Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
Há&űrlap 1973. DECEMBER 31., HÉTFŐ Eiu^épa —- 1ST 4 Elődeink kedvelt olvasmánya volt a Százesztendős jövendőmondó. Ebben minden benne volt, feltárva mindenki jövője, aki megvásárolta a könyvet, pénz, szerelem, boldogság, de még politika, időjárás, háború, járványok és más veszedelmek is. Manapság megmosolyognánk a Százesztendős jövendőmondó naivsá- gait, de tulajdonképpen nem is másoknak szólt, mint a naiv, hiszékeny, jámbor olvasónak. Ami a politikát illeti, ma is sokan foglalkoznak jövendő- mondással, akiknek egy része a tudós komoly ábrázatát ölti és mesterségét úgy hívja, hogy politikai futurológia. A komputerek korszakában elég a megfelelő tények, adatok, variációk és más szükséges kellékek betáplálása és függően a betáplálás objektivitásától, kikerekedik valami a „jövendőből”. Már mint abból a jövendőből, amit a komputer — na meg az azt kezelő ember — elképzel. Másféle politikai jövendő- mondók egyszerűen leülnek az íróasztalhoz, töprengő arckifejezést öltenek és megjövendölik, amit szívük szerint szeretnének, hogy megtörténjék. Ilyenből nagyon sok található a politikusok, zsurnaliszták, kutatóintézeti alkalmazottak között. Ezek többnyire a vágyaikat szeretnék ténynek tekinteni. Mi e helyen nem szeretnénk jövendőmondásra vállalkozni. Nem dolgozunk komputerrel, s bár vágyaink valameny- nyiünknek vannak, nemcsak a vágyainkat megerősíteni látszó tényeket ismerjük és elemezzük, hanem az akadályokat, nehézségeket is. Amikor e meditáció címeként felírtuk: Európa — 1974, arra gondoltunk, hogy mivel e kontinensen élünk, e világrész jövője a mi jövőnk is, attól függetleníteni magúnkat nem tudjuk, nem is lehet,' összegezzük hát a múlt esztendő tanulságait és próbáljunk egy kicsit előre is tekinteni: mit várhatunk az új esztendőtől. Nem jövendölésről van tehát szó, hanem afféle hangos töprengésről. Mindenképpen aiz európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozására irányuló erőfeszítések jutnak először az eszünkbe. Mi azt mondtuk 1973 nyarán, hogy az év hátralevő része elegendő lehet az új biztonsági rendszer megalkotására. Ma is fenntartjuk: elég lehetett volna. Helsinkiben a nagyköveti sokoldalú előkészítő tárgyalás, majd a konferencia megkezdése külügyminiszteri szinten, jó reményeket keltett. Elfogadott egy terjedelmes munkaokmányt, amely az Ajánlások címet viseli és azzal a rendeltetéssel született, hogy a konferencia második szakaszában, Genfben, ennek alapján kimunkálják Európa Chartájának részleteit és végső formába öntsék azt az okmányt, amelyet aztán majd a konferencia harmadik, magas szinten tartandó része emel nemzetközi jogerőre. Erre minden lehetőség megvolt. Genfben azonban működésbe léptek különféle „fékek”. A pedálra elsősorban a NATO-tagállamok némelyike taposott rá. Indítékuk legalább kétféle volt: egyes politikusoknak nincs ínyükre az enyhülés, mert gyűlölik a szocializmust, félnek tőle és a vele való együttműködéstől; a NATO katonai berkeiben pedig felborzoilódtak az idegek (mi legyen a marsallbottal, ha Európa békéjét hosszú távú nemzetközi egyezmény garantálja?) S mindkét csoport mögött ott vannak a hadianyaggyárosok, akik —» dehát ez nem szorul magyarázatra... Nyíltan persze nehéz lenne fellépni az európai biztonság eszméje ellen. De szavakban, Éjfélt mutat a Kreml toronyórája. ünnepi nyilatkozatokban támogatni, és háttérben pedig gáncsot vetni, ez igen, ez feltűnés nélkül elvégezhető. Nos, valami ilyesmi történik Genfben. Azt mondják egyesek, hogy minek annyit beszélni a biztonság és együttműködés politikai kérdéseiről, minek a gazdasági együttműködésről, a közös kulturális munkáról, amikor — úgymond — ebben könnyű lesz a megállapodás,' beszéljünk csak egy dologról, az emberek és eszmék úgynevezett „szabad áramlásáról”. Mi természetesen erről is hajlandók vagyunk beszélni, és mindenkivel kielégítő kompromisszumos megállapodásra jutni. A magunk részéről tehát mindent elkövettünk, hogy Genfben kezdjenek hozzá és fejezzék be időben a záróokmányok megfogalmazását. Miután azonban harmincöt ország tanácskozásáról van szó, s csak az kerülhet a záróokmányba, amiben mindenki egyetért, .elegendő egyetlen ország képviselőjének időhúzó magatartása, hogy megálljon az egész gépezet. Sajnos, Genfben nóhányak magatartá-. sa indokolatlan időhúzást eredményezett. S mi lesz 1974-iben? Mint- mondottuk, jósolni nem akarunk. Bizonyos azonban, s nem jóslat, hogy az időhúzás nem nyúlhat a végtelenségig. •1974-től tehát azt reméljük, hogy Genfben mindenkiben felülkerekedik a józan megfontolás és ez az év meghozza a szociálista országok következetes békepoldtikájának nagy történelmi eredményét, az európai biztonsági és együttműködési rendszer életbelépését. S ez kontinensünk békéjének hosszú távú biztosítéka lesz. Párhuzamosan Genffel, Becs is nemzetközi tárgyalások színhelye. A napirend itt a közép-európai haderőcsökkentés. A dolog természete miatt — katonai kérdésről lévén szó — a tárgyalások zárt ajtók mögött folynak. Az elvek azonban ismertek: mi azon az alapon tárgyalunk, hogy a haderőcsökkentés nem mehet egyik fél biztonságának a rovására sem. Ha például a NATO azzal a „trükkel” próbálkozik, hogy a közép-európai haderőcsökkentéssel egy időben megerősíti a szárnyakon lévő erőit, s ily módon bekeríteni kívánja a Varsói Szerződés Közép-Európában maradt erőit, akkor határozott nemet mondunk. A példát azért említjük, mert léteznek ilyen NATO-ábrándok. Hogy mennyi idő kell ezek szétosz- latásához, tehát mit hoz e tekintetben 1974, az a jövő titka. Hasonlóképpen állunk a SALT-tárgyalásokkal. Ezeken, mint ismert, a szovjet és az amerikai stratégiai fegyverzet, tehát a rakétarendszerek csökkentése van a napirenden. Az első szakaszban megállapodás született a védelmi rakétarendszerekről. s ez annak idején része volt a szovjet— amerikai viszony általános javulásának. Bár e tekintet- bon történtek előrevivő lépések, nem kizárt, hogy a támadófegyverek korlátozását célzó mostani szakasz hosz- szabb lesz. Vasárnapi jelentések A Kelet—Nyugat közti közeledés dolgában 1974-től további előrelépést várunk. A csehszlovák—NSZK kapcsolatok rendezése után most már hazánk és Bulgária is diplomáciai viszonyra léphet az NSZK-valt s ezzel egy fontos folyamat tetőződik be. Várakozásunk szerint az országok közti kétoldalú kapcsolatok fejlesztése a Kelet— Nyugat közti párbeszédben 1974-ben is a fejlődés fontos eszköze marad. Az általános képből kitűnik, hogy mii optimisták vagyunk 1974 eseményeit illetőién. De nem feledjük, hogy a „fékeik”, az enyhülés ellen dolgozó reakciós, militarista erők a tavalyi naptár eldobásával nem változnak meg. Európában a Strauss-típusú politikusok, a bajkeverők is a magukénak tekintik 1974-et. Arra is figyelünk, hogy az Egyesült Államokban Nixon ellen folyó kampány nem egyszerűen egy politikus személy szerinti kompromittálásának céljait szolgálja, hanem egy politikai vonal aláásásáít próbálja előkészíteni. Ez a politikai vonal az enyhülés, a szovjet—amerikai együttműködés, amelynek sok ellenfele van az Egyesült Államokban. S ott vannak a kínai vezetők, akiknek ugyan nem sok az európai befolyásuk, de Peking itt is minduntalan megpróbálja keresztezni a békeerők útját. S most megkérdezhetjük: nem bocsátkoztunk mégis jóslásokba? Vagy nem a vágyainknak adtunk hangot! Döntse el az olvasó. C. Tóth Béla SZÁDAT egyiptomi elnök a jövő héten Szaúd-Arábiába és Szíriába utazik. RÖVID IZRAELI tartózkodás után Kairóba érkezett Ensio Siilas- vuo tábornok, a Közel-Keleten állomásozó BNSZ-csoportok főparancsnoka. VASÁRNAP TELJES riadóké- szültságbe helyezték az izraeli hadsereget. Noha, az izraeli katonai hatóságok, úgymond, szíriai támadástól tartanak, megfigyelők kapcsolatba hozzák az intézkedést az izraeli választásokkal. Nem tartják kizártnak, hogy Golda Meir kormánya ezzel is nyomást akar gyakorolni a választókra. SZÍRIA akkor kíván majd csatlakozni a. genfi békeértekezlethez, amikor a tárgyalások az arab—izraeli konfliktus rendezésének komoly szakaszába jutnak — jelentette ki a Washington Rostnak adott nyilatkozatában Mohamed Zakaria Is^mail, szíriai külügyminiszter- helyettes. A KÖZEL-KELETI konfliktus rendezéséről folytatott genfi békeértekezleten El-Magdub tábornok vezetésével résztvevő egyiptomi katonai küldöttség visszaérkezett Kairóba. AZ IZRAELI TÜZÉRSÉG szombaton ismét lőtte Dél-Libanon területét. öt falut értek találatok, lakóházak rongálódtak meg, a lövegek komoly veszteségeket okoztak több mezőgazdasági ültetvényen. Ugyanaznap egy izraeli felderítő gép megsértette a libanoni légteret. A KUWAITI belügyminiszter vasárnap bejelentette, hogy még nem született megállapodás a Paleszti- niai Felszabadítási Szervezettel a római repülőtéri merénylők átadásának időpontjáról. EGYIPTOM, SzaúcLArábia, Kuwait, Abu Dhabi és Katar szombaton részvénytársaságot alapított a Szuezt Alexandriával összekötő olajvezeték felépítésének finanszírozására. A KÖOLAJELLATÁSI gondokról tanácskozott Stockholmban Dánia, A szocialista Kuba ifjú polgárai. Norvégia, Svédország, Izland és Finnország képviselője. SANTIAGÓBÖL származó értesülések szerint egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy viszály van a chilei fasiszta katonai juntán be- 1ÜL A CHILEI KATONAI JUNTA letartóztatta és több napon keresztül fogságban tartotta a meggyilkolt Salvador Allende chilei elnök nővérét. AZ ILLEGALITÁSBAN lévő chilei hazafias erők hozzáláttak egy egységes ellenállási szervezet alapjainak megteremtéséhez. A KAMBODZSAI felszabadító erők vasárnap a kora hajnali órákban rakétával lőtték a fővárost, Phnom Penht. Az egyik rakéta az elnöki palota közelében csapódott le, súlyos anyagi károkat okozva. Találat ért továbbá egy katonai tábort. A felszabadító erők december 23; az úgynevezett szárazévszak- ofíenzíva kezdete óta tizedszer lőtték rakétával a fővárost. Folytatódtak az összeütközések a fővárostól 20 kilométerrel délnyugatra fekvő Kompong Tuol környékén is. DEL-VIETNAM valamennyi részéről a hét végén súlyos harcokról érkezett jelentés. Quang Ngai tar. tományban, Saigontól 500 kilométerre északra heves összetűzésekre került sor a kormánycsapatok és a dél-vietnami felszabadító erők között. Súlyos harcok voltak a központi-fennsíkon, Kien Duc helység közelében is. MINT AZ ARAB-ÖBÖL és Oman felszabadításáért küzdő népi front Bejrútban közzétett nyilatkozatából kitűnik, Kabusz Bin Szaid ománi szultán csapatai külföldi zsoldosok támogatásával az elmúlt napokban átfogó támadást indítottak a hazafiak állásai ellen Dhofar tartomány felszabadított körzeteiben. A SZOVJET—FINN földgázvezeték építését befejezték és szombaton — egyelőre csak kipróbálásként — megindult a vezetéken a szovjet földgáz áramlása Finnországba. A gázvezetéket hivatalosan 1974. január 9-én avatják fel és adják át rendeltetésének. Havanna: A Forradalom tore, estvéri országnak tekinti. De hasonlóan a tubái Köztársaság testvéri országnak miní- íti Panamát, amely a Csatorna feletti amc- ikai uralom ellen harcol. Nem érdektelen xtalni arra, hogy Dalin-Amerika egyik légii- - jyobb országa, Argentína a tavalyi fordul, ;• Időszakában helyreállította a diplomádéi iM'pcsolatait Kubával. Nagyon-nagyon so.; minden szól amellett, hogy ma már más szelek fújnak Latin-Amerikában, s az ármánykodás és erőszak ellenére növekszik Latin- Amerika népeinek ellenállása az amerikai imperializmussal szemben. Venezuela például kb. egy esztendeje visszautasította az amerikai olajszerződést. De más latin-amerikai országokra is utalhatnánk, amelyekre az Egyesült Államok át szeretné hárítani gazdasági és pénzügyi nehézségeinek terhét. Áz elmúlt esztendőben vetődött fel az új amerikai államok szervezetének problémája is. Kuba támogatja az újtípusú amerikai államok szervezetét, és hajlandó egy ilyen szervezethez tartozni, beleértve ebbe a karib-tengeri angol nyelvű országokat is. Kuba példája bizonyság arra, hogy a szocializmus az egyetlen lehetséges út az elmaradott, kizsákmányolt latin-amerikai népek felemelkedéséhez. Ehhez mindenekelőtt a földrész népeinek egysége szükséges. Az Egyesült Államok — látva a latin-amerikai fejlődés folyamatát —, ha kell, a chilei ellenforradalom minden vonatkozású támogatásával próbál akadályokat gördíteni, vágj megpróbálja Brazíliát felhasználni a latin- amerikai népeknek az USA-tól való függetlenségi törekvései ellen. De a történelem kerekét már nem lehet visszaforgatni. A kubai 'orradalom sikerei erőt, reménységet és péllát adnak Latin-Amerika népeinek. Kuba gazdasági sikerei az elmúlt években Imponálóak. Az ipari termelés egy év alatt ’4 százalékkal növekedett. A bruttó termelés 1972-ben 10 százalékkal volt magasabb, mint íz pzt megelőző évben. S abban az ország- tan, ahol a forradalom győzelme előtt 700 •zer munka,nélküli volt, pia munkaerő-prob- émák vannak. A szigetországban egy eszten- lő alatt 30 ezer család költözött új lakásba, : 1975-től kezdődően évi 100 ezer lakást kí- mnnak építeni. Abban az országban, ahol ninden tartós fogyasztási cikket Amerikától tásároltak, tavaly 30 ezer hűtőgép került ki • gyárakból, s a könnyűipar termelése is re- :ordot ért el. Tavaly július 26-án, a Moncada laktanya negtámadásának 20. évfordulóján mondott leszédében Fidel Castro rámutatott, hogy: Az idealista tévedéseket, amelyeket a gaz- lasági vezetésben elkövettek, bátran ki kell ávítanunk.” Az elmúlt évben tartott szakszervezeti kongresszuson a Kubai KP első itkára már új gazdasági elképzeléseket kör- tonalazott. Ezek közül az egyik rendkívül fi- igeiemre méltó megállapítása, hogy az erkölcsi ösztönzők mellett alkalmazni kell az anyait ösztönzőket anélkül, hogy bármelyik sze- epét is eltúloznák. Egyben állást foglalt a légzett munka mennyisége és minősége sze- inti bérezés mellett is. Ugyanitt Fidel Castro Ajelentette, hogy a kubai forradalom új sza- :aszba lép, s ennek célja a gazdaság intenzív ejlesztése. Kuba gazdaságának fejlődésében nagy je- entősége van a Szovjetunió segítségének, s nnek döntő szerepe van abban, hogy Kuba \azdasága fejlesztésének új szakaszába léptetett. Ilyen értelemben, a jövőt tekintve, je- entös szerepe lesz a KGST-nek is — o szo- ialista Kuba immár több mint egy eszten- leje a szervezet tagja —, mert ily módon ki- lasználhatja a szocialista integrációban rejlő iőnyöket. Kuba — a KGST-tagországokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való kétoldalú együttműködés révén — nemcsak legyőzte az észak-amerikai imperializmus által okozott nehézségeket, hanem sikeresen halad előre a gazdasága fejlesztésében. Mint láthatjuk, a kubai forradalom rendkívüli mértékben megerősödött. Nagy sikereket ért el a szocialista gazdaság fejlődése terén is. Hozzáláttak az első ötéves terv kidolgozásához. A kubai példa nyomán pedig erősödik Latin-Amerika népeinek imperialistaellenes szolidaritása és összefogása. A kubai példa gyümölcsözően hat Latin-Amerika népeinek felszabadítási harcára. Nagy nemzeti ünnepükön, a kubai forradalom győzelmének 15. évfordulóján a magyar dolgozó nép testvéri üdvözletét küldi Latin-Amerika első szocialista országa népének és vezetőinek, és sok sikert kíván hazájuk további felvirágoztatásáért vívott harcukhoz. Boros Béla Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kuba nemzeti ünnepe alkálin:,’),, táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Bűzt, a KKP KB első titkárát, a kubai forradalmi kormány elnökét és dr. Osvaído Dorticos Torradót, a Kubai Köztársaság elnökét. Kuba: a szakiéi másfél évtizede Kuba, a Karib-tenger gyöngyszeme immár 15 esztendeje Latin-Amerika szabad földje. 1959. január elsején vonult be Fidel Castro harcosai élén Havannába. A forradalom győzelme óta a kubai nép nemcsak a szabadság tiszta levegőjét élvezi, de meg kellet birkóznia az amerikai blokádból származó nehézségekkel, a korábbi egyoldalú gazdaság következményeivel, külpolitikai elszigeteltségével stb. A kubai forradalom győzelme történelmi fordulópont az Egyesült Államok latin-amerikai hegemóniájának megtörésében, nemcsak Kuba, hanem a többi latin-amerikai nép vonatkozásában is. A spanyol hódoltság után Latin-Amerikára az USA tette rá a kezét, s az amerikai uralom 150 éven keresztül nehezedett teljes súlyával Latin-Amerika népeire. A kubai forradalom győzelmével azonban ez a 150 éves uralom 1959. január elsején megszakadt. Ettől a pillanattól kezdve valami új kezdődött nemcsak Kuba, hanem egész Latin-Amerika életében. Az elmúlt évek fordulatot hoztak a szocialista Kuba külpolitilcai elszigeteltsége terén is. Nem érdektelen utalni arra, hogy Mexikó például az amerikaiak legerősebb nyomása ellenére sem szakította meg diplomáciai kapcsolatát Kubával. Hogy Peruban olyan haladó rendszer jött létre, amely visszaszerezte függetlenségét az amerikai ITT-töl, és Kuba
