Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-24 / 275. szám

MIÉRT HOMÁLYOS A TELEVÍZIÓ KÉPERNYŐJE? Sülysápon esténként egyre többen bosszúsan nézik a tele­vízió műsorait, mert a kép homályos. A panasszal Soltész Jánost, az ÉMASZ sülysápi kirendelt­ségének vezetőjét kerestük fel, aki a következő felvilágosítást adta: — Kirendeltségünk területén Sülysáp. Mende. Űri, Gomba, Bénye és Káva áramellátásá­ról a monori alállomás gondos­kodik. Ez az alállomás átépí­tési munkák miatt október 1- től az említett községek áram­ellátását biztosítani nem tudja, ezért a villanyenergiát e terü­leteknek a jászberényi alállo­más adja. Nagykáta és Süly­sáp között viszont vékony a vezeték, ezért kiváltképpen az esti egy-két órás csúcsidőben, mire a községbe érkezik az áram, igen sokat csökken a fe­szültség. — Érdeklődésemre a monori kirendeltség vezetőjétől nem­rég azt a választ kaptam, hogy az ottani alállomás átépítése december 15-ére befejeződik. Attól az időtől kezdve tehát újból a megfelelő hálózati fe­szültséget kapjuk, és a tele­víziónézők panaszai is bizo­nyára megszűnnek. (krátky) MOHOB'VIDfa REPÜLŐVEL UTAZTAK Jércék — Afrikába XV. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 1973. NOVEMBER 24., SZOMBAT A gombai Fáy András Egye­sült Tsz az elmúlt héten 5500 Tetra—SL tojóhibrid jércét ex­portált Algírba. A jószágokat repülővel szállították el. Még az idén 72 ezer szár­nyast juttat el a tsz Jugoszlá­viába is: ez idáig 48 ezer került elszállításra. A múlt évben az arab sejk­ségekbe ugyancsak több tíz­ezer baromfi került a gombai tsz-bői, továbbá Ausztriába és Csehszlovákiába is exportált a közös gazdaság tojóhibridet. NAPONTA HATVAN TELIKABAT Új munkalehetőség Káván NEM KELL INGÁZNIUK, TÖBB A SZABAD IDŐ Káva kisközség. járásunk távoli szögletében. Munkaké­pes lakóinak nagy többsége busszalj vonattal ingázik, a fő­városban dolgozik. Különösen fárasztó, időt elrabló a hosz- szas utazás a nőknek, akikre annyi más feladat is vár a háztartásban. Ez év júniusában, nagy meg­elégedésre, éppen női munka- alkalomra nyílt lehetőség: a Gyömrői Ruhaipari Szövetke­zet varrórészleget létesített a községben. Kanyó Lajos részlegvezető: — Nyolc kávai bedolgozója volt a gyömrői szövetkezetnek. Lényegében a kis csoport lé­te, meg a helyi munkaalkalom megteremtése adta az ötletet a Koszontjuk a százéves Budapestet A járásbeliek nagyobb részének második otthona f’/innak emlékeink, ante­“ lyek egy idő után elmo­sódnak, feledésbe merülnek, és vannak olyanok, amelyek az évek múlásával sem fakul­nak, örökre megmaradnak. Ilyen emlékként őrzöm első találkozásomat, megismerke­désemet Budapesttel. Falusi gyerekként, a nyolca­dik osztályt elvégezve kerül­tem fel a fővárosba ipari ta­nulónak, az Orczy téri Ganz- MÁVAG-ba. Akkor még sem­mit sem ismertem Budapest­ből: az Orczy tér—Keleti pá­lyaudvar útvonal volt szá­momra minden a „nagy falu­ból’’. Ám a napok, hetek mú­lásával egyre inkább hajtott a kíváncsiság, hogy megismer­jem, felfedezzem többi részéi is. Igen, felfedezzem. A Mező Imre útról ezért tértem le, s merészkedtem a Népszínház utcába, először csak néhány métert, majd mind beljebb, de soha sem annyira, hogy a tájékozódásul kiszemelt SZTK-épület tornyát — akkor még megvolt — szem elől tévesszem. S milyen örömöt adott an­nak felfedezése, hogy az Orczy térről nemcsak a Keleti pá­lyaudvar irányába, de a Nép­színház utcán át, a 28-as vil­lamossal is elérhettem a Rá­kóczi utat. a körutat. Majd igencsak hónapok teltek el az újabb felfedezésig: a Felsza­badulás tér, a Duna-part meg­közelítése már nem is a Nép­színház és a Rákóczi úton a legrövidebb: trolival, a Baross utcán végig, gyorsabban célba érek. Mennyi emlék! A velem dol­gozó pesti srácok csipkelődő megjegyzéseit, „nem ismersz te Pestből mást, csak a Keletit meg a Corvin áruházat”, mint­ha ma hallanám. Bizony. hányszor, milyen sokszor eltévedtem, pedig csak egy „sarkot” akartam „levág­ni” máskor meg hiába ültem jó villamosra, néhány megálló után döbbentem csak rá: ne­kem éppen ellenkező irányba kellene mennem. íért ez az emlékidézés? Most amikor a százéves Budapestet köszöntjük, még inkább eszembe jutnak a ked­ves epizódok arról, hogyan fe­deztem fel magamnak Buda­pestet. Budapest mindenkié, az egész országé. olvashatjuk, hallhatjuk annyiszor, különö­sen most, az évforduló idején. Ez igaz. Nem elfogultságból, mégkevésbé nagyképűségből mondom: különösen magunké­nak érezzük, tudjuk mi, több tízezren, a monori járásból, akik naponta találkozunk ve­le, s ha olykor-olykor felbosz- szant is, gyönyörködünk szép­ségében. Vajon hányán dide­regtünk fázósan a budapes­tiekkel együtt az Erzsébet-híd megnyitásán, tülekedtünk a metró átadó a napján, hogy elsők között utazzunk rajta ... Bizonyára más emlékeket őriz az, aki a század eleji, me­gint más, aki a háború utáni romos Budapestet fedezte fel magának, más emléket őrzök én, a tízegynéhány év távlatá­ból. tf's bár lehetnek különbözők ■*-* ezek az emlékek, egyet tudomásul veszünk mindany- nyian: a százéves Budapest szebb, mint valaha, szebb, mint fiatal korában. S egyre szebb lesz. Jandó István kihelyezett telephely létesíté­sére. j — Jelenleg hányán dolgoz­nak? j — Harmincnégyen, egy mű­í szakban. A létszámot azonban nyolcvanra szeretnénk nö­velni, s természetesen több műszakos termelésre tér­nénk át. — Az indulás bizonyára nem volt könnyű? — Időben elkezdődött a to­borzás, és a nem szakmabeliek egy részét több hétre átvittük Gyömrőré, ott gyakoroltak, ta­nultak. Egyébként a tanulási idő négy hónap, s ezer forin­tig kaphatnak fizetést a tanuló dolgozók. A négy hónap eltelte után teljesítménybér jár ne­kik, 1200—1800 forint között mozognak a keresetek. Naponta 55—60 férfi télika­bát készül Káván. Szalagszerűen termelnek, modern TEXTIMA gyors­varró gépekkel. Az egyko­ri tsz-raktárépüiet tágas, neonfényes termében olaj- kályhák fűtenek, a munka befejeztével hideg-meleg­vizes mosdóban, fürdőben tisztálkodhatnak a dolgo­zók. Az egyiik helyiségben hűtő- szekrény, főzőlap. A munkáról s a közérzetről ezúttal szóljanak néhány an a harmincnégy közül. Szeszanka Pálné: — Kispest egyik vasipari kts-2-ében dolgoztam mint be­tanított festő, hosszú éveken át. Amint hallottam, az itthoni munkaalkalomról, azonnal jöt­tem. — Nem volt nehéz az újat elkezdeni? — Bizony ... kicsit nehéz, meg szokatlan is volt. Most már nem cserélném föl. A pén­zem is megvan. Sáránszky Mihályné kicsit szakmabeliként kezdett: — Régebben a Május X. Ru­hagyár bedolgozója voltam, majd a közelebbi gyömrői szö­vetkezetnél vállaltam bedolgo­zói munkát. Négy hónapon át Gyomron tanultunk, s hogy most itthon, helyben dolgozha­tom, az nagyon jó. — Anyagilag is megtalálja számítását? — Ha nem is érjük el a pesti kereseteket, mégsem panaszkodhatunk: nem kell busz-, vonat-, villa- mosbérletet váltanunk, a fárasztó utazás elmaradá­sáról nem is beszélve. Gáspár Eszter fiatal lány, két évvel ezelőtt végezte el az általános iskolát: — Egyik rokonunk még ta­valy mondta, hogy rövidesen .varrórészleg nyílik Káván. Az iskolát befejezve, egy évet vártam, s örömmel jöttem ide, tetszik ez a munka. A szom­szédos Pándról járok át. — Egyedül? — Harmadmagammal. Gáspár Eszternek, a tanulló­idő elteltével, az első napja ez, amikor teljesítménybérben dolgozik. Hajdú Sándor, a szalagsor egyetlen férfidolgozója: — Tíz év után ismét a ta­nult szakmámhoz térhettem vissza, ugyanis évekkel ezelőtt a közeli állami gazdaságban voltam kénytelen állást vállal­ni. — Nem volt szokatlan ismét varrógép mögé ülnie? — Kezdetben igen, azonban most már minden rendben. — Nagyon örülünk a helyi munkaalkalomnak, köszönet jár érte. Csak a bérelszámolás körül akad még javítanivaló. Megesik, hogy késve számfej­tenek, emiatt gyakran késik a fizetés is — mondja egy asz- szony, mielőtt búcsút veszünk a részlegtől. J. I. A Jugoszláviába induló jércéket jugoszláv állatorvos veszi át, külön-külön gondosan megvizsgálva valamennyit. (izmán —trócsányi) AZ ELSŐ NAGYOBB TÚRA Kisdobosok - kerékpáron MEGTANULTÁK A KRESZ-T A 31-es számú főközlekedési úton találkoztunk velük: egy­más mögött két-három méterre, szép sorban hajtották a pedált. A gyömrői úttörőházban mű­ködő KRESZ-szalkkör kisdobo­sai 'Mendére igyekeztek, Nagy Gyula tanító, szakkörvezető irányításával. — Ez az első nagyobb túrá­juk — mondta Nagy Gyula. — Eddig csak a községben gya­koroltak. A KRESZ legfon­tosabb alapismereteit már el­sajátították, ezért vállalkoz­tunk arra, hogy ezen a dél­utánon Mendére kerékpáro­zunk. A rövid beszélgetés idején is fegyelmezett maradt a csoport, fnajd tagjai ismét felültek a járműre, s tovább hajtottak. Másfél óra múlva találikoz­Véget ért a szüret Monori-erdőn Hordóban a szárazhegyi bor Eredmény: másfélmillió liter M — Nagyszerű szüret volt — mondja megkönnyebbülten Gerwald László, a Monori Ál- l&mi Gazdaság szárazhegyi szőlőágazatának vezetője. A 30 év körüli fiatal mérnök szinte már nem is érzi azt a roppant fáradtságot, melyet az idei szokatlanul bő ter­més betakarításának és feldol­gozásának szakszerű irányí­tása jelentett számára. Kis szobájában beszélge­tünk. — Hány holdon termeltek szőlőt? — Kettőszáznegyvenen. — Milyen ' szőlőművelési módszert alkalmaztak? — Lenz—Moser-féle magas­művelést, amely osztrák ere­detű. És Gerwald László, a lát­szólag csöndes, hallgatag ága­zatvezető már kárdezetlenül beszél. Megtudom, hogy az említett módszer a legkifi­zetődőbb. Bár az alföldi bor­vidék legelterjedtebb tőke- művelésmódja a fejművelés, mégis oly módon 8 ezer fo­rint a hektáronkénti kézi munkaköltség, a Lenz—Mo­ser alkalmazásával pedig csu­pán 3 ezer forint. — A kimondottan kézi munkán alapuló szőlőtermesz­tés' a szocialista nagyüzem számára nem volt megfelelő. Szőlőink művelése nehéz fi­zikai megterhelést jelentett, az embert teljes erőkifejtésre késztette nap mint nap. Nem volt az a közmondás alapta­lan, hogy a szőlő a görbe em­bert szereti. Az emberi erő­feszítések ugyanakkor nem voltak szinkronban a szőlő biológiai ignéyével: az ala­csony tőkeművelés megfosz­totta a szőlőt attól a lehe­tőségtől. hogy a munkaráfor­dításokat . nagyobb termés- mennyiséggel tudja honorálni. — A gazdaság mikor szakí­tott a keskenysoros fejműve­léssel? — Jó tíz éve már, akkor még javában diákoskodtam. 1965-ben. amikor idekerültem, katasztrofális esztendőnk volt. A 820 milliméteres évi csa­padék következtében mind­össze 5 mázsás termésátla­got értünk, el holdanként, az elégtelen növényvédelem sem vált javunkra. Természetesen akkor a peronoszpórafertőzés országosan is jelentős volt. A csapás rádöbbentette a szak­embereket a hagyományos tő­keművelés, növényvédelem elégtelenségére, s a" korsze­rűbb, széles sortávolságú ül­tetvények, illetve a megfelelő növényvédőgépek beszerzése fontosságára. Érdeklődve hallgatjuk a tudományos előadást, s az ága­zatvezető még azt is elmond­ja kiegészítésképpen, hogy a magasművelésű ültetvények alakító metszése 1958-ban kezdődött el Szárazhegyen, majd így zárja a témát: — Az eltelt 5 év eredmé­nyei egyre inkább meggyő­zik a szőlő- és kertkultúrát szeretők népes táborát arról, hogy nagyüzemben és házi- kertben csak a magasműve­lésnek van jövője, mert el­hagyható teljesen a fedés, a nyitás, lehetőség nyílik a vegyszeres gyomirtásra, al­kalmazható a gépi szüretelés, és ami a fő, nagyobbak lesz­nek a terméseredmények. amikor négyszázan is szüre­teltek. — Kaptak ebédet a dolgo­zók? — Igen. Hat forintot fizet­tek ... De kétszer is szedhet­tek a finom birkagulyásból. — Ki főzött annyi ember­nek? — Öttagú konyhaszemélyze­tünk. Törzsgárda. — Hogyan győzték? — Erre csak Nagy Pálné, a kiváló dolgozó jelvény jogos viselője és Széli Sándor, a hentesünk adhatná meg a máltó választ. A lezajlott szüretre tereljük a szót: — Hogy s mint győzték a szedést? — Embereket toboroztunk. Egyetemisták, általános isko­lások és más alkalmi munká­sok jöttek, hiszen mi csupán negyvenen vagyunk. — Hány mázsa az ered­mény? — Csaknem húszezer, vagyis holdanként! átlagban körülbe­lül nyolcvan. Volt olyan nap, Kisvártatva benyit hozzánk Szűcs István is, a telepvezető, s még mindig a szőlő dolga a téma. Ugyan mi is lehetne más ilyen kiadós szüret után? Bemutatják a közelben levő hatalmas pincét is. A bejárat előtt ott áll az ötven év kö­rüli, pirospozsgás pincemester, Pálinkás János. És mi derűs mosollyal szállunk alá. A 30—40 hektós, gondosan ápolt hordók — van belőlük néhány tucat — példás rend­ben sorakoznak jobbról és bal­ról. A pincemester úgy sétál közöttük, mint generális a kato­nái között. Esyszeresak eltűnik az egyik kolosszus mögött, s kisvártatva folyékony aranyat hoz egy üvegkancsóban. Ara­nyat? Mégsem. Csupán olasz- rizlinget, amely gyöngyözve csurran a poharakba. — Ez még a tavalyiból való. Oklevelet nyert a borverse-" nyen — mondja, és derűvel nézi, amint megízlelik látoga­tói. Rakovszky József tunk megint velük: kissé csap- zottan szálltak le kerékpár­jukról az úttörőház előtt. (—é-) MŰSOR MOZIK Gomba: Az ellopott vonat. Gyömrő: Szenzációvadászok. Maglód: A tigrisszelidítőnő. Mende: Eltűnt nyolc űrhajó. Monor: Csendesek a hajnalok, I—II. Éjszakai előadás: A 22-es csapdája. Pilis: A tüzes íjász. Tápiósáp: Föltámadott a ten­ger. t3llő: Akinek van egy unoktestvére Bronxban. Ve- csés: Csendesek a hajnalok, I—II. Éjszakai előadás: Estély, habfürdővel. MŰVELŐDÉSI HAZAK Pilisen, 19-től 24 óráig: zes- nés hétvége, játszik az Alfa­együttes. Mendén, 19-től 24 óráig: Katalin-bál, játszik a Start ’70-együttes. Ügyeletes orvos Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanács­háza), Gyomron, Mendén és Péteriben: dr. Harangi Erzsé­bet (Mende), Monoron és Mo­nori-erdőn: központi ügyelet (Monor, Petőfi S. u. 30., tele­fon: 207), Maglódon és Ecso­rén: dr. Holló Mariann (Ecser), Sülysápon és Úriban: dr. Zo- lesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasárnap. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtépi', Vecsésen az Andrássy telepi. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén: szom­baton 12-től 19 óráig, vasár­nap reggel 8-tól 13-ig, illetve délután 15-től 19 óráig Mono>- ron, a főtéri gyógyszertárban. Elővigyázatosabban! Amikor a járásszerte dühön­gő szél falakat, kerítéseket döntött ki, Gyömrő és Péteri között, az erdő szomszédságá­ban levő tsz-táblán kukorica­szárat égettek. Könnyen erdő­tűz keletkezhetett volna. Nem lehetnének elővigyáza­tosabbak? <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents