Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

1973. DECEMBER 28., PÉNTEK PEST «£C kMmvIap • • Ünnep ufón! gyorrmé-'eg Elegendő volt az élelem Elvitte az eső a vendégeket A 170 EZREDIK LÁTOGATÓ ZEBEGÉNYBEN Hetes készülődés előzte meg a karácsonyt. A kereskedelem, a vendéglátás és a háziasszo­nyok egyaránt igyekeztek ki­tenni magukért. Mint előzete­sen is megírtuk. Pest megyé­ben a felkészülés majdnem zavartalan volt. Most, a négy­napos ünnep után megkérdez­tük az állami és szövetkezeti kereskedelem illetékeseit: mi­lyen volt a forgalom, kitar­tott-e az árukészlet, elégedet­tek voltak-e a vásárlók? Végleges számokat, adatokat még nem mondhatok — erre két-három napon belül ke­rülhet sor — az azonban már most megállapítható, hogy nagy hiány sehol, semmi­ben nem volt. Sőt, a karácsonyfák ! egy ré­szét nem is tudták eladni. El­sősorban az alaktalan, meg­nyomorított fenyőiket. Az élelmiszerek jelentős részét már előbb beszerezték az em­berek, hétfőn, az utolsó nyit­vatartási napon inkább már csak az apróárut és a rom­landó dolgokat vásárolták, a tejet, tejterméket. Kenyér­hiányról eddig nem érkezett jelenték. Némi választékmeg­szorítással déligyümölcs is volt elegendő, akárcsak ital. Ebből még mindig nagy készletek várnak a szilveszteri csúcsforga­lomra. A Pest megyei Ruházati Iviskereákedelmi Vállalat a je­lek szerint sikeres évet zár. December 19-ig már teljesí­tették tervüket. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat 42 nyitva tartó boltjában idén szintén. többen vásárol­tak, kelendő volt a gyermek téli sportfelszerelés. Játékot még az utolsó nap is kerestek, valamint a kényelmet szol­gáló kisebb háztartási gépeket. A nagyobb választékot kí­náló szövetkezeti áruházak forgalma egyre emelkedik. A nagyobb nyereség pedig szin­tén további árukészlet-bővü­lést eredményez. A vendéglátók forgalma a vártnál is kisebb lett. A rossz idő, az ünnep másnapján sza­kadó eső otthon tartotta az em­bereket, ezért a kirándulófor­galom is alatta maradt a várt­nak. Nemcsak az előzetes lel­kiismeretes felkészülés, hanem a gyér látogatottság is hozzá­járult a bőséghez. A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal szálláshelyeit már hetekkel előbb lefoglal­ták,. ezért akarva, nem akar­va, telt ház volt a Danubius­ban, a Pannónia szállóiban és a fizetővendég-szolgálat szo­báiban. Zebegényben a Szőnyi Ist­ván múzeumban szép ese­ményre került sor december 22-én: a 170 ezredik látogatót várták. aki 1967 óta átlépi az emlék­múzeum küszöbét. A debre­ceni peflagógusházaspárt meg­különböztetetten fogadták ez alkalomból. A parlamenti karácsonyfa- ünnepségen szerdán húsz Pest megyei gyeteket láttak vendégül Ceglédről, a monori, illetve a ráckevei járásból. k. m. OKTATÁS 1974-BEN Befejeződik az aszódi nevelőintézet rekonstrukciója Az új évben országosan, je­lentősen emelkedik az oktató- nevelő munka színvonala. Az óvodáskorú gyermekek száma átmenetileg csökken, ám továbbra is számolni keld az elhelyezés iránti igény nö­vekedésével. Beruházásból kö­rülbelül tízezer óvodai hely létesül, emellett a tanácsok épületátalakítással mintegy kétezer további óvodai helyet teremtenek. Ezzel az óvodákban elhelyezett gyermekek aránya 1974 vegére 68—70 százalékra emelkedik. Bővül a gyermekvédelmi, a gyógypedagógiai hálózat is. Jövőre többek között befeje­ződik az aszódi 2-es számú ne­velőintézet 480 személyes új otthonának építése. Az általános iskolai tanulóik száma az 1974—75-ös tanévben újra emelkedik. A vártnál na­gyobb mértékben javul a szak- rendszerű oktatásban részesü­lő felsőtagozatos diákok' ará­nya. Ezt egyrészt a diákottho­nok építésének gyorsulása, másrészt a körzeti iskolákban történő bejárási lehetőségek javítása eredményezi majd. A tanácsok terveiben 1974-ben 540 új tanterem felépítése szerepel. A községi iskolák pedagógu­sainak helyzetén javít; gépko-, esivásárlásd akciót kezdemé­nyeznek a kis településeken, a körzeti iskolák székhelyein oktató, de nem ott lakó peda­gógusok számára. Az alapvető taneszközök hiányának csökkentésére a ta­nácsok jövőre ismét 60 millió forintos központi céltámogatást kapnak. A kulturális szem­pontból leginkább elmaradt megyék 83 millió forintos kü­lön támogatásban részesülnek. ősszel a felsőoktatási intéz­mények nappali tagozatainak első évfolyamaira 15 300 diák felvételét tervezik. Ugyanak­kor 31000-re emelkedik az egyetemi-főiskolai diák­otthoni helyek száma. Számos új létesítménnyel gyarapszik a felsőoktatási in­tézmények hálózata. így befe­jeződik a kaposvári tanító­képző intézet 250 személyes diákotthonának építése. Be­költözhetnek a diákok a nyír­egyházi tanárképző főiskola új, 300 személyes kollégiumába, s megkezdődhet a munka a bu­dapesti Műszaki Egyetem kor­szerű építóiparí laborató­riumában. A KÖZLEKEDÉS BIZTONSÁGÁÉRT Az ember a középpontban Minden út Pest megyén át vezet a fővárosba és onnan visszautazva egyaránt. A centrum tehát Budapest? Csak részben, mert valójában e sajátos helyzeti adottság kö­zéppontjában minden tekintet­ben az ember áll. Ez volt az alaphangvétele a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács testületé nemrég megtartott alakuló ülésének. Itt — mi­ként korábban megírtuk — egyebek között elfogadták a PKBT 1974. évi programját, amelyben különböző határ­időkre olyan feladatokat rög­zítettek, mint például a váro­si, járási közlekedésbiztonsági tanácsok megszervezése, a „Vezess baleset nélkül” moz­galom újjászervezése, területi és megyed versenyek szerve­zése a közlekedési morál ja­vítása érdekében, autóstalál­kozók megrendezése, az új KRESZ széles körű oktatása. Külön gondot fordítanak a gyalogosok, a kerékpárosok, a lovaskocsi-hajtók oktatására. Az ifjúság közlekedésre neve­lését szolgálja majd az általá­nos, közép- és szakmunkás- képző iskolákban bevezetendő KRESZ-oktatás, továbbá a megye általános iskoláiban létrehozandó közlekedési ra­jok irányítása. Megelőzni, elkerülni Mindezek csupán kiragadott példák a rendkívül sokoldalú és sokirányú munkatervből. De részleteiben is az egészre utal, arra, amit a Minisztertanács tavalyi 2024. számú határoza­ta úgy fogalmazott meg, hogy a közúti közlekedés biztonsága fontos társadalmi és politikai kérdés. A testületi ülés részvevői rendkívül sok irányból, társa­dalmi és politikai oldalról kö­zelítették meg a probléma- megoldás lehetőségeit. Dr. Zalka Károly, a Pest megyei Bíróság elnöke hozzászólásá­ban például azt fejtegette, hogy a bíróság elé kerülő köz­lekedési ügyek szereplői nagy többségükben nem tudatosan helyezkednek szembe a tör­vénnyel. Sőt gyakran éppen azért válnak balesetokozókká, mert pontosan valamilyen hasznos társadalmi cél érde­kében versenyt szeretnének futni önmagukkal, az idővel. Ez kétségtelen tény, amiként a valóság másik pólusa az is — erről pedig dr. Major Mik­lós megyed főügyész beszélt —, hogy a legfontosabb fel­adatok közepette sem sietni, a pillanattal is bánni tudni, sokszor annyit jelent, mint megelőzni, elkerülni az okta­lan halált. Sokan és szinte egybehang­zóan kifejezték, hogy szükség van a társadalmi aktivisták­kal megerősített rendőri el­lenőrzésekre. Szilágyi János Munkalehetőség lányoknak, asszonyoknak Alsónémediben szeptember elseje óta 34 fővel üzemel az ELZETT írószer gyáregységének második telepe. A két tele­pen mintegy száz helybeli leány és asszony munkahelygond­ján segített. A képen Horváth Györgyné, Nagy Zsigtnondné és Jakab Pálné körzőalkatrészeket gyártanak. Ekés János felvétele rendőr vezérőrnagy, a PKBT elnöke is egyértelműen rávi­lágított: a balesetek túlnyomó többsége fegyelmezett, a sza­bályokat betartó közlekedés­sel elkerülhető lett volna, hi­szen a balesetek többségének oka a közlekedésben részt vevők fegyelmezetlensége, a szabályok durva megszegése, az az idézőjelbe tett „lehető- j ség”, hogy a fővárost elhagy- ] va, rá lehet taposni a gázpe­dálra. Bevált a TRAFF1PAX A tennivalók ezzel kapcso­latosan és ezt megelőzendő, úgyszólván kifogyhatatlanok. A közúti balesetek tényezői között ugyanis nemcsak kap­kodó, siető vagy tapasztalat­lan, szabályismerettel nem rendelkező emberek léteznek, de vannak szinte tudatosan agresszív egyének is. Sajnos, sok egyéb között ezt bizonyítja, hogy növekszik a cserbenha- gyások száma Pest megyében: a tavalyi 27 helyett ez idén 34 gépkocsivezető hajtott tovább segítségnyújtás, illetve megál­lás nélkül. A beszámoló egy­úttal rögzítette, hogy 1973-ban 855 nyomozást rendeltek el közlekedési bűncselekmény miatt, vádemelési javaslattal 688 esetben élt a főkapitány­ság. A gyanúsítottá nyilvání­tott 705 személy közül, vét­kességük súlyának megfele­lően 16 főt helyeztek előzetes letartóztatásba. Mintegy 16 százalékkal nőtt a szabálysér­tési eljárások száma is. Adott esetben megfelelően alkalmaz­ták a gépjárművezetői enge­délyek és az ellenőrző lapok bevonásának lehetőségét. Na­gyon jól bevált, megelőző technikai eszköznek bizonyult az idén üzembe állított rada- ros fényképező berendezés, a TRAFFIPAX, amely eddig ha­vi átlagban 23Q0 szabálysér­tést rögzített. Túlzás nélkül megállapíthat­juk tehát, annál is inkább, mi­vel a megyei közutakon át ha­ladóknak mintegy 50 százalé­ka nem Pest megyei lakos, hogy az itt foganatosított megelőző, illetve utólagos intézkedések kedvezően hatnak szinte az egész ország baleseti helyzeté­re. A hozzászólók egyike talá­lóan jegyezte meg: ha egy bi­zonyos célért küzdünk, min­denekelőtt azt kell tudnunk, kikhez szóljunk, kiket győz­zünk meg, hogy valóban az egész társadalom, valamennyi közlekedő ember tevőleges ré­szese legyen a közúti balese­tek eleni harcnak. Meg kell mondani, e kérdéskörben a legkevesebb jó a gyalogosok­ról, a kerékpárosokról és a lo- vaskocsi-hajtókról hangzott, el, nem minden ok nélkül; ez év­ben 152 baleset gyalogos hibá­jából történt.... Védett gyalogátkelők, ajánlott sebesség Felesleges azonban csak restelkedni, hiszen sok tekin­tetben Pest megye a szó szo­ros értelmében a legjobb uta­kon halad a közlekedési bal­esetek csökkentésében, a meg­előzésben. Mikénit erről Vitá­lis István, a KPM Budapesti Közúti Igazgatóság forgalom- technikai osztályának mérnö­ke beszámolhatott, itt valósult meg elsőként az utak korsze­rűsítésével egy időben a gya­logátkelőhelyek fokozott vé­delme, valamint az ajánlott sebesség rendszere. Pest me­gye valamennyi főbb közútját 7500 fényvisszaverő fóliás KRESZ-táblával látták el, 35 millió forintot költve e fontos célra. A közeli jövőre tervezik a vasúti kereszteződések ha­sonló „felszerelését”. Ugyan­csak a megye dicsekedhet el- I sóként az országban azzal, hogy csupán a mindenkor jól látható útburkolati jelek fel­festésére, egy korszerű gép se­gítségével 20 millió forintot fordított a közúti igazgatóság, és a maguk lehetséges eszkö­zeivel ezentúl is mindent elkö­vetnek az utak rendbentartá- sáért. Máris eredmény, hogy a nemrégiben korszerűsített uta­kon megnőhetett az átlagos utazási sebesség is, a korábbi negvven kilométerről 65 kilo- méter/órára; vizsgálják és mindinkább ritkítani fogják az úgynevezett halálkanyarokat! is. | A Pest megyei Közlekedés- biztonsági Tanács célfeladatait a különböző szakbizottságok­ban munkálják ki. Az egész PKBT testületé nagy akarás­sal és felelősségtudattal kész végrehajtani a kormány által kitűzött feladatot, a közlekedő emberek testi épségének, életé­nek védelmében. Pless Zsuzsa Vietnami köszönet A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietna­mi Köztársaság magyarorszá­gi nagykövetségei kifejezték köszönetüket a magyar nép véradó mozgalmáért: — Az önök részvétele a viet­nami nép megsegítésére szer­vezett véradóakcióban nemes és szép gesztus volt, amely a népeink közötti proletár nem­zetköziség és harci szolidaritás megnyilvánulását jelenti. Az önök által felajánlott vár sok emberéletet mentett meg. I — A vietnami nép nevében köszönetünket fejezzük ki. Né­pünk soha sem felejti el áldo­zatkészségüket. N ehéz dolog asszonyok­kal vitatkozni, mórt ugyan az igazság csak egyféle lehet, ám arca, ké­pe sok. Valahogy így töp­rengtem magamban, mi­után elváltam a Május 1. Ruhagyár ceglédi telepének néhány munkásnőjétől, akikkel a népesedéspoliti­kai határozatokról beszél­gettünk, s akik újra meg újra oda tértek vissza, hogy az árak ... Sorolták: drágább a ceglédi piac, mint a pesti — igazuk van, magam is meggyőződtem róla, s bár nekik nem vi­gasz, de a váci piacon sem más a helyzet —, az üzle­tekben sűrűn azért kényte­lenek a borsosabb árú hol­mit megvenni, mert nincs más helyette, a pestinél jóval szerényebb a választék... a tisztított, hűtött baromfi kifogy, nem folyamatos az utánpótlás, nézzem meg, mibe kerül egy kamaszfiú­nak való kabát... Van persze, válasz, vi- szontérv, nem kevés. Első­sorban az, hogy a pesti meg a ceglédi viszonyok nem azonosak, a fővárosi meg a vidéki ellátást — és nemcsak hazánkban — nem lehet azonosként ösz- szevetni. Továbbá: rendkí­vül száraz volt a nyár, ez bizony „besegített” abba, hogy a zöldségfélék, a gyü­mölcsök megvételekor szé­lesebbre nyissuk a pénztár­cánkat ... Nincs minden rendben a ténylegesen gyártott s az üzletekben kí­nált áruk egyezőségével... Abbahagyom, ne gondolja az olvasó, hogy a ceglédi asszonyokat helyettesíti, őt győzködöm. Hanem ott Cegléden is, meg most is, amikor e so­rokat írom, egy valami nem hagyott nyugton. A kabát. Amelyből évente sok tizezer darabot készítenek az asszonyok kenyéradó gazdája, a Május 1. Ruha­gyár különböző telepein, gyerekeknek, kamaszoknak, felnőtteknek egyaránt, s amelyek, mi tagadás, nem annyiba kerülnek, mint két vagy négy esztendeje. Erről azonban egy szót sem hal­lottam. ■ ogyan van az, hogy mint termelők, ter­mészetesnek tartjuk az általunk készített hol­mi árának esetleges emel­kedését, fogyasztóként azonban mindent, ami drá­gább, mint volt, messze- hangzó kommentár kísére­tében mutogatunk? Hogyan van az, hogy amikor leg­utóbb végigjártam a váci piacot — pontosan ideírom, nehogy félreértés legyen, november 16-án —, meg­jegyzések sorát hallottam a darabonként 2,50-ért kí­nált fejes saláta, az ötven- forintos mák, a huszon- négy-huszonhat forintért adott tarkabab miatt, de egy szót sem arról, hogy a kötöttárugyárban, a finom­fonóban, a többi üzemben miként változtak a terme­lési költségek, a termelői árak? Semmi köze egyik­nek a másikhoz? De még mennyire, hogy van köze! Idén az idényáras cikkek a kiskereskedelemben Pest megye területén júliusban 12,8, augusztusban 11,5, szeptemberben 10.3 száza­lékkal voltak drágábbak, H mint tavaly a megfelelő hónapokban. Különösen a burgonya árának növeke­dése szembetűnő, s itt rög­tön megállhatunk. Mert hisz’ milyen meggyőzően, szenvedélyesen tud szólni az a termelőszövetkezeti vezető az ipari anyagok, az alkatrészek, gépek hiányá­ról, árnövekedéséről, aki azt javasolta a közgyűlés­nek, hogy csökkentsék a burgonya vetésterületét, mérsékeljék a szántóföldi zöldségtermesztést, mert nem kifizetődő, nincs elég ember ... Ennek sincs kö-> ze egymáshoz? Ne kever­jünk össze különféle dol­gokat? Vállaljuk nyugod­tan a leegyszerűsítést. Igenis, összefüggő dolgok ezek. Figyeljük meg, mennyit tudunk beszélni, írni az árakról, s milyen mélyen hallgatunk a költségekről! Holott ez szembekötősdi, az okozatot veszi döntőnek, pedig az ok határoz meg mindent. S ami elválaszt­hatatlan ettől: mindig és mindenki a mások ter­mékeinek, szolgáltatásainak árát sokallja, de amit ő kér, az természetes. A párt Központi Bizott­sága 1973. november 28-i ülésén, a jövő évi népgazdasági terv irányelveiről szólva, le­szögezte: „A fogyasztóiár­színvonal emelkedése 1974- ben nem haladhatja meg a 2 százalékot”. Nagyon he­lyes, mondják az emberek, de ne tűnjön okvetetlenke- désnek, ha megkérdem: ezzel már rendben is van minden? Helyeseljük, s jö­vőre majd az üzletekben vizsla szemmel nézzük vé­gig az árcédulákat két szá­zalék-e valóban a két száza­lék? Nem boncolgatom most, hogy a vásárlók túlnyomó része képtelen különbséget tenni az árszínvonal és egy-egy konkrét termék ára között. Abba sem bo­nyolódom bele, hogy az idényáras cikkek mekkora részt képviselnek teljes fogyasztásunkban — hat­nyolc százalékot egyébként —, tehát az ott tapasztalt áremelkedést hiba úgy fel­fogni, hogy „ennyivel drá­gult az élet”. Hiba, mert egyszerűen nem igaz. S azt sem bizonygatom, hogy az árak emelkedése mellett azért ji bérek is növeked­nek ... Egy valamit azon­ban már-már rögeszmésen hajtogatni kell. Azt, hogy csak az árak, csak a bérek oldaláról kö­zelítve meg helyzetünket, gondjainkat, önmagunkat csapjuk be. Panaszkodha­tunk, méltatlankodhatunk, de semmin nem segítünk. Ha végre valahára megpró­báljuk azt fölismerni, hogy a közérdeknek meg a cso­portérdeknek azonos az alapja, hogy fogyasztói sé­relmeinket mi magunk okozzuk termelői magatar­tásunkkal, akkor jutunk csak él az igazságig. Mert kétségtelen, nagy kérdés, hogy mit mennyiért vásá­rolhatunk meg, de van en­nél is fontosabb kérdés, ami választ vár. Az, mit hogyan, mennyiért terme­lünk meg. Társadalmi meg egyéni érdek, hogy először erre a kérdésre adjunk fe­leletet. Mészáros Ottó i Két százalék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents