Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

Óvodaavató A deákvári Népek barátsága úti új óvoda ünnepi átadá­sán részt vett dr. Lukács Fe­renc, a városi tanács elnöke, Venesz Ernő, a tanács műve­lődési osztályának vezetője, Lukács Mária, a Pest megyei Tanács óvodai felügyelője, Kapos Mihály, a Pest megyei Építőipari Vállalat igazgatója. A megjelent szülőkön, érdek­lődőkön kívül képviseltették magukat a beruházáshoz és fenntartáshoz hozzájáruló vál­lalatok is: a DCM képvisele­tében dr. Mihócs Ferenc igaz­gató, a Híradástechnikai Anyagok Gyára képviseletében Kovács Ferenc párttitkár, Szeitz János szb-titkár, a Forte Fotokémiai Ipar képvi­seletében Blaha Attila szak- szervezeti titkár jelent meg. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya vezetőjének rö­vid beszéde után ;a vendégek megnézték az új óvoda helyi­ségeit. A termekben az óvodá­sok műsorral kedveskedtek a vendégeknek. A szülői munka- közösség nevében Kiss József- né szülő mondott köszönetét. ______________(m. gy.) ol vasóink figyelmé­be. A Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat váci üzemfőmérnök­ségének telefonszáma megvál­tozott: ezentúl a 10—617-es számon az üzemfőmémöksé- get hívhatják, s a hibabeje­lentéseket munkaidő, 5 óra után az ügyeletnek a 10— 635-,ös telefonszámon tehetik. MEGRENDELŐIK ELEGEDETTEK Ahol a naptár már 1974et mutat Kosdon készül az ifjúsági kutatási csoport sorozata A kosdi Naszályhegyalja Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet üzemében nem keve­sebb, mint 200 ezer naptár jelzi a rövidesen elkezdődő 1974-es esztendőt: ennyi fü­zet, könyv formájú, színes fedelű naptár kapja itt meg végleges formáját. 27 000 ké­szül az orvosok részére, 30 000 a Képzőművészeti Alap meg­rendelésére. Az ötletes, ki­festhető gyermekkalendáriuim példányszáma 45 000 s eljut a határon túlra, sok ország­ba. ★ Szili Mihályné, a sokszoro- sító üzem és a kötészet veze­tője a budapesti Kossuth Nyomdából jött. Sokoldalú szaktudással irányítja a száz dolgozó, többségében asszony, lány munkáját. A mezőgazda- sági foglalatoskodás után nem könnyű átállni a fürge uj- jakat igénylő, asztalon vég­zendő munkára. S nem köny- nyű hozzászokni a kollektív tevékenységhez, egybeková- csolódni a cselőtepusztai üzemben. A dolgos napok formáló erejét bizonyítja az élen ha­ladó Angela Davis brigád és a többi kollektíva. Modem géppark segíti a könyvkötő­ket: fűzp-, perforálógép, kör­vágó, aranyozóprés. A Mű­A KLUBKONYVTARBAN Rendhagyó irodalomóra Horgas Béla vezetésével, nagyon kellemes, vidám hangu­latú irodalomórát tartottak a göd-felsői klubkönyvtárban a nyolcadikosok: Szabó Lőrinccel, illetve verseivel ismerkedtek. Nem szokásos író—olvasó stílusban, hanem közösen haladva, szinte lépésről lépésre jutottak a versek hangulatának, lénye­gének megértéséig. Takács Márta előadóművész tolmácsolta Szabó Lőrinc verseit, együtt érezve, megértve a gyerekekben felvillanó gon­dolatokat, érzéseket. A közvetlen kontaktus létrejött már az első mondatnál, és tartott az utolsóig. Jellemző volt a tanulókra, hogy a nehéz 5 óra után, a téli szünet előtt két nappal, olyan lelkesen és együttműködve vet­tek részt az órán, ahogyan csak a szépre és jóra fogékony gyermekietek képes. A képen: Horgas Béla író; mellette, az asztal mögött Ta­kács Márta előadóművésznő itt. Kép és szöveg: Hohner Miklós Ha most mindenki ide ülhetne Karácsony köze- ledtén, az a régi hangulat jut eszembe, melyet abban a parányi szobában éreztem, ahol az alkalmi díszekkel teleag­gatott, letört fe­nyőág zöldellt a faira függesztve, s Gáli nagyapám ült alatta, bőszárú, kopott csizmában, amelyre a messzi határ sara rakó­dott: anyám szü­lőfalujából jött el hozzánk, gyalogo­san. Ott ült a fa alatt, és túrósle­pényt majszolt Immel-ámmal, mert a lepényből hiányzott a cukor, sőt, hogy, hogy nem, még egy ki­csit sós is volt. Ez volt a háború, jobban mondva a front elvonulása utáni első kará­csony ünnepi cse­megéje. Az ország nyu­gati felében még tartott a háború. Vártuk a békét, és vártuk apán­kat. Kint talán éppen esett a hó, ahogy karácsony­kor illik. A szo­bában is meleg volt, de csak olyan, mint ahol a kályha melegéhez nem társul a tel­jes családi meleg­ség. Most, hogy már hetekkel az ünnep előtt zsúfoltak voltak az áryhá- zak, elfogytak a luxuscikkek, zson­gott, lüktetett a havas utcák for­galma, mindig ez a kép idéződött elém. De jó lenne, ha most mindenki ide ülhetne az enyéim közül, a nagy, zöld, illatos fenyőfa alá. Gáli nagyapám is, ha élne, hogy megkí­nálhatnám az ott­honról kapott há- ziborral és a fi­nom, édes túrós lepénnyel. Kovács István szaki Könyvkiadó, az Akadé­miai Kiadó, az Országos Filharmónia, a Szerzői Jogvé­dő Iroda, s a többi megrende­lő elégedett teljesítményükkel. Ezt bizonyítja, hogy a jövő év első negyedére szerző­désekkel mar lekötötték ka­pacitásuk nagy részét. Szekszárdról, Kecskemétről, Budapestről, Balassagyarmat­ról s más városokból ér­keznek a nyomtatott köny­vek, füzetes kiadványok: bér­munkában kötik, csomagol­ják őket. Éves tervük hat­millió forint. Súlyban is te­kintélyesek a tételek: az Aka­démiai Kiadó Helyesírási ta­nácsadó szótára öt tonnát nyom. Sokszorosító üzemükben két Romayor-gép dolgozik. A KISZ Központi Bizottsága ifjúsági kutatócsoportja Kos­don rendelte meg egy — hét füzetből álló — tanulmányso­rozat elkészítését. Készíte­nek két másik kis kötetet is, a diákmozgalmak tapasztala­tairól és. az állami intézetek­ben nevelt gyermekek sorsá­ról. ★ A Naszályhegyalja Mgtsz új vezetősége figyelemmel kíséri, értékeli a sokszorosító rész­leg és a könyvkötészet mun­káját. Fábián Albert elnök hetenként meghallgatja Szili Mihályné tájékoztatóját, s ha kell, segítséget ad. A tsz-ve- zetés lehetővé tette a továb­bi fejlesztést, korszerűsítést. ★ Kétszázezer 1974-es naptár indul útnak a Vác melletti községből. A szép külső, a gondos kötés a kosdi munkás­kezek ügyességét dicséri. P. R. POLGÁRI VEDELEM Sikeres tanfolyam Befejeződött az idei polgári védelmi oktatás a kereskede­lemben. 1 A Vác és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat központjában rendezett záró­ünnepélyen Varga József, a váci polgári védelem élelmi­szer-szolgálatának parancsno­ka elmondotta, hogy az okta­táson legsikeresebben a Vác és Környéke Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat szere­pelt. A vállalat, a váci és a gö­döllői járási hivatal tanácster­meiben, nyolc csoportban ren­dezte meg az előadásokat, melyeket Vitéz Attila őrnagy, Mezriczky László csoportveze­tő és dr. Gergely József szak­orvos tartott, érdekes és a témaköröknek megfelelő fil­mek vetítésével kiegészítve. (m. gy.) VÁC I NAPLÓ A PEST MEG VEI hírlap KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM 1973. DECEMBER 23., VASÁRNAP Mágus óta hét új gép Két műszakban, teljes kapasitássd Erős, megbízható törzsgárdát - gödiekből, Űj, modern épület búvik meg Felsőgöd régi, kertes családi házai között: a Ramo­na Finomikötöttáru Ipari Szö­vetkezet nemrég átadott üzemrészlegének impozáns csarnoka. Már hosszabb ideje folytak tárgyalások a cég és a gödi tanács között, amelyek ered­ményeként előbb tanműhely létesült, majd, Abasár és Erdő­telek után, a harmadik vidéki településen, Felső- gödön is megindult a ter­melés. Az épületet körbejárva be­szélgetünk Fisch Frigyes rész­legvezetővel és Papp Jenővel, a részleg műszáki vezetőjé­vel. — A Ramona cég harminc­két taggal, 1957-ben kezdett dolgozni. Jelenleg 561 a lét­számunk — mondja Fisch Frigyes. — Fennállása óta miég min­den évben fizetett nyereséget a Ramona — teszi hozzá jo­gos büszkeséggel. — Miért éppen Felsőgödön építettek új telephelyet? — Budapesten, a Bosm.yák utcában működött eddig a részlegünk, istállóból és dü- ledező lakásból átalakított épületben — mondja Papp Jenő. — Szociális épületeink szinte egyáltalán nem voltak. Egészségtelen, zsúfolt helyisé­gekben. dolgoztunk. Olyan he­lyet kellett keresnünk, amely Budapesthez elég közel van. A gödi nagyközségi tanáccsal tárgyaltunk, s 1971-ben meg­egyezés született, örültünk, mert a szakma, főleg a fia­talok körében, eléggé iámert erre, hiszen Budapest és Vác hagyományos textiles körzet. . A negyedik ötéves terv­ben kaptunk állami tá­mogatást, annak felhasz­nálásával építettük fel itt, Felsőgödön, mintegy 45 milliós beruházással új részlegünket. — A Ramona, mint nevé­ben is benne van, finomkö­tött árukat termel, tehát a fonaltól a kész áruig mindent mi készítünk. Szolgáltató te­vékenységet is végzünk, ami azt jelenti, hogy magánsze­mélyek részére, akár hozott alapanyagból is bérmunkát vállalunk. — Budapesten 14 üzletünk működik, külön varrodával és kötődével rendelkeznek — mondja, miközben megállunk egy hatalmas gép előtt, amely­ről tarkabarka szövet gyűrű­zik alá. — Ez a központi kötődé — veszi át a szót Papp Jenő. — Itt nemcsak konfekciót, ha­nem kelmét is gyártunk. Az alapanyagok Japánból és az NSZK-bóI érkeznek. Nagyrészt olcsó gyermek­cikkeket és női kötött ruhákat készítünk, egye­di darabokat és konfek­cióárut. A csarnokban, nagy falá­dában, még kicsomagolatlan gépek állnak. — Május óta hét új gép érkezett — mondja Papp Je­nő, miközben az egyik falá­dára mutat. — Ennek az ér­téke másfél millió forint. Nyu­gatnémet körkötőgép. De van itt csehszlovák, francia és olasz gép is. — Jelenleg hivatalosan még csak a próbaüzemelésnél tar­tunk, az átadás csak valami­kor januárban lesz, de a gyors kiköltözésnek és a gödiek ak­tív segítségének eredménye­ként ma már két műszakban és teljes kapacitással műkö­dünk — mondja Fisch Fri­gyes. — Hány embert foglalkoz­tatnak? — Eredetileg nyolcvanra számítottunk, de számuk hét­ről hétire emelkedik. Két éve, amikor terveztük, még nagy­nak számított az épület, ma már kicsi. — Göd és környéke biz­tos munkaerőbázisunk, so­kan szeretnének helyben dolgozni. Tervünk, hogy a részlegben csak gödieket foglalkoztatunk. Már most is öt helybeli szakember vesz részt az üzem veze­tésében. Búcsúzóul a részlegvezető még hozzáteszi: — Nehezen indultunk, sok problémát kellett megolda­nunk. Az induláshoz embe­reket kellett keresnünk, most már jönnek maguktól is. En­nek örülünk, mert szeretnénk a község lakosaival jó kap­csolatot teremteni és a he­lyiekből erős, megbízható törzsgárdát kialakítani. Furucz Piaci jelentés Pénteken a váci piacon a burgonya 3,50—5, a vörös­hagyma 6—7, a cékla 4—5, a fekete retek 3, zöldség 12, a sárgarépa 5—6, a zellergyökér 7—8, a karalábé 5 forintba ke­rült kilónikénit. a fejes ká­posztát 4—5, a kelkáposztát 5—6, a karfiolt 17, a savanyí­tott káposztát a téeszek 7, az őstermelők 9 forintért mérték. A száraz tarkababért 24—25, a fehérért 16—18 forintot kérték. Egy helyein láttunk spenótot: 2 forintért adták csomóját. Az alma ára, fajtától és nagyságtól függően, 4 és 12 forint között változott. A kör­te kilójáért 6—14, a naspo­lyáért 4—8, a kötözött szőlőért 12 forintot kértek. Láttunk aszalt gyümölcsöt: 12 forintért mérték kilóját A szilvalekvárt 20 forintra tartották. A diót héjasán 16, tisztítva 50—55 fo­rintért kínálták. Sok tisztított baromfit hoz­tak az őstermelők. A kacsákért 100—140, a liba kilójáért 42 forintot kértek. A termelőszö­vetkezeti árusok az élő csirke kilóját 30 forintért mérték. A tsz-árudákban a tojás 1,80 és 2,10, az őstermelőknél 2,50-be került. A halászok 8, 12, 16 és 20 fo­rintért mérték portékájukat. A túró és tejfel a szokott 30 forintért kelt éL Műteremsarok Látogatás a kiállításra készülő Mikes István festőművésznél Városszerte plakátok hirde­tik: december 23-án nyílik meg a művelődési ház föld­szinti kiállítótermében Mikes István festőművész harmadik önálló kiállítása. Báthory utcai műtermében kerestem fel a kiállítási anya­gát rendező fiatal művészt, hogy eddigi munkásságáról kérdezzem, s megismerked­jem a tárlatra szánt műveivel. Olaj helyett akvarell Az 1936-ban Vácott született művész eddig zömmel olajké­pekkel jelentkezett: kubiszű- kus bontású, térelemekre re­dukált, áttételes tábláin az ipari várossá fejlődő Vác jel­legzetes formavilága elevene­dett meg, szerencsésen ötvö­ződve rajtuk a barokk város és a gyárak modern gépi vi­lágának nyugalma, lüktetése. Éles színváltozások jellemez­ték e képeket, kékek és piro­sak ellentétei tükrözték a Jia- gyomány és az új együttélését. A képi mondanivaló világos fogalmazása volt e festmé­nyek különös értéke, a szim­bolika világossága, az abszt­rakció könnyebb értelmezhe­tősége. Talán ezért is szolgált meg­lepetéssel decemberi tárlatá­nak rendezett anyaga. A nagy méreteket a meghittség váltja fel, az olajképek helyét a sze­líd akvarell foglalja el, az éles színhatások helyére a lágy lí- raiság kerül: Mikes István egészen új oldaláról mutatko­zik be a váci közönségnek ki­állításán. — Mintegy két év akvarell- terméséből válogattam ki azt a 35 képet, melyet a művelő­dési házban láthatnak az ér­deklődők. Több külföldi utam élményanyagát, London, Pá­rizs, Luxemburg és a német kisvárosok emlékeit rögzítet­tem, de természetesen ma­gyar tájak, váci részletek is szerepelnek a képeken. Világos képi fogalmazás Egymás után állítja elém a festményeket. Ragyogó, élénk színekben^ bomlik ki a ködös Tower-híd sejtelmessége, a párizsi Notre-Dame ragyogá­sa, a zsúfolt piacú német kis­városok derűs kavargása, hogy más képein a ligeti tó világá­nak tarka színforgataga, a magyar tanyák nyugalma, a váci városrészletek romanti­kus megfogalmazása ragadjon meg. A külvilág téli hidegét e képek könnyed, lazúros csil­logása oldja fel, az akvarell mestereinek technikáját köve­tő, azok megoldásain túlmu­tató lírai könnyedséggel. — Valóban sokat köszönhe­tek mestereimnek, Kmetty Jánosnak és Fischer Ernőnek, akiktől a Képzőművészeti Fő­iskola esti tanfolyamán tanul­tam, s Bornemissza Gézának, aki barátságába fogadott: a szegedi Pedagógiai Főiskola rajzszakán róla írtam szakdol­gozatomat. A világos képi fo­galmazás, a tanári munkám­ban is jól hasznosított, hatá­rozott vonalvezetés legfőbb elvemmé vált. Sok a tehetséges fiatal — Jelenleg is tanít? — Igen, a Siketnéma Inté­zetben Lipnoviczky László el­árvult helyét nyertem el. pá­lyázat útján, s a művelődési ház képzőművészeti csoportját is irányítom. Mindkét felada­tot nagyon szeretem, mert hi­hetetlenül sok tehetséges fia­tallal foglalkozhatom. — Tudjuk, tankönyve « készült. — 1970-ben kaptam a Mun­kaügyi Minisztérium megbízá­sát szabadkézi rajzi tankönyv összeállítására. Sok munkával írt és rajzolt könyvemet azóta is használják. — Ez lesz harmadik önálló kiállítása? — Igen. 1964 óta rendsze­resen szerepelnek képeim a Pest megyei tárlatokon, de 1969-ben Vácott, 1970-ben pe­dig Pesten, a Fiatal Művészek Klubjában rendezték meg ön­álló kiállításomat. Szeretném, ha idei tárlatomat is szeretet­tel fogadnák a váciak. Végh Ferenc I I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents