Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-20 / 271. szám
““kMí’rissp 1973. NOVEMBER 20., KEDD TV-FIGYELŐ ŐSZ. a szombat esti nagyon gyenge kabarészínházban, sajnos, mindössze néhány perc volt figyelemre méltó. Az egyik Ősz Ferenc konferansza a labdarúgásról. Ősz az aranylábú fiúkról beszélt, sok rosszat elmondott róluk. Többek között, hogy egyikük a Balaton vízébe parancsolt egy egész cigányzene- kart, s olyan úri-murit csapott, hogy azt akár maga Cse- konits báró is megirigyelte volna. Hallgatva Ősz Ferenc mondatait, bevallom, a vízbe parancsolt zenészeket sajnáltam. Szegények, hogy didereghettek a novemberi Balaton dermesztő vizében! Vagy ez nem most novemberben történt, hanem régebben, még a kánikulában, esetleg jóval korábban, egy másik, egy régi nyáron? Lehetséges, bár én annak idején nem olvastam erről semmit az újságokban. Hogy azért nem olvastam, mert nem is írták meg? Bizony, ez nagyonis lehetséges. Nem értek a labdarúgáshoz. Van azonban egy olyan gyanúm, összefüggés van a labdarúgás jelenlegi siralmas állapota és aközött, hogy annak idején mindannyian hallgattunk az aranylábú fiúk egynéIsmeretlen ismerősünk: a néphagyomány mely, nem éppen dicsőséges cselekedetéről. Bizony, a balatoni úri-muriról akkor kellett volna szólni, amikor megtörtént. Akkor talán — vigasztaljuk így magunkat — nem lett volna szükség arra, hogy a kabaréban a labdarúgásról beszéljük. SchÜtZ. a kabarészínház másik említésre méltó mozzanata Schütz Ila fellépése volt egy bohózat parányi szerepében. Tényleg néhány percről volt szó mindössze, ameddig egy kabarétréfa tart, de Schütz Ila e rövid idő alatt is egy teljes emberi karaktert vitt a nézők elé. A kabaréban a legtöbb színész — tiszteiét a kivételnek — „lekeni”, összecsapja alakítását. Schütz Ila úgy közeledett szerepéhez, ehhez az aprósághoz, mint egy valódi színészi feladathoz. Igaza lett: alakítása nyomán távlatokat kapott a kis kabarétréfa, lehetővé tette, hogy egy egész világra pillantsunk rá. Ilyen színészi remeklés ritka a kabaréban. Megérdemli, hogy tényét örvendezve feljegyezzük. Csokonai és a dámák. Rokokó finomságú tévéjátékkal emlékezett a televízió Csokonai születésének kétszázadik évfordulójára: vasárnap este Horváth Jenő rendezésében bemutatta a költő „furcsa ver- sezetét”, a Dorottyát, vagyis a „dámák diadalmát a fársán- gon”. Vitathatatlan, hogy a „furcsa versezet” tévéjátékká formálásában másféle felfogás, egy harsányabb, ha tetszik, ruszti- kusabb felfogás is elképzelhető. De Horváth Jenő finom, szolid hangú rendezése is tökéletesen helyénvaló és hiteles. Mindenesetre, a „dámák diadalma” nem untatott. Élveztük a játék finom fordulatait, a kifejező megoldásokat a hűséget a költő szelleméhez és a világhoz amelyet megjelenít. És persze élveztük a kitűnő színészek játékát. A címszereplő Gobbi Hildáét, a jókedvűen „fársángőló” költő szerepében Sinkovits Imrét és Sínké László sok színű Carneval alakítását. ö. L. Mai magyar zene hete Az idén őszön harmadik alkalommal rendezik meg Szegeden a mai magyar zene hetét. Az eseménysorozatot hétfőn a Tisza-parti köziművelődési palotában nyitották meg. Pest megyei kezdeményezés Vezetéstudományt tanulnak az iskolaigazgatók Először az országban — Újtípusií továbbképző tanfolyamok Kiből lesz iskolaigazgató? Mindannyian tudjuk: a jó tanárból. Abból a pedagógusból, aki jól tanítja, az átlagból kiemelkedve oktatja saját szaktárgyát, az irodalmat, a matematikát, a történelmét, a kémiát. Azokból választjuk ki tehát az iskolák vezetőit, akik társaiknál szakmailag jobbak, és persze politikailag is kifogástalanok. És még valami más... Csakhogy e két követelmény, a szakmai és-a politikai mellé még egy harmadik is járul. Az iskolaigazgatás ugyanis nem a tanítás folytatása. Az igazgatás: vezetés. Ez egyrészt nehéz munka, másrészt ehhez a munkához másféle ismeretek, képességek szükségesek, mint egy tantárgy oktatásához. Mégsem tehetünk mást. Nyilvánvaló, hogy az iskola- igazgatókat ezután is a jó tanárokból kell kiválasztanunk. Azokból az emberekből, akiket az egyetemeken \és a főiskolákon csak arra tanítottak és tanítanak, hogyan kell oktatni az irodalmat, a földrajzot, a történelmet. Hogy egy iskolát, egy tantestületi közösséget hogyan kell vezetni, arról a tanulmányok közben egyetlen szó sem esik. Tanárok vagy vezetők? Mit tettek hát a tanárokból lett igazgatók? Hogyan ismerték meg a vezetés tudományát? A mindennapi munka tapasztalataiból, hosszasan, gyakran kínos-keservesen, és persze hiányosan. Még a továbbképzés sem segített rajtuk. A szervezett állami továbbképzés sem vezetőknek, hanem tanároknak tekintette őket, akik valamilyen tantárgyat tanítanak, és ennek megfelelően szakmai, politikai ismereteket nyújtott számukra. Hogy az igazgatóknak a vezetés tudományával is kellene foglalkoz- niok, erre az egész országban senki sem gondolt. Egyetlen hely. Pest megye kivételével. Tanfolyamok tavaly óta Pest megyében gondoltak először arra, hogy az iskola- igazgatók továbbképzésének anyagát vezetéselméleti ismeretekből kellene összeállítani. És nemcsak gondoltak erre: össze is állították. Sőt meg is szervezték az első ilyen tanfolyamokat. 1972 tavasza óta a megye 180 általános és középiskolai igazgatója végezte el a teljesen új rendszerű tanfolyamot a megyei tanács péeeli oktatási intézetében. Ez jelentős szám: a megye igazgatóinak egyhartnada. Két turnusban, tavasszal és ősszel, egy-egy hetet töltve Bécelen, ismerkedtek az igazgatók a vezetéstudománnyal. A negyedik ilyen bentlakásos tanfolyamot éppen most, szombaton fejezték be. 45 iskolaigazgató egy héten át meghallgatott 7 előadást, részt vett 4 szemináriumon és a tanfolyom záró aktusaként egy konzultáción. Az anyag, amellyel foglalkoztak, az igazgatás minden lényeges kérdését felölelte, attól kezdve, milyen a vezető időbeosztása, azon át, miképpen kezelik az ügyiratokat — mint megállapították, az a leggazdaságosabb, ha minden aktát csak egyszer vesznek kézbe — egészen a tantestületi közösségek szervezéséig, irányításáig. Az előadásokat az Országos Vezetőképző Központ munkatársai tartották, a szemináriumsze- rű csoportfoglalkozásokat megyei szakemberek vezették. Egy vállalkozás kritikája Ez az egész országnak példát mutató kezdeményezés egy másik vállalkozás kritikájából született. A fővárosban korábban már szerveztek továbbképző tanfolyamokat az igazgatók számára. De ott csak pedagógiával és pszichológiával foglalkoztak. A Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya ennek a budapesti tanfolyamnak a tapasztalatait felhasználva, kritikailag elemezve dolgozta ki új típusú továbbképzési rendszerét. Ennek lényege: pedagógiai és pszichológiai — tehát végeredményben szakmai — ismeretek, helyett vezetéselméleti képzés. Az elhatározás megszületett. De rögtön jelentkezett egy sokáig leküzdhetetlennek látszó nehézség: miiből és hogyan állítsák össze a tanfolyam anyagát? Ez sem volt köny- nyű feladat, annak ellenére sem, hogy a vezetéselmélet kidolgozott tudomány. Csakhogy elsősorban a gazdaság, az ipar számára. Az iskola- vezetésnek alig van irodalma. Szalaá Katalinnak, a pé- celá intézet igazgatóhelyettesének, aki a tudnivalók ösz- szeállításának feladatát kapta, csakugyan ismeretlen területeket kellett bejárnia, amíg az Országos Vezetőképző Központtal együttműködve kialakította az új igazgatói tanfolyam tervezetét és szerkezetét. Ajánlás Majdnem két esztendő óta működik az új továbbképzési rendszer. Milyen eredményekkel? — A tanfolyamok fő feladata — mondja Szalai Katalin —, hogy szemléletváltozást idézzen elő és tudatossá tegye azt, amit eddig az igazgatók ösztönösen csináltak, hogy megértesse, a vezetés tényleg külön tudomány, amellyel mindenkinek kötelező foglalkozni, aki intézményeket és embereket irányít. A feladatmegjelölésből következik, hogy az eredmények közvetlenül nem mérhetők. De jó hatását tapasztalhatjuk egyrészt az igazgatók elismerő nyilatkozataiból, másrészt abból, hogy az itteni munka után kimutathatóan nő érdeklődésük a vezetés kérdései iránt, irodalmat szereznek be, olvasnak stb. Hátra lenne még a végső értékelés. Ebben a cikkben és a valóságban Is. Ezzel azonban még vámunk kell. A minisztérium ugyan már vizsgálja a Pest megyei kezdeményezést, de nyilvánvaló, hogy csak gondos, alapos elemzés után dönti majd el, a ián.1 ható-e ez az új tovább- kéozési rendszer a megyéknek, az országnak. Szerintünk a legmelegebben ajánlható. Ökrös László Az életünket mindjobban átfogó gépesítés, a szabad idő fokozatos kiterjedése valóságos modern népvándorlást indított el: néhány évtized óta turisták milliói járják a világot, kezükben fényképezőgép vagy útikönyv, és mohón ismerkednek mindennel, ami csak régiségével és sajátos né- piségével'értéket képvisel. Soha nem látott mértékben ugrott meg a múzeum- és kiállításlátogatók száma, elszaporodtak a néprajzi, honismereti és egyéb szakkörök és egyáltalán: megnőtt a saját és idegen népek hagyományai iránti érdeklődés. Ifjúságunknál az olcsó farmernadrág, a magas művészetekben pedig az ún. neofolklorizmus (új népiesség) jelzi e folyamat határait és méreteit. Apáról fiúra A megnövekedett érdeklődéshez nagyon kellett már jó iránytű, mindenre kiterjedő kalauz, amely elsősorban a fiataloknak szól. E társadalmi keresletet és szellemi igényt most Kása László és Szemer- kényi Ágnes Apáról fiúra című, a Móra Ferenc Könyvkiadónál megjelent művükkel teljes mértékben ki is elégítették. Fiatal szerzők szólnak a fiatal olvasókhoz, miként a könyv alcíme is jelzi: „Néprajzi kalauz”-t adnak a kezükbe. A könyvet máris szinte elkapkodták, a TIT azt tervezi, hogy ankétot tart róla. Mi hát e könyv sikerének titka? „A néprajz nem iskolai tárgy. Nem is lesz azzá” — jelentik ki kategorikusan a szerzők. Innen van, hogy míg a történelmet, irodalmat vagy akár a szintén rokon földrajzot mindenki könnyedén el tudja helyezni idő- vagy térbeli keretbe, a nagyon szerteágazó néprajzzal nem tud mit kezdeni, ha egyáltalán ismeri vagy önálló tudománynak tartja. A szerzők népszerű, de ipindvégig igényes és szakmai szempontból kifogástalan modernséggel és biztonsággal szólnak a látszólag legbonyolultabb kérdésekről is. A könyvet végigolvasva, a népi kultúra, a néphagyomány lényegéről senkiben nem maradnak kétségek, legfeljebb azt sajnálhatja, hogy ebből a tengernyi gazdagságból ilyen keveset lehet részleteiben bemutatni. A kötet szerzőinek arra is van gondjuk, hogy ne csak a szaktudomány szigorú és száraz hangján szóljanak, hanem népköltészeti példák, irodalmi idézetek „mazsoláival” is fűszerezzék a mondanivalót. Szép, szakszerű és művészi rendben sorakoznak a fejezetek: a határbeli pásztor- és betyárélet, ezek művészi vetületei; a határbeli és az otthoni munkák, a vásári so- kadalmak stb.; majd témát váltva sor kerül a társadalom bemutatására: az élet nagy fordulói, (születés, házasság, halál), az év ünnepei (újévtől karácsonyig) menetének megfelelő sorrendben. A szöveget nemcsak irodalmi és népköltészeti idézet, hanem sok szép felvétel is élénkíti : a települések, házak, házbelsők, munkák és ünnepek, viseletek és művészkedések így válnak igazán ismerősünkké. Külön örömet jelent, hogy szinte minden fejezetben találunk példát, leírást, fényképet a néphagyományokban, népművészetben gazdag Pest megyéből is. A néprajz tehát a mindennapi élet történetét kutatja. Nem könnyű a feladata! Hát ha még azt is hozzávesszük, hogy a világon háromezer nép van, közöttük a sajátos színfoltot képviselő magyar. Kultúránk ugyanakkor ezer szállal kötődik más népekéhez is. Mások megismerésének az önismeret és az önbecsülés az alapja, idegen népek ismerete viszont megóv minden elfogultságtól. így a néprajz „messze világokkal Is összeköt és arra tanít, hogy az elfogultságot és gyűlölködést legyőző testvéri érzés csak akkor tartalmas és időálló, ha más népek, távoli emberek ismerete van mögötte”. Katona Imre Nemzetiségek Pest megyében A néprajz t émaköréből más kötet is jelent meg e hetekben: Népi kultúra — népi társadalom címmel. E vaskos tanulmánygyűjtemény — tizenöt tudományos kutató munkája — elsősorban már az e tudományág iránt behatóan érdeklődők, illetve a szakemberele számára készült a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának évkönyi>eként. Az Or- tutay Gyula főszerkesztői irányításával megjelent gyűjtemény már a hetedik az ilyen jellegű évkönyvek sorában, az Akadémiai Küldő gondozásában. Ezúttal a magyarországi nemzetiségek és a szomszédos országokban élő magyarok néprajzáról szóló kutatások, gyűjtések anyagát adja közre e kötet. Külön érdekesség, hogy magyar nyelven először kapunk összefoglaló értékelést a hazai németek és délszlávok etnikai csoportjairól, Származásukról és földrajzi elhelyezkedésükről. Taniulmányok tárgyalják a hazai szlovákok, szerbek, románok életmódját, szokásait és folklórját is. Ezeknek a szálaknak a révén Pest megye is erősen érdekelt e kötetben, így például Hutterer Miklós A magyarországi német népcsoport című tanulmányában tárgyalja a megyénkben — főként Ceg- lédbercelen, Tkladon, Zsámbé- kon, Vác környékén — élő németek betelepülésének körülményeit, nyelvjárási sajátosságait. Kiss Máriának A Buda környéki szerbek halotti emlékünnepei című fejezetében a szentendrei járás három községéből — Budakalászról, Po- mázról és Csobánkáról — olvashatunk az ezzel kapcsolatos, jórészt ma is élő szokásokról, hagyományokról. Igen figyelemre méltóak azok a megállapítások is, amelyeket Manga János Magyarországi szlovákok című tanulmányában tesz a hazánkban élő szlovákok települési viszonyairól, területi elhelyezkedéséről, néprajzi képéről. Bőséggel érinti, tárgyalja Pest megyét is, elsősorban a pilisszent- lászlói, pilisszentléleki, pilis- szentkereszti, piliscsévei települések révén, de a megye más részére is utalva, miint pl. Márianosztra vagy a Szentendrei-sziget. Ez utóbbiról innen tudhatjuk meg egyébként, hogy a 18. század elején még Tó-t-Falusy Szigetként emlegették, s ez a név valószínűleg Kisoroszi révén ragadt rá. A képekkel (pl. pi- lisszentléleki zsellérház, múlt századi piliscsévei parasztház stb.) és szlovák, magyarnyelvű versezetekkel is illusztrált tanulmány igen érzékletesen — ha nem is a teljesség igényével — mutat rá a szlovák népelem jelenlétére a magyarországi néprajzi, illetve etnikai csoportok két évszázad előtti képének alakulásában, s mindmáig ható folklór jelenségek népi kölcsönhatásáAz utolsó ráckevei hajómalom. (Az Apáról fiúra c. kötetből.) Pomází asszony a búzából készített, a halotti emlékünnepeken fogyasztott koljivóval. (Népi kultúra — népi társul.alom c. kötetből, Kiss Mária tanulmányához.) ra is magyarok és szlovákok között. Magyarország délszláv nemzetiségei címmel Sarosácz György tanulmánya ugyancsak jelentékenyen érinti Pest megyét, Budakalász, Csobán. ka, Lórév, Ráckeve, Százhalombatta, Szentendre, Tököl, Szigetcsép szerbjeinek letelepedési viszonyairól írva és feltárva, elemezve az ezzel kapcsolatos különféle nézeteket. A szerző természetesen foglalkozik az ország más tájain élő horvátok, bosnyákok, egyéb horvát csoportok, továbbá az ún. rác-horvátok (mint Pest megyében Érden és Tökölön), valamint a szlovének letelepülésének körülményeivel is. Kifejezi egyben azt az igényt, hogy történetük teljes megírása nemcsak a néprajztudománynak nyújtana nagy segítséget, hanem hozzájárulna a nemzetiségi kérdés további gyakorlati megoldásához is. Igen időszerű gondolat — mint ahogyan az értékes kötetnek a megjelentetése is — éppen most, a nemzetiségi kongresszusok idején. Népdaltípusok A népzene, a népdal iránti örvendetesen fölfokozott érdeklődésnek is lehetünk tanúi az utóbbi esztendőkben. Elég, ha csak a Röpülj, páva-mozgalom nagy sikerére utalunk. Az Akadémiai Kiadónál megjelenő Magyar Népzene Tára sorozatra már csak ezért is érdemes a korábbinál nagyobb figyelmet fordítani, noha természetesen ez a tudományos munka elsősorban nem a szélesebb nagyközönség igényeit hivatott szolgálni. A most kiadott hatodik kötettel egyben új állomáshoz is ért a sorozat, mert ezzel megkezdődik a „tulajdonképpeni népdalok” közreadása, zenei elvek szerint elrendezve. És egy szomorú sajátossága is van e kötetnek: ez az első alkalom, hogy a bevezető szavakat már nem Kodály Zoltán aláírása jelzi. Az első öt kötet útra bocsátása után ezt már nem érhette meg. A jelenlegi eiőszóíró: Vargyas Lajos, az időközben ugyancsak sajnálatosan és fiatalon elhunyt Járdányi Pállal, valamint Olsvai Imrével, a kötet sajtó alá rendezőivel együtt avatott tollal és ismeretes fölkészültségével követi a nagy Mester szellemét. A kötet bevezető tanulmánya — Bartók példaadásának és Kodály irányításának nagy hagyományai nyomában — elemzi, mutatja be a népdaltípusokat, tizennégy nagy csoportot alakítva ki. Csaknem hétszáz kotta és szöveg, illetve népdal és variánsa nyújt mindehhez illusztrációt a kötet igen gazdag más példatárával, jegyzetanyagával együtt. L. Z. A
