Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-30 / 280. szám

/ 1973. NOVEMBER 30., PÉNTEK PÍ.S1 «fEcrci hírlap Várakozás: 1-2 nap Javult az AFIT sttunkdja Az Autófenntartó Ipari Tröszt a karbantartóhálózat fejlesztésére a negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakában II új, korszerű karbantartó ál­lomást helyezett üzembe. Az építési programot tovább foly­tatják, 1974—75-ben a már meglevő szervizállomásokat bővítik és a legkorszerűbb be­rendezésekkel látják el. Sike­rült növelni a javítóüzemek teljesítményét, az AFIT javító- műhelyeiben nagymértékben lecsökkent a korábban annyi­ra kifogásolt, gyakran két-há- romhetes előjegyzés. A kar­bantartó állomások ma már egy-két napos várakozási idő­vel vállalják a gépkocsik ja­vítását, ellátását. Vágják a karácsonyiakat A Borsodi Erdő- és Fafel- dolgpzó Gazdaság "bükki és zempléni erdőségeiben meg- kezdték a karácsonyfák kivá­gását. A gazdaság az idén a korábbi éveknél több. össze­sen százötvenezer karácsony­fát ad a kereskedelemnek. A hagyományos lucfenyőn kívül az idén jegenye- és douglas fenyőt is forgalomba hoznak. A gazdaság a korábbi évek­ben úgynevezett karácsony­fa-ültetvényeket telepített, az idén is elsősorban ott vágják ki a három-öt éves fákat. Alsónémedi A jövő: víztársulat, többszintes építkezés Az együttes ülés napirendjén: a községfejlesztés Szentendrei leányszállás Tanítónők — manzárdban A nagykovácsi' pártcsúcsve- zetőség, a tanács végrehajtó bizottság vezetői és tagjai a napokban nagy horderejű köz­ségfejlesztési kérdések meg­beszélésére gyűltek össze. A megbeszélés témája az 1974. évi munkaterv és az ötödik ötéves terv főbb községfejlesz­tési irányelvei voltak,, a továb­biakban pedig a következő tervidőszak kiemelkedőbb ten­nivalóit vitatták meg. Az iskola bővítéséről Több felszólaló hangsúlyozta mindenekelőtt az iskola bőví­tésének fontosságát. Jelenleg ugyanis négyszáztizenkét gye­rek tanul az iskolában, a taní­tás körülményei nem nevez­hetők megfelelőnek. Ezért nemcsak a régi iskola bővíté­séről, de egy új iskola megépí­téséről is gondoskodni kell. A községi tanács több mint négymillió forintot biztosít e célra, a MÉM Erdőrendezési Főosztály pedig kétmillió fo* rinttal támogatja a községet Falukrénska és Tanácskoztak a budai járás helytörténészei A Hazafias Népfront Budai Járási Bizottsága és a járási hivatal művelődési osztálya csütörtökre tanácskozásra hív­ta össze a járási honismereti munkaközösséget a solymári művelődési házba. Bizonyos mértékig nemcsak munkaérte­kezletet tartott ezúttal a mun­kaközösség, hanem ünnepet is ült. A budai járás az egyetlen olyan járása, az országnak, ahoi évek óta rendszeresen, valamennyi nagyközségben, önálló vagy közös tanácsú köz­ségben megírják minden esz­tendő krónikáját. Az idén november 7-én eldőlt pályázatra a járás­ból beküldött 22 falukró­nika közül nyolc részesült díjazásban. További négy budai járási pá­lyamű a többi honismereti pá­lyázaton nyert díjat. Erről a szép eredményről emlékezett meg elnöki meg­nyitójában Király Zoltán já­rási népművelési felügyelő, valamint Egey Tibor. p. me­gyei levéltár munkatársa, aki Címert bontott a kukorica Kaíászo! a búza Már ton vásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézeté­ben felépült fitotron egyes kamráiban nyári látvány fo­gadja a belépőket: címert bontott a kukorica, kalászol a búza. A növénynevelő ház­ban ideális körülmények kö­A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat nagy forgalmú, szoros elszámolású, Pest megyei üzletébe üzletvezetőt és üzletvezető­helyettest. továbbá központjába, 4—6 órás elfoglaltságra gép- és gyorsírónőt (lehet nyugdíjas is) KERES Jelentkezni lehet: a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat személyzeti osztályán, Budapest V„ Steindl Imre u. 7. IV. em. Telefon: 325-799. zott dolgoznak a kutatók: az időjárástól, az évszaktól füg­getlenül folytathatják kísérle­teiket, a kamrákban az igé­nyek szerint szabályozhatják a fényt, a hőmérsékletet s a páratartalmat. A fitotron fel­építésével lehetővé vált az is, hogy az egyes kísérleteket reprodukálhassák, s ezzel a minimálisra csökkentsék a véletlen szerepét a nemesítő­munkában. A fito trónban nemcsak martonvásári kuta­tók dolgoznak: alkotóműhelye valamennyi búza- és kuikori- canemesí tőnek. az új iskola építésében. Azon­ban még ez az összeg sem ele­gendő, mert az új iskola épí­tési költsége: tíz és fél millió forint. A nemes cél érdekében a megyei tanács is biztosítot­ta a községet segítségércil. Víz, víz A másik rendkívül sürgető­vé vált gond: a víz. Nem ti­tok, hogy a közelmúltban di­zentéria megbetegedések vol­tak a községben, éppen a víz rossz minősége miatt. A je­lenleg működő törpevízmű magas nitrit- és nitráittartai- mú, meszes vizet szolgáltat, és sajnos, az adott körülmények között nem lehetetlen, hogy I fertőző mikroba kerüljön a vízbe. A községi erőből fúrt három kútból kettő máris át­adás előtt van. Ez is csupán részmegoldás, bár a KÖJÁL megállapítása szerint ezek a kutak már jobb minőségű vi­zet szolgáltatnak majd, de még mindig magas lesz a vas-, mangán- és mésztartalom. Tit- tenberger Mihálynénak, a me­gyei tanács tagjának javasla­tára, a község 1976-ra csatla­kozik a regionális vízművek­hez. Ennek előfeltétele, hogy megalakítsák a víztársulást, majd ezek után lefektessék a vezetékeket. Mindehhez a la­kosság legalább 52 százaléká­nak kell csatlakoznia a társu­lathoz. Telekjuttatás, lakásépítés Az előbbieknél nem kevés­bé gyorsan megoldásra váró probléma a telekparcellázás. A legutóbbi népszámlálás óta megközelítőleg hét és fél százalékkal, mintegy 200 fővel nőtt a község léiekszáma. A Budapesthez közeli völgyben fekvő, jó természeti adottsá­gokkal rendelkező Nagyková­csi vonzza a fővárosiakat is. Eddig negyvenhét új telket alakított ki a tanács a község belterületén, és az ötödik öt­éves terv időszakában továb­bi százötven telek kialakításlá- ra nyílik lehetőség. A lakás­építés itt is hosszabb távú program, a község vezető tes­tületé úgy vélekedik, a teljes megoldást a többszintes épít­kezésre való áttérés biztosít­hatja. Budapest szomszédsága Az együttes ülés vissza-visz- szatérő témája volt a főváros rendkívüli közelsége. Ez egyébként abban is jelentke­zik, hogy a nemrégiben kiala­kított víkandtelkek tulajdono­sai pénteken, szombaton és vasárnap — az év minden szakában, még télen is- — ezerszámra érkeznek Nagyko­vácsiba. Ezzel a forgalommal a község jelenlegi üzlethálóza­ta és részben az áruellátás sem tud lépést tartani. Az együttes ülés részvevői egy­hangúlag kimondták: szüksé­gessé válik egy ÁBC-áruház mihamarabbi felépítése. Ez­után lehetőség lesz a vendég- ' látás kibővítésére is. Szintén halaszthatatlan ten- 1 ni való: a düledező, balesetve­szélyes postaépület helyébe újat építsenek. A legutóbbi vi­har például erősen megron- gálta a tetőszerkezetét, és félő,' hogy hasonló nagy erejű szél­lökések végképp életveszé­lyessé teszik a postát. E kérdés megoldásában — hangzott el az együttes ülésen — Tausz János országgyűlési képviselő, az IBUSZ vezérigazgatója járt közben a Posta Vezérigazgató­ságán, a községi vezetés innen reméli a segítséget. Idegenforgalom Foglalkozott a közös testületi ü/lés közbiztonsági tennivalók­kal is. (Ezt az idegenforgalom, tpvábbá a gomba módira sza­porodó víkendházak indokol­ják. Kimondták azt is, hogy kiemelt feladatként kezelendő a község parkosítása, köztisz­tasága. Sajnos, e kérdést Bu­dapest közelsége szintén hát­rányosan befolyásolja. Gyak­ran megtörténik, hogy isme­retlen gépkocsivezetők rako­mányszámra öntik le a szeme­tet az erdőszélen. Nemrégiben például csaknem 15 mázsa romlott fejhúst raktak le a községben az éj leple alatt. Az is sajnálatos, hogy néhány te­lektulajdonos és kiránduló szinte szemétbányának tekinti az erdőt: az országos kék túra útvonal mentén ócskavashal­mok, eldobált konzervdobozok, üvegek, műanyag poharak és papírok rontják az egyébként gyönyörű környezet képét. A községi tanács mindent elkövet Nagykovácsi szépíté­séért. A lehető legközelebbi jövőben virágtartókat helyez­nek el a belterületen. Még ez- idén ötszáz facsemetét ültet­nek ki. Szintén még ez évben — a KPM segítségével — a buda­pesti utat is fásítják. A szépí­tésben jelentős részt vállalt a KISZ-tagság és az úttörőcsa­pat. Száz férőhelyes óvoda Utolsó témaként, mintegy nyomatékot adva a kérdésnek: valóban a jövőről tanácskoz­tak, a legifjabb generáció, az óvodás Korosztály sorsa került szóba. A jelenlegi hetvenöt befogadóképességű óvodát 1974-re száz gyerek befogadá­sára teszik alkalmassá. Ezzel egy ütemben növelik a játszó­udvar területét. P. Zs. — Hol találom a pedagógus- leány szállót? A kérdésre többen igyekez­nek útba igazítani, Szentend­rén mindenki ismeri ezt a már-már országos hírű kezde­ményezést. Büszkék rá. Az öt­letet a segíteni akarás szülte, s társadalmi összefogásból épült meg. A városi tanács művelő­désügyi osztálya évek óta ne­hezen birkózott meg a pedagó­gushiánnyal. Bebizonyosodott: félmegoldás szakképzetlenek­kel pótolni a hiányzó képesí­tett óvónőket, tanítókat, s sze­mélyi feltételek nélkül csak írott malaszt marad minden korszerű pedagógiai célkitűzés. — Kerestük a megoldást — mondja Haness László, a ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője. — Lakásokat nem tudtunk ígérni a jelentke­zőknek, de szolgálati hajlékot igen. Az új óvoda hatalmas padlásterét beépítettük, két kétágyas és két háromágyas szobában nyolc fiatal pedagó­guslány és — átmenetileg — egy házaspár részére jutott otthon. A vasúti villasoron épült óvoda valamennyi padlásszo­bájának ablaka világos — leg­többen otthon vannak. Ibrányi Erzsébet már „ősla­kának” számít, több mint egy esztendeje dolgozik Szentend­rén. Óvónő. — Igaz, október 1-e előtt al­bérletben laktam. Hatszáz fo­rintot kellett fizetnem a szo­báért. Itt mi vagyunk a főbér­lők, s mindössze 120 forint a lakbér. Nem csoda, hogy jól érezzük itt magunkat, s tőlünk telhetőén csinosítg^tjuk ottho­nunkat. A szobák valóban szépek, a bútorokhoz jól illenek a ma­guk készítette könyvespolcok, lámpaburák, virágtartók. Itt- ott egy-egy régi parasztkerá­mia az asztalon, tányér, kép a falon, felfedi a lányok otthont teremtő adottságait. Az ország különböző vidé­keiről kerültek ide, itt, Szent­endrén formálódnak közösség­gé. — Nagyon jól kijövünk egy­mással — erősíti meg Fleisch­mann Ágnes, aki Nagykanizsá­ról jött. — Mindent megosz­tunk egymással, közös a ruha­tárunk, s ha egyikünk csoma­got kap, szétosztjuk a hazait. A Nádudvarról származó Pálfi Marika hozzáteszi: — Jó itt, gyönyörű a város. — Tanítás után, ha ki akar kapcsolódni, festeget. Füles Márta ÜllöÄil jött, ének-zenetanár a Bajcsy-Zsi- linszky úti zenei általánosban. Menyasszony. önkéntelen a kérdés: — Maradhat az esküvő után? — Ha vállalom a távházas­ságot, ákkor igen. De nem a papírért akarok férjhez men­ni. Ezt az otthont csak átmene- tinek tekinthetem ... A dolog elgondolkoztató. Ebben a tanévben egyetlen képesítés nélküli tanító- vagy óvónő sincs Szentendrén, min­den állást szakképzettekkel töltöttek be. Ez a padlástér beépítésének köszönhető. De a szálláson lakó 21—22—23 évéS pedagóguslányok tervei között a társkeresés is szerepel, férj­hez mennek, s akkor hová? Lakást szerezni Szentendrén is nehéz, arra pedig kevés az esély, hogy egy albérleti szoba „örömeiért” a lányok maradja­nak. Mindig újakat kell majd felvenni, s a gyakori cserélő­dés sem a pedagógusoknak, sem a gyerekeknek nem öröm. Vendéglátóimat is ez a gond foglalkoztatja. Meg egy hét­köznapibb: a fűtés. — Szívesen rakjuk hétvége­ken a kazánt, de bizony na­gyon nehézkes a fűtés — móndja az egyik tanítónő, órák telnek el, míg az emeleti he­lyiségek átmelegszenek, mert amíg az óvodát nem fűti át a kazán, itt hidegek a radiáto­rok. Vállaji Ilona, a társaság má­sik óvónője bekapcsolja a magnót, egy pillanat alatt el­tűnik a borongós hangulat. Ilona a társaság „milliomosa”, magnót, télíkabátot vásárolt, amióta Szentendrén dolgozik — igaz, szülői segédlettel. Szokás hivatkozni rá, hogy bizonyos pályákon a hivatás- tudat pótolja a nehézségeket. — Hogy tetszik a pedagógus- pálya? Ezzel kellett volna kezde­nem a beszélgetést. Egyre- másra sorolják élményeiket. Ezen a területen csak jó ta­pasztalataik vannak. Mindenki mesél egy kedves történetet, s az összegezés: gyerekekkel fog­lalkozni jó, nem cserélnének pályát... A várossal most ismerked­nek, esténként barangolnak az ódon utcácskákban, múzeu­mokba járnak, többen tagjai a könyvbarátok körének, zenét hallgatnak, néhányuknak berie­te van az Irodalmi Színpadra. S hogy mennyire komolyan veszik jövőjüket, mutatja az is, hogy többen továbbtanulnak. Vidám, életre való társaság. A napokban megszületett az első hagyomány: Erzsébet-napkor a lakótársak közös műsorral kö­szöntötték az ünnepeltet. Elő­került a gitár, a magnó, éne­keltek, táncoltak, s aznap este ünnepi vacsora volt, összead­ták az árát. I A városi KISZ-bizottság kez- ! deményezése mindenképpen ' dicséretes: pedagógus-alap­! szervezetet akarnak létrehozni, I amelynek magját a szálláson ; lakók képeznék. Tudnak róla a j lányok is, szívesen vállalják, | főiskolás korukban végeztek i KISZ-munkát valamennyien, i Fehér Gyula MAR A HATODIK NAPON — Mit csinálsz? f— kérdez­te az Úristen. — Semmit. Unatkozom — mondtam, és nagyot ásítot­tam, ezzel is jelezve, hogy va­lóban nagyon unatkozom. — Segítenél egy kicsit ne­kem? — kérdezte az Űristín reménykedve. — Arról van szó, hogy mi­ben. Beláthatod, Úristen, azért, mert unatkozom, nem ugor­hatok fejest csak úgy a segí­tésbe. Mindig a megfontoltság híve voltam. Megfontolás nél­kül az ember semmire se megy, mégha nincs is megte­remtve. Lesz majd késői te­remtményeid között, Úristen, egy Ferencz Jóska nevű idió­ta, az is megfontolt és meg­gondolt mindent, mielőtt el­vesztett volna egy elsőnek nevezett csetepatét. — Úristen! — nyögött fel az Úristen —, hagyd már abba a fecsegést... A világ teremté­sében kellene segítened. Haj­landó vagy rá? — A világ teremtésében? Nem mondom, elég vacak munka ... Mennyiért? r— Hogy, hogy mennyiért? — ütközött meg az Úristen. — Úgy értem, hogy mennyi az általad majdan megterem­tett majdani forintért... Be­láthatod, hogy ingyen még a fiad koporsóját sem őrzik majd ... Szóvei mennyi lesz a stex? — Nézd, te meg sem terem­tett teremtmény, nézzed a Semmit, és ebből a Valami lesz. Érted? A te kezed mun­kája nyomán, a mi közös' al­kotásunkból fakad majd a vi­lág, lesz Nap és Hold, lesz világosság és lesz sötétség ... Lesznek emberek és állatok, megindul a világmindenség és ezt mind együtt csináljuk meg, és a hetedik napon megpihe­nünk! Alkotni fogsz te a maj­dani ember... Saját magadat teremted meg! Érted? — Nézd, Úristen, én min­dent értek. Azt is, hogy ma­gam teremtem meg magam, de azt nem értem, hogy miért nincs szó egyetlen fillérről sem. Megteremtem magam, stimt, és akkor mi van? Ott állok majd megteremtve és fél decire valóm sem lesz ... De egye fene, ez volna még a kisebb baj. Ha én egyszer megteremtem magam, kibuli­zom a pénzt is, ne félj... De mi az, hogy a hetedik napon? — A hetedik napot meg­szentelem tenéked, hogy pi­henj. Hogy kipihend a hat nap munkájának, a teremtés­nek fáradalmait — mondta atyailag és üdvözült arccal az Úristen... — De a teremtésit neki, ez az, ami nem tetszik az egész­ben. Miért a hetedik napon? Kezdjük a pihenőnappal. Szenteld meg az első napot. Se pénz előre, se megszente­lés? Gyanús üzlet az Úristen... Te át akarsz dobni! — mond­tam gyanakvó hangon, és úgy éreztem, jogosan. — Fiam, meg se teremtet­tek, és már megőrültél... Ki hallott még olyat, hogy előbb pihenni és aztán dolgozni... A józan ész is azt mondja, dolgozz, hogy legyen mit kipi­henned ... Slussz, nem vitat­kozom. A hetedik napot meg­szentelem, ha segítesz... Vá­laszolj! — Segítsen neked az a jó Luci Ferenc, de nem én — mondtam duzzogva az Úris­tennek, és mérgesen hátat fordítottam. Unatkozom in­kább tovább. És az Úristen megteremté egyedül a világot, megszen­telte a hetedik napot, hiába beszéltem neki. S emiatt kell most apránkint helyrehozni a bukfencet — visszafelé. Már a hatodik nap is meg van szentelve. Várom az ötödiket, a negyediket, és így tovább. Tudom, hogy eljutunk az első napig is. És akkor végig nem dolgozzuk az egész hetet. Uramisten, ha te ezt megér­néd! Gyurkó Géza I az 1972. évi községi króniká­kat értékelte. Majd rámutatott, hogy a kró­nikásnak a jövőben az eddi­gieknél jobban kell felfigyel­nie az emberek véleményére fontosabb időszerű társadalmi és gazdasági kérdésekről. Idén például nem hiányozhat a króni­kákból az sem, miként gondolkodik egyes közsé­gek lakossága á családvé­delmi intézkedésekről. A jövő történelemkutatók szá­mára ez sem lehet közömbös. Ezután Szatmári Lajos mód­szertani tájékoztatást adott arról, hogyan kutatta és hasz­nálta fel az adatokat a nagy­kovácsi Vörös Hajnal Tsz tör­ténetének megírásánál. Ez az előadás azért volt különösen fontos, mert a járás valamennyi ter­melőszövetkezete történe­tének megírását tervezik. i A következő előadó dr. Jab- j lomkai István, a solymári helytörténeti bizottság elnöke, a község helytörténeti gyűjté­séről számolt be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents