Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-16 / 12. szám

1974. JANUAR 16.. SZERDA ‘xJCírlap 5 A dabasi példa Tanács és tsz együttműködése KGST-sorozat A KGST egységes számítógéprendszerében a Videoton kezdte meg a kis számítógépek sorozatgyártását. Ellenőrzik az R 10-est. Változatok — víztémában Régebben a mezőgazdasági szövetkezet évről évre beszá­molt a tevékenysége ellenőr­zésével megbízott községi ta­nácsnak is. E beszámoltatási kötelezettség megszűnt, ter­mészetesen nincsen akadálya, hogy a termelőszövetkezet ön­ként tájékoztassa munkájáról a tanácsot. Ezzel a lehetőség­gel élt legutóbb az egyik dá-' basi termelőszövetkezet, a Szikra, és a nagyközségi ta­nács végrehajtó bizottságával még a zárszámadás elkészülte előtt ismertette a tavalyi vár­ható eredményeket, valamint a IV. ötéves terv részarányos teljesítését. Közös otthonuk fejlesztésére A beszámolóból kiderült, hogy a tanács és a tsz a köz érdekében segíti, támogatja egymást. A nagyközségi ta­nács, valahányszor, akár gép- vásárlási vagy más nehézség ügyében szüksége van rá a ’ tsz-nek, erkölcsi tekintélyével mindig kiáll a Szikra mellett. A tsz és tagjai viszont a tő­lük telhető módon segítik a tanácsot közös otthonuk, Da_ bas fejlesztésében. Negyedmillió forintnál töb­bet tesz ki a Szikra hozzájá­rulása a községfejlesztési alap­hoz. Ezenfelül rendszeresen támogatja anyagilag a nagy­község kulturális és tömeg- szervezeteit. így például a gimnáziumot, a II. kerületi ál­talános iskolát, a járási könyv­tárat, a KISZ-t, az MHSZ-t, a Vöröskeresztet, a járási sport­kört és a II. kerületi művelő­dési ház fenntartásához idén további 25 ezer forinttal kí­ván hozzájárulni. Tavaly száz családi ház­hely kialakítását azzal köny- nyítette meg a Szikra hogy térítésmentesen átengedett er­re a célra 30 katasztrális hold területet. A járási rendőrka­pitányság volt épülete előtti teret társadalmi munkában parkosította, a III. kerületi óvoda építéséhez a teljes épí­tési anyaggal, a tervezési munkák elvégzésével, fuvar­ral járult hozzá, és részt vál­lalt a község fejlesztését cél­zó egyéb társadalmi munkák­ban is. Jelentős kedvezmények Megjegyzendő, hogy a má­sik nagy dabasi közös gazda­ság, a Fehér Akác Tsz kap­csolata hasonlóan példaszerű a tanáccsal. Ezúttal azonban a Szikra tájékoztatását tár­gyalta a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága, így hát annak részleteit ismertetjük, hogy ismételten rámutathas­sunk a gazdasági szervek és a tanácsok együttműködésének fontosságára. Beszámolójában a tsz em­lítést tett a tagjainak és al­kalmazottainak nyújtott kü­lönböző kedvezményekről is. Tavaly megoldotta a vezető­ség a tagok üzemi ebédelteté­sét, a tsz ebédenként hat fo­rinttal járul ahhoz hozzá. A kisgyermekes anyáknak rö_ videbb a munkaideje, de munkakedvezményben része­sülnek és hosszabb szabad­ságidőt biztosítanak a tovább tanuló tagoknak, alkalmazot­taknak is. Jó gazdák Komolyan veszik a tsz-ben a szövetkezeti demokráciát. Minden lényeges probléma a vezetőségi ülés elé kerül, és tavaly a vezetőség 153 érde­mi döntést hozott. A tsz KISZ-szervezete kiérdemelte a KISZ központi bizottsága el­ismerését, nőbizottsága szin­tén figyelemre méltó munkás­ságot fejt ki. A járás terüle­tén a véradásban a Szikra tagjai vezetnek, elnyerték az első díjat. Tizennyolc brigád­ban 237 dolgozó verseng a szo­cialista címért. A tagoknak nyújtott szociá­lis juttátásokat és a község fejlesztéséhez való hozzájáru­lást természetesen a jó gaz­dálkodási eredmények teszik lehetővé. A tsz tavalyi tervé­ben előirányzott 21 millió fo­rint bruttó szövetkezeti jöve­delem megközelítőleg 25 és fél millió lesz. A IV. ötéves terv első három évének jöve­delmezőségi előirányzatát pe­dig 1973 befejeztéia 137.6 szá­zalékkal teljesítették túl. Sz. E. Árkiegészítéssel Gazdaságos a szőlőtermelés Boripari tájékoztatót tartot­tak tegnap Kecskeméten, a Közép-magyarországi Pince- gazdaság központjában. A részvevőket Dömötör József, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója tájékoztatta a borkereskede­lem tevékenységéről, a terme­lői együttműködés lehetőségei­ről. Bejelentette, hogy az el­múlt évi borértékesítések után — árkiegészítés címén — még 44,1 millió forintot kapnak a szőlőtermelő gazdaságok. A boripar mérlege szerint ezzel a kiegészítéssel hosszú évek óta először, gazdaságos­nak értékelhető a szőlőterme­lés. Ugyanakkor, amint ez a tanácskozáson is kitűnt, a re­kordtermés váratlanul érte a kereskedelmet. A hiányos technikai felkészültsége és tá­rolótérhiánya miatt csak je­lentős — 46 millió forintos többletkiadással tudta megol­dani a feladatot. így azonban végül is szinte veszteség nél­kül. jó minőségben került hor­dóba a minden idők leggazda­gabb bortermése. Lehetőség van arra, hogy tartalékolja­nak a „szűkebb” évekre. Az 1973. évi tanulságok megfelelő alapul szolgálnak a boripar fejlesztéséhez. A kö­vetkező években bővítik a pincéket, s növelik a feldol­gozókapacitást. A boripar egvre nagyobb arányban vesz részt a szeszmentes frissítők gyártásában is. 1975-ben már százmillió palackot tölt meg szólőkivonatból készült üdí­tőkkel. Tárnok nagyközség sokat fejlődött az elmúlt években. Az úthálózat felújítása, új egészségház, óvoda- és iskola- bővítés jelentősen javította a lakosság kommunális ellátott­ságát. A nagyközség vezetői múlt év végén célul tűzték ki, hogy 1974-ben gyorsítják a község­fejlesztést, többi között a vízhálózat kiépítését. Idén e célra 1 millió 800 ezer forint áll rendelkezésükre a fejlesz­tési alapból, a vízügyi szervek támogatásából és a víztársulati tagok befizetéseiből. A napokban a nagyközségi tanács vezetői, az állandó bi­zottságok vezetői, valamint a műszaki és kommunális bizott­ság tagjai arról tanácskoztak, hogy a bár jelentős, de a ve­zetékhálózat teljes befejezésé­hez nem elegendő pénzből a nagyközség melyik részein rakják le a csöveket. A döntést némileg könnyí­tette, hogy az összesen besze­relhető hat kilométer vezeték­ből az Ófaluban és Újtelepen beépítendő 600, illetve 1200 folyóméter fővezeték révén a két településrész vízhálózata teljes egészében elkészül. A vasútállomástól Sóskút irányá­ba eső tárnokligeti részen azonban eddig még kevesen kötötték be a vizet. Ezért két variáció között kellett válasz­tani. Vagy egy nagyobb út­szakasz kap főgyűjtő csövet, vagy néhány kisebb terület rövid szakaszokat. A megbe­szélésen a második megoldást választották. A nagyközség vezetői azonban remélik, hogy a lakosság társadalmi munká­jával az előirányzottnál töb­ben juthatnak folyóvízhez. P. V. Pártnapok a megyében Januárban és februárban megyeszerte nyilvános párt­napok lesznek üzemekben, szövetkezetekben, intézmé­nyekben, községekben. A pártnapok helyét és idő­pontját tegnapi lapunkban e helyen — az 5. oldalon — kö­zöltük. Tájékoztatásul megje­gyezzük, hogy az összeállítás­ban nem szerepeltek a Vác, Cegléd, Nagykőrös városok­ban, a váci, ceglédi, monori járásban rendezendő pártna­pok, mert ezek rendjét a Pest megyei Hírlap megfelelő he­lyi kiadásaiban tüntettük föl A pakura ellen ÚJ GÉPEKET VETNEK BE A Dunaújváros—Paks kö­zötti mintegy 40 kilométer hosszú Duna-szakaszon már hat vízügyi igazgatóságnak és az Országos Vízügyi Hivatal ár- és belvízvédelmi központi szervezetének több mint ezer dolgozója munkálkodik a pa- kuraszenyeződés elhárításán. A vízben nagy csomókba der­medt pakura jelentős részét si­került eltávolítani, de jobbára csak kézierővel dolgozhatnak, s így várhatóan hetekig tart a szennyezés megszüntetése. A vízvédelmi osztagok most fo­kozottabb gépesítéssel kíván­ják meggyorsítani a munkát. A Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság a vizen úszó pakurarögök felfogására mint­egy 100 méter hosszú gerenda- és rőzsefalat készített. A Kö- zép-Dunántúl Vízügyi Igazga­tóság pedig a dunaföldvári hídnál kedden helyezte el a szennyezőanyag felfogására készített csőszerkezetű és pon­tonra szerelt dróthálós falat.------------------------------------<-------------------------------­Víz-, gáz- és fűtésszerelő, ívhegesztő, automatahegesztő, kőműves, asztalos, villanyszerelő, burkoló, lakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, műanyagpadlóburkoló, gépkocsiszerelő, autóvillamossági szerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. életévüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel FELVESZÜNK Jelentkezni léhet: a „Prosperitás' KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ lakatos, karosszérialakatos, esztergályos, kovács, autószerelő, motorszerelő, villanyszerelő, telefonszerelő, telefonműszerész, általános műszerész, hegesztő, kárpitos, asztalos, vezetékszerelő, gáz- és vízszerelő, elektrikus, segédelektrikus, fényező, festő-mázoló és kertész SZAKMUNKASOKAT, BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT továbbá gép- és gyorsirónőket, kapusokat, takarítónőket. f A vállalat Építési Főmérnöksége azonnal felvesz lakatos marós, villanyhegesztő es kovács szakmunkásokat, gépkezelőket, vizsgázott kazánfűtőket, gázkazán-fűtőket, valamint vasipari és építőipari betanított és segédmunkásokat. Munkaidő-beosztás: 44 órás munkahét, állandóan egyműszakos szolgálat hetenkent szabad szombat. Felveszünk továbbá szakma nélküli férfidolgozókat vasúti pályajavítási es építési munkára, nődolgozókat pályatisztítási munkára. Munkaidő-beosztás: kéthetenként szabad szombat és szabad hétfő. O A vállalat Metró üzemigazgatósága felvesz villanyszerelő es géplakatos szakmunkásokat mozgólépcső-gépkezelőnek, központi javítóműhelyébe villanyszerelő, elektroműszerész és lakatos szakmunkásokat, ipari Diesel-mozdonyra vezetőket, továbbá férfi és női betanított és segédmunkásokat. a Dolgozóinknak munkaruhát, a pályamunkásoknak munkásszállást adunk. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Minden dolgozó és családtagja autóbuszra, villamosra, a HÉV-re és a metróra szóló, díjtalan utazási igazolványt kap. FELVÉTEL: Budapest VII., Kertész u. 16. sz. alatt (földszint 64.), és a vállalat valamennyi telephelyén, továbbá a BKV Metró üzemigazgatósága felvételi irodáján: Budapest XIV., Hungária krt. 46. földszint 60. Beszélni tudni kell Négyezer nyelven! A tudósok szerint ennyi nyelvet ismerünk a világon, s ez olyan nagy szám, hogy néhánnyal több, vagy kevesebb nem növelné és nem is csökkentené gondjain­kat —, hogy beszéljünk a négyezer nyelven. Nem is kell persze ennyin —, elég, ha 149 nyelven beszélünk, megint csak a tudósok sze­rint, hiszen ennyi nyelvet beszélnek egy mil­liónál többen a világon. Ha tehát másfélszáz nyelvet tudunk, nem lehet közöttünk félreér­tés a világ másfélszáz milliósnál nagyobb lé­lekszámú bármely népével. Ez a szám csak az első olvastán tűnik nagy­nak és ennyi nyelv megtanulása megoldhatat­lan feladatnak. Nem kell ahhoz ugyanis a tu­dós kutatása, nem kell még a statisztikus fá­radságos munkája, a komputerek surrogó ku­tatása sem, hogy felbecsüljük: hány nyelven tudunk — magyarul. Mert igaz ugyan, hogy az iménti másfélszáz nyelvből csak egyik a ma­gyar, de az al-magyar „nyelvjárások” számát szemrebbenés nélkül többszázra, sőt többezer­re, hogy ne merjem kivallani, legalább négy­ezerre lehet becsülni. A magyar nyelv tehát úgy világnyelv, hogy egymagában is annyi, amennyi nyelv összesen van a világon, még akkor is, ha egy nyelven csak tizen-valahány millióan beszélünk, mert legalább tízmillióan mégsem beszélünk egy nyelven. A nyelv tudósai számára minden bizonnyal meghökkentő és egy dilettánstól enyhén szól­va is merésznek tűnő megállapításomat le­gyen szabad néhány kézenfekvő tény megem­lítésével, s e tényekből történő konzekvenciák levonásával alátámasztanom. Az üzem mun­kása és az üzem igazgatója beszélgetnek. Ma­gyarul. Ott a termelési tanácskozáson például, a többi magyarul tudó és értő előtt. Folyik a szó, a magyar szó és nem értik egymást. Mind a kettő magyarul beszél, mindkettő egymás­hoz beszél és mégsem értik egymást. Mind­egyik mást mond. Egy nyelven beszélnek, de nem egy nyelven. Az igazgató termelékenysé­get mond és fegyelmet, takarékosságot, a munkás anyagellátást említ és ezt a szót hasz­nálja, hogy „meghallgatni”, normát emleget és órabért. Mind magyar szó, mégsem értik egy­mást. Két nyelven beszélnek mégis — csakis így lehet! A gyalogos a zebrán, a gépkocsivezető a vo­lán mögött. Beszélgetnek. Így is ki lehet ezt fejezni —, ha finoman akar az újságíró a ma­gyar nyelvvel bánni. Kölcsönös ajánlatokat tesznek egymásnak és, hogy nem értik egy­mást, pedig magyarul beszéltek egymáshoz, annak igazolása, hogy végülis mindegyik el­megy, de nem oda. Két magyar ember, aki egy nyelven beszél és mégsem egynyelven. Mégis csak két nyelv lehet az — csakis így le­hetséges ez. A vásárló, a magyar vásárló panaszkodik. Kevés és rossz a gyermekholmik jelentős ré­sze. Drágák a játékok. Aztán panaszkodik, hogy gond apró, kis, mindennapi vacakok megvásárlása, mert az ipar ilyesmit nem gyárt. A panasz, a kifogás magyar nyelven történik és ugyanezen a nyelven válaszol az illetékes, a tanács, ha illetékes, a minisztérium, vagy a gyár. Magyar tanács, magyar minisztérium, magyar gyár válaszol magyar nyelven a ma­gyar vásárlónak, állampolgárnak, panasztevő­nek. Egy nyelven beszélnek egymáshoz. És nem értik egymást. Nem egy nyelven beszél­nek. Csakis két magyar, más magyar, áltudo- mányosan „al-magyar” nyelvjárás a másik számára érthetetlen dialektusával szólhatnak hát egymáshoz. De olyan is előfordul, hogy tovább bonyolít­sam a dolgot, jelezve egyúttal kutatásaim szerteágazó és komplex voltát, hogy az egyik magyar fogalmat értjük, a másikat nem. Dol­gozz, hogy több legyen. Mondják. Helyes: több legyen! Mondjuk. A dolgozz-t nem hallottuk. Őszinte önkritikát, bátor bírálatot. Mondják. Bátor bírálatot! Mondjuk. Azt a szót, hogy ön­kritika, azt nem hallottuk. Pedig magyarul mondták. Egy nyelven mondták mind a két fogalmat, de nem minden fogalmat illetően beszélünk és értünk egy nyelven. És ha mindehhez* hozzávesszük a köznyelv tényleges borzalmait, a hippis-szlengeket, a szakmai nyelvrémeket, a bájtársalgás belül üres mézescsók ragadós szavait, a mellébeszé­lés nagy magyar szókincstárának jelesebb da­rabjait és alanyi költőink egy részének ver- seményeit — mindazt megtetézzük az újság­írás nyakatekert szépségeivel — ki tagadhat­ná, hogy legalábbis közel járunk a négyezer nyelvhez. Melyből mind kitetszik legalábbis, hogy akik egy nyelven beszélnek, még nem biztos, hogy egy nyelven szólnak, s hogy nagyon is megérthetem, sőt megértethetem magam egy okos és haladó, emberi szándékú norvéggal, s nagyonis rosszul egy nem jó szándékú buta magyarral. Mert bevallom, ez az én töprengé­sem oka, s nem a magyar nyelv tudományos művelése. A tudományt annyira tisztelem, hogy lassan már beszélni sem merek róla. Csak írni. Sajnos? Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents