Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-18 / 295. szám
4-K/Orlap 1973. DECEMBER 18., KEDD Magasabbra a mércét Irodalmi fejtörő Gödöllőn Martonvásár és Baja után Vasárnap délután Gödöllőről sugározta egyenes adásban a Magyar Rádió „Üdvözlet az olvasónak” címmel harmadik irodalmi fejtörőjét. A néhány éves városi múltra visszatekintő település polgárai a Játék a könyvtárban országos vetélkedő döntőjében már bizonyították a balassagyarmatiakkal vívott késhegyre menő küzdelemben mindannyiunk füle hallatára, hogy könyvsze- retőek, s mi több, értőek. Ebben az esztendőben a Művelt Nép helyi könyvesboltja négy és fél millió forint értékű könyvet forgalmazott a huszonháromezer lelket számláló Pest megyei városban. így azután nem csoda — gjiogy Rap- csányi László műsorvezető bevezető szavaiban hangsúlyozta —, hogy „a rádió irodalmi osztálya beleszeretett Gödöllőbe”. A játék színhelye, a zsúfolásig megtelt — most húszesztendős Juhász Gyuláról elnevezett — városi-járási könyvtár voit. Jóval több mint százan, a szép vers és nemes próza hívei izgatottan várták, hogy a kis dobozból kihúzzák a számukat. A témával, a téli könyvvásár kiadványaival a legtöbben már a gyakorlatban, vásárlóként is megismerkedtek. Nem a legszerencsésebben indult a verseny: csak a negyedik próbálkozó találta el Juhász Ferenc Kossuth-díjas költőnk most megjelent verseskötetének a címét. A gyenge startot azonban annál im- pozánsabb folytatás követte. Ügy is mondhatná a tudósító, hogy a műsor szerkesztői nem állították igazi feladat elé a gödöllői olvasókat. A kérdések többsége meglehetősen köny- nyűnek bizonyult, többnyire egy író vagy költő nevét, vagy egy alkotás címét kellett a kihúzott számok tulajdonosainak megválaszolniuk. Még leginkább azok a feladványok késztették némi fejtörésre a versenyzőket, amikor egy elkezdett versinek kellett a következő sorát memorizálni. Idézni kellett néhány sort Arany János balladájából, A welszi I bárdokból, valamint Karinthy 1 Frigyes: Nem mondhatom el senkinek című verséből azt a három szót, hogy — „elmondom hát mindenkinek”. A hiba természetesen nem a könyvbarátok felkészültségében, hanem a műsor szerény igényeiben keresendő. Még akkor is, ha az egyik legsikeresebb versenyzőnő azt nyilatkozta igyekezetében, hogy irodalmi műveltsége jelentős részét a rádió vetélkedőinek, fejtörőinek köszönheti. A vasárnapi fejtörő csupán szerény lexikális felkészültséget igényelt, az irodalom értésének, az olvasás igazán magas színvonalának igényét még nyomokban sem fedezhettem fel hallgatótársaimmal együtt az egyébként gördülékeny egy óra alatt. Úgyhogy Rapcsányi László játékvezetőnek a kurta, ám hibátlan válaszok után nem maradt más dolga, mint átnyújtani a száz-, kétszáz és háromszáz forintos vásárlási utalványokat. Nem kellene félnie a rádiónak az esetleges kudarcoktól, nyugodtan emelhetnék még ilyen népszerű, ismeretterjesztő fejtörőknél is feljebb a mércét. Ezt bizonyítja néhány valóban színvonalas válasz — jóllehet többnyire „műsoron kívüli” kérdésekre. Nagy Katalin nemcsak kitalálta, hogy kinek az emlékére írta Nagy László: Az ország iz kapujában, 1946 című versét, hanem tud arról, hogy Veres Péter verseket is írt, sőt — olvasta is azokat. Kiss Éva Cso- konai-szakértőnek bizonyult, még azt is tudta, hogy Lilla Dunaalmáson van eltemetve. A legnagyobb sikert azonban egy tizenkét esztendős kisfiú, Szondi Lajos aratta, tisztelegve egyúttal a névnapjaikat a fejtörő napján ünneplő valamennyi Etelka előtt: kitalálta ugyanis, hogy ez a név ihlette címadásra a tizennyolcadik század végén az első magyar regény íróját, Dugonics Andrást. De otthonosan mozogtak Gödöllő eminens/olvasói a vallás- és a művészettörténetben ecwaránt. Többen jól ismerték Simon István Kossuth-díjas költőnknek — aki ezúttal a zsürielnök tisztét töltötte be — a napokban megjelent Magyar irodalom című könyvét. Egyikük így fogalmazott: „Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert olvasásra ingerei — nem az a szabvány irodalom- történet”. A szerző az ország nyilvánossága előtt köszönte meg a propagandát, majd arról beszélt, hogy elsősorban a középkori magyar barokk irodalom eddig fel nem tárt kincseinek a kiaknázására törekedett. A jó hangulatú fejtörésben jeles színművészék működtek közre. Major Tamás Arany János balladájának elmondása után még egy fontos műhelytitkot is elárult: „versmondás kimben nem szabad színházat csinálni”. Ott volt a könyvtárban Mártonná Komor Erzsébet, vagy ahogy az ország megismerte, a vérségi krónikásasszony is. Tőle tudjuk: január elsejével otthagyja a zöldséget, nyugdíjba megy s ezután már csak az irodalomnak fog élni. Ismert könyvéből ítélve: mindannyiunk okulására és gyönyörűségére. K. P. PÁLYÁZAT „A János vitéz rajzfilmen' A János vitéz című rajzfilm megtekintésére a KISZ Központi Bizottsága, a Munkaügyi Minisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Pannónia Filmstúdió pályázatot hirdet. Címe: A János vitéz rajzfilmen. Pályázni lehet a rajzfilmet az eredeti művel összevető elemző, értékelő írással, az irodalmi mű alakjainak, helyzeteinek — rajzfilmes feldolgozásra alkalmas — rajzos vagy rajzsorozatos megformálásával. Pályázhatnak az általános iskolai, a gimnáziumi, a szakközépiskolai és a szakmunkásképző intézeti tanulók. A kötetlen terjedelmű pályázatokat zárt borítékban — név, lakcím, életkor és iskola megjelölésével —- a Pannónia. Filmstúdió címére kell beküldeni (10(21. Budapest, Vörös Hadsereg útja 64.). Az 1974. január 15-ig beküldött pályázatokat február 15-ig, az 1974. április 15-ig'beküldött pályázatokat május 15-ig értékelik. Eredmény- hirdetés június 15-én lesz, a sajtóban. A legjobb pályaművek beküldői külföldi társasutazáson vesznek részt. TV-FIGYELŐ Groteszk tündérmese. Végre egy jó vígjáték! Azt hiszem, vasárnap este A professzor a frontra megy című tévéjáték után mindannyian így nyugtáztuk a televízió remek teljesítményét. A vígjáték ugyan nem szabatos műfaji megjelölése Naum Kor- zsavin kitűnő színművének: Szász Péter, a rendező bolsevik tündérmesének mondja, szerintünk inkább groteszk játék, amely bizarr ötleteivel, szellemes és kifejező kontrasztjaival — abban a formában legalább, ahogyan a magyar tévé adaptációjáb.an láttuk — egy kissé Brecht Koldusoperájára emlékeztet. A darabot zenés betétek és táncszámok gazdagítják. Megszoktuk, hogy a zene és a ' tánc általában habkönnyű semmiségek eltakarására szolgál. Itt ne tévesszen meg bennünket ez a játékos forma: Korzsavin darabja nem limonádé. Mélyen filozofikus fo- gantatású mű, elgondolkodtató és nagyon lényeges tudnd- . valókat közöl az 1920-as esztendő ellentéteiről, a fehérek, anarchisták, vörösök harcairól. j A játék groteszk véletlenek sorozatára épül. Valami fimy- nyás esztétika bizonyára fanyalogva fogadná ezeket a klasszikus dramaturgiával szembenálló fordulatokat. Nekünk erre nincs okuvlk. Nincs, mert Korzsavin szándékaival ezek a Véletlenek szerves ősz* szefüggésben állnak: éppen a véletlenek képtelenségeivel mutat rá a szerző a kor jó néhány groteszk vénására. Olyan vonására persze, ami mai mondanivalót hordoz, ma is tanulságos. Elsősorban azt a pártos, de mély humanizmust hangsúlyoznánk itt, amit a darab fővonala képvisel és hordoz. A televízió együttese remek előadásban vitte a nézők elé ezt a furcsa tündérjátékot. Szász Péter lendületes rendezése jól találta meg és építette fel a különös műhöz leginkább illő előadási formát, s a szereplők — ráérezve a groteszk stílusra — jókedvűen és láthatólag jó érzésekkel ko- médiáztak. Igazi együttest láttunk a képernyőn. A főszereplők, Paper Antal, Halász Judit, Bálint András, Kálmán György, Ruttkai Éva, Harsányt Gábor mellett ki kell emelnünk Dózsa László, Várhegyi Teréz, Szacsvay László és Koltay Róbert játékát. Nemzetközi az Arany Páva. Vasárnap vált nemzetközivé a televízió népdalversenye, az Arany Páva. Elsőnek a Szovjetunióból érkezett versenyzők mutatkoztak be amemzetközi- vé bővült zsűri és a közönség előtt. Az első középdöntő érdekes és színvonalas műsorából három produkció emelkedett ki. Sz. Kulár szenzációként ható éneke, a grúz Hosszúéletűek kórusának két remek száma és az azerbajd- zsáni dobzenekar produkciója. Sajnáljuk viszont, hogy amíg Kulár és a grúz kórus szóban is igen szép méltatást kapott, a dobzenekar véleményünk szerint velük teljesen egyenrangú teljesítményéről viszonylag kevés szó esett. ö. L. Világsztárokkal, régi kedvenceikkel találkozhatnak a mozinézők azokban a művekben, amelyeket a brnói filmfórumon vásároltunk hazai forgalmazásra. Színes, amerikai társadalmi dráma A királyok álma. Rendezője Doniéi Mann, főszereplője Irene Papas és Anthony Quinn. Az amerikai polgárháború idején játszódik a Lopakodó hold című színes amerikai kalandfilm. Az izgalmakban bővelkedő történet főszereplője Gregory Peck. Három papi ruhába öltözött szélhámos ka- i landjait mondja el A vidám gazfickók című színes francia bohózat. Ugyancsak francia I film: A kékruhás nő. Francia—olasz koprodukcióban készült az Égő pajták bűnügyitársadalmi dráma. Jean Cha- pot rendezte, főszereplőit Si mone Signorét és Alain Delon. Francia—japán koprodukció a Kashima Paradise című dokumentumfilm, a japan kommunista párt segítségével készült alkotás a japán munkásmozgalomról ad érdekes képet. Film a Galga mentéről A Pest megyei Népművelési Tanácsadó irányításával _ tevékenykedő Goldman György stúdió színesfilmet készített a Galga menti községek lakóinak életéről, néprajzáról, a települések történetéről. Az 50 perces filmen — Raffay Annának, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi osztálya rendezőjének irányításával — megörökítették többek között a házépítések módját, kora tavasztól őszig a falvak lakóinak életét, a kenyérsütést, a kukoricafosztás munkáját. A stúdiónak ez a 16. filmje, amelyet előreláthatóan januárban mutatnak be először üagon, a Galga mente egyik népes községében. A stáb tervei szerint a film folytatásaként megörökítik a Galga mente községeinek népszokásait, az ünne- j pekhez kötődő hagyományait I is. A VIII. moszkvai filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki Ingrid Verdundot, aki a színes norvég filmdráma, a Lina esküvője női főszerepét alakítja. Színes kanadai dokumentumfilm: A vadon kiáltása. Gyermekeknek készült a Pim-pam és Pumelchen, Horts Latzke színes nyugatnémet filmje, amelynek hőse három árván maradt kis hattyú. Megvédik a romtemplomot Mindenkit, aki sziereti mű- emlókeinket, izgat, mi lesz a zsámbéki romtemplom sorsa. Sok esztendeje húzódik, melyik szervnek kell vállalnia a költségeket, nehogy elpusztuljon a ritka műkincs. Atemp- lomroan kezelését a Pest" megyei Idegenforgalmi Hivatal HAZAI FORGALMAZÁSRA Kedvencek a filmvásznon Fővárosi kiállítások Alkotói szálakkal Pest Kmiítty János: Enekpröba (olaj) A kultúra számtalan érint- dani kitűnő színész fiáról min- kezési pontján találkozik a tázott színvonalas arcmást, főváros Pest megyével. E fo- Tulajdonképpen ez a tár- lyamatos kapcsolat egyik lé- lat jelzi, hogy milyen sok nyeges vonásiéi, hogy a Buda- indulás sarjadt Pest megye pesten élő műrészek felke- területéről országos fontos- resik megyénk számukra nél- sággal. Öcsai Károly ígére- külözhetetlen tájait alkotá- tes kibontakozásának Duna- saik forráshelyeként. A Mű- haraszti is teret biztosít a csarnokban rendezett Baktay-portré megrendelésével, az a gimnázium, mely- angyalföldi nek létrejöttében népfrontvezetőként Demjén Miklós is képzőművészeti kiállítás részt vállalt. Róla fia, a nemrég elhunyt Demjén At- sem marad meg a XIII. kerü- tila készített érzékeny hanglet határainál. Több Itt szüle- vételű képet, melyet e kiáltott vagy e munkáskömye- látáson üdvözölhetünk. Érzetben élő festő alkot a Du- tékes erőfeszítést mutat nakanyarban, Vácott, a rác- Aczél Ilona és Óvári László hevei Duna-ág mentén. Elég, két újabb festménye. Ök az ha a Dömsödön tartózkodó első hívásra dolgozták fel két Vecsési—Bazsonyi művészhá- évvel ezelőtt Ráckeve tagozott zaspárra, vagy Hídvégi Valé- panorámáját, most angyal- riára gondolok, aki Vácott földi környezettel gazdál- telepedett meg. Mindez hu- kodva érnek el európai lép- zamos megyei jelenlét, s ami téket, melynek bizonysága a lényeg: művészetük hala- Óvári László lengyelországi dási iránya lendületes, meg- sikere. A külföldi elismer- újulást mutat ugyanúgy, tetés nemcsak rá jellemző: mint Kampfl József portré- Vecsési Sándor a szófiai művészete, aki a Nagymarost triennálé magyar díjazottja, festő Tímár Józsefről, a haj- Az Angyalföldön élő képzőmegyéhez művészek sikere a mi eredményünk is, amelyet Pap Gyula díja is bizonyít, akinek jelentős része volt a nagymarosi alkotóműhely megteremtésében. A kiállítók között Szerepel Kmetty János, aki legalább annyira szentendrei, mint angyalföldi. E festői kettős állampolgárság közös siker, a honismeret fokozása honszeretetté válik, melyről Pogány Ö. Gábor szólt gondolatgazdag megnyitójában. Mély igazság, hogy bárhol halad előre a kulturális alkotás, annak holnap az egész ország érzi jótékony hatását. Ezért szinte mindegy, hogy Kovács Ferenc modern hevületű diszkót ja Egerben vagy Ráckevén valósul meg előbb, ám rajtunk múlik — és tegyünk róla —, hogy mienk legyen az elsőbbség. Angyalföld földrajzi, politikai egység, de nem külön képzőművészeti műhely. A kiállításnak ezért némileg hiányzik a rendező karmestere, aki azonos értékek alapján szervezte volna meg a Derkovits, Kernstok, Kassák, Uitz konstruktivista irányától a Kokás Ignácig, Szűrési Jánosig terjedő, összefüggő folyamatot. A tárlaton megnyilvánuló minőségzavar nehezíti az áttekintést, bár kétségtelen előnye, hogy a mai keresztmetszetet pontosan jelzi erényeivel és hiányaival egyaránt. Sokunk elmélyülését segítette az újra látható Hincz- és Kondorgrafikák sorozata, Kokas Ignác művészetének állandósult megújulása. A most induló, tovább bonAczél Ilona: Kamarazene (olajt takozó ígéretes tehetségek között jegyeztük meg Andorai Mária nevét (kinek önálló tárlata is volt már Angyalföldön) és Dobrovits Ferencét, ifj. Doór Ferencét, kik további rendszeres művészi munka esetén ígéretes jövő előtt állnak. Mindenesetre több nemzedék együttes munkával igazolta fővárosunk centenáriumán azt a felemelő tényt, hogy társadalmunk alkotó ereje minőségi változást eredményezett, s Angyalföld — Pest megyéhez nyúló szálaival együtt — a gyarapodó Budapest egyik gazdasági, politikai, kulturális központja. Lisztes István a Stúdió Dürer-termében mutatkozott be szigetszentmiklósi és ráckevei tárlata után. Szobrászi indulásának fő tartozéka a mesterség alapos tudásának kompromisszum nélküli alkalmazása. Nem rossz nyitány ez: a legjobb, hiszen hiteles szakmai alapon terjeszkedik Lisztes István plasztikai termőkedve, szinte minden új lehetőséget számba véve. Sziget- szentmiklóson felállított József Attila-szobrának előzményeit láthatjuk itt, a magányt, szorongást, de emberi harmóniát is jelző ülő mozdulatokban. Remélhetően megvalósul az a régi terv is, hogy elkészíti a szigetszentmiklósi tanácsháza bronzkapujának domborításait, haladó hagyományaink eseményeit regisztrálva, melyet Dózsát, évszakokat, munkát idéző éremsorozatokkal közelít. A reneszánsznyitó firenzei bronzkapu Ghiberti nevéhez fűződő teljesítménye kínálja a méltó folytatást eszmei, formai téren egyaránt. A közművelődés fejlődése tényleges gyakorlat, nem puszta szóbeszéd, melyet bizonyít a csepeli téli tárlat Itt — a Csepel Művek kultúr- otthona képzőművészköre rendezésében — szintén találkozunk megyei tájjal Molnár Sándor alkotása révén, aki szigetcsépi részletet örökít meg. A munkásfestők Misch Ádám vezette szakköre az önművelés határait bővíti, érzékeny pasztellek, olaj képek, linómetszetek sorakoznak egymás mellett. Rokonszenves az a tény, hogy gyári dolgozók életük második műszakját művészi továbbképzésre fordítják, S nem hiába, hiszen Németh Miklós, Budahelyi Tibor, Pantl Mihály festői és grafikai teljesítmépye a példa erejével hat, amelyhez járul a komoly hagyományokkal rendelkező csepeli képzőművészkor lendítő ereje. Losonci Miklós veszi át. Ezt megelőzően azonban a rom környékének helyreállítását az Országos Műemlékfelügyelőség vállalta. A műemlék védelmétől szóló program tervezési költségét a megyei tanács a napokban biztosította. Közös kutatómunka Az ugorok története — 600 oldalon A Volga bal partján végzett ásatások leletei sok mindent elárulnak őseink és a volgai bolgárok kapcsolatairól. A feltárt sírleletek alapján bebizonyosodott, hogy a magyarok a IX—X. századi őshazájában bolgár törzsek is éltek. A tatárok által elpusztított bolgár—magyar települések apró leletei nagy segítséget nyújtanak az egykor ott élt népek életének megismeréséhez. Ezeknek az ásatásoknak az eredményei részét alkotják a nálunk most készülő összefoglaló régészeti kézikönyv anyagának. Az ötkötetes sorozat azonban csaJk egyike azoknak a régészeti műveknek, amelyeknek elkészítésében a szovjet és magyar kutatók évek óta együttműködnek. Moszkvában tavaly jelent meg egy szovjet—magyar őstörténeti tanulmány, amely csaknem 600 oldalon foglalja össze az ugorok történetét. A moszkvai kiadvány megjelenése után határozták el a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetének munkatársai, hogy Magyarországon is kiadnak egy őstörténeti tanulmánykötetet „A honfoglaló magyarok és szomszédaik” címmel. Az új könyv előreláthatólag a jövő év végén jelenik meg. / \
