Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-16 / 12. szám

1974. JANUAR 16., SZERDA rtm utc iap A párt munkásjellegének ■ erősítése, a fiatalok és a nők körében végzett politikai neve- ! lőmunka fokozott követeimé- j nyékét támaszt az alapszerve- ! zetek kommunistáival szem- | ben. Csakhogy erről — helyen- : ként — kevesebb szó esik, ; mint a felvételre jelentkezők- i kel szembeni igények növeke­déséről. Azt szoktuk monda­ni: a párttagsághoz ma már nem elég egyetérteni a párt politikájával — tenni is kell érte. Ám a. folytatást — hogy: tenni bizony, de a párttagok­nak is — olykor elfelejtjük. Tenni érte... — Pedig az utánpótlás ne­velését semci nem fogja elvé­gezni helyettünk — szögezi le határozottan Bulóczki iscoán, Ócsa nagyközségi pártbizott­ságának titkára. Nemhiába nagyközség Ocsa, számottevő erőt jelentenek itt a kommunisták is: kilenc alap­szervezetben — jelenleg — 306 párttag tanul, tanácskozik és dolgozik a közösségért. Hat alapszervezet a községben, há­rom — csúcsvezetőség irányí­tásával — a közigazgatásilag Ócsához tartozó Felsőbabádi Állami Gazdaságban működik. _ Hibát követnek el azok az alapszervezetek, amelyek úgy emelik a mércét a tagfel­vételre jelentkezők előtt, hogy maguk csupán érdeklődve fi­gyelik, sikerül-e a jelöltnek át­ugrania — folytatja a pártbi­zottság titkára. — Ilyen hiba korábban nálunk is előfordult. Ám az MSZMP Központi Bi­zottságának 1972. novemberi határozata nyomán nagyot változott az alapszervezetek pártépítő tevékenysége. Az el­ső lépést az jelentette, amikor a nagy létszámú pártszerveze­tek elhatározták, hogy a tag­nevelő munka zömét a párt- csoportokra bízzák. E szűkebb kis közösség tagjai naponta ta­lálkoznak, együtt dolgoznak, jól ismerik egymás erényeit, gyengéit, hatni tudnak egy­másra. A pártcsoportöknak ezeket az előnyeit felismerve, az Űj Barázda Tsz alapszerve­zetében például az a gyakorlat alakult ki, hogy gondos kivá­lasztás, türelmes nevelő mun­ka után a pártcsoport írásos javaslatot terjeszt az alapszer­vezet vezetősége elé egy-egy tagfelvételre. Ezt követi a fel­vételi kérelem, a két ajánló véleményével megerősítve. A vezetőség pedig úgy terjeszti a kérelmet a taggyűlés elé, hogy mindjárt javaslatot is tesz a felvételét kérő személy konk­rét pártmegbízatására. A ta­pasztalatok szerint az ilyen irányú javaslatok 99 százalé­kát a taggyűlés jóváhagyja. ''Ezt az utóbbit azért is tartjuk követendő példának, mert ko­rábban fél—egy év is eltelt az új párttag felvételétől az első pártmegbízatásáig. Felkészíteni a felvételre Ami a tagfelvételre való fel­készítést illeti, erről Öcsán áz a vélemény alakult ki, hogy a kommunistává nevelés leg­hasznosabb módszere — előis- kolája —: a pártoktatás. — Megintcsak utalnék a fo­kozott igényességre, a maga­sabb mércére — magyarázza Bulóczki István —: ha elvár­juk a leendő párttagtól, hogy értse és támogassa a párt poli­tikáját, akkor segítenünk is kell annak megismerésében. Ha azt kívánjuk tőle, hogy mentes legyen mindenfajta idealista szemlélettől, vallásos befolyástól, segítenünk is kell őt a marxista világnézet elsa­játításában. Ha azt mondjuk, hogy nem elég a párt politiká­jával egyetérteni, tegyen is ér­te, akkor bízzuk meg olyan feladatokkal, amelyekkel bizo­nyíthatja politikai aktivitását, tettrekészségét. E téren első­sorban a munkahelyi pártszer­vezetek járnak élen. A már említett Üj Barázda Tsz-ben például a napokban hagyta jó­vá a taggyűlés P. Lajos laka­tos. szocialista brigádvezető tagfelvételét. Ez a fiatalember 1969 tavaszán került a szövet­kezetbe, egy év múlva szocia­lista brigádtag lett, a követke­ző évben brigádvezető. Kollek­tívájuk már abban az eszten­dőben első helyet ért el a ter­melőszövetkezeti munkaver­senyben; 1972-ben pedig har­madik lett. A tavalyi oktatási évben P. Lajos sikeresen elvé­gezte a marxista—leninista es­ti középiskolát. Munkájával, a szocialista brigádmozgalomban kifejtett tevékenységével, köz­életi aktivitásával és magán­életével egyaránt példát mutat környezetének. A taggyűlés egyhangú döntése az volt: a kommunisták közt a helye. A párt aranytartaléka — Hasonlóan gondos a párt­építés a Felsőbabádi ÁG alapszervezeteiben. Itt feb­ruárban dönt a taggyűlés a KISZ-szervezet ' titkárának tagfelvételéről. Ez a fiatal lány a gazdaság könyvelője, alkalmazott. Több mint két esztendeje, amióta őt válasz­tották az ifjúsági szervezet titkárának, alapszervezetük egyike a legjobbaknak a já­rásban. Az addig halódó ifjú­sági klub berendezését fel­újították, a klubot élettel töl­tötték meg: a fiataloknak va­lósággal második otthona lett. Negyedévenként kommunista szombatokat, vasárnapokat szerveznek, közösen járnak színházba, országjáró kirán­dulásokra, egy év alatt több társadalmi munkaakcióban vesznek részt, mint azelőtt egy évtized során. Anélkül, hogy egyetlen embernek tu­lajdonítanánk az eredménye­ket, azt mégis látni kell, hogy ezt az aktivitást az új titkár vezetésével sikerült elérni a gazdaság KlSZ-szervezeté- ben. — Hozhatnék fel példát az ÁFÉSZ alapszervezetéből is, ahol ugyancsak februárban tárgyalják a taggyűlésen a gyáli körzet egyik fiatal ke­reskedelmi dolgozójának fel­vételi kérelmét. — Véletlen, hogy mind a hárman — fiatalok? — Nem. Inkább annak a je­le, hogy az alapszervezetek a KISZ-t valóban a párt aranytartalékának, tekintik, s hogy az ifjúsági szervezetek komolyan veszik a fiatalok politikai nevelésének kötele­zettségét. Az elmúlt évben 9 új párttaggal gyarapodtak az alapszervezetek — nyolc fizi­kai dolgozóval és egy alkal­mazottal —, s közülük két fiatalt a KISZ-taggyűlés aján­lott felvételre. — Persze, vannak nehéz­ségeink is, például a Rákóczi Szakszövetkezetben és á MÁV alapszervezetben. A szakszövetkezet több mint négyszáz főnyi tagságának zöme 50—60 év fölötti, idő­sebb ember. A családfők ál­talában ipari dolgozók, a ház­táji földet az asszonyok mű­velik. Közülük mindössze öten — három nő és két férfi — tagjai a pártnak, továbbá kilenc állandó alkalmazott: irodai, bolti és raktári dol­gozó. Az alapszervezet fejlő­désének nincs négy perspek­tívája, hiszen a szakszövetke­zet egyszerű gazdasági együtt­működésre lépett az Űj Ba­rázda Tsz-szel. s tagjai tö­megesen lépnek be a termelő- szövetkezetbe; tavaly például t30-an választották a közös Gazdálkodás magasabb for­máját. — Stagnál a pártépítés a MÁV-alapszervezetben is. A munkaterület Gyáltól Herná- dig terjed, a kommunisták szétszórtan dolgoznak, s ez mér a rendszeres szervezeti életet is megnehezíti. Egy- egy taggyűlés összehívását operatív intézkedések előzik meg: gondoskodni kell a szol­gálatban lévő párttagok he­lyettesítéséről, ha azt akar­ják, hogy a taggyűlés határo­zatképes legyen. Ez a problé­ma a MÁV-nál általános, fel­tétlenül megérné az alapo­sabb elemzést. Új telep — új feladatok — Két alapszervezetünkről nem esett még szó: a peda­gógusokéról, ahol a munkás­jelleg erősítése azt követeli, hogy erősítsék a tagnevelő munkát a technikai dolgozók körében, és a községi alap­szervezetről. Idetartoznak a községi tanács, az OTP, a posta és a Fővárosi Gázké­szülékgyártó Vállalat ócsai telepének kommunistái. Ez a telep már ma is 200 dolgozót foglalkoztat, 1975-re pedig 500-as létszámmal működő üzemegységgé kívánják fej­leszteni. A telephely sajátos üzemi problémái, a létszám és a termelés tervezett felfu­tása egyaránt amellett szól­nak, hogy a jelenlegi hétfőnyi pártcsoport váíjon ki a köz­ségi alapszervezetből, s az egy esztendeje működő KISZ- szervezet legaktívabb, leg­képzettebb tagjaival megerő­sítve, alakuljon önálló párt- alapszervezet, amely megfe­lelő hatáskörrel bíró, méltó politikai támasza és partnere lehet a gazdasági vezetésnek. A fenti cél a pártbizottságra azt a feladatot rója, hogy fo­kozottan segítse-ellenőrizze a telephely pártcsoportjának pártépítő tevékenységét, az önálló alapszervezet megala­kítását. Nyíri Éva JOVO AUGUSZTUSBAN Országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás A kormány 1970-ben hozott határozata szerint az? országos mezőgazdasági kiállításokat' a tervidőszakhoz igazodva, öt­évenként kell megrendezni. A határozat alapján a következő, a 68. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítást és vásárt 1975 augusztusában ren­dezik meg. Élelmiszer-gazdaságunk ran­gos eseményének előkészítésé­re alakult főbizottság Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes vezetésével kedd délután tar­totta első ülését a MÉM-ben. A bizottság megvitatta a ki­állítás előkészületeivel kap­csolatos tájékoztatót, a MÉM bemutatóinak tématervét, a kiállítási bírálatok és díjazá­sok irányelveit, valamint a ki­állítás létrehozásával kapcso­latos idei tennivalókat. A MÉM-bemutatók és a kiállítás általános elő­készületeinek koordinálá­sával, segítésével — több mint 500 szakember köz­reműködésével — 24 szak- bizottság foglalkozik. A főbizottság javaslata alap­ján februárban határozzák meg a kiállítás végleges prog­ramját, majd miniszteri uta­sítás formájában hivatalosan hirdetik meg a 68. országos mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállítást és vásárt. A kiállítást a Hungexpo, ezen belül á mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítási igaz­gatóság rendezi a budapesti nemzetközi r>ásárközpont te­rületén, az Albertirsai úton. A kialakuló vásárközpontban mintegy 130 000 négyzetméter szabad és fedett terület áll majd a kiállítás rendelkezésé­re. A MÉM-bemutatóra több mint 60 000, a hazai ki­Az automatánál Egységgyűlés Nagykátán Kiválók: a szentlőrlnckátai munkásőrök Tegnap a nagykátai műve­lődési központban egységgyű­lést tartott a járás Damjanich János önálló munkásörszáza- da. Az. összejöyetélén részt vett Szilágyi János rendőr ve­zérőrnagy, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságá­nak tagja, Pataki Márton, a járási pártbizottság első titká­ra, dr. Vámosi Erzsébet or­szággyűlési képviselő, dr. Fa­ragó Elek, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka, va­lamint a járás, a nagyközség más párt- és államigazgatási vezetői, továbbá a társ fegy­veres testületek parancsnokai, termelőszövetkezetek, üzemek vezetői. Lőrincz János járási mun- kásőregység-parancsnok be­számolójában az elmúlt ki­képzési év és a szocialista ver­senymozgalom eredményeiről s az idei tennivalókról szólt. Többi között köszönetét mon­dott a munkásőrök hozzátar­tozóinak is, akik szintén hoz­zájárultak ahhoz, hogy az egység teljesítse feladatait. El­mondta azt is, hogy az egység legjobb szakasza címet a szentlőrinckátaiak nyerték el, élükön Csányi Mihály pa­rancsnokkal. A rajok vense­állítóknak 31 000, a kül­földieknek 26 000 négyzet- méternyi területet biztosí­tanak. Az országos kiállítás hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmával áttekintést ad egyebek között a mezőgaz­daságunk termelési viszonyai­ban, a termelési módokban bekövetkezett forradalmi át­alakulásról, a parasztság élet- körülményeinek változásairól, ismerteti a három évtized me­zőgazdasági eredményeit, be­mutatja a magyar élelmiszer. és fagazdaság helyzetét, szere­pét a népgazdaságban. Magyar—NDK válaszlépesére A magyar—NDK belkeres­kedelmi tárgyalások eredmé­nyeként keddien aláírták a két ország 1974. évre szóló válasz­tékcsere és műszaki-tudomá­nyos együttműködési megálla­podását. A megállapodás értelmében válasz,tékcseréban mintegy 560 millió forint értékben vá­sárolunk az NDK-ból férfi- és női ruhaszöveteiket, szinteti­kus függönyt, kötöttárut, gyermekkonfekciót, fiúinge­ket, különféle konyhagépeket, hőfokszab'ályozós vasalóikat, hajszárítót, világítótesteket, to­vábbá játék- és sportárukat is importálunk. Az idén nagyobb forgalmat tervez a két ország az áruházak közötti közvetlen árucserében iá. A DCM-ben műszakonként 1200 tonna mészliszt kerül a kemencébe. Sebők Józsefné automatával irányítja a nyers liszt keverését, szállítását és az adagolást. Bkes János felvétele nyében a legjobb eredményt az ugyancsak szentlőrinckátai termelőszövetkezeti raj érte el. Mindkét' alegység vándorzász­lót és oklevelet kapott. Az egységparancsok kiváló jel­vényt adott át Szabó Pál sza­kaszparancsnoknak, Fenyvesi László és Pesti József raj- parancsnokoknak, további ki­lencen pedig kiváló munkásőr kitüntető jelvényt kaptak. Pataki Márton a járási párt- bizottság nevében mondott köszönetét az egység vezetői­nek és tagjainak a példamu­tató szolgálatért. Ezt követően a megyei és a járási munkás- őrparancsnok huszonnégy munkásőrnek nyújtott át 10— 15 és ötéves szolgálatért járó kitüntetéseket. Ünnepélyes pillanata volt a gyűlésnek a leszerelők és a tartalék állo­mányba vonulók búcsúztatá­sa: mindannyian plakettet és emléklapot kaptak. Az egyséiggyűlés végén ki­lenc új munkásőr tette le az esküt, a tartalékba vonuló Brinza István pedig jelképe­sen átadta fegyverét újonnan esküt tett fiának, Brinza Pál­nak. A járás munkásőr-úttö- rői virággal köszöntötték a búcsúzokat. P. Zs. Nem válaszút J avult a hatósági mun­ka, növekedett a szak- igazgatási szervek dol­gozóinak szakmai fölké­szültsége — állapította meg nemrég Abony nagyközség pártbizottsága, amikor a tanács tevékenységét tár­gyalta. Erről beszélgetve azonban elhangzik egy pa­nasz is, miszerint túlterhel­tek a tanácsi ügyintézők, létszámnövelésre lenne szükség. Nos, az újságíró követhetné azt az utat, hogy összeveti a nagyközsé­gi tanácsnál az ügyiratfor­galom, a fő- és alszámon iktatott iratok, az első fo­kon hozott határozatok mennyiségét és az ügyinté­zői létszám alakulását, de ettől aligha lenne okosabb. Nem, mert minden ügy más, van, amit egyórai munkával elintézhetnek, s van, aminek végleges ren­dezése hetekbe telik. S ami szintén lényeges: az abo- nyihoz hasonló észrevéte­lek, kívánságok szinte min­dennaposak másutt is. Látszatra induljunk el másfelől. Onnan, hogy Szentendrén, a városi ta­nácsnál egy esztendeig nem Vannak, akik hajlanak arra, hogy válaszutat emle­gessenek. Szerintük a köz- igazgatás, a tanácsok ható­sági tevékenysége válaszút előtt áll, mert vagy beletö­rődik a folyamatos létszám- növekedésbe, vagy egyre kevésbé lesz képes felada­tait ellátni, azaz, utóbbi esetben, le kell mondania a minél tökéletesebb köz- igazgatás elérésének céljá­ról. Nem szeretnék másoknál okosabbnak látszani, de a fentiekben vázolt „válasz­út” igencsak rossz irányba vezet. Bármennyire is szé­les körben hallhatjuk a vagy-vagy alapon mérlege­lő okoskodást, azt kell mondanunk: kínálkoznak másfajta utak is, nincs szó semmiféle válaszútról. És az abonyi panasz? A Szentendrei helyzetkép? Hiszen Abonyban csak építési engedélyt kilencve­net, százat adnak ki egy esztendőben, s akkor még hol van a vastagabbja, a tanácsi építkezésekkel járó beruházási munka, az adó­ügyek, a lakosság pana­volt vezetője az egészség- szai... Túl gyorsan, túl sok ügyi, illetve a műszaki osz­tálynak. Az összesen 44 fős tanácsapparátusból egy év alatt tizenheten távoztak el; kiléptek. Az indokok: nehéz munkakörülmények, túlterheltség, szív- és ideg- rendszeri megbetegedé­sek ... S amikor a kilépet­tek közül hármat megkér­deztem a távozás okáról, egyöntetűen azt válaszol­ták: a kívánalmak nem áll­tak arányban az elismerés­sel. A pénzre gondoltak? Vajon pusztán a pénz miatt kérte fölmentését a megyei tanács egyik, hosz- szú éveken át eredménye­sen tevékenykedő osztály- vezetője, s ment el terme­lőszövetkezeti elnökhelyet­tesnek? Mi köze mindezek­nek az abonyi panaszhoz? N e siessük el a választ, inkább próbáljunk tárgyilagosan felelni arra, hogy ismerjük-e a ta­nácsok munkájának min­dennapjait? Mert sűrűn egyetlen ügyből, egyetlen elégedetlen ügyfél szavai­ból szűrik le ítéletüket az emberek; na, így dolgozik a tanács. így? Hogyan? Az állampolgároknak termé­szetesen nem feladata ku­tatni, elemezni az állam- igazgatásban tevékenyke­dők mindennapjait, de ép­pen ezért arra sem képes, hogy általában és helyesen ítélje meg a munkát, ha egyáltalán nem ismeri azt. Márpedig sokan vannak, akik nem ismerik a mun­kát, de ítélkeznek fölötte, akik szerint a tanácsnál vaskalaposok, fafejűek ül­nek, bürokraták, paragra- fusrágók ... Válogatott — azaz leg­többször nem is válogatott — kifejezéseink ugyanúgy hozzájárulnak a közigazga­tásban levő ügyintézők sze­rény társadalmi tekinté­lyéhez, mint a bérezési el­lentmondások, a nagy kö­vetelmények csekély díja­zásért gyakorlatának alkal­mazása. minden szakadt a tanácsok nyakába. Az új tanácstör­vény jelentősen megnövelte a helyi államigazgatási szervek hatáskörét, hiszen — csupán példát említve — korábban a járás készítette volna elő, kereste volna a kinevezésre alkalmas jelöl­tet, most meg az abonyiak- nak kellett találniuk, kine­vezniük művelődésiház- igazgatót, kisegítőiskola­igazgatót, ők voltak bábái a vízmű elkészítésének ... A kkor mégis igaz lenne az igény, hogy több emberre van szükség? Léteznek jogos, megalapo­zott létszámigények a me­gyében működő tanácsok­nál, olyanok tehát, amelye­ket fokozatosan — lehető­leg minél előbb — ki kell elégíteni. Hasonlóan indo­kolt az anyagi megbecsülés növelése — a párt Központi Bizottsága 1973. novemberi határozata alapján sor is kerül rá —, az erkölcsi el­ismerés fokozása, amit egyebek mellett éppen egy legutóbbi rendelkezés, a ta­nácsosi, főtanácsosi címek adományozásáról, bizonyít. Fontosabbnak, a jövőt te­kintve lényegesebbnek tart­juk azonban hogy egysze­rűsödjenek az államigazga­tási, a hatósági munka, a jogszabályok mai sűrűje ritkuljon, nyíljék nagyobb tér az ügyvitelgépesítésnek — amit a megyében már megkezdték —, s nem túl nagy létszámváltozással, de annál nagyobb szakmai fölkészültséggel tevékeny­kedjék az apparátus. Ezek az utak kínálják a cél elérését, mégpedig úgy, hogy valamennyit járni kell. Válaszutak emlegeté­se helyett ezért azt kutas­sák a tanácsok dolgozói, mi az, amit egyszerűbben és gyorsabban intézhetnek, a társadalom pedig mind er­kölcsiekben, mind anya­giakban becsülje nagyra munkájukat. Mészáros Ottó Pártépítés Ócsán Nem elég a mércét emelni — segíteni is kell átugrani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents