Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

Közművelődési tervek - a jövő évre Megkezdték a jövő évi ter­vek elkészítését Vác közmű­velődési intézményeiben. A városi tanács művelődési osz­tályának munkatársai érte­kezleten ismertették a köz- művelődés szakembereivel a jövő évi feladatokat. Még ebben a hónaoban ta­nácskozásra hívják össze a váci gyárak és üzemek szak- szervezeti bizottságainak kul­turális felelőseit is. BESZÁMOLÓ a TANÁCS­ÜLÉSÉN. Gáspár Gézáné me­gyei tanácstag ma, november 22-én a kismémedi tanács ülé­sén beszámol megyei tanács­tagként végzett munkájáról, majd a tanácsülés után foga­dóórát tart. FOGADÓÓRA és TANÁCS­TAGI BESZÁMOLÓ. Dr. Ko­vács Ferenc megyei tanácstag holnap, november 23-án dél­után 2-től fogadóórát, 4 órai kezdettel pedig beszámolót tart a vácrátóti művelődési házban. BESZELGETES A KÖNYVTÁRBAN A PEST MEGYEI HÍRIAP KÜIÖNKI AO/S SA XVII. ÉVFOLYAM, 273 SZÁM 1973. NOVEMBER 22., CS jTüRTÓK A fiatalok sokféle szakma közül választhatnak Pályaválasztási kiállítás és munkaértekezlet A váci 204-es számú Kilián György Ipari Szakmunkás- képző Intézetben pályavá­lasztási kiállítás nyílt. Á be­mutatott anyag fontosságáról Balassi István, a párt városi bizottságának osztályvezetője beszélt megnyitójában. Másnap délelőtt a városi ta­nács nagytermében ugyancsak a pályaválasztással kapcsolat­ban tartottak munkaértekez­letet. Ott voltak a városi és a járási általános iskolák kép­viselői, s az elnökségben he­lyet foglalt Hajdú Miklós, a helyi pályaválasztási tanács­adó titkára is. Venesz Ernő, a városi ta­nács osztályvezetője köszön­tötte a megjelenteket, majd Szekeres Sándor, a 204-es szá­mú Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese tartott is­mertető előadást. Az állomás közelében levő kétemeletes épület több mint fél évszázad óta ad hajlékot a helyi iparitanuló-képzésnek. Ma is jól betölti a feladatát. Igaz, hogy az öntők 170 helyére csak ötven tanuló akadt, s a várt negyvenöt mintaasz­talosból sincs csak tizen­öt, de ugyanakkor a kinti üze­mek, tanácsvállalatok, kisipa­ri szövetkezetek ipari tanulóit is ott oktatják 22 osztályban. Szekeres Sándor elmondta, hogy az elméleti és a gyakor­lati oktatást ötezer kötetes könyvtár, sportolási lehetőség, szakkörök segítik. A tanulók a fizetésen kívül ösztöndíjat is kapnak. Egy jó képességű tanuló az utolsó évben havonta 1550 forintot keres, s a harmadik évben teljesít­ménybérben dolgozhat. Bernáth Kálmán, a keres­kedelmi szakmunkásképző is­kola tanáraként adott tájé­JEGYZET Olcsó, jó járda A Földvári téri ABC- áruházat elhagytam, s a város centruma felé tar­tottam. Egyszercsak, ahol a házak véget érnek, véget ért a kétsoros betonlapok­ból kirakott járda is: a gyalogos húsz, harminc mé­teren keresztül sárban, víz­ben caplathat célja felé. A nagy forgalmú úttestre le­lépni, s ott megtenni a tá­volságot, istenkísértés. Va­jon miért ér véget a járda a Földvári tér egy bizonyos pontján, miért nem mehet az ember viszonylag száraz lábbal a város belseje felé? Miközben a tócsákat ke­rülgettem, eszembe jutottak Galambos Ferencnek, a Ha­zafias Népfront városi el­nökének lelkes szavai, ame­lyeket a homokaszfaltról mondott, nem is olyan ré­gen, egy tanácskozás szüne­tében. Apropó, homokaszfalt! Fogadok, kevesen tudják, mit is takar valójában ez az elnevezés. Galambos Ferenc el­mondta, hogy ellátogatott Veresegyházra, ahol re­mek, olcsó járdaburkoló anyagot készít a nagyköz­ség költségvetési üzeme, s azzal az anyaggal a lakos­ság könnyűszerrel, minden hozzáértés nélkül elkészít­heti a remek járdát a saját utcájában. Gondoltam, megnézem azokat a homok- aszfalt járdákat Veresegy­házán. Nem bántam meg, mert olyasmit láttam, amit sok­sok államigazgatási ember­nek látnia kellene. A jár­dák nagyon jók, s főleg időtállók. Azt, hogy milyen olcsók és hogy csak egy vé­kony homokágyra terítve hengerelik simára, a költ­ségvetési üzem műszaki vezetőjétől, Chmelik Páltól tudtam meg. Elmondotta, hogy egy köbméter anyag­ból, 2—2,5 centiméteres ré­tegvastagságot véve alapul, 30—35 négyzetméter járda kerül ki. Ennél a járdafaj- tánál is kell szegélyt alkal­mazni, de minősége gyen­gébb lehet, mint a hagyo­mányos beton alapú asz­faltjárdáé. Könnyű kiszá­mítani, hogy egy négyzet- méter homokaszfalt járda körülbelül 20 forintba ke­rül, mert egy köbméter asz­falt ára 600 forint. A veresegyházi nagyköz­ségi tanác^ költségvetési üzeme berendezkedett a homokaszfalt gyártására, az igényeket messzemenően ki tudja elgíteni. Az új járda­anyag kísérleteit 1968-ban 1 kezdték el, s 1969-től töme­gesen készítik az anyagot, naponta 20 köbmétert tud­nak előállítani. Érdekes, hogy a nagyon jó, tartós és olcsó járdaépí­tő anyag iránt nagyobb az érdeklődés az ország déli határán, mint mondjuk, a váci járás községeiben. A Szeged és Makó közötti, közvetlenül a román határ mellett fekvő Kübekházára az idén körülbelül 200 köb­méter homokaszfaltot küld­tek vagonokban. Üjabban Erdőkertes és a váci járás­ban levő Főt tanácsi veze­tői rendeltek homolcaszfal- tot, járdakészítés céljára. (bognár) koztatást: tanteremgondokkal küzdenek. 1974/75-ben száz­negyvennégy első évest oktat­hatnak, ha a 7—7 tantermet négy napon át biztosítják min den héten a számukra. Gátolja a munkát, hogy a kereskedelmi szakmunkás- tanulók 87 százaléka be­járó, sokan tanítási na­pon csak éjfélkor kerül­nek ágyba, s másnap reg­gel az üzletben ismét helyt kell állniuk. A hozzászólások során a sü­tőipari vállalat képviselője vázolta, hogy korábban meny­nyire elhanyagolták a tanuló, képzést, s köszönetét mondott a mezőgazdasági technikum­nak a képzés elősegítéséért. Szóba került a leány ipari tanulók hátrányos helyze­te, a leánykollégium hiá­nya, amit az albérlőtartók jól kihasználnak. Felolvasták a halásztelki me­zőgazdasági szakmunkásképző iskola levelét: kilencven, jövő re végző VIII. osztályos ta­nulót keresnek képzésre. Venesz Ernő záróbeszédében hangsúlyozta, hogy az érte­kezlet elérte célját: az üze. mek, iskolák egyformán tár­sadalmi problémaként keze­lik a pályaválasztás kérdését. Kérte, minél többen tekintsék meg a Csikós József utcai tan­műhelyben a pályaválasztás, hoz tanácsot adó kiállítást. Papp Rezső EGY SZÁZALÉK - HUSZONHÉTMILLIÓ Kilencedik az országban Budapestet nem számítva, az ország egyik legnagyobb vendéglátóipari vállalata a Pest megyei. Legjelentősebb éttermei-üzl etei a Dunaka- nynr területén, Pesit megye, legfontosabb idegenforgalmi bázisán találhatók. A szezon zártával mérleget készített háromnegyed éves forgalmá­ról. Megállapították, hogy a vártnál gyengébb szeptember ellenére, az első három ne­gyedév tervét egy százalékkal túlteljesítették. Az egy száza­lék igen szerénynek tűnik, valójában tiszteletre méltó összeget takar: több mint 27 milliót, sőt, a teljesítmény or­szágos viszonylatban is jelen tős. Valamennyi eredményes­ségi mutatót összevetve, a 21 megyei vállalat közül a Pest megyei a kilencedik helyen áll. Az utolsó negyedév, a kará­csonyi-szilveszteri felkészülés újabb erőpróba, ugyanakkor lehetőség a jelenlegi tisztes eredmények fokozására. Civilizáció, kultúra, iskolázás E kérdésekkel foglalkozott az a könyvtári beszélgetés, melyen Bata Imre irodalom- történész, Csulák Mihály ta­nár és Hor.gas Béla költő pró­bálta közösen megrajzolni ko­runk kulturális képét, megfo­galmazni a műveltségre törek­vő ember igényeit, lehetősé­geit, korlátáit. A Papp Zoltán rokonszenve­sen töprengő előadásában hal­lott József Attila-versből bom­lott fel a beszélgetés fonala, hogy Weöres Sándor és Né­meth László szavai révén nyerjen megerősítést: rohamo­san fejlődő századunkban megdőltek a múlt korok mű­veltségeszményei, s a kultu­ráltság ma mást jelent, mint holt adatok tárolását, a lexi­kális tudás kiterjesztésének képtelen követelményeit. A huszadik és még inkább a hu­szonegyedik század emberét minden szellemi érték befoga­dására kész, nyílt elmévé kell csiszolnia a családi közösség­nek, a nevelői testületeknek, a társadalomnak, A mindvégig rendkívül szín­vonalas beszélgetésinek sok hallgatója, s a hivatalos műsor után, számos részvevője volt városunk kulturális életéért aggódó, aíínak fellendítésén fáradozó, a kultúra kérdése; iránt érdeklődő emberek Kö­zül: a könyvtár olvasótermé­ben Vác és a járás népműve­lésének felelős vezetőivel együtt művészek, tanárok, könyvtárosok foglaltak helyet, és jó néhány diák is,' akik élénk figyelemmel kísérték az oldott, kellemes beszélgetést. Megérlelődött valami jó a könyvtár és művelődési ház közös rendezésében. Érdemes a jövőben is odafigyelni! I V. F. Ide is eljutottunk KETTEN - A TÖMEGSPORTRÓL Sportkedvelő régi ismerősöm jön felém az utcán. A fejét csó­válja: — Olvastam, olvastam — mondja, és még mindig ingat­ja a fejét. — Mit olvasott? — Hát a maga sportról szóló írásait. Maga nem ismeri ezt a területet. Minek avatkozik be­le? Maga is sportol? — Szívesen futnék, úsznék, fociznék, ha lenne hol. De nincs. Itt, a lakótelepen senki sem teszi, és feltűnő lenne. Ez mégis csak kisváros. — Létszámát tekintve, igen. A szokásai, az emberek szem­lélete ettől még lehet modern. No, de szabadjon megkérdez­nem, mi a helyzet a reggeli tornával ? — Egy ideje csinálom. De, ha későn ébredek, és szalad­nom kell a munkahelyemre, akkor nem. És utána heteket hagyok ki. — A kocogás csak izgalom nélkül egészséges. Különben, ha rám hallgatnának, lenne itt tömegsport. Csak le kellene egyszerűsíteni a problémát. Kevesebbet törődni a szerve­zettséggel és a szakszerűséggel. — Kíváncsi vagyok az el­képzelésére. — Vissza a forráshoz! A sport: játék, szórakozás, ki- kapcsolódás. A jendszeressé- gen van a hangsúly, és néma formalitáson. — Tovább! — A Népsport egyik októbe­ri számában Németh Péter új­ságíró Négy forint címmel hal­latlanul érdekes riportot írt. Arról van benne szó, hogy Pes­ten a László Kórház sporttele­pére éppúgy bemehet, akinek játszani támad kedve, mint a strandra, ha fürödni akar. A kasszába befizet 4 forintot, s azért szerelést, játékszert kap. Két óra hosszáig focizhat, pingpongozhat, futhat, és még sokféle sportot űzhet. Mindig akadnak partnerek is. — Hozzájárulna, hogy meg­írjam? — Semmiképpen sem. Ilyen elméleti probléma kapcsán nem akarok a nyilvánosság előtt szerepelni. — Hogy érti. hogy ez elmé­leti probléma? — Maga úgy írt erről az egészről, mintha az emberek többsége nem kőművesektől, öntőkből, rakodó munkásdk- ból és más olyan dolgozókból állna, akik a nehéz napi mun­ka után nemhogy a kocogásra, de még a tollaslabdára sem gondolnak, örülnek, ha más­napig kipihenhetik magukat. Ez a helyzet, öregem. — Hát, nézze. Azért... — No, jó. Nézem, sőt, hall­gatom is. Kíváncsi vagyok, mit tud nekem még mondani? — A többség helyzete való­ban olyan, amilyennek maga látja. De a többségből folya­matosan kisebbség lesz, a mű­szaki haladás eredményeként. És a mai kisebbség sem kicsi. Az irodai dolgozókon kívül nő az olyanok! száma is, akik mű­szerekre figyelnek, gombokat nyomogatnak, köztük is szapo­rodik a „ceruzával dolgozók’’ száma. A sofőrnek is mozognia kellene, meg a cipésznek is, meg a kereskedőnek is. Nem igaz? — De igaz. És ebben az egészben az a jó, hogy már ilyen gondjaink is vannak. Ide is eljutottunk. Kovács István West Side Story, avagy: egy naiv néző kalandjai a váci moziban Naiv Néző (továbbiakban: N. N.) beül a váci moziba, hogy megnézze a zenéje, mű­vészi fényképezése, pazar ki­állítása és — nem utolsósor­ban — meséje révén méltán világhírű filmalkotást, de va­lami egészen más élményben lesz része. N. N. a nézőtér elsötétedése után megtudja, hogy a moziba lakásínségben szenvedő, lírai alkatú és sportkedvelő nézők járnak. Az első kategóriába tarto­zókkal viszonylag nincs baj: ők az első kockától az utolsóig párjukltal vannak elfoglalva, környezetükkel nem törődve, csak egymásnak élnek. Csen­desek, békések, csupán látni nem lehet tőlük, mert teljes szélességben eltakarják N. N. előtt a vásznat. A lírai lelkületűéit nagy fi­gyelemmel nézik az előadást, s a költői szépségű jeleneteket sa ját szövegm - zvarltzaíí •,:*ccr kísérik. E magyaráztok nem minden esetben tűrik meg a nyomdafestéket, de hát, iste­nem, néhány versünk sem való a sajtóba. A sportkedvelőket viszont a filmbeli két tábor táncosléptű fiataljainak kergetőzése tüzeli harcra: szabályos szurkolókö­zösségek alakulnak, vérbeli sportmérkőzések hangulatát varázsolva a moziba. A néző­tér is hasonlóvá válik a sta­dionokhoz : lassan mindenkit belep a szotyola és a savanyú­cukorka papírburka. Ez utóbbi egyúttal kiváló zenei aláfestés­sel helyettesíti Bernstein mu­zsikáját, melyet a torzító hangszóró jóvoltából amúgy sem lehet élvezni. Állítólag olyan nézőkről is készült feljegyzés, akik a film kedvéért tértek be a moziba. Ezek közé tartozott N. N. is. Vele viszont a tér és idő tör­vényeit megcáfoló csoda tör­ténik: érzi. tudja, hogy egy­szerre két e’őadást nézett meg. Az elsői és az utolsót. Végh Ferenc Repül a nehéz — cserép Minap délelőtt nagy sebes­ségű szélvihar dúlt Vácott. Nem kerülte el a belső város­rész utcáit sem. A Széchenyi utca 8. számú, száz évvel ezelőtt épült ház tetőzetébe is belekapott a széL Egyemetét magasságból lezu­hantak a cserepek az utca kö­zepére. Szerencsére akkor nem haladt arra sem ember, sem jármű. Ugyanabban az időben a Beloiannisz utca 1. számú sa­roképület tetőzetét is megté­pázta a vihar. Ott is csakha­mar több cserép a*>ró dara­bokra tört, lezuhanva a járda melletti térségre. Szerény véleményünk: A Beloiannisz utca 1. számú épületet a közeljövőben le­bontják, így érthető, hogy nem akarnak tetemesebb ösz- szeget költeni a tetőzet javítá­sára. A Széchenyi utca 8. számú ház azonban még sokáig állni fog. Nemcsak, hogy érdemes költeni az elavult tetőszerke­zet megjavítására, de köteles­sége is a városgazdálkodási vállalatnak megakadályoznia az esetleges balesetet ezen a nagy forgalmú útvo nalon. (—pr-) A közelmúltban alapították, és most osztották ki első íz­ben a kiváló népi ellenőr jel­vényt, a vele járó igazol­vánnyal és pénzjutalommal. Vácott dr. Burján Gyula kap­ta meg elsőnek — és ez alka­lommal egyedül. — Több mint egy évtizede dolgozom népi ellenőrként — mondja —, s 1969-ben meg­választottak a Váci Járási Népi Ellenőrzési Bizottság tagjának. A kékfedelű iga­zolványt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke írta alá. — Mennyi elfoglaltsággal jár e megbízatás? — Régebben évenként két- három vizsgálatban vettem részt, amióta NEB-tag va­gyok, én vezetek ugyanany- nyi önálló vizsgálatot, mun­kacsoportommal. A népi el­lenőrzés munkája is megvál­tozott az új gazadságirámyí- tási rendszer életbeléptetése óta: mint ismeretes, a nagy állami vállalatoknál az adó­hivatal végzi az általános, mindenre kiterjedő revíziót az irányító szakminisztérium bevonásá val, így azokat a nagy- vállalatokat már nem keres­sük fel. Főként a helyi ipar az ÁFÉSZ-ök, a termelőszö­vetkezetek és azok ipari szak­üzemei tartoznak hozzánk Vizsgálataink nagy részét egy- egy országos téma indítja el amikoris a megadott tételek alapján mélyrehatóan elem- zünk. Vannak megyei jelle­gű ellenőrzések is. Vác, a2 iskolaváros, az ipari centrum természetesen középpontiban áll. — Lemérhető-e munkájuk, tevékenységük? — A népi ellenőrzés nem végrehajtó szerv. Csak hatá­rozatokat hozunk, javasolunk Jóleső érzés azonban, amikoi rövidebb-hossZabb idő múlva egy-egy minisztertanácsi ál­lásfoglalásban vagy szakmi­nisztériumi rendeletben talál­kozunk az általunk is fel­vetett javaslatok valamelyiké­vel. Helyi viszonylatban is célvizsgálataink után intéz­kedtek az óvodai helyek nö­velésében, javult a kollé­giumi ellátás, s megvalósult sok, közérdekű jellegű ha­tározatunk. — Nem érezte esetleg né­ha a népszerűtlenséget? — Őszintén válaszolok: nem. Ma már tudják az érdekel­tek, hogy a népi ellenőrzés célja a segítés, a dolgok előbb- revitele. Előny számomra, hogy váci vagyok, ismerek nagyon sok fontos beosztásban levő vezetőt: könnyebben szót értünk. A Fortéban, aihol munkaügyi osztályvezető va­gyok, minden segítséget meg­kapok társadalmi munkám­hoz. — A jövő feladatai? —. A Váci Járási-Városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság már az 1974. első félévi munka­tervet készíti. Továbbra is igyekszem elősegíteni a kitű­zött célfeladatok eredményes megvalósulását. P. R. TÖBB MINT TÍZ ÉVE A cél: a segítés, a dolgok előbbrevitele BESZÉLGETÉS DR. BURJÁN GYULÁVAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents