Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-09 / 236. szám

1973. OKTOBER 9., KEDD 3 PLS1 élte s^úriap A VÁROSBAN VAN EGY SZÉP ÚJ KÓRHÁZ Gyógyítás é Azt mondja az igazgató főorvos: „A váciak és a já­rás lakói valójában csak most, három év múltán kez­dik igazán magukénak érezm az új kórházat”. A külső szemlélő ezt a tényt meglehetősen hihetetlennek tartja, de a megállapítás talán érhető és megmagyarázható. A váciaknak „a kórház” évtizedeken keresztül a régi, 120 ágyas, öreg épület volt, azt szokták meg, talán még meg is szerették. Az új csupaüveg -kórházpalota elkép­zelhető, hogy sokáig idegen test volt, törvényszerű vi­szont, hogy az emberek „kezdik igazán magukénak érezni”. Elméleti konferencia A jelenkor antimarxista áramlatainak tudományos bírálata Az épület belülről is méltó külsejéhez. Nincs sok túlzás abban: mint egy emberhez mért, finom hangulatú, kor­szerű szálloda. A hallhan pu­ha szőnyegek — mindenek­előtt van hallja —, fotelek, dohányzóasztalok, nagy leve­lű pálmák, süllyesztett fűtő­testek, a magasba hangtalanul suhanó liftek. Persze, mindez lehet csupán külsőség! A be­teg — s a látogató — nem azért megy kórházba, hogy nagy levelű pálmák alatt ül­dögéljen. Harmóniában a környezettel — Ez természetes — mond­ja a Szőnyi Tibor Kórház igaz­gató főorvosa, dr. Kollár La­jos. — A környezetnek, a lég­körnek azonban nagyon fon­tos szerepe lehet a gyógyítás­ban. S az ember arra törek­szik, akaratlanul, vagy na­gyon tudatosan, hogy a kör­nyezettel harmóniába kerül­jön. A kórház vezetésének tu­datos és következetes törek­vése például, hogy ebben a kórházban nyílt, őszinte kap­csolat alakuljon ki az orvos és a beteg között. Gyógyítóerő, ha például a nővérnek — a betegszobába lépvén — min­denkihez van egy kedves sza­va, ha megkérdezi a betegtől kíván-e valamit, ha csengetés­re azonnal megjelenik, ha a nehezen közlekedő beteget karon fogva segíti a folyosón. Azt szeretnénk, ha ez lenne a stílus ebben a kórházban, s bár bizonyos munkaerőgond­jaink nekünk is vannak, úgy érzem, ez a törekvésünk mind­inkább valósággá válik. Gépek, műszerek Dr. Korona Árpád osztály­vezető ‘ főorvos, igazgatóhe­lyettest kérem meg arra, ka­lauzoljon a folyosókon, szeret­nék képeket felmutatni a kór­házból azzal a mottóval: „Be­lépés csak újságolvasóknak”. Újat annak, aki betegként, vagy látogatóként megfordult itt, a kórtermekről nem sokat tudok mondani. Önkéntelenül jön a gondolat, hogy egy, a XX. század második felében, a szocialista Magyarországon épült új kórházban természe­tes, ha egynémely betegágy gumikerekeken áll, hordágy­ként is használható, természe­tes, ha az azonnali beavatko­zásra készen a betegágyaknál ott a központi oxigénellátó üveghenger, ha a vízcsa­pokból a beteg által fél fokokra meghatározható me­leg víz folyik, természe­tes, hogy például a gyermek­osztályon „nem keverik össze” a különböző betegségű gyer­mekeket, természetes, hogy van a koraszülötteknek inku­bátor, az idegosztályon elekt- roencephalográph, vagy echo encephalograph. — No, ez utóbbi azért nem (olyan természetes — jegyzi meg halkan Korona főorvos. — Igaz, kétségtelen, hogy a le­hető legkorszerűbben felsze­relt a kórházunk. Nem vélet­len, hogy számos hazánkba érkező külföldi orvosküldött- ség nem mulasztja el megte­kinteni osztályainkat. Később — látva a számom­ra ismeretlen, tiszteletet pa­rancsoló, modem vonalú, kis helyet elfoglaló, legkorszerűbb gyógyító gépeket, segédeszkö­zöket, műszereket — megtu­dom, hogy a váci kórház a Medicor Művek bemutató kórháza. A Medicor orvosi gé­peivel, műszereivel ott va­gyunk a világpiacon, s a kül- és belföldi üzletfelek a váci kórházban működés közben megtekinthetik a legújabb gyártmányaikat. — Mindez valójában csak segédeszköz — mondja a fő­orvos. — Minden a gyógyítást szolgálja. Négy nappal több Amikor az orvosi gárdára terelődik a szó, mondjam azt: a kórház orvosai bezárkóznak, s azt hiszem, ez természetes. Meglehetősen kerülő fórrá-' sokból tudom meg, hogy 1970 tavaszán a megye és a város egészségügyi vezetőinek sike­rült Vácnak megnyerniük az ország legjobb intézeteinek or­vosai közül jö néhányat. Töb­ben egyetemi klinikákról, ve­zető kórházakból jöttek el az újért, a hivatásbeli lehetősé­gekért. Itt van egy számadat: a váci kórház orvosai az el­múlt három évben csaknem negyven tudományos munkát publikáltak szakfolyóiratok­ban, s számos bel- és külföldi orvostanácskozáson vettek részt, számoltak be munkájuk eredményeiről. Ugyanakkor módjuk van figyelemmel kí­sérni az orvostudomány fejlő­dését, megismerni a legkorsze­rűbb gyógyítási módokat, elve­ket, gyógyszereket. Belela­poztam az orvosi könyvtár ka­talógusába : tizenhárom folyó­irat a szocialista országokból, mindenekelőtt a Szovjetunió­ból, harminchat folyóirat a fejlett kapitalista országokból érkezik Vácra és ezenkívül negyvenhét hazai folyóirat. Kapcsolatban vannak a téma­figyelő szolgálattal is. A váci kórházban egyszerre 570 beteget tudnak gyógyítani, mint az orvosok mondják: ideális körülmények között. Az „öreg” kórház három osz­tályával szemben, itt kilenc osztály van. Az „öreg” kórház­ban évente hatezer beteget gyógyítottak, az újban tizen­hatezret. Az „öreg” kórházban egy betegre átlag 6,8 ápolási nap jutott, az újban 10,9. Belső és külső munkatárs — Ez a kórház nem elefánt­csonttorony, ahol elfoglalkoz- gat ki-ki a saját osztályával — mondja dr. Ferenczy Iván, a gyermekgyógyászat főorvosa. — A mi kórházunk falai észa­kon az Ipolynál, Nógrád me­gyénél, délen a főváros hatá­ránál érnek véget. A kórház a terület egészségügyi központja. Rendszeres alkotó kapcsolat­ban vagyunk a város, a közsé­gek orvosaival. Mit jelent ez a gyermekgyógyászat esetében? A városban és a járásban nyolc gyermekorvosi körzet van. Rendszeresen meglátogat­juk azokat, konzultálunk a szakorvosokkal, negyedéven­ként pedig itt a kórházban ta­lálkozunk egymással. Megvi­tatjuk a problémákat, az új vizsgálati módokat, gyógysze­reket Rendszeresen, havonta konzultálunk a körzeti orvo­sokkal is, csecsemő-tanács­adást tartunk, s rendszeresen bejárnak a kórházba ők is. Őszinte a kapcsolatunk, köl­csönösen sokat tanulhatunk, tanulunk egymástól. Az igazgató főorvos így fo­galmazott: „Vácott és a járás­ban nincs, nem ' lehet olyan megkülönböztetés, hogy van­nak a kórházi orvosok, a ren­delőintézeti orvosok és a kör­zeti orvosok. Két orvos van nálunk, a kórház belső mun­katársa és külső munkatársa. Egységes gyógyítási elv sze­rint csak így lehet dolgozni.” Dr. Tóbiás István, a belgyó­gyászati osztály főorvosa ugyanezt mondja, ha más sza­vakkal is: — A kollégákkal személyes kapcsolatban vagyunk. Általá­ban kéthetente találkozunk a rendelőkben a körzeti orvosok­kal, ->gy sebész, egy belgyó- gyás és a rendelőintézeti fő­orvos. A különleges eseteket beszél k meg, és figyelemmel kísérjük a legújabb kori „nép­betegségeket”, a szívbetegsége­ket, a cukorbetegséget, a gyomorfekélyt és a magas vérnyomást. Szakmai tovább­képzés ez — nekünk is. A főorvos ezután az úgyne­vezett négyhetes felülvizsgá­latról tájékoztat. — Azokat a betegeket, akik két hétnél tovább vannak táp­pénzben, a rendelőintézeti fő­orvossal együtt vizsgáljuk meg havonta egyszer. Közösen döntjük el: munkaképes-e a beteg, továbbra is táppénzes állományban maradjon-e, vagy kórházi kezelésre szorul. A területi gyógyítási rend­szer talán leglényegesebb elő­nyéről az igazgató főorvos be­szél. Komplex betegellátás — Homogenitásnak, komp­lex betegellátásnak is nevez­hetném — mondja dr. Kollár Lajos. — Azonos szempontok alapján gyógyítunk mindany- nyian, a körzeti orvos, a ren­delőintézeti orvos, a kórház. Azonos szempontok alapján szeretnénk megelőzni a meg­betegedéseket, s azonos szem­pontok alapján végezzük az utókezelést. Korántsem szeret­ném azt mondani, hogy mind­ez a mi, váci találmányunk, de szeretnénk ezt jól csinálni, fej­leszteni. Ma a Vác Városi Tanács Szőnyi Tibor kórháza területi kórház. A terület azonos a vá­ci járássál. De híre túlterjed azon. Nem véletlen, hogy szá­mos belföldi és szinte mind­egyik külföldi orvosdelegáció Vácot is megjelöli programjá­ban. Deregán Gábor — A német költőfejedelem, Goethe nevét viselő alapítvány az idén dr. Madas Lászlónak, a Pilisi Állami Parkerdőgaz­daság igazgatójának ítélte eredményes munkássága elis­meréséül a tájgondozás Euró- pa-díját — jelentette be az ünnepélyes díjátadást megelő­ző vasárnap a Duna-Inter- continental szállóban az ala­pítvány kuratóriumának elnö­ke: G. R. Lennart Bernadotte. Elmondotta, hogy ezt a díjat olyan személyiségeknek ado­mányozzák, akik munkájukkal példát mutatnak a természe­tes környezet védelmére, ápo­lására, fejlesztésére. A fejlődő technika, az anya­gi javak fokozódó termelése a világon mindenütt megbontot­ta a természeti környezet egyensúlyát, s ez már-már az emberiség jövőjét veszélyezte­ti. Az 1972-es stockholmi kör­nyezetvédelmi világkonferen­cián a cselekvést sürgették, a biológiai és műszaki érdekek összehangolását, a gazdasági és társadalmi lehetőségek fi­gyelembevételével, a fejlődés összes tényezői között megte­remtendő harmonikus egysé­get Magyarországon most munkálkodnak a szakemberek a környezetvédelmi törvényen, amelynek célja: a társadalom természeti környezetének megóvása, a talaj, a levegő, a víz tisztaságának védelme, a növény- és állatvilág oltalma­Hetvenöt éves a KSZDSZ Hétfőn ünnepi kibővített központi vezetőségi ülést tar­tott a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete, meg­alakulásának 75. évfordulója alkalmából. Részt vett az ün­nepi ülésen Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, dr. Csa­nádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Szépvöl­gyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, Földvári Aladár, a SZOT elnöke és Duschek La- josné, a SZOT titkára. Az ülést Maróti Károly, a KSZDSZ elnöke nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Tóth Ist­ván főtitkár tartotta. Megem­lékezett a veteránok áldozatos 1 munkájáról, amellyel szolgál­ták a közlekedési és szállítási dolgozók ügyét, és azzal együtt az egész magyar szakszerve­zeti mozgalmat. Ezután Gáspár Sándor a SZOT nevében üdvözölte a 75. születésnapját ünneplő KSZDSZ-t, kitüntetéseket adott át a szakszervezet több veterán harcosának. Az első az országban Úttörőmozi Vasárnap Nyíregyházán megnyílt az ország első úttö- rőmpzija. A gép .kezelését, ki­véve az üzemeltetéssel kap­csolatos tennivalókat általá­nos iskolások látják el. Négy­száz személyes nagyterem áll a pajtások rendelkezésére, s egyelőre kéthetenként, később igény szerint gyakrabban tar­tanak előadásokat olcsó, két­forintos helyárakkal. A mű­sort is a fiatalok állítják össze. zása, az egészséges munka és pihenés feltételeinek megte­remtése. E nemzetközi méretű törekvést fogalmazta meg be­szédében a Goethe-alapítvány kuratóriumának elnöke, ami­kor azt mondotta: — Kinyílt az emberiség sze­me, egyre több országban igye­keznek úgy gazdálkodni a ter­mészet erőforrásaival, hogy azok a jövő embere számára is fennmaradjanak. E törek­vések között is kiemelkedik a magyar természetvédelem, s személy szerint dr. Madas László tevékenysége. Európá­ból egyre többen felkeresik a magyar föld csodálatos táj­egységét, a Dunakanyart, s tisztelettel adóznak a változa­tos szépségű pilisi parkerdő gondozóinak. , Az ország első — 1969-ben alapított —, a Pilisben létre­hozott parkerdeje a főváros és a Dunakanyar környékének egyik legkedveltebb üdülő- és kirándulóhelye. Az utóbbi években több mint 60 millió forintot költöttek a 30 ezer hektáros parkerdő fejlesztésé­re. A hegység pereme mentén 22 kilométer autóutat, erdei­ben több mint 250 kilométer­nyi sétautat és több kilátót építettek. A kedveltebb kirán­dulóhelyeken sok autóparko­lót, pihenőt és szalonnasütő­helyet alakítottak ki, és több mint másfél ezer padot s 400 uzsonnázóasztalt helyeztek el. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Pest megyei Bizottsá­ga az idei oktatási év elméleti előadássorozatának első prog­ramját tegnap rendezte meg a megyei pártbizottság előadó­termében. Az előadás hallga­tóit — pártmunkásokat, pro­pagandistákat, tanácsi, gaz­dasági, tömegszervezeti veze­tőket — a megyei párt-végre- hajtóbizottság nevében Balogh László, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte, majd tájékoztatta a megjelen­teket az elméleti konferen­ciák tematikájáról. A sorozat első előadását dr. Ripp Géza, a Kossuth Könyvkiadó köz- gazdasági főszerkesztője tar­totta „A jelenkor antimarxista áramlatainak tudományos bí- tálata” címmel. Kitüntetések' A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Földes Fe- rencné és Cséby Gizella nyug­díjasoknak, a munkásmozga­lomban kifejtett több évtize­des tevékenységük elismeré­séül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket, Cseterki Lajos, az Elnöki Ta-, nács titkára adta át. Kötőszóval D ivat ma telektulajdo­nosnak, úgynevezett hétvégi üdülőtelek birtokosának lenni. Nem rossz divat, hiszen a pihe­nésnek, a szabad idő tevé­keny eltöltésének kerete lehet a száznéhány négy­szögöl. Vácott például már a harmadik gyárban hal­lom: parcellázás lesz a Büki szigetnél, a városi ta­nács azt szeretné, ha első­sorban üzemi dolgozók vá­sárolnák meg a viszonylag nem borsos áron mért földdarabokat. Ráckeve, Szigetszentmiklós környé­két járva följegyzem: 500—700 forint között van a telkek négyszögölenkénti ára, s ez bizony, sok, a „kisember” tenyérnyi bir­tokért vagyont kénytelen kiadni, s akkor még hol van a kerítés, a kútfúratás költsége... Ezen a kies tá­jon is parcelláztak, par­celláznak a tanácsok, de mivel a kereslet jóval meg­haladta a kínálatot, az ára­kat a magántulajdonosok diktálták. A budakalászi Duna-par- ton, az ún. gáton túli részen rövid néhány év alatt több mint százan vettek telket, s miután legtöbbjük házat is emelt arra — a szerény, magaépítette, egyhelyiséges valamitől a százezer forin­tot kóstáló, süvegtetős alpe­si faházig — megkezdődött a tanács ostroma: mi lesz a villannyal, miért nem jár ki a 34-es busz a gát tö­véig ... A példák tetszés szerint folytathatók, hiszen mint általában minden gyorsan változó helyzetben, itt is ezerféle gond sűrűsö­dik. Ahol parcelláznak, ott kiengedik a szűnni nem akaró igények szellemét a palackból. Sok helyen meg­teszik ezt, s nem ebben a hiba. Az anyagi jólét bizo­nyos szintjének elérése után a hétvégi telek, ház természetes igény, ahogy az a hozzájuk kapcsolódó kü­lönféle létesítmények, beru­házások sürgetése is. Hi­szen aki telket vett, házat emelt rá, az szeretne lehe­tőleg tülekedés, cirkuszba illő jelenetek nélkül utazni, nem bánná, ha mielőbb ott lenne a villany, ha a helyi üzletekben, tüzelő- vagy építőanyag-telepeken meg­kapná a legszükségesebb holmikat... r j igények teremtődnek I, egy-egy üdülőterület kialakításával — Százhalombatta meghök­kentően sok igénnyel kényszerült szembenézni, amikor egyik hétről a má­sikra fölkapottá lett a vá­ros parti darabja, Duna- füred —, s nemcsak azzal a dilemmával kell meg­küzdenie, hogy a megsza­bott anyagi keretekből most már a „lejárók” — amint találóan jelöli a nép­nyelv őket — szintén része­sülnek, miközben az állan­dó népesség jó néhány dol­got nélkülöz; azt is tudo­másul vehetik a tanácsok, hogy a A után B követke­zik. A parcellázási terv után a parcellázott terüle­tek fejlesztési terve, ha — van ilyen. Mert a legtöbb helyen nincsen. Csak akkor kezdődik el a kapkodás, amikor kiderül: az üzletekben szombat dél­ben már nem kapható ke­nyér, az utolsó felvágott­darabokért hosszú sor áll, az autóbuszról több mint harmincán lemaradtak ... Ritka az olyan eset, mint Veresegyházé, ahol vi­szonylag széles körben föl­mérték, előkészítették a parcellázás, a tavak körze­tének rohamos benépesedése utáni helyzetet, s ésszerű, fokozatos, folyamatos mun­kával megteremtik mind­azt, ami az alapszükségle­tek kielégítéséhez elenged­hetetlen. Az általános az, hogy lezajlik a parcellázás — amihez a tanácsnak ér­deke fűződik, hiszen bevé­tele van belőle —, s utána, az igények, olykor már kö­vetelések hallatán útnak indulnak a tanácsi vezetéki ; nagy bajban vagyunk, pénz kellene... Minden útjukba kerülő hivatalos ajtón ko­pogtatnak, s bizony, sértve érzik magukat, amikor semmit nem kapnak. Rendeletek, jogszabályok, tanácsi határozatok gon­doskodnak arról, hogy a korábbi területfelaprózódás — az ötven meg hetven négyszögöles „telkek” létre­jötte — megszűnjék, ma már száz négyszögöl alatt semmiképpen nem lehet hétvégi telket eladni. He­lyes, nagyon szükséges volt e korlátozás, mert ar­ra, hogy milyen riasztó következményekkel járt a zsebkendőnyi telkecskék árusítása, sajnos, sok pél­da akad a megyében, elég a gödi Duna-partra, Szent­endrén a Pap-sziget bejá­ratára utalni. Általános rendeletek, jogszabályok azonban arra nem hozha­tók, hogy a helyi tanács a lehető legnagyobb gondos­sággal járjon el a parcellá­zandó terület kijelölésé­nél, tisztázza egyértelműen a vevőkkel az esetleges ti­lalmakat, — s azok ne utó­lag értesüljenek arról, hogy telkükön építeni nem lehet, lévén az mezőgazdasági hasznosítású terület... —, s már a parcellázás meg­kezdése előtt legyen elkép­zelése arról, mi a további teendők sorrendje. I lyen „rendeletet” csak a tisztességgel vég­zett államigazgatási munka szül, az a felelős­ségtudat, amelyet terület- gazdaként minden tanácsi testületnek, valamennyi ta­nácsi vezetőnek éreznie kell. S erről még akkor sem mondhat le, ha úgy véli, hogy „nyomás alatt áll”, annyian kérik, sürgetik, magánosok és vállalatok a parcellázást. Divat ma te­lektulajdonosnak lenni. Nem rossz divat. A taná­csok számára azonban e divat kemény munka for­rása. Ezért, hogy minden üdülőterület kialakításának együtt kell járnia egy kö- tőszós mondatrésszel. Így: a parcellázás és a teendők azután. Mészáros Ottó Goethe-díj a Pilisért Dr. Madas László kitüntetése \ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents