Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

1913. DECEMBER 23., VASARrAP rt.si »HCl s-Kíriap Építészeti nívódíj az Örkényieknek Az ÉVM-ben dr. Szabó Já­nos építésügyi és városfej­lesztési minisztériumi állam­titkár szombaton adta át az 1973-as építészeti nívódíja­kat, amelyeket az ágazat mi­nisztere a korszerű, gazdasá­gos és az építészeti követel­ményeket magas színvonalon kielégítő alkotások tervezésé­nek és kivitelezésének ösz­tönzésére alapított. A 200' ezer forintos nivódí- jat a Beremendi Cementmű épületeinek tervezői és kivi­telezői kapták. , Százezer fo­rintos nívódíjat kapott több más vállalattal együtt az Ör­kényi termelőszövetkezet épí­tési részlege a szövetkezet ré­szére épített tömbösített szarvasmarha-tartási épületért. KRESZ vetélkedő Veresegyházon Alig két nappal a Pest me­gyei Közlekedésbiztonsági Ta­nács megalakulása után Ve- resegyházon, a művelődési házban KRESZ-vetélkedőt rendeztek, amelyen a Buda­pesti Közúti Igazgatóság 12 útmestersége 3—3 fős csapat­tal képviseltetné magát. A vetélkedő szervezője Bolcsik Mihály rendőr hadnagy, a Gödöllői Járási Rendőrkapi­tányság közlekedési osztály- vezetője és Puskás János, a KPM Budapesti Közúti Igazgatóságának veresegyházi útmestere volt. A versenyzők­nek 35 perc alatt kellett ki­tölteniük a teszt-lapokat. Hár­man 20 perc alatt elkészültek a feladatokkal. Az írásbeli után szóbeli kérdésekre kel­lett válaszolni.' Első Kecske­méti László lett, hatvan pont­tal, második Bálint András ötvenkilenccel, harmadik pe­dig Adamecz János ötvennégy ponttal. Tóth Gyula rendőr alezredes, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság közle­kedésrendészeti osztályveze­tője, a zsűri elnöke tizenegy versenyzőnek nyújtott át ér­tékes díjat. Cs. J. Kigazdálkodták Sem veszteség, sem alaphiány nem lesz a ma kádi Új Elet Tsz-ben Ha egy gazdasági év nem si­kerül, annak ritkán egyetlen ember vagy egyetlen tényező az oka. Makódon, az Üj Élet Tsz-ben sem egyedül amiatt fejeződött be nagy hiányokkal az 1972. esztendő, mert az egyik kiegészítő üzem, a fafel­dolgozó sokat elvitt a nyere­ségből. Sok mindenből tevő­dött össze a tavalyi egymillió- hatszázezer forintos mérleg- és alaphiány. Mindenesetre, hogy eleve megszüntessék leg­alább egyik okozóját a hiá­nyoknak, a veszteséges famegmun­káló üzemet bezárták. Idén pedig, azaz, miért folya\ matban levő munkáit azért még bevégzi, tehát azok befe­jeztével, jövő év elején fel­számolják a Pest megyei 7. számú Építőipari Közös Vál­lalatot, amelynek Makád a székhelye, mert az Űj Élet a faktora. Senki előre meg nem mond­hatja, sikeres vállalkozásba kezd-e, minden vállalkozáshoz mersz kell és a kockázat vál­lalása. De legalább akkora mersz kell beismerni a kudar­cot, mégpedig amint kiderül, hogy a vállalkozáshoz fűzött remények megvalósíthatatla­nok. A felszámolás — vissza­lépés, de nem szégyenteli meg- futamodás, sőt bátor beisme­rése a veszteségnek meg a tévedésnek és a követ­kezmények vállalása. Ezt teszi az Űj Élet Tsz. Mégsem vesztette el kez­deményezőkedvét, újab­ban is csatlakozott több közös tsz-vállalkozáshoz. Például a Dunavarsányban lé­tesült sertéstenyésztő és -híz-' laló, számos Pest megyei ter­melőszövetkezet által létre­hozott vállalkozáshoz. Ettől az ígéretes üzemtől, mert még túl fiatal, nem vár ebben az év­ben nyereséget, de veszteséget sem. Viszont a Pest megyei 1. számú Építőipari Közös Vál­lalkozás már az idei első év­ben mintegy 2.5 millió forintot fizet hasznából az Oj Életnek. Aztán ebben az évben az Oj Élet Tsz saját maga is in­dított új üzemágat, a csatorna­tisztító és hőszigetelő üzemet, amely nagy ipari üzemek bel­ső szennyvízlevezető csatorna­rendszerét tartja rendben, és már az első esztendőben is rendkívül rentábilisnak bizo­nyult. ''Negyven dolgozója VÍZKUTATÁS, KÚTFÚRÁS, NAGY ÁTMÉRŐJŰ KUTAK, ONTŐZŐKUTAK, KÚTJAVÍTÁS, KARBANTARTÁS, KÚTVIZSGÁLAT, HÉVÍZKUTAK FÚRÁSA, KARBANTARTÁSA, KÚTSZERVÍZ, ÉPÍTŐIPARI ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIAI FÚRÁSOK, GEOFIZIKA, VÍZKÉMIA, GEODÉZIA, TERVEZÉS, SZAKVÉLEMÉNYEZÉS, KIVITELEZÉS, SZAKTANÁCSADÁS. VÍZKUTATÓ ÉS FÚRÓ VÁLLALA Budapest V., Zrínyi utca 1. Telefon 380-547. ÜZEMVEZETŐSÉGEK: Cegléd, Rákóczi utca 72. Telefon: 83-14. Debrecen. Monostorpályi u. 33. Telefon: 117—81. Győrszemere. Telefon: 11. Kaposvár, Vörös Hadsereg u. 2. Telefon: 11-531. Lajosmizse. Telefon: 66/180-as mellék. munkája másfél millió tiszta nyereséget Hozott. A szállító- és füvarozórészleg, amelyben 40 tsz-tag végzi a munkát, szintén szép nyereséggel, 1 millió 800 ezer forint hasznával gyarapítja idén a termelőszövetkezet nye­reségét. ' Persze, nemcsak a társulá­soknak és a kiegészítő üze­meknek van haszna. A mező- gazdasági termelés, még a kedvezőtlen időjárás ellenére is, jövedelmezőbb volt idén, mint tavaly, holott némely termény ezúttal sem adta meg a várt nyereséget. Az olajlen hozama félmillió, a cukorrépáé pedig kerek egymillió forinttal maradt el a tervezett és re­mélt bevétel mögött. A kerté­szetre nemcsak az időjárás, de az árak is kedvezőtlenek vol­tak, így azután nem is fizető- dött ki. A gabona azonban egyen­súlyba hozta a veszteség­nyereség számlát. Az 1666 hektáron gazdálkodó tsz 600 hektáron termelt gabonát. Hektáronként átlagban búzá­ból 33,8, tavaszi árpából 40, őszi árpából 43 mázsát takarí­tott be. — Most már, az év legvé­gén, a számadások alapján nyugodtan közölhetem, hogy ha nem is valami nagyon szép eredménnyel, de mindeneset­re veszteség nélkül zárjuk ezt az esztendőt. Nem lesz sem mérleg-, sem alaphiányunk, sőt tagjaink is megkapják munkájuk arányában a 25 A választmány döntését várják százalékos kiegészítő ré­szesedést <— mondja Ősikor Ottó, az Űj Élet főkönyvelője, és nem kér- kedőn, de palástolhatatlan örömmel hozzáfűzi: — Kigaz- dálkodtuk ez idén a tavalyi hiányt is. Elmondja azután, hogy ez annál is inkább jelentős, mert 20,5 millió forintos beruházást is befejeztek idén. Elkészült a 325 férőhelyes szakosított te­henészeti telep. Igaz, kaptak hozzá 9 millió 200 ezer forint állami támogatást, de a többit saját erőből, és persze, némi bankhitelből kellett előterem­teni. — A veszteséges év a múlté, a jövőnkben most már biza­kodhatunk — sóhajt megköny- nyebbülten a főkönyvelő, és a következő év nagy költ­séggel járó beruházásait sorolja: — A szakosított tehenészeti telepet 1974 első felében hét­hónapos vemhes üszőkkel né­pesítjük be. Csupa verestar­ka magyar tehenet veszünk, ezeket tartják az Űj Élet szakemberei számunkra leg­megfelelőbbnek. Aztán kétszáz férőhelyes növendékistállót építünk, a kiürült régi tehén­istállót pedig átépítjük száz, hízóba fogott szarvasmarha részére. S az sem kevés költséggel jár, de a szarvasmarha-te­nyésztés megkívánja, 220 hek­tár nevelésből kivont terüle­ten legelőt létesít a tsz. Sz. E. Sz il veszteti síelés Galyatetőn Gazdag év végi programot kínálnak az utazási irodák Készülnek az utazási iro­dák szilveszterre, gazdag programmal várja az év utol­só turistáit a Cooptourist. Nyolc országból, többek közt a Szovjetunióból, Hollandiá­ból, Lengyelországból, Romá­niából érkeznek az előzetes bejelentések szerint a vendé­gek Budapestre és más váro­sokba, hogy vidám műsor és magyar borok mellett bú­csúztassák 1973-at. A Cooptourist a hazai turis­táknak is szervez külföldi szilveszteri utazást, december 28-tól január 4-ig Dubrovnilc- ban foglalt előre szállodai szo­bákat. - A tengerparti olcsó szilveszterezésre már eddig is sokan jelentkeztek, főként szövetkezeti tagok, belföldön négyféle vidéki programot szervezett év végére az iro­da: Galyatetőn, Szombathe­lyen, Egerben és Keszthelyen. A változatos programok kö­zött Galyatetőn vidám szil­veszteri síelés is szerepel. 2 fő, jól képzett ívhegesztőt — hosszú szakmai gyakorlattal — felveszünk Német nyelvtudással rendelkezők előnyben. Jelentkezni lehet: a 'Prosperitás' KSl munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. A Volántourist a karácsonyi ünnepekre is szervezett prog­ramot, december 24-től két­napos autóbuszkirándulásokat indít Aggtelekre, Miskolcra, Szombathelyre, Kőszegre, Veszprémbe és Tihanyba. A karácsonyi túrán ebéd várja a szállodákban a résztvevőket. — Azt a botot ne is keres- | se — intett jóindulattal két. nagykendőbe bugyolált néni | a szentmártonkátai faluszé­len. —- Még a fejire rogy. Elég, ha mi nem kerülhetjük el. A Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ vegyesiparcikkboltja egyébként a község központjá­ban, egy kis térségen található. Igazuk volt az útbaigazítóknak, nem lehet eltéveszteni az ol- dalról-hátulról gerendákkal tá­mogatott házat. Kilenc éve kezdődött Szabó Sándor boltvezető — bár zárás után kerestük — kedvünkért ismét visszajött és beengedett. Sajnos, a látvány így még riasztóbb. Több he­lyen asztalnyi nagyságú le­szakadt vakolat, van, ahol csak a vályogtégla csupaszko- dik. Széles négyszögben osz­lopok tartják a tetőt. A belső raktárak állapota még rosz- szabb. A réseken befúj a' szél, és egy nyári bő vizű zápor át­ver a falon. Mindehhez egyetlen hozzáfűznivaló: az üzlet négy állandó alkalma­zottján kívül gyakori,- hogy harminc-negyven vásárló is tolong itt, miután az egyet­len hely a faluban, ahol a zseblámpaelemtől a cérnáig és az elektroakusztikai cikkekig mindent megtalálnak. A faluban azt tartják az emberek, a baj kilenc éve kezdődött, amikor az üzletbe betörtek. A tettes jó másfél méter mélyen megbontotta az alapot, ott bújt be. Ez lehet csak feltételezés, azonban az tény, hogy ezután furcsa je­lenségeket észleltek. Ahol a falbontás történt, először csak kisebb repedések voltak, majd a fal és az egész épületrész megsüllyedt. Ezt világosan mu­tatják a megvetemedett polc- sorok. Nincs más választás Az üzlet állapotát már sok­szor megtekintették. Nemré­giben kinn járt a MÉSZÖV vezetősége is. Az igazsághoz tartozik, hogy a megyei öt­éves terv építendő kereske­delmi létesítményei között szerepelt itt egy új üzlet is, már a műszaki tervek is ren­delkezésre álltak. Az ismere­tes beruházási korlátozások miatt a munkát nem kezdhet­ték meg, miután a nagykátai ÁFÉSZ az e célra szánt ösz- szeget nem használhatta fel. Éppen két hete, hogy a megroggyant épületszárnyban a polcsor felett a vakolat egy helyen isimét tégláig levált és a mennyezet homorúvá lett. A községi tanács - az üzletet életveszélyesnek nyilvánította, és felszólította az ÁFÉSZ igazgatóságát: ha nem szün­teti meg sürgősen ezt az ál­lapotot, az üzletet bezáratják. — Mindenképpen nagy probléma — tárja szét a ke­zét Szabó Sándor. — Ha er­re kerül a sor, nagy érvágás lesz, mert ez az üzlet havon­ta háromszázezer forintos for­galmat csinál. Az embereknek éppen az ünnepekre nem lesz hol vásárolni, holott most még gazdagabb a választé­kunk. Olajkályhától a mini- vizorig és a harisnyanadrágig egy helyen mindent megtalál­hatnak. Ugyanakkor ki vállal­ja a felelősséget, hogyha mondjuk éppen nyitvatartási időben megindul a fal? Ha a tetőre nem több, mint har­minccentis hóréteg rakódik, annak már több tonna a sú­lya. Aztán vagy kibírja, vagy nem. Remény az ú[ra A minap interurbán csen­getés jelezte, hogy Nagykáta keresi a szerkesztőséget. Ul- viczky József, a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági elnöke jelentkezett és el­mondta, hogy az üzletet be­zárták. Az ott levő árukész­letet széthordták a falu más üzleteibe, hogy ha gonddal is, de azért lehessen iparcikket, edényt és üvegárut vásárol­ni, ne kelljen az embereknek más faluba átmenniük. Saj­nos, üzleteik javarészt szin­tén felújításra szorulnak, ha nincsenek is ennyire rossz állapotban, mint a bezárásra ítélt iparcikkbolt. — Reméljük — mondta a továbbiakban az igazgató —, hogy január közepén a beru­házási tilalom bizonyos köny- nyítése révén a SZÖVOSZ irányelveinek megfelelően mód nyílik rá, hogy kérel­münket a MÉSZÖV választ­mánya elé terjesszük. Saját erőnkből mintegy félmilliót érő anyagot és ugyanannyi pénzt adhatunk egy új ipar­cikkbolt építéséhez. A még hiányzó másfél milliót az ÁFÉSZ-ek kölcsönös fejlesz­tési alapjától szeretnénk meg­kapni. Nagyon reméljük, hogy a választmány kedvezően fog­lal állást. Komáromi Magda Olyan csend volt, olyan mély, mintha egy óriási üvegha- vang borult volna fölébünk. Nagy és hatalmas, széle-hosz- szát sem láttuk, csak ott volt fölöttünk és alattunk a hó, az ir­datlanul mélységes hó. Hangunk az üveg- harang-égbolt alól ki sem tudott szaba­dulni, kiáltásunk a közelben keringett, s ha néha elszökött, sokáig kellett szá­molnunk, amíg a messzi völgyek puha kiáltásként — akár egy láthatatlan lab­dát — visszahajítot­ták. Sokáig forgatták a dombok a kiáltást. Ügy hallatszott, mintha valaki a hó alól, az ibolyagyöke­rek hálójából szeret­ne szabadulni, ver­gődve és zokogva ... Hátunkon már me­leg veríték csörgött, de szemöldökünkre zúzmara fagyott, ám tapostuk a havat, s mentünk toronyiránt, amit felragyogtatott előttünk a telihold. Árnyékok nőttek a havon. Lilák ' voltak és melegnek látszot­tak, s fölöttük csil­lagok sziporkáztak. Ádám Jóska dühö­sen köpködött: — ’stenit ennek a szakállnak! Mán oda­fagyott a számra ... Az angyalok rö­högték Jóskát, az öreget. Tehették, Betlehemesek mivel a kisded bet- lehemes ládikó könnyű volt, nem­igen adott terhet né­kik. A „vén” pász­tor meg szakállal- subával küszködve lábalta a havat, s emiatti mérgében már a könnyei is potyogtak. Én a csörgős bot­tal csapoltam igen vidoran, mert rőzse- tűznyi meleget ve­tett bennem a Szi- koráéknál bekapott pálinka, amit a gaz­da csengő énekemért nyújtott által. A házőrző már igen fogott bennün­ket Nyestáék lécka­puja mögött. Vertük lábunkról a havat, s bedugtam botom végét a kutya felé. Attól-e. mitől, de igen megijedt az aprócska puli, mert hangos jajveszéke­léssel futott a kert hátuljába, mint aki­nek halaszthatatlan dolga támadt ott. Már a tornácon voltunk, amikor a kis Fügedi bekiál­tott: — Szabad-e a bet- lehemeseknek be­menni? A sánta Nyeste Mari nézett ki a fir- hang mögül. Kerek képe mosolyra húzó­dott és intett — menjünk be csak bátran. Meggyújtottam a kis mécset a betle­hemben, s előre ló­dítottam a két hor­dozó angyalt. Csutkatűz melege ölelt át bennünket, amikor a földes szo­bában rázendítettünk az énekre: „Messzi Betlehemből mi örömhírt hoztunk, hogy időben érjünk, sok havat tapostunk. Mint égi szövétnek, lángos csillag fénylett, mögöttünk a kisded két szép szeme kéklett...” Nem tudtuk ugyan, hogy mi fán terem a szövétnek, de csak fújtuk-zengtük a dalt, és szemünk az égi csillagoknál is szebben ragyogott. Beszólíiottuk az öreget, s ő döcögve, panaszolkodva mondta el a ház né­pének: miként vias­kodtunk farkassal­medvével és a fagy- laló hideggel, hogy még időben megtud­ják Nyestéék a bol­dog hírt, miszerint megszűnt immár minden keserűség és szegénység, mert a szolgáknak vezérük született. Ezen aztán úgy fellelkesedett még a házigazda is, hogy a dicsérő ver­seket együtt fútta vélünk. Amikor minden rig­must és illendő stró­fát elmondtuk, a gaz- dasszony szeme kö­zé néztem, s a há­tamról előre lódítot­tam hasas tarisznyá­mat. Nyesténé mosoly­gott, s a hámorából egy hurkakoszorút meg öt almát erisz- tett le a tarisznya sötét vermébe .., — A fene a be­lükbe! Egy ilyen hí­rért csak ennyit ad­ni... — dünnyögte az utcán Ádám Jós­ka, s ugyancsak pis­logott a kendersza- káll mögül. — Ennyit, nem ennyit... jószívvel adták — csitítottám Jóskát, s igazítottam egyet a dagadozó kincsestáron... Már csak álomként emlékszem régi bet- lehemezésünkre. Messzi van és régen volt, de az ének íze még a számon van, és ilyenkor szívemen érzem a csutkatűz melegét. Társaim — a régi angyalok — eltűntek a ködben s a hó alatt. Ott ver­gődnek, akár az a távoli kiáltás — az ibolyagyökerek kö­zött illattá változva. Csamkó Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents