Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-07 / 286. szám

„AMIKOR MÉG VIRÁGOK NYÍLTAK...” Hatvanadik szü­letésnapján még szeretettel köszön­töttük Vácott, a HAGY kultúrter­mében a napok­ban elhunyt Dar­vas József, kétsze­res Kossuth-díjas írót, kit ma he­lyeznek örök nyu­galomra. Nevét be­írta sok-sok em­lékkönyvbe; művei nálunk is ezrek­ben élnek; arcá­nak vonásait pe­dig e fénykép is őrzi — számunk­ra. Foto: Rózsavölgyi Eltemették Udvarhelyi Lászlót A dunakeszi községi temető­ben csütörtökön délután nagy részvét mellett kísérték vég­ső pihenőhelyére Udvarhelyi Lászlót, a váci postahivatal pártszervezetének titkárát. A váci városi pártbizottság kép­viseletében Simák István bú­csúztatta az elhunytat. A hi­vatali kollégák utolsó üdvöz­letét Rákóczi András, a váci postahivatal vezetője tolmá­csolta. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Blaskó Sándor és Erdei Julianna: Szilvia, Koch Gyula és Prétor Terézia: Éva, Kecskés János és Kurdi Már­ta: Bernadett, Baradlai Dénes és Both Erzsébet: Erika, Sze- benszki László és Kiss Erzsé­bet: Tímea, Németi László és Forgó Etelka: László, Palágyi Ferenc és Bátyi Anna: Zoltán, Sáros György és Dián Erzsé­bet: Tamás, Szabados Sándor és Helembai Ilona: Rita nevű gyermeke. Házasságot kötött; Nagy Jó­zsef Birszki Annával, Gyur- csok Géza Varga Zsuzsanná­val, Eiszter József Csonka Er­zsébettel, Boross László Kiss Mártával. Vácott hunyt el: Hártó László (Vác, Bácska dűlő 6.), Marosvári Károlyné szül. Ma- tejka Anna (Nagymaros, Baj- csy-Zs. u. 8.), Hellner Mihály Vámosmikola, Szobi u. 20.), Lieszkovszki István (Rád, Pe­tőfi u. 6.), Mandrikin Mihályné szül. Pap Margit (Dunakeszi, Bulcsu u. 34.), Pataki István (Dunakeszi, Mikes K. u. 1.), Décsi Anna (Gödöllő, Kossuth u. 19.), Márton Veronika (Vác, Vak Bottyán tér 1.), Zábrák Pál (Vác, Március 15. tér 22.), Szladek Istvánná szül. Kiss Terézia (Tótkomlós, Benedek E. u. 7.). A PEST MEGYEI HÍRIAP KÜLÖNKIADÁSA XVH. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1973. DECEMBER 7., PÉNTEK Tízéves a Váci Hajó SE A Magyar Hajó- és Daru­gyár váci sportegyesülete ma, fél 6 órakor az egyesület klubhelyiségében (Vác, Liszt Ferenc sétány 12.) ünnepli fennállásának 10. évforduló­ját. Fogadóóra a sejcei klubban Győri Jenő, a városi tanáét végrehajtó bizottságának tag­ja pénteken, december 7-én délután fél kettőkor a DCM sejcei klubjában tart üzemi fogadóórát. nek az első konzultáción. | Megjelent és ellenőrizte a foglalkozást Tatár József vezető szakfelügyelő is. Puscsizna József igazgató i köszöntötte az érkezőket. Rö- I viden ismertette az iskola tör­ténetét, a kollégium életét, a 900. évfordulóra készülődő vá­ros rohamos fejlődését. Bemutatta a kabinetrend­szerű oktatást, a korszerű ruhatárat, a jól felszerelt tanműhelyt. A rendelet és annak végre­hajtási utasítása lehetővé te­szi, hogy a szakközépiskolát végzettek egy év alatt elsa­játítsák a kiegészítő anyagot, vizsgát tegyenek s a tanfo­lyam végén technikusi okle­vél birtokába jussanak. A fel­készülés főként egyéni tanu­lás útján történik. A váci is­kola tanárai a konzultációk során segítséget adnak az anyag megismeréséhez, kijelölik a szakdolgozatok témáját s előkészítik a je­lentkezőket az 1974 no­vemberében lezajló minő­sítő vizsgára. A Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola részére meg­tisztelő feladat ennek az új- ] szerű oktatásnak a megváló- j sítása. S a napokban ideér­kezett másfélszáz hallgató a látottak, hallottak alapján el­viszi az ország sok városába, községébe ennek a rangos tan­intézetnek a jó hírét. P. R. A váci mozik műsora MADÁCH, dec. 7-én: A ma­gyar ugaron (magyar). — 8—9: A tűz meghódítása, I—II. (szovjet). — 8-án délután 15 és este 21 órakor: Uyppolit, a la­káj (magyar). — Vasárnapi matiné: Két jegy a délutáni előadásra. — 10—11: Chato földje (amerikai). ÉPÍTŐK, dec. 7-én: Bob her­ceg (magyar). — 8—9: Hó- királynő (szovjet). — 10: A nagy Reed (amerikai). A FÉK decembere Összkomfortos cudar világ Aki elkövette, javítsa ki a hibát KÖZLEKEDÉS II. Tapasztalatok — mondja határozottan a jár­őr, és igaza lesz: az egyik mel­lékutcában ott áll a szürke ko­csi. A tulaj meglepett képpel bámul ránk, amikor megál­lunk mellette. Ha kannában hozta volna — Két hónapja vettem a Röppentyű utcában — mond­ja. — Egy hete voltam műsza­ki vizsgán, de akkor nem volt jó a kézifékem. Holnapután újra kell mennem, és most próbálgattam itt — mutat a sok fékezéstől felszántott föld- útra. — Csak. sajnos, kifo­gyott a benzinem, és tankolni voltam. — Hozhatott volna kanná­ban is benzint — mondjuk. — Hát igen. — Széttárja a karját. Helyszíni bírságolás történt. Vác felé haladunk a 2. szá­mú főútvonalon. Előttünk hosszú kocsisor kígyózik. Előz­ni szinte lehetetlen, olyan nagy a szembejövő forgalom Egy Trabantos azonban fity- tyet hány az egészre, kis ko­csijával ügyesen „bújkálva” furakodik előre. — Látta? Gyalogátkelőhe­lyen előzött! —• mondja a jár­őr. Megpróbálunk utána men­ni, de csak nehezen jutunk előre. Gödön utolérjük. Ami­kor felsoroljuk „bűnlajstro­mát”, nem is tiltakozik. Szó nélkül kifizeti a helyszíni bír­ságot. Ravasz cementesek Cementeskocsi a megenge­dettnél gyorsabban megy, messze előttünk. A pilóta, amint észreveszi, hogy követ­jük, lassít. — A cementeskocsikkal bi­zony sok baj van. Száguldoz­nak, előzgetnek. Persze, mint látja, elég okosak ahhoz, hogy ne tudjuk rajtacsípni őket — magyarázza a járőr. — Pedig néha megérdemelnék! Közben lassan vége a szol­gálatnak, Vácra érünk. Elbú­csúzunk. A járőr még utoljá­ra hozzáteszi: — Látja, ilyenek vagyunk mi, közlekedők. Amit most láttunk, az csak nyolc óra története, és egy évben 365 nap van! Furucz Zoltán Tudjuk. Ki gondolt volna arra, hogy december elején mínusz 18—20 fokos hideg lesz? A váci városi tanács műszaki osztályának megyei felettes szerve biztosan nem. Különben engedélyezte volna egy tartalék kazán bérelését a Földvári téri lakótelep 351 la­kását fűlő két ideiglenes fű­tőberendezés mellé. Hajas József főmérnök, a városi tanács műszaki osztá­lyának vezetője — ismerve a helyi problémákat, s tudva azt, hogy az épülő hőközpont, annak ellenére, hogy az érde­keltek az október 15-i átadás­ra esküdtek, nem fog elkészül­ni a fűtési szezon kezdetére — a C/8-as épületre a nyár elején a következő kikötéssel adta ki a lakhatási engedélyt: 1. pont: — Amennyiben a végleges tömbfűtőmű folya­matos üzemét 1973. október 15-ig a Beruházási Vállalat nem tudja biztosítani, úgy ezen időpontig biztonsági tar­talékként harmadik, ideigle­nes kazánt köteles üzembe he­lyezni. (Ezt egyébként a 9/1972. NIM sz. rendelet 7 § 4. bekezdése előírja.) A két ideiglenes kazán hőkapacitását a használatba vett lakások le­kötik, ezért szükséges bizton­sági tartalékról gondoskodni. 2. pont: — A provizórikus kazántelep folyamatos, teljes üzemét mindaddig fenn kell tartani, amíg a tömbfűtőmű folyamatos és biztonságos mű­ködése nem biztosítható. Azt is kérdezhetnénk — ha már számtalan példa nem bi­zonyította volna az ellenkező­jét —, ki gondolt volna arra, hogy a fogadkozások ellenére sem készül el a Földvári térj új hőközpont? Pedig nem ké­szült el, s talán még 1974. ja­nuár 15-én sem ontja a mele­get. De nem is az a fő baj, hogy a hőközpont nem készült el. Attól még a 351 lakásban kel­lemes meleg lehetne, 'ha meg­lenne az a tartalékkazán, amelynek megszerzésében még a nyár elején e sorok írója is közreműködött, pedig a tarta­lékkazán biztosítása nem is az ő „műfaja”. Most azután itt a nagy baj. December harmadikára virra­dóra az egyik — a nagyobbik teljesítményű — kazánnak le­fagyott az iszapoló ürítőszele­pe, s aznap este már csak -r-14—[-15 C° hőmérséklet volt a lakásokban. Nem egy helyen a pici babák is az ilyen hőmérsékletű szobákban szen­vedtek. Ráadásul — a kazá­nok túlterhelésének megaka­dályozása érdekében — a melegvíz-szolgáltatást a jövő­ben a hét két napjára korlá­tozták. Mindezek után mondhat­nánk, hogy tévedni emberi dolog. Ám a lakhatósági enge­délynek olyan formában törté­nő jóváhagyása, amit másod­fokon a megyei tanács építési osztálya tett — hogy abból az első pontot törölték —, több mint tévedés. Ez egyenlő az­zal, hogy figyelmen kívül hagyott több mint ezer felnőt­tet és gyermeket. S nem is kellett csodáknak bekövetkez­ni ahhoz, hogy az élet halom­ra döntse a bürokrata, a dön­tések mögött az embert figyel­men kívül hagyó hivatalnoki manővereket. A télnek még csak az elején tartunk, a hőközpont elkészü­lésének időpontja a bizonyta­lannál is bizonytalanabb, nagy hidegek is lehetnek még, s a kazánok meghibásodása sem kizárt. A C/6-os és a C/7-es épületek, elkészült, de üresen álló 226 lakásában is olyan fagykárok keletkezhetnek, amelyek messze meghaladhat­ják a biztonsági tartalékkazán bérleti díját, amely nem tett volna ki többet, mint 10 ezer forintot havonta. Most viszont azon lenne a sor, hogy jóvátegye a hibáját, s egy tartalékkazánt szerezzen, aki a 75 374—4 számú másod­fokú határozatot — az 1-es pontot hatályon kívül helyezve — 1973. július 11-én aláírta, s ezzel garantálta, hogy az ak­kori két kazán a télen elegen­dő lesz a váci Földvári téri la­kások biztonságos fűtéséhez. —bognár— VÁCI APROHIRDETESEK Alkalmazunk középkorú férfi vagy női munkaerőt irodai gyakorlattal, január elsejétől, lehetőleg könyvelési ismeretekkel. IBUSZ, Vác. Kétgyermekes. 30 éves Pályázatot hirdet az elvált asszony házas- i I. számú szociális ott- társat keres. ..Érettsé- hon vezetője, járási- gizett H 86492” jel- városi szervező gon­igére a kiadóba. HIRDESSEN A VÁCI NAPLÓBAN dozónői állásra. Pá­lyázhatnak érettségi­zett nők. önéletrajz csatolásával. Későb­biekben főiskolai kép­zés lehetséges. Jelent­kezés módja: szemé­lyesen vagy írásban Vác, Burgundia utca 9. szám alatt _______ IR frsz. Trabant Limousine sürgősen eladó. Érdeklődni: Szob, telefon: 3. t * 4 % k Ismeretes, hogy a forradal­mi munkás-paraszt kormány rendelettel szabályozta: ho­gyan lehet a jövőben techni­kusi képzettségre szert tenni s kiket illet meg ennek a cím­nek a viselése A Kohó- és Gépipari Minisztérium kísérletképpen a váci Lő­wy Sándor Gépipari Szak- középiskolát jelölte ki a jövendőbeli gépszerelő tech­nikusok és gépkarbantartó ] technikusok tanfolyamának előkészítésére 6 a vizsgák le­bonyolítására. December elején 149 jelent­kező érkezett Vácra, a Kons­tantin téri tanintézetbe. Sze­gedről, Kaposvárról, Debre­cenből, Győrből, Budapestről s más helységekből jöttek, hogy a váci iskola nevelői­nek segítségével részt vegye­Egy év alatt technikusok lesznek 149 jelentkező az ország minden részéből Reggel nyolc óra. Fázósan didergőnk a közlekedési rend­őr járőrrel. A lábamon lassan érezni kezdem a fűtő-ventillá­tor meleg leheletét. Mai utunk célja, hogy megállapít­suk: hogyan közlekedünk szombaton. Elindulunk a Széchenyi ut­cán. A Lenin úti keresztező­désnél alaposan körülnézünk: a gyér forgalom és a köd elle­nére egyesek most sem adják meg az elsőbbséget a gyalogo­soknak! Két gépkocsivezetőt figyelmeztetünk. Aztán továbbhaladunk. A Marx téri posta előtt egy Volks­wagen és egy Wartburg ácso- rog. Itt nem szabad sem vá­rakozni, sem megállni. Csak figyelmeztetünk. — Járt már Bócsapusztán? — kérdezi a járőr. — Ott min­dig van valami zűr. Arrp megyünk. Végigfu­tunk a házak között. Semmi. Visszafordulunk. Már majd­nem rátérünk a műútra, ami­kor egy Riga segédmotoros tű­nik fel. — Na, ezt megnézzük — mondja a járőr. Kék-fehér Moszkvicsunk hirtelen fékez előtte. A pirospozsgás férfi összevissza kapkod, mi állít­juk le neki a motrot. — Van vezetői engedélye? ■— kérdezzük. Ártatlan képpel bámul ránk. Kiderül, hogy nincs neki. Helyszíni bírság: 100 forint. Fó» felé haladunk — Fót az egyik legveszélye­sebb helység közlekedési szem­pontból — mondja a járőr. — Majd meglátja, hogy a KRESZ szabályait hányán nem tart­ják be. Hitetlenkedve csóválom a fejem, de úgy látszik, neki lesz igaza: már jön is az első. Egy idősebb férfi Rigával, a kormányon nagyobb csomag van. Megállítjuk. Jogosítványa persze nincs. — Mit ivott? — kérdezi a járőr. — Hát, kérem, ittam, igen ittam — mondja bűnbánó kép­pel. — Iszogattunk. Tudják — sokat dolgozom. Nekem csalá­dom van. Három gyerekem! — És azért kellett innia? — kérdezi a járőr, s közben a szondát nézegeti. — Ez egy fél deci pálinka — mutatja nekem. Feljelentjük. Neki is jobb ma egy büntetés, mint holnap egy súlyos baleset. Minden­esetre felszólítjuk, hogy tol­ja a segédmotort ne üljön rá! Műszaki ellenőrzés Még el sem indulunk, ami­kor egy csörgő, zörgő, öreg Warszawa előz bennünket. Kö­vetjük, s megállítjuk. Műszaki ellenőrzés. Lámpák, irányjelzők jók, a kézifék azonban többszöri ne­kifutás ellenére sem működik Helyszíni bírság: 100 forint. — Lemegyünk Kisalag felé — mondja a járőr, és már ka­nyarodunk is. — Mióta van jogosítványa? — kérdezem. — Már négy éve — mondja. — 1969-ben kerültem a rend­őrséghez. mint közlekedési jár­őr. Azóta is ezt csinálom. Közben feltűnik egy lovas kocsi előttünk — az út köze­pén. Hosszan dudálunk, míg végre lehúzódik a szélére Megállítjuk. Építőanyagot szállít Kisalagra. — Van hajtási engedélye? — kérdezzük. Van. Megmutatja. Drága sörök A járőr hosszasan fürkészi az öreg borostás ábrázatát, az­tán biztos érzékkel rátapint. — Ivott valamit, bátyám? — kérdezi. Az öreg nagyot sóhajt, majd rábólint. — Egy pohár sört. Szabálysértési eljárást kez­deményeztünk. Elindulunk vissza Fótra. A benzinkútnál tankolunk. A kikanyarodásnál „Stop”-táb- la. Ettől vagy ötven méterre megállunk, és •figyeljük, hogy ki nem áll meg. Vagy tíz percet várunk, amikor egy elég rozoga Da- nuvía akar fékezni a tábla előtt, de sehogy sem sikerül. Látszik, hogy a fékek nem valami jól fognak. A motoron ketten ülnek. Utolérjük őket. A vezetői és forgalmi enge­délyt kérjük. — Van? — kérdezd gyanak­vóan a járőr. A fiatalember nagyokat bó­logat. — Persze. Csak egy kis hi­ba van — mondja, miközben a forgalmit a kezünkbe nyom­ja. — Még nincs átírva a ne­vemre. Nézegetjük, forgatjuk: vala­mi hiányzik. Jogosítvány nélkül — És a jogosítvány? A fiatalember elpirul. — Nincs. A motor műszála vizsgájá­nak határideje lejárt, a fé­kek nem fognak, a hátsó vilá­gítás használhatatlan. Hazakísérjük. A kapu előtt levesszük a rendszámot. Fel­jelentjük. — Mennyiért vette? — kér­dezem a motorra mutatva. — ötszázért — mondja bá­natos képpel a fiatalember. Aztán előkerül valahonnan a nagymama, aki szidja az unokáját, a rossz motor miatt. Jólesik beszállni a kocsi me­leg fülkéjébe. Elindulunk Vác felé. Örámra nézek. — Magának lett igaza — mondom a járőrnek. — Jobb lett volna, ha nem — válaszol. — Nekem sem öröm, hogy ilyen sok embert kell megbírságolnom. Dunakeszin, a vasúti felül­járó előtt hirtelen megpillan­tunk egy rendszám nélküli, szürke Volgát. Megfordulunk, de mire után kanyarodunk, el­tűnik a szemünk elől. — Csak balra fordulhatott

Next

/
Thumbnails
Contents