Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

1973. DECEMBER 16.. VASÁRNAP “iMf/rfiro FARKAS ILONA. Gondolatok Virradat kövül a horizontra, Nap-tekintetű szemek szaladnak körbe, hajnalt-vivő munkás-szemek. Bennem csak várakozás van, csak hajnalok élnek, városokba induló falvakat kötöznek fákhoz. Árnyak mozgása lángol, szemünkbe tükröz a Hold, gondolatunk egy lépéssel mindig előbb ér a házba, hol a reggel hagyott rendetlenség kihűlt, megdermedt. Hagymaszag füstöl a kertben, gyors ütemben ropnak táncot lábasainkon a födök. Paprikás krumpli a vacsora; tegnap hússal, ma anélkül. Vacsora után kinyújtózik a Csend, tányérok lubickolnak — csörögve sikoltoznak a törülközés ellen, pancsolnának még a meleg vízben. Szemeink mögött zörgetnek álmok, mindenkinek békés jó éjszakát kívánunk. Anya, gyermekével' Kerti Károly rajza A dal fölcsapott és körbesuhant a levegőben. Amor... Amor ... Amor ... A lány a pult mögött öntudatlanul ingatta ma­gát, mint a lebegő sirály. Szabadon maradt vállát, nyakát elöntötte a neonfény, s a vékony, fehér bőrön finoman áttetszettek az erek. — Két linzer, két szóda, három konyak... Ügy fordult meg, arcán a dalkeltette kábulattal. — Mit csinálsz, te! A szóda kifutott a pohárból. — Tyűha! y— De kótyagios vagy! » — Nagyon szeretem ezt a dalt. A zongora épp akkor hall­gatott el. A tálca, rajta a Un- ___________ •/erekkel, szódás poharakkal, konyakkal ellebegett az aszta- .. , , lók fölött a cigarettafüstben. SZUTS LÁSZLÓ; Sötét szemüveg közeledett a pulthoz. — Elkészítsem a szörpödet apus? Az öreg mindkét kezével az üveglapba kapaszkodott. Köny- nyű mosoly futott az ar­cára. — Nem ... Ma egy Hubertuszt iszom Aztán választ se várva: — Te... Zsóka! A lány oda hajolt. — Tessék, apus! — A dalt neked játszottam. — Köszönöm! — Neked rendelték. — Igazán? Kicsoda? — Nefn tudom! Tegnap este szólított meg. És ma megint oda ült a zongora mellé. Megismertem a hangját. A lány kiegyenesedett egy kicsit. — Senki sem ül ott, apus! — Akkor már elment... A kedvenc számodat kérdezte. Aztán azt mondta, ha nem sért meg, fizetne valamit. Mond­tam, egy Hubertuszt meginnék... Elkészítetted? — Igen, apus! Itt van! Ujjai megtalálták a poharat. Lassan szopogatta az italt. — Te, Zsóka! — Tessék, apus! A rendelés Kifizették! — A ház, ____ . a lakás. Az ényém eléggé tá gas, kényelmes — épp legutóbb ho­zattam rendbe a három fürdőszobát —, mindazonáltal más, miht a tiéd. A bú­tor még a nagyapámé volt, a dédapá­mé, ükapámé. Megvallom, szentségtö­résnek érezném a kicserélésüket, ha­lo ttgyalázásnak. Neked viszont Gropios tetszik — így kell írni a nevét? bo­csásd meg. ha hibásan írtam, tudod, hogy csak a harmadik gimnáziumig ju­tottam el —, te a híres belső építészek tervezte heverőket, karosszékeket és lámpákat szereted. Fényes, sima felü­leteket, funkcionalitást (így mondják, ugye?). Vajon hogyan fogod érezni ma­gad e sok régiség között? Hisz magam is tudom, nem vallanak túlságosan jó ízlésre. Elég csak arra a szagra .utal­nom, amit e szobák árasztanak; a doh, a jó kis bor. a mező s a magányos ba­golyvár szagára, amit, bocsáss meg, de annyira, annyira szeretek. Ügy fogod érezni magad, mintha tetőtől talpig be­lepett volna a penész. Idegennek fogod érezni magad. Magadba fogsz zárkóz­ni, mint egv kis sündisznó. Gyere, gye­re. édes lelkem! Hat ____ a vérmérséklet? Azzá’ hogy ál­lunk? Én nyájas vagyok, nyíltszívű, közlékeny, olykor bizony fecsegő is, tudom, nem tehetek róla. Te a francia Saint-Étienne nővéreknél nevelkedtél, arisztokrata családból származol, igaz. gazdaságilag igencsak lecsúszott a fa­míliád (faragatlan parasztnak fogsz mondani, amiért ilyen nyersen írok ezekről a dolgokról, de hát jobb így. hidd el nekem, jobb tiszta vizet önteni a pohárba), művelt társasághoz szoktak, kifinomult emberekhez, akik fennkölt beszélgetést folytatnak művészetről, irodalomról, politikáról (még a plety­kálkodásukban is van valami különle­ges elegancia). Én, afféle falusi tuskó l é vén, olvastam ugyan Marzonit, Tolsz­tojt és Szienkevicet, de elismerem, hogy műveltségeim hiányos, alacsonyrendű. - Te tartózkodó vagy, aggályos, önérze­tes ... hogy ne mondjam: öntelt, fenn­héjázó (de micsoda bőröd van! csodála­tos! az ember beleborzong, ha csak hozzáér — nem mondta ezt még neked senki? ó, milyen naiv vagyok, ki tudja hányán mondták már!), egyetlen hibá­san ejtett szóra felhúzod azt a bűbájos orrocskádat. Tőlem aztán fogsz hallani egynéhányat... Hát nem különös mind­ez, nem rendkívüli? (Ide a cuppanós csókot, babuskám, morcold csak a szemöldököd, add a haragost!) ‘>Vx‘iS~ Te megszoktad a nagyvárost. Egyszer említetted is, hogy az autók, teherkocsik berregése, mentők sziréná­zása, vilPsunosok visítása, csikorgása napközben kellemes izgatószerként hat rád, elűzi a fáradtságot, este pedig álomba ringat. Vagyis nagyvárosi tem­peramentum vagy, hogy úgy mondjam. Itt viszont a tökéletes nyugalom; olyan tökéletes, hogy olykor még én is be­zsongok tőle (erre számíthatsz). No, és az éjszakák! Csak a fák susogása, ha fűi a szél, esőben az esőcseppek kopo­gása a háztetőn, teliholdkor távoli ku­tyavonítás. Nem. nem. ezt sosem fo­god megszokni. Előre látom a sok ér- zékenvkedést. Ideges ielenetet. civódást El tudod képzelni, milyen szép lesz? Ne feledd, a kihirdetés már megtörtént. A plébános akár hétfő délelőtt is ösz- szeadíhat bennünket, csak idejében itt lésv. * Továbbá. * . . , , , _________ En szeretem a labdarú­gást, te irtózol tőle. Régi szurkolója va­gyok a Juventusnak, s ha rosszul men­nek a dolgok, vasárnap este, még az étvágyam is elveszítem. Képzelheted, a barátaimmal hosszan, részletesen meg­tárgyaljuk a mérkőzést, hét közben se tu dunk másról beszélni. Émelyegni fogsz tőle, hányingered lesz, ebben bi­zonyos vagyok. Esténként úgy nézel majd rám, mint valami csúszómászó féregre. Azám, estére már javában ve­szekedünk ; megjósolom; egynéhány csúf szó a te drága pici szádon is ki­bukik majd. Erről jut eszembe: termé­szetesen annyi vendéget hívhatsz meg az esküvőre, amennyit akarsz, itt al- hatnak az állomás melletti fogadóban, tűrhető hely. Persze, az én költségem­re. Az én rokonságomból is legalább negyvenen lesznek, ezt jó, ha mármost tudod. Gyere, gyere, aranyos csöppsé­gem, hadd szorítlak magamhoz, imá­dom, amikor duzzogsz. Persze, a nagyvárosokban mások a szokások. Ha épp nem mész moziba (ápropó, láttad a Waterloot? Nekem állattan tetszett), találkozol néhány ba­rátnőddel? igaz? Megbeszélitek az isko­lai problémákat, a tantervet, csoport- munkát végeztek, ahogy mondjátok, s magasabbrendű fejeknek érzitek ma­gatokat, nem így van talán? Jómagam (azt hiszem, mondtam már neked) a tévé képernyője előtt szeretem eltölte­ni az estéimet, rémes szokás, igaz? De azért nyugi. Egyik-másik este készség­gel beviszlek a városba, drágaságom. Arra azonban figyelmeztetlek, hogy a műsor rosszabb, mint képzeled (eddig még sose nézted, merthogy a házmes­terednek is ez a szórakozása). Olyik este (mine^ áltassalak?) te is fogod látni a mérkőzést. Átkozódni fogsz, tudom. A dívány sarkában kupo­rogsz majd, a kis állólámpa alatt, Teilhard du Chardint olvasva (vajon jól írom a nevét?). Rajta hát, szerel­mem, ülj gyorsan repülőgépre, űrhajó­ra, varázsszőnyegre! Alig várlak már. Nem bírom tovább. Jöjj, kincsem, gyö­nyörűm, esküszöm.- boldogtalanok le­szünk. Telegűi Polgár István fordítása délután, ahogy megkezdte a munkát — akkor ábrándozott hosszasabban az ismeretlenről, akiről az esite óta tudta, hagy van. De furcsa létezés volt ez, megfoghatatlan, érzékelhetet­len létezés. Lehet, hogy ott ül már valamelyik asztalnál és nézi őt! Vigyázva, hogy feltűnést ne keltsen, egész este a magá­nyos férfiakat kutatta. Egyszer felcsendült az Amor, amor dal­lama, szívdobogva nézett a zongora irányába, De ott még mindig három férfi mulatott. .----------------p menet nem merte szóba hozni az apjának. I H azafelé | Gondolatait annál erőteljesebben foglalta el a -----------------dolog, olyannyira, hogy az öregről is megfe­ledkezett, s az belebotlott az egyik járdaszegélybe. — J aj, apus, vigyázz! Itt ..... ............... fel kell lépnünk a járdára... — M indig mondom, hogy a botomat magammal kéne hoz­ni!... dohogott az öreg. Harmadnap este se csilla­pult még a kíváncsisága. Ak­kor már úgy járatta körbe a tekintetét a zsúfolt helyiség­ben, mint aki tudja, kit keres. _____________________________Magas, atléta termet... Nem kü lönös, de jó öltözékben ... files vonású arc, sötét sze­mek.,. A haja?... Igen, az barna.... Magas homloka van... Valaki egyszer azt mondta, hogy a magas homlokú férfiak okosak... Biztos szereti a színházat és a mozit... hiszen ő is szereti... Nyáron evezni mennek a Dunára— A foglalko­zása?... Jó volna, ha zenével foglalkozna... Mint az ap­ja... Akik zenével foglalkoznak, azok jó lelkű emberek... Lehet, hogy szereti a zenét... ezért ül mindig a zongora mellé ... — Mi lesz már azzal a szódával?! > — Egy sarokházat! De né kelljen kétszer kérni... Nagy volt a forgalom, úgy, hogy idáig egy pillanatra se tudott elábrándozni. A zongorára se figyelhetett a nagy nyüzs­gésben. I---------------. állt egyszer csak a pult előtt. Sötét szem­| Az öreg | üvege türelmetlenül kapkodott ide-oda-----------------— Zsóka!... Zsóka!... Üg y hívták oda a presszógép mellől. — Zsóka — sustorogta izgatottan az öreg. — Már rég Én azért továbbra is neked játszom... Megfizették!-------------p álmatagon nézett az öreg után. Az visszacso­A lány | szogott a zongorához, kétoldalt kezével kitapo­---------------gatva a székeket, a rajtuk ülők hátáról finoman el húzva ujjait, hogy azok észre se vették. Fejét mereven előre tartotta. De azért a léptei határozottak voltak, mint aki jól ismeri az utat a pult és a zongora között. Igen, éppen úgy, mint aki jól ismeri már az utat. Zárás után sietve indultak hazafelé. Az öreg a lányba karolva egészen fiatalosan lépkedett — Apus! — No! ‘— És... és semmi mást nem kérdezett? — Kicsoda? — Hát aki a dalt rendelte nálad. — Ja... Semmi mást. Csak, hogy ismerem-e azt a lányt, aki a süteményes pultnál dolgozik. Mondtam, egy kicsit. Azt mondja, akkor biztosan azt is tudom, mi a kedvenc száma... A lány elgondolkozott. — Mit gondolsz, milyen férfi lehet? — A hangja után ítélve alighanem fiatal. A cigaretta nem kezdte még ki a torkát. — És mit gondolsz még róla? — Nem lehet valami szószátyár! Keveset beszélt. Nagyon szerénynek, illedelmesnek gondolom. — Én is azt hiszem. Ugye, aki nem akar mindjárt ajtós­tól a házba rontani!... Nagyon tapintatos, romantikus férfi lehet... Legtöbben azt gondolják; ha az ember ilyen helyen dolgozik, akkor mindjárt bármire kapható. Sokszor úgy ra­gadnak rám, mint a piaci légy és a harmadik szónál már szemtelenkednek. — Ez meg mindjárt eltűnt, ahogy odamentem hozzád. — Te, apus!... Az is lehet, hogy valami kis mulya, szé­gyenlős fiú. — Nem... Semmi esetre sem — tiltakozott az öreg. — Meglett, komoly férfi lehet... A lány megint elgondolkozott. Valamit szeretett volna még kérdezni, valamit, amire azonban az öreg úgyse adhatott feleletet. Csak amikor a késői vacsora után ágyba bújt, és másnap itt van ... — Nem látom, hol? — Hát hol lenne?! Mellettem, ahol szokott ülni... A lány kétségbeesetten: — De apus! A zongora mellett nem ül senki! Az öre^ hirtelen lehangolódott. .— Akkor megint elszelelt!... Pedig itt volt. Azért siettem hozzád... Hazafelé a kapuig nem beszéltek róla. De az öreg gon­dolatait fogva tarthatta, mert a lépcsőházban csak megállt. — Te, Zsóka! — Tessék, apus! — Kitaláltam valamit... Legközelebb nem szólók, csak ha megtudom, hogy ott van, azonnal játszani kezdem a dalt... Jó? — Jó! — mondta fáradtan a lány. Aznap este ismerősök mulattatták a lányt. A szomszéd közértvezető, aki záróra után itt szokta meginni a feketéjét, meg a bolt egyik kiszolgálója. De most szesz volt már ben­nük, s nem tágítottak a pult mellőL — Csak ne volnék nős, magát venném feleségül — udva­rolt a közértes. — "De magához mennék-e? •> — Hajaj! Nagyon tudnám tenni a szépet. — Azt mindenki tudja! — De én komolyan gondolnám. Nem úgy, mint manap­ság ... ezek a maiak — itt a kiszolgálóra nézett. — Csák a tánc... csak az ital... De az életüket megalapozni!... A kiszolgáló vigyorgott. — A maga helyében, tata, már én is így beszélnék! Ezen aztán ketten elvitatkoztak egy darabig. A lány éppen süteményeket válogatott. Valamelyik asz­talhoz igen édesszájú társaság telepedett. Négy tányérra ra­kosgatta a tortaszeleteket, krémeseket és készítette melléjük a szódáspoharakat. I----- ■ —. is tán egy idő óta a helyiségben a dal, I Röpködött I mint egy szabadulni vágyó madár, mi­---------------------- kor nemcsak a fülébe, hanem a gondo­lataiai közé is beröppent,.. * Amor... Amor... Amor... A szódáspohár megállt a levegőben, egy darabig lebe­gett ott, s aztán alig észrevehetően remegni kezdett, mint a repülőgép, amelynek valami belső motorhibája támadt. Az előtte állók csak azt láthatták, hogy a lány megmerevedve elnéz a fejek fölött, s arcán ismeretlen'eredetű döbbenet üiL — Valami baj van a kicsikével — bökte oldalba a ki­szolgáló a közértvezetőt. A zongoránál hirtelen zaj támadt. Egy törpe termetű, görbe férfi felállt az asztal mellől és lesöpört róla két rumos poharat. A pincér méltatlankodva támogatta a szerencsétlent, hóna alá nyúlva hurcolta a mellékhelyiség felé... Az öreg zongorista mintha megvadult volna, ütötte-verte a billentyűket, s székéről felemelkedve játszott, hogy a zon­gora mögül elővilágított az arca, a nagy, sötét szemüveggel, mely mereven a pult irányába szegeződött, mintha látna valamit. • • Öreg" udvar Kürthy Sándor rajza i é

Next

/
Thumbnails
Contents