Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-06 / 285. szám

1973. DECEMBER 6.. CSÜTÖRTÖK mi MEG1C« K^tivlap 7 a4^ Cikkünk nyomán Megjött a levél Budakalászról Intézkedett a tanács „Budakalászról mégis várunk egyet” című cikkünk, amely 1973. november 15-én jelent meg lapunkban, arról szólt, hogy hónapokoa keresztül, sok-sok levélváltás ellenére is olyan területen gyűlt a sze­mét Budakalász és Pomáz községek között, amely közel van a lakó­területhez, és az illetékesek nem gondoskodtak a lakosság egészsé­gének védelméről. Cikkünkben bíráltuk, hogy az ipari hulladékot is szabályellenesen égetik, tárolják. A környezet védelmében emeltünk szót. letet kell biztosítani, s közös erővel kell az ehhez szüksé­ges költségeket is megterem­teni. Már ez év végéig meg­határozzák a tennivalókat, amelyek több esztendőn át biztosítják majd a rendeletelv betartását, megóvják a kör­nyezetet a felesleges szennye­ződéstől. Állandó őröket alkalmaz­nak, akik két műszakban dol­goznak. Számukra melegedő­bódét építenek. Gondoskodnak arról, hogy havonta egyszer dózerrel vagy más munkagép­pel elegyengetik a terepet. A Lenfonó és Szövőipari Válla­lat havi 500 forintot biztosít a terület őrzésére, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár havi 400, a budakalászi tanács 500. a pomázi tanács 600 forintot. A III. kerületi IKV vállalta a szeméttelep kezelői részére létesítendő őrbódé, melegedő elkészítését és felállítását. A tanács szemétlerakodási je­gyeket bocsát ki az érdekelt vállalatok részére, a jegyek ellenértékét a vállalatok a ta­nácshoz utalják át. Az Árpád Szakszövetkezet felajánlotta az őrzés megszervezését. Ezek az jntézkedések — ahogyan az értekezlet j részve­vői mondották — elegendő­nek látszanak ahhoz, hogy az első elemi lépéseket megte­gyék, s elindítói legyenek ál­landó, minden egészségügyi és esztétikai igényt kielégítő végleges szeméttelep megte­remtéséhez. SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TÍPUSÚ SZEMÉLY- ES TEHERGEPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki u. 1.) J / MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) garanciális és egyéb javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsi A bonyi mozaik Abonyban egyre több utcá­ban van vízvezeték, ám a víz­ellátás sokszor akadozik. A vízvezeték egyébként is csa­tornázás nélkül csak félmeg­oldás. Szembetűnő, hogy a község­nek nincsenek parkjai. A ker­tekben levő csenevész díszfá­kon és gyümölcsfákon kívül csak a 4-es főút mellett levő kis parkocska nyújt egyedül üdülést a pihenni vágyóknak. Az autók rohamos elterjedésé­nek korában különösen fon­tos, hogy a település levegőjét javítsák az esztétikailag is kí­vánatos parkok. Nagy kincse a községnek a termálvíz. Ezt helyesen strand­fürdő és gyógyfürdő céljára használják. És még egy fájó pont: a mú­zeum kérdése. Kétségtelen: a jelenlegihez hasonló tájmú­zeumra szüksége van a köz­ségnek, különösen ha olyan lelkes munkatársai vannak, mint az abonyi falumúzeum­nak. Ám ahhoz sem fér két­ség. hogy a jelenlegi elavult, sötét, vizes magtárépület erre a célra nem megfelelő. A mú­zeumi tárgyak elhelyezésére valamelyik műemlék épület lenne alkalmas, ahol megfele­lő körülmények között átte­kintést kaphatnának a köz­ségbeliek és a vendégek Abony sok színű múltjáról. Dr. Nagy Sándor Budapest Három ritka mesterség Nemcsak a lő érzi meg ko­csisát, s azt, ha idegen ül a bakon, hanem egy élettelen szerszám, az ár is másképp vi­selkedik, ha szakavatott kéz forgatja, vagy hozzá nem értő marok. Az ár, a kaptafa, a szöghúzó kalapács, a faszeg, a flekkni meg a susztercérna egy ma már ritka mesterség szerszámai, eszközei. Szükség van-e még a suszterra, amikor a cipőket szalagon gyártjuk, amikor a nagyüzemi termelés korszerű, ízléses, szép cipőt ál­lít elő, s amikor foltozott ci­pőben már nem jár senki sem? A mai nemzedék nem tudja, hogy valamikor a suszter mu­mus volt. Aki nem akart ta­nulni, azt mondták a szülei: jön a zöld kötény, suszternak adlak. A csirizes, foltos kö­tény, a bütykös ujj, a ragacsos kéz nem volt felemelő látvány, mégis e szakma művelői nem­csak régen fejtettek ki hasznos tevékenységet: faluhelyen ma is fontos a feladatuk. A kerékgyártó mesterség rokon az asztalosszakmával, ám nem minden asztalos ért a kerékgyártáshoz, vagy ha igein, akkor is letagadja. Aprólékos, babra munka ugyanis; inkább eldolgozgat az asztalos egy aj­tóval, ablakkal, inkább készít bútorokat, mint egy kereket vagy kocsirudat. Pedig milyen egyszerűnek látszik! Mégsem az: bár kevés szerszámot kell kézbe venni, mégis időigényes és nagy pontosságot kívánó munka a kerék gyártás — vall­ja fVMs László mester. Kovács van sokféle, de ki hallott már tojást patkoló ko­vácsról? Olvanról. aki nem­csak a tyűktoiást hajlandó rppíín^tVolni halom a kicsi bíbictojást is. Az országban alig van egy tucat ilyen ritka mesterséget űző ember. Buda­keszin él egy: Karle János. Titkát nem hajlandó elárulni senkinek, annyit azonban mégis megtudtunk, hogy na­gyon szereti a nyers tojást Tartalmát egy gombostűnyi helyein keresztül kiszívja, el­fogyasztja. Az így belsejétől megtisztított tojást, miután egy darabig állni hagyta, ve­szi kezelésbe. Soha nem tört még össze, sem patkolás előtt, sem közben. Szinte hihetetlen, hogy kérges, munkás kézzel készít ilyen finom munkát Régi vágya és terve, a veréb- patkolás. Padányi Lajos Budakeszi A maguk szakállára ? Június 28-án jelent meg a Postabontásban a Fertőzésve­szély a festői hegyek alján című cikk, azzal kapcsolat­ban, hogy a szentendrei Ari- na-völgyben egy dögkút meny­nyire károsítja a környéken lakó és dolgozó emberek .... • Kemp Antalék jelentették a történteket dr. Balogh Ibolyá­nak, a szentendrei KÖJÁL ve­zetőjének, aki annak idején elrendelte a kút lezárását. In­tézkedés azonban nem történt. Mindenkit felháborít, hogy a rendeleteket, határozatokat éppen azok az emberek sze- ' gik meg, akiknek feladatuk lenne a betartatás. A szom­szédos kőbárf^ában dolgozók és az itt lakók egyaránt szen­vednek: a szél messze viszi a bűzt, és újra megvan a „kr­tőzésveszély a festői hegyek alján”. Széki Sáadomé Budapest ★ A KÖJÁL illetékes szentendrei vezetőjétől, dr. Balogh Ibolyától megtudtuk, hogy mivel nincs a városnak jelenleg más dögíemető- je, és valamiképp gondoskodni kell az ilyen hulladék megsemmi­sítéséről, most újra megnyitották a kutat. Az állati hullák ideszál- lítására csak ritkán, havonta cgy- szer-kétszer kerül sor, és ez most télen nem olyan veszélyes. Jövő év március 31-én véglegesen be­zárják a kutat. Az illetékeseké a szó égés« égét. Akkor a cikk nyo­mán az illetékes KÖJÁL lezá­ratta a kutat. Figyelemmel ol­vastam az írást, bár akkor még nem tudtam, hogy érde­keltté válunk ebben az ügy­ben. Anna-völgy 5. szám alatt vettünk ugyanis egy telket. Velünk szemben van a lezárt dögkút. Az intézkedés után nyugodtak voltunk mosta­náig. A napokban azonban a határccat végrehajtásáért fe­lelős dr. Madarász Lajos vá­rosi főállatorvos írásbeli en­gedélye alapján a lebetonozott kutat feltörte a gyepmester, és 70 fertőzött njmlat dobott be­le. A nyílás siabadon van, és a hideg ellenére is nagy a környéken a bűz. Az ott lakó November elsejei Postabon­tásunkban közöltük Padányi Lajos budakeszi olvasónk le­velét, melyben Budapest köz- igazgatási határának megjelö­lését hiányolja, egyebek kö­zött a taxiviteld!jak egyértel­mű megállapítása miatt. Ez­zel kapcsolatban kaptunk vá­laszt a Fővárosi Autótaxi Vál­lalat kereskedelmi osztályve­zetőjétől, Csizmadia Gábortól és a forgalmi osztályvezető Hegyi Gézátólj „A főváros közigazgatási határát — a várostól kifelé haladva — a Pest megye feliratú, zöld színű tábla, a város felé haladva szin­tén zöld színű, Budapest feliratú íűbla jelzi. Nem tévesztendő össze a fehér alapú, fekete betűvel írt Budapest-táblával, mely a közle­kedésrendészeti lakott területet jelző tábla, és az ugyanilyen, de átlós piros vonallal áthúzott táb­lával, mely a lakott terület végét jelzi. A közigazgatási halár tehát minden útvonalon, mindkét irány­ban egyértelműen megállapítható. A Fővárosi Autótaxi Vállalat gépkocsivezetőit erről tájékoztat­tuk; munkaköri kötelességük a közigazgatási határon utasaikkal ezt közölni. A taxi viteldíját e tábláig visszafelé is fizetni kell. Utasaink és gépkocsivezetőink ré­széről igen ritkán merült fel ez ellen panasz. Indokoltnak tarta­nánk, a jobb tájékoztatás végeit, a közigazgatási határt jelző táblát a taxitarifa-határ táblával kiegé­szíteni. Erre tettünk már javasla­tot ebben az évben, de elutasító választ kaptunk.’* A november 15-i Postabon­tásban jelent meg dr. Otto Károly panasza, Csak inni le­het címmel. Olvasónk levelé­ben arról számolt be, hogy egyik nap a dabasi csárdá­ban csak itallal szolgálták ki, de a nagyközségben más ven­déglőben sem kapott vacsorát. Ezzel kapcsolatban az illeté­kes Dabas és Vidéke ÁFÉSZ vizsgálatot tartott, és az ered­ményről Kővári György elnök számolt be lapunknak: A sérelem napján, október 31-én előre nem látható üzemzavar ke­letkezett. Délután 17 és 18 óra kö­zött csatornaelzáródás miatt nem folyt le a szennyvíz az 1. számú kisvendéglőink, a dabasi csárda egyes üzemrészeiből. A konyha fokozatosan víz alá került, később a nagyterem is. A csárdában az üzemzavar mi­att nem tudtak főzni. Dr. Ottó Károiy körülbelül 18.30 és 19 óra között jelent meg a csárdában az­zal a szándékkal, hogy vacsorázik. Kétséget kizáróan hibát követett el a felszolgáló, ha nem mondta el a vendégnek, hogy csupán ki­vételes esetről van szó. A mű­szakban dolgozó felszolgáló állítá­sa szerint ezt a felvilágosítást megadták a vendégeknek. Ennek ellenére a panaszos esetében ez a tájékoztatás nyilván elmaradt. Megvizsgáltuk az október 31-1 úgynevezett felíróív adatait, s ar­ról megállapítottuk, hogy azon a napon a csárdában 35 féle étel volt kapható eredetileg, és négy­féle salátát szolgáltak tel. Az esettel kapcsolatban figyel­meztettem az egységvezetőket* hogy a vendégek pontos felvilágo­sítására nagyobb gondot fordítsa­nak. Szerkesztői üzenetek G. F., Érdparkváros: Megtettük a szükséges intézkedést, hogy a jövőben ne legyen panasza a kéz­besítésre. L. J.-né, Táborfalva: örülünk, hogy még van elégedve az autó- buszvezetők munkájával. J. B., Gomba: Köszönettel meg­kaptuk a helyi művelődési ház problémáiról szóló levelét.' D. M., Tápiószele és N. G., Üj-* szilvás: A reklamált könyveket el­küldtük. R. P., Budakeszi: Kérjük, írja meg, lapunk melyik munkatársa járt önnél. V. M., Verseg, Sz. A., Püspök­szilágy és K. I., Törtei: Kérdé­seikre jogtanácsosunk levélben válaszol. G. J., Pánd: Köszönjük kedves írását. KI A HIBÁS, Ml A HIBÁS? Az olvasó, a vállalat és egy Mészáros Ferenc, nagykőrö­si olvasónk panaszos levéllel fordult szerkesztőségünkhöz. Július Elején a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló'Vál­lalat 59-es nagykőrösi ruha- tisztító szalonjába adta be öl­tönyét. Tíz nap múlva az öl­töny tisztítása elkészült, de Mészáros Ferenc nem vette át, mivel — mint írja — a za­kó fazonja összetört, tartását elvesztette, a ruha bélése ösz- szezsugorodott, a zsebek rán­cosak lettek, az ujjvégeknél és a varrás mentén az anyag ki­festett. Ezekután Mészáros Fe­renc kártérítési igényét beje­lentette a vállalatnál, amelyet a mai napig nem elégítettek ki. Sőt a vállalat továbbra is elzárkózik a kártérítés kifize­tésétől, mondván, hogy azt in­dokolatlannak tartja. Indokolt esetben Hogy mi történt az elmúlt félévben az öltönnyel? Ezután érdeklődtünk a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vál­lalatnál, ahol Ivánovics Ivánt, a termelési osztályvezető- helyettest kérdeztük meg. — Szolgáltató vállalat va­gyunk, elsősorban tehát meg­rendelőink igényeit kell szem előtt tartanunk. Előfordulnak hibák is. és indokolt esetek­ben — az első félévben pél­dául minden 100 forint után 50 fillér — kártérítést fize­tünk. Mészáros Ferenc rekla­mációját azonban nem fogad­hatjuk el. Az öltöny sorsáról szakértői vélemény alapján döntöttünk. Szakértői vélemény — A szakértő a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vál­lalat alkalmazottja? — Erdős Györgyné adott vé­leményt az öltönyről, aki a Se­lyemkikészítő Vállalat mun­katársa, vegyészmérnök, hiva­tásos szakértő. Tehát vállala­tunktól független. Sem anyagi, sem más érdekeltség nem be­folyásolhatta a szakértői véle­mény elkészítésekor. A szakértő szerint a rekla­máció részben indokolt volt. A kártérítés kifizetését viszont nem javasolta. A kárt az okozta, hogy az oldószeres tisztítás után vizes lemosást is alkalmaztak (ugyanis az öl­tönyre málnaszörp ömlött, ezit Mészáros Ferenc is elismerte), és ezt a szennyeződést csak mosással tudták eltávolítani. Erdős Györgyné, a törvényes szakértő arról is szólt, hogy a hibákat milyen módon lehet eltüntetni, kijavítani. A Pest megyei Szolgáltató Vállalat méretes szalonjában, a szaki­értő utasításának megfelelően megjavították az öltönyt, de a megrendelő továbbra sem haj­landó a ruhát átvenni, helyet­te 1950,— forintot követel. A feslést, szálhúzódást pedig nem a tisztítás okozta, hanem a viselés. Kijavítva átvehető A vállalat tehát nem fizet, Mészáros Ferenc pedig nem veszi át öltönyét. Joggal kér­dezhetik olvasóink, hogy ilyenkor mi a teendő: A meg­rendelő, Mészáros Ferenc be­perelheti a Pest megyei Szol­gáltató és Csomagoló Vállala­tot. Mi a szóban forgó öltönyt kijavítva, kitisztítva, ismétel­ten vasalva láttuk. Igaz, nem láttuk a tisztítás előtt, de vé­leményünk szerint hordható. A vállalat vezetői ezúton is ismételten levélírónk elnézé­sét kérik, mert csak késve, többszöri levélváltás után kér­ték a szakértői véleményt és ezzel növelték Mészáros Fe­renc bosszúságát. Á. E. „Bízvást elmebetegnek tar­tanák azt, aki saját lakásá­ban a saját portáján szórná szét a szemetet, bűzös hulla­dékot. Az a kiránduló, aki szemetet, konzervdobozt, mű­anyag tárgyakat dobál szét az erdőben, bizonnyal más­képp viselkedik otthon Te­hát nemcsak az okoz kárt. aki felgyújtja az erdőt! És. hogy is állunk az intéz­ményesített szemeteléssel? Olvashattunk a budakalászi esetről. Osztozik a „dicsőség­ben” Budaörs és Törökbálint is. De nemcsak a községekben, a Kamaraerdőben és a Tété- nyi-fennsíkon is „díszlenek” a sz'métkupacok. Itt is ége­tik a hulladékot. Bőr, műbőr, elrohadt hagyma — mázsás tételben, olajoskanna és bon­tás^ anyagok. Ipari és mező- gazdasági hulladék. Háztar­tási szemét, üres telkeken, ár­kokban. És. ha megfordul a szél. hozza a bűzt. a port, a pernyét, a papír- és műanyag hulladékot.” Radnai István Budapest Hozzászól az olvasó Csobánczi István, a buda­kalászi nagyközség tanácsá­nak vb-titkára aláírásával megérkezett a biztató válasz: valamennyi érintett gyár, szer­vezet bevonásával megtár­gyalták a teendőket, és máris érvényes határozatok szület­tek, Mint Csobánczi István vb-titkár írja, a tanács és a budakalászi Lenfonó .már ed­dig is 10—10 ezer forintot for­dított két hónap alatt a hul­ladék letakarására, elfogadha­tóbb tárolására. Megírja a két tanács gondját is: sem a bu­dakalászi, sem a pomázi nem rendelkezik béralappal, amely lehetővé tenné a szeméttelep fenntartásához szükséges sze­mélyi és dologi kiadások fe­dezését. Ennek engedélyezése a felsőbb szervek hatáskörébe tartozik. A nevezetes értekezleten, amelyen fontos határozatokat hoztak a környezet védelmére (négy sűrűn gépelt jegyző­könyv tanúskodik erről) kép­viseltette magát a járási hi­vatal, a KÖJÁL, a Hazai Fé­sűsfonógyár pomázi gyáregy­sége, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára, a pomázi Árpád Szakszövetke­zet, a BKV, a III. kerületi In­gatlankezelő Vállalat és az egész ügy elindítója, kitartó szorgalmazója: Kiss Ernő nyugdíjas. Valamennyien megegyeztek abban, hogy a lakosság pana­sza jogos, a hulladék tárolása, égetése az eddigi módon nem folytatódhat. Állandó felügye-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents