Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

nil UGCYEI kJCís’Igp 1974. JANUAR 4., PENTEK FÓKUSZ A fekete arany ára A kőolajexportáló országok szervezetében. (OPEC) tömö­rült országok szakminiszterei január 7-én, hétfőn, az eredeti tervektől eltérően nem Bécs- ben, hanem Genfben értekez­letre ülnek össze. A miniszte­rek megvitatják a legutóbbi kőolajár-emelések kihatásait azokra a fejlődő országokra, amelyek nem rendelkeznek sa­ját kőolajforrásokkal és ame­lyeket az áremelések különö­sen erősen érintenek. SZINTE VALAMENNYI kő­olajtermelő ország fokozatosan felsorakozik a Perzsa-öböl ál­lamai által december 23-án Teheránban elfogadott áreme­lésekhez. Az olajban gazdag arab országok és a fejlődő or­szágok szolidaritása az impe­rializmus elleni harc eszközé­vé vált. Venezuela, Nigéria, Indoné­zia, Bolívia, Ecuador és Peru az elmúlt napokban emelte je­lentősen a fekete arany árát A legközelebbi jövőben számí­tanak az algériaiak hasonló döntésére is. A leglátványo­sabb áremeléshez pedig két­ségtelenül a líbiai kormány folyamodott. IRAK nem vesz részt az arab országok olajembargó- mozgalmában. Miért? Irak 1972 májusában államosította olajtermelésének 70 százalé­kát, majd 1973 októberében a termelés újabb 10—15 százalé­kát vonta ki az amerikai és a holland monopóliumok ellen­őrzése alól. így az Iraki Köz­társaság számára már nem az olajembargó az imperializmus elleni harc legmegfelelőbb for­mája. Jogos az imperialista sajtó félelme: a többi arab ország is eljut rövidesen a felismeré­sig, hogy a kollektív embargó­nál hatásosabb fegyver a kol­lektív államosítás. IRÁN álláspontja is világos. Ueza Pahlavi sah és Hoveida miniszterelnök egyértelműen kijelentette: Irán nem szándé­kozik az olaj embargóban részt vevő arab országok helyét be­tölteni a világpiacon, egyértel­műen állást foglal az arab or­szágok mellett a közel-keleti konfliktusban. A JANUAR 7-1 genfi rend­kívüli tanácskozás célja az is, hogy a jövőben milyen elvek szerint alakítsák az árakat. A Venezuela által javasolt össze­jövetel előtt számos elgondolás került nyilvánosságra. Lamine Khene, a kőolajex­portáló országok szervezetének főtitkára azt javasolja, hogy az árakat a világméretű inf­lációhoz mérten alakítsák ki. (Ez gyakorlatilag egyet jelen­tene az olaj árának további emelésével.) Irán szerint a kőolaj árát a többi helyettesítő energiahor­dozó (szén, gáz stb.) árához kellene igazítani. (Ez az elgon­dolás azonban úgy tűnik, csak igen nehezen valósítható meg, hiszen ezek a helyettesítő energiahordozók közvetlenül nem használhatók fel ugyan­azokra a célokra.) A másik iráni elképzelés — az export­cikkek árának csökkentéséről és ezt követően a kőolaj árá­nak leszállításáról — pedig egyelőre teljesen visszhangta- lan. MEGFIGYELŐK véleménye szerint az OPEC-tagállamok Genfben sorra kerülő tanács­kozásán mindenképpen számí­tásba kell venniük, hogy egy adott ponton súlyos nehézsé­geket okoznak a fejlett iparú tőkésországoknak és ezzel eset­leg saját törékeny fejlődésü­ket sodorják veszélybe. A moszkvai Pravda csütörtö­ki számában Leonyid Megy- vegyko, a lap hírmagyarázója többek között így ír: „Az a tény, hogy az októberi közel- keleti háborút követően egész sor arab ország egyöntetűen korlátozta olajtermelését és zárlat alá helyezte a Hollandiá­ba és az USA-ba irányuló szál­lításait, nemcsak gazdasági, ha­nem komoly politikai következ­ményekkel is jár... Az olaj- kolonializmus alkonyának kez­dete a kapitalizmus napjaink­ban tapasztalható általános vál­I sága kiéleződésének egyik megjelenési formája”. Alacs B. Tamás AZ ÜJ SPANYOL KOR­MÁNY tagjai ma délelőtt a Pardo palotában teszik le a hi­vatali esküt Franco tábornok előtt. Chilében továbbra is feszült a politikai helyzet A chilei katonai junta nem hajlandó kommentárt fűzni azokhoz a Havannából érke­zett jelentésekhez, amelyek szerint Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt főtitká­ra Kubában részt vett a nem­zeti ünnep alkalmából rende­zett díszszemlén. A fasiszta junta hatóságai szeptember óta nyomoznak Altamirano után és jelentős vérdíjat tűztek ki fejére. Egy chilei kormányszó­vivő azzail indokolta a hallga­tást, hogy Chile nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot Ku­bával. A chilei fővárosból jelenti az AFP hírügynökség, hogy Kuba kész befogadni száz chi­lei személyt, akik az Allende- kormány megdöntése után Santiagóban az Egyesült Nem­zetek Szervezetének védelme alá helyezték magukat. A meggyilkolt Allende chilei elnök özvegye Mexikóvárosban terjesztett újévi üzenetében a chilei özvegyek, árvák és üldö­zöttek ezrei nevében azzal a felhívással fordult a világ né­peihez, hogy fokozzák a chilei nép támogatását. A kaliforniai demokraták tanácsának végrehajtó bizott­sága (a demokrata párt kali­forniai szekciójának liberális frakciója) határozatban ítélte el a chiliéi katonai junta ter­rorját. A határozat felhívja az amerikai törvényhozást, hoz­zon törvényt a Chilével fenn­álló diplomáciai kapcsolatok megszakításáról, valamint a juntának nyújtandó minden­nemű gazdasági és katonai se­gély megszüntetéséről. A leszerelésért és a békéért küzdő nemzetközi konföderá­ció szervezésében sztrájkőrsé­geket állítottak fel a londoni belügyminisztérium épüiete előtt. A demonstráció rész­vevői amiatt tiltakoznak, hogy a hatóságok kiutasítottak Ang­liából hét chilei menekültet. A kiutasítási döntés végrehaj­tását egyelőre felfüggesztették és az ügyet jelenleg bíróság tárgyalja. ★ A TASZSZ hírügynökség dél-amerikai tudósítója jelen­ti: Az Ultimas Noticáas című chilei lap, egyike a kevesek­nek, amelyelmek megjelené­sét a chilei katonai junta még engedélyezi, leszögezi, hogy az 1974-es esztendő nehéz lesz a chileiek számára, és elismeri, hogy nem sok jót ígér a la­kosság többségének, sőt „bi­zonyos áldozatokat” is követel a chileiektől. Chilében továbbra is fe­szült a politikai helyzet — folytatja a tudósító. Hazafiak tízezred vonultak illegalitásba, szervezik harcukat a katonai rendszer ellen. Az ország tör­ténelmének egyik legsúlyosabb gazdasági válságába került. Az ipar mindössze húszszázalékos kapacitással termel, és nö­vekszik a munkanélküliség. Mintegy kétszázezer dolgozó él állandó bizonytalanságban, és tízezreket tettek ki az ut­cára csak azért, mert a jun­ta véleménye szerint máris túlzottan magas a létszám a gyárakban, üzemekben, intéz­ményekben. A junta a fővárosban és az ország többi városában meg­szigorította a biztonsági rend­szabályokat. Páncélautók áll­nak a főváros összes kulcs­pontjain, és magának a jun­tának rádiója közölte, hogy az eddigi ellenőrző pontokon fe­lül a Santiagóba vezető ösz- szes utakon, valamint a fő­város lakónegyedeiben és kül­városaiban is létesítettek ka­tonai és csendőri őrhelyeket A katonák feltartóztatnak minden gépkocsit és minden­kit Igazoltatnak. A rádióban felolvasott közlemény szerint mindezekre az intézkedésekre az ellenállás veszélye miatt volt szükség. Waldheim Mexikóban Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szerdán a késő esti órákban háromnapos hivata­los látogatásra Mexikóba ér­kezett. Látogatása során ma Echeverria mexikói elnökkel tárgyal az országok gazdasági jogaira és kötelességeire vo­natkozó chartatervezetről, amelyet 1972 áprilisában a mexikói államfő kezdeménye­zett. Az okmányt mintegy negyven ország képviselőiből álló munkacsoport szerkeszti meg, és Waldheim azt szeret­né, ha az ENSZ közgyűlése mielőbb elfogadná. Le Dúc Tho hazautazott Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára, aki a VDK kormányának különleges megbízottjaként Párizsban Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel tárgyalt és a francia főváros­ból hazautazóban útba ejtette Moszkvát és Pekinget, csütör­tökön reggel hazautazott a kí­nai fővárosból. Le Dúc Tho és kísérete két napot töltött Pekingben. CSAK RÖVIDEN... OHIRA MASZAJOSI japán külügyminiszter csütörtökön hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. V. D. SASIN szovjet olaj­ipari miniszter szakemberek Vasutassztrájk Indiában Indiában egrynapos álta­lános sztrájkot tartottak csütörtökön a vasuta­sok. Képünkön: katona* ság őrzi Bombayben a pályaudvart. SZKP KB Felhívás a szovjet néphez Moszkvában közzétették az SZKP Központi Bizottságának a párttagsághoz és a szovjet néphez intézett felhívását. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága az­zal a felhívással fordult a párthoz és a szovjet néphez, hogy az ötéves terv negyedik évét újabb sikerekkel tegyék emlékezetessé az SZKP XXIV. kongresszusán hozott határo­zatok teljesítésében. A felhívás egyebek között hangoztatja: „A kommunista társadalom sikeres építése — a szovjet nép méltó hozzájáru­lása a szocialista közösség erő­sítéséhez, a népek békéjének és biztonságának megszilárdí­tásához, az emberiség társa­dalmi haladásához.” Az SZKP Központi Bizott­sága felhívásában megállapít­ja, hogy 1973-ban nemzetközi téren fontos pozitív változások történtek és tovább növeke­dett az SZKP, valamint a Szovjetunió nemzetközi tekin­télye. „A testvéri országokkal szoros egységben megvalósuló békeprogram eszméi, az SZKP aktí,v, kezdeményező nemzet­közi politikája, még jobban megerősítették a szocialista közösség összekovácsolódását és kedvező hatást gyakoroltak bolygónk egész politikai lég­körére”. „A nemzetközi kap­csolatok fejlődésében megtör­tént a feszültségtől és a hideg­háborútól az enyhülés és a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködése felé a fordulat” — hangoztat­ja a felhívás, majd rámutat: — A szovjet emberek és az egész haladó emberiség nagy­ra értékeli a lenini pártnak, az SZKP Politikai Bizottságának és személy szerint Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának óriási hozzájáru­lását a népek békéjének és biztonságának ügyéhez, forrón támogatják és helyeslik az SZKP és a szovjet állam béke­szerető külpolitikáját. „A Központi Bizottság erre a támogatásra támaszkodva a jövőben is következetesen, szi­lárdan és energikusan küzd a népek biztonságáért és a nem­(Folytatás az 1. oldalról) Tálát várost, de a létfontos­ságú út fölötti ellenőrzést nem tudták visszaszerezni. ★ A dél-vietnami felek kétolda­lú katonai vegyesbizottságának DIFK-tagozata január 1-ón zetközi együttműködésért, a béke, a szabadság, valamint a társadalmi haladás ügyének diadaláért” — hangsúlyozza a felhívás és megállapítja: Az SZKP külpolitikájának sikerei kedvező nemzetközi feltételeket teremtenek a kom­munista építéshez, a szovjet nép békés alkotó munkájához. „Az 1974. évi terv teljesíté­se és túlteljesítése nemcsak ennek az ötéves tervnek sike­res befejezése szempontjából bír majd döntő jelentőséggel, hanem fontos lépés lesz annak érdekében is, hogy megteremt­sük a gazdasági potenciál to­vábbi növekedésének, a nép anyagi jóléte és kulturális színvonala emelésének szilárd alapját a következő ötéves tervbein” — állapítja meg a felhívásában az SZKP Köz­ponti Bizottsága és rámutat: Az új esztendőben teljeseb­bé válik a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek kielé­gítése és milliók lakásviszo­nyai javulnak. Tovább fejlő­dik a tudomány, a közoktatás, az egészségvédelem, valamint a szolgáltatások egész területe. Jelentős mértékben bővül a közszükségleti cikkek termelé­se. Az SZKP Központi Bizott­sága felhívásában felszólította a pártot és a szovjet népet, hogy még jobban bontakoztas­sák ki a tervfeladatok határidő előtti teljesítésére indított szo­cialista munkaversenyt, a ke­vesebb ráfordítással több ter­méket és jobb minőséget jel­szóval. A szocialista munka­versenyben a népgazdaság va­lamennyi ágazata különleges figyelmet fordít a munkater­melékenység növekedésének gyorsítására, a társadalmi ter­melés hatékonyságának foko­zására. „Üjabb társadalmi és gaz­dasági eredményeinknek óriási nemzetközi jelentőségük lesz, még jobban növelni fogják a szocializmus vonzerejét, elő­mozdítják a Szovjetunió nem­zetközi tekintélyének további növekedését” — hangsúlyozza végül a felhívás. három jegyzéket intézett a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottsághoz. Az egyik jegyzékben arra kérte a nemzetközi testületet, tegyen az eddigieknél hatható­sabb intézkedéseket és kény­szerítse a saigoni kormányza­tot a foglyok átadására vonat­kozólag vállalt kötelezettségei teljesítésére. A DIFK katonai küldöttsége a NEFB-hez intézett másik két jegyzékében azt kérte, hogy a nemzetközi testület a helyszí­nen vizsgálja ki azt a 24 tűz­szünetet .sértő cselekményt, amelyet a saigoni kormány­zat 1973. december 2-től 13-ig követett el My Tho, Kien Tuong, Kien Phong, Tra Vinh és Chuong Thien tartomány felszabadított térségei ellen. ★ A laoszi békemegállapodás végrehajtásával megbízott köz­ponti vegyes bizottság az új évben csütörtökön tartott elő­ször ülést Vientianeban. A laoszi hazafias erők, illetve a vientianei kormány küldöttsé­ge a négyórás tanácskozáson megkezdte a Vientiane és Luang Prabang semlegesítésé­vel kapcsolatos konkrét kérdé­sek megvitatását. Az ülésen el­vi megállapodás született az egyik legfontosabb kérdéssel, a közös rendőrség megalakításá­val kapcsolatban. A békemegállapodáshoz csa­tolt jegyzőkönyv értelmében a két főváros semlegesítésének biztosítása céljából Vientiane- ban 1000 és Luang Prabang- ban 500 főnyi rendőrséget tart­hat fenn mindkét fél. A laoszi hazafiak küldöttsé­gének szóvivője a csütörtöki ülés után elmondta a TASZSZ hírügynökség tudósítójának, hogy a tanácskozásokon már eddig is komoly lépést tehet­tek volna előre, ha szélsőjobb- oldali vientianei körökben ezt nem akadályozzák. Az elmaradt randevú Az Európai Közös Piac kilenc tagországa elmulasztotta az „újévi randevút’’. 1974. január 1-én kellett volna a Kilen- ceknek áttérniök a gazdasági és pénzügyi unió úgynevezett „második szakaszára”, amely már az eddiginél mélyrehatóbb szervezeti egységet tételezett volna fel. Persze, elsősorban az olajválság söpörte el ezt a találkát. Hiszen a Kilencek az ener­giakrízis ügyében nagyon is különböző álláspontot foglaltak el. Anglia és Franciaország lényegében visszautasították a szolidaritást az olajbojkott által elsősorban sújtott Hollandiá­val. Az NSZK a maga részéről — nyilvánvalóan amerikai biz­tatásra — éppen ezt a szolidaritást erőszakolta. Itt, persze, nem valamiféle érzelmi egyetértésről lenne szó, hanem arról, hogy a rendelkezésre álló olajkészleteket, illetve a befutó szállítmá­nyokat meg kellene osztani a hollandokkal! A legérdekesebb új fejlemény az, hogy az energiakrízis következtében újabb és rendkívül drámai összecsapás követke­zett be a Kilencek belső hatalmi harcába. Ez az összecsapás az úgynevezett „regionális politika” színpadán zajlott le, s a pár­baj két fő résztvevője: Nyugat-Németország és Anglia. „Regionális fejlesztésen” a Kilencek azt a régóta kidolgo­zott tervezetet értik, amely szerint a gazdasági fejlesztésre szoruló területeket közös pénzügyi erőforrások segítségével kell magasabb szintre emelni. Ilyen területnek számít jófor­mán egész Olaszország Rómától délre és Franciaország néhány elmaradottabb mezőgazdasági körzete. Az angol kormány a maga részéről már a közös piaci belépés előtt elmaradott terü­letnek minősítette jóformán egész Skóciát és Wales egy részét is. Ugyanakkor Nyugat-Németországban csak néhány jelen­téktelen, kis körzet számít „gazdaságilag elmaradottnak”. Ebből Világosan adódott az egész regionális terv pénz­ügyi receptje. Nyugat-Németorszagnak jókora összeget kellene befizetnie a pénzügyi alapba, pontosan az egésznek csaknem egyharmadát. Ezzel szemben saját fejlesztési céljaira csak az összes pénzalap 8 százaléka jutna. A fő haszonélvezők: Olasz­ország, Franciaország és Anglia lennének. Ezek közül is Anglia került különleges helyzetbe. Az angol közvélemény ugyanis közismerten ellenezte a Közös Piachoz való csatlakozást. S a konzervatív kormány egyik fő érve éppen az volt, hogy a re­gionális fejlesztés során kapott hatalmas összegek kiegyenlítik majd azokat a közvetlen gazdasági hátrányokat, amelyeket Anglia számára a csatlakozás jelentett. Egészen 1973 végéig úgy látszott, hogy nagyjából készen áll a regionális fejlesztési alap, és csak a végső jóváhagyás hiányzik. A nyugatnémetek azonban az utolsó pillanatban vá­ratlanul megmakacsolták magukat. A regionális fejlesztési terv első három esztendejére az angolok által várt 11 milliárd már­ka helyett alig több mint kétmilliárdot ajánlottak fel. Az an­golok ezt visszautasították — s így az egész fejlesztési terv zátonyra futott. Röyidesen KidfifÜit, hogy a nyugatnémetek nem egysze­rűen takarékosságból csapták be a páncélszekrény ajtaját. Meglehetős világossággal közölték az angolokkal: amíg az energiaválság ügyében nem vállalnak szolidaritást a hollan­dokkal és nem hajlandók egységes fellépésre — addig nincs pénz. Az angol válasz úgy hangzott —, hogy ameddig nincs pénz, nincs szolidaritás. Még egy lépéssel továbbhaladva: az egész vitának széle­sebb világpolitikai összefüggései is vannak. A nyugatnémetek által sürgetett egységes fellépés ugyanis része lenne az ameri­kai külpolitika és személyesen Kissinger külügyminiszter által kidolgozott új atlanti együttműködésnek. Ebben a vonatkozás­ban tehát a Kilencek soraiban változott a helyzet. Korábban az angolokat tekintették az amerikai politikai szándékok nyu­gat-európai letéteményesének. Ezt a szerepet a jelek szerint mindinkább Nyugat-Németország veszi át. A regionális vitábun ily módon nemcsak egyszerűen pénzről van szó. A meglehetősen vásári alkudozás mögött fel­fedezhetők Nyugat-Európa legdöntőbb politikai kérdései. Elő­ször: kié legyen a gazdasági és politikai hegemónia a Közös Piacon belül. Másodszor: milyen legyen a Kilencek és Wa­shington kapcsolatainak jellege. Éppen e távolabbi összefüggések miatt nem egyszerű do­log megtalálni a megoldást. Ráadásul: bonyolítja az ügyet, hogy ma már a pénz nemcsak az anyagilag súlyos helyzetben lévő Anglia számára fontos — hanem Nyugat-Németország számára is. Az NSZK belső helyzetét erőteljes infláció és a nagyszabású munkanélküliség fenyegetése árnyékolja be. Ilyen helyzetben a kormány nehezen magyarázhatja meg a közvéleménynek, miért kell nyugatnémet márkával finanszí­rozni Skócia gazdasági fejlesztését. A válság nyílt. a szakítás azonban nem végleges. Leg­közelebb éppen január 7-én, a Kilencek legközelebbi minisz­tertanácsi ülésén ülnek le a marakodó felek a tárgyalóasztal­hoz, hogy megpróbálják kitűzni egy újabb, ezúttal eredménye­sebb „randevú” időpontját. —ic— Indokínai jelentések kíséretében csütörtökön Űj- Delhibe érkezett. ELHUNYT 66 éves korában Mihail Szomov, a Szovjetunió hőse, az Arktisz és az Antark­tisz kutatója.

Next

/
Thumbnails
Contents