Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

1973. NOVEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Ü4ap 7 Eredményesen zárult a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság nyá­ron rendezett első magyaror­szági madárvédelmi munkatá- bor-akciója. A nyári nagytá­bort áprilisban egyhetes elő­készítő tábor előzte meg, ahol a jelentkezők tájékoztatást kaptak a konkrét feladatokról, és bemutató tanulmányi kirán­dulásokon vettek részt. A júniusi kéthetes tábor ke­retében a gyakorlatban is elsa­játították a madárvédelmet: mesterséges fészekodútelepeket készítettek, és helyeztek el, nyolcszáz már meglévő odút ellenőriztek, s kitisztították őket. Eredményesen dolgoztak a tanulók a ragadozó madarak védelmében is. Ezeken kívül Roman Holynski lengyel bio­lógus, az ornitológiái Balti Ak­ció helyettes vezetője irányítá­sával 79 madarat gyűrűztek. A tábor védnöke az Országos Természetvédelmi Hivatal volt. Az ifjú madárvédők egyebek közt megtekintették a Madár­tani Intézet gyűjteményét, va­lamint természetvédelmi, ma­dárvédelmi előadásokon vet­tek részt, amelyeket az intézet munkatársai tartottak. Célja volt még a tábornak az is, hogy az ország különböző területein szerveződött hasonló érdeklődésű fiatalokat össze­véde/mében ismertesse és irányítsa további hasznos munkájukat. A főleg középiskolásokból álló, össze­sen 33 táborlakó a kirándulá­sok alkalmával, az erdőt járva megismerkedett a Pilis leg­szebb tájaival, növény- és ál­latvilágával. Mindez nagymér­tékben gazdagította biológiai és földrajzi ismereteiket. A tapasztalatok összegezése még jelenleg is tart. Annyi azonban már bizonyos: az ak­ció eredményes volt, és éppen ezért a parkerdőgazdaság és a természetvédelmi hivatal a jö­vőben is szeretné megrendezni a tábort. • Szentendrey Géza erdész madárvédelmi megbízott ★ A Pest megyei Hírlap Is beszá­molt már az M—3-as autópálya építéséről. Nyolcvan mérnök négy­éves tervezési munkájának ered­ményét valósítják meg. Vitatha­tatlan előny: ezáltal az útvonal le­rövidül, és Gödöllő városa is men­tesül az egyre növekvő átmenő forgalomtól, amely ma még együtt jár a városi levegő mértéktelen szennyezésével. Sajnos azonban a tervezők nem vették figyelembe, hogy a jövőre nézve is meg kel­lene őrizni a gödöllői táj szépsé­gét. Konkrétan a festői babati völgyről van szó, amelyben az ott toiyaogaio Aranyos-patak medré­nek fokozatos kiszélesítésével még az első világháború előtt nyolc ta­vat létesítettek. Ez a hely azóta is a kirándulók kedvenc helye. Most azonban az egyik tó betemetésé­vel és a tömör töltésen vezetett autópályával megbontják a völgy megszakítatlan vonalvezetésű, egy­séges képét, és elcsúfítják a tájat. Igaz, egy völgyhíd kétségtelenül költségesebb megoldás, de az M— 3-as autópályát nem a pillanatnak építik. Talán még nem késő a ter­veket felülvizsgálni, hogy az út harmonikusan illeszkedjék a táj­ba, és ne rútítsa el a babati vöjgy szép arculatát. Szalóky László, a járási természetbarát-szövetség a lakók egészségét. Szereti, tiszteli az idős embereket. Ám nem ő az egyetlen orvos, aki ilyen lelkiismeretesen látja el munkáját. Nemrég történt, hogy egyik társunk keze fejét megharapta egy kutya. Dr. Szebeni Antal kedvesen fogad­ta betegünket és kísérőtársát. Jólesett bátorító szava. Szép példák ezek arra, hogy van­nak még olyan emberek, akik tiszteletet éreznek a munkában megfáradt, idős emberek iránt. Köszönjük! Kádár Andrásné Vecsés Olajtelep /kiadón Az Aszód és környéke ÁFÉSZ Ikladon kétszázezer forintos költséggel korszerű tüzelőolaj- telepet nyit. A munkálatok már elkezdődtek, és december elsejétől Ikladon is árusítják majd a tüzelőolajat. Ezzel ré­készülék építése is ezen az útszakaszon.” ★ Október 14-i számúnkban Nem értjük címmel szóvá tet­tük, hogy Dunaharasztiban az utcán egy eszméletlen férfira bukkanva, hiába hívták a leg­közelebbi körzeti orvost, dr. Jolsvay Gyulát. Ö arra hi­vatkozva — nem a területén van a segítségre szoruló, és hogy rossz az autója, nemet mondott. Megírtuk: az orvos­nak 500 métert kellett volna gyalog megtennie. Erre az írásunkra kaptuk dr. Szabó Raffaeltől, a ráckevei járási szakorvosi rendelőintézet igaz­gató főorvosától a következő választ: „A cikk nyomán kivizsgál­tam az esetet és intézkedtem. Megállapítottam, hogy a kör­zeti főorvos bár a telefonhí­vásra elutasító választ adott, mégis átöltözött (mivel éppen rossz gépkocsiját javította), a hívás helyére ment, ahol azon­ban már senkit sem talált. A hívás oka nem betegség, ha­nem súlyos részegség volt. Ezt megerősíti — nyilvánvalóan a cikk hatására — két dunaha- raszti lakos kérésünk nélkül hozzánk írt levele. Ugyanezt bizonyítja a nagyközségi ta­nács elnökének hozzám kül­dött tájékoztatója, amely sze­rint a rendőrség az illető el­len közbotrányokozásért fel­jelentést tett. Dr. Jolsvay Gyula ellen ez ideig semmiféle bejelentés nem érkezett. Betegeinek és az egész község lakosságának szeretetét 19 éves odaadó mű­ködésével érdemelte ki. Ezt támasztja alá az is, hogy több család kérte körzetébe való áthelyezését. Dunaharasztiban ő a legrégebben működő kör­zeti orvosunk, éppen ezért őt ismerik legjobban. Való­színűleg ezért keresték éppen dr. Jolsvayt telefonon, bár két körzeti orvos is közelebb la­kik a kérdéses hel; ’. Az adott időpontban az ’.zzség- házban is — ahol szín m van telefon — több körzeti orvos rendelt. Mindezek figyelembe­vételével figyelmeztetésben részesítettem dr. Jolsvay Gyulát, hogy hasonló félreér­tés többé ne fordulhasson elő.” Szerkesztői üzenetek B. S.-né, Szcntmártonkáta, T, A.-né, Szigetújfalu: Panaszukkal foglalkozunk, kérjük szíves türel­müket. J. B., Gomba: Köszönjük levelét és egyben javulást kívánunk. L. S., Ráckeve: Megpróbálunk segíteni, bár a levelében leírt helyzet elég reménytelen — a jog­szabályok szerint. B. L-né, Űri, L. M., Vecsés, G. 3., Pusztavacs: Jogtanácsosunk levélben válaszol a felvetett kér­„Elöfízetö” jeligére: Ha lejár a sírhely használatának Joga, hosz- szabbítás esetén a már felállí­tott sírkőért nem kell fizetniük. Postás­szabad szombat Gödöllőn nemrég átszervez­ték a postai kézbesítést, és a várost 10 kézbesítő körzet he­lyett 13-ra osztották. A betétes újságkihordókat állományba veszik, és ők is viszik majd a küldeményeket. A lakótelepe­ken így két postás jár a hét öt napján, míg a hatodik és hete­dik napon csak egy. Tehát szombaton csak a sürgős kül­deményeket viszi az újságon kívül a kézbesítő, vasárnap meg csak az újságot. A szombati restancia hétfőre marad, ami­kor kevés az újság. Kétheten­ként felváltva tehát az egyik kézbesítő szabadnaphoz jut Aki Gödöllőre sürgős ügyben akar írni hét végén, annak expresszlevelet kell feladnia, mert szombaton a posta á kö­zönséges levelet nem kézbesí­ti! (?) Csiba József Gödöllő Kettőt — egy csapásra Albertirsán van egy félig ki­száradt lápos tó, a Mocsolya. Sajnos, jópáran lelték itt már halálukat, főleg gyermekek, akik nem tudtak szabadulni a veszélyes hínárból. Jó lenne, ha a különféle helyeken lera­kott szemetet, hulladékot ide hordanák, és ezzel feltölteni a tavat. így a szemét sorsa is megoldódna, és hasznosítható lenne egy, a lakosságnak sok bánatot okozó terület is. Sipőcz Ferenc Albertirsa Egy jó szó... Vecsésen csinosan berende­zett az öregek napközi otthona. Kényelmes társalgó várja a la­kókat, ahol olajkályha ontja csendesen duruzsolva a mele­get. A kedves kis öregek elé­gedettek a kitűnő ellátással. Még derültebb lesz a hangulat, amikor megjelenik dr. Pallin- ger Georgina orvosnő, aki nagy szeretettel kíséri figyelemmel gi vágya teljesül a lakosság­nak: nem kell Aszódra vagy Domonyba menni ezért a fűtő­anyagért. Nagy Lajos Iklad Hideg a HÉV-en Gödöllőn lakom, és Buda­pesten dolgozom, ezért kényte­len vagyok naponta kétszer öt­ven percet HÉV-en utazni. No­vember 9-én történt, hogy az Örs vezér térről 17.40-kor in­duló HÉV 562 számú kocsijá­ban fűtés nem volt. A kalauz Lemezeken „lovagolva" Élőbb a gépzene ? Válasz egy olvasó hozzászólására kérdésünkre azt felelte, hogy még nem nézte meg a fűtést, de ahogy nem nézte meg Má­tyásföldig, úgy Gödöllőig sem járt utána a dolognak. Tavaly is egész télen fagyos- kodtunk, ezért talán még nem késő, ha novemberben írok, és szóváteszem, hogy vajon csák a kalauz hangulatának van-e ki­téve az utazó emberek egész­sége? Hajdú Józsefné Gödöllő Válaszolnak az illetékesek Október 13-i számunk Váci Napló-mellékletében jelent meg a Teremtsenek rendet o főt—dunakeszi buszjáraton cí­mű cikk, amelynek megjele­nése után az illetékes Volán 20-as Vállalat vizsgálatot tar­tott. Az eredményről Reis Gyula üzemigazgató és Holló­st Gyula forgalmi osztályveze­tő tájékoztatta szerkesztősé­günket. „A panaszolt 2710/737. szá­mú járat Főt autóbuszfordu­lótól azért nem közlekedik, mert a forduló megépítése ké­sik. A busz a kisalagi sport­pályától indul. Erről értesítet­tük az utazóközönséget. A Azonnali felvételre keresünk hurkoló-, fonó- és szövőüzemünkbe női szakmunkásokat és betanított munkásokat, valamint - rövid betanítási idővel - 8 általánost végzett, 16 éven felüli lányokat * qéoes munkahelyekre. KELENFÖLDI TEXTILGYAR 1502 Budapest XI.. Budafoki út 111—113., Munkaerő-gazdálkodás. Tel.: 450-160, 177-es mellékállomás. 2710/587. számú járat nem 7.08-kor indul, hanem 7.00 órakor, erről is tájékoztattuk az utasokat. Azokat a jegyke­zelőinket, akik az indulási időt nem tartották be, figyel­meztettük. A szeptember 28-án történt eseményekkel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a Mo­gyoródról 7.53-kor érkező autóbusz a Rákospalota felől jövő járatot várta, és ezért nem állt be a megállóba. Ez előbbi járat Főt kisállomásnál 10 perces sorompót kapott, és így csak Dunakeszin érte be a másik buszt. Szeptember 29-én a GC 01-95 rendszámú autóbuszban jegyláda nem volt, ezért a gépkocsivezető szükségmegoldásból a viteldí­jakat a műszerfalon tartotta. A 10 perces várakozás az autóbusz elektromos hibájá­ból adódott. A GC 04-15 rendszámú csuklós autóbusz engedély nélkül járt a jelzett szaka­szon. A közelmúltban átadott fóti közúti híd lehetővé teszi, hogy a jövőben nagy befoga­dóképességű csuklós autóbuszt is közlekedtessünk. A forga­lom jobb ellátása érdekében október 15-től Foton forga­lomirányító szolgálat dolgo­zik. A vonalon eggyel több autóbusz is jár. Folyamatban van rövidhullámú adó-vevő A Postabontásban többnyire kétfajta levelet közlünk: az egyik beszámol, tudósít, hírt ad valamilyen eseményről, je­lenségről, a másikban pedig segítséget kér szerkesztősé­günktől az olvasó egy-egy probléma megoldásához. Akad azonban a leveleknek egy har­madik fajtája is, mellyel — mi tagadás — kicsit mosto­hán bántunk az utóbbi idő­ben. Pedig külön örömöt sze­rez, ha a levélíró azért veszi a fáradságot és ragad tollat, hogy újságunk valamelyik cikkével kapcsolatos vélemé­nyét, észrevételeit leírja. Jól­eső érzés, ha az újságíró mun­kája nem hiábavaló, írása „megmozgatja” az olvasót. Cikkünkkel most ez irányú adósságunkból szeretnénk tör­leszteni azzal, hogy részlete­sen foglalkozunk egy, e har­madik fajtából való, „hozzá­szóló” levéllel. A levél Október 11-i számunkban riportban számoltunk be a Pest megyei beategyüttesek megalakulásának körülmé­nyeiről, jelenlegi helyzetük­ről és a működésükkel kap­csolatos különféle problémák­ról. Ehhez az írásunkhoz kap­tunk hozzászólást Fabók Lász­ló Albertirsa, Landler Jenő út 10. szám alatti lakostól. „A megyei amatőr zeneka­rokkal az a legnagyobb baj, hogy bár lelkes zenészekből állnak, játékuk színvonala meglehetősen alacsony (tisz­telet a kivételnek). Bizonyí­ték erre, hogy az ilyen ren­dezvényeket csak azok láto­gatják. akik nem törődnek a zene milyenségével, pusztán két szempontot vesznek figye­lembe: a zene hangos legyen, és táncolni lehessen rá. Nálunk, Albertirsán egyre jobban háttérbe szorulnak a zenekarok, mert elképesztő népszerűséget ért el a disc- jockey klub. Kétszer annyi fiatal jön össze egy-egy ilyen rendezvényen, mint a zeneka­rokkal rendezett bálokon. A siker és a népszerűség titka véleményem szerint az est programja nem szorítkozik egy adott együttes zenei világára, rit­musára. A legegyszerűbb ze­nétől az igényes progresszív muzsikáig mindent felölel egy-egy ilyen program, kívánságműsorokat is “ rendeznek, a közönség a zenét ere- V” deti verzióban, jó hang­minőségben hallja, éf& a műsor vezetőjének, Zentai Zoltánnak egyé­nisége és szinte már-már meg­szállottsága. Sok hasonló prog­ramot láttam már Budapes­ten is, Balatonon is, mégis állítom, klubvezetőnk profi módon érti a dolgát. Sok fel­kapott és futtatott disc jo­ckey tanulhatna tőle. A klub távlati terveiben szerepel egy-egy vendég (fia­tal pályakezdő költő, polbeat- énekes) meghívása, bemutatá­sa a műsor keretében. Ezt na­gyon jó ötletnek tartom, mert így azok a bizonyos „szóra­kozáscentrikus” fiatalok is akarva-akaratlanul belekós­tolnak a komoly művészetek­be. Tudom, hogy ettől még nem lesz mindenki buzgó iro­dalombarát, de ha csak né­hány fiatalt is sikerül meg­nyerni e nemes ügy számá­ra, már az is elismerésre méltó tett.” Nem egyértelmű A felvetett probléma túlnő Albertirsa és tulajdonképp a megye határain is. Miről is van szó? Arról, hogy az élő­zene hatalmát felváltja-e a gépzene. Ugyancsak leegysze­rűsítenénk azonban a témát, ha azonnal és egyöntetűen igennel vagy nemmel válaszol­nánk a kérdésre. Nyilvánvaló ugyanis: a megyében sok kis község nem rendelkezik olyan művelődési házzal, vagy szín­paddal, ahol igényes — nem­csak könnyűzenei — hangver­senyt lehetne adni. Az objek­tív feltételek hiánya ma már — hála a technikának — nem jelenti azt, hogy a zene egyál­talán nem jut el az ilyen hely­ségekbe: a rádió- és tévéké­szülékek mellett egyre több házban fellelhető a magnó és a lemezjátszó is. S ha otthon nincs, például az iskola, a tan­órákon és azonkívül is a dél­utáni szakköri foglalkozáso­kon, élhet a technika adta le­hetőségekkel. Az ifjúság zenei neveléséhez szükséges muzsi­ka, mindenütt kéznél van, vagy legalább is kézközeiben. Lemez vagy zenekar Másképp mérlegelendő el­lenben az olyan nagyközség, város ahol ennél többre nyí­lik alkalom, ahol lehet hang­versenyt adni. Most nem szó­lunk arról — külön cikktéma —, hogy miért vonzóbb a sok­szor igénytelen, alacsony szín­vonalú könnyűzene Is a klasz- szikus muzsikánál. A furcsa­ság a szórakoztató műfajon belül megjelenési formájában jelentkezik: az élő könnyűze­nénél is csábítóbb a beat — lemezen. Pest megyében több mint 100 amatőr beategyüttes mű­ködik; lehetne az élőzene fia­talokat^ vonzó, aktivizáló, ha a művelődési házak nem első­sorban a bevétellel törődné­nek, hanem a nevükben is sze­replő funkciójukkal. Az intéz­mények zömében hetente-két­hetente bevételes táncos ren­dezvényt tartanak, melyeken a zenekart főként a talpalávaló játszására késztetik. Így aztán érthető a hagyományos beat- felállás, és az, hogy a repetoár javarészt népszerű nyugati slágerekből áll. Természetes, hogy a bemutatás nem .vehe­ti fel a versenyt a művek ere­deti tolmácsolásával. Sajnos azonban a disc-jockey klubok sem mondhatók min­dig ideális megoldásnak. A „lemezlovasok” többsége rossz műsorvezető (a levélre vála­szolva: viszont tisztelet a kivé­telnek); gyakian olyan ügyes „lemezbegyűjtőkről” van szó, akik műsorukat a legelemibb előadói és beszédkészség híján tolmácsolják. Wilpert Imrének, a Népművelési Intézet illeté­kes munkatársának véleménye szerint; „Ez a terület teljesen el­lenőrizhetetlen, az Országos Rendező Iroda erre a munká­ra működési engedélyt nem ad ki. Nincs egyetlen intézmény, mely az ilyen műsorok vezeté­sére alkalmas, jó beszédkész­ségű, zenei érzékkel rendelke­ző fiatalokat kiválogatná, sőt esetleg éppen erre képezné Iá őket. így azután a kiválogató- dás alapja sokszor a lemezeket küldő „külföldi nagynéni”, a lemezlovaglás pedig a munka és 'képességek nélküli érvénye­sülés egyik lehetősége. Azonos célért Ideje, hogy a kérdés jó ol­daláról is szóljunk. A megyei beategyüttesek műsorán a kül­földi számokon kívül saját szerzemények is szerepelnek, amelyek közül sok színvonalas zenei formában —, de szöve­gében is — olyan izgalmas po­litikai és közéleti kérdéseket feszeget, amelyek ifjúságunkat közelebbről és legszemélyeseb­ben érintik. A Pest megyei Népművelési Tanácsadó a szakmai fejlődés és a tovább­képzés érdekében levelező tan­folyamon foglalkozik a muzsi­kusokkal, a járási, megyei tánczenei bemutatók pedig jó fórumai egy-egy igényes mű­sornak. Az élőzene hatását a szó szoros értelmében vett „csattanós” példa is igazolja, a lemezfelvételek helyszíne a „steril” stúdió helyett egyre inkább a koncertterem, ahol a hangzást a közönség füttye, tapsa „színesíti”. Másrészt — és ezt a véleményt támasztja alá az albertirsai klub — lehet jó rendezvénytípus a hangle­mezműsor is, ha ügyesen csi­nálják. A lemezkluboknak és a ze­nekaroknak tehát nem egymás ellen, a másik gyengeségét ki­használva kell működniük, ép­pen ellenkezőleg: tevékenysé­güket összehangolva, más esz­közökkel, de azonos cél érde­kében : a zenére érzékenyen reagáló, e művészeti ágat is értő, igényes ifjú közönség ki­nevelésére. Dalos Gábor *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents