikáról pedig az utóbbi évek­ben már hallani sem lehet. Nem vagyok a divatos és mai öltözködés ellensége. Ál­talában csak a lányos viselet ellen emelek szót (festett, dauerolt haj stb.), a nyim- nyám viselkedés ellen. Ugyanis itt is érvényes az a marxista igazság, amely sze­rint a forma előbb-utóbb visz- szahat a tartalomra. Mi a teendő? Rá kellene szorítani, ha másképp nem megy, a fiata­lokat a testedzésre. Kiknek? A pedagógusoknak, az ifjúsági vezetőiknek és fő­leg a szülőknek. A legnagyobb örömmel lehet üdvözölni az MSZMP monori járási bizottság határozatát, il­letve kezdeményezését, az Egy község — egy tornaterem mozgalmat, amelynek éppen az a célja, hogy a fentebb vázol: lehetetlen állapotot megvál­toztassa. Monoron már elké­szült a tornaterem, ebben az évben hozzákezdenek építésé­hez Maglódon és talán Vecsé- sen is. Addig? Ott vannak a hét­köznaponként üresen álló mű­velődési otthonok nagytermei, a sportpályák és azok öltözői. Élni kell az adott lehetőségek minden fajtájával. Mert gyer­mekeinkről, a jövő nemzedék egészségéről van szó. K. Gy. Nyáregyháza Elbúcsúzoít a tűzoltóparancsnok Ötvenévi önkéntes tűzoltói szolgálat után, nyugalomba vonult Nánási József, Nyár­egyháza önkéntes tűzoltótes­tületének parancsnoka. Több évtizedes áldozatos munká­jának elismeréséül a legutób­bi tanácsülés jegyzőkönyv: dicséretben részesítette.

Next

/
Thumbnails
Contents