Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-24 / 275. szám

1913. NOVEMBER 24.. SZOMBAT tiECvei trittf* A bányától az uszályokig Javában tart a Közép-Duna- Völgyi Vízügyi Igazgatóság dunabogdányi kőbányájának rekonstrukciója. Az erre szánt 54 millió forintból új osztályo­zó, műhely és irodaház épül. A Duna-parton már elkészült rakodóhoz a generálkivitelező, a Vegyiműveket Építő és Sze­relő Vállalat a bányától két kilométeres utat épít. A bal­eset elkerülése és a forgalom gyorsítása érdekében ez a be­kötő út egy híddal keresztezi majd az M—11-es főközleke­dési útvonalat. Jelenleg a há­romnyílású, szekrénytartós vasbetonhíd kőbánya felőli ré­szét szerelik. Holló Mihály építésvezető-helyettes elmond­ta, hogy amennyiben az idő­járás nem szól bele, jövő év elején már az új hídon szállíthatják a tíztonnás Gö­döllő típusú dömperek az uszá­lyokhoz a kibányászott követ. Fórum a lakásról ' Szentendrén a város polgá­rai és vezetői közötti nyílt beszélgetéseknek már hagyo­mányai vannak. A lakosság tájékoztatásának újabb for­mája születik meg rövidesen — a FÓRUM. A negyedéven­ként megrendezendő tanács­kozás első nyilvános Adására december 10-én kerül sor a városi tanács dísztermében a József Attila Művelődési Köz­pont szervezésében. Ez alka­lommal a város vezetői arra a nem éppen egyszerű kérdés­komplexumra igyekeznek majd választ adni, hogy mi­lyen formában lehet lakáshoz jutni' Szentendrén. Az írás­ban megfogalmazott kérdése­ket december 5-ig lehet eljut­tatni a városi tanács titkársá­gára. $ Okosan gazdálkodik a SZÍSZ Gépi fejlesztés — több nyereség Kevesen emlékeznek már erre a város Oan: a Szentend­rei Kerámia Háziipari Szövet­kezet huszonegy esztendővel ezelőtt, 1952-ben alakult har­minckilenc kerámikussal. A jogutód „Szentendre” Ipari Szövetkezet, vagy ahogy vá­rosszerte ismerik, a SZISZ nagy utat tett meg az eltelt idő alatt. Jelenleg tizenkét részlege üzemei: hét Szentendrén, három Pilis­szántón, egy-egy Lajosmizsén és Budapesten. Hatszázötven- két tagot tartanak nyilván, eb­ből négyszáz bedolgozó. — Textil- és műanyagipari részlegeinkben számos kere­sett, jó minőségű terméket ál­lítunk elő — mondja nem kis büszkeséggel Lindenberger Lászlóné műszaki vezetőhe­lyettes, aki -tizenhét éve tagja a szövetkezetnek. — A terve­zett termelési értékünk az idén 64 millió forint, a háromne­gyedéves eredmények ismere­tében nyugodtan kijelenthe­tem, hogy teljesítjük. Hadd álljon itt összehason­lításul egy 1969-es adat: négy evvel ezelőtt az akkor négy­száz tagot foglalkoztató szö­vetkezet még csak 25.5 millió forintos évi termelési érték teljesítésére vállalkozott. — Jól alakult a nyereség is, a tervezett 10.4 millió fo­rintot már szeptemberben elérték, s év végére remélhetőleg 12 millió lesz. Ez peaíg azt lógja ereamenyezni, hogy minden eaüignie, nagyobo nyereségré­szesedést, varnatóan négy he­tet lógunk Kifizetni dolgozó­inknak. H.Z az ugrásszerű fejlődés el- sősoroan az okos gépi fejlesz­tés ereumenye. Nenany eve a nyereségnek csak a telét fi­zették ki, a dolgozók — több­ségük torzsgaraatag — megér­tették, hogy a termelékenyebb gépek segítségével ők is job­ban megtalálják számításukat. — A íejlesztés egyik állo­másaként kapcsolatba kerül­tünk egy nyugatnémet céggel, amelynek az általa biztosított speciális gépekkel bérmunká­ban az idén havonta tízezer színes, ujjatlan munkaruhát gyárt a Május 1. úti részle­günk. Ezzel egyidőben a Szov­jetunióba bébi- és lánykaru­hákat exportálunk. Szövetkezetünk 1973. évi exportterve 13.7 millió fo­rint. Az export továbbfejlesztésé­nek már most határozott esé­lyei vannak, mert a nyugatné­met partner jövőre „megdup­lázza a tétet” s havonta húsz­ezer darab munkaruhát rendel Szentendréről — ehhez termé­szetesen biztosítja a további gépi feltételeket is. Tervek szerint 1975-ben már havi negyvenezerre emelkedik az NSZK-ba utazó munkaruhák száma, ami évi egymillió már­kát hoz majd a népgazdaság­nak. 30 mázsa A járás termelőszövetkeze­tei az 1975-re tervezett hek­táronkénti huszonhat mázsás búzatermést már 1971—72­ben elérték, idén a harminc­mázsás átlagot is túlszárnyal­tak. Hasonló ütemben emelke­dett a kukoricatermelés szín­vonala is. Megkeresik a megoldásokat Pályakezdő pedagógusok problémái A járási hivatal művelődés- I ügyi osztályának apparátusa ’ — osztályvezető, tanulmányi felügyelő, gazdasági felelős — az elmúlt napokban tett pontot a fiatal nevelők szo­ciális helyzetét, munkahelyi beilleszkedését feltáró vizs­gálódásának végére. A tapasz­taltakról Szabó Ferenc osz­tályvezető tájékoztatott. Bátorításban nincs hiány — Járásunk területén most 52 harminc év alatti, ötéves­nél nem régebbi oklevéllel, vagy munkaviszonnyal ren­delkező fiatal nevelő tevé­kenykedik — az összes nevelő 23 százaléka. Az országos át­lagnál kedvezőbb arányt azonban két tényező is be­árnyékolja: az 52 nevelőből 17 képesítés nélküli, s közülük mindössze kettő férfi. — Milyen a fiatal nevelők szociális helyzete? — Előbb a számok: a fiata­lok 48 százaléka házas, s hoz­závetőlegesen minden máso­dik családban született már legalább egy gyerek. Negy­ven százalékuk a munkahe­lyén lakik, a többiek a szom­szédos községből vagy Buda­pestről (Budakalászra. Po- mázra) járnak be az iskolába. A bőség zavara Fejlesztés szépséghibával Tekintélyes „örökséggel” lát­tak hozzá Budakalászon az esztendő utolsó negyedének feladataihoz. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt év­ben a község költségvetési számláján több mint hétmillió fo­rintos többletbevétel kelet­kezett. A tanácsülés határozata a szép summát átutalta az idei fej­lesztési alapra, így nagyobb feladatok megvalósítása vált lehetővé. Az év elején még szerény­nek tűnő fejlesztési terv a módosítás után valósággal ki- teljesedett. A gondosan mérle­gelő testület egymillió forintot szavazott meg újabb hat CS- lakás, 1,8 milliót a költségve­tési üzem telephelyének, s csaknem 2,3 milliót a könyv­tár és tömegszervezeti szék­ház építésére. Jutott pénz ezenkívül úttisztító gép vá­sárlására, házfelújításra, a fű­tőolajtartály felállítására, sőt még tartalék is maradt vagy másfél millió. A fejlesztési terv módosítá­sával egy időben válaszolt a testület a jelölőgyűléseken el­hangzott javaslatokra, jóllehet, az elbírálásnál meglehetősen szigorúnak bizonyult, mert a kétszáztíz felszólalásból mind­össze nyolcvanhatot minősített közérdekűnek. A többségében községfejlesztéssel kapcsolatos bejelentéseket a tanácsülés igyekezett már a módosított fejlesztési terv elkészítésénél figyelembe venni. Talán csak az tűnik furcsának, hogy a feladata magaslatán álló köz­ségi parlament — éppen a bőség zavarában — ismét elodázta a javasolt és indokolt iskola-, illet­ve óvodafejlesztést. Idén a felvételi bizottság negyvenöt óvodást utasított el s várhatóan ez a szám jövőre még növekedni fog. A tervek szerint az új óvoda építését csak 1975-re ütemezik, ami vi­szont azt jelenti, hogy mini­mum csak három év múlva avathatnak óvodát Budakalá­Csomagolás előtt IMÜ <> Gárdos Katalin felvétele A Pomázi Faipari Ktsz talán a legnagyobb fakanálexportő- rc az országnak. Képünkön a csomagolás előtti utolsó műve­letet végzik a háztartásban nélkülözhetetlen munkaeszkö­zökön. A csiszolás közben ke­letkező, egészségre ártalmas finom port nagyteljesítményű berendezések szívják el. A helyben lakóik közül kilen­cen, s még néhányan a bejá­rók közül albérlők, a többiek a szüleiknél, vagy mint Szi­getmonostorban, a község ál­tal biztosított szolgálati la­kásban élnek. A szüleiknél lakók legfőbb gondja a külön- szoba hiánya, nem biztosított számukra az óráikra való za­vartalan felkészülés. Az al­bérlők sorsa, ha lehet még nehezebb, hiszen 3—500 fo­rintot fizetnek havonta s ez az összeg bútorhasználat és egyéb szolgáltatások címén gyakran megduplázódik. — Miért nem veszik igény­be a pedagógus lakásépítési kölcsönt? — A felkeresett fiatal ne­velők közül mindössze egy élt ezzel a lehetőséggel. A községi tanácsokon pedig nem múlik, olcsón telekhez juttat­nák az építeni szándékozó­kat, s ugyanakkor az iskola- igazgatók bátorításában sincs hiány. A nevelői fizetés sem tűnik Kévésnek, az 1900 fo­rintos átlagkeresethez (az át­lagot erősen csökkenti a ké- ' .is nélküli nevelők bére) túlóra, osztályfőnöki s egyéb pótlék címén még hozzájön 5—600 forint. Mégis azt kell mondani, hogy öt év alatt nem jön össze a családi ház építéséhez szükséges alaptő­ke. Szakmai féltékenység — Hogyan illeszkednek be a fiatal nevelők munkahelyi környezetükbe, a pedagógus­társadalomba? Milyen szak­mai fejlődési lehetőségeik vannak? — A képesítés nélküliek beilleszkedése a legnehezebb. Tapasztalataink szerint járá­sunkban eddig csak két isko­lában. Pilisszántón és Sziget­mono: torban vezették be a díjazott patronálási rend­szert. Itt kell elmondanom; az iskolaigazgatók nagy gondot fordítanak arra, hogy a pálya­kezdő nevelők lehetőleg zök­kenőmentesen illeszkedhesse­nek be a testület életébe. Ne­hezíti ezt, hogy az idősebb kollégák nem egy esetben ele­ve fenntartással fogadják a fiatal nevelőik észrevételeit, javaslatait. Néven nevezhetem nyugodt lelkiismerettel ezt a jelenséget: szakmai féltékeny­ség. S itt térek át a szakmai továbbképzésre: a fiatalok valamennyien részt vesznek a megyei továbbképzési kabi­net előadásain, számosán kö­zülük magasabb képesítés megszerzésére törekszenek Kiaknázatlan erőforrás —■ Ügy tudom, a fiatal ne­velők közéleti aktivitása el­marad a várakozás mögött? . — Sajnos, ez így igaz. A fiatal nevelők általában öt-hat órát tanítanak, két-három órát töltenek el felkészülés­sel, s még mindig marad öt­nyolc óra szabad idejük a oihenésen kívül. Az egyedül­állók természetesen több időt f lítanak szórakozásra, ön­művelésre, a családosok moz­gási lehetősége korlátozot­tabb. Iskolán belüli társadal­mi munkát szinte valameny- nyi nevelő végez: van, aki kisdobos-, vagy úttörővezető, de nem ritka a szertárfelelősi, vagy a még ennél is névlege­sebb társadalmi megbízatás. Visegrád és Pomáz kivételé­vel a fiatal nevelők többsége nem végez iskolán kívüli tár­sadalmi munkát. Mindez azért is elgondolkodtató, mert a megkérdezettek közül mind­össze ketten minősítették ma­gukat túlterheltnek. Az a vé­leményem. hogy túlságosan nagy könnyelműség lenne ezt a jelentős társadalmi erőfor­rást kiaknázatlanul hagyni. Állandó kiállítás Szentendrén A magyar képzőművészet egyik fellegvárát, a szentendrei művésztelepet 44 évvel ez­előtt alapították Számos egy­kori tagjának és jelenleg is ott tevékenykedő művészé­nek alkotásait ismerik világ­szerte. Hazánkban azonban nincs egyetlen olyan kiállí­tás sem, amely a jelentős ér­téket képviselő műveket be­mutatná. Az illetékesek ezárt elhatározták, hogy Szentend­rén állandó kiállítást létesíte­nek, ahol csaknem 150 mai és valaha ott alkotó művész művét mutatják be temati­kus egységben. A szentendrei szalont az elképzelések sze­rint a város főterének egyik épületében nyitják meg. Ajándékba - közgyűjtemény Egészen apró, számunkra mégis nagyon fontos és kedves eseményről szeretnék a szer­kesztőségnek beszámolni. A csobänkai iskola tudvalevőleg kis falusi oktatási intézmény, és így nem rendelkezik kor­látlan anyagi eszközökkel. Vi­szont mi is szeretnénk gyerme­keinket korszerű körülmények közt oktatni, nevelni. E cél ér­dekében a földrajzot tanító ta­nárnő, Karádi Antalié levelet írt dr. Fülöp József akadémi­kusnak Budapestre egy kőzet- gyűjtemény ügyében. Innen ha­marosan meg is érkezett egy nagyszerű kőzetgyűjtemény. Azt hiszem, nem kell különö­sebben bizonygatni, mit jelent ez egy iskolában: elvégre nem mindegy, hogy a tanulók ma­gyarázat után csak elképzelik, vagy látják, tapintják is pél­dául az oxidos mangánércet. Hádd tegyem még hozzá: min­den kőzet mintaszerű csoma­golásban érkezett, az érceken a magyarországi lelőhelyüket is feltüntették. Ügy gondolom, szép példa ez egy intézet KISZ-szervezete és egy iskola úttörő csapatának hasznos együttműködésére. A segítsé­get ezúton szeretnénk megkö­szönni. Baross Péter úttöröcsapatvezető Diákszemmel Minden előzetes beharan­gozás és utólagos ováció nél­kül megjelent a szentendrei Móricz Zsigmond gimnázium KISZ-szervezetének saját szer­kesztésű lapja, a Diákszem­mel. A szerkesztő bizottság a gimnázium valamennyi tanu­lóját buzdítja cikkírásra, sót ösztönzésben sem fukarkodik, hiszen, a legjobb szerzők a publikáció örömén túl, egy tábla mogyorós tejcsokit is kapnak. Sokka Itöbbet az első számból nem tudhatunk meg, s ha nem veszi rossz néven debütáló laptársunk öttagú szerkesztő bizottsága, egy bá­torító kritikai megjegyzést is megkockáztatnánk: a lap ne­vében sejtetett, rutinnal, élet- tapasztalattal. bölcsességei he- lyettesithetetlen diákszemet hiányoltuk a legjobban. Az oldalt írta és összeállította: Kertész Péter /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents