Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-20 / 297. szám

1973. DECEMBER 20., CSÜTÖRTÖK pest MEGYEI cJCírlap Az 1974. évi költségvetési országgyűlési vitája kel. A mi rendszerünkben a szó mély értelmében szocia­lista típusú vezetőkre van szükség, olyanokra, akik nem csupán szaktudással, kezde­ményezőkészséggel, hanem politikai felkészültséggel és érzékkel is rendelkeznek, akarnak és tudnak együtt dol­gozni a tömegekkel, képesek demokratikus módon vezetni. Magasabb mérce — Vannak általános irány­elveink, hogy egy vezetővel szemben mik a követelmé­nyek. A kérdést mindig úgy keli feltenni, hogy valaki ké­pes-e megfelelni a szocialista vezető iránt támasztott sok­rétű követelmények összessé­gének. A mérce magas, de en­gedményeket nem tehetünk. — Nagyon sok követelményt kell figyelembe venni, amikor mércét állítunk. Azt gondo­lom, a mi viszonyaink között elengedhetetlen követelmény: a vezető úgy végezze a mun­káját, hogy a szocializmus ügyét a legjobb tudása sze­rint képviselje és előre vigye! Tartson fegyelmet, teremtsen olyan emberi viszonyokat és olyan légkört, hogy mindenki szívesen dolgozzék és lássa el a rábízott feladatokat. — A vezetőnek legyen véle­ménye, és ne mondja a fehér­re, hogy fekete. Nem lehet erkölcsi tőkét kovácsolni ab­ból, hogy egyesek meglapul­nak, és nem mondanak véle­ményt, mert így kikerülik a zátonyokat, nem vállalják a harcot konkrét ügyekben el­veinkért, mert így könnyebb az életük. Elismerjük, hogy sok esetben nem könnyű hi­bás álláspontoknak ellent­mondani, mert az vitával és sokszor érdekek összeütközé­sével. tehát harccal jár. De ne féljen senki, ha megalapo­zott véleménye olykor nem egyezik a felsőbb szervek egyes képviselőinek hibás ál­láspontjával. Nálunk nem sza­bad, hogy annak legyen igaza, akinek nincs ugyan igaza, csak magasabb a beosztása. Az ilyen szellemet nem en­gedhetjük érvényesülni. — A vezetőtől minden szin­ten meg kell követelni, hogy merjen állást foglalni és véle­ményt mondani. Lefelé is, fel­felé is. Merjen tehát irányíta­ni, vezetni. reségrészesedést célnak te­kintik és egyesek e cél érde­kében minden módszer alkal­mazását lehetségesnek tartják. Ezzel szembe kell fordulni! A nyereségre való törekvést csak addig támogathatjuk, amíg valóban a jó munka következménye, amíg szocia­lista elveinknek és körülmé­nyeinknek megfelelő kerete­ken belül marad. Ha nem ezt tesszük, akkor konfliktus ke­letkezik: a társadalmi és az üzemi érdek szembekerül egy­mással. Ilyen esetben azt kell mondanunk: ezt már nem le­het, nem szabad! — mondta egyebek között, majd így foly­tatta: — Régi munkásmozgalmi tapasztalat, hogy a dolgozók azt a vezetőt fogadják el, azt támogatják igazán, és azzal haladnak együtt, akiről érzik, hogy felfogásban, magatartás­ban olyan, mint ők, vagy amilyenek ők szeretnének lenni. Minden vezetőnek meg kell értenie, hogy nemcsak a szakmai tudás, hanem politi­kai érettsége, meggyőződése, emberi mivolta is naponta mérlegre van téve. Képlete­sen szólva: nem elég, hacsak a kocsi rúdja mutat vezérlő csillagunk, a szocializmus fe­lé. Az egész kocsinak kell, minden utasával lendületesen a kitűzött cél felé haladnia. Fejleszteni kell a munkahelyi demokratizmust Egyet akarva, egyként cselekedve — A gazdasági vezetőtől elvárjuk, hogy üzemének munkája folyamatos legyen, a termelés hatékonysága, gaz­daságossága állandóan javul­jon és csakis ennek következ­tében legyen az üzem nyere­séges. Tiszta fogalmakkal kell dolgoznunk, hegyen érthető mindenki számára, hogy a nyereség nem cél, hanem kö­vetltezmény. A tervszerű és hatékony munka köveütezmé- nye. Csak ez a valóságos ér­ték. Ezért, ha a nyereség való­ban a jobban végzett munka eredményeként keletkezik, akkor azt örömmel üdvözöl­jük. — E fogalom körül azonban jelenleg mutatkozik bizonyos félreértés. Helyenként a nye­Pest megyei képviselők a szünetben: Tarjányi Béliné pedagógus (17. sz. választókörzet, Dunaharaszti), Cserveiika Ferenené, a megyei pártbizottság első titkára (4. vk-, Gödöllő) és Vámos Géza főagTonó- mus (JLL vk., Monor). — Ügyünk megvalósításá­nak legfontosabb hajtóereje a gördülékeny, fegyelmezett és hatékony munka. Ez első­sorban nem a rendszabályok­tól, hanem kedvező feltételek következetes megteremtésétől függ. Olyan közszellemet és munkahelyi légkört kell ki­alakítanunk, amely az embe­reket alkotókészségük kibon­takoztatására, a közös célo­kért vállalt erőfeszítésekre ösztönzi. Nyilvánvaló, hogy ebből a szempontból alapvető szerepe van a munkahelyi de­mokratizmusnak. Az emberek dönitő többsége elsősorban a hétköznapi gyakorlatból ítél. Saját életéből és munkájából, munkahelyéről szerzi benyo­másait. Mégis: a dolgozó tö­megek igényei mögött elma­rad az üzemi demokrácia fej­lődése. — Meg kell állapítanunk — s ezt most a SZOT főtitkára­ként is mondom —, hogy az elmúlt időszakban jóval töb­bet beszéltünk a múnkahelyi demokrácia ■ fejlesztésének szükségességéről, mint ameny- nyit a gyakorlati munka so­rán valóban tettünk is az ügyért. A párt nem egy hatá­rozatában rögzítette álláspont­ját, de még mindig nem sike­rült megfelelő haladást elér­ni. Vannak még szép számmal „bátor emberek”, akik a dol­gozók igényeit, a párt állás­pontját, a kormány ez irányú törekvéseit 'figyelmen kívül hagyják és megsértik a dolgo­zók demokratikus jogait. Beszéde folyamán hangsú­lyozottan szólt arról, hogy az MSZMP már 1957-ben meg­hirdette : a munkásosztály hatalmi szervei nem uralkod­nak, hanem szolgálnak. A munkásosztály ügyét szolgál­ják. Ez egyénekre is vonat­kozik. Mindenkinek tudomá­sul kell vennie, hogy ma is, holnap is csak azt tehetjük, amit a munkásosztály ügye igényel és követéi. Csak ezt tehetjük, mert a munkásosz­gyorsan növekvő belföldi kereslet mellett sem kellett emelnünk termékeink belföldi forgalmi árát. S hadd tegyem hozzá, mert erre nagyon büszkék vagyunk, hogy ezt a jelentős termelési értéknövekedést változat­lan létszámmal, csupán a termelékenység fokozásával értük el. — És mi várható jövőre? — kérdezik nyomban Kovács Sándort a képviselőtársak, hiszen a zöldség-, gyümölcsellátás alakulása mindenkit érdeklő és érintő téma. — 1974-re mintegy hetvenmilliós terme­lésnövekedésre számítunk — hangzik a vá­lasz. — ötmillió dolláros tőkésexportot terve­zünk. Hogy mi a biztosíték rá? Eddig tizen­kétezer hold zöldségre kötöttünk szerződést, de a többi szükséges termékre is biztosíté­kunk van. Természetesen sor kerül a gép­park fejlesztésére és felújítására is. Tar­goncákat és egyéb munkagépeket vásáro­lunk Bulgáriából, a Szovjetunióból és az NDK-ból, de — éppen exporttervünk túl­teljesítésének az eredményeképpen — új gép­sorok érkeznek majd gyárunkba a tőkés or­szágokból is. GYŐRÉ SÁNDOR, az abonyi Ságvári Termelőszövetkezet elnöke, a megye 9. választókerületének képviselője a holnapról szóló vitába a mezőgazdasági ta­pasztalatokat kapcsolja be. — Hetvenmilliós idei tervünket teljesítjük, s így mintegy húszmillió forint bruttó jöve­delemre számítunk. Ez lehetővé teszi a tag­ság tervezett tizenhárommilliós jövedelmé­nek a kifizetését s még hétmillió forintunk marad más célokra, elsősorban fejlesztésre. Erre azonban igencsak szükségünk van, mert három nagyon fontos feladatot kell vég­rehajtanunk a jövő esztendőben. Az idén fel­épített sertéstelep üzembe állítása elsősorban a jövő esztendő feladata, ehhez viszont mintegy hárommillió forintért forgóeszközt kell biz­tosítanunk. A telep, teljes üzemben, évi hét­ezer hízót nevel majd. A másik feladat: tag­jai vagyunk a Kukorica és Iparinövény Ter­mesztő Egyesületnek. Abban egy gépsorral kívánunk részt venni, amely hatszáz hektár kukorica teljes gépi termesztését teszi le­hetővé, valamint a gépsor kombájnja mint­egy négyszáz hektár kenyérgabona beta­karítását is elvégzi majd. A gépsor, amelyet januárban vásárolunk meg, négymillió-há­romszázezer forintba kerül, ebből egymillió­háromszázezret a saját pénzünkből kell ki­fizetnünk. A harmadik nagy feladatunk pe­dig a jövő esztendőre: szarvasmarha-állomá­nyunk teljes és végleges negativizálása. A jelenlegi háromszázhűszból még nyolcvanhat pozitív állatunk van. A kicserélésük mintegy másfél-kétmillió forintjába kerül majd a gazdaságnak. VIGIi LÁSZLÓ, a Pestvidéki Gépgyár üzemvezető-helyettese, a megye 16. választókerületének országgyű­lési képviselője megkésve érkezik a beszél­getésre: két vendégét, Kalapács Józsefet, a kiskunlacházi szakmunkásképző intézet igaz­gatóját és Juhász Andrást, az intézet párt­titkárát kalauzolta végig a Parlament néhány termén. — Én csak annyit fűzök hozzá a jövő év terveihez — mondja —, hogy jó hírem van a Csepel-sziget községei számára.' Az 5001-es földút helyett, amely a szigeti községeket köti össze Ráckevével, betonút épül a jövő esztendőben, Szigetszentmárton és Szigetcsép érintésével egészen Szigetmajorig. Gon­dolom, hogy ez már része a ráckevei Duna fejlesztési tervének, amelyről alig néhány héttel ezelőtt hozott határozatot a Miniszter- tanács. Prukner Pál tály és népünk mást nem is támogat, nem is fogad el. — Az üzemi demokrácia fejlesztésének lehetőségeit vizsgálva — jelentette ki —, minden valószínűség szerint arra a következtetésre jutunk, hogy nem lehet csupán a ve­zetők jóindulatára bízni, me­lyek azok a kérdések, ame­lyek eldöntése előtt a párt- és a szakszervezeti szervek köz­reműködésével kötelesek kon­zultálni a dolgozókkal. Vi­lágosan kell látni, hogy a kö­zösség, a tömegek igényed, tár­sadalmunk szocialista jelle­gének, szocialista vonásai­nak erősítése olyan politikai döntést igényel, amely több demokráciát és kevesebb bü­rokráciát keli hogy eredmé­nyezzen. Becsüljük meg a szocialista emberi értékeket — Népünk közös munká­jának éredményeként az egyes ember számára is mind több jut az anyagi javakból. Ez a szocialista társadalomban törvényszerű. De az már nem törvényszerű, hogy jó né­hány embernél a forintban, tárgyakban és szolgáltatá­sokban kifejezhető gazdago­dás együtt jár a szocialista emberi értékek megkérdője­lezésével, a bezárkózással, a közösségtől való elszakadás­sal, egyszóval a kispolgári szemlélet- és életmód terjedé­sével. — A csak helyenként jelent­kező, de mégis kárt okozó jelenségek ellen a közösség erejével, a politikai tömeg­munkával, a neveléssel, a művészetekkel — tehát min­den lehetséges eszközzel — fel kell lépnünk. Az ideoló­giai életben nem tehetünk engedményeket. Ezért a tár­sadalmi morált úgy kell ala­kítanunk, hogy csak a közös­ség iránt elkötelezett, a saját érdekeit ennek alárendelni képes, a szocialista erkölcs követelményeit mércének te­kintő embert övezze megbe­csülés és ez legyen a legbiz­tosabb út az anyagi boldogu­láshoz is. Gáspár Sándor befejezésül — elfogadva a beterjesztett javaslatot — ezeket mondot­ta: — A népgazdaság költség- vetésének jóváhagyása fon­tos politikai és gazdasági döntés. Az MSZMP Központi Bizottsága úgy ítéli meg, hogy a beterjesztett 1974. évi terv és költségvetés mind tartalmát, mind arányait te­kintve, megalapozott és vég­rehajtható, összhangban áll alapvető társadalmi céljaink­kal. 120 millióért javított a KÖZGÉP ceglédi gyára KOOPERÁCIÓ SVÉD ÉS CSEHSZLOVÁK PARTNEREKKEL A Közúti Gépjavító Válla­lat II. számú ceglédi gyára 1971 óta tartozik a vállalat­hoz, azon'ban már huszon­két éves gépgyártói múltra tekint vissza. Tevékenységük sokrétű: az útépítéshez szük­séges gépele, berendezések, alkatrészek javítása, gyár­tása, karbantartása, és ez év­től új prototípusok készíté­se is. Hagyományos berendezéseik közül idén is több C—25-ös aszfaltkeverő-telepet készítet­tek hazai . és exportrendelé­sekre egyaránt. Kooperálnak több szocialista és nyugati céggel, így 5 éves szerződé­sük alapján munkagépeket, alkatrészeket készítenek svéd partnerüknek, ellenértékéért — kedvezményes vámtarifá­val — rakodót, útépítő gépe­ket kapnak. 1974-ben válto­zatlanul együttműködnek a cseh­szlovák Toltomat céggel is: 100—150 tonnás asz­faltkeverő-telepek közös készítésére kötöttek szer­ződést. Ezenkívül közös műszaki fej­lesztési tervet is kidolgoztak a jövő esztendőre. Idén az NDK Vogele cég is kereske­delmi partnereik sorába lé­pett: számukra 6,5 köb­méteres betonmixerhez al­katrészeket, dobokat és asz- faltfinisher alkatrészeket gyár­tottak. Jelentős megrendelést kaptak 1974-re is. Üj termékeik száma is bő­vült: így nyugatnémet ex­portra függőleges tengelyű bitumenfőző üstöket, csehszlo­vák megrendelésre pedig kor­szerű útjelző készülékeket gyártottak. A hagyományos és az új gépek, alkatrészek készítése mellett jelentős feladatuknak tekintik az útépítő és -fenn­tartó gépek javítását is. A KÖZGÉP több egysége fog­lalkozik szakosított javítás­sal, (a veszprémi, az egri, a nyíregyházi üzemegységek is). A 150—160 millió forintból, mely a javítások összege, Ceg­léden közel 120 millióért vé­geznek ilyen munkát Jövőre az átfutási idő további csök­kentésére törekednek. Idén a ceglédi gyárban mintegy Iá millió forin­tos beruházással kísérleti üzemet létesítettek. A cél: új gyártmányok készí­tése a KÖZGÉP tervező és fejlesztő irodájának tervei alapján. Többi között idén a talajstabilizációs géplánc ha­zai viszonyokhoz formálása, a C 25-ös aszfaltkeverő telep továbbfejlesztése és a korsze­rű útépítéshez szükséges gé­pek alkatrészeinek kialakítá­sa jelentett eredményeket. A KÖZGÉP kölcsönöz is: földmunkagépeket, talajstabi- lizácdós gépláncokat, korszerű úthengereket, aszfaltbedolgozó gépeket. Ezek karbantartásá­nak, javításának jelentős ré­sze ugyancsak ceglédi gyá­runkra hárul, hiszen itt már két évtizedes hagyománya van az építő-, rakodó-, kotró-, földmunkagépek javításának. Komoly pénzt; fordítottak ebben az esztendőben a ceg­lédi gyár egyes termeiőegy- sógének korszerűsítésére, megfelelő gépekkel való ellá­tására. Többi között gépi próba- padokat, hegesztőberende­zéseket, csiszológépeket vásároltak, az anyagszállításhoz új daru­pályákat alakítottak ki. Ezen­kívül szállítási raktárt is építettek 600 ezer forintért. Jövőre legégetőbb felada­tuk az elavult fűtőberendezés kicserélése. Kazánházat és fűtőtesteket terveztetnek, a kivitelezésre pedig előrelát­hatóan 1975-ben kerül sor. A ceglédi gyár a KÖZGÉP idei félmilliárdos termelési értékéből közel 200 millió fo­rintot teljesített. Jövő eszten­dőben 10 százalékos növeke­désre számítanak. S. Zs. Hatszáz lakás Az első épületcsoportban már laknak, a többit is folyamatosan átadják a Vecsés hatá­rában épülő új, 600 lakásos telepen, mely a Pest megyei OTP beruházásában készül. Gárdos Katalin felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents