Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-21 / 247. szám
1973. OKTÓBER 21., VASÁRNAP T^írtop 7 Pest megye a leggazdagabb Távoli századok emlékei OKTÓBER A MÚZEUMOK HONAPJA. NEM VÉLETLEN TEHAT, HA E HETI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK a múzeumok Életébe, munkájába enged BEPILLANTÁST. Nem tudnám pontosan megmondani: hány múzeumot és hányszor látogattam végig. Leningrádtól Athénig, Isztambultól Rómáig, és természetesen idehaza, az ország legkülönbözőbb tájain. Csak azt tudom, hogy gyermekkoromtól vonzódom a múzeumok meghitt csendjébe, a letűnt korok érdekes, furcsa, sokszor már érthetetlennek tűnő tárgyai, a művészeti alkotások legremekebb darabjai közé. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy a kapun kívül maradt megszokott életem, és minden figyelmemet az ismerkedés köti le: távoli századok, világok, rég elporladt emberek történetével, alkotásaival köA nagycenki kisvasút tök hasznos barátságokat. Igen, szándékosan beszélek hasznos barátságról: a múlt megismerése segít eligazodni a mában, a fejlődés folyamatosságát mutatja be szemléltetően. Az Ermitázs kincseitől a drezdai Zwinger, a firenzei Ufizzi vagy a budapesti Szépművészeti Múzeum páratlan értékein át a legRitka kincsek — Hogy miért jutott most mindez az eszembe? Október van — a múzeumok hagyományos hónapja. A művelődéstörténet bőséges anyagát, a régészeti, történeti, művészeti tudományos kutatások új eredményeit és egyéb érdekes látnivalók sokaságát tárják ezekben a napokban a közönség elé a múzeumok, a kiállítási termek és a képtárak. A múlt sok olyan értékes és féltve őrzött kincseit is láthatjuk ebben a hónapban, amelyek csak ritkán kerülnek a nagyközönség elé. A múzeumi hónap Pest megyében is eseményszámba megy. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk: múzeumokban, emlékházakban talán az ország leggazdagabb megyéje vagyunk. Pedig a felszabadulás előtt a megye területén mindössze két városban, Vácott és Cegléden működött, meglehetősen szerény keretek között múzeum. Ma viszont már harmincnál több múzeum, emlékház, melékszoba és hely- történeti gyűjtemény várja az érdeklődőket. Az első magyar közlekedési miniszterről. Széchenyi Istvánról elnevezett keskeny nyomtávú kisvasúton — a mozdony A sokarcú Szentendre vezetését kivéve — mint megírtuk — a szolgálatot úttörő vasutasok látják el. A kisvasút a Sopron megyei Fertőhöz és Kastély állomások között közlekedik. Assur, Aman és Esfir A moszkvai Állami Puskin Képzőművészeti Múzeumban megkezdték Rembrandt egyik kiváló alkotása, az Assur, Aman és Esfir” restaurálását. Az 1660-ban készült kép a rákövetkező száz évben megfordult • néhány magángyűjteményben, képaukciókon árulták, egyik országból a másikba, városról városra hányódott. Oroszországban, az Ermi- tázsban 1764-ben ilyen bejegyzéssel került a leltárba: „Jelentős festmény, rossz állapotban”. A restaurátorok — külföldiek és oroszok egyaránt — több mint kétszáz éven keresztül sikertelenül próbálkoztak megállítani a festék pusztulásának folyamatát. Most a múzeum restauráló műhelyének kollektívája, felhasználva a szovjet restaurációs gyakorlat és tudomány tapasztalatait, „általános támadásba” kezd a remekmű „betegsége” ellen. Hogy melyik közülük a legjelentősebb? Ügy gondolom, nincs szükség a rangsorolásra, hiszen valamennyi másmás látnivalót kínál, közülük nem egy olyan látnivalót, aminek párja másutt sehol sem található. Gondolok például a jellegében Európában is egyetlen szentendrei Feren- czy Múzeumra, amelyben a festő apa, Ferenczy Károly képei mellett megtalálhatók a három fiú: Valér, Béni és Noémi legjelentősebb alkotásai is. Ugyancsak ritkaságnak számít a verőcei Gorka Géza Kerámiamúzeum csakúgy, mint a szentendrei Kovács Margit Múzeum. S ha már Szentendrét emlegetjük: a Ferenczy és a Kovács Margit múzeum mellett a gyűjtemények egész sora kínálja itt magát. Az új Művésztelepi Galériában a négy évtizede Szentendrén élő „Fekete" régészet kisebb falumúzeum múltat idéző gyűjteményéig mindenütt tanultam valamit és mindenhol őszintén elgyönyörködtem. Egy pattintott kőszerszám vagy egy szépmívű bronzkori kard legalább olyan vonzó tud lenni számomra, mint egy Leonardo-kép vagy Rodin szobrai. Ez is, amaz is az ember alkotása. Pest megyéből Pirk János, Munkácsy-díjas festőművész alkotásait láthatjuk. Kuriózum a Szerb Egyháztörténeti Múzeum csakúgy, mint a Szoborkert. S a mostani múzeumi hónap során — ha csak három fél napra is — bepillantást nyerhettünk az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeumba is, amelynek első tájegysége a jövő év tavaszán nyílik. Ha csak Szentendréje lenne Pest megyének, múzeumok tekintetében már akkor sem mondhatná szegénynek magát. Petőfi-emlékek, néphagyományok Szentendre után a váci járás kínálja a legtöbb — múltat idéző — látnivalót. Szo- bon a Börzsöny Múzeum, Zebegényben a Szőnyi István Emlékmúzeum, Pencen Falumúzeum, Verőcén a Gór ka Géza Kerámiamúzeum, míg a járás központjában, Vácott a Vak Bottyán Múzeum —■ amely most pincekőtárral gyarapodott — várja a látogatókat. És a megye más területein is valami olyan élményt kínálnak a múzeumok, gyűjtemények, ami másutt nem található. Cegléd a Kossuth-relikviák gyűjteményében jár az élen. Nagykőrös Arany János kultuszát ápolja. Nagytarcsa a szlovák nemzetiség hagyományait. Tápiószele a régi kúriák emlékét őrzi. Aszód — a Petőfi-relikviákon kívül — a Galgamente népi hagyományait. S végső soron a . visegrádi Mátyás király Múzeum páratlan anyaga is Pest megyét gazdagítja, ha egyelőre még nem is a megye irányítása alatt áll. S ami szintén örvendetes: a megye múzeumai tudományos feladataik mellett egyre inkább közművelődési intézményekké válnak. Egyre több ismeretterjesztő előadást, filmvetítést, hangversenyt retndez- nek múzeumainkban, ezzel is bővítve a népművelési tevékenység lehetőségeit. Prukner Pál Több amerikai múzeum úgy döntött, hogy a jövőben fokozatosan ellenőrzi az új beszerzéseknél a régészeti tárgyak eredetét. Erre az intézkedésre azért van szükség, mert világszerte elszaporodtak a fekete ásatások és a régészeti tárgyak feketekereskedelme. Az emberiség műkincsei, civilizációs emlékei nemcsak a múzeumokban, de ma még a tengerek, a föld és a dzsungelek mélyén fekszenek. A feketeásatások és a régészeti feketekereskedelem növekedése, ,sajnos, részben a technilca fejlődésének köszönhető. Olaszországban példázd jól szervezett bandák dolgoznak szárazon, víz alatt és levegőben egyaránt. A technika jóvoltából Olaszországban az etruszk sírrabló csoportok rendszerint légi felderítéssel kezdik munkájukat. Négyüléses turistagépen egy pilóta, egy fényképész és egy régészeti ismeretekkel rendelkező egyén kezdi a felderítést. A „sírgyanús” helyekről pán, infra és multispektrális zónajú filmre felvételiket készítenek. Az etruszk sírok különösen az infra filmek segítségével mutathatók ki jól. Előfordult több ízben, hogy a filmek kiértékelése után néhány napra több tagú banda jelent meg a helyszínen. Áz ásást a környékbeli faluból toborzott parasztok végzik ilyenkor géppisztolyos őrök felügyelete mellett. Este kezdenek, hajnalban végeznek, és a zsákmánnyal vagy anélkül továbbállnak. Néhány évvel ezelőtt egy mexikói banda harsány jókedvvel tért vissza egy dzsungelakcióból. Apránként szétfűrészeltek egy maya templomot, majd darabokban a tengerpartra szállították, és bérelt bárkákra behajózták. Néhány hét múlva a maya templom kezdett ismét „összeállni” egy amerikai városkában. A rendőrség felfigyelt a nem mindennapi építkezésre, és felgöngyölítette a mexikói bandát, amely már hosszú idő óta dolgozott együtt. Ez csak két példa volt a feketén végzett „régészkedés” tárházában. Sajnos, az ázsiai, afrikai, latin-amerikai kontinenseken igen sok őrizetlenül hagyott szobor vagy építészeti emlék áll Buddha-szobroktól a prekolombián kőemlékekig, sztélékig. A feketeáru fő felvevő piaca mindmáig az USA, de Japán és az NSZK sem tartozik a rossz piacok közé. Csak helyeselhető tehát, hogy most az USA-ban a Pennsylvania és Harward egyetemek alá tartozó múzeumok a jövőben minden egyes régészeti tárgynak alaposan megvizsgálják az eredetét. II. M. Restaurátorműhelyben A Nemzeti Múzeum restaurátorműhelyében, a múzeum profiljába tartozó — őskori, római kori, középkori és újabb kori — leieteket restaurálják és konzerválják. Restaurálnak fát, kerámiát, üveget, vasat és nemesfémet. Képünkön: Ásatások során előkerült római kori üvegeket tartósítanak. Leletek a Szurhan-völgyből Szovjet Üzbegisztánban már több mint öt éve folynak az ásatások Dalverzin-tepe városka közelében, a Szurhan- völgyben. Az archeológusok most egy elfalazott kerámiakorsóban felbecsülhetetlen értékű leletre bukkantak. Az edényből közel száz, időszámításunk 2. századából származó ékszer — nyakláncok, karkötők, gyűrűk, fülbevalók, aranypénzek — került elő. A nyakékeket rubinnal díszítették az egykori mesterek. Az egyik, finom aranyszálakból szőtt ékszert Herakles feje díszíti. A tárgyak megformálásában felfedezhetők a kor művészeinek ötletes megoldásai, jó ízlése. V. 'Zahidov üzbég akadémikus szerint a lelet értéke mintegy 1 millió rubel, archeológiái jelentősége pedig szinte felmérhetetlen. A régészek ugyanott feltártak egy fazekasok által lakott települést is, ahol a kusani korból származó értékes tárgyakat, szobrokat és szobortöredékeket találtak. Az ásatások jelentős mértékben gazdagítják a kusani—baktrijl kultúráról eddig szerzett ismereteket. Az UNESCO-nak a közép-ázsiai civilizációk tanulmányozását előíró tervében az egyik legfontosabb feladat a kusani kultúra tanulmányozása. Fiatal herceg fejszobra a fazekasok által feltárt településekről. A kerámiakorsóból előkerült ékszerek egy része. Feltárás — magnetométerrel A mágneses térerősség változásait mérő magnóméiért elsősorban a geofizikusok használják. Ez a műszer azonban egyre nagyobb szerepet játszik a régészet műszeres korszakában, amikor a kutatóárkokat a mérőszondák, a légi fényképező eljárások és a különféle „műszeres vallatások” váltják fel. Az archeológusok régóta ábrándoznak olyan műszerekről, amelyeknek segítségével lelátnak a föld és a végtelen tengerek mélységeibe. Az a magnetométer, amelyet a régész használ, a kiégetett kő és agyag egyik tulajdonságát használja fel. Ezekben ugyanis a kiégetés után gyenge mágnesség marad meg, és erre reagál a műszer. A régészeti magnetométert a második világháború óta eltelt évtizedek során több ízben tökéletesítették. Az egyik fajtája hangjelekkel jelzi a földben levő kő- és agyagmaradványokat. A különféle régészeti mérőszondák közül eddig tálán a magnetométer segítségével érték el a legjobb eredményeket. Mágneses jelek segítségével tárták fel a Földközi-tengeren a szibariták egykori városát, Sybarist is. A magnetométer azonban a prekolombián kultúrák feltárásánál bizonyított legjobban, és váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Közép-Ameri- kában jóval Kolumbusz előtt élt egy titokzatos nép, amelynek virágzó külúrája érezhetően hatott a prekolombián népekre, így a mayákra, inkákra egyaránt. Az olmec civilizáció i. e. 1200 körül hirtelen fejlődött ki a mexikói partok mentén. Az olmec kultúra nyomainak zöme yeracruz és Tabasco déli részein található. Gigantikus méretű kőemlékek, fejek, istenségek vallásos jelképei maradtak fenn itt az utókor számára. A legjelentősebb olmec települést Veracruz déli részén, San Uorenzóban fedezte fel 1945-ben egy amerikai régész. Igen érdekes a lelőhely, amelynek vizsgálatánál kiderült, hogy más területről is ide hurcolták az olmec kultúra emlékeit. 1966-tól folytatódtak itt a kutatások, amelynek során elsősorban a magnométer használatának köszönhető, hogy a régészeknek sikerült megnyitni az olmec kultúra kincsesbányáját. A területet magnométer segítségével bemérték és fel is térképezték, Egyetlen ásatási idény alatt tizenhét olmec emlékművet sikerült azonosítani a föld alatt. Esőisten, egy különleges sisakot viselő hatalmas kőfej, egy sztélén jaguár és emberalak, és sorolhatnánk még a gazdag leleteket. Az amerikai földrész prekolombián korszakának történetében még sok a nyitott kérdés. A kutatásokat tovább folytatják. A magnetométert azonban más kultúrák felkutatásánál is használják, így Olaszországban és a Földközi-tenger térségében régi sírokat, föld alatti épületeket igyekeznek bemérni ezzel a műszerrel. A pozitív mérési eredmények után jöhet at ásó, amely lassan másodlagos fegyver lesz a régész kezében. H. M. t 4
