Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-29 / 279. szám
4 "”&C(rlap 1913. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Heti filmjegyzet Fellini — Róma Jelenet a Fellini — Ráma című filmből. A felhőszakadás vízzuhataga alatt dudáló, fényszórót villogtató, megvadult au főfolyam hömpölyög a sztrádán Róma felé. Kisautók, luxuskocsik, teherautók, kamionok, motorkerékpárok félelmetes tömege rohan, fékez, torlódik, s ebben a víziószerű kavargásban felfeltűnik egy filmes forgatócsoport, élén magával Fellinivel, aki új filmjéhez, a Rómához veszi filmre ezt a pokoli kavargást. Ez a sodró, lenyűgöző képsor Fellini új filmjének egyik első „tétele”. Nem első filmje ez a mesternek, amelyben az autók modem szörny-hordájának ijesztő-sokkoló hatását bemutatja: a ÄVä-ben is találkoztunk már ezzel a motívummal. S a szerző sem első ízben jelenik, meg saját filmjében; legutóbb a Bohócokban talán az egyik legérdekesebb vonás az volt, ahogyan Fellini végigri- porterkedte a filmet. Mindez nem véletlen. A rendező azért van jelen saját filmjében, mert — ellentétben a műalkotásoktól néha elvárt, s filmekben különösen gyakori személytelenséggel, a művész műve mögé rejtőzésével — különösképpen hangsúlyozni kívánja: a film legsajátabb énjének kifejezője, benne önmagáról beszél, önmaga élményeit, gondolatait mondja el, a történet tehát sokkal inkább önvallomás, mint objektíválódott filmsztori. De hát ez sem új Fellininél: gyakorlatilag minden filmje önéletrajzi ihletésű, s bár ő maga nem szereti ezt a megjelölést, mert úgy érzi, nem lényeges, amit saját gyermek- vagy fiatalkoráról elmond, mégis úgy vélem, filmjeinek egyik nagy ereje éppen ez a nagyon szoros önéletrajzi vonatkozás-rendszer. Fellini ugyanis — mint minden jelentős művész, aki önmagáról ír, vagy alkot — úgy beszél saját élményeiről, benyomásairól, vízióiról, hogy azok mindig fel tudnak emelkedni az egyediegyéniből az általános-művészi magasságába. Mint ez az új film is. Mert igaz ugyan, hogy minden kockáján úgy látjuk Rómát — a mait, a két világháború közöt- tit, az ókorit — ahogyan azt Fellini most látja, de ezekben a szubjektív látomásokban mindig megtestesül valami általánosabb is. És ez a finom átfordítás a film hatásának egyik — nyílt — titka. A másik titok sem rejtettebb: az élet olyan gazdagsága, az emberek, a tárgyak, a hangulatok olyan bősége és olyan óriási skálája jelenik meg a Róma filmkockáin, hogy a filmet leginkább egy roppant gazdag nagyregény életbőségéhez, sokszínűségéhez lehet hasonlítani. Mit akar Fellini ezzel a már- már áttekinthetetlenül áradó képi világgal? Ha csak azt mondjuk, hogy meg akarta mutatni, milyennek látja egy kiváló filmművész ma Rómát, a városok anyját, keveset mondtunk. Ha hozzátesszük, hogy nem véletlenül azt emeli ki a város életéből, amit elénk tár, hanem nagyonis gondos válogatással szerkeszti meg a jeleneteket, és ezzel sikerül kritikai, filozófiai, vagy éppen harsogóan mulatságos mondanivalóit a nézőre átvinnie, közelebb járunk a megoldáshoz. S ha megemlítjük, hogy a film záró képsora, az üres római utcák éjszaíkai csendjét felverően száguldozó motoros hippik valósággal holdbéli tájon kerengő csapata szinte a jövő figyelmeztetése és víziója, akkor arra is választ adtunk, miért áradt szét a filmben olyan burjánzóan az élet, egészen az utolsó jelenetsorig. Azért, mert Fellini emellett az áradó, hol kiábrándító, hol felemelő, hol megnevettető, hol tragikus, hol bigott, hol közönséges élet mellett van, és fél attól, hogy egyszer mindez megszűnik, s Rómára, erre a csodálatos városra ráborul az az ember utáni csend, amelyben csak a dübörgő motorok j közömbösen keringő falkája jelenti az életet. Az Anderson magnószalagok Az ember a cím olvastán önkéntelenül egy másik magnószalag-históriára asszociál: a külpolitikai hírekben manapság oly gyakran szereplő Wa- tergate-szalagokra. És bár ebben a filmben nem esik szó politikáról, illetve ami szó esik, az csak igen alacsony, mondhatni vulgáris szinten, mégsem tudunk szabadulni ennek az „áthallásnak” az erejétől. Sidney Lumet, a film rendezője (jó ismerősünk a Tizenkét dühös ember és A domb című filmjei óta) a történet első síkjában arról mesél, miképp szervezi újjá az „üzletet” egy, az évtizedes börtönbüntetése után szabaduló „nehéz fiú” (Lume. kedvence, Sean Connery játssza kitűnően). Nyomon követjük Andersont (ez a menő bűnöző neve) a régi kapcsolatok felvételének bonyolult műveletei során, látjuk a lassan összeverbuválódó „csapat” tér- vezgetését a nagy akcióról, s végül pillanatról pillanatra lejátszódik előttünk a valóban óriási fogást ígérő akció teljes históriája, egészen a mesteri feszültségteremtő erővel, izgalomfokozással kialakított végső képsorokig. Ez a vonal tehát egy nagy mesterségbeli tudással, precizitással megcsinált, lebilincselő bűnügyi filmet mutat. De a mögöttes, a másik vonal ennél fontosabb, s nem kevésbé izgalmas: a rendőrség, sőt, más, nem is pontosan ismert szervek, a banda szervezkedésének minden lépését figyelik, magnón rögzítik a telefonbeszélgetéseiket, lehallgatják a találkahelyen elhangzottakat, filmezik a banda tagjait —, de semmit se tesznek ellenük, mert „nem politikai" az ügy, s őket csak az ilyen ügyek érdeklik. Ennek dacára, az akció után törlik az Anderson szalagokat, mert „sosem lehet tudni”, s nagyon kínos lenne, ha az ügyben neves személyiségekről is szó esne... Takács István Az élő Petőfi Egy pályázat verseinek olvasása közben Petőfi Sándort sok szál fűzte egykoron Gödöllőhöz és környékéhez. Aszódon járt iskolába, többször bebarangolta a Galga mente szépséges '' tájait, megfordult Gödöllőn s másutt is. Sok verse bizonyítja ezt. Talán ezért is keltett olyan nagy érdeklődést ezen a tájon, amikor’ az elmúlt esztendő végén, a költő születésének százötvenedik évfordulója tiszteletére a gödöllői járási és városi Petőfi Emlékbizottság irodalmi pályázatot hirdetett diákok, fiatalok és kevésbé fiatalok részére. írják meg versben és prózában, mi az, ami megragadta őket a nagy költő életéből, alkotásaiból. Nem az volt a cél, hogy a költő életét énekeljék meg a részvevők, sokkal inkább az, hogy mi lett a sorsa Petőfi irodalmi és nyelvi örökségének. Hogy Petőfi emléke ma is frissen hat ezen a tájon, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy százhuszonnyolc pályamű érkezett be a bírálóbizottsághoz. Nem irodalmi szintű, minden javítás nélkül publikálható alkotások, de ízes hangú, gondolatokat tolmácsoló írások. Főleg fiatalok, akik talán még soha nem vettek kézbe tollat, papírt azért, hogy verset írjanak, most mégis rímekbe foglalva idézték a nagy költő emlékéit. Akár úgy, hogy róla szóltak, akár úgy, hogy a tőle tanultakat fogalmazták át a maguk mindennapjainak valóságába, így vallva önnön életükről, örömeiről és gondjairól. Félszáznál több vers végig- cAvasása után olyan elhatározásra jut az ember, hogy Petőfi táj versei azok, amelyek a legelevenebben élnek ma is a pályázat részvevőiben. Nemcsak azért, mert a versek többsége a Gödöllő környéki táj hangulatát tükrözi, hanem azért is, mert éppen ezek a tájfestő verssorok a legsikeresebbek. „Sovány a rét / ősz zsarolja / Hasítotthátú / parcellák fölött / suhog a mogyorófa .. így látja és láttatja a novemberi tájat Gyarmati Farkas Dezső November című versében. S ugyanezt a hangulatot tükrözi Illés Zoltán Ösz- vég című írása is: „megbicsaklik tánc közben / s földre hull pár levél, / arcunkra pergő köd száll: / derével csókol a tél.. Várkonyiné Lévay Rózsa verseiben érződik talán a leginkább a Petőfi-költemények hatása. Annak ellenére, hogy a téli tájról vall Csengös régi szán című versében, akaratlanul is a Négy ökrös szekér hangulata rémlik fel az olvasóban: „Amott a befagyott szürke tó, / Mellette kiszáradt buktató. / Jégcsaptól szikrázó rengeteg, Közelgő, morajló fer- geteg... I Híd alatt a kis patak medre tán? ... / Csilingelt a csengő a ló nyakán.. Ifj. Dániel Kornél legsikeresebb verse, az ldiVl is az estére készülődő falusi tájból meríti ihletét, amely csendjével ma is nyugalmat ád, elmélkedésre késztet. MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MUZEUM Központi kiállítás a Várban A budai Várpalota — épületének helyreállítása befejezése előtt áll, műszaki átadásra még ez évben sor kerül. Ebben a részben kap állandó helyet a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, amely januárban kezdi meg az átköltözést a várbeli Szentháromság utcából. Ha beköltözik a múzeum a Várba, mintegy háromezer négyzetméter alapterületű kiállító tér áll majd rendelkezésére. Itt fogják megrendezni a magyar munkásmozgalom történetével foglalkozó központi kiállítást. Újszerű lesz a tárlat abban, hogy az egyes munkásrétegek életét munkás- lakások berendezésével fogják bemutatni a tárlaton. Ez lesz az első nagyszabású kiállítás, amely a XIX. századtól napjainkig ismerteti meg a látogatót a magyar munkásmozgalom történetével. A munkásmozgalmi múzeumhoz tartozik majd a KMP-emlékmúzeumon kívül a volt Margit körúti fegyház épületében berendezendő börtönmúzeum is. A börtön eredeti helyiségeiben kialakított múzeummal kívánnak emléket állítani az itt raboskodott és mártírhalált halt kommunistáknak. „jó most a meztelen 1 avart taposni egyedül, / hallgatni az aludni térő / falu csendes borzongását. / A hegy dúcára felült a hold, / teli képpel falja a tájat...” A lázadó, forradalmár költő talán lg lói Saroltát ihlette legsikeresebben: „Király voltam! / — nem láttad koronám? j Halott voltam! / — nem láttad szemfö- döm? / Szerető voltam! / — nem láttad keresztre feszített hazugságom ? ” Derűsek a tréfálkozó hangvételű versek, amelyek a diák Petőfi jókedvű világát idézik. Mint például özv. Horváth Lajosné Cimborámnak! című írása. „És átölelhetem, de nem téged, komám! / A hordót, csak üres ne legyen ám!" » Ifj. Dániel Kornél Bájólö- ja is a verseknek ebbe a csoportjába tartozik. „Szél a paripám, / Fák lombját borzolom / — Hajad / Vizekben csodálom magam / — Szemed / De jött, / S palástom lopta az éj — / A szél letett. / Már megint nem vagyok / Veled.” Jó kezdeményezés volt a két Petőfi Emlékbizottságé, amikor meghirdette ezt a pályázatot. A nagy költő emlékének, gazdag irodalmi örökségének ápolása mellett az önművelés újabb lehetőségét tárta fel sokak előtt. p. P. Szociográfusok tanácskozása A Magyar Írók Szövetségének prózai szakosztálya, a Duna—Tisza közi írócsoport és a Forrás című irodalmi folyóirat szerkesztősége, a Bács- Kiskun megyei tanács támogatásával másodszor rendezi meg a szociográfusok országos konferenciáját Kecskeméten. A december 5—6-án sorra kerülő kétnapos tanácskozás részvevői, a szociográfia művelői, valamint a szociográfiai érdeklődésű írók és költők, a „Magyarország felfedezése” című könyvsorozatot értékelik majd. A vita alapját kilenc megjelent könyv képezi. A konferenciára a területileg érdekelt megyék párt- és tanácsi vezetőit is meghívták. Gobelin, szobor, grafika, könyv Képzőművészeti turisztika Az első kiállítások a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában A budapesti Semmelweis utcában megnyílt, újjászületett épületnek, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának aulájában invitáló szó fogad és a művészet öröme. Ügy érzem, Rigában járok, a tárgyak utaztatnak. Minden képző- művészeti alkotás belső turisztika, s a kiállítás megtekintése után hatalmába kerít az érzés: látogatóban voltam városokban, tengerparton, halászfalvakban, s nagy nép bőséges vendégségét élvezhettem. E nagyszerű kulturális intézmény létesítésével — nemcsak a fővárosiak, hanem megyénk és az egész ország is—, hiszen a bolgár, lengyel, csehszlovák, NDK művelődési központ után e ház népünk tudatát és szemléletét a kommunizmust építő ország még jobb ismeretével növeli. AZ IPARMŰVÉSZÉT anyagának gazdag változataiban felvonul a kozák népélet, az orosz mező nyírfás vonal- hálózata. Az üvegművészet avatott mestere, Rogov és Muratov, formáikat lírai hevület hatja át. A művek jellemző vonása, hogy erősen kötődnek a hétköznapok eseményeihez, azt kísérik és ábrázolják. A GOBELINEK Litovcsenko testvérek: Menyegző felvonulást, bolygóközi teret jeleznek, fákat és szántóföldeket, de legszebb közülük az esküvői jelenet, a Litovcsenko testvérek alkotáSä« A SZOBROK közül az intim hatásúak, azok, amelyek különösebb érdeklődésre tarthatnak számot, így Cigal Anna Frank portréja, Eszkel Ülő asz- szonya, Ambarcumjan Indiai táncosnője, Kli- kov Ifjúsága, Dumanjan Prokofjev-portréja és mindenekelőtt Zelite plasztikája, ahol a hárfaforma öblében öt asszony közös alakzata testesíti a muzsikát, élő dallamként. A GRAFIKÁK sorozatai között sok a hagyományos lap, túlsúlyba jut a narratív elem, Babajev bakul tevéi és gőzfürdői azonban erős hatást keltenek ugyanúgy, mint Szolovjev művészete, amely kitűnik konstruktív sűrítéseinek fegyelmével. A KÖNYVKlALLlTAS nagy figyelmet érdemel. A statisztikai adatok emelkedő mértékszámai jelzik népeink intenzív kulturális cseréjét, s a kiadványok igényes külleme, grafikai felvértezettsége, tematikai sokoldalúsága igazolja a világszínvonalat. Örömmel fedeztük fel az oroszul megjelent művek között Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula alkotásait. Arra is utal ez, hogy a magyar kultúra egyre nagyobb teret hódít a Szovjetunióban a szovjet művelődéspolitika segítőkészsége, barátsága folytán, s ez a folyamat a jövőben növekedni fog á közös tervek együttes megvalósításában. Nagy az áramlás a kiállítótermekben, a vendégek telítettek kérdésekkel: mikor lesz filmelőadás, zenei program, kiállítási kalauz, mely egyaránt érzékelteti fővárosunk és megyénk lakosságának őszinte érdeklődését, A kulturáZ. Zvora: Az anyaság öröme G. Zelite: A zene lis kapcsolatok bővítése során minden bizonynyal egyre izgalmasabb képzőművészeti kiállításokat láthatunk, szovjet festők, grafikusok, szobrászok életműveit, s hamarosan sor kerülhet olyan magyar szerzők képes útibeszámolóira, akik festmények és szobrok vizuális híranyagával fejezhetik ki szovjetunióbeli élményeiket. Losonci Miklós A I
