Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

2 ‘"^Ciríap 1973. DECEMBER 11., KEDD FÓKUSZ Tsz százalék Újabb fontos lépés a béke megszilárdításához vezető ínon — így értékeli a széleskörű nemzetközi közvélemény, vala­mint a sajtó az -ENSZ-közgyil­lés határozatát, amely jóvá­hagyta a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai csökkent­sék 10 százalékkal katonai költ­ségvetésüket és az ily módon megtakarított pénz egy részét fordítsák a fejlődő országok megsegítésére — hangsúlyozza kommentárjában Jurij Kornyi- lov, a TASZSZ hírügynökség szemleírója. TÖRVÉNYSZERŰ az űj szovjet kezdeményezés iránt megnyilvánuló nagy érdeklő­dés és a megelégedés azért, hogy ezt a kezdeményezést az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége támogaitja. A valóban békeszeretettől sugallt szovjet javaslat új távlatokat nyit az imperialista erők által indított fegyverkezési hajsza megféke­zése előtt és teljes egészében megfelel valamennyi állam, mindenekelőtt a fejlődő orszá­gok érdekeinek. A SZOVJETUNIÓ, amely következetesen küzd a béke megszilárdításáért és a lesze­relésért, szüntelenül hangsú­lyozza, hogy a fegyverkezési hajsza túlfeszítése élezi a nem­zetközi helyzetet, óriási össze­geket von el a gazdasági és társadalmi fejlődés szükségle­teitől. Az ENSZ adatai szerint a világ országai legalább 200 milliárd dollárt köiitenek pusz­tító fegyvereik gyártására. A NATO, fennállásának 24 esz­tendeje alatt, 1 billió 700 mil­liárd dollárt költött katonai ki­adásainak fedezésére. Ezek a fegyverkezésre költött milliár- dok számos nyugati országban mély gazdasági és valutáris- pénzügyi megrázkódtatásokat, embermilliók létfeltételeinek romlását okozzák. AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS fel­szólította a Biztonsági Tanács állandó tagjait, hogy a katonai költségvetésük csökkentése nyomán felszabaduló összegek 10 százalékát fordítsák a fej­lődő országok megsegítésére. Ugyanakkor a közgyűlés kife­jezte azt a kívánságát is, hogy más államok, különösen azok, amelyek nagy gazdasági és ka­tonai potenciállal rendelkez­nek, ugyancsak hozzanak intéz­kedéseket katonai költségveté­sük csökkentésére és ugyan­csak nyújtsanak segítséget a fejlődő országoknak az ily mó­don megtakarított összegek egy részéből. Vajon kell-e hangsú­lyozni, mennyire fontos ez a támogatás azoknak a „harma­dik világhoz” tartozó országok­nak, amelyek halaszthatatlan terveket valósítanak meg a gazdasági és társadalmi élet­ben? IDŐBEN egybeesett az ENSZ- közgyűlés 28. ülésszakán a Szovjetunió javaslatáról foly­tatott vita lezárása a brüsszeli „atlanti hét” megkezdésével. Ezen az „atlanti héten” a NATO militarista körei holmi „szovjet veszélyről” szőtt ko­holmányok mögé rejtőzve sür­getik az agresszív tömb kato­nai potenciáljának további nö­velését. A NATO ,.héjáinak” és Pekingnek az álláspontja ösz- szefonódik. Peking ENSZ-kép- viselője, aki a szovjet kezde­ményezéssel szemben foglalt állást, ismét alátámasztotta, hogy a maoisták makacs mó­don szembeszegülnek a feszült­ség enyhülésével. NYILVÁNVALÓ ugyanak­kor, hogy azok az imperialista és egyéb körök, amelyek visz- sza kívánják vetni a világot a sötét hidegháborús időkhöz, az árral szemben haladnak. A jelenlegi világban — mint az új szovjet Indítványnak az ENSZ-közgyűlés által történt helyeslése is alátámasztja — a fegyverkezési hajsza megféke­zésének. a béke és a biztonság megszilárdításának irányzatai szakadatlanul erősödnek, egy- T-e szélesebbek és mélyebbek lesznek. PIETR JAROSZEWICZ meghívására hétfőn néhány napos lengyelországi hivata­los baráti látogatásra Varsóba érkezett Dzsemal Bijedics, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács elnöke. GUSTAV HUSÁK, a CSKP KB főtitkára, a Nemzeti Front elnöke indiai hivatalos látoga­tásának befejezésével hazaér­kezett Prágába. NATO ptariEÉox Közel-Kelet: £enJ élőit CHILE Fasiszta huligánok A chilei katonai junta párt­fogását élvező fasiszta elemek egy csoportja szombaton tá­madást intézett az ellen a két épület ellen, amelyben egykor a szovjet nagykövetség és a szovjet kereskedelmi kiren­deltség székelt. G. J. Malik, az Indiaj Köz­társaság santiagói nagykövete sajtóértekezleten elmondotta, hogy szombat hajnalban fegy­veres fasiszta huligánok tör­tek be a volt szovjet keres­kedelmi kirendeltség épületé­be és ott gyújtóboonbát rob­bantottak. A robbanást követő tűz nagy pusztításokat okozott. A támadók gyújtóbombát ha­jítottak arra az épületre is, amelyben valamikor a szovjet nagykövetség székelt. A szovjet—chilei diplomá­ciai kapcsolatok szünetelése óta a két épület az India san­tiagói nagykövetségének vé­delme alatt áll. Lapzártakor érkezett: Az AFP francia hírügynök­ség a chilei fővárosból szár­mazó, nem hivatalos értesülés­re hivatkozva közli, hogy Da­niel Vergara, a Népi Egység kormányának belügyminiszter­helyettese vasárnap Santiagó- ban meghalt Ma érkezik Prágába Brandt kancellár STROUGAL NYILATKOZATA A BANGLADESI KOMMU­NISTA PÁRT II. kongresszu­sa vasárnap befejezte munká­ját. IJVOOKÍJVA Nagy érdeklődés előzi meg bonni politikai körökben Willy Brandt szövetségi kancellár kedden kezdődő prágai látoga­tását. A figyelem természete­sen nemcsak a csehszlovák— nyugatnémet viszony várható normalizálódásának szól, ha­nem szélesebb értelemben ki­fejezi azt a várakozást is, hogy még az idén rendeződjék az NSZK és valamennyi szocia­lista ország kapcsolata. A keleti politika láncolatá­nak folytonosságát emelte ki vasárnap esti nyilatkozatában Willy Brandt kancellár is. A nyugatnémet kormányfő — az ellenzéki támadásokra vála­szolva — pozitívan értékelte azokat a megállapodásokat, amelyek alapjául szolgálnak a csehszlovák—nyugatnémet vi­szony rendezésének. Reményét fejezte ki, hogy nagyon gyor­san diplomáciai viszony léte­sül az NSZK és Magyarország, valamint az NSZK és Bulgária között is. „Bonn mozgósítani igyekszik a keleti politikát” -r- hangzik a Spiegel című hetilap leg­újabb számának értékelése. A lap összefoglalja a csehszlo­vák—nyugatnémet tárgyalások hátterét, és kitér arra, hogy sikerült rendezni a nyugat­berlini konzuláris képviselet kérdését is, miután Scheel külügyminiszter egyeztette Moszkvában a bonni álláspon­tot Gromikó külügyminiszter­rel, s ez alapul szolgált a cseh­szlovák—nyugatnémet meg­egyezéshez is. A Spiegel tudni véli, hogy Brandt a jövő év elején a Szovjetunióba utazik — viszonozva Leonyid Brezs- nyev májusi bonni látogatá­sát — és előkészíti a részletes jogi tárgyalásokat. Hétfőn a jobboldali nyugat­német sajtó, sőt még a libe­rális Süddeutsche Zeitung is szóvá teszi, hogy ugyanilyen feltételekkel már a nyáron, tehát augusztusban létrejöhe­tett volna a megállapodás Bonn és Prága között. A Süd­deutsche Zeitung felveti a kér­dést, hogy miért kellett három hónappal elhalasztani Brandt és Scheel prágai útját. A jobb­oldali lapok — jobbára ellen­zéki politikusokat idézve — azt kérik számon a kormány­tól, hogy nem tartott ki au­gusztusban előterjesztett új követelése mellett, hanem en­gedett a „külső és belső nyo­másnak”. Az utóbbin a lapok Herbert Wehnert értik, aki — mint ismeretes — a múltban többször is óvta Bonnt a húr túlfeszítésétől. Lubomir Strougal, a cseh­szlovák kormány elnöke nyi­Negyedszázados deklaráció Huszonöt éve, 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ közgyűlése az emberi jogok egyetemes deklarációját. Hogyan született és mit tartalmaz z a nagy jelentőségű dokumen­tum, s a benne foglalt elvek, célok a gyakorlatban miként valósultak meg az elmúlt negyedszázadban? — erről nyilat­kozott Bokorné dr. Szegő Hanna, az AUam- és Jogtudományi intézet nemzetközi jogi osztályának vezetője Tóth Ferencnek, az MTI munkatársának. Az „emoeri jogok fogalma elsőrendűen azt jelenti, hogy egy adott állam miként szabályozza a területén élő lakosság helyzetét, ez pedig az állam belső joghatóságának körébe tar­tozik. Az utóbbi évtizedekben az emberi jogok problematikája mégis a nemzetközi jogászok érdeklődésének középpontjába került. A két világháború borzalmai, a fasizmus pusztításai, az emberi jogoknak az emberiség történelmében példátlan és tömeges sárbatiprása közepette ugyanis világossá vált, hogy az emberi jogok biztosítása és a nemzetközi béke és biztonság fenntartása között szoros összefüggés van: a jogok biztosítása nélkül nem lehet tartósan békés állapotokat teremteni, sem az egyes államokon belül, sem nemzetközi szinten. Ismételten és szükségszerűen felmerült tehát az emberi jogok nemzetközi jogi szabályozásának igénye. „A béke és a nemzetek biztonsága nem garantálható, ha a béke és az emberek biztonsága nem nyernek biztosítást az államokon belül...” — ez a felfogás már kifejeződött a II. vi­lágháborút lezáró békeszerződések egyes rendelkezéseiben és hangot kapott az ENSZ alapokmányának kidolgozására 1945- ben összehívott San Franciscó-i értekezleten is. Ezután az ENSZ alapokmányába iktatták az emberi jogokat, s így azok a nemzetközi jog intézményévé váltak. Az alapokmány a világszervezet fő célkitűzései között ki­mondta- az ENSZ egyik célja, hogy előmozdítsa az emberi jo­gok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását min­denki részére, fajra nemre, nyelvre vagy vallásra való tekin­tet nélkül.- Az alapokmány azonban csak általánosságban szól az emberi jogokról, anélkül, hogy azokat pontosabban körül­határolná. Ezért az ENSZ létrejöttét követően különböző mun­kálatok indultak meg az emberi jogok részletes és pontos meghatározására. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa ezért 1946-ban létrehozta az emberi jogok bizottságát, egyebek között azzal a feladattal, hogy kidolgozza az emberi jogok nemzetközi biz­tosításával kapcsolatos okmányokat. így született meg az em­beri jogok egyetemes deklarációja, amelyet negyedszázaddal ezelőtt Párizsban egyhangúlag fogadott el az ENSZ-közgyűlés poJl.VUma a deklarációnak, hogy szerepelnek benne a gazdasági, szociális és kulturális jogok. Másik nagy erénye, hogy az egyetemesség igényével lép fel: leszögezi, hogy az emberi jogok mindenkit megilletnek „fajra, színre, nyelvre, vallásra, politikai állásfoglalásra” való tekintet nélkül. E fontos dokumentum — amint a „deklaráció” (nyilatko­zat) elnevezésből is kitűnik — nem tartalmaz az ENSZ tagál­lamaira nézve konkrét nemzetközi jogi kötelezettséget, hanem csak „ajánlásnak” tekinthető. Kétségtelen azonban, hogy a deklaráció nagy hatást gyakorolt az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi jogi normák létrehozására, az egyes államokon belül az állampolgári jogokat szolgáló jogszabá­lyok elfogadására, és komoly lépést jelentett az emberi jo­gok nemzetközi jogi védelmének útján. Továbblépés az emberi jogok egyetemes biztosításának útján az a két nemzetközi egyezmény, amelyet az ENSZ köz­gyűlésének XXI. ülésszakán fogadtak el. Az egyik .,a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya”, a másik „a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezség- okmánya”. Ezek kifejezetten kötelezettségeket ruháznak a szerződő államokra az emberi jogok tiszteletben tartása ér­dekében. A Magyar Népköztársaság mindkét egyezségokmányt alá­írta, s — hazánk általános politikájának megfelelően — vár­ható ratifikálásuk is. Mindkét egyezmény — azonos megfo­galmazásban — már tartalmazza, hogy „minden népnek jiga van az önrendelkezésre”. így e rendelkezések igen fontos lé­pést jelentenek az ENSZ alapokmánya szellemének érvénye* sítésében. Magyarország az emberi jogok védelmével kapcsolatosan a szocialista államokkal kétoldalú egyezményeket is kötött így például a művelődéshez való jog érvényesítését szolgálják a kulturális együttműködés tárgyában létrejött egyezmények a szociális ellátottsághoz való jogok, a szociálpolitikai együtt­működésről kötött egyezmények, a törvény előtti egyenlőség biztosítását segítik elő a jogsegélyegyezmények. latkozatot adott a DPA nyu­gatnémet hírügynökség tudós. - tójának. A kormányfő arra a kérdés­re, hogy az aláírásra kerülő szerződést hogyan értékeli, és hogy ez a szerződés mennyire felel meg Csehszlovákia előze­tes várakozásainak, kijelen­tette: A szerződés a múlt idősza­kát zárja le és előfeltételeket teremt ahhoz, hogy fordulatot hozzanak létre az államaink közötti kapcsolatokban. A szerződés a diplomáciai kap­csolatok megteremtése mellett I komoly alapul szolgál a kap- j csolatok normalizálásához is. ; Szövege tökéletesen megfelel a | jelenlegi európai és nemzetkö- I zi pozitív fejlődésnek. A szer- j ződes megfelel a nyugatnémet —szovjet, a nyugatnémet—len­gyel, valamint az NSZK—NDK szerződések szövegének és szellemének, és jelentősen elő­mozdítja a béke és a kölcsönös megértés biztosítására irányu­ló humánus erőfeszítéseket. — Csehszlovákia népe és vezető képviselői szempont­jából nem könnyű új lapot nyitni kapcsolatainkban — kezdte válaszát Lubomir Strougal arra a kérdésre, hogy a csehszlovák elképzeléseknek megfelelően hogyan kell konkrétan kialakulnia a jó­szomszédi kapcsolatnak. — Csehszlovákiában rrlég na­gyon sokan emlékeznek a ná­ci agresszióra, de az NSZK- val való kapcsolatainkban a jó szomszéd álláspontjából in­dulunk ki. — A jelentős kereskedelmi, turisztikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatok mintegy kiegészítéseként most meg­szüntetjük a légüres teret po­litikai vonatkozásban is — folytatta a csehszlovák kor­mányfő és rámutatott: meg­kezdjük a kölcsönös érintke­zések fejlesztését a két par­lament és a két kortnány kö­zött. Síkraszállunk a kapcso­latok további fejlesztése mel­lett a szakszervezetek, az if­júsági és nőszervezetek kö­zött, az ellenállási szerveze­tek és más demokratikus szervezetek között. Fokozato­san eltüntethetnők a szerződé­sek vonatkozásában is a fe­hér foltokat. — Terveink szerint a cseh­szlovák kereskedelmi kamara mellett hamarosan létrehoz­zuk a csehszlovák—nyugatné­met kapcsolatokkal foglalko­zó speciális csoportot. A DPA tudósítója megkér­dezte a csehszlovák kormány­főt, hogy várható-e a német nemzetiségű csehszlovák ál­lampolgárok nagyobb méretű áttelepülése az NSZK-ba? — Köztudott, hogy a csa­ládegyesítés és a csehszlovák állampolgárságú németek át­települése az NSZK-ba soha­sem jelentett nagyobb problé­mát közöttünk. Az áttelepülé­si kérelmeket a jövőben is a csehszlovák törvények értel­mében, kedvezően fogjuk el­bírálni. A MULTICAR fsépfái'műesüMd minden típusénak nugyfavüását rövid határidőre, garanciával vállalja MEZŐGÉP Monor—Ceglédi Gyáregysége 2700 Cegléd. Külső-Kátai út. Telefon: 259, 768. sáról dokumentumot tett köz­zé a -vietnami ellenzéki sze­mélyiségeket tömörítő és Nguyen Dinh Thy katolikus pap vezette Vietnami Közös­ség nevű szervezet, amelynek székhelye Párizsban van. A kambodzsai nép támoga- ; tására rendezett párizsi nem­zetközi szolidaritási konferen­ciát követően Thioun Prasith, a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront Politikai Bizottságá­nak titkára, a konferencián j részt vett kambodzsai küldött- i ség vezetője hétfőn sajtóérte- ; keziefet tartott. Méltatta a két­napos konferencia jelentőségét és hangsúlyozta, hogy az rend­kívül értékes segítséget nyúj­tott a kambodzsai nép szá­mára. Pech Lim Kuong, a kam­bodzsai légierő hadnagya, aki a közelmúltban bombákat do- i bott a Phnom Penh-i elnöki palotára, majd átállt a haza­fias erők oldalára, kijelentet­te. hogy az Amerika-barát re- I zsim vezetői között virágzik a . korrupció, ideológiai téren pe­dig a fasizmus szelleme tör 1 előre. A saigoni rezsim szárazföl­di erői a tüzérség és a légi­erő támogatásával újabb hasz­talan próbálkozásokat tettek a Saigontól 180 kilométerre északra fekvő Kien Duc járá­si székhely bevételére. A Thieu-kormányzat már pénte­ken hírt adott Kien Duc elfog­lalásáról, de a közlés — mint az AP írja — akkor is, azóta is „túlságosan derülátónak” bizonyult. A Saigonban mű­ködő kétoldalú katonai vegyes bizottság DIFK-tagozata va­sárnap közleményben jelentet­te be. hogy a területrablással kísérletező saigoniak „soha” nem foglalták el a járási szék­helyt; előnyomulásukat a ha­zafiak megállították és kellő­képp megtorolták. Egyébiránt — hétfőn haj­nalban a rezsim légiereje is­mét bombatámadást intézett a Saigontól északnyugat-nyugat­ra eső felszabadított területek legnagyobb települése, Loc Ninh és annak repülőtere el­len. A saigoni börtönökben síny­lődő politikai foglyok kínzá­A NATO katonai erejének növelését és megszilárdítását sürgette Joseph Luns, a NATO főtitkára, aki a NATO minisz­teri tanácsának hétfőn, meg­nyílt ülésszakán a hidegháború legrosszabb hagyományaira emlékeztető tónusban szólalt fel. Figyelmen kívül hagyva aj pozitív változásokat, amelyek: annak eredményeként jelenít-, kezbek világszerte, hogy a Szovjetunió és a szocialista or­szágok következetesen munkál­kodtak a nemzetközi feszült­ség enyhítése érdekében, Luns a legsötétebb szí nőkkel ecsetel­te a nemzetközi helyzetet, és ismét az úgynevezett „szovjet veszéllyel” ijesztgette hallgató- j ságát Luns állásfoglalása még a' NATO-országck részéről sem ’ élvez egyöntetű támogatást. Bi- j zonyíték erre, hogy a főtitkár-; nak magyarázkodnia kellett1 ama NATO-országok kormá- ’ nyai előtt, amelyek nem haj-, landók jelentősen növelni a j súlyos katonai kiadásokat. Hasonlóan „kemény” állás-1 pontot foglalt el Luns a nyu- j gáti országokat sújtó energeti- j kai válság kérdésében is. Min- J denért az arab országokat hi- j báztatta, amelyek a Hollandiá­ra és az Egyesült ALiamokra j kirótt olaj embargóval, vala- j mint a nyugati oiajszállílmá-1 nyak általános csöKitemésével veszélybe sodortáic a NATO- országok védelmi es gazdasági potenciálját. Ugyanakkor Luns magasztalta azokat az „érdemeket ’, ame­lyeket az Egyesült Államok szerzett „Europa védelme te­rén” és síkraszállt amellett, hogy az európai NATO-orszá- goK vállaljanak nagyobb ter­heket a katonai kiadásokból. Brüsszeli politikai körökben megjegyzik, hogy a főtitkár megnyitó beszéde ellentétben áll az enyhüléssel, amely egy­re szélesebb utat tör nemzet­közi síkon és különösen az európai kontinensen. Egyiptom szeretné, ha Fran­ciaország és Anglia, az arab ügy iránt leginkább megér­tést tanúsító két nyugat-euró­pai ország is részt venne a de­cember 18-án Genfben kezdő­dő nemzetközi értekezleten. A jelek szerint ez a kérdés is szerepelt Szadat egyiptomi államfő és Sir Philip Adams brit nagykövet vasárnapi ta­lálkozójának napirendjén. Továbbra is tisztázatlannak tűnik, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, vagy pe­dig az ENSZ égisze alatt ren­dezzék meg a Közel-Kelettel foglalkozó genfi értekezletet. A lap felsorolja azokat a kérdéseket, amelyekben még a konferencia megkezdése előtt megállapodásra kell jutni: — a tárgyalások kizárólagos irányvonalát a Biztonsági Ta­nács és a közgyűlés határoza­tainak kell képeznie, — az arab országoknak ösz- sze kell fogniuk annak meg­akadályozására, hogy Izrael megoszthassa soraikat, — a konferencia menetét nem szabad siettetni, de nem engedhető meg az sem, hogy szándékosan • késleltessék a kibontakozást és taktikázza­nak, — először a könnyen körvo­nalazható kérdéseket kuli megvitatni, elkerülendő azo­kat a manővereket, amelyek segítségével az ellenség iga­zolni akarja taktikai húzá­sait, — az aralbok jelenléte nem jelent elkötelezettséget arra, hogy a harcok nem újulnak ki. Iszmail Fahmi külügymi­niszter 24 órán belül másod­szor fogadta Vlagyimir Vi- nogradovot, a Szovjetunió nagykövetét és Hermann Eiltset, az amerikai misszió vezetőjét. A két diplomata kérésére létrejött találkozón a genfi békekonferenciával összefüggő kérdéseket vitatták meg.

Next

/
Thumbnails
Contents