Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

PISI Ute kMu 'lap 1974. JANUAR 24., CSÜTÖRTÖK Művelődési házak a kiváló címért Akik a cím megőrzéséért versenyeztek A megye mintegy másfél száz művelődési intézmé­nye közül tíz nevezett be a kiváló művelődési ház cí­mért második alkalommal meghirdetett versengésbe. Ez a nem egészen hétszázalékos részvétel azt jelzi: még mindig nincs minden rendben a megye művelő­dési intézményeinek tevékenységében. Vagy az anyagi, vagy a tárgyi, vagy pedig a személyi feltételek hiá­nyára vezethető vissza, hogy az igazgatók túlnyomó többsége nem merte vállalni a versengést az országos, közművelődés-felmérő vetélkedőben. Pedig veszteni nem lehet, nyerni annál inkább — erkölcsi rangban, anyagi megbecsülésben egyaránt. Vetélkedés — önmagukkal A verseny két esztendeig — 1972 januárjától 1973 végéig — tartott Ez a kétéves idő­szak volt a biztosíték arra, hogy a kiváló cím odaítélésé­nél nem egy-két ellenőrzés s nem is néhány hónap munká­ja alapján születik a döntés, hanem két teljes népművelési évad eredményei, sokrétű ta­pasztalatai nyomán. A korábbi pályázattal szem­ben a most zárult vetélkedő során a művelődési házak nem egymással, hanem önma- gukkut vetéíkeatek. Eiso hal­lásra talán furcsán hangzik ez: hogyan vetélkedhet valaki önmagával, hiszen minden verseny lényege, hogy valaki megküzd valakivel. Igen ám, de a művelődési intézmények esetében — még ha figyelem­be vesszük a meglevő három kategóriát: művelődési köz­pont, művelődési ház, klub- könyvtár — igen eltérőek a lehetőségek még egy-egy kate­górián belül is. Művelődési háza lehet ugyanis egy három­ezer lakosú kisközségnek csak­úgy, mint egy tizenkétezer lel­kes nagyközségnek, reálisan összemérni a kettő munkáját mégsem lehet. Ezért születtek ezúttal olyan — igen reális — versenyfeltételek: önmaguk­hoz viszonyítva mennyit tud­nak előbbre lépni két eszten­dő alatt a művelődési intéz­mények, a tartalmi munkától a korszerűsítésig bezárólag. Ez a fajta vetélkedő arra is lehe­tőséget biztosított, hogy ne csupán a művelődési intézmé­nyek vetélkedjenek, hanem bi­zonyos szempontból fenntar­tóik — tanácsok, üzemek, gaz­daságok — is, abban: meny­nyiben segítették elő, hogy in­tézményeik megállják a helyü­ket a versenyben. Tizek Érdemes felsorolni annak a fiz, Pest megyei művelődési intézménynek a nevét, ame­lyek részt vettek a két eszten­deig tartó vetélkedőben. A tíz­ből hat művelődési központ — nem véletlenül, mert ezek­ben lényegesen jobbak a fel­tételek, mint a művelődési há­zakban —: Bag, Csepel Autó, Dunakeszi, Nagykőrös, Vác, Veresegyház. A négy művelő­dési ház pedig: Abony, Gyöm- TÖ, Solymár és Százhalombat­ta. Esztendővel ezelőtt a ver­seny félidejéről már beszámol­tunk olvasóinknak. Történt-e változás azóta? Mire jutott az említett tíz művelődési intéz­mény az eltelt két esztendő alatt? A hivatalos eredményhirde­tésre még várni kell, így vala­mennyi kérdésre válaszolni ez­úttal még nem tudunk. Arra azonban igen, hogy mire ju­tott a tíz művelődési intéz­mény a verseny két esztende­je alatt s tanulságként ez a legfontosabb. Oklevél a SZOT-lól A Csepel Autógyár művelő­dési központja a tízezer mun­kást foglalkoztató gyár kultu­rális centrumának épült. Mivel azonban a ráckevei járásnak ez az egyetlen művelődési köz­pontja, természetszerű, hogy az intézmény ennél sokkal többet vállalt magára s ható­körét tizenkét községre ter­jesztette ki. A művelődési központ leg­fontosabb feladatának a kü­lönböző társadalmi rétegek, el­sősorban a fiatalok, a nők és a szocialista brigádok nevelését tűzte ki céljául. Emellett nagy gonddal igyekeztek az üzem dolgozóinak és a környező köz­ségek lakosságának művelődé­sit szórakoztatását és pihente­tésé* Programjaik az önművelés fejlesztését, az általános, valamint a szakmai — elsősorban műszaki és köz- gazdasági — ismeretek növelé­sét tették lehetővé. Jól igazod­tak az itt dolgozó népművelők a feladatokhoz és igényekhez. Bizonyság rá, hogy az autó­ipar profiljának változásával szinte egy időben az új köve­telményeknek megfelelően alakították át a munkásaka­démia közgazdasági, illetve művezetői tagozatának tema­tikáját. A kiváló cím megtartásáért folyó verseny két esztendeje több, jelentős eredményt ho­zott. Műszaki klubot alakítot­tak. Az ifjúsági klub elnyerte a kiváló címet. Nyelvi labora­tórium létesült, amelynek kor­szerűsége és felszereltsége ve­tekszik a budapesti — közis­merten jó hírű — Radnóti Miklós gimnáziuméval. Két esztendő alatt ötszázzal gyarapodott a könyvtár olva­sóinak száma. Ez annak kö­szönhető, hogy a művelődési központ könyvtára szerződést kötött a gyár szocialista bri­gádjaival. A háromezernégy­száz olvasó közül ma már több, mint ezerszáz valame­lyik szocialista brigád tagja. Csak az elmúlt esztendőben kilencvennégyezer kötetnyi könyvet kölcsönöztek. A szov­jet könyvek népszerűsítéséért pedig elnyerték a SZOT okle­velét. A művelődési központban ma már harmincnyolc tartós művelődési közösség — művé­szeti együttes, szakkör, klub, tanfolyam — működik. Meg­kezdte — a többi között — munkáját a nők politikai aka­démiája is. A művelődési központ fenn­tartói is jól vizsgáztak az el­múlt két esztendőben. A gyár szakszervezeti bizottsága száz­ezer, a vasasszakszervezet kétszázharmincezer, a Szak- szervezetek megyei Tanácsa pedig negyvenezer forintot biztosított az épület felújítá­sára, korszerűsítésére­Az otthonos környezet, a mind tartalmasabb munka eredményeképpen 11972-ben százhatvanezer, 1973-ban pe­dig már kétszázezer látogatója volt a Csepel Autógyár mű­velődési központjának. Egyedülálló kísérlet A bagi Dózsa György műve­lődési központ, amely már szintén birtokosa a kiváló cím­nek, elsősorban országosan egyedülálló kísérlet bevetésé­vel kívánta megőrizni az el­múlt két esztendőben a meg­szerzett kiváló minősítést. A lényeg: az oktatási és közmű­velődési intézmények munká­jának koordinálása. A gyakor­latban ez azt jelenti, hogy az iskola kulturális életének szer­vezője és lebonyolítója maga a művelődési központ. A kezdeményezés célja nem elsősorban az, hogy az iskola kulturális életének átvállalá­sával könnyítsék a pedagógu­sok munkáját, hanem az, hogy már iskolás korban bevonják a gyermekeket a művelődési központ munkájába, megsze­rettessék velük az önművelést, amelyet aztán felnőttként sem hagynak abba. A kezdeményezés — az el­múlt másfél év alatt — bevál­totta a hozzá fűzött reménye­ket: nemcsak az iskolai szak­körök munkája vált sokszí­nűbbé, színvonalasabbá, a gye­rekek is szívesebben és aktí­vabban vesznek részt ezeken a foglalkozásokon. Az ered mény: amíg 1971-ben — a ver­seny kezdete előtt — tizen­négy tartós művelődési közös ség működött a művelődési központban, a számuk ma már huszonnégy. Az elmondottak arra enged­nek következtetni, hogy mind a Cseoel Autó, mind a bagi Dózsa György művelődési köz­pont nemcsak külsőségekben, hanem tartalmi munkában is nagyot fejlődött az elmúlt két esztendőben. Prukner Pál Modern könyvtár Tizenöt év, 250 kötet Jubileumhoz érkezett az Európa Kiadó modern könyv­tár sorozata: a világhírű görög költő, Jannisz Ritszosz. „Mé- losz pusztulása” című elbeszé­lő költemény kötete 250. az 1958 óta megjelent művek so­rában. A másfél évtizedes múltra visszatekintő sorozat jogos és egyre növekvő igé­nyeknek tett eleget, kiadása révén számottevően növeke­dett az élő világirodalom leg­újabb alkotásai iránt érdek­lődő olvasók száma. A tetsze­tős, puha fedelű, elbeszélés-, regény-, illetve-színműkötetek napjainkig szinte minden szá­mottevő írót bemutattak már legalább egy művével; segy- egy kiadvánnyal már vala­mennyi jelentős irodalmi irányzat ismertetése is teret kapott. A modern könyvtár felada­tának tekinti egy-egy zártabb nyelvterület iodalmának, vagy egy-egy írójának a bemutatá­sát. Az utóbbi években mind több példát találhat a figyel­mes szemlélő erre a törekvés­re: kis népek novellairodalmát bemutató antológiáik jelentek meg; a litván, a szlovén, az észt, a finn és moldován elbe­szélők munkáiból adott ízelí­tőt egy-egy kötet. Ezerkilencszázhetvenegy mérföldkő volt a sorozat életé­ben, két új alsorozattal is gaz­dagodott a modern könyvtár: a prózai műveket jelölő P, a drámai alkotásokat jelölő D, a verseket jelölő V és a tanul­mányokat jelölő T mellé fel­sorakozott a, amely a mai problémákat, általában a még nyitott kérdéseket jelképezi, és az A betű ahová az aktuá­lis művek soroltatnak. A soron következő kiadvá­nyok teljes listája helyett csak néhány sokait ígérő ne­vet és címet idézhetünk. Rö­videsen megjelenik Hans Magnus Enzensberger A ha­vannai kihallgatás című doku­mentumdrámája, Claude-Roy Napfény a földön és John Kenneth Galbraith Győzelem című regénye, s egy mai bol­gár elbeszéléseiket bemutató kötet Még egyszer a delfinek­ről címmel, valamint a szov­jet irodalom sajátos műfajá­ból, az Ocserekből készül egy antológia­Az orosz szakos tanárok továbbképzésének fóruma Nyelvi laboratórium nyilf a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Munkában a nyelvi laboratórium. Valkó Tibor (elvétele Két jubileumra emlékezik az idén a magyarországi orosz nyelvoktatás. A pesti egyetemen 125 esztendővel ez­előtt, 1849-ben hirdettek — hazánkban először — orosz órákat, s 25 éve, 1949-ben ve­zették be az általános és kö­zépiskolákban az orosz nyelv kötelező oktatását. A jubileumi évben újabb jelentős fórummal-mű- hellyel gazdagodott ha­zánkban az orosz nyelv ta­nítása: tegnap Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ban nyelvi laboratórium nyílt Az ünnepi alkalomból délelőtt tegnao sajtótájékoztatót tar­tottak a nem egészen két hó­napja átadott épületben és bemutatták az újságíróknak a magyar BEAG gyár által ké­szített, egyszerre 30 tanulónak helyet adó laboratórium mo­dem berendezéseit. A tájékoztatón Bodnár Vla­dimir, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgató- helyettese — ismertetve a Szovjetunión kívüli orosz nyelvoktatás helyzetét — egye­bek közt elmondotta, hogy je­lenleg alap- és középfokon 36, felsőfokon 72 országban tanít­ják Puskin, Tolsztoj, Csehov, Gorkij és Solohov nyelvét. Az úi nyelvi laboratórium feladata, hogy hozzájáruljon — követve ennek a világszer­te tapasztalható fejlődésnek a lendületét — a magyaroszági orosz nyelvoktatás színvonalá­nak fejlesztéséhez. Az első évben az orosz szakos tanárok továbbkép­zésének szolgálatában áll a laboratórium, azzal a céllal, hogy elsősorban módszertani útmutatásokat nyújtson. A későbbi eszten­dőkben kiterjesztik, kiszélesí­tik a munkát. Felszólalt a sajtótájékozta­tón Suara Róbert, a Marx Károly közgazdaságtudományi egyetem tanára, az orosz nyel­vet tanító tanárok nemzetközi szövetsége végrehajtó bizott­ságának tagja, a magyarorszá gl szövetség elnöke, aki a 25. évforduló jelentőségét méltat­ta. A. V. Kudrjasov, a labora­tórium vezetője — részletesen ismertette az új továbbképzési központ munkáját — elmon­dotta: a nyelvoktatók számára hetenként kétszer csoportos foglalkozásokat tartanak, egyéni konzultációkra pedig — vasárnap, hétfő és kedd ki­vételével — naponta délelőtt 9-től délután 5-ig kerül sor. Kedden — annak az alapelv­nek megfelelően, hogy a laboratórium nem kor­látozza munkáját a fővá­ros területére — vidéki tanároké a tovább­képzési központ. Elsősorban azokból a városokból szervez­nek konzultációkat, ahol orosz szakos tanárképzés fo­lyik. A nyelvi továbbképzés se­gítésére ezenkívül sokféle módszert dolgoztak ki. Már létrehozták — tanárok és diá­kok számára — az „orosz nyelv klubját”, és rendszere­sen tartanak majd országis­mertetőt és irodalmi alkotá­sokat bemutató filmvetítése­ket. HETI FI LM JEGYZET Egy kis hely a nap alatt Jelenet az Egy Eis hely a nap alatt című filmhöl. Magam is nemegyszer leír­tam már: filmművészetünkből hiányoznak, vagy csak nem megfelelő arányban vannak jelen bizonyos témák, témakö­rök, elsősorban a mai magyar valóság némely fontos élet­szférája. Többek között az úgynevezett munkástémákra értettem — értettük — ezt a hiányt. Persze, a megjelölés, a „munkástéma” kifejezés eset­leg félrevezető lehet, sőt, egye­sekben rosszízű, sematikus emlékeket is ébreszthet. No, de Kát arról szó sincs, hogy ezt a témaköri megjelölést bárki is egy letűnt, torzult művelődéspolitikai igény sze­rint értelmezze. Egyszerűen annyit akarunk vele monda­ni, hogy szívesen látunk olyan filmalkotásokat a mozikban, amelyek a mai magyar mun­kásság életéről és gondjairól, problémáiról, a fejlődés jelen­legi szakaszának bizonyos je­lenségeiről szólnak• A műfaj és a konkrét tematikai megol­dás úgyszólván másodrendű fontosságú, hiszen vígjáték éppúgy nyújthat érdekes, el­gondolkoztató, társadalmilag érvényes képet a mai munkás­ságról, mint súlyosabb, komo­lyabb hangvételű mű. A kö­vetelmény tulajdonképpen roppant szerény: hiteles mű­veket kér a néző és a kritika is. Ám e szerény követelmény mögött a művészileg egyik leg­nehezebb feladat rejlik. Na­gyon alaposan ismernie kell annak a magyar munkásosz- tálv mai helyzetét, gondjait, és örömeit, aki vállalkozik ilyesfajta mű elkészítésére. S akkor még mindig ott a ve­szély, hogy a művészi szférá­ba emelt ábrázolás helyett csak dokumentatív alkotás születik, amolyan filmriport — amely persze egyáltalán nem lebecsülendő műfaj, de nem azonos a művészi ábrázolással, s nem is helyettesítheti azt. Az utóbbi hónapokban látott, eb­be a témakörbe sorolható film­jeinknél, mintha éppen az utóbbival lenne baj. Ha emlé­kezünk Palásthy György Egy srác fehér lovon című filmjé­re, vagy a Gyarmathy Lívia rendezte Álljon meg a menet­re, arra is emlékezünk, hogy mindk ttőben sok találó, ér­vényes megfigyelés, sok való­di probléma iránti érzékeny­ség, alaposnak nevezhető tárgyismeret és szakmailag is jeles felkészültség nyilatko­zott meg. De mind a kettőből hiányzott az anyag, a téma igazán gondos, precíz, a leg­utolsó beállításig logikusan felépített művé szervezése. Mindezt nem emlegetném fel úira, ha Szász Péter új alkotása, az Egy kis hely a nap alatt, nem esne ugyan­ezekbe a hibákba. Mert itt is igen jó, remek lehetőségeket kínáló alapötlet van: egy szor­galmas, mindenkihez jo, min­dent vállaló vidéki funkcio­nárius kalandjai a fővárosban szabad szombaton, amikor sem­mit se lehet elintézni, mert sen­kit sem lehet bent találni- Az alapötlet kitűnően kibóvítheto olyan mellékszálakkal, ame­lyen együttesen egy szatirikus vonásoktól sem mentes vígjá­tékká formálódnak mai éle­tünk néhány fontos kérdéséről. Szász Péter — aki maga ír­ta és rendezte ezt a filmet — jó irányban indul el- De az­tán beletéved saját — mi ta­gadás, többnyire igen mulat­ságos — ötleteinek útvesztő­jébe, s a koncepció annyira felhígul, annyi mindenről esik szó, annyi mindenbe kap be­le, s annyi mindent hagy fél­be megoldatlanul, végiggon­dolatlanul, hogy a végén a film önmaga ellen fordul, s a sok ötlet között elvész maga az alapötlet. Mozaikokat kapunk, s ezek a mozaikok 'önmaguk­ban valódik is. De nem áll össze belőlük a művészi igaz­ság, és itt van a baj. Szertelen ez a film, és nem jó értelemben az. A művészi alkotás eleve feltételez egyfaj­ta igen szigorú elrendező, szerkesztő, ha úgy tetszik: a valóság ezer meg ezer jelensé­ge közül válogató, kiemelő, hagsúlyozó vagy az adott té­ma szempontjából másodren­dűt elhagyó munkát. Ügy tű­nik, Szász Péter ezt nem elég­gé körültekintően végezte el, S így hiába érint a filmben egész seregnyi izgalmas témát, a fényes szelek nemzedéké­nek máig ható lendületű lel­kességétől a mai fiatalok té­tova „forradalmi feladat” ke­resgéléséig, a sporterkölcsök­től a család válságáig, a kul­turális igények bizonytalan­ságától a velük való kufárko- dásig, a könnyűvérű, külföl­diekre utazó nócskék életétől a zsebtolvajokig, ésatöbbi, és- atöbbi, ezek résztémák, ahe­lyett, hogy felerősítenék az alapgondolatot, inkább gyen­gítik. Nemrég egy másik új ma­gyar film, A szerelem határai kapcsán kellett megjegyezni, hogy a részigazságok puszta számtani összeadásából nem jön létre a művészetben a nagy és teljes igazság. Ez saj­nos, az Egy kis hely á nap alattra is áll. A feltétlenül jó­szándékú és jő kiindulási pon­tú. helyenként önmaga legjobb szintjére emelkedő filmről azért kell ilyen részletesen be­szélni. mert a benne rejlő le­hetőségekkel nem él eléggé, vagy elég jól, és ez — bár­mely művészetben — súlyos fogvatékosság. A tehetség — és Szász Péter tehetséges film­rendező — nem lehet felületes és igénytelen önmagával szem­ben. A rendőrség megköszöni Ugye emlékeznek még egy nagyszerű olasz filmre, amely­nek címe: Egy rendőrfelügye­lő vallomása az államügyész­nek volt? Ma is fut a film­színházakban, s így igen jó összehasonlítási alkalmat kí­nál az új olasz—NSZK bűn­ügyi filmhez, Stefano Vanzina — sok forgatókönyvéből Steno néven ismerjük — munkájá­hoz. Itt is arról van szó, hogy egy zavaros bűnügyben nyo­mozni kezd egy rendőrtiszt, bi- zonvi Bertone felügyelő, és amikor olyan szálakra buk­kan, amelyek nem kívánatos fényt derítenének a legfelsőbb körök, a bűnözők és a- rendőr­ség összefonódottságára, ezek az erők — vagy az o szolgála­tukban állók — egyszerűen el­teszik láb alól a kellemetlenné vált felügyelőt. A film az em­lített másik, kiváló alkotás mellett némiképp utánérzés nek hat, de a mondanivalóji így is figyelemreméltó. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents