Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-08 / 287. szám

1973. DECEMBER 8., SZOMBAT PEST MEG tJCMap EGY UTCANÉVTÁBLÁRA A fiú, Gyuri csak köszön, nem ül közénk, éppen most érkezett a Rádióból. Ott dolgozik, amióta elvé­gezte a történelem-angol szakot a bölcsészkaron. Fele­sége, az újdonsült fiatalasszony nyitja az ajtót. „Szia" — köszönti és rohan a konyhába, kapkod: fácánt akar sütni vacsorára, de fogalma sincs, hogyan kell, s a szakácskönyvet nem találja. Majd anyuka segít. Anyuka, Sebes Imréné Schillinger Ilona azonban most nem ér rá. Férjéről beszél az újságírónak. Bem József ut­cai ház ötödik emeleti mo­dern iákásában éppúgy pereg­nek a napok, mint bármelybe más otthonban. Schillinger Ilona sem. régen érkezett ha­za, bár nyugdíjas, bejár a Rá­dióhoz, a dokumentációs osz­tályon dolgozik. Közvetlen, okos, élénk asszony. Tudom, de érzem is, hogy nem csu­pán felesége, hanem harcos­társa is volt férjének, Sebes Imrének. Az Özvegy éppen úgy végigszenvedte az illegalitás, a megkínozta tás, a menekülés poklait, mint elvtársai. Fran­ciaországban, Grenoble^-ban házasodtak össze. Férje olda­lán állt a felszabadulás utáni más jellegű harcokban, mel­lette volt Pest és Fejér me­gyei megbízatása idején. Az ellenforradalmárok mindket­tőjük életét veszélyeztették. A párt engedélyével együtt jöt­tek a fővárosba 1956. október 30-án, és kezdtek elölről min­dent, mert holmijaikat, ami amúgy sem volt sok — a pártmunkások keveset keres­tek — széthordták az ellen- forradalmárok. Sebes Imre haláláig a Bel­ügyminisztériumban dolgozott pártbizottsági titkárként. Élet­rajzírói feljegyezték, hogy amikor súlyos betegen feküdt a kórházban, két nappal a halála előtt orvosi engedély­ivel belátogatott munkahelyé, re, és megtartotta a pártbi­zottsági ülést. Ekkor találko­zott utoljára elvtársaival, ba­rátaival, munkahelyével. Fiai: György, akkor tizenöt, János alig tízéves volt. Jánosnak most csak a szo­báját láthatom, a csupa pla­kát falat, amolyan mai, mo­dern fiú szobáját. Gazdája két évre magára hagyta kis kuc­kóját: Nagykanizsán tölti ka­tonaidejét. Néhány napja, hogy letette az esküt. 'Civil­ben autókarosszéria-lakatos. Édesapja, Sebes Imre sza­vaira gondolok. Amikor le­érettségizett, azt mondotta szüleinek, testvéreinek: „... nem akarok irodába ke­rülni, hiszen azt a célt tűztem magam elé, hogy gyári mun­kás legyek és munkások kö­zött éljek." S most kisebbik fia is a munkások között ed­ződik. Gyuri, az idősebb gye­rek nemrégen édesanyja elé tette piros könyvecskéjét. Se­bes Imréné csak ekkor tudta meg, hogy felvételét kérte a pártba. Tíz esztendeje egyedül neveli a fiúkat. Beszél n^kik férje hősiességéről, munkájá- rój, helytállásáról, de mindig félt attól, hogy szavainak ki­csi az ereje, hiányzott a csa­ládból Sebes Imre élő példá­ja, a tettek ereje. S lám, a gyerekek mégis apjuk nyom­dokán indulnak útnak. A családnak, a szülők pél­damutatásának nagy szerepe van a gyermekek életében. Sebes Imre sorsát is az otthon határozta meg. Édesapja elemi iskolai tanító volt Szeghal­mon. Szobájukban Rákóczi, Kossuth, Petőfi képe függött. Ebben a szellemben nőttek fel. Talán nincs is még egy olyan család, mint az övék: édesanyjuk nyolc gyermeknek adott életet. Valamennyi for­radalmár lett. A Sebes csa­ládban — és ez történelmi tény — mindig két-három gye­rek ült egyszerre börtönben. 1929 és 1945 között harmincöt esztendőt töltöttek Horthy fegyintézeteiben, internálótá­boraiban, s csak azért nem többet, mert a felszabadulás megnyitotta a börtönajtókat. Imre mesélte egyszer felesé­gének: édesanyjuknak detek­toros rádiót vettek születés­napjára. Körbeülték a készü­léket. fülükre tették a hallga­tót, és figyelték a gép fel­erősödő hangját: a rádióban híreket mondtak. Egyszer csak hallják: Sebes Istvánt, a „veszedelmes kommunistát" lefogták a fővárosban. Oda volt az ünnep, oda az öröm. A Sebes CSüldti élettörténe­te egy darab a magyar el­nyomottak történelméből: Pál volt a legidősebb. A Tanácsköztársaság katonája­ként harcolt. A bukás után csak börtönben, megaláztatás­ban volt része. 1927-ben Fürst Sándor vonta be a KMP mun­kájába. 1929-ben újabb letar­tóztatás ... Sándor a Galilei körben kezdte. Amikor vöröskatoná­nak jelentkezett, fiatal kora miatt eltanácsolták. 1929-ben lett tagja a KMP-nek. Spa­nyolországba érkezésével meg­előzte fivéreit. A felszabadu­lás óta magas tisztségeket töl­tött be. Most megérdemelt nyugdíját élvezi. László 1927-ben kapcsoló­dott a mozgalomba. 1931-ben a Szovjetunióban elvégezte a Lenin iskolát. Párizsban részt vett az illegalitásban. 1944- ben Dachau — a Gestapo végzett vele. Istbán 1926 óta dolgozott a pártért. 1936-ban tizenöt évi fegyházra ítélték. György a spanyol szabad­ságharcban Imre karjai között halt meg, a leridai súlyos har­cokban esett el. Vera nem volt tagja az il­legális pártnak. Csak magára vállalta testvérei taníttatását. Csak hordta az élelmet a bör­tönbe. Csak eljuttatta, ahova kellett, a röpiratokát. Amikor néhány éve kérdőívet kellett volna kitöltenie, hogy meg­kapja a Szocialista Hazáért Érdemérmet — szabadkozott: nem csinált semmit, ő nem volt a párt tagja ... Mások­nak, élete tanúinak köszönhet­te, hogy mégis megkapta. Katót, a másik lányt a fa­siszták két gyermekével de­portálták, ott végzett velük a fasizmus. Imréről, a fiúk közül az ötödikről szerettem volna ír­ni. Imréről, aki 1910-ben szü­letett és egész életét, kamasz korától haláláig, a nemzetkö­zi kommunista mozgalomnak szentelte. Az ő sorsát azonban csak úgy lehet megérteni, ha szólunk a családról is. Sebes Imre a harisnyagyárban is­merkedett -először a munkás­élettel, és hamar vezetőszere­pet vitt a sztrájkharcokban, utcára is tették miatta. 1930 óta volt a párt tagja. A hatá­rozatot, az utasítást életében csak egyszer szegte meg, ami­kor 1936-ban meghalt az édes­anyja. Nem lett volna szabad elmennie a temetésre, mégis ott bújkált a sírkövek között. Édesanyja sírjáig nem ment el. A temető tele volt detektí­vekkel. AZ édesanyát sok elvtárs kí­sérte utolsó útjára. A mozga­lomban Anyának nevezték, mert nemcsak saját gyerme­keivel törődött. Idegeneket is bújtatott, röpcédulákat, ira­tokat szállított, elvállalta egy küldöttség vezetését, amely til­takozott a börtön igazgatósá­gán, a politikai foglyokkal szembeni durva bánásmód miatt. Forradalmár volt ő is. „Tudjátok, miért ítélték el a fiamat és a többit, akik vele tartottak? Megmondom én és ti higgyétek, egy ősz öregasz- szonynak, az édesanyának! Azért ítélték el őket, mert az igazságot hozzák nektek. Csak tegnap tudtam meg én is iga­zán. hogy ez az igazság, és senki meg nem cáfolhatja. Senki perbe nem szállhat ve­le ..Gorkij Anyája, Pela- aéja. mondta e szavakat, de így gondolkodott, érzett a Se- -testvérek édesanyja is. Valósaggal a párt történe­tét kellene leírni, a munkás­mozgalom nagyjainak nevét: köztük Kilián Györgyét, Rajk Lászlóét, Münndch Ferencét, Kádár Jánosét, Hon ti Lajo­séit, mert mindezzel, mind­egyikükkel összeforrott Sebes Imre neve. Bécs, Moszkva, Budapest, Figueras, Extrema­dura (ahol Sebes Imre átesett a tűzkeresztségen és .comblö­vést kapott), Barcelona, ahol utolsóként harcolt, élete nagy állomá^ait jelzik. Port Bour- nál fosztották meg fegyve­rüktől a hősöket. Saint Cyp- riennben drótkerítéssel körül­zárt táborban vesztegeltek. Következett a gursi intemáló- tábor. Camp de Mille... Gre­noble. 1944 augusztusában szaba­dultak, s csaknem nyolcévi tá­voliét után, 1945 februárjában kerültek haza a Sebes-fiúk. Véget értek az illegalitás ke­serves esztendei és átadták helyüket egy békés, de erőt próbára tevő harcnak: a fel­szabadult hazában kellett új életet teremteni. Imre először a Központi Vezetőség szervezési osztá­lyának helyettes vezetője lett, később a vidéki alosztály irá­nyítását bízták rá. Tulajdon­képpen 1945-től részese Pest megye fejlődésének. Amíg nem alakult meg a megyei pártbizottság, instruktorként tevékenykedett, 1946 őszétől Észak-Pest megye titkára lett, 1947 végén, amikor Észak- és Dél-Pest megye egyesült, a mainál jóval nagyobb Pest megye titkárává választották. Lovas szekéren, gyalog, rozo­ga gépkocsin járta a vidéket. Terjesztette a párt politikáját, se°ített a községek pártéleté­nek megteremtésében, a mun­kás-paraszt szövetség megszi­lárdításában. Tiszteletet érde­mel küzdése. Megyénk mai gazdagságában, dolgozóinak jó­létében Sebes Imrének is ré­sze van. Abban, hogy ma job­ban megy sorunk. 1940-ben Fejér megyébe küldte Sebes Imrét a párt. Szerényen, csendesen dolgo­zott. 1956-ban az ellenforra­dalmárok fekete listáján első helyen szerepelt, halálra ke­resték, a megyei pártbizottság titkáraként. Haláláig becsülettel helyt­állt. Osztályrésze a harc volt. Háborúban és békében. Nem gyűjtött semmit. Otthona egy­szerű, a bútorok kissé kopot­tak, csak a sok ezer könyv díszíti. Vác felszabadulásának 29. évfordulóján regényes, küz­delmes, szép életének emléké­re táblát lepleznek le. A váci Honvéd utcát mától Sebes Im­re utcának nevezik. Amikor a gyerekek szilaj kedve felveri ezután Is az utca csendjét, fo­ciznak, bújócskát játszanak, szemük talán olykor rátéved az emléktábla feliratára: „Se­bes Imre, élt 1910—1964-ig". Lesznek, akik kutatni kez­dik: ki volt. S mindig lesznek olyanok is, akik elmesélik, mi­lyen forradalmár volt sok ezer társával együtt. Értelmes éle­tét újra és újra felidézi az utókor, mert aki minden ve­szélyt vállalt az utódokért, az az emlékezetekben időtlen­időkig megmarad. Sági Agnes Ötvenöt évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első legális magyar kommu­nista lap, a Vörös XJjság. Az „vfordulón, amely egyben a magyar sajtó napja, pénteken délelőtt koszorúzási ünnep­séget tartottak a Visegrádi ut­ca 15. számú háznál, ahol an­nak idején a Vörös Újságszer­kesztősége működött. Az ünnepségen Máté György, a Népszabadság fő- munkatársa mondott ünnepi beszédet. Ezután a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében Fo­dor László, az agítációs és pro­pagandaosztály helyettes ve­zetője, . a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatala nevében dr. Várkonyi Péter elnök, ál­lamtitkár, a Népszabadság szerkesztősége nevében Rényi Péter főszerkesztő-helyettes, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Barcs Sándor, a MUOSZ elnöke, a Nyomda-, Papíripar és a Saj­tó Dolgozóinak Szakszerveze­te nevében Kimmel Emil fő­titkár, a művészeti szakszer­vezetek szövetsége nevében Kárpáti Sándor titkár helye­zett el koszorút a ház falán lévő emléktábla alatt. A kormány Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége a sajtó napja alkalmából pénte­ken baráti találkozót rende­zett a MUOSZ-székházban. A fogadóson jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, továbbá a lapok és a sajtószervek ve­zető munkatársai. Ott voltak a hazánkban akkreditált kül­földi újságírók is. Eltemették Darvas Józsefet Pénteken a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára és sok száz főnyi gyászoló jelenlété­ben végső nyugovóra helyez­ték a munkásmozgalmi * pan­teonban a 61 éves korában el­hunyt Darvas József kétsze­res Kossuth-díjas írót. A párt és a magyar munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagja, a Hazafias Nép- frönt alelnöke, országgyűlési képviselő, a Magyar írók Szö­vetségének elnöke ravatalá­nál — ahol a vörös szemfedő­vel borított koporsó előtt bí­bor párnán helyezték el Dar­vas József kitüntetéseit — díszőrséget álltak az elhunyt elvtársai, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Politikai és Központi Bizottságának tag­jai, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, kormányának tagjai, a Hazafias Népfront képviselői, a politikai, a társa­dalmi, a kulturális élet ve­zető személyiségei, munkatár­sak, tanítványok, barátok és tisztelőig. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa ne­vében Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke búcsúzott Darvas Jó­zseftől. Méltatta a magyar munkásmozgalom és a jelen­kori magyar irodalom kima­gasló alakját. — Sokszor hivatkozott arra — mondotta —, hogy amit nagy nemzedékének tagjai nem végezhettek el, azt az élőknek kell vállalniuk, ö maga vál­lalta is e kötelezettséget. A sors azonban másként hatá­rozott. Darvas József e nagy terveket már nem valósíthatja meg. Személyes tekintélyét, írói hitelét, vezetői tapaszta­latát nem tudja pótolni senki. De a munkát másoknak foly­tatniuk. kell, és ebben Darvas József továbbra is segít élete példájával, munkásságának, életművének gazdag tanulsá­gaival. Mi vállaljuk Darvas József örökségét. Igyekszünk azt valóra váltani. Ezzel a fo­gadalommal búcsúzunk tőle. Közvetlen munkatársai, az Írószövetség titkársága, vá­lasztmánya és tagsága nevé­ben Simon István Kossuth- díjas költő, az írószövetség titkára mondott búcsúszava­kat. A szülőföld, „a legnagyobb falu”, Orosháza utolsó üzene­tét Keller József gimnáziumi igazgató, a Hazafias Népfront orosházi bizottságának titká­ra tolmácsolta. Darvas József sírját — az Internacionálé hangjai köze­pette — koszorúk sokaságával borították. NAPIRENDEN: AZ IFJÚMUNKÁSOK A KISZ tömegbefoiyása a munkásfiatalok körében Pest megyéiben közel 31 ezer KISZ-korú munkásf iatal dol­gozik- Nagyobbik részük ön­álló nagyvállalatoknál, illetve ezek gyáregységeiben, kisebb részük — mintegy tízezren — kisüzemekben, telephelyeken és a szövetkezeti iparban vég­zik munkájukat. Pest megyé­ben 380 KISZ-alapszervezet, 91 csúcsvezető ség, és 15 nagy­üzemi KISZ-bizottság műkö­dik, 11 ezer 660 tagot tömö­rítve a szövetség soraiba. Me­gyénkben tehát az ifjúmunká­sok szervezettsége 36—38 szá­zalékos. Szakmai versenyek A tapasztalatok azt mutat­ják — ahogy a KISZ Pest megyei bizottságának tegna­pi ülésén megállapították —, hogy a munkáshagyományok­kal rendelkező nagyvállala­toknál és nagyüzemeknél sok­kal nagyobb a KISZ tömegbe­folyása. A kis műhelyekben, ipari szövetkezetekben —ahol máskülönben jelentős számú — 7—8 ezer fiatal dolgozik —, nem megfelelő az ifjúsági munka, a KISZ-szervezet jó­pár helyen formálisan, műkö­dik, befolyása a fiatalokra nem megfelelő. A KISZ tö­megbefolyását illetően elté­rések mutatkoznak a külön­böző iparágakban is. Lényege­sen könnyebb az ifjúsági szö­vetség helyzete a sok fiatalt foglalkoztató üzemekben, mint az egy munkahelyen, de szét­szórtan dolgozó ifjúmunkások között. Egyre több KlSZ-alapszer- vezet elemzi részletesen üze­me gazdasági munkáját. A különféle termelési mozgal­makban a KISZ-en kívüliek is sokszor kapnak feladatot. Így tudta sikeresen bevonni a szervezeten kívülieket a Dunakeszi MÁV Járműjavító, a budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat tá- piószelei gyáregysége és a KÖZGÉP ceglédi telepe. A különböző szakmai versenyek a munkájukat szerető fiata­lok nagy tömegét vonzzák. Jól szervezett versenyekkel talál­kozhatunk a Pest-vidéki .Gép­gyárban. a Nagykőrösi Kon­zervgyárban és a Csepel Au­tógyárban. Ezek a versenyek a vezetők és az idősebb szak­munkások elismerését is ki­váltják. Nem véletlen, hoav meayénVben az elmúlt két esztendő alatt tíz százalékkal nőtt az ifjúsági brigádok szá­ma. Nem kis része van a KISZ- szervezeteknek abban, hogy az üzemi fiatalok többsége részt vesz a brigádmozgalomban. Az üzemi bizottságok bátran hív­ják segítségül munkájukhoz a szocialista brigádtagokat, s egyben fórumot is nyújtanak nekik gondjaik feltárására. A politikai nevelőmunka jelentősen fejlődött a megye üzemeiben. Emelkedett a KISZ politikai fórumain részt vevő f jatalok száma, s az üze­mi pártszervezetek a koráb­binál lényegesen több politi­kailag képzett fiatalt iskoláz­nak be például a marxizmus —leninizmus esti egyetemre, vagy középiskolába, Jobb propagandát Fontos feladat, hogy meg- szuncesseK a saoionos politi­kai megmozduiasoKat, s új­szerű, mozgósító hatasú akció­kat keü kitalálni helyettük. Hiszen a KISZ-szervezeteik ha­tározott politikai magatartá­sa, tájékozottsága jótékonyan hat a szervezeten kívüliekre is, tekintélyt szerez az. ifjúsá­gi szövetségnek. A nevelömunka népszerű formája a fiatalok szabad ide­jének tervszerű, tartalmasabb kihasználása. A KlSZ-bizott- ság ülése megállapította, hogy az elmúlt időszakban növe­kedett ugyan az üzemek mel­lett működő ifjúsági klubok száma, ám avultak program­jai. Helyes, hogy az ifjúsági vezetők egyre jobban igénybe veszik a helyi művelődési há­zak által nyújtott lehetősége­ket. Sok KISZ-szervezet alakít a munkásfiatalok érdeklődési körének megfelelő önképző csoportokat, zenekarokat, iro­dalmi színpadokat. Baj vi­szont, hogy kevés helyen tö­rekszenek az agitációs és pro­pagandaeszközök jobb kihasz­nálására. Ritka a rendszere­sen új anyagokat tartalmazó gyári faliújság, a megfelelő tá­jékoztatás szolgálatában álló hangos híradó, s röpgyűlést is a legritkább esetben hívnak össze a fiatalok. Ez főképpen azért nem jó, mert az általá­nos agitációs formák csak a KISZ-tagok, vagy esetleg még ennél is szűkebb kör tájékoz­tatását, mozgósítását szolgál­ják. Követendő a Csepel Au­tógyár, az ikladi Ipari Mű­szergyár és a Nagykőrösi Kon­zervgyár példája, ahol a KISZ-szervezetek hasznosan veszik igénybe az üzemi la­pok által nyújtott lehetősége­ket. Az újak fogadása A legtöbb üzemi KISZ- szervezet részt vett a kollek­tív szerződések elkészítésé­ben, és természetesen ezek módosításában is. Ezért nem véletlen, hogy szinte minde­nütt szerepel az ifjúsági ter­melési mozgalmak leírása és szabályzata. Sok kollektív szerződés foglalkozik a fiata­lok lakásépítésének 1 támoga­tásával, a továbbtanulók ösz­tönzésével. Ezek között említ­hetjük az Egyesült Izzó váci gyárát, a Dunakeszi Járműja­vítót és a Mechanikai Labort, valamint a Pest-vidéki Gép­gyárat, a Gödöllői Gépgyárat, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyárat, a Csepel Autót, a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalatot, a százhalombattai DKV-t és a DHV-t. A legtöbb KISZ-szervezet munkájának lényeges része a munkába álló fiatalok megfe­lelő fogadása. Természetesen előfordul — s ezen is minél hamarabb változtatni szüksé­ges —, hogy a munkába állók­tól nem érdeklődnek mozgal­mi múltjuk felől, ígv a mun­kahelyet változtató fiatal min­den alkalommal „tiszta lap­pal” indul. A KISZ-bizottság ülésén megállapították, hogy ifjúsá­gi szervezeteink a lehetőségek iobb kihasználásával képesek az üzemi ifjúság 80—90 szá­zalékút mozgósítani. A párt i fiiVá ffool i tikai határozata, maid az ifjúsági törvény új alanokra helyezte az érdek- védelmet. s a KTSZ tömegbe- folvása így is lényegesen nö­vekedett. Minden üzemben A jövő feladataiként első­sorban az agitációs és propa­gandamunkát kell fejleszte­ni, minden eszközével arra kell törekedni, hogy a KISZ- vezetők és az aktivisták meg­felelő kül- és belpolitikai tá­jékozottsággal rendelkezze­nek, s ismerjék gyárukat gazdasági és politikai szem­pontból egyaránt. Tovább kell növelni a szervezettséget az üzemi fiatalok között. El kell érni, hogy minden üzemben, ahol 20 fiatalnál több dolgo­zik, működjék KISZ-szerve­zet. F. B. V l i A sajtó ünnepén

Next

/
Thumbnails
Contents