Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-05 / 233. szám

#»ÉSI MEGYEI k/Iu’Iop 1973. OKTOBER 5., PÉNTEK ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGGYŰLÉS A szocialista statisztika feladata: a társadalmi fejlődés vizsgálata BÁLINT JÓZSEF EXPOZÉJA Dr. Orbán László, Brutyó János és Kádár János . a Parlament folyosóján. Az állami, kormányzati munka további erősítése ESI. KOSSOM MIHÁLY EXPOZÉJA Bevezetőben dr. Korom Mi­hály igazságügy-miniszter be­jelentette, hogy a Miniszter- tanács tagjai és az államtit­károk jogállását és felelőssé­gét, valamint a minisztériu­mok felsorolását tartalmazó törvényjavaslatok előterjeszd tése alkotmányunk rendelkezé­sein alapul. Benyújtásukkal a Minisztertanács alaptörvé­nyünk előírásainak tesz ele­get. Hangsúlyozta: az MSZMP X. kongresszusának határoza­tai, a szocialista építőmunka feladatainak sikeres megvaló­sítása érdekében, kötelessé­günkké tették az állami veze­tő testületek működésének ha­tékonyabbá tételét. Az elmúlt években jelentős intézkedése­ket tettünk az államélet, a Szocialista demokrácia fejlesz­tésére. A mostani törvényja­vaslatok célja is az, hogy elő­segítsék az állami, kormány­zati munka erősítését. Az alkotmány szellemében A miniszteri felelősség rendszerét régóta ismeri a magyar államjog — mondotta dr. Korom Mihály, majd így folytatta: — Szocialista államhatal­munk egységes. Az állam ve­zetésére létrehozott szerveze­tek közötti különbség az al­kotmány által szabályozott munkamegosztásból ered. Or­szággyűlésünk a Magyar Nép- köztársaság legfelsőbb állam­hatalmi és népképviseleti tes­tületé, a Minisztertanács pe­dig az állam legfőbb végre­hajtó-rendelkező testületi szerve. Az állami irányítás legmagasabb fórumainak egy­máshoz kapcsolódása, a kö­zöttük meglevő és jogilag sza­bályozott alá- és fölérendelt­ség az alkotmányos államélet fontos követelménye. Ennek mindig különös jelentősége volt és van jelenleg is az or­szággyűlés és a kormány közt levő kapcsolatokban. — A törvényjavaslat alkot­mányunk rendelkezéseinek megfelelően szabályozza a minisztertanácsi tagság és az államtitkári tisztség keletke­zését és megszűnését. Ennek megfelelően a kormány elnö­két, elnökhelyetteseit és tag­jait az országgyűlés választja, és dönt megbízatásuk meg­szüntetéséről amelynek esetei lehetnek: a lemondás, a fel­mentés vagy a visszahívás. Az államtitkárok kinevezése és felmentése a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatáskö­rébe tartozik. — A törvényjavaslat meg­fogalmazza a Minisztertanács tagjainak és az államtitkárok­nak jogait és felelősségük szabályait, valamint a fele­lősség érvényesítésének bizto­sítékait. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az állam Vég­rehajtó és rendelkező szervei vezető tisztségviselőinek poli­tikai és jogi felelőssége — közvetett és közvetlen módon — eddig is érvényesült. A most benyújtott törvényjavas­lat arra irányul, hogy az or­szággyűlés az alaptörvényünk rendelkezései és az alkotmá­nyos elvek alapján eddig ki­alakult és a gyakorlatban jól bevált szabályokat egységes törvényben foglalja össze. Elsődleges a politikai felelősség — A Minisztertanács elnö­ke, elnökhelyettesei és a mi­niszterek — a kormánynak való felelősség mellett — tes- tületileg és egyénileg is felel­nek az országgyűlésnek, ille­tőleg az azt helyettesítő Elnö­ki Tanácsnak. E felelősségük megválasztásuktól megbízatá­suk végéig tart. A törvényja­vaslat a kormány tagjainak testületi és egyéni felelőssé­gét egymással összhangban és szoros kapcsolatban fogalmaz­za meg. A továbbiakban a minisz­teri felelősség tartalmáról szólva aláhúzta, hogy ez első­sorban politikai természetű, de a miniszterek minden ál­lampolgárra egyformán vonat­kozó egyéb törvényeknek is alá vannak vetve. Valamely jogszabály megsértése az ál­lampolgárok részéről esetleg egyszerű szabálysértés, de ha a miniszter hivatali tevé­kenysége során sérti meg a jogszabályokat, az általáno­san érvényesülő szankciók mellett előtérbe lép a sokkal szigorúbb politikai és állam­jogi felelősség is. Érvényesí­tésének legfontosabb biztosí­téka a visszahívás joga, ami korlátlanul megilleti azokat a testületeket, melyek megvá­lasztásáról döntöttek. A köz szolgálatában Hangsúlyozta a továbbiak­ban a miniszter, hogy a Mi­nisztertanács tagjai és az államtitkárok is a köz szolgá­lói. Megtisztelő megbízatá­sukkal, magas tisztségükben a dolgozó nép hatalmát kép­viselik. Közéletünk állandó reflektorfényében élnek és dolgoznak. Tevékenységük, emberi magatartásuk jelen­tősen befolyásolja az állam­polgároknak a szocialista ál­lamhatalomról alkotott állás­pontját. A minisztereket ezért nemcsak hivatali fegyelem kö­ti, hanem a fokozott társadal­mipolitikai és erkölcsi fele­lősség is. Mindennapos mun­kájukat úgy kell végezniük, hogy soha ne feledjék: a dol­gozó nép bizalmából kerültek magas beosztásukba és csak addig maradhatnak ott, amed­dig élvezik a bizalmat. Ezután a Minisztertanács tagjainak, az államUtkároK- atiií a törvényjavaslatban megfogalmazott jogairól és kö­telezettségeiről szóit. Kiemel­te, hogy a miniszter nem egy­szerűen minisztériumának a kormányban tevékenykedő képviselője, hanem a kor­mány össztársadalmi érde­keket kifejező tevékenységét is elősegíti és képviseli a mi­nisztériumban és az alárendelt szervekben. Az államtitkárok jogköre Ezt követően az államtitkári tisztség létrehozásáról, az ál­lamtitkári kinevezések jelentő­ségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a most beterjesztett tör­vényjavaslat az országos ha­táskörű szervek irányításával megbízott vezetők és a mi­nisztériumi államtitkárok jog­állását lényegében azonos el­vek szerint szabályozza. Fe­lelősséggel tartoznak elsődle­gesen saját miniszterüknek, s a Minisztertanács, az Elnöki Tanács és az országgyűlés előtti felelősségük akkor ke­rül előtérbe, mikor a minisz­tert helyettesítő jogkörükben tevékenykednek ezen állami vezető testületek munkájában. A miniszter a továbbiakban kiemelte, hogy az államtitká­rok kinevezése közvetlenül kapcsolódik a kormányzati munka fejlesztéséhez, erősíté­séhez. Megoldódik a többi között a miniszterek megfe­lelő jogkörű helyettesítése például a országgyűlésben. Az alkotmány értelmében ugyanis ott a miniszterek el­ső helyettesei nem jogosultak egyenrangú részvételre. Ezen túl, ha a miniszter hivatalá­nak ellátásában valamilyen okból akadályoztatva van, vagy a miniszteri tisztség be­töltetlen, az államtitkár teljes jogkörrel betöltheti ezt a funkciót. Az államtitkárokra tehát fokozott politikai és jo­gi felelősség hárul. Befejezésül dr. Korom Mi­hály elmondta, hogy al­kotmányunk szerint a minisz­tériumok felsorolását külön törvényben kell rögzíteni. Ennek értelmében a törvény- javaslat a jelenlegi helyzet rögzítését kéri az országgyű­léstől. Egyben kérte az ország- gyűlést, hogy az' írásban elő­terjesztett és szóbeli kiegészí­téssel indokolt törvényjavas­latokat fogadja el és emelje törvényerőre. (A törvényjavaslat a Ma­gyar Népköztársaság minisz­tériumait a következőképpen sorolja fel: Belkereskedelmi Minisztérium, Belügyminiszté­rium, Egészségügyi Miniszté­rium, Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, Honvé­delmi Minisztérium, Igazság­ügy Minisztérium, Kohó- és Gépipari Minisztérium, Köny- nyűipari Minisztérium, Köz­lekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, Külügyminisz­térium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Mű­velődésügyi Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Or­szágos Tervhivatal, Pénzügy­minisztérium.) Bálint József államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke hangsúlyozta, hogy a magyar statisztikai szolgálat az elmúlt csaknem negyed­század során a szocialista terv- gazdálkodásnak, a párt- és ál­lami irányításnak, a társadal­mi élet. tudományos megisme­résének nélkülözhetetlen esz­közévé vált. Beszámolt arról, hogy lényegesen kibővült a statisztikai megfigyelés köre. Olyan területeket is bevon­tunk a rendszeres vizsgálatba, amelyekről korábban csak hé­zagos számítások álltak ren­delkezésre. A statisztikai meg­figyelések gyakoribbá váltak, elmélyültebbek és ma már gyorsabbak a statisztikai elem­zések is. Ehhez nagy segítsé­get nyújtottak a statisztikában fokozódó mértékben alkalma­zott modern számítógépek. Fejlődött a statisztikusok szak- képzettsége is. Átfogóbb elemzések A továbbiakban emlékezte­tett árra, hogy az 1952-es tör­vény megalkotása óta kiépült és működik a társadalmi, gaz­dasági folyamatok megfigye­lésének széles körű statisztikai rendszere. Az utóbbi években nőtt a statisztikai intenzitás, élesebb és pontosabb képet tükröz a valóságról. Jelentős befolyással volt a statisztika fejlődésére gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése. A korábbi, túl gyakori mérési feladatok helyébe újszerű és átfogóbb jellegű elemzések kerültek. Néhány vonatkozás­ban az új vizsgáláti módsze­rek, így például a gazdasági tevékenységek hatékonyságá­nak mérésére alkalmas statisz­tikai eszközök még nem telje­sen kiforrottak. A statisztikai feladatok növekedése termé­szetesen együtt járt a statisz­tikai célokat szolgáló adat­gyűjtés szaporodásával. A kö­zelmúlt fontos gazdaságstatisz­tikai vállalkozása volt például az 1972—1973-ban végrehajtott mezőgazdasági összeírás. — Az első eredmények fon­tos jelenségekre hívták fel a figyelmet; például arra, hogy az állampolgároknak körülbe­lül a fele olyan háztartásban él, amely háztáji gazdasággal is rendelkezik. Sokatmondó, hogy e háztartások tagjai kö­zött sok a munkás. Ily mó­don a mezőgazdasági össze­írás a munkások életformájá­nak, helyzetének elemzéséhez, az ipari és mezőgazdasági bér­arányok vizsgálatához is érté­kes adatokat szolgáltatott. A bérarányok tükrözése Az életszínvonal-vizsgála­tokkal kapcsolatban a KSH el­nöke elmondotta, hogy a sta­tisztikai mérésnél figyelembe kell vennünk: nálunk a sze­mélyi jövedelmek túlnyomó része munkabér, kisebb része társadalmi juttatás. A munká­ból származó jövedelemnek azonban nemcsak az életszín­vonal szempontjából van ki­emelkedő jelentősége, hanem a különböző foglalkozások és beosztások bérarányainak ki­alakításával az anyagi ösz­tönzés legfontosabb eszköze is. Ezért a statisztikának rend­szeresen képet kell adnia a különböző ágazatokban, szak­mákban dolgozók kereseti ará­nyairól. Ezzel segítséget nyújt­hat a bérarányok folyamatos értékeléséhez és javításához. E téren még fejlesztenünk kell a megfigyelés rendszerét. A statisztika eszközével ugyanis nem mutatható ki, hogy a la­kosság között milyen jövede­lem-átcsoportosulás megy végbe. Nem tekinthetjük töké­letesnek a magánszektorban foglalkoztatottak teljesítmé­nyét és jövedelmét felmérő statisztikát. Ezen a területen a megfigyelés módszerét, az adatok megbízhatóságát to­vább kell javítani. Az osztálytagozódás vizsgálata — A statisztika nagy figyel­met szentel az áraknak — je­lentette be Bálint József. — A fogyasztói árak színvonalának alakulása mellett 1968. óta je­lentéseink — többek között — bemutatják azt is, hogy az árak változtatása hogyan érin­ti a lakosság különböző cso­portjait, a munkásokat, a pa­rasztokat, a szellemi foglalko­zásúakat és a nyugdíjasokat. Elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy a statisztikai te­vékenységet ésszerű keretek közé szorítsuk. Ahol lehetsé­ges, csökkentenünk kell az adatgyűjtéseket és egyes ki­adványok létjogosultságát is újra meg kell vizsgálnunk. — Szocialista társadalmi rendszerünkben a statisztikai vizsgálódás legfontosabb tár­gya az ember, a társadalmi osztályok, rétegek fejlődése. Elképzelésünk szerint az ilyen jellegű vizsgálatokat a jövőben fokozni kell. Fontos a társadalom osztálytagozódá­sának, a munkásosztály szám­szerű kiterjedésének, belső összetételének, helyzetének vizsgálata a korábbi időkhöz viszonyítva és a társadalom többi rétegeihez képest. Fi­gyelnünk kell azonban a pa­rasztság és az értelmiség hely­zetének változásaira is. Hármas feladatkör Ezt követően a népszámlá­lások megváltozott szerepéről beszélt az államtitkár, majd kitért népesedési statisztikánk értékelésére. Ez — mint mon­dotta — jelzi azt az örvende­tes tényt, hogy nő a népesség átlagos életkora, de ugyan­akkor azt is mutatja, hogy a születések száma még mindig nem éri el a kívánt mértéket. Az expozé további része a Központi Statisztikai Hivatal által végzett szociológiai vizs­gálatokkal, a nemzetközi sta­tisztikai együttműködésben való részvétellel foglalkozott, majd a most beterjesztett új törvényjavaslat jelentőségét méltatta. Hangsúlyozta, hogy a leendő törvény nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal munkájáról szól, hanem kiter­jed az országban folyó statisz­tikai munka egészére. A tör­vényjavaslat felöleli mindazon intézkedések körét, melyek biztosítják a statisztikától el­várt követelmények teljesít­hetőségét. A továbbiakban a statisztikával szemben támasz­tott alapvető követelmények­ről beszélt. Elsőként az adat­szolgáltatás valódiságát, a sta­tisztikai adatok megbízható­ságát emelte ki, másod­sorban az adatközlés és a tájékoztatás gyorsaságát, harmadsorban pedig az adatgyűjtés és feldolgo­zás gazdaságos megoldását. Hozzátette: mindezek megkí­vánják, hogy a Központi Sta­tisztikai Hivatalban és a má­sutt dolgozó statisztikusok nagy szakmai hozzáértéssel és tudásukat állandóan fejlesztve végezzék munkájukat. Állami és igazgatási adatgyűjtés Az államtitkár a továbbiak­ban kiemelte: — A törvényjavaslat figye­lembe veszi a statisztikai munka megosztásának bizo­nyos fokú szükségességét. Ez abból fakad, hogy mindazok számára, akik valamilyen szinten irányítanak, vezetnek, biztosítani kell a vezetéshez szükséges információk meg­szerzésének lehetőségét. A tör­vényjavaslat ezért megkülön­bözteti a központi állami sta­tisztikát, amelynek feladatait a jövőben is a Központi Sta­tisztikai Hivatal látja el, va­lamint az igazgatási statiszti­kát, vagyis a minisztériumok, országos hatáskörű szervek és tanácsok statisztikai tevékeny­ségét. Ez utóbbi szer­vek a jövőben saját ha­táskörükben is elrendel­hetnek statisztikai adatgyűj­téseket, amennyiben a köz­ponti állami statisztikából a szükséges adatok nem ismer­hetők meg. Ez a munkameg­osztás nem jelentheti azt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal és a többi állami szerv egy­mást figyelmen kívül hagyva lássák el feladataikat. Ezért- írja elő a törvényjavaslat, hogy az említett szerveknek össze kell hangolniuk statisz­tikai munkájukat. A törvény- javaslat értelmében más szerv — például valamely társadal­mi szerv vagy kutatóintézet — adatszolgáltatást nem ren­delhet el. Ilyen korlátozásra feltétlenül szükség van. Adat­szolgáltatás-elrendelési jog­körrel nem rendelkező szer­vek csak az önkéntesség a lap­ján gyűjthetnek adatokat, amire kötelesek felhívni az adatközlők figyelmét. Ezzel az intézkedéssel az adatszolgál­tatókat kívánjuk védeni a kü­lönböző adatkeresések elbur­jánzása ellen. Társadalmi ellenőrzés Ezután a statisztikai munka gépesítésének fontosságáról, a statisztika és a közvélemény tájékoztatásának kapcsolatá­ról szólt. Aláhúzta, hogy a statisztikai adatok széles kö­rű ismertetése módot nyújt az adatok állandó társadalmi el­lenőrzésére, kifejezve ezzel is társadalmi rendszerünk mély demokratizmusát. Végezetül felhívta a figyelmet, hogy az 1952. évi törvénnyel ellentét­ben a jelenlegi törvényjavas­lat intézkedik a statisztikai adatok közzétételének feltéte­leiről is. A magánszemélyek körülményeire vonatkozó ada­tokat kizárólag csak statiszti­kai célra szabad felhasználni Biztosítja a törvényjavaslat azt is, hogy -az állampolgárok által közölt adatok ne juthas­sanak illetéktelenek tudomá­sára. Végezetül Bálint József ál­lamtitkár kifejezte azt a meg­győződését, hogy a törvényja­vaslat megfelel a reális igé­nyeknek és segítséget nyújt a statisztika további fejlődé­séhez, éppen ezért kérte az országgyűlést a benyújtott tör­vényjavaslat elfogadására. I A

Next

/
Thumbnails
Contents