Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Húsz szignál Négy díjat ítélnek oda A város fennállásának 900. évfordulóját előkészítő em­lékbizottság júniusban pályá­zatot hirdetett szignál meg- komponálására. A pályázat feltétele volt, hogy a szerzők­nek a legfeljebb 40 másod­perc tartamú zeneművet réz- fúvósokra kell komponálniuk. A pályázat határidejéig, no­vember 7-ig húsz partitúra és zongorakivonat érkezett a vá­rosi tanács művelődési osz­tályára. A zsűri a következő hetek­ben ítéli oda az 5 ezer fo­rintos első díjat, három más, arra érdemes pályázót pedig M)00—1000 forintos tisztelet- Qíjjal jutalmaz. Már semmi akadály Lapunk november 14—i, szerdai számában írtunk a váci vértranszfúziós szolgálat új állomásának elhúzódó épít­kezéséről. A riport megírásá­nak idején még 200 ezer fo­rint hiányzott a beépített bú­torok és a telefonvonalak el­készítéséhez. Az Egészségügyi Miniszté­rium illetékes főosztálya ha­ladéktalanul biztosította a hiányzó összeget, így az épü­let, reméljük, mihamarábbi átadása után már semmi sem akadályozza az állomás átköl­töztetését a régi kórházból az új épületbe. VÁCI WAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1973. NOVEMBER 18., VASÁRNAP EGY ÜZEM — EGY ISKOLA Értékes segítséget adnak - és gyorsan adják a hajógyáriak MŰSOROKKAL VISZONOZZÁK AZ ELSŐ DIÁKBÁL. Az őszutó heteiben Vác középis­koláiban is megtartják a ha­gyományos ifjúsági mulatsá­gokat. Az idei első diákbált a közgazdasági szakközépiskola aulájában rendezi a tanintézet KISZ-szervezete és szülői munkaközössége, december elsején, szombaton, 19 órától hajnali kettőig. Muzsikál: a Szkarabeusz-zenekar. Talán legjobban Győri Jó- zsefné, a Hámán Kató általá­nos iskola igazgatója fogal­mazta meg az Egy üzem — egy iskola mozgalomban a partnerek szerepét: — Nem, mi soha nem tud­juk majd viszonozni: a hajó­gyáriak támogatását. (Persze, a hajógyáriak azt nem is várják el, nekik na­gyon jólesik, ha bizonyos ün­nepi alkalmakkor vagy a nyugdíjasok találkozóján mű­sort adnak a gyerekek.) Azután elmondta az igazga­tónő, mi mindent kaptak már a szerződés megkötése, 1972 eleje óta a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységétől: — Ha csak az asztalok és a székek javítását, s az utóbbiak műbőrrel való behúzását veszem, már az magában nagy segítség. Tudja, a nyári nagy szünet­ben mennyit fizettünk egy ma­szeknak csupán 150 pad szét­NOVEMBERTŐL - ÁPRILISIG Akadémia - pedagógusoknak Februárban arról hallanak a részvevők, hogy mit kíván a társadalom a jelen iskolá­jától. A másik februári elő­adás a magyar pedagógia je­lenéről, az áprilisi pedig a korszerű didaktikáról hangzik el. Előadói: dr. Báthory Zol­tán és dr. Várnagy Mariann. b. h. Sakk A dunakeszi szakmaközi bi­zottság minden évben meg­rendezi sakkversenyét az ál­talános iskolások, a gimnazis­ták és az ipari tanulók rész­vételével. Eredmények Lányok 1. Kovács Edit, 2. Keserű Margit (Gimn.), 3. Burista (Dk. 3. sz. isk.). Csapatban: 1. Gimnázium. Fiúk 1. Lendér Lajos (Dk. 3. sz. isk.), 2. Pálfalvi Péter (201. ITSK), 3. Demendi (Dk. 3. sz. isk.). Csapatban: 1. Duna­keszi 3. sz. iskola, 2. 201. ITSK, 3. Gimnázium. csavarozásáért? Négyezer fo­rintot, nem beszélve a javítá­sukról — Mi az, amit a gyáriakkal való kapcsolatban a legtöbbre becsülnek? — A gyors segítséget, amit legtöbbször meg is kapunk. El­romlik egy vízvezetékcsap, vagy egy olajkályha, nem le­het egy hétig várnunk, míg valaki megjavítja, márpedig korában várnunk kellett. — S azóta? — Nagyon sok gondtól sza­badítanak meg bennünket a hajógyáriak. Most legutóbb is a padláson levő, használha­tatlan iskolapadokat vitték eíl, hogy újjá varázsolják azokat, öt nagyon rossz olajkályhát is bevittek a gyárba, s ott fel­újítják nekünk. — Hallottunk két fűtőolaj- tartályról is. — Igen, két, egyenként 2 i ezer literes olajtartályt készí- i tettek, amelyeket a tűzrendé­szed előírásoknak teljesen . megfelelően, a pincében he­lyeznek majd el. — Megkérjük, beszéljen a viszonzásról is. — Az nagyon szerény. Mi leginkább csak kama­rakórusunk produkcióival1, 15—20 perces műsorokkal tudjuk meghálálni azt a nagyon sok segítséget, amelyet a hajógyáriaktól kapunk. Sajnos, a nagy távolság miatt a gyárba való kijutás okoz gondot időnként. Ha megyünk, harmincöt tanuló indul útnak, s a helyi járatú buszon nehéz egyszerre utaznunk. A hajógyárban Pethő Miklós rezsigazda, a Il-es pártalap- szervezet tikára a gazdája, irá­nyítója e nemes és nagyon eredményes .mozgalomnak. — A pártbizottság kötötte a szerződést az iskolával, ezért a társadalmi mun­kákat elsősorban a pártta­gokra alapozzuk. — Hogyan tudják tejesíteni az iskola azonnali kéréseit? — Ügy, hogy annak a bri­gádnak az egyik tagja, aki vál­lalta, hogy társadalmi munkát A tárgyaló’eremből Bukósisakkal teremtett rendet Szó szót követett a kisinóci turistaházban, s csakhamar kirobbant a tömegverekedés kiabálással, jajgatással. Ak­kor érkezett Fekete József 32 éves kóspallagi lakos a turistaház bejáratához. Egy ideig figyelt, majd felrántot­ta az ajtót, a tömegbe rontott, és a kezében- levő bukósisak­kal négyszer lecsapott. A viadal nyomban alábbha­gyott, de a beavatkozás kö­vetkeztében P. Gábor nyolc napon túli, V. Sándor nyolc napon belüli sérülést szenve­dett. Feketét bíróság elé állítot­ták, és súlyos testi sértés, il­letve könnyű testi sértésért 2500 forint pénzbüntetésre ítélték. Ha nem fizet, 100 na­pot tölt fogdában. Kalapáccsal ütött Szijjártó István 53 éves du­nakeszi lakos régóta haragban volt szomszédjával, A. Ju­liannával. Egy alkalommal, a régi vita elmérgesedvén, ösz- szeszólalkoztak, és Szijjártó/a kezében levő kalapáccsal a nő jobb tenyerére ütött. A 40 sérülés begyógyulásához nap kellett. A Váci Járásbíróság súlyos testi sértés bűntettében mond­ta ki bűnösnek Szijjártó Ist­vánt, és ezer forint pénzbün­tetés megfizetésére kötelezte. Az ítélet jogerős. (P.) végez az iskolának, munkaidő­ben kimegy, elvégzi a javítást, s azalatt idebent a társai helyette is dolgoznak. Csak így tudjuk megoldani. — Mennyit tesz ki forintban két év alatt nyújtott támogatá­suk? — Körülbelül 110 ezret. Csak a most elkészült két tüzelő­olaj-tartály 35 ezer forintot ér, — Szeretnek a gyárba járni a gyerekek? — Nagyon. Persze, az is hozzájárul, hogy minden egyes látogatásukkor valamennyiük kap egy félliteres 'üveg méz­cukrot ... Amikor még tenger­járó hajókra készítettünk mentőcsónakokat, el kellett látnunk vízhatlan csomagolá­sú mézcukorral azokat. A mézcukor jó gyógyszer tengeri betegség ellen. Azután meg­szűnt a csónakgyártás, és a mézcukorból maradt több száz üveggel. Sajnos, már az utol­sóknál tartunk. Pedig, hogy örültek a gyerekek ... — Van-e a gyárnak valami titkos szándéka, szeretne-e „hasznot húzni” a kapcsolat­ból? — Nem titkoljuk: jó lenne, ha a Hámán Ka­tó általánosból néhányan hozzánk jönnének ipari tanulónak. Az sem volna rossz, ha az on­nan kikerült és továbbtanuló gyerekek, ha már elvégezték a főiskolát vagy egyetemet, a mi gyárunkat választanák munka­helyül. (bognár) Kistarcsa, Őrbottyán Orvosi ügyelet Hátfőtől a felsorolt orvosok tartanak éjszakai ügyeletet Vácott, a Köztársaság útja 30. szám alatti rendelőben (tele­fon: 11-199). Hétfőn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Bénik Gyula, szerdán: dr. Pap Miklós, csü­törtökön : dr. Kovács Pál, pén­teken : dr. Bea Mátyás, szom­baton és vasárnap: dr. Pap Miklós. A beosztás hét közben meg­változhat. Több szarvasmarha a háztájiban MIELŐBB FELÉPÍTENI AZ ÚJ TEJÜZEMET — Itt vásárolják a tejet? — lépett be a Középmagyaror- szági Tejipari Vállalat váci üzemvezetőjének irodájába egy falusi férfi. — Itt — felelt Pólyák Já­nos üzemvezető —, havonta egymillió litert. — En csak napi tíz litert tudok eladni, de agyon is ütöm a Riskát, mert már sen­ki sem akarja megvenni tő­lem a tejet. — Tíz literért, bizony, nem tudunk hűtőgépekkel felsze­relt gyűjtőállomást fenntarta­ni, de álljanak össze néhá­nyan. Másnap reggel még két tár­sával jelentkezett a vendég. Eredmény: napi 25 liter tej. Az üzemvezető elgondolko­dott. Határozatot hozott a Mi­nisztertanács a szarvasmar­ha-tenyésztés támogatására. A határozat nagy visszhangra talált, a tejiparnak jelentősen megnőtt a munkája, sokszor az is gondot okoz, hogy a szomszédos termelőszövetke­zet kilencezer liter tejét mi­ként szállítsák be, hogyan dolgozzák fel a szűk gép- és szállítási kapacitás miatt. Mit csináljon most ő ezzel a há­rom emberrel? S a termelési kedv megtar­tása érdekében, hogy a gaz­dák pénzt lássanak a háztáji­ból, nagy merészen belecsa­pott vendége, a kistarcsai Nagy Péter kezébe, aki ma boldog tulajdonosa egy tej- gyűjtőnek. A tejipar üzem­vezetője most egy fagylalt­hűtő berendezés beszerzésé­ről tárgyal, amelyben 4—5 kanna tej is elfér. ★ Hasonlóképpen indult meg a tejbegyűjtés örbottyánban is, ahonnan havonta 6 ezer liter tejet fuvaroznak a váci üzemibe. A községi tejgyűitő egyik szobáját bérelték ki, vízhűtésű gépeket szereltek fel, s most oda viszik a gaz­dák Vácrátótról is a t'ejet. A mai idők furcsasága, hony ezekben a községekben a ga­rázsok mellett az istállókat is kezdik benépesíteni. — Már egyenesben vagyunk — mondja Pólyák János. — Csak kettő hiányzik: mielőbb fel kell építeni az új tejüze­met, és csaknem száz termé­künknek legalább olyan jó hírverést kell szereznünk, mint a környező országokban. M. Gy. — Ma, 18-án, délelőtt 10 óra­kor a sejcei klubban Győri Jenő, az 1. számú választókör­zet tanácstagja számol be vá­lasztóinak tanácstagi munkájá­ról. TIZENNYOLC TANÁCSTAG BESZÁMOLÓJA. Hétfőn, no­vember 19-én, délután fél hat­kor a váci tanács kilenc tagja számol be választóinak: Hajdú Piroska (3. vk.) a Vízművek­nél, Nánási Kárólyné (38. vk.) a Fonógyár ebédlőjében, Hever Ágnes (37. vk.) a Géza király téri gimnáziumban, Balogh Sándor (44. vk.) a Gábor Jó­zsef utcai iskolában, Bodnár Ferenc (65. vk.) a Diófa utcai iskolában, Csányi Vilmos (69. vk.) a Bácskai utcai iskolában, Tari Kálmán (27. vk.) a Spar­tacus SE helyiségében, Havasi Kárólyné (75. vk.) a Népek ba­rátsága úti óvodában, Bt ró Béla (14. vk.) a Köztársaság úti is­kolában. Kedden, november 20-án, ugyancsak kilenc váci tanácstag találkozik választói­val: dr. Korona Árpád (53. vk.) a Mártírok úti iskolában, Cseri Béláné (19. vk.) és Vogel Gyula (17. vk.) az Építők Művelődési. Házában, Fábián József (22. vk.) az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalatnál, Harmos Béla (29. vk.) a Báthori utcai isko­lában, Valkai István (36. vk.) a Sztáron Sándor Gimnázium­ban, Gyetván János (61. vk.) a Bácskai úti iskolában, Oszlár Mária (74. vk.) a Népek barát­sága úti óvodában, Kovács Já- nosné (51. vk.) a Mártírok úti iskolában. ■ t '(o ti ,; Piaci jelentés Vácott a pénteki piacon a burgonya 2,70—5, a tarkabab 24—26, a fehérbab 16—18, a fejes káposzta 3, a kelkáposz­ta 4, a piros 7, a savanyított 9 forintba került kilónként. A karfiol kilójáért 10, a zöldsé­gért 9—12, a sárgarépáért 4— 6, a zellergyökérért 7, a cék­láért 4 forintot kértek. A vöröshagyma 4,20—6, a lila csemegehagyma 8,80—10, a fokhagyma 30 forintért volt kapható. Láttunk paprikát 8, 12 és 20 forintos áron. A sós­ka és spenót 2 forintba ke­rült rakásonként, a fejes sa­látáért 2,50-et kértek. Az almát 5—10, a körtét 7— 12, a diót 18 forintért mérték. A dióbél kilójáért 65—70, a mákért 50 forintot kértek. A szilvalekvárt 20 forintra tar­tották. Láttunk szőlőt 20 és gesztenyét 22—26 forintos áron a sült tök darabjáért és a nyers tök kilójáért 3 fo­rintot kértek. A halászok főként apró ha­lat árusítottak, 8 és 12 forin­tért mérték kilóját. A termelőszövetkezeti áru­sak a csirke kilójáért 30, a kacsáért 26 forintot kértek. Tojást 2,20-ért lehetett venni. Az őstermelők a tisztított ka­csákat, nagyságtól függően, 140—170 forintra tartották. MUTEREMSAR OK Látogatás Hídvégi Valériánál Hidvégi Valéria szerényen hárítja el a kérdéseimet: — Ha beszélni tudnék a mű­vészetről, ars poeticámról, író lennék. Az ars poetica külön­ben is művekben igazolódik, s huszonegynéhány éves korban még nem érkezett el az össze­gezés ideje. Körülnézek a barokk szob­rokkal, népi festésű ikonok­kal, könyvekkel teli, hangula­tos műteremlakásban. — Mikor, hogyan találkozott a hivatásával? — Túl megszokottan hang­zik, de így igaz: gyermekko­romban. Ha a szüleim azt akarták, hogy csendben üljek a szobában, ceruzát adtak a kezembe, én pedig, színes vi­lágot teremtve magam köré, mindig csak rajzoltam. — Á művészgimnáziumban érettségizett? — Igen, Miskolczi László művész-tanár tanítványaként. Közben gyermekraj z-pályáza- tokat nyertem, rajzaim sok ki­állítást megjártak, boldog vol­tam, amikor felvettek a főis­kolára. — Ott kik voltak mesterei? — Az előkészítő tanfolya­mon Sarkgniyús Simon, Kmet- ty János, az első évfolyamtól kezdve pedig Főnyi Géza. Há­lával emlékezem rá: művészi szabadságra nevelt, sok indíté­kot adott. Nem kötött meg, in­kább felszabadított. — Ügy tudom, hogy már fő­iskolás korában részt vett tár­latokon? — Éppen Vácott, rektori en­gedéllyel. — Ha már ilyen kedves em­léke fűződik városunkhoz, szóljon részletesebben róla. — 1967-ben alakult meg a Duna Műhely, s én is alapító tagja lettem. Itt élek, osztozom a város gondjaiban, örömeiben. Szeretnék alkotásaimmal tevé­keny részese lenni művészeti­társadalmi életének. Első ön­álló kiállításomat is itt, a volt görög templomban rendeztem, 1970-ben. — S azóta? — Az országos tárlatokon, a Stúdió Galéria éves kiállítá­sain mindig szerepelnek ké­peim, továbbá Veresegyházon, Ráckevén, a váci Vak Bottyán és a szolnoki Damjanich Mú­zeumban volt önálló kiállítá­som. — Külföldre is eljutottak müvei? — 1972-ben részt vehettem a brüsszeli kultúrcentrumban rendezett kiállításon. Szemé­lyesen is jelen voltam a tárla­ton, s nagyon jólesett az a sajtóvisszhang, amely művei­met fogadta. Közben átsétáltunk a műte­rembe. Három képe áll a fa­lak mellett, régebbiek és újab­bak, jól szemléltetve azokat a kérdéseket, amelyek a művészt foglalkoztatják. A múlt lilás-szürke fátyolé­ból koldus tenyér nyúl ki a jelen reményei felé: a dantei pokoljárás ködéből tárulkozik a derű elébe. A zene kubiszti- kus bontású, a zene ütemét a színek harmóniájával vissza­adó, azt mondhatjuk, dallamos kép, melyben muzsika és mu­zsikus csodálatos egységbe ol­vad. Nagyon szép, mert to- vábbgondolkozásra készteti a nézőt. S az állványon a még befe­jezetlen Anyaság című alkotá­sa, egy régebbi téma újjáfo- galmazása. A mesevilágot idé­ző nagy levelek nyugodt zöld­je mögött megbúvó anya jö­vendő gyermekének boldogsá­gát sejdíti. Mögötte az ég kék­sége, az aranyló napkorong derűt sugároz. — Sokat dolgozik? — Inkább sokfélét. Kísérle­tezem, meditálok, új és új ki­fejezési formákat és anyagot keresek, textíliát szövök, kerá­miát formálok, reklámgrafikát készítek. ízlelgetem az anyago­kat, az ujjaimmal kell érez- nem a matériát. — Érdeklődéssel várjuk a kísérletek eredményen. Végh Ferenc I A városi tanács művelődési osztálya és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat váci szervezete — az 1973/74. évi szakmai továbbképzés kereté­ben — előadássorozatot ren­dez a váci óvónőknek, taní­tóknak és tanároknak. A Nevelők Akadémiája ke­retében csütörtökön három előadás hangzott el: az elsőt dr. Somlai András óvónőkép­ző intézeti tanár tartotta az óvónőknek, az óvodás korú gyermekek személyiségének fejlődéséről és fejlődésük be­folyásolásáról, dr. Szilágyi Vilmos előadása, mely az ál­talános és középiskolai osz­tályfőnököket és a természet- tudományos tárgyakat tanító pedagógusokat érdekelte, A szexuális nevelés és felvilá­gosítás lehetőségei a középis­kolában címet viselte, dr. Kö­szön Aladár pszichológus pe­dig a tanítás és tanulás pszi­chológiájáról beszélt. Az akadémiai sorozat kö­vetkező előadását január vé­gén tartja Kosa Erzsébet szo­ciológus — arról, hogy me­lyek a szociológiai módszerek alkalmazásának lehetőségei az általános iskolai oktató-neve­lő munkában.

Next

/
Thumbnails
Contents