Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-29 / 23. szám

PEST UECYF.t kJCím*I&P 1974. JANUAR 29., KEDD Hagyományinditás, Dunaharasztin Baktay Ervin emiékiinnepség Vándordíj, emlékérem, pályázat, monográfia India függetlensége kivívá­sának emléknapján, január 26-án, szombaton a dunaha- raszti Baktay Ervin gimná­ziumban a nagy indológus, az iskola névadójának élet­művére emlékezteik, amely napjainikban is hozzájárulást jelent az indiai—magyar kap­csolatok ápolására. A megemlékezés a tanári kar díszülésével kezdődött, ahol Pfeiffer Ádám, az intézet igazgatója ismertette a meg­hívott vendégeik előtt a tan­testület hagyományinditó ha­tározatait. Ennek értelmében minden esztendőben a kitűzött évfordulón kiosztják a Bak­tay vándordíját és Baktay emlékérmeket az arra érde­mes osztályoknak és a Bak- tay-pályázaton első helyezést elért tanulóknak. A pénzjutal­mak összegéről az iskolaveze­tés és a szülői munkaközösség gondoskodik. . Elhatározták, hogy létrehozzák a Bdktay- szakkört, az 1975-itől rendsze­resen működő diáklapot, s a tantestület titkos szavazással dönti el évente, hogy ki kapja meg a Baktay-érmet a neve­lők közül. A Himnusz Cul József, a hangjai után Baktay -ku 1 túsz egyik kezdeményezője kö­szöntötte a tornatermet zsú­folásig .megtöltő vendégeket és tanulóifjúságot. Utána Jónás Zoltán, a ráckevei járási párt­bizottság első titkára, a gim­názium volt igazgatója mél­tatta Baktay Ervin munkás­ságának jelentőségét. A többi között megállapította, hogy Baktay Ervin eszmei hagyaté­ka még nagymértékben fel­dolgozásra, értékelésre vár, s a tudósok mellett az intézet tanárai és tanulói vállalhatná­nak fontos részt a Baktay- monográfia elkészítésében. Az élőadó az életmű olyan rész­leteit is kiemelte, melyek a nevelőmunkában hasznosak lehetnek, idézte Baktay Ervin gazdag érzalemvilágát, Körö­si Csorna Sándorhoz hasonlít­ható akaraterejét, azt a szol­gálatot, amelynek keretében a Dunaharasztin született orienitalista tudós India kul­túráját magyar nyelven is megszólaltatta. Megható volt az a pillámat, amikor az ünnepi beszéd után a Szózat felcsendülő dal­lamai közben az intézet két diákja koszorúval indult el, hogy a Farkasréti temetőben tisztelegjen Baktay Évin em­lékének. A megemlékezés ünnepi mű­sorral folytatódott, mely a kontinensek dallamait és esz­mevilágát tartalmazta, és egyetemességében méltó volt Baktay Ervin szellemiségéhez. A budapesti Thália Színház művészei a Ramajánából ad­tak elő részleteket Baktay Er­vin fordításában, a Liszt Fe­renc Zenerrtűvészeti Főiskola hallgatói Profokjev, Bach, Gershwin alkotásait tolmá­csolták magas színvonalon. Közülük is kiemelkedett Lu­gosi Melinda drámai ének­hangjával. Az Ex Antiquis együttes is szép sikert aratott a lelkes kö­zönség körében, hasonlóan S. Tóth József versmondáséhoz, aki Ady Endre hindu tárgyú költeményével csatlakozott a Baktay-emlékműsor sikeré­hez. L. M. MÁJUS 28-29 Matematika és fizika A közös érettségi felvételi írásbeli vizsgákról Mint ismeretes: az idén ma­tematikából és fizikából közös érettségi felvételi írásbeli vizs­gát szerveznek a felsőoktatási intézményekben. A közös írás­beli vizsgán részt kell vennie minden­kinek, aki olyan felsőok­tatási intézménybe pályá­zik, ahol matematikából vagy fizikából, illetve mindkettőből írásbeli fel­vételi vizsgát kell tenni. Azok számára, akik ebben az évben fejezik be középiskolai tanulmányaikat — nappali, esti vagy levelező tagozaton — sikeres dolgozatuk egyben az érettségi vizsga teljesítését is jelenti; ezekből a tárgyakból a korábban érettségizetteknek is ezen a vizsgán kell részt venniük, ha felsőoktatási in­tézménybe jelentkeznek. A kö­zös írásbeli időpontja: május 28—29. Megfelelő csoportosítással és beosztással lehetővé teszik, hogy egy pályázó egy napon csak egy tárgyból írjon dolgo­zatot, akkor is, ha mindkét tárgyból kell felvételi vizsgát tennie. A közös vizsgák helyei ál­talában a megyeszékhe­lyek és azoknak a városoknak az oktatási intézményei, ahol egyetemek, főiskolák vannak (például: Keszthely, Sopron, Gödöllő). Akik nem a vizsga székhelyén laknak és mindkét napon írásbeliznek, az oktatási intézmények kollégiumaiban önköltséges szállást kaphat­nak. Minden jelentkezőt a felső- oktatási intézmény hív be vizsgára. A feladatsorokban szereplő példák száma — a tudományos társulatok javas­latait is figyelembe véve — előreláthatólag matematikából nyolc, fizi­kából hat lesz. A feladatok tartalmi kö­vetelményszintjét a jelenleg oktatott középiskolai tananyag szabja meg. Emlékbizottság Foton, a Fáy—Vörösmarty Társaság székházában hétfőn emlékbizottság alakult a mo­gyoródi csata 900. évfordulója ünnepségeinek előkészítésére. Az emlékbizottság elnöke Ben- csik István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára. TV-FIGYELŐ Kacsalábon forgó „csirkegyár.” Pest megye a nagy ellentétek földje. Régi és új, maradi és korszerű, jó és rossz itt szin­te kiáltóan váltogatja egy­mást. Szerencsésebb helyzetű megyéinkben, ahol egyenlete­sebb lehetett a fejlődés, ahol nem jöttek létre olyan robba­násszerű változások, mint itt az agglomeráció, a régi és az új talán harmonikusabban si­mul egymáshoz, az ellentétek nem ennyire feltűnőek. Pest megye sajátos helyze­téből következik, hogy itt nincs más út, más lehetőség a fejlődésre, mint ezeknek az ellentéteknek. ellentmondá­soknak a növelése. A régivel, a rosszal nem köthetünk kompromisszumot. A különb­ségnek kiáltónak kell lennie. Az öreg, düledező iskolák mellé vagy helyett modern, könnyűszerkezetes épületeket kell emelni, a málladozó falú házaik közé „kacsalábon forgó” óvodákat kell építeni. Körülbelül úgy, ahogyan a hernádi Március 15. Tsz-ben is csinálták. Miután kiderült, hogy a szövetkezet földjei rosszak, nem képesek eltarta­ni a tagságot, sürgősen áttér­tek az állat tenyésztésre. De nem elavult, múlt századi módon és formák között, ha­nem — összefogva más szö­vetkezeteikkel — a gyenge, szélfútta homokon létrehoztak egy modem, ha tetszik, „ka­csalábon forgó” „csirkegyá­rait”, amely — mint a vasár­napi Hét műsorából megtud­tuk — ma már naponta 40 ezer csirkét dolgoz fel és 8 év alatt 15 millióról 480 millióra növelte a szövetkezet vagyo­nát A lapunkból is jól ismert hernádi tsz példája akár szimbólum lehetne. Csak­ugyan nincs más lehetőség: „kacsalábon forgó” csirke­gyárakat, üzemeket és lakáso­kat kell építeni. ÖtSZeiukÖZL Kétségtelen, hogy a televízió legújabbkori vállalkozásai közül az öt*- szemközt a legnépszerűbb. Mindenki kíváncsi rá, minden­ki nézi és mindenki beszél róla. Van is miért. Az interjú- sorozat népszerű embereket szólaltat és ismertet meg, író­kat, művészeket, sportolókat, a közönség kedvenceit. A te­levízió nagyszerű lehetőségeit kihasználva, emberközelbe hozza a nyilatkozókat: hatása szinte majdnem olyan, mint egy személyes találkozásé. A legutóbbi, a vasárnapi öt- szemközt-műsor, a Törőcsik- interjú is ezt bizonyította. Jó egynéhány Ótszemközt- adást láttunk, felismerhető már ennek a műsornak a karakte­re. Könnyen megegyezhetünk tehát abban, hogy itt egy na­gyon régi műfaj felújításáról és megújulásáról van szó. Jo­gos igény kielégítéséről, arról, hogy a közönség — s ez a so­rozat sikerének titka — kí­váncsi kedvenceire, közelről akarja ismerni életüket, mun­kájukat, gondolataikat. Ve­gyük ehhez hozzá a műfaj újdonságának természetes va­rázsát: egyidőben nem na­Víz-, gáz- és fűtésszerelő, ívhegesztő, automatahegesztő, kőműves, asztalos, villanyszerelő, burkoló, lakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, műanyagpadlóburkoló, gépkocsiszerelő, autóvillamossági-szerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. életévüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS munkaügyi osztályán. Budapest IX., Viola u. 45. KSZ gyón futtatták nálunk az ilyenfajta interjúkat. Ezt a nagyon régi és mindig divatos műfajt csinálták már és csinálják még ma is a vi­lágnak nagyon sok helyén rosszul, nemegyszer ízléstele­nül. Vitray Tamás nagyon jól csinálja. Érdeklődése — va­sárnap is ezt láthattuk — szinte a végső határokig el­megy, de soha senkit sem „dob oda” a közönség kíváncsisá­gának. Szép és jó sorozat az Öt­szemközt. Szükség volt és még sokáig szükség lesz rá. Érdek­lődéssel várjuk újabb adásait. ö- L. „Aratás” a szerb bálon Szombaton este rende­zett hagyományos szerb bálra sokan jöt­tek fel Pest megyéből is a fővárosba. Nagy sikert aratott a Központi Nemzetiségi Táncegyüttes műsora, többi között a ké­pünkön látható aratási tánc. Korcsog Ernő felvétele A Fóti daltól a fóti versekig Falusi múzsák, szóbeli krónikások Pest megyében Pest megye északi csücskében: a Duna és az Ipoly szögellésénél lakó palócok mondája szerint az embereket valamilyen vízi tündér tanította meg énekelni. Egyes erdőlakó népek az énekesmadarakról, sőt a dél-amerikai in­diánok magáról a fáról: susogó lombjáról mondják ugyanezt. Pedig az ember hosszú évezredek alatt a beszéde, mozgása, szertar­tásai és hangszerei segítségével jutott el a szóbeli művészet, a népköltészet csúcsaira. Találóan mondta Goethe: „A tehetség a parasztnak éppúgy adva van, mint a lovag­nak.” Ámde még a legtehetségesebb népi al­kotó vagy előadó is megmarad kis közössé­gében; legfeljebb úgy ismerik őt, mint jó me­semondót, vőíeiykedő, rigmusmondó nótafát. Egyes ország-világjárt, katonaviselt és némi­leg iskolázott falusi-paraszti egyéniségek azonban megpróbálnak kilépni ebből a bűv­körből és többnyire irodalmi hatásra, esetleg éppen egy értelmiségi biztatására, vagy csak pusztán utánzásképpen verselgetni kezdenek. Ilyesmi történhetett egy múlt századi fóti népköltővel, parasztpoétával: Béres Jánossal (1813—1875) is, aki Vörösmartynak volt kor­társa, talán éppen példáját is próbálta kö­vetni. Mindenesetre azt tudjuk róla, hogy egyszerű parasztember volt, amint ő maga is megírta: Ki e verseket szerzettem, Béres János az én nevem. Föl: helységében születtem; Harmincöt éveket éltem. Szántövetö ember vagyok, Fét telekű földdel bírok. Már robotot nem szolgálok; Az őrsereg tagja vagyok. Ilyen verselgető, a költészet felé elinduló egyszerű emberekkel már a XVIII. századtól, tehát az írásbeliség terjedésének korszakától találkozunk. Időközben számuk annyira fel­szaporodott, ho"TT úgyszólván minden mező­városban vagy nagyobb faluban, akadt belő­lük egy-kettő az elmúlt két évszázad folya­mán. Csak Pest megyében legalább féltucat­ról van tudomásunk, holott az ilyen félig né­pi, félig irodalmi alkotókról minden illetékes szaktudomány megfeledkezett. (Most talán az ún. naiv festőkkel együtt őket is újra felfe­dezzük!) Ha pedig egyáltalán észrevették őket, finnyásan fordultak el tőlük: érezték, hogy egy-egy dallamra énekelt népdal vagy magyar nóta -— ez hatott rájuk elsősorban — jóval tetszetősebb, hivatásos költőink versei pedig tökéletesebbek, még akkor is, ha e népi költők jelentős része Csokonait, Petőfit vagy Aranyt, utóbb már Adyt, sőt József At­tilát utánozta is. Úgyhogy nevük legtöbbször inkább céltábla lett: versfaragó, rímkovács és hasonló kitételekkel illették őket. Nézzük a Pest megyei példákat! Az előbb XIX. századi verset idéztünk, most előbb az 1930-as évek „terméséből” szemelgetünk. Itt van mindjárt Ragyogó Lőrincz Pál Hazame­gyek című verse, melyben ez a Pestre sza­kadt és ott még meg nem gyökerezett ember gondolatban visszatér falujába. Kissé már idilli módon látja a paraszti életet, érződik rajta a magyar nóták, sőt a városi műdalok hatása is: Itt hagyom a híres várost, Ha kend úgy kívánja. Hazamegyek édesapám öreg falujába. Tinót fogok az igába Hajnalhasadásra ... Hogyha már a piros alkony Lelép a határra: Legény, tinó hazaballag Esti vacsorára. Édesanyám a kapuban Kint vár a fiára ... A csepeli Tábor István napszámosként ke­reste kenyerét és közben szerelmi dalokat is írt; teljesen átjárta a korabeli magyar nóta hatása, sőt cicomásságával még azok stílusán is túltett; Gyere r lem című verse, ugyancsak az 1930-as évekből: Gyere velem kis tanyámra Bazsarózsa-lyányka! Kesely lovam ringó hátán Viszlek a pusztára. Lecsókolom gyöngyszemedről Liliomos álmod; Ellesik a vadgalambok Csillag-kacagásod ... stb. Ezekről a népi költőkről nem sokat tudunk, verseiket is elfújta a szél, n -on kevés je­lent meg csak omtatásban. Nagy kár ez mindnyájunknak, mert egyszerű költőink többnyire saját életüket, a h»ivi eseményeket vers'Hc . m°g és névnapra, lakodalomra vagy más ünnepélyes alkalmakra írogatták versei­ket. Szerencsére, ma is vannak népköltők, nem hallgatott el a iaiusi múzsa! Magam is találkoztam lavaiy ev végén egy népi Kóiiivel Alsónémedioen, neve talán nem is mindenkinek ismeretien: a 75 éves Kiss Imre éjjeliőrről van szó. Náluk a verselgetés — úgy látszik — családi hagyomány, mert a bátyja is versfaragó, vele azonoan még nem taiaióoztam. Imre bácsi tipikus alsónémedi ember: mindenki ismeri és szereti, de nem is csoda, „iszen remek numora van, ezenkívül ő a falu egyik vőfélye és eszerint versíroja is. Sokfelói kapta az indítást: a családon, falun kívül, «j évi fővárosi tartózkodása alatt is fi­gyelt a világra, a költészetre; versei csiszol- raöoak is a nagy átlagnál. Láthatólag szereti a 12 szótagos, Középütt szabályosan létezhető sorokat, tenát pont53an követi a vőíilyrigmu- soKat, melyeknek különben szintén nagy mes­tere. Abban is hagyományos még, hogy sze­ret köszöntőket es egyéo alKalmi verseket írni, de ugyanakkor a közügyekkel is foglal­kozik, tehát már igazi költő, alá túllép sző­kébb pátriája határán. De beszéljen o maga helyettünk! Felszabadulásunk 25 éves fordu­lójára a következő köszöntőt írta (ez azonban már nem családi körben m_radt, elterjedt az egész faluban); a vers címe Negyed évszázad tükrében (1969): Negyed évszázad tükrébe hogyha belenézünk, Sós jót és rosszat eaoehü idezumt... Nem éltünk, gazdagon, csas amúgy szegényen; Mindjárt hozzáfogtunit, aoigoztumt serényen. Meg is mutatkozni ennek eredménye: Teljesült a népnek áima és remenye. Községünk azóta nagyon is megszépült: A nádtetők helyett sok modiem ház épült; Dübörögnek nyáron a nehéz traktorok, Télen egymást érik a Jó disznótorok. Kultúránk xnéríöldes csizmájával halad, Mert községünkben sok autó szalad ... Az átalakuló világ nagyon foglalkoztatja, mégpedig saját sorsán keresztül is. Mint éj­jeliőr, unokájától igazán létfontosságú aján­dékot kapott, rögtön versben köszönte meg: Kultúrával én is előre haladtam, Mert az unokámtól egy zseoraciiot kaptam. Egész éjjeleken gyönyörködöm benne; Foly ton szól a zene, mintha csak hál tenne .. • Központi témája az átalakuló világ. Más, hasonló korú emoerekkel ellentétben, ő nem­csak a kedvezőtlen, hanem a kedvező jeleket is észleli és versbe is önti. Körképe természe­tesen a falu keretei között helyezkedik el: Nem kellenek most már marokszedő lányok, Megjöttek helyettük az erős kombájnok. Nem kell kévét kötni, sem keresztbe rakni, Gép tetején ülve lehet már aratni... írja Aratás c. versében. Az idézetekből valaki azt gondolhatná, hogy amolyan megkésett „udvari” költővel állunk szemben, akinek egyhúrú lantján csak a di­cséret zeng. Szó sincs róla! Meglátja ő a hi­bákat is, mindjárt itt van egy gúnyverse egy sikertelen rovarirtó szerről: „Zöldmező”-tszben én Matadort vettem; Azt hittem, hogy ezzel én eleget tettem. .Rászórtam a kertben a szép burgonyára, Az éhes bogaraknak csak úgy folyt a nyála. Amikor megláttak, nagyon megörültek: Ahová csak szórtam, oda tömörültek. Mint kacsa a nokedlit, Matadort úgy falták, Utána szájukat jöizün megnyalták . .. Nincs a faluban olyan egyéni vagy közös­ségi esemény, eset, melyet tollára ne venne. (Mivel én is legalább két félnapját elrabol­tam, biztosan kipécéz majd engem is!) Ezek a költők tehát egy személyben pótolják a fa­lusi „kiéneklő”, a visszásságokat is szájukra vevő kis énekkarokat. Mivel már elhagyták a dallamot, és egyáltalán: a népdal világát: egyedül kell verseiket csiszolniuk, hiszen a közönség csak meghallgatja, de nem tanulja meg, esetleg néhány sikerült sort idéz be­lőlük. E költők szerepe nem jelentéktelen; néhol nagyobb a helyi tekintélyük, mint az országos tehetségeknek, de legalábbis vetekszik velük; a többség ismeretlen marad, versei is fele­désbe merülnek, pedig ma már nem kellene szükségképpen elkallódniuk. Egy részüket ki­tüntetjük, a népművészet mestere büszke cí­met kapja, de nem mindenki részesülhet e megtiszteltetésben. így hát figyeljünk oda mindnyájukra és törődjünk velük! Ök a mi korunk szóbeli krónikásai, akik látszólag szűk körben élnek, de e kör egyre tágul, immár befogadja az egész világot. Hallgassunk oda ezekre a poétás embe­rekre ! Katona Imre docens

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents