Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-20 / 271. szám
2 ™'&CMap 1973. NOVEMBER 20.. KEDD Df. Siaka Stevens köztársasági elnök meghívására érkezett meg hétfőn afrikai útjának harmadik állomására, Sierra Leonéba Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. SIERRA LEONE Afrika nyugati partvidékén fekszik, 73 000 négyzetkilométeren. Az Atlanti-óceán néhány kisebb szigete is hozzá tartozik. Két fő-folyóján, a Sierra'Leonén és a Sherbron óceánjárók is hajózhatnak. Fővárosában, Freetownban 128 OűO-ren élnek. A város a világ harmadik legnagyobb kikötője, de méreteitől messze elmarad jelenlegi kihasználtsága. Az országban 1969-ben több mint 2,5 millió ember élt. A 15 törzsből álló népesség főként keresztény és mohamedán val- lású. Sierra Leone 1971. április 19-e óta köztársaság, a Brit Nemzetközösség tagja. Területe közigazgatásilag az égtájak elnevezését viselő négy tartományra tagolódik. Az ország gazdasági életére a monokulturális ültetvényes gazdálkodás és a külföldi tőkével dolgozó fémbányászat jellemző. Kiváló minőségű, 60 százalék fémtartalmú vasérce egyik legfőbb kiviteli cikke. Jelentős a gyémánt-, krómérc-, molibdén-, arany- és platinabányászata is. Mező- gazdaságának legfontosább terméke a pálmamag, pálmaolaj, kóladió, földimogyoró és a rafiapálma. A PORTUGAL gyarmatosítóktól kapta nevét Sierra Leone a XV. században. A XVI. század közepétől rendszeressé váltak az angol rabszolgakereskedők utazásai; a XVIII. század végén angol telepesek alapították meg Freetownt; 1808-ban Sierra Leonét brit koronagyarmattá nyilvánították. Az 1957. január 31-én életbe lépett új alkotmány értelmében általános választásokat tartottak és létrehozták az első, csak afrikaiakból álló Sierra Leone-i kormányt Sir Milton A. S. Margai vezetésével. Sierra Leone 1961. április 27-én nyerte el függetlenségét, néhány nappal később pedig az ENSZ tagja lett. Az 1967. márciusi választásokon a szakszervezetek támogatását élvező össznépi Leone Kongresszus Párt (APQ győzött Az 1973-as választáson az össznépi Kongresszus Part megszerezte az összes képviselőházi mandátumot, így gyakorlatilag a nemzeti burzsoáziát és a haladó értelmiséget tömörítő egypártrend- szer alakult ki. Az APC programja szerint a párt támaszkodni kíván a paraszti és munkásrétegekre is. A polgári demokratikus Stevens-kormány célul tűzte ki az államapparátus és a gazdasági élet „afrikanizálá- sát”. A Stevens-kormány külpolitikai téren az el nem kötelezettség politikáját követi. Sierra Leone az utóbbi időben erőteljesen fejleszti kapcsolatait a szocialista országokkal és lazítja az imperialista országokhoz fűződő szálakat. HAZÁNK és Sierra-' Leone 1969 novemberében létesített diplomáciai kapcsolatot nagyköveti szinten. Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével 1973 júniusában delegáció járt Freetownban. Gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink kedvezően alakulnak, s ezeket még inkább előmozdította az az 1976-ig érvényes kereskedelmi megállapodás, amelyet Púja Frigyes írt alá látogatásakor. 1973 szeptemberében Budapesten tárgyalt Jonneh szociálisügyi miniszter. Dr. Siaka Stevens, Sierra Leone Köztársaság elnöke 1905-hen született Moyamba községben. Tanulmányait a freetowni Albert akadémián, majd Oxfordban folytatta. Az Egyesült Bányászok Szövetségének főtitkáraként 15 éven át küzdött a bányászok szociális helyzetének megjavításáért. Stevens volt az ország első föld-, bánya- és munkaügyi minisztere. 1950-ban a londoni alkotmányozó konferenciára utaző küldöttség tagjaként élesen ellenezte a Nagy- Britanniával kötendő védelmi egyezményt. 1062-től Stevens a haladó polgári ellenzék vezére. 1071 óta Sierra Leone Köztársaság miniszterelnöke és elnöke. SÜLYQS és hosszú betegség után vasárnap Moszkvában, 66 éves korában elhunyt Alek- szej Kortunov, az SZKP KB póttagja, kőolaj- és gázipari vállalatápítési miniszter. Hírfelen fagy Hellasban Görögországban meglehetősen hamar veszélyeztetik fagyok annak a viszonylagos liberalizálási folyamatnak a jövőjét, amelyről Athénban is, külföldön is annyi szó esett. Az országban visszaállították a nem is olyan régen megszüntetett rendkívüli állapotot, ezúttal azonban már kijárási tilalommal, letartóztatásokkal, Üőt a legutóbbi adatok szerint kilenc halálos áldozattal súlyosbítva. A történtek közvetlen előzménye az volt, hogy a főváros műegyetemének diákjai bevették magukat az egyetem épületébe, elbarikádozták magukat és tüntettek Papadopulosz államfő ellen. A rohamrendőrség a hadsereg páncélosaival betörte a kapukat és véres összecsapások során távolította el az épületből a diákokat. A drámai események megértéséhez azonban nem elég a közvetlen előzmények ismerete. A hosszabb távú előzmények krónikája dióhéjban a következő: 1967 tavaszán biztosnak látszott, hogy a Papandreu által vezetett polgári Centrum és a baloldal blokkja elsöprő választási győzelmet arat. Ezt a hadsereg úgy előzte meg, hogy puccsal a kezébe vette a hatalmat. A junta azonban növekvő bel- és külpolitikai feszültségek hatására 1973 nyarán kénytelen volt változtatni eddigi rezzenetlen elnyomó politikáján. Papadopulosz megfosztotta trónjától a már korábban száműzetésbe vonult királyt és maga lett az így született köztársaság elnöke. Amnesztiát hirdetett, új alkotmánytervezetet bocsátott ki és hét év óta először nevezett ki polgári miniszterelnököt Szpirosz Marke- zinisz, a Haladó Párt vezetője személyében. Ez a jobboldali, de a realitások iránt kétségtelen érzékkel bíró politikus azt ígérte, hogy igyekszik mielőbb megszervezni a választásokat. Eleinte óvatos derűlátással fogadta ezt a kísérletet a junta ellenzéke is. Amikor azonban két héttel ezelőtt a Pa“zr~nnnr~ .r Ik 11 ‘ Páncélosok őrzik a görög parlament épületét Athén belvárosában. pandreu halálának ötödik évfordulóján rendezett gyász- szertartás tüntetéssé változott, amelyet a rendőrség brutálisan szétvert, a helyzet megváltozott. Növekedett a belső feszültség, amelynek középpontja — nem először — ismét az athéni műegyetem lett. A véres incidens kényes időpontban következett be. Még nem lehet tudni, milyen előjellel, de az már biztosnak látszik, hogy a Markezinisz-kí- sérlet komoly veszélybe került. Brezsnyev Indiába látogat Leonyid Brezsnyev, az SZKP . Központi Bizottságának fótit- I kára küszöbön álló indiai látogatása nagy érdeklődésit kelt az indiai társadalomban. A látogatást olyan eseményként értékelik, amelynek politikai tartalma túllépi a két ország kapcsolatának kereteit. India helyeselte azokat a pó- zitív változásokat és eredményeket, amelyek az utóbbi években mentek végbe a nemzetközi életben. Mit lát India a Szovjetunió ázsiai politikájában? Azt, hogy a szovjet állam, amelynek egy- harmada ezen a kontinensen terül el, arra törekszik, hogy az enyhülés és az országok együttműködése fejlődésének folyamatát átvigye, átültesse erre a kontinensre is. Indiai politikai megfigyelők szerint a szovjet álláspont az, hogy e térség minden egyes állama tevékenyen munkálkodjék az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés érdekében. A békés egymás mellett élés elvei jó állápul szolgálnak az egyetemleges kollektív ázsiai biztonsági rendszer számára. India haladó erői a kollektív biztonsági rendszert úgy tekintik, mint biztosítékot az imperialista agresszió, a neo- kolonialista beszivárgás ellen. Az ázsiai népek várakozásainak megfelelő célkitűzések elOrhndóban a Watergate ügyről Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke Orlandóban (Florida állam) tartott sajtóértekezletén vidéki lapszerkesztők kérdéseire válaszolt. Az esemény — amelyet a televízió is közvetített — központi témája a Watergáte-ügy által előidézett politikai probléma volt. Nixon elismerte, hogy az 1972. évi választási kampány idején hibákat követtek el és ezekért ő vállalja a felelősséget. Ilyen hibákat — mondotta az elnök — mindkét párt elkövet és hasonló esetek előfordulnak a kongresszusi választások során is. Nixon kijelentette, hogy 1972-ben a fő figyelmet az ország vezetésének szentelte és nem volt elegendő ideje ahhoz, hogy személyesen foglalkozzék a választási hadjárattal. Az elnök közölte, hogy a bírói-nyo- mozó hatóságok rendelkezésére bocsátja a tanácsadóival folytatott beszélgetéseit tartalmazó magnószalagokat, amelyek bizonyítják, hogy ő „semmit sem tudott előre a Water- gate-epizódról”. Nixon a Wa- tergate-ügy kivizsgálásának meggyorsítását és befejezését sürgette. Az elnök kijelentette, hogy továbbra is a béke biztosításán és a kormány iránti bizalom helyreállításán fog munkálkodni. érhetőségéről tanúskodnak azok a reményt keltő folyamatok, amelyek Európában kezdődtek a Szovjetuniónak a szocialista közösség álfal támogatott kezdeményezése eredményeként Indira Gandhi indiai miniszterelnök egyik legutóbbi felszólalásakor reményét fejezte ki, hogy ezek a folyamatok átterjednek Földünk más térségeire is. Az indiai—szovjet szerződés aláírása ófa magas rangú szovjet vezető először látogat el az Indiai Köztársaságba,. Dél- Ázsiában azóta olyan fontos változások történtek, amelyek lényegében annak a békeszerető és szuverén külpolitikai vonalnak a javára billentették az erőegyensúlyt a világ e térségében, amelyet India függetlensége óta folytat A szovjet— indiái szerződés jelentékeny szerepet töltött be abban, hogy India az 1971. decemberi fegyveres konfliktuskor megindult imperialista és maoista fenyegetőzésekkel és zsarolásokkal szemben megerősíthette külpolitikai pozícióit. A Patriot című indiai lap moszkvai tudósítója megállapítja, hogy a Szovjetunióval való együttműködés eredményeként jelentősen megnövekedett India politikai súlya, és a látogatás még jobban megszilárdítja India nemzetközi pozícióit, súlyát Ázsiában. A szerződés tartós alapot képez az ilyen együttműködés sokoldalú fejlődése szempontjából. Az 1971-es szerződés aláírása óta a hagyományos indiai- szovjet baráti kapcsolatok tovább szélesedtek gazdasági, politikai, tudományos, műszaki, kereskedelmi és kulturális síkon. Indiában még jól emlékeznek Leonyid Brezsnyev tizenkét, év előtti látogatására. Az SZKP KB főtitkára, akkor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke volt. India nagyra értékeli Leo- •nyid Brezsnyev személyes érdemét az indiai—szovjet kapcsolatok szilárdításában és ennélfogva meleg fogadtatásban részesíti majd az SZKP Központi Bizottsága főtitkárát. V. Trubnyikov, az APN delhi tudósítója GYURKÓ GÉZA: Á libanoni cédrusoktól az Äkabai öbölig A sárga homok végtelenje Nem sokkal az előtt, hogy ismét kitört Közel-Keleten az immár negyedik háborús konfliktus: Libanonban, Szíriában és Jordániában jártam. Közél-Kelet akkor csendes volt, persze a maga zajos módján az. Békés is ... De Bejrutban is fel-feltűntek éppen úgy a katonák, mint Szíriában, avagy éppen az Akahai-öböl partján — emlékeztetve: ezen a tájon ingatag alapokra épiilt a béke. A Libanon-hegység csúcsaitól a Vörös-tengerig, légvonalban alig több mint nyolcszáz kilométer az út, s ha hozzávesszük az észak-szíriai Paimyrát, akkor sincs nagyobb távolság e tájék két pontja között, mint ezeregynéhányszáz kilométer. Es mégis, ezen a „biblikus” tájon, ahol a megelőző napokban végighurcolt, s mint valami saját időgép, a múltba is „elvitt” az autóbusz — a látottak alapján is kiderült —,' semmi okom sincs holmi világjárói büszkeségre. A Vöröstengertől, a Perzsa-öböltől, sőt a Kaukázustól e tájon át vezetett évezredekkel ezelőtt is számos kereskedelmi út. Karavánok járták az akkor még korántsem ennyire sivatagos vidék ős" útjait, nem sietve — mert akkor még az időnek nem volt értéke —, de mégis, mindig és mindenhová eljutva: mert a kereskedelmi kapcsolatoknak annál inkább volt már akkor is. A Földközi-tenger és a Perzsa-öböl vidéke, az Indiai- óceán melléke, sőt Kína számos terméke számára is ez a vidék jelentette az összekötő kapcsot. A történelem, a kultúra, á gazdaság, a politika otthonosan mozgott mindig ezen a tájékon, ahol egymás mellett, egymást váltva éltek hettiták és akkádok, filiszteusok és zsidók, arameusok és sumérok, mé- dek, asszírok és perzsák, arabok, törökök, aztán franciák, angolok, örmények, és még ki tudja, hány náció fiai, elkülönülve és keveredve egymással, vallási türelemben, vagy vad türelmetlenségben. Az emberiség ősi kohója ez a vidék. Vad és kietlen pusztaságok mélyét vallatván, évezredes városok romjaira fordul a kutatóárok. Libanon híres cédrusait először a kereskedelem, aztán a háború hajói emésztették fel, hogy hírmondó alig maradjon belőlük, elkarsztosítva az egész hegyvidéket. Az ősi Fönícia mégsem az elpusztult cédrusok vétkével, hanem pénzével. írásával, kultúrájával maradt fenn az utókor emlékezete és gyakorlati haszna számára. Damaszkusz históriája elválaszthatatlan az arabság történelmétől, elválaszthatatlan a mohamedánizmus történetétől, a Közel-Kelet egész kultúrájától, de elválaszthatatlan a haladó arab eszméktől is, melynek egyik mai fellegvára. Husszein király Jordániája a maga ellentmondásosságával, anakronisztikus társadalmi berendezkedésével egyik sajátos területe az arab világnak, de tagadhatatlanok azok az erőfeszítések is, amelyekkel ez a nem nagy múltú ország kitörni igyekszik a középkori szemlélet és a sivatag szárazságának szorításából. Minden változónak és mégis maradandónak tűnik ezen a tájon, ahol a természet kész volt bebizonyítani, hogy a félelmetes kopárság is lehet megragadóan szép, hogy a fénnyel és az árnyékkal, e nagy és örök rendező úgy tud bánni, hogy ott is csodálatost fedez fel az ember, ahol a józan európai szem magára hagyatva egyébként csak a sárga homok végtelen és riasztó unalmát vélné csak felfedezni. 7. Másfél font — Deux livre — tartja fel a taxisofőr a két ujját... — Une — mutatom egy ujjamat. Udvarias mosoly és határozott hang: — Une et demi! Megegyeztünk. Kettő helyett másfél libanoni fontért, vagy ahogyan mondják, livréért, másodmagammal elvisznek a szállóhoz. Bejrut tökéletes zűrzavar közlekedésében, áttekinthetetlen úthálózatában, amelyben csak a kanyargó tengerpart ad valamiféle biztonságos tájékozódást, rohanó, szédelgő, alkudozó, ténfergő, iárdán alvó, autócsodán suhanó milliószínű ka- valfcád iában egyszerűen elvész az ember érzéke a jobbra, a balra, sőt, még az előre és a hátra fogalma iránt is. Nincsenek igazi sugárutak, nincsenek körutak, nincs voltaképpeni városrendezés sem. Üres telkeket ölelnek körül a mediterrán ég kékjéhez illő, v:lágos pasztellszínű, tíz-tizenöt emeletes házak, hogy egymásra és egymáshoz zsúfolódó földszintes vályogviskók váltsák fel azokat, homlokzatukat természetesen a Pepsi-Cola reklámjával takargatva. szemérmes beduin hoiadonhoz illően. Mindegy: másfél libanoni Fontot megér., hogy ebben a saiátos dzsungelben végre a szállodámhoz jussak. Ki tudja hol van, a város melyik pontján? A sofőrnek szeme sem rebben, amikor tíz méter után befordul az első mellékutcába, és máris megáll a szálló előtt. csak tartja a kezét, és mondja még egyszer: — Une et demi... Please Signer! — és én, a magyar turista, akit rögtön az első nap szinte az első órájában máris becsaptak, s akit azért még szerencse, hogy angolba oltott olasznak néztek, kifizetem a másfél libanoni fontot, a majd fél dollárt, és mit tehetek mást, dúsgazdag maharadzsaként, egykedvű képpel ballagok be az első osztályúnak hirdetett, de másodosztályúnak is csak szerényen tekinthető Hotel Atlasz ajtaján. Mégsem tudok haragudni. Az alkunak és a becsapásnak ez az évszázados, ha nem évezredes magabiztosan fölényes, kifinomult formája, majdhogynem eleganciája valahogyan még tetszik is. Alkudni soha nem szerettem, nem is tudok, de az a boldog és vigyori tudat, hogy azokat éppenúgy becsapják itt, akik lelkesen alkudoznak — mint engem —, és akik csak bólintanak az árakra, valamiképpen _ egv sajátosan igazságos ország képét festi elém. Egy keleti, bejrúti demokráciát: itt mindenkit egyformán becsapnak, még azt is, aki az imént engem csapott be. A dolog rögtön érthetőbbé válik, ha tudjuk, hogy ez az alig háromszáz kilométer hosszú és átlagosan a száz kilométer szélességet sem elérő ország léte és,eleme a kereskedelem. meg az idegen- forgalom. Pontosabban a kereskedelem idegenforgalma és az idegemorgalom kereskedelme. 1930-ban a fél tengerpartot meg lehetett volna venni itt ötven libanoni fontért, most — pedig az 1967- es háború alaposan csökkenti a vállalkozó kedvet — 3000 li- , bánon! font négyzetmétere a : kopár, sziklás földnek. Minden es mindenki a külföldiekre rendezkedett be, a kereskedésre, jószerint talán nincs is olyan áru, amit itt gyártanának, amire bízvá't rá lehetne ütni a Made in Libanon jelzését. Az árubőség még a nyugati szemnek is imponáló, az arab jelleg a fővároson alig észrevehető és — ha eltekintünk most a műemlékek számtalan csodáitól — végig a tengerpart is inkább ‘holmi üdülőhelyek banánültetvényekkel váltakozó végtelen sorának tetszik, semmint csak falvaknak, ahol az egykori föníciaiak leszármazottjai halászatból, sópárlásból élnének. Mint ahogyan nem is abból élnek. A kétarasznyi gyerek is már amerikai rágógumit árul, vagy frissen letépett virágot, döglött halat (szárítva), vagy pedig eredeti római pénzérméket, szobrocskákat, amelyeket talán éppen Japánban gyártottak a szájtáti turisták számára. Ebben az országban, aki idejön, kellemesen érzi magát és körülményeitől, a zsebében megbújó dollároktól, vagy fontoktól függően jól, vagy kitűnően él. Ám a futó benyomások is elegendőek voltak ahhoz, hogy meggyőzzenek, Közel-Kelet Svájca saját népének még közel-keleti értelemben sem nyújt „svájci” élet- színvonalat. — Nézze, uram, engem világéletemben becsületes embernek ismertek a barátaim -\- magyarázza az örmény származású, a hetvenhez közeljáró, de még élénk vitalitású idegenvezetőnk, az amerikai egyetem pálmafáinak árnyékában. — Itt végeztem ezen az egyetemen, sokáig dolgoztam, tanítottam is, £gy van kis félretett pénzem. Ha beteg leszek, élek abból a pénzemből, meg a barátaim segítségéből. Ez jár . nekem a becsületes életem után, uram. És ez így is van rendjén. A becsületes emberek segítsék egymást, uram — tette hozzá mély meggyőződéssel Monsieur Akajan, felvázolva ezzel értetlen magyar vendégeinek a libanoni „társadalombiztosítás és nyugdíjrendszer” lényegét. Az 1866-ban alakult, négyezer fiatalt oktató és az amerikaiak által fenntartott, de azért mégis 3000 libanoni fontot tandíjként felszámító exkluzív egyetem külön pompás stranddal rendelkezik, aluljáró vezet a tengerparti országút alatt a Földközi-tenger kék hullámaihoz. Akajan úr, aki világéletében becsületes volt és ezért bizton számíthat barátaira, kicsit lihegve szaporázza a lépéseket a majd negyven fokos hőségben. — Merveilleus! 1 — tárja szét a karját, mintha magához akarná ölelni a világot. Pedig csak mélyeket lélegzik, hogy erőre térjen. Hiába, hetvenéves korban idegenvezetőinek lenni ebben a dimbes-dombos városban nem könnyű dolog. Dehát élni kell és dolgozni. Hogy még több legyen a becsülete a barátai előtt. Este az ezer fényű El Ham- rán, a bejrúti Váci utcán tén- fergünk. Zsivaj, autótülkölés, gazdagság, háromnyelvű mozik, ragyogó nők, pompás arcélű férfiak, legújabb divat, koldusok, légkondicionált üzletek, olasz cipők, svéd öltönyök, amerikai rágógumik, japán rádiók és televíziók, francia parfümök, arany és ezüst, s természetesen Pepsi Cola. Éjfélig zsong, harsog az élet Akajan úr azonban alszik. Kifárasztotta a nap: erőt gyűjt a holnaphoz, hogy a magasított olasz cipő. az amerikai farmer- nadrág és az indiai vászoning helyett, mezítlábra húzott, félretaposott saruban és lötyögő nadrágban rohangáljon majd előttünk, mutatva Libanon történelmének kincseit. (Következik: El isten Byb- losa.)
