Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-23 / 18. szám

PEST megyei 'i&Cfoiap 1974. JANUÁR 23., SZERDA Kitüntetések A Népiköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Dömötör Teklá­nak, az irodalomtudományok doktorának, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem tan­székvezető tanárának ered­ményes munkássága elisme­réséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Polinszky Károly műve­lődésügyi miniszterhelyettes adta'át. Az Elnöki Tanács 65. szüle­tésnapja alkalmából, művé­szeti munkásságának elisme­réseként ugyancsak a Munka Érdemrend arany fokozatá­val tüntette ki Tóvári Tóth István Munkácsy-díjas festő­művészt. A kitüntetést Győ­rött, a megyei tanács székhá­zában Lombos Ferenc, a me­gyei tanács elnöke adta át a művésznek. Szocialista brigádok pályázata » Nagy sikerrel zárult az Ál­lami Könyvterjesztő Vállalat „Szocialista brigádok könyv­tára” című pályázata, ame­lyet a magyar könyvnyom­tatás és könyvkiadás 500. év­fordulójának tiszteletére hir­dettek gyárak, üzemek, intéz­mények szocialista brigádjai részére. A pályázók feladata 150— 200 kötetes kiskönyvtár ösz- szeállítása volt, amely hűen tükrözi a brigád tagjainak ér­deklődését, tájékozottságát, könyvszeretetét. Közelebb ke­rült egymáshoz a munkásság és a könyv — erről tanúskod­nak a beküldött pályamű­vek, megannyi tanújelének a munkásosztály kultúra iránti fogékonyságának, művelődé­si vágyának. A Szocialista Brigádok Könyvtára című pályázat nyertese a Szombathelyi Ci­pőgyár költséggazdálkodási ifjúsági Lenin szocialista bri­gádja lett; a második díjat a Budapesti Vegyipari Gép­gyár forgalmi könyvelés As- cota szocialista brigádja; a harmadik díjat a Tatabányai Központi Műhely A. Ny. Tu- poljev szocialista brigádja nyerte el, s több brigád ré­szesült könyvjutalomban. Fővárosi színházi esték NEVTELEN LE VELEK Némely tudnivaló a névte. len levelekről: ezzel a címmel mutatta be Illés Endre, a Ma­dách Színház legfrissebb új­donságának szerzője új darab­ját, a Névtelen leveleket a PM, a Pesti Műsor olvasóinak. A bemutatásnak ez a tanul­mányszerű címe nem egészen véletlen: maga a dráma is ér- tekeziésamlókeket hordoz. Az előjáték, vagy ahogyan a szer­ző nevezi, álomjáték, például valójában nem más, mint dra­matizált esszé, amelyben arról esik néhány szó, milyen szere­pet játszottak a névtelen leve­lek hajdanán, a történelemben, a velencei köztársaságban, vagy éppen nálunk, Haynau vérengzései idején és 1944-ben, a német fasiszta megszállás után. Ez a tanuknányjelleg az egész darabon végigvonul. De szerencsére, nem uralkodik el rajta. Az író nem savanyú okoskodásokat bonyolít, ha­nem ügyesen és rutinosan egyensúlyban tartja a cselek­mény életanyagat és a vele együtt kibontott értekezést. Az egyensúly soha, egy pil­lanatra sem bomlik fel, élet és tanulmány olyan ügyes ada­gokban jut a nézőkhöz, hogy egy percig'sem unatkozhatunk. Az író nagyon jól érzi, hány tabletta tanulmányt adhat a nézőinek, s ha teljes az adag, azonnal jön a váltás, az élet, a valóság, a maga gyötrelmei­vel, konfliktusaival, egy kis szerelemmel, féltékenységgel, egy kis barátsággal, tévedés­sel, félrelépéssel. Napjainkban teljesen bi­zonytalan már, hogy mit is nevezhetünk tulajdonképpen drámának. Nemcsak a' nagy formák bomlottak fel, vannak olyan világhírű művek — az osztrák Handke szószínháza például —, amelyekben szerep­lő már nem is lép a színpadra- A nézők csak a hangjukat hallják, de — s ez is jellemző a korra — a szöveget már nem értáík. Naiv dolog lenne ezek után azt kérdezni, „iga­zi”, „valódi” dráma-e Illés Endre új munkája, amely min­den értekezéseredete ellenére szoros és mély kapcsolatban áll a dramaturgia hagyományai­val. Inkább azt kérdezhetnénk, s ez vág is a darab tanul­mányjellegéhez, hogy nem vérszegény-e kissé mindaz a tudnivaló, amit a játék a név­telen levelek ügyében közöl? Ii Ihlíifll van, hogy a név­telen levél rossz dolog, pusz­tító méreg; ezt régóta tudjuk. Az sem vitatható, hogy a tör­ténelemben általában akkor szaporodtak el a névtelen be­jelentések, amikor valami új — akár rossz, akár jó — kez­dődött a világban. De miért kapnak ma névte­len leveleket a munkahelyi ve­zetők? Miént kap a darab fő­hőse, Adám, a számítás- psziohoiógiad intézet új igaz­gatója? A dráma ezekre a kér­désekre bizonytalan feleleteket ad. Pedig valahol itt kellett volna keresni és vizsgálni a névtelen levelek társadalmi problematikáját. Ilyen bejelentéseket ugyanis a munkahelyi vezetők azért és akkor kapnak, ha bizonytalan az emberek megítélésének ér­tékrendje, ha a munkahelyen a minősítésekben nem kizáró­lag a munka, a produktum számít. A névtelen levelek írói ezt a helyzetet használják ki. Ilyenkor ugyanis jelentő­sége lehet annak is, hogy va­laki munka után, mondjuk milyen nadrágban jár, sárgá­ban vagy kékben. S valóban: ilyenkor az efféle közlések megzavarhatják a munkahely nyugalmát- Felkavarodik a légkör Illés drámájában is. Ádám, a kezdő igazgató, nem tudja, mit csináljon a bejelen­tésekkel. Pedig egészen vilá­gos lenne a dolga: ügyelnie sem kellene a közlésekre. Biz­tos mércéje van ugyanis az emberek megítéléséhez: o munka, a produktum. Ehhez képest teljesen érdektelen, hogy a dolgozó kék vagy sárga nadrágban jár-e. A munkának ugyanis különös természete van. Intenzitásának, produk­tivitásának * csökkenésével azonnal jelzi az ember életé­nek minden lényeges zavarát. A vezetőnek erre kell ügyel­nie, nem a névtelen bejelenté­sekre. A névtelen levelek dolgá­ban ma nálunk nagyjában­GABOR ANDOR: SZEGÉNYKE Holnap, Január 34-én lesz születésének kilencvenedik év­fordulója. Gábor Andor életműve hat ma is. Érdekes egyé­niség, aki a legpolgáribb műfajoktól: az operett- s kuplé- dalszövegekitől és a kabarétréfáktól jutott el a legharcosabb, következetesen marxista hírlapi publicisztikáig. 1919-ben lelkesen csatlakozik a Tanácsköztársasághoz, ab­ban szerepet vállal, megdöntése után Bécsbe emigrál. Ekkor már tudatos kommunista író, Bécsi levelek címmel kötetben is összegyűjtött, a Bécsi Magyar Újságban, s az ugyancsak bécsi Proletárban megjelent, Horthyt és rendszerét maró sza­tírával, mégis félelmetes realizmussal ábrázoló cikkeket pro­dukált. Becsből Berlinbe, Hitler hatalomra jutása után pedig Moszkvába emigrált, ahol a magyar irodalmi emigráció lap­ját, az Üj Hangot szerkesztette. 1945-ben, ahogy véget ér a háború, hazatér, s a felszabadulás utáni első szatirikus , heti­lapunk, a Ludas Matyi főszerkesztője lett. Halála évében, 1953-ban tűntetik ki Kossuth-díjjal. (Alábbi írását az évforduló alkalmából közöljük.) A bundás-cilinderes úr ide­gesen járkált fel és alá az utca sarkán. Ezt lát­tam már messziről. Mikor én is odaértem, hirtelen mellém lépett, és megszólított: — Uram, a legkisebb kö- nyöradományt is. . . Csodálkozva néztem rá, ámbár az az alapelvem, hogy aki kér, annak adni kell. ö megértette csodálkozásomat, és így folytatta: — Háztulajdonos vagyok, pesti háztulajdonos. . . A szívem összefacsarodott, megszorítottam a kezét. Könny szökött a szemembe, mikor tovább mondta: — Tizenkét házam van. Mind négyemeletes. . . — Rémes! — mondtam én. — Tizenkét házban három­százhatvan lakó! Csupa nagy lakás, csupa nagy lakás! — Iszonyú! És nem fizetnek, ugye, egy krajcárt se fizet­nek? — Ügy van- Ketten egy kraj­cárt se fizetnek. De egy sár­garéz krajcárt se! — Ketten? — Igen. Ketten. Nagyon meg voltam törve. Megcsókoltam a háztulajdonos jobb arcát. — Köszönöm — mondta ő —, köszönöm, a részvét szép. Azonfelül három lakásom üre­sen áll. — Üresen? Óriási! És megcsókoltam a háztu­lajdonos bal arcát. — Köszönöm — mondta ő —, köszönöm, a részvét bal­ról is szép. Azonfelül az egyik házmesterem fizetését is fel kellett emelnem. . . — Sokkal ugyebár? — Nagyon sokkal. Havon­ként három forinttal. Mert azt mondja, hosrv most az embe­rek otthon ülnek éjszaka, nincs kaoupénz-jövedelem. Nekem kellett pótolnom. — Havonként három forint­tal? — Annyival — mondta ő, és belemeredt az éjszakába­— Mi lesz velem? Mi lesz velem0 — sóhajtotta. — És a családjával, nem­de? — Nem. Családom nincs. Aecdeeénv var»vök. Ha csalá­dom volna, régen ki kellett volna irtanom. A legszűkösebb megélhetésre sem futja. Hiá­ba minden. Nem futja. Lesújtottan álltam előtte. Vannak bánatok, amikre nincs se balzsam, se ír, se vigasz. Vörösmarty megírhatta a Kis gyermek halálára című elégiá­ját, én éreztem, hogy hiába írnék akármit, a földretapo- sottat nem tudnám felemel­ni. . . — Jóember. . . — mondot­tam —, jóember- . . hát mégis mi a szándéka? — Nem tudom — válaszol­ta tompán,. — Talán eladom a járadékaimat. . . — Ne! Azt ne! — kiáltot­tam ijedten. — Hiszen most aligha kapna értük valamit. — Aligha! — dadogta az ár­va. — Ha négymillió koronát adnak érte, akkor sok. De le­het, hogy még azt se kapom meg. — Egyebe nincs? — Nincs. Egy birtokom, ami van Zala megyében. . . egy cukorgyáram Pozsonyban. . . egy gőzfűrészem Szlavóniá­ban- . . egy gabonatáram Bá­nátban. . . úgy állok, mint az újjam, mint a meztelen űj- jam! És mutatta az ujjált. Csak­ugyan: a nagy gyémántgyűrű­kön semmi ruha nem volt. Felvittem magamhoz az élet e kivert kutyáját. Leültettem az asztal mellé, kenyeret ad­tam neki, friss és jóízű ke­nyeret. Mohón evett, nagy falatokat nyelt. Szerettem volna a nyakába borulni tönkrement embertár­samnak. — Istenem — sóhajtott ő evés közben. — Hat hónapja nem ettem kenyeret! A sírás most már az én tor­komon szorongott: — Hát, mit evett, szegény, szegény barátom? — Csak zsemlét! — mondta, és a hangja elcsuklott a zoko- gástóL (1918) egészében ez a közfelfogás. Il­lés drámája — s ez a legna­gyobb hibája — egy korábbi állapotot tükröz, azt az idősza­kot, amikor a közvélemény még jóval bizonytalanabb volt a névtelen leveleik megítélésé­ben. Ezért egy kissé érdekte­len a dráma: nyitott kapukat dönget­A Madách Színház előadá­sát Lengyel György láthatólag azzal a helyes igyekezettel rendezte, hogy a darab élet anyagát, életszerűségét hang­súlyozza. En nek megf elelően ez a törekvés hatotta át a szerep­lők játékát is. Huszti Péter vívódó, igazságkereső igazga tóját, Mensáros László tudálé­kosan fontoskodó vénemberét és Bálázsovits Lajos konok fiatalját emelhetjük ki ez egé­széiben tisztes munkát nyújtó együttesből. ökrös László Olvasás — szájról A szájról olvasást gyakorolják kisdiákjai. a nagyothallók váci intézetének Kiterjesztik a kisalagi kísérletet Gyömrö és Szigethalom a két új színhely Mint már jelentettük, a Ha­zafias Népfront Pest megyei Bizottságának kulturális bi­zottsága tavaly ’ júniusban nagyszabású vizsgálatot indí­tott az agglomerációs övezet kulturális helyzetének pontos feltérképezésére. Fél eszten­deig tartó munka után a vizs­gálat novemberben összefog­laló jelentéssel befejeződött. A bizottság jelentése egyebek közt javaslatot dolgozott ki az agglomerációs övezet kulturális gondjainak eny­hítésére, a legjobb népművelési mód­szerek kialakítására, A ■ ter­vet, amelyet azóta megyeszer- te „kisalagi kísérletként” em­legetnek, elfogadta a kulturá­lis bizottság. Sőt, nemcsak elfogadta, ki is terjesztette. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának ja­vaslatára, a népfront kulturá­lis bizottsága elhatározta, hogy a kísérletet az agglome­rációs övezet másik két „for­ró” falujára, Gyömrőre és Szigethalomra is kiterjeszti. A kulturális bizottság vezetői már meg is kezdték ennek a munkának az előkészítését. Tárgyaltaik a két község veze­tőivel. előzetes terveiket dol­goztak ki. Többek között pél­dául megállapodtak abban, hogy Gyomron a bejáró dol­gozók számára az állomáson könyvtárt nyitnak, Sziigethalmon pedig szorosab­bá, szervezettebbé teszik a Csepel Autógyár és a község kapcsolatait. A terveket a községekben is megtárgyalják, kibővítik, s ja­nuár 31-én megyei ankéton be­szélik meg az agglomerációs övezet 44 községének nép- frontvezetőivel és 10 község tanácselnökével. Ezen a nagy fontosságú tanácskozáson ke­rül először a nyilvánosság elé a három faluban három esz­tendőre tervezett kulturális kísérlet terve, az első össze­hangolt támadás terve az agg­lomeráció kulturális viszo­nyainak megváltoztatására. A megyei ankét után a tervekről községi fóru­mokon is beszámolnak a három község, Gyömrő, Kis- alag és Szigethalom vezetői, majd március elején a megyei tanács és a népfront megyei elnöksége együttes ülésen vi­tatja meg és véglegesíti a ter­veket Ezután megkezdődik a nagy akció, az új népművelési ter­vek megvalósításának izgal­mas, tapasztalatokban bővel­kedő három esztendeje. * Állatbarátoknak Az állatbarátok napról nap­ra növekvő táborának két könyvvel kedveskedik a Na­tura. Manfred Koch-Koster- litz: Négyszáz tanács kutya­kedvelőknek című könyve má­sodik kiadásban jelent meg. A kezdők számára alapvető ez a könyv, nemcsak a kutya ter­mészetére, nevelésének, tartá­sának szükségleteire, kiképzé­sének és tenyésztésének leg­célszerűbb módozataira vonat­kozik a 400 tanács, hanem ar­ra is választ ad, hogy ki-ki a körülményeihez képest, milyen fajtát válasszon, mit kell és mit szabad elvárnia a környe­zetébe kerülő kis állattól. A könyv megismerteti az olvasói; az állattartás nehézségeivel, kötelezettségeivel és gondjai­val, nem titkolva, hogy a ku­tyatartás öröme áldozattal is jár. Interjú állatokkal a címe a második Natúra-kiadványnak. Humor, az élővilág szeretete keveredik ebben a könyvben a legrokonszenvesebb ismeret- terjesztéssel­A nagymarosi indíték Dobrovits Ferenc kiállítása Ma, szerdán délután fél 6-kor ünnepélyesen nyílik meg Budapesten, a Stúdió Galériában (Bajcsy-Zsilinszky út .52.) Dobrovits Ferenc festőművész kiállítása. DOBROVITS FERENC kemény munkával készülődik arra, hogy egyre meredekebb ma­gaslatok irányába törhessen szívós következe­tességgel. A festői igazság megközelítésének sajátos nyomvonalán Nagymaros segíti me­rész céljainak elérésében. Fejlődése nem gyors, de folyamatos. Ma még erőfeszítései a nagyobbak, holnap már az eredményei. Elő­ször 1972-ben mutatkozott be a ferencvárosi pincetárlaton, ahol az anyaságeszme érintése mellett nagymarosi utcarészleteket, Téli Du- nakanyar-t vonultatott fel szilárd vonalveze­téssel. Ekkor jegyezte meg kritikusa, hogy „a táj erővonalaiban önmagáról töpreng, önma­gát keresi”. * Azóta nemcsak rajzzal, egyre inkább szín­nel is fogalmaz, ez jelenti előrehaladásának újabb állomását Világa nem változott lénye­gesen, de a megoldásai elmélyültek. Most is téli tájat, öreg fát, madaras csendéletet anali­zál, de úgy, hogy a forma és szerkezet mellett a szín is főszerephez jut a piros központozás és a szürke háttér révén. Hétköznapjaink emberi szertartásait kutatja a Virágárus és a Kenyérszegő meghitt alakjaiban, s az álta­lunk teremtett ünnep állandósult áramlása hatja át a Mese és a Köszöntő asszonyban testesült figuráját. NÖVEKEDETT ÖNÁLLÓSÁGA. Csöndes örvényléssel idézi a nagymarosi Duna-partot, megáll és képpé alakítja a Narancsvirágok sárga özönlését, felbontja az Alkony színek­ben pompázó felhőzetét, mely színes szőnyeg­ként borul a bámuló földre, s a Kert végén i6 a formák boldogító nyüzsgését találja. Szerkesztő erejének biztonsága és gyarapo-. dása leginkább a Zöld fejes csendélet-ben fi­gyelhető meg, ahol a szobros archoz növények tömődnek évszakot és magatartást jelölvi Témái visszatérnek, de a kivitelezés szenvc délyesebb hőfokú, a tisztes leírásokat egyr inkább látomásos indulat váltja fel, s ez a a pont, ahol művészete tovább épülhet kér zelőerejének sodró áramlataiban. Mindehhe hamarosan csatlakozni fog a csoportábrázols növekvő rajzi biztonsága, a problémafelvete sek kudarcokat is vállaló bátorsága, mely ro konszenvesen tiszta és egyéni hangvételét dú sítva őrzi és röpíti művészetének egyre ma gasabb régióiba. AZ ÉLETMŰ további szakaszának erről jellegéről minden bizonnyal már a követke ző, Nagymaroson is bemutatott kiállítása kap csán számolhatunk be. Losonci Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents