Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

AVer folytatódnak a katonai tárgyalások Izrael „101-es taktikája” a 3512-es bizottságban is Az egyiptomi—izraeli kato­nai munkacsoport — az úgy­nevezett 3512-es munkabizott­ság — Géniben szerdán meg­tartott első ülésének a jelek szerint nem sikerült mérsé­kelnie a szembenálló telek közötti feszültséget. Kairóban és Tel Avivban egyaránt úgy vélekednek, hogy nincs kizár­va a szuezi fronton az ellen, ségeskedések kiújulásának le­hetősége. Miközben Izraelben egyál­talán nem titkolják, hogy a genfi tárgyalásokon részt ve­vő izraeli küldöttség utasítást kapott az érdemi tárgyalások­nak a választásokig való el­húzására, Egyiptom arra az álláspontra helyezkedik, hogy mindaddig nem hajlandó a politikai rendezés érdekében lépéseket tenni, amíg a csa­patszétválasztás ügyében dön­tés nem születik. Kairói vélemények szerint a genfi békekonferencia sorsa függhet attól, hogy Izrael mi-' lyen magatartást tanúsít a szerdán megkezdett és ma folytatódó katonai tárgyalá­sokon, hogy a hatpontos tűz- szüneti megállapodást végre­hajtva hajlandó-e visszavonul­ni az október 22-i állásokba. A katonai bizottság első ülése arról tanúskodik, hogy Izrael semmit sem változtatott azon a merev álláspontján, amely csaknem egy hónappal ezelőtt a 101-es kilométerkőnél foly­tatott tárgyalások felfüggesz­téséhez vezetett. Az egyiptomi fél kategori­kusan elutasította az izraeli csapatszétválasztásd tervet, s megerősítette, hogy az egyip­tomi erők és fegyverek sinai jelenléte nem lehet vita tár­gya, Egyiptom ragaszkodik a felszabadított területeken bir­tokba vett állásokhoz. Egyip­tom azt a világos és határo­zott álláspontot képviseli, 1 hogy az erők szétválasztása merőben katonai művelet, amelynek keretében Izrael köteles azonnal visszavonni csapatait az október 22-i ál­lásokba, majd meg kell kez­denie a megszállt arab terü­leteik teljes kiürítését. Egyiptom az A1 Gumüiurija értesülése szerint nem járul hozzá, hogy a katonai bizott­ság politikai kérdésekkel fog­lalkozzék, s amíg a katonai bizottság nem teljesíti' felada­tát, addig nem is lehet szó politikai kérdések megvitatá­sáról. (Á közelgő izraeli választá- sokról kommentárunk a 2. ol- dalo-n.) Szerdán megtartotta első ülését Genfben az egyiptomi—izraeli ka­tonai munkacsoport. SZOJUZ—13 Riport a leszállásról Nyikolaj Zseleznev, a TASZSZ különtudósitöja irta december 28- án: „Felkészülni a tudományos berendezés í'öUIre szállításához!’* A Szojuz—13-hoz juttatott e rátlidgram egyúttal azt is jelentette, hogy a tudományos űrlaboratóiíum befejezte munkáját. A nyolcadik nap reggelén Vlagyimir Satglov, az űrhajó- sok kiképzésének irányítója ezzel a kéréssel fordult a le­szállási csoport szakértőihez: „Kérem a leszállási körzet legutolsó idő járás jelentését!" Ezekben a percekben már ballisztikai szakértők mér­tek és számítgattak a hatal­mas térkép felett, s még egy­szer pontosították az űrhajó pályájának adatait; a másod­perc tizedrészének pontos­ságával kiszámították a pá­lyáról történő visszatérés pil­lanatát. Az űrhajó másodpercenként 7,8 kilométeres sebességgel száguld. A fékezőrakéták be­kapcsolásának pontosságától, a leereszkedéssel kapcsolatos valamennyi utasítás operatív végrehajtásától függ az egész művelet sikere. \ A földi irányító központban csend honol. Az űrhajó a köz­pont antennái számára „lát­hatatlan" övezetben — Vtftlka felett tartózkodott. Mindenki a visszatérésre parancsot adó jelre vár. Egyszeresük felhangzik a jelzés. A Szojuz—13 űrhajón beindítják a fékező rakétá­kat, s pillanatokon belül le­válik a leszálló egység, majd megkezdődik az űrhajó aero­dinamikai leszállása. A kabin behatói a földi légkör sűrű rétegeibe. Rohamosan csök­ken a sebesség. Növekszik az űrhajósokra nehezedő nyomás. Hirtelen zökkenés: kinyílt a fékezőernyő, még egy zöklce- nés — már enyhébb —, s az űrkabin szinte lebeg a fölé boruló hatalmas, kupola alatt. A leszállás idején az űrha­jó parancsnoka megszakítás nélkül közvetíti az esemé­nyeket a központnak. Jelenti, hogy a leszállási rendszer a programnak megfelelően mű­ködik, a másodperc tizedré­szének pontosságával. „Kez­dődnek a kabin rázkódásai, érezzük a légkörrel való ta­lálkozást. Kár, hogy körülöt­tünk semmi sem látszik, füst borítja az ablakolcat” — hangzik a Icabinból. A Földet érés körzetében, Dzseszkazgan és Karaganda között már teljes készenlét­ben várakozik a kereső szol­gálat — helikopterek, terep­járók, repülőgépek. Az idő­járás rossz, alacsony a fel­hőzet, de az eredmény még­sem várat sokáig magára. Pontosan 11 óra 50 perckor (moszkvai idő szerint) jelen­tik, hogy az űrhajósok föl­det értek, öt perccel később az irányító központba megér­kezik a várva várt hír: az űrhajósok talpon vannak, el­indultak — a földön. (Kommentárunk a 2. olda­lon.) SIKERES EV ISG-szerelvények a KGST országokba Az idén az elmúlt, észtén-1 dóhoz viszonyítva az Ipari Szerelvény- és Gépgyár lé- j nyegesen nagyobb mértékben vett részt a közútijármű-prog- ramban. Az év végéig várha­tóan 5600 összeszerelt mellső, valamint kormányozható után­futótengelyt szállítanak a Csepel Autógyárba, ahol a 200-as Ikarus „család” padló­vázait készítik. A tengelyeik értéke — csaknem 10 millió forinttal túlteljesítve a tervet — 222 millió forint. A gyár Vezetői örömmel könyvelik el, hogy a tengelyekhez szükséges pótalkatrészekből is az igé­nyeknek megfelelő mennyisé­get sikerült gyártani. Kunt Csaba, az ISG ter­melési főosztályának vezetője így tájékoztat. — Gyárunk egész termelési terve 588 millió forint volt, ezt előreláthatólag 5—6 szá­zalékkal teljesítjük túl. A ten­gelyeken kívül készítünk még ipari szerelvényeket: elzáró szelepeket, tolózárakat és csa­pokat. Ha változó méreteiket tekintjük, több száz félét. Örömmel állapítottuk meg, hogy a mátészalkai gyáregy­ség — ahol a legkisebb mére­tű szelepeket készítik — egy­re erőteljesebben fejlődik. Az idén adtuk ott át a korszerű szociális létesítményeket. Nem utolsósorban a gyáregység dol­gozói mintegy 15 millió forint­tal teljesítik túl tervüket. Az angyalföldi gyáregység, ahol viszont a tolózárakat gyárt­ják, mintegy 90 millió fo­rintos tervet teljesít. Maus Péter, az ISG keres­kedelmi főosztályának vezető­je a gyár termékeinek fel­és az exportról használásáról beszél. — Szinte nincs az országban olyan üzem, erőmű, lakóház, ahol ne használták volna fel termékeinket. Számos tolózá­rat szállítottunk például Száz­halombattára a Dunai Kőolaj­ipari Vállalathoz, speciális szerelvényeket gyártottunk a Dunai Hőerőmű Vállalat fej­lesztéséhez. A Romániában épülő tulceai timföldgyárhoz speciális szelepeket, az NDK- beli BVNA-Müvekhez — ez egy hatalmas vegyiüzem — zománcozott membránlemeze­ket gyártottunk. A példákat hosszan sorolhatnám ... Ami a legfontosabb: a gyár igyek­szik úgy szakosodni, hogy hiánytalanul kielégítse a KGST-orszggok igényeit ipari szerelvényekből. Ennek meg­felelően fejlődött az idén az exportunk a szocialista or­szágokba. Főként zománcózott saválló szelepeket, klórszelé- peket és gőznyomáscsökkentő szelepeket szállítottunk Ro­mániába, az NDK-ba, a Szov­jetunióba, Csehszlovákiába és Lengyelországba. A tervezett 67 millió forintos exportunk mintegy 90 millió forint érté­kű lesz az esztendő végéig. Tervezzük, hogy jövőre a tő­kés piacra is szállítunk, az idén már sikerült kereskedel­mi kapcsolatot teremteni az NSZK-val, membránszelepeket és csőkarimákat szállítunk számukra. Az ISG az idei második fél­évbe. kezdte meg svéd licenc alapján szénacél és saválló gömbcsapok sorozatgyártását. Ezt a terméket vegyipari üze­mek csővezetékéiben és hő­központjaiban használják fel. F. B. PEST MEGYEI me PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! UUBUUM XVII. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM ÁRA 80 FILLER 1973. DECEMBER 28., PÉNTEK 1974: CERM1CIDLAMPAK Túljutottak a hullámvölgyön IZZÓ VÁCOTT - TIZENHÁROM PROFILLAL Még néhány nap és véget ér a 73-as esztendő. A finis nem­csak abban mutatkozik meg, hogy nagyobb a munkatempó, hanem abban is, hogy az iro­dákban sokasodó számadatok kezdenek pontos képet adni az elmúlt évről, a tervek teljesí­téséről, az esetleges elmara­dásról. Az Egyesült Izzó gyá­raiban is kirajzolódik a több mint 300 munkanap grafikon­ja: nem könnyű a helyzet a nagykanizsai gyárban, finisei­nek az újpesti elektroncső­gyárban, visszaesett a termelés a legöregebb törzsgyárban, Új­pesten. Jó hírek érkeznek vi­szont Kaposvárról, a budapes­ti Konvertából, Gyöngyösről. Hajráznak a wolframban és az adócsőgyárban. Mi a helyzet az Egyesült Izzó megyei gyá­rával, Váccal? Kerényi László igazgató szeriint javuló ten­dencia kísérhető nyomon az Izzó váci gyárában. Az ered­mények jobbak, sajnos, azon­ban még igazán jónak nem lehet őket nevezni. A tizenhárom termékpro­fillal küszködő gyárnak óriási megterhelést jelen­tett az idei esztendő. Felemelt tervet kellett volna teljesíteniük — jóval több mint 300 millió forintot — ez azonban nem sikerült. Viszont konszolidált körülmények kö­zé került a Duna-parti város­ban elhelyezkedő üzem — túl­jutottak a hullámvölgyön. Januárban kezdték meg itt a fénycső tömeggyártását és a törpelámpák készítését. A má­sodik negyedévben a „legké­nyesebb” sajtolt alkatrészek gyártását vették át az újpes­tiektől : a monitor és katódsugár- csövekhez készülő alkatré­szeket azóta is Vácott gyártják. Közben meg kellett szervez­niük a televíziósképcső- gyártás leépítését, s ezzel pár­huzamosan a GELKÁ-val kö­tött szerződés szerint fel kel­lett készülni, a nagyobb meny- nyiségü képcső regenerálásá­ra. A képcsőgyártás megszün­tetésével kiesett termelést pó­tolniuk kellett más gyártások­kal. így is látható — sok új Irány: Várna A Hidaörsi Texelektró-ipari Szövetkezetben elkészült az a hat eredmériyt jelző berende­zés, amely az 197t-es, Várná­ban megrendezendő tomász- világbajnokságon összesíti majd a versenyzőit eredmé­nyeit. Az eredményjelzőkön kívül még egy 500 betűmezős fényújságot is szállítanak, amely a versenyzők sorrend­jét hivatott közölni. Képün­kön: utolsó ellenőrzés a be­rendezéseken. Megkezdték az értékes elektromos jelzőbe­rendezések csomagolását és a napokban útra is kelnek. Koppány György felvétele feladattal kellett megbirkóznia a gyárnak, és az új igazgató­nak, s ez a sokféle újdonság bizony sokszor szétforgácsolta az erőket. A fejlődés dinamikája vi­szont biztató. Már kezdenek kibontakozni az 1974-es esz­tendő eredményesebb munka­végzésének feltételei, lehetősé­gei. Ősszel még úgy érezték, „tetőznek” a problémák, hi­szen későn érkeztek az új gé­pek és anyaghiány is nehezí­tette a munkát. Az utolsó két hónap azonban már kedvezőbb jeleket mutat: összehasonlít­hatatlanul jobbak az eredmé­nyek, mint a korábbiakban. A törpelámpa-gyártásban sikerült az első félévi „se­bességnek” kétszeresét el­érni. Az alkatrészgyártásokban — — az üvegdarabolók kivételé­vel — szintén sikerült pótol­niuk adósságaikat a váciak nak. Bár az üvegdaraboló ko­rábbi lemaradását már nem tudja pótolni, az is valami, hogy az összeépítő üzemeknek az utóbbi időben üvegalkat rész-hiány miatt nem kellett leállniuk. A jövő esztendőben a tö- rheggyártást tovább bővíti az Egyesült Izzó váci gyára, ké­szíteni kezdik á germicid- Támpákat. 'Viszont — szeren­csére — 1974-ben ez az egyet­len új profil. A kilencvenéves Cyrus Eaton köszöntése Anatolij Dobrinyin, a Szov** jetunió washingtoni nagykö­vete átadta a szovjet vezetők és személyesen Leonyid Brezs- nyev szívélyes üdvözletét Cy­rus Eatonnak, a nemzetközi Lenin-békedíjas amerikai köz­életi személyiségnek 90. szüle­tésnapja alkalmából. * ★ A TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában Cyrus Eaton kijelentette: „Én támo­gatom országom gazdasági és politikai rendszerét. Sohasem voltam .azonban azon a véle­ményen, hogy az Egyesült Ál­lamok számára helyes politika lenne, ha a saját rendszerét próbálná rákényszeríteni más országokra. Mindenkor hittem' abban, hogy minden ország­nak joga van megválasztani a maga kormányzási és gazdasá­gi rendszerét”. A Szovjetunió és az Egyesült Államok jó kapcsolatai — a világbéke sarkköve — fűzte hozzá Ea­ton. (Kommentárunk a 2. oldalon) Le ff sic Tito 3íosshvábatt Párizsból Moszkvába ér­kezett Le Due Tho, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a közpon­ti bizottság titkára, a Vietná­mi Demokratikus Közitá«a- ság kormányának képviselője és különleges tanácsadója. Megközelítőleg kétmillió forintos beruházás a Pest megyei Zöldség■ és Gyümölcsfeldolgozó Ceglédi Gyárában A Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Válla­lat sok sikeres esztendő után, az elmúlt években egyre több gondot okozott a felettes irányító szerveknek. Növekvő deficit, szervezetlenség, lazu­ló munkafegyelem jellemez­te ebben az időszakban a vál­lalat tevékenységét. A súlyos gondok felszá­molása érdekében az év de­rekán a Konzervipari Tröszt vette kezébe a vállalat irá­nyítását, s most nagy erőfeszí­téseket tesznek, hogy meg­szüntessék a veszteséges ter­melést. A vállalat legnagyobb ter­melőegysége a ceglédi gyár. Október óta itt is új vezető irányítja a munkát. A mun­kafegyelem lazaságait még nem sikerült maradéktalanul felszámolni — s, mint mond­ják —, a minőséggel sem elé­gedettek. A fejlődés irányát azonban már mutatja, hogy alig negyed év alatt 30 szá­zalékkal emelkedett _ a ter­melés. A tröszt anyagi és erkölcsi támogatásával jelentős beru­házásokra is sor került Ceg­léden. Egymillió forintos költ­séggel új út- és csatornahá­lózatot építenek, s ennek kö­zeli átadása után a bejárati kaputól egészen az üzem­épületig korszerű betonúton bonyolódhat majd le a for­galom. Az anyagmozgatás meg­könnyítése érdekében új tar­goncákat is vásároltak, ezek­kel nemcsak könnyebb, gyor­sabb a belső árumozgatás, hanem jelentős munkaerő- megtakarításra is lehetőség nyílik. Felszámolják, a korszerűt­len és primitív feltételekkel működő csomagolócsamokot is. Csaknem kílencszázezer fo­rintos költséggel átalakíta­nak egy eddig nem kellően kihasznált raktárterületet. Az új csarnokban egyrészt meg­felelő szociális ellátottságot biztosítanak a dolgozóiknak, másrészt modern gépek, fu­tószalagok, csomagolóberende­zések lehetővé teszik, hogy a gyár termékei az exportigé­nyeknek megfelelő csomago­lásban indulhassanak távoli tájakra. A ceglédi gyárte­lepről ugyanis tizenhat or­szágba — Japántól Svédor­szágig, Kanadától Ausztrá­liáig — jutnak el a külön­böző szárított zöldségfélék, A termelési feltételek kor­szerűsítése lehetővé teszi a jelenlegi piacok megerősíté­se mellett új területek meg­hódítását — s az eredménye­sebb gazdálkodást is. K. Z. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Nepál nemzeti ünnepe alkalmával táviratban köszöntötte Birendra Bír Bik- ram Shah Déva nepáli királyt. Dr. Orbán László, művelő­désügyi minisztériumi állam­titkár búcsúztatta Felix Sau- tie-t, a Kubai Kulturális Nem­zeti Tanács elnökhelyettesét, aki rövid magyarországi láto­gatás után elutazott Budapest­ről. Tordai Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettes, a ma­gyar—román árucsereforgalmi tárgyalások folytatására teg­nap Bukarestbe utazott. 1

Next

/
Thumbnails
Contents