Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-04 / 283. szám

MEG Y EB k/ÚHop 1973. DECEMBER 4., KEDD Mi tagadás, az utóbbi időben láttunk néhány olyan gyer­mekműsort, amely — enyhén szólva — nem tetszett. Mes­terkélt gügyögésével még e gyenge műsorokat is hajazta a gyerekeknek készült irodalmi folyóirat, a Cimbora, amely rímrendezés helyett rímkeve­résnek nevezte a költői mes­terséget, a versírást, s valla- tónak az interjút, egyéb kép­telenségeiről nem is beszélve. Látva ezeket az erőtlen pró­bálkozásokat, már-már bús­komorságba estünk. Csak­ugyan ilyen reménytelen a t gyermekműsorok ügye? A szombati Fabula frap­páns választ adott kérdésünk­re, visszaadva hitünket, op­timizmusunkat. Vargha Ba­lázs remekül sikerült műsora az emberi kézről — tessék csak arra gondolni, mennyire elvont téma ez! — bizonyítot­ta, hogy igenis lehet színvo­nalas, jó műsort csinálni a serdületlen ifjúságnak még ilyen tárgykörben is. Csak éppen nem szabad azt kép­zelni, hogy a gyerekeknek va­lamiféle különös „színesség” kell, hogy számukra erőltetett eszközökkel, izzadságszagú szavak kispekulálásával, le kell egyszerűsíteni a mondan­dókat. Vargha Balázs úgy bánt a gyerekekkel, mintha felnőttek lennének. Tulajdon­képpen és lényegében ezért sikerült a munkája, amely — ennyi volt a titok — valójá­ban nem is gyerekműsor volt. Jó műsor volt: ennyi az egész. A felnőttek éppúgy él­vezték és élvezhették, mint a legkisebbek. Reméljük, a televízió — mindenekelőtt a Cimbora szer­kesztősége — hasznosítja majd e remek műsor tanulságait. Kellér kabaréja. KMér De_ zsö a pesti kabaré klasszikus alakja. Joga és oka van im­már a visszatekintésre, az életmű áttekintésére, amely — érről ismételten meggyő­zött minden nézőt a szombati vidám est — csakugyan a magyar kabaré csúcsain jár. Kellér munkássága a műfaj legnagyobb alakjait idézi. Mindenekelőtt talán elsősor­ban Nagy Endrét, a modern pesti kabaré megteremtőjét. Ez a rokonság-hasonlóság, per­sze, nemcsak az előadás ele­gáns hűvösségében-szenvte. lenségében mutatható ki, ha­nem főképpen irodalmi ere­detében. Kellér a kabarénak azokhoz a képviselőihez tar­tozik, akiknek művészete a szépirodalomból nőtt ki, s a Emlékülés az Akadémián a könyvnyomtatás 500. évfordulója alkalmából Neves tudósok előadásaival emlékeztek meg hétfőn dél­után az Akadémián o könyv- nyomtatás 500. évfordulójáról. Az emlékülésen jelen volt Erdey-Gruz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és dr. Simó Jenő művelődés- ügyi miniszterhelyettes. A rendezvényen Szabolcsi Miklós akadémikus méltatta az év­forduló jelentőségét. Ezt köve­tően Az olvasás krízise címmel Mátrai László akadémikus tartott előadást arról, hogy korunk, a technikai fejlődés és az információrobbanás idő­szaka milyen próbatétel elé ál­lítja az emberi kultúrát. Tol­nai Gábor akadémikus Tótfa­lusi Kis Miklósnak, a XVII. században élt nagy magyar ti­pográfusnak, a betű művészé­nek tanulságos életútját ele­venítette fel előadásában. Or- tutay Gyula akadémikus ko­runk könyvművészetének leg­nagyobb mesteréről, Kner Im­réről emlékezett meg, Köpeczi Béla akadémikus, az MTA fő­titkára pedig tudományos ala­possággal elemezte a magyar könyvkiadás felszabadulás utáni útját. Múzeum és közművelődés Új lehétőségek és feladatok Pest megyében is egyre gyakrabban nyújtanak segítséget a múzeumi dolgo­zók külső szerveknek egy-egy kiállítás megrendezésében. És sorolhatnánk tovább azokat a példákat, amelyek mutatják, hogy a múzeumok közművelő- désbeli, sőt közéleti szerepe nőtt. Ez így helyes, örülünk annak az egészséges tendenciá­nak, amely a múzeumokat élet- közeibe hozza, kiszakítja ré­gebbi izoláltságából. Az egész nép számára. Társadalmi igénnyé vált, hogy a múzeumok az eddiginél nagyobb részt vállaljanak a népművelésben, s múzeumaink ezt az igényt igyekszenek a várakozásnak megfelelően ki­elégíteni. Mindez a múzeumi munka bizonyos megreformá­lását vonja maga után. Az ilyen reformok pedig mindig egyfajta veszélyt is hordanak magukban. Vigyáznunk kell, nehogy az egyre intenzívebbé váló népművelési munka a múzeumokban folyó tudomá­nyos-kutató tevékenység rová­sára történjék, hiszen a mú­zeum nem elsősorban népmű­velődési intézmény. Nem sza­bad szem elől tévesztenünk az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletét, amely szerint: „A történelem, a tudományok, az irodalom, a művészetek, vala­mint a termelés-fejlődés ki­emelkedő tárgyi, írásos és egyéb emlékeit... védelemben Cegléd, Vác, Szentendre Szovjet trió Pest megyei turnén A moszkvai szovjet trió Pest megyében turnézott ma­gyarországi vendégszereplése alkalmával. Három hangver­senyt adott: Cegléden, Vácott, illetve Szentendrén mutatko­zott be a nagy számú közönség­nek Alekszandr Bondurjanszkij (zongora), Mihail Bezverhnyij (hegedű) és Tatjana Prohorova (cselló). Az érdeklődésre jel­lemző, hogy Cegléden 25 pót­székre is szükség volt, Vácott pedig zsúfolásig megtelt a ze­neiskola impozáns nagyterme. Kényelmesen vásárolhat, elkerülheti a főváros ünnep előtti zsúfoltságát, ha AJÁNDÉKAIT HELYBEN, AZ ÁFÉSZ-ÜZLETEKBEN SZERZI BE Szentendrén szintén telt ház előtt mutatták be Beethoven D-dúr, Babadzsanjan fisz- moll és Brahms c-möll trióját. Kedvelt összeállítása a ka­marazenélésnek ez a triófor- ma. Népszerűsége a zeneszer­zők és muzsikusok körében egyaránt annak köszönhető — egyebek között —, hogy mind­három hangszernek alkalma nyílik szólót, kísérő szólamot, illetve kíséretet játszani. Mindez igen sok variációra ad lehetőséget, mellyel gyakran éltek és élnek napjainkban is a zeneszerzők, a muzsikusok pedig örömmel váltogatják egy művön belül is a vezető szerepet. A műsorválasztást is di­csérni kell: a klasszikus és ké­sői romantikus szerzők mellett helyet kapott egy olyan mai komponista, aki művével nem vallott szégyent a két nagy B- betűs mellett. Babadzsanjan neves élő szovjet-örmény ze­neszerző, aki mint zongoramű­vész is sikerrel megfordult már a világ különböző tájain. Nemcsak szimfonikus zenekari műveivel vívott ki méltán el­ismerést, otthonos a könnyű műfaj területén is: sok tánc­dalt, filmzenét is írt. Beethovent nem kell be­mutatnunk, a D-dúr trióval viszont ritkábban találkozunk a hangversenyeken. Már az első tétel tolmácsolásánál ki­tűnt: az előadók méltók a mesterhez. Dinamikusan vál­togatták a lendületes és a nyugodt, lágy részeket, fino­man és a szükség szerint bán­tak a hangerővel, és ezzel plasztikussá tették a darabot. A második tétel dallamosságá­val tűnt ki, a harmadikban a já­tékos kedvet, a könnyed — előadni annál nehezebb —, gyors ütemek megszólaltatá­sát dicsérhetjük. Babadzsanjan triójának első tételében fájdalmas, bús dallamot dolgozott fel. Érzék­letesen szólt előbb gordonkán, majd hegedűn a melódia. A zongoraszólam nagyszerűsége abban rejlett, hogy mert és tudott a szerző egy dallamhoz igen sokfajta kíséretet szer­keszteni: tömör, teljes zeneka­ri hangzást idéző megoldáso­kat A második tétel lassúsá­ga, a harmadik lüktetése más­más módon, de ugyanarról győzött meg bennünket: Ba­badzsanjan igen jól ötvözi a népi motívumokat romantikus fordulatokkal és ízig-vérig módéra harmóniákkal. A Brahms-mu előadása a késői romantika sokszínűségét hűen adta vissza: a motívu­mok egymásba hömpőlygését, a nyújtott ritmus adta fe­szességet (első tétel), a bájos lebegést (második tétel), a fülbemászó dallamosságot (harmadik tétel) és az izgató vibrálást( negyedik tétel). Szép játék volt, megérdemelt siker! Nem akarunk ünneprontók lenni, de éppen a jó hangver­seny kapcsán hadd hívjuk fel a figyelmet valamire: Szent­endrén megfelelő koncertte­rem hiányában nincs hagyo­mánya a hangversenynek, így külön öröm a nagy érdeklődés, másrészt viszont, mivel jó zongorával csak a zeneiskola rendelkezik, a városháza szép és hasznosítható nagytermében egy kevésbé jó zongorán volt kénytelen játszani a kitűnő vendégművész, aki „megszen­vedett” játékáért, mely nem az ő hibája miatt lehetett volna még szebb is. D. G. G. kell részesíteni, tudományosan fel kell dolgozni és az egész nép számára hozzáférhetővé kell tenni.” Előtérben a tudományos munka Meg kell tehát találnunk a helyes arányt a népművelői és a tudományos munka között Tevékenységük legfontosabb részét változatlanul a muzeá­lis értékek felkutatása, össze­gyűjtése, szakszerű megóvása, tudományos rendszerezése, fel­dolgozása kell hogy alkossa. Egyetlen muzeológus sem vál­lalhatja, hogy a népművelői munka előtérbe kerülése miatt felületes legyen tudományos munkájában. Jóvátehetetlen veszteséget jelentene, ha a ki­halóban levő népszokásokat, a népi élet tárgyi emlékeit vagy az első világháborús és 1919-es történelmi dokumentumokat, élő visszaemlékezéseket most, a huszonnegyedik órában nem teljes intenzitással gyűjtenénk, vagy ha — idő híján — veszni hagynánk a nagyszámú építke­zések során most felszínre ke­rülő régészeti emlékeket. Hogy a muzeológusok tevé­kenységében nem elsődleges a népművelés, az a múzeumok sajátos helyzetéből adódik. A múzeum az egyetlen olyan közművelődési intézmény, amely saját maga gyűjti, dol­gozza fel azt az anyagot, amely majd a népművelés alapjául szolgálhat. Az iskola, a szín­ház, a művelődési otthonok, a TIT és a többi közművelődési intézmény készen kapott tudo­mányos, illetve művészi anyaggal dolgozik, egyetlen fel­adata, hogy a kész anyagot a maga sajátos eszközeivel to­vábbítsa, közikinccsé tegye. Nekünk mindent magunknak kell megteremtenünk. Ahhoz, hogy kiállításaink ne csak vi­zuális élményt jelentsenek, hanem a szó legnemesebb ér­telmében vett közművelődést is szolgálják, nagyon komoly tudományos munkának kell megelőznie minden egyes ki­állítást. A fejlődés kövefelménye Nem arról van szó tehát, hogy a muzeológusok elvont tudományt művelő szobatu­dósok akarnak maradni s munkájuk eredményeit féltve elzárják. Nemcsak a kiállítá­sok és a Studia Comitatensia köteteiben megjelent tanulmá­nyok igazolják ennek ellenke­zőjét. Valamennyi muzeológus fontosnak tartja a népműve­lői munkát, saját kutatási eredményeinek népszerűsíté­sét. Ehhez viszont meg keil te­remtenünk a szervezeti, sze­mélyi lehetőségeket! A múzeumok belső eredmé­nyeinek leghivatottabb pro­pagálói a népművelő muzeoló­gusok. Nem véletlen, hogy munkakörük megszervezésére éppen napjainkban került sor, amikor szükségletté, társadal­mi igénnyé vált a múzeumok közművelődési tevékenységé­nek növelése. Az eddigi né­hány hónapos tapasztalat és számos külföldi példa igazol­ja ennek az újonnan szerve­zett munkakörnek a fontossá­gát. Pest megyében, ahol a múzeumügy és az idegenfor­galom szorosan összekapcso­lódik, nélkülözhetetlen a népművelő muzeológus, aki egyben a propagandista sze­repét is betölti. Országos fel­mérések bizonyítják, hogy a közönség tájékoztatására az eddiginél lényegesen nagyobb propaganda szükséges, s en­nek ellátására nem elegendő a jelenlegi népművelő-muzeoló­gusi létszám. (Annál is inkább, mert feladata nemcsak és nem elsősorban a propaganda). Ügy látjuk, a fejlőd« továb­bi útja az, hogy növeljük a népművelő — azaz közműve­lődést segítő — muzeológusok számát. Kapcsolat a közélettel Reméljük, hogy ennek az újszerű, és sokirányú múzeumi munkakörnek bővítésével mindenki számára megnyug­tatóan alakul majd a múzeu­mok és a közélet kapcsolata: nem esik csorba a tudomá­nyos kutatómunka intenzitá­sán és eredményességén, ugyanakkor maradéktalanul teljesíteni tudjuk egyik leg­szebb feladatunkat: mindenki számára közkinccsé tehetjük nemzeti múltunkkal, népi ha­gyományainkkal kapcsolatos kutatási eredményeinket! Dr. Sín Edit a Ferenczy Múzeum helytörténésze Karácsonyi lemezek A közelgő ünnepek alkal­mából a Magyar Hanglemez­gyártó Vállalat egymás után hozza forgalomba új kiadvá­nyait, hogy minél gazdagabb választék álljon a vásárlók rendelkezésére. A legfrisseb­ben megjelent lemezek között különlegességnek számít a Camerata Hungarica kétleme- zes albuma, amely a XVI— Fennállása 700. évfordulójának megünneplésére készül Györaró Egész éves rendezvénysoro­zattal ünnepli Gyömrő jövőre fennállása 700. évfordulóját. Március 15-én avatják Pál Mihály gyömrői szobrászmű­vész Petőfi-szobrát, s ezzel egy időben a községben nyit­ják meg a forradalmi ifjú­sági napok járási ünnepsé­geit. Áprilisban és májusban a helyi üzemek, gazdaságok, illetve a kisiparosok kiállí­táson mutatják be termékei­ket. A májusi országos klub­találkozón a többi között meg­vitatják az agglomerációs övezetben levő és a nagyüze­mi klubok kapcsolatát. A ta­lálkozó keretében nyitiák /neg a 10 éves gyömrői Rákóczi ifjúsági klub emlékező kiál­lítását és klubmoziját. A nép­front ugyancsak májusban rendezi meg a Gyömrőről el­kerültek baráti találkozóját, bővítik a Pál család szobor­kertjét és megnyitják a Nagy István képzőművészeti cso­port kiállítását. Júniusban a Gyömrő határában elmon­dott Rákóczi-beszéd évfor­dulóján a nagyközségben tart emlékülést a TIT történelmi szakosztálya. Az év további programjában szövetkezeti nap, Szőnyi István rézkarcai­ból kiállítás, községrészek kö­zötti helytörténeti vetélkedő, baráti találkozó szerepel. XVII. századi magyarországi zenei élet emléke és a Vieto- ris család tulajdonából előke­rült kéziratos kottagyűjte­mény. Ránki Dezső 1969-ben meg­nyerte a zwickaui Schumann zenei versenyt. Még be sem fejezte tanulmányait, amikor 1972 őszén Chopin-lemezét a párizsi Charles Cros Akadé­mia nagydíjjal tüntette ki. Ez a lemez jelent meg a hazai piacokon. A két további Rán­ki Dezső-lemez is piacra kerül, Beethoven c-moll „Patetikus” és C-dúr „Waldstein” szonátá­ja mellett a Fisz-dúr Op. 78- as szonáta van az egyik leme­zen, míg a másikon Schu- mann-müvek szerepelnek, a C-dúr fantázia, az Op. 18 Ara- beszk és a teljes „Gyermekjá­tékok”-sorozat. A XIX. század nem magyar zeneszerzői közül Johannes Brahms ismerte legalaposab­ban korának magyar muzsiká­ját. Ennek legmeggyőzőbb bi­zonyítéka a Magyar táncok 21 darabja. A teljes sorozat most jelenik meg először lemezen, teljes egészében, s a győri fil­harmonikusok játsszák Sándor János tolmácsolásában. A klasszikus könnyűzene mellett a mai szórakoztató muzsika híveinek szerez örömet Koncz Zsuzsa ötödik nagylemeze, amely „Jelbeszéd” címmel ke­rült a boltokba. 4 I 1 ✓ Pest megye múzeumai az utóbbi • időben gyakran hallat­nak magukról a Pest megyei Hírlap hasábjain is. Kiállítá­sok megnyitásáról, a mú­zeumok belső munkájáról ad­nak hírt a tudósítások, örven­detesen növekszik a mú­zeumok látogatottsága megye-, sőt országszerte. Egyre több muzeológus tart ismeretter­jesztő előadást, egyre intenzí­vebb kapcsolat alakul ki az is­kolák és a múzeumok között, Í i születésnek ezt a meghatáro­zottságát végig megőrizte. A valódi művészetnek, az igaza színvonalnak nem árt az ismétlés: új szépségeket és értékeket tár fel. Ezt láttuk- tapasztaltuk Kellér szombati estjén is. A jól ismert, nép­szerű kabarétréfák olyan fényben ragyogtak, mintha vadonatújak lettek volna. Ö. L. Rehabilitáció. a Hét műso­rának egyik legérdekesebb ri­portja a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál készült. Sajnos, világjelenség a sok üzemi és közlekedési baleset, s ennek következtében a csökkent munkaképesség. Az ENSZ ál­tal létrehozott rehabilitációs program keretében e vállalat foglalkozik kiemelkedő mér­tékben azzal, hogy munkát adjon' a csökkent munkaké­pességűeknek. Hazánkban 300 ezer körüli a számuk, s kö­zülük 3500-an ennél a válla­latnál dolgoznak hat szakmá­ban. Hogy melyiket szeretnék csinálni, azt maguk döntik el, tehát egyik sem „kényszerpá­lya”, ahogy ők fogalmaztak. A Regős István mozgalmas ri­portjában megszólaló dolgozók és Bossányi György igazgató szavaiból kiderült, hogy teljes értékű munkáról van szó, a csökkent munkaképességűek mindegyike megtalálta helyét a kollektívában. Nem elkülö­nítve dolgoznak, hanem együtt a többiekkel: anyagilag és er­kölcsileg egyaránt teljes ér­tékű emberek. F. B. Gyerekek cs felnőttek. TV-FIGYELŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents