Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-22 / 273. szám
4 i'll élEG <cstéi*íap 1973. NOVEMBER 22.. CSÜTÖRTÖK Középiskolát igen, általánost nem? Felnőttoktatás Vácott Két szakmára nincs igény Első díj — Párizsban A Magyar Hanglemezgyártó Válla1 at kiadásában megjelent kétlemezes album, Vivaldi Judit Triumphans elnyerte a francia Nemzeti Akadémia Arany Orfeus díját. A felvétel a budapesti Madrigál Kórus előadásában Szekeres Ferenc vezényletéA felnőttoktatás eredményeivel, gondjaival sokat foglalkoztunk. Az első, és szinte az alap- I képzés köveit súroló oktatási forma a dolgozók általános iskolája, melyet tavaly egy Művelődésügyi Minisztériumban keltezett utasítás szabályoz — gyorsított, lerövidített idővel. A váci üzemekben tartott vizsgálat összegezése szerint a hat legnagyobban dolgozó több mint nyolcezer ember közül kétezernek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Ez tavaly júliusi adat. Az idei május már kedvezőbb képet ad: 8614 főből 1874-nek, azaz a korábbi 24,3 százalékkal szemben 21,7 százaléknak nincs általános iskolai végbizonyítványa. Az utóbbi négy esztendőben Vácott összesen 213-an végezték el a nyolc osztályt — vagy a központi iskolában, vagy pedig a kihelyezett üzemi osztályokban, egyedül a Híradástechnikai Anyagok Gyárából nem járt senki általános iskolába, bár itt is 331-en nem végezték el a nyolc osztályt. A nem vizsgált üzemek között akad olyan, ahol az arány megközelíti a negyven százalékot, például a Tanácsi Építőipari Vállalat, vagy a Magyar Selyemipari Vállalat váci bélésszövőgyára. Hiányoznak az ösztönzők Miért nem mennek a már ismert akadályokon kívül szívesen a dolgozók — zömében persze segéd- és betanított munkások — általános iskolába? Nemcsak a rendszeres elfoglaltság, hanem bizonyos, a szégyenérzet is szerepet játszik a kihelyezett általános iskolák népszerűtlenségében. És természetesen az igazi ösztönzők hiánya, hiszen a nyolc általánost el nem végzett dolgozók átlagkeresete a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárában kétezerkétszáz forint, az Egyesült Izzóban ezerkilenc- száz: azaz elég magas ahhoz, hogy ne nagyon emelkedjék, ne inspiráljon embereket további ismeretek elsajátítására. Érdekes jelenség viszont, hogy a középiskolai továbbtanulási Igz változatlan, a termelés zavartalanságának biztosítása a személyzeti osztályokat arra készteti, hogy a tanulni szándékozókat sorrendbe állítva javasolja és engedje a középiskolákba. Nagyobb nyilvánossága t! A legfontosabb probléma, és a legérzékenyebb pontja a felnőttoktatásnak a szakmai továbbképzés. Minden váci gyárban tervezetet dolgoztak ki, s ezek tartalmazzák a továbbképzéshez kapcsolódó tanfolyamokat, a betanított munkások és a szakmunkások oktatását, a felújító és a korszerűsítő ismeretekre vonatkozó előadásokat, s a munkacsoportok irányítására felkészítő képzési formákat. Mégis: a Munkaügyi Minisztérium ez irányban kiadott utasításai, valamint a tervezetek nem ismeretesek a dolgozók előtt, egyéb ismeretterjesztési formákról szinte nem is hallottak az iparban dolgozók. A szakmunkásképző, szakmunkásbizonyítványt adó tanfolyamok szervezése szűkkörű, ebben az oktatási formában összesen 55-en szereztek bizonyítványt. Egy esztendő alatt a váci munkaerő mintegy 5,2 százaléka részesült továbbképzésben — a cél minden esetben csupán annyi, hogy a kicserélt géppark kezelését, új technológiai folyamatokat, vagy új munkaterületet ismerjenek meg az érintettek. A felnőtt szakmunkások második, illetve harmadik szakmájának megszerzésére az igény az üzemek részéről nem jelentkezik, s egyéni igényekkel is alig találkoznak a továbbképzés irányítói. T. E. vei készült A ráckevei „emlékfa” Sokáig töprengtem rajta: mi az oka annak, hogy míg Kodály főként a magyar népzene alapján szervezte zenei határait, addig Bartók minden adott nemzetközi forrást fölhasznált. Honnan ez az intemacionális indíték, honnan ez a zenei átszállóhely, mely Kossuth eszméjétől egyenesen Ady és József Attila költészetének a népek összefogását sürgető tanulságáig torkollik? A nyitott kérdést — Bartók kontinentális mértékű magyarságát — számomra id. Dárdai István ráckevei „emlékfa” oldotta meg egyszerű, de annál fontosabb adataival. Ö, akár Bartók, Nagyszentmiklóson nevelkedett, többször látta és tréfálkozott vele. Érdekes az a népszokás, melyre id. Dárdai István emlékezik. Eszerint a német gazdáktól apró csoportokban hazatérő román és szerb napszámosok rendszeresen énekeltek az utcákon. A nagy- szentmiklósi etnikum a Duna-medence népeinek teljességét hordozta a dal- lamkincsben is, mellyel Bartók élményszerzésének alapvető korszakában, a fogékony gyermekkorban találkozott. Köztudott, hogy Glinka zenéjére is mily elhatározó fontossága volt. dajkája énekeinek, Bartók zenei határainak eszmei és formai határtalanságát is építették a npgyszentmikló- si utcát behálózó dallam- foszlányok. Ezen megszakadó, de minden este föltámadó töredékzene Bartók első élményforrását jelentette, mely később tudatos magatartássá vált. A műformálás egyetemessége innen szerveződött, s a későbbiek során a Cantata Profana és a Román népi táncok magaslatáig fbkozódott. Mindez nem kurtította Bartók magyarságát, amit igazol egész életművének elmélyültsége és komolysága. (Este a székelyeknél, 15 magyar parasztdal, Allegro barbaro stb.) Sőt arról van szó, hogy Bartók éppen e nagyszentmiklósi indíték alapján szervezte muzsikává Vörösmarty költői hitvallását: „Legszentebb vallás a haza s emberiség”. Még egy érdekesség található id. Dárdai István adatközlésében. Eszerint a német népcsoport hallgatag volt, csak a magyarok, románok, délszlávok énekeltek nemcsak az otthon keretei között, hanem az utcán is harsányan és önfeledten. Nem csoda, hogy a zenére ébredő gyermek Bartók meghallotta közös éneklésük, s mindez nemcsak saját művészetére, hanem az egymásra utalt népek kollektív igazságára döbbentette, melynek muzsikává átköltött vallomásai eljutottak a távoli világrészekre is. E vallomások a legkorszerűbb zenei eszközökkel századunk egymás megbecsülésén alapuló nemzetközi összefogását hirdetik, a népek barátságát, az alkotó békét. Így jelent a ráckevei „emlékfa”: id. Dárdai István közreműködése újabb kulcsot Bartók művészetének általánosabb, teljesebb, átfogóbb felderítéséhez. Losonci Miklós Magyar irodalom — külföldön VÖRÖS SEGÉLY Szerdán a Magyar Tudományos Akadémián folytatta munkáját a nemzetközi műfordító tanácskozás, a konferencia második napján hangzott el Lukácsy Sándor előadása Petőfi és korának haladó európai irodalma címmel. Hubay Miklós Madách és a drámafordítás problémáiról adott áttekintést, Kovács Kálmán előadásának témája Csokonai és a felvilágosodás volt. Az előadásokat élénk vita követte: a résztvevők beszámoltak személyes fordítói tapasztalatukról, s arról, hogyan lehetne a magyar irodalom nagyjait jobban megismertetni a külföldi olvasókkal. Csütörtökön három világnyelv — az orosz, francia és a német — köré csoportosulva, kerékasztal-tanácskozások lesznek. Mammutot konzervált a lösz Tiszaföldváron a téglagyári agyagbánya kitermelése közben óriási csontmaradványokat fordított ki a földből a munkagép. A ritka leletről megállapították, hogy az egy méter húsz centiméter hosszú lábszárcsontok, a medence- és lapockacsontok, bordák és fogazatok óriási mammut maradványai. A mintegy négy méter mélységben lévő sárga lösz talajban konzerválódott mammutcsontváz valószínűleg az utolsó jégkorszakból származik, legalább 25 ezer évesre becsülhető, a fogazata redőzetéből azonban arra lehet következtetni, hogy még ennél is idősebb. A csontokat a tiszazugi múzeumba szállították, ahol azokat majd konzerválják és kiállításon is bemutatják. IVI egvallattak, hogy vérzett a húsunk, Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény, gondolj reánk, íci fel-le futkosunk és messze nézünk cellánk szögletén. Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény, eledelünket kiköpi a szánk, gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk s ha nem pusztulunk, elpusztítanák. Még harcolunk, de testünk oly sovány. Testvér, segítsd a lebukottakat. JÓZSEF ATTILA 1931-ben írott megrázóan szép versében a politikai üldözött már több mint egy évtizede tartó szenvedései, kínjai, jajkiáltásai fogalmazódtak meg. A külső és a belső ellenforradalmi erők túlereje 1919 augusztusában végzett az első magyar proletárhatalommal, megdöntötte a Tanácsköztársaságot. A fehérterror bosszúja a munkások, parasztok, katonák, haladó értelmiségiek ellen fordult. 1919 augusztusa és 1921 nyara között több mint ötezer embert gyilkoltak meg, több mint hetvenezret zártak az ellenforradalom börtöneibe és gyűjtőtáboraiba, és további mintegy százezer menekült el az országból, külföldön keresve menedéket Később, a konszolidált ellenforradalmi rendszer sem bánt kegyesebben a forradalmi és baloldali piozgalmak részvevőivel. Kegyetlen megtorlásban volt részük elsősorban az illegális kommunista pártban vagy annak befolyása alatt tevékenykedő munkásoknak, parasztoknak. A PROLETÁRSZOLIDARITÄS szervezett biztosítása a mozgalom létkérdésévé vált. A Kommunista Intemacioná- lé IV. kongresszusán 1922 novemberében Klara Zetkin nek és Félix Konnak javaslatára megalakult a forradalmárok nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Vörös Segély, amelynek irányításával és ösztönzésére sorra alakultak meg a nemzeti bizottságok. így került sor 1923. november I8-án Bécsben a Magyarországi Vörös Segély életrehívására is. Az emigráció nehezítette a Vörös Segély munkáját, mégis a bebörtönzöttek listájának elkészítése mellett számos kiemelkedő akciót szervezett meg, így a többi között azt a széles körű gyűjtést, melynek célja a Szovjetunió kezdeményezte politikaifogoly-csere anyagi feltételeinek megteremtése volt. Ennek révén mintegy ötszáz forradalmár szabadulhatott a halál, az életfogytiglani fegyház és más súlyos büntetés alól. A HÚSZAS ÉVEK KÖZEPÉN az illegális kommunista párt szervezésének sikereivel párhuzamosan Hámán Kató vezetésével létrejött a Vörös Segély hazai központi bizottsága, amely széles körű aktívahálózatot épített ki az üzemi munkások, a szegényparasztok és a fasiszta rendszerrel elégedetlen értelmiségiek körében. A mozgalom célja a bebörtönzöttek és hozzátartozóik lehetőségekhez képest messzemenő segítése, támogatása volt a forradalmi erők megőrzése, összefogása érdekében. A hazai Vörös Segély-szervezetre hárult elsődlegesen az anyagi alapok előteremtése, gyűjtések, különböző rendezvények bevétele. Vörös Segély-bélyegek kibocsátása útján. Az illegálisan működő VS előtt ezen a téren is számos akadály állott, mégis a munka egyre eredményesebbé vált. 1930 augusztusában pl. 700 P-t, 1934-ben havonként már 1000—1200 pengőt gyűjtöttek össze gyakran 10—20 fillérenként. A Nemzetközi VS is komoly segítséget nyújtott, hiszen pl. 1924-ben havi 1000 dollárt adományozott a politikai foglyok segélyezésére. Az összegekből a bebörtönzöttek élelmezését, ruházkodását, jogi védelmét, orvosi ellátását, kiszabadulásuk után esetleges támogatását biztosították. A bebörtönzöttek jajszavára: „Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad...” a VS-aktivisták százai kapcsoltak be további százakat és ezreket valamilyen formában a proletárszolidaritás áramkörébe. Ennek során alapozódott meg és kapott értelmet a munkásegység gondolata, számos akcióban együtt meneteltek kommunisták és szociáldemokraták, párttagok és szimpatizánsok, szervezett munkások, szegényparasztok, haladó gondolkodású értelmiségiek. A MAGYAR ELLENFORRADALOM viszonyai között a Vörös Segély-munka is csak illegálisan folyhatott. Aktivistáit ugyanúgy üldözték és ítélték el, mint a kommunistákat. Mégis az 1936-ig szervezetten tevékenykedő Vörös Segély-mozgalom, amely közel 10 ezer embernek nyújtott segítséget, s mély gyökereket eresztett, s később a népfrontpolitika és az antifasiszta harc időszakában is, eredményesen folytatta a küzdelmet a politikai üldözöttek megmentéséért, a börtönbe, a f egy házakba, az internálótáborokba küldöttek helyzetének megjavításáért, a proletárszolidaritás szellemében. S. E. Heti filmjegyzer Felügyelő életveszélyben George Sanders és Peter Sellers, a Felügyelő életveszélyben című filmbenMi mindenből lehet filmet csinálni? Például a következő sablonokból: kétbalkezes rendőrfelügyelő, miatta idegösszeomlást szenvedő főnök, átlagosnál lényegesen csinosabb szobalány, akit — ártatlanul, persze — egy gyilkossággal vádolnak; látszólag indok nélküli gyilkosságok sorozata, mely mindenkit gyanússá tesz; a gyanússá váltak között van milliomos, cseléd, sofőr, bártündér meg még vagy hatan, hogy a kavarodás nagyobb legyen; végül mindenki egy helyen gyülekezik, s mindenki a jól megérdemelt büntetésben részesül; kivéve a szép szőke szobalányt, aki a kétbalkezes rendőrfelügyelőt kapja. Valamennyi alkotóelemet legalább húsz filmben láttuk már, így a világon semmi, de semmi újat nem tud mondani a krimi műfajában ez az angol film, Blake Edwards alkotása. Az egész olyan, mint egy sokszor végigolvasott krimi, amelynek minden fordulatát előre tudjuk, s már nem is ■ az ismeretlenség, a bonyolult szituációk feszültsége Izgat bennünket, hanem csak az, hogy eltart-e a könyv olvasása az unalmas vonalút végéig, vagy még egy keresztrejtvény megfejtésére is jut-e időnk? A Felügyelő életveszélyben bágyadt, sőt hervadt filmecske annak dacára, hogy egész sor jó színész játszik benne: a kétbalkezes felügyelőt például Peter Sellers, a csinos szőke szobalányt Elke Sommers, a gyanús milliomost George Sanders, az idegbajt kapó rendőrfőnököt Herbert Lom személyesíti meg. És az se sokat javít a filmen, hogy itt-ott felfedezhető valamiféle ironizáló szándék, a krimi- sablonok kigúnyolásának vágya. Szürkére ugyanis hiába festünk szürkével, az szürke marad. Itt is azt tapasztalhatjuk, hogy a rendező úgy tesz kísérletet a sablonos krimi- filmek kifigurázására, hogy maga is sablonokba esik. Nagy baj azért nem történt: eggyel több vagy kevesebb félresikerült, vígjátékkal rosz- szul keresztezett krimi már igazán nem sokat számit. S végül is, a rendező, Blake Edwards általában ezt a formát szokta mutatni. Egy-két évvel ezelőtt bemutatott filmje, az ugyancsak Peter Sel- lersszel készült Estély habfürdővel sem ostromolta a filmművészet Parnasszusát.,. Jog az ugrásra Érdekes kettősséget mutat ez a szovjet film, Valerij Krem- yev rendező munkája. Az egyik oldalon ott találjuk egy nagyszerű sportember, Valerij Bru- mel magasugróbajnok életének és sportsikereinek, valamint súlyos, karrierjét gyakorlatilag bevégző balesetének történetét, pontosan és hitelesen. A másik oldalon viszont ott egy játékfilmsza- bályok szerint megírt filmtörténet Viktor Motilról, a ma- gasugróbajnokról, akivel pontosan ugyanaz történik, mint Brumelleí, s ugyanúgy sikerül neki, hihetetlen akaraterővel, műtétek sora, több éves kihagyás és a majdnem reménytelen első próbálkozások után, visszakerülnie az élvonalba. A kettősséget tovább bonyolítja, hogy nagyszámú eredeti dokumentumfilm- és híradórészletet láthatunk a filmen, természetesen Brumel- lel, az ő edzéseiről, versenyeiről. Ezzel már érzékeltettem is, mi ennek a kétségtelenül jó alapelképzeléssel megcsinált filmnek a hibája: az, hogy a különböző síkok nem fedik egymást, s nem sikerült sem igazi játékfilmet, sem igazi dokumentumfilmet csinálni, hanem csak a kettő — szerves egységgé össze nem álló — keveréke jött létre. Nem mintha szokatlan lenne újabban a dokumentumelemekkel kevert játékfilm stílusa — magyar és külföldi példá'kat egyaránt láthattunk ebből a műfajból. Csakhogy ezeknél egymásba kapcsolódott a két vagy több különböző réteg, kiegészítette és aláhúzta egymást. Kremnyev filmjében viszont — hiába olvashatjuk a főcímen, hogy a forgatókönyv egyik szerzője maga Brumel — a szintézis nem jön létre, vagy csak néhány ritka pillanatban. A szándék, hogy filmbeli emlékeit állítanak az emberi akaraterő, a sportemberi íjagyszerűség egy kivételes példájának, tiszteletre méltó és helyes. Kár, hogy a megvalósítás végül is nem került , megfelelő arányba a jó szán- I dókkal. Pluto és Puck Dr. Homoki Nagy Istvánnak ez az új filmje is a felemásság érzetét kelti a nézőben, akárcsak a Jog az ugrásra. De ez a felemásság más eredetű. Homoki Nagy ugyanis azzal próbálkozik — nem először filmművészi pályáján —, hogi) összebékítse a játékfilm és az állatok életét bemutató dokumentumfilm ennek az össze- békítésnek csak nagyon nehezen engedő elemeit. Volt, amikor ez a kísérlet jobban sikerült — például a Cimborákban —, s volt, amikor az alkotóelemek nem álltak ösz- sze, mint a kedves tacskóról, Pletykáról szóló film- történetben. A Plútó és Puck is inkább a sikertelennek mondható kísérletek sorában foglalhat helyet. A kissé agresszíven kotnyeles holló, Plútó, és a komikusán szele- burdi mosómedve, Puck kétségtelenül jól idomított állatok, vagy inkább olyan környezethez lettek szoktatva, amelyben egyébként hollói és mosómedvei természetükkel egybe nem vágó dolgokat is művelhetnek. Ám ha e kalandok köré sztotit kanyarítunk, sőt, emberi figurákat keverünk a történetbe, elkerülhetetlenül létrejön az ellentmondás az állatszereplők emberi mércével mérten gyermekded „cselekedetei” s az emberszereplők hollói vagy medvei mércével mérten értelmetlen, sőt visszataszító viselkedése között. Ebbe a csapdába esik a Plútó és Puck is, és ezen a helyenként bravúros fényképezés sem sokat enyhít. Takács István l A
