Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
* 1973. DECEMBER 16., VASARNAP rist UEcret KfUrlnp Hogyan utazhatunk a Dunakanyarba ? A jövő: 80 kilométeres sebesség Hétvégeken, ünnepnapokon | a Visegrádra, Dobogókőre, Lali ősforrásra igyekvő kirándulók ! legtöbbje HÉV-vei utazik el i Budapestről, és csak Pomáztól vagy Szentendrétől válik vérbeli turistává. Hétköznapokon a Szentendre környéki falvak ingázóit viszik a szerelvények a fővárosba — reggel és este majd minden kocsiban kialakult törzsközönség utazik. Óránként 10 ezer utas Két jelentős dátum: 1888. augusztus 17-én nyitották meg a Jb íiatorigát—Szentendre közötti — akkor még — gőzüzemű vasútvonalat. Azóta nagyot változott a világ — az első itt közlekedő gőzmozdony- rnatuzsálem ma a Közlekedési Múzeum egyik érdekessége. 1972’. december 23-án adták át a forgalomnak az új HEV- végállomást a Batthyány tér alatt. Az eltelt, közel egyéves tanulóidő után lemérhető a különbség: jelenit-e ez lérrye- ges változást az utasoknak, esetleg többletet a közlekedési dolgozók munkájában? Mit mond erről T. Tóth József, az elővárosi vasútvonal üzemvezetője? — A metró üzembe lépése óta legalább tizenöt százalékkal emelkedett a hétvégi utaslétszámunk. Mi volt a helyzet azelőtt? Vasárnap délelőtt 11 óráig álltunk készenlétben, addig csillapult a kirándulók kiáramlása, és pár óra szünet következett. Manapság — és ez még a decemberi vasárnapokra is érvényes — még ebéd után is fölkerekednek a budapestiek és elindulnak a Dunakanyarba. Óránként 6—10 ezer embert szállítunk szerelvényeinken, a hétköznapi személyforgalom is emelkedett. Könnyű kiszámítani: harminc- nyolc perc a menetidő, s aki metróval meg tudja közelíteni a munkahelyét, az egy órán belül ott van. Nem csoda, hogy sokan járnak föl Pestre dolgozni. Szükséges az automatikus irányítás Batthyány téri végállomás, délutáni csúcsforgalom, öt- percenként érkeznek és indulnak a hat kocsiból álló szerelvények. A máskor hatalmas csarnok most szűk: hullámzik a tömeg. Az ellentétes irányba sietők könyökkel törnek utat maguknak. A most induló szerelvényben ember ember hátán. Hogy szállnak erre föl a Margit-hídnál, az Árpád- hídnál? — Ennél jobban nem tudjuk pillanatnyilag sűríteni a járatokat — mondja az üzemvezető. Ez a tempó is ember- feletti munkát követel dolgozóinktól. Két és fél percet számolhatunk egy-egy szerelvényre. Ennyi idő alatt kell a vele foglalkozó dolgozónak I elvégeznie az előjelentést, az adminisztrálást, az irányítást, , indítania kell a kocsisort és telefonálnia. Ez óriási idegi túlterheltséget jelent. Nem is lehet ellátni nyolc órán keresztül ezt a munkakört. — Mi a megoldás? i — A gépi irányítás bevezetése*— hasonlóan a metróéhoz. Ennek kiépítése már elkezdődött. Ha a teljes vonalon elkészül, az automatikus irányítás lehetővé teszi, hogy a jelenleginél kétszerié több járatot indíthassunk. Erre szükség is lesz, hiszen Békásmegyeren hatalmas lakótelep épül, a Dunakanyarban pedig nő a parcellázott telkek száma. Jövő évben tovább növeljük a kocsiparkot, továbbra is az NDK-ból vásároljuk a jól bevált típust. Jelenleg az a • helyzet, hogy fejlett járműparkkal rendelkezünk, de a forgalom-lebonyolítási eszközeink hagyományosak. 1974- ben megkezdődik a pálya átépítése, a jelenlegi előnytelen vonalvezetést a legoptimáli- sabbra módosítjuk. Talán a köve+kező ötéves tervben megépül a Filatorigátnál a vasúti fölüljáró. A teljes korszerűsítés után valóban gyorsvasát lesz a szentendrei — óránként 80 kilométeres sebességgel száguldanak majd a szerelvények. Riasztási terv a hó ellen A kocsiszín Szentendrén van, ide állnak ki a pihenő kocsikkal, itt javítják a hibásakat. Rimái István állomáslő- nökkel beszélgetek — visszakanyarodunk a jelenbe. — Hogyan vészelték át a legutóbbi nagy hideget? — Bizony nehezen. Amióta ezekkel a modern kocsikkal járunk, ilyen kemény tél még nem volt, az NDK-kocsik igazából most vizsgáztak. A nagy hidegben befagytak a fékek és az ajtómotorok, emiatt gyakori volt a késés. Nagy áldozatok árán jutottunk túl a bajon. Fagy talaní tóval töltöttük fel az ajtónyitó berendezés csöveit, de a lecsapódó vízpára ennek ellenére megfagyott. A kocsiszínben, a* szerelőműhelyben, de kint a szabadban is éjjel-nappal dolgoztak a műszakiak, forgalmisták. Senki nem hiányzott. Az emberek ott feküdtek a jeges földön a kocsik alatt, és vörösre fagyott kézzel javították a visszatérő hibákat. Mégsem volt fennakadás a forgalomban. Egyetlen járat sem maradt ki. Valaki rájött, hogy állandó csapolással meg lehet előzni a csövek befagyását. A váltók- kai is sok bajunk volt. A munkások a tíz körmükkel kaparták ki belőlük a jeget. Itt mindenki megtette a kötelességét, de többet is. Fehér Gyula Könyvtárosok munkák,,.. I ':Á| ÉS MINDENNAPOK „A könyvkultúrában a könyvtár továbbra is alapintézmény marad, a könyvtár fontossága nem csökken, hanem évről évre nő. Mert a legkiválóbb egyéni könyvtár sem tudja helyettesíteni a közkönyvtár munkáját. Nemcsak a kötetszámmal nem tud versenyezni, hanem azzal sem, ami a könyvtár lényege: az igazi könyvtár nemcsak bő választékú könyvkölcsönző hely, hanem olvasásra nevelő intézmény ist” Darvas József A technikusnő A könyvtár a Hazai Fésűs- fonó és Szövőgyár váci üze- mébeh, a munkások öltözője mellett van. A könyvtáros munkahelye egy emelettel lejjebb, a minőségellenőrző laboratóriumban. — A szoba kicsi, de a hely kitűnő, mert a dolgozók, öltözködés után kilépnek az egyik ajtón és bejöhetnek a másikon :de. A kereskedők azt mondanák, hogy az üzlet jó fekvésű, a vevő szinte beesik — tréfálkozik Vandrus Józsefné textiltechnikus. — Hogyan lett könyvtáros? — Az elődöm kisbabát vár, valakinek át kellett vennie tőle, annak, aki vállalja, hogy megosztja az anyagi felelősséget elődjével, és hajlandó időt is áldozni a könyvtárra. — Áldozat ez? — Egy Kicsit igen. Két fiam van, 13 és 11 éves, a férjem gépkocsivezető. Eléggé önállóak, gondoskodnak magukról, de azért nekem is dolgoznom kell a családra. Az üzemben én vagyok a közönségszervező is; a két megbízatás összefügg. Az ember, szinte egyidőben bosszankodik azon, hogy nem tud nézőket szervezni egy színvonalas váci irodalmi'szín- padd előadásra, vagy azon, hogy inkább az úgynevezett sikerkönyveiket keresik. — Mi bosszantja még? — Talán nem bosszant, de elgondolkodtat, hogy dolgozóink több mint egyharmada vesz ki innen könyvet, többségük azonban férfi. Ügy látszik, a nők még mindig nem tudnak az olvasásra időt szakítani. Nagyszerű viszont, hogy egyre több a munkásolvasó és nem is akármilyen igénnyel. Ketten például nemrégiben a Szovjetunióban jártak és múzeumokba is ellátogattak. Azóta elsősorban képzőművészeti könyveket keresnek. A politikai oktatásban résztvevőit a filozófiai és esztétikai lexikont viszik, egy villanyszerelő számára meg Barcsay Jenő: Ember és drapéria című könyvét kellett kínoznom a központi szakszervezeti könyvtárból. A szerelő ugyanis szeret rajzolgatni ... — Van remény több könyvije, nagyobb helyiségre? — Ez nagyon jó volna, de nemigen van rá lehetőség, viszont ekkora helyiségben is, üzemi nyelven szólva, lehet még a hatékonyságot növelni. Vagyis férnek még ide olvasók, könyvek is, nem beszélve arról, hogy a mi munkánk eredményei nem elsősorban a kivett könyvek száma mutatja, hanem az olvasónevelés. Nagyon fontos például, hogy bizonyos idő után hogyan térnek át munkatársaink az egyszerűbb olvasmányokról a világot és az embereket mélyebben ábrázolókra. Az ügyész Az irodában, az asztalon aktacsomók, valahonnan telefonon érdeklődnek: mikor tárgyalnak egy ügyet, közben megszólal egy másik .telefon is, az őrizetes cella szolgálatosa jelentkezik. Ebben a környezetben telik el dr. Miskol- czí László, a Pest megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze életének nagy része. — Mikor tud az olvasókkal foglalkozni? — kérdezem. A szoba egyik szekrénye zsúfolásig tele könyvekkel. Az ügyész már tíz éve szakszervezeti könyvtáros. A kérdést nemcsak hivatao • Ot esztendő számvetése Közgyűlést tart az Agrártudományi Egyesület Pest megyei Szervezete Holnap délután két órakor tartja tisztújító közgyűlését Budapesten, a MEDOSZ-szék- ház kongresszusi termében a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei Szervezete. A tanácskozáson az utóbbi öt esztendő munkájáról, eredményeiről ad számot a leköszönő vezetőség, majd újjáválasztják a szervezet tisztségviselőit, és egyben meghatározzák a társadalmi tömörülésben tevékenykedő agrárértelmiségiek további feladatait is. Alkotó közösségek Korunk sokat emlegetett műszaki-technikai, tudományos forradalma a _ szemünk előtt alakítja át a’ magyar mezőgazdaságot: egyre kevesebb fizikai erőt, fáradságot követelő iparszerű nagyüzemekké. Az agrárszakembernek — a kutatónak, a mérnöknek vagy éppen a közgazdásznak (hogy csak néhány példát említsünk) még soha nem volt olyan fontos szerepe a rohamos fejlődésben, mint napjainkban. Ezeket a szakembereket pedig Pest megyében is — az immáron huszonkét esztendeje működő agrártudományi egyesülőt igyekszik alkotó közösségekbe tömöríteni, és még jobb munkára, rangosabb szakmai sikerek elérésére ösztönözni. Időszerű témakörök Vajon, hogyan sikerül* a célok elérése, mit tettek az egyesület agrárszakemberei a megye mezőgazdaságának fellendítéséért az elmúlt öt esztendő alatt, milyen szervezeti eredményt ért el — a szakmai, de a kívülállók körében is népszerű — egyesület? Ezekre a kérdésekre adott választ — a tisztújító közgyűlés elé kerülő beszámoló-jelentés alapján a MAE Pest megyei Szervezetének titkára, Pancsovai Nándor agrármérnök. Mint elöljáróban elmondotta, jelenleg már 835 agrár- szakember tagja a megyei szervezetnek Nagykörösön, Cegléden, Gödöllőn és Zsámbékon működnek önálló helyi csoportok, amelyeken kívül nyolc szakosztály fogja össze a különböző agrárértelmiségieket. A szakosztály munkaprogramjában mindig a legidőszerűbb témakörök kerültek, olyanok, amelyek szoros ösz- szefüggé’.ben voltak vagy vannak a megye mezőgazdaságának fejlesztési feladataival. Például: az állattenyésztési szakosztály az új tenyésztési eljárások, termelési módszerek ismertetésén, és eliterjesztésén túl, bekapcsolódott a már közismert húsprogram végrehajtásába is. Az állatorvosok szakosztálya — szorosan együttműködve az állattenyésztőkkel — különösen a gümőkormentesítés érdekében fejtett ki dicséretre méltó tevékenységet. És jelentékeny áldozatvállalásra is kész volt a száj- és körömfájás továbbterjedésének megakadályozásában. Gépészek nagy feladata I Noha az agrárgazdasági szakosztály még nem tekinthet vissza nagy múltra, máris igen soltat tett a korszerű közgazdasági szemlélet kialakításáért. A közgazdászoktól egyébként a jövőben is sokat vár a megyei szervezet vezetősége, hiszen az ő közreműködésük; segítségük révén megalapozottabb üzemi döntések születhetnének, különösen a még gyengébben működő termelőszövetkezetekben. Talán a legnagyobb feladat a gépesítési szakosztályra hárul. Ez az a Terület, ahol napjainkban is — a már fölemlített tudományos-technikai forradalom révén — a leggyorsabb a fejlődés, örvendetes, hogy a gépészek munkatervüket e célok érdekében állították össze. Ebben pedig a gépesítésen belül is a legfontosabb: az ipari rendszerekbe bevont gépsorok ismertetése, azok alkalmazása és hatékony .kihasználása kapott helyet. Új technológia Illik néhány szót ejteni — az igen eredményesen tevékenykedő — kertészeti szakosztályról is. Minthogy a megye egyik legfontosabb területe a kertészeti termelés, a korábbi években telepített szőlők és gyümölcsösök, a zoldsággondok enyhítése szinte kötelezően szabta meg ennek a szakosztálynak a tennivalóit. Az új technológiai módszerek ismertetésével, -illetve elterjesztésével jelentékenyen hozzá is járultak a szakosztály tagjai a gyorsabb előrenaladáshoz. Igen eredményesnek ítélte a megyei szervezet titkára az elmúlt években a növényvédelmi szakosztály munkásságát. Jó néhány bemutatóval, kísérletekkel igyekezett ugyanis megkönnyíteni az újfajta vegyianyagok, növényvédő szerek használatát, biztonságos kezelését. Hasonlóan lehet értékelni a talajtani szakosztály igen aktív közreműködését is; Szakmai segítés Az elmúlt öt esztendő eredményei közé sorolható, az elmélyült szakosztályi tevékenység mellett, az ifjúsági csoportok létrehozása. Ma inár az Agrártudományi Egyetem hallgatói is részt vesznék az agráregyesület munkájában, Gödöllőn is és Zsámbékon is. Tevékenységük rendkívül színes és a fiatalokhoz méltóképpen élénk. Tudományos előadásokat rendeznek, vitaestekkel összekapcsolt találkozókat tartanaik. összességében tehát mind a szakosztályok, mind pedig a helyi csoportok segítették az elmúlt időszakiban az agrártudományi egyesület megyei és országos feladatainak megoldását. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a közel ötszáz tudományos, v^gy ismeretterjesztő előadás, amit megtartottak, a rendszeres közös foglalkozás, főképpen pedig az a nagy értékű szakmai segítség, amit a mezőgazda sági üzemeknek nyújtotta' S. P. H elfoglaltsága indokolja. Már elmondta, hogy egy tízéves és egy két és fél éves kisfiú édesapja, Kelenvölgyben lakik, gépkocsija is van, gyűjti a régi pénzeket és az utóbbi hónapokban a legtöbb időt az új büntetőeljárási törvény tanulmányozásának szenteli, amely január elsején lép életbe. — Az olvasókkal itt nem szükséges különösebben foglalkozni, hiszen nem kell megnyerni az embereket a nyomtatott betű számára — mondja. — Hatvanan dolgozunk itt, közülük negyvenen kölcsönöznek könyvet, a többségük rendszeresen. Inkább az érdeklődési körüket kell ismerni. Az utóbbi időben különösen az útleírásokat keresték. Szerintem ennek oka, hogy az útikönyvek mindent agyondicsérnek, az útleírásokból viszont tudom, hogy mit érdemes megnézni. Az egyes szám első személy nemcsaa azonosulást fejez ki az olvasókkal, hanem azt is, nogy amit eimond, az megegyezik a saját tapasztalatával. Nyáron Jugoszláviában túrázott feleségével. A Koso- vo-Metohija autonom területen, a ítiigomezon hosszabban időztek a csaknem öOO év eiőtti csata helyén, Murad szultán túróé jenéi. A helyet már útleírásból ismerték, az összehasonlítás kétszeres élmény volt. — Nálunk gyakran keresnek speciális szakkönyveket folytatja. — A társadalmi tulajdon elleni bűntettek ügyeinek intézői gazdasági kérdésekről, az élet ellenes bűncselekmények ügyészei orvostu- tományiakat, a fiatalkorúakkal foglalkozók pszichológiai kiadványokat. Egy ügyésznek, ha az állattenyésztésben előfordult bűncselekménnyel van dolga, meg kell tanulnia, hogy például mi a különbség az ürü, a jerke, a kos, a bárány és a birka között, mert, ha nem érti, teszem azt a tanú -kifejezéseit, akkor az egész ügy rossz vágányra kerülhet. — Tehát a saját munkája mellett a többiekét is ismernie kell? — Ez nem lehetséges, inkább, hogy úgy mondjam, rá kell éreznem a magam és a mások munkájában egyes problémákra. Ehhez is töprengés útján jut el az ember. Hajnalonként gyakran felébredek, gondolkodom valamelyik saját ügyemen, vagy a másokén, vagy a könyveken. Harminchét éves. Talán az jár az eszében, amit szintén' említett a beszélgetés elején, hogy időnként pánikot érez az elmaradt olvasmányok miatt, mert sajnálja, nem tud elegendő új ismeretet szerezni. A házaspár Maczelha Tibor, a Ceglédi ÉlemiiszerKiSKereskedelmí Vállalat revizora és felesége, aki ugyanott 6zámlaellenőr, sok más házaspárhoz hasonlóan lakik. Egyszerű berendezés, ízléses térítők és függönyök, csakhogy a szobák kis fiókkönyvtáraknak is beillenének. — A férjem, sajnos, február óta beteg. Infarktusa volt. Előtte már sokszor rosz- szul érezte magát. Ezért egy idő óta a vállalati könyvtárosi munkát én vállaltam — mondja az asszony. — Tibor sok mindennel próbálkozott. Tíz községbe kivitette a könyveket, afféle vándorkönyvtáraknak, de kezelésükre a helyszínen senki nem vállalkozott. Szervezett egy könyvterjesztő brigádot, de az is csak egy , ideig tevékenykedett. — Nem hiányzik a könyvtárosi munka? — kérdezem a férjtől. Mind a ketten mosolyognak. — Nem, mert most is dolgozik a ceglédi körzeti szakszervezeti könyvtárban, amelyhez harmincegy kisebb tartozik — mondja az asszony. — A vezető Cinege Jánosné- val nagyon jól együttműködünk — folytatja a férfi. — A legtöbb fiókkönyvtárban nagyon sok segítőtársunk van, például a MÁV vUlamosvonta- tási felügyelőségén,, a ceglédi Cipőipari Vállalatnál, a Május 1. Ruhagyár itteni gyáregységében, vagy az Állami Pénzverde tápiószelei üzemében. Aztán külön Öröm a fejlesztés, most például igyekszünk bekapcsolni a hálózatba a sütőipart, a szállítási vállalatot, a hordógyárat és a bíróságot is. Matat az egyik hatalmas könyv- és folyóirathaimaz- ban. Aztán előhúz egy albumot és a ceglédi múzeum egy ismertetőjét. — A könyvek és a könyvtári munka nagy dolgokat közvetíthet. Azt mondják lokálpatriotizmus, én inkább azt mondom, hazaszeretet. Jövőre április 21-én lesz Táncsics Mihály születésének 175. évfordulója. Még mindig kevesen tudják, hogy Táncsics évekig Cegléden élt, itt árulta ponyván a könyveit és nyomorgóit. Csak a népkonyhán jutott ételhez. A mai Cegléd, ha későn is, de megadja Táncsicsnak az őt megillető helyet. Emléktábla kerül egykori lakóházára. Nemrégiben megalakult nálunk a „Turini százas küldöttség baráti köre”. amelynek a jegyzője vagyok. Megtudtuk, hogy Budapesten egy idős asszony birtokában van Táncsics íróasztala. A múzeum megszerzi Ceglédnek. Felhívást adtunk ki, hogy a baráti körhöz csatlakozhatnak a Kossuth Lajos nevét viselő szocialista brigádok ... — Nem fél, hogy ismét megbetegszik? Hallgatás. — Egyszerűen szeretek dolgozná, nem tudok a könyvtárosmunka nélkül élni. Nem látványos, sokszor nem is könnyű munka, általában nem becsülik eléggé, de úgy tapasztaltam, hogy mi, akik csináljuk, hiszünk a rendeltetésében. Pacsay Vilmos A MULTICAR gépjárműcsalád minden típusának nagyjavítását rövid határidőre, garanciával vállalja a MEZŐGÉP Monor-Ceglédi Gyáregysége 2700 Cegléd. Külső-Kátai út. © Telefon: 259. 768. i « 4 L « t
