Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-20 / 246. szám

PEST JMECTEI <r/Círiap 1973. OKTÖRER 20., SZOMBAT Új leletek Tápiósze/én Kelta ház, szarmata sírok Tápiószelétől mintegy öt­hat kilométerre, a papszögi Tápió-híd mellett évek óta folynak az ásatások. Innen már az 1950-es években elő­kerültek főleg a honfoglalás körüli két évszázadból szár­mazó leletek, amelyeket évek során újabb és újabb régi tárgyak egészítettek ki. Húsz év alatt új-kőkori edénytöre­dékekre, a rézkori, úgyneve­zett Tpéceli kultúra korszaká­ból származó használati esz­közökre, bronzkori cserép­anyagokra és időszámításunk utáni VIII—X. századból szár­mazó vízvezető árkokra és földbe épített kemencékre bukkantak a kutatók. A lele­tek az időszámításunk előtti negyedik évezredtől számítva a honfoglalásig — négy törté­nelmi korszakra utaltak. Tagolt árokrendszer Az elmúlt két évben a ku­tatók — a tápiószelei Blasko- vich Múzeum vezetője és tu­dományos munkatársai — az eddigieknél is jelentősebb le­leteket találtak. A föld az idő­számításunk előtti II. század­ban épített, kelta eredetű há­zak maradványait rejtette, körülötte négy-hat méter szé­les, többszörösen tagolt árok- rendszerrel. Az időszámítá­sunk utáni II. századból két szarmata sír került elő. A kel­ta házak felfedezése különö­sen jelentős, mert építésük évszázadaiból nincsenek tele­pülésleletek. A kelta idősza­kokra eddig csak sírokból, fegyverekből és ruházatokból következtettek. A kelta és a szarmata régiségekkel együtt immár hat történelmi kor­szakra utaló leletek származ­nak erről a vidékről. Veszélyben a leletek Az ásatások az idén a ko­rábbiaknál is nagyobb erővel folynak. Egyrészt, mert a je­lentős leletek nyomán a mú­zeum nagyobb támogatást ka­pott, másrészt, mert a mint­egy három-négy holdas lelő­helyet régészeti szempontból veszélyeztetett területnek nyil­vánították. A helyi termelő- szövetkezet ugyanis az ásatá­sok területén az elkövetkező években nagyüzemi módsze­rekkel szándékozik paradicso­mot és paprikát termelni. Az öntözés útját álló föld gépi elhordása azonban tönkrete­heti a földben esetleg egy­ben megmaradt, nagybecsű tudományos értékeket. A gyorsabb ásatások ezt meg­előzhetik. A napokban Dinnyés Ist­ván, a tápiószelei Blaskovich Múzeum igazgatója, a mú­zeumi hónap keretében „Be­számoló az 1903. évi régésze­ti kutatásokról” címmel tar­tott előadást a lakosságnak és a helyi vezetőknek. Az előadásnak az volt a célja, hogy Tápiószelén és környé­kén értsék a leletek jelentő­ségét és segítsék a kutatók munkáját P. V. Mi lesz a tanyákkal? Sok még a megbeszélni és a tennivaló! Kötetben a tanácskozás Mi lesz a tanyákkal? Kérde­zi a könyv címe, amelynek szerzői e településmód múlt­járól, jelenéről, a tanyai embe­rek sorsáról, jövendőjéről po­lemizálnak. A kiadványt pén­teken délután mutatta be a sajtó képviselőinek dr. Ortutay Gyula akadémikus, meleg sza­vakkal ajánlva az olvasók fi­gyelmébe. — Egyfajta tiszteletadás ez a könyv — említette — a tudós Erdei Ferenc emléke előtt, aki az 1942-ben megjelent Magyar tanyák című művével elsőként adott társadalomrajzot a ta­nyák eredetéről, fejlődéséről,' típusairól, a tanyai gazdálko­dásról és életmódról. A most megjelent munka bevezető ta­nulmányában ezt idézi föl szép testvéri emlékezettel Erdei Sándor, a Szövetkezet című lap főszerkesztője, aki a beve­zető tanulmányt írta. Nem parasztügy A könyv második felében annak a tanyai tanácskozás­nak a jegyzőkönyvét adták közre a szerkesztők, amelyet tavaly a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ központi bizottsága — jelen kötet kiadói — rendeztek Kecskeméten. Mint írják: né­pes és élénk, vitázó összejöve­tel volt ez, amelyen az alföldi tanyás megyék küldöttei fele­lős társadalmi gondolkodással fejtették ki nézeteiket, java­soltak, bíráltak, kezdeményez­tek. Mindenféle vita és vizsgá­Fővárosi kiállítások Szentendrei tájak az európai horizontban GöUner Miklós: Házaik rózsaszínben. Az eddigieknél is sokré­tűbben szerepel Pest megye az októberi képzőművészeti mű­sorban, hiszen a Nyírségi ősz1 előzeteseként az Űjfehértón született és Vácott festő Cs. Nagy András műveit mutat­tak be Budapesten. A szabolcsi tárlat társadalmunk humanizáció- jával mélyen elkötelezett anyagát a fővárosi Csontváry- teremben láthatják az érdek­lődők. A változatos kollekció­ból kiemelkedik Lakatos Jó­zsef teljesítménye, aki régi munkaeszközök festői átkölté- seit végzi és Pál Gyula, aki barnára redukált házak ívei­ben láttatja a keleti ország­rész hajdani sorsát és az új idő mozdulását. Berecz And­rás rajzi topográfiájában ré­gi tárgyak, hallgatag tekinte­tek motoznák. A készülődés iz­galma érződik Huszár István, Horváth János, Kerülő Ferenc Nyíregyházához és Vencsellő- hoz kötődő alkotásain. E ké­pekben megnyilvánuló szelle­mi izomzat jelzi, hogy nincs többé periféria hazánkban, minden terület a művészet és művelődéspolitika párhuzamos energiáival épül. A nagy munkáskerület szintén, mely­ről meggyőződhettünk a Csepel Galéria őszi kiállításán, ahol a helyi festők tisztes átlagszínvonalon jelentkeznek. Ügy tűnik, hogy i többé nem a középszer ismét­lése Dergács Mária, Hajtun Klára, Bojtos Károly, Gál Dezső, Horváth Éva, Kovács Sándor feladata, hanem a jobb minőségért folytatott tempós küzdelem, nosztalgia és fantá­ziakényelem helyett a maga­sabb és bátrabb festői célok vállalása. Sajátos hangvétellel mutatkozott be a csepeli őszi tárlaton Réti Mátyás, Zombo- ry Zoltán, Tóth Ágota és Vár­nagy Ildikó, aki szobraival már régebben is figyelmet kel­tett. Dergács Mária a ráckevei Duna-ág északi részének érzé­keny akvarellistája, Gál De­zső kibontakozását Nagymaros segíti — erről tanúskodik azon olajképe, mely a tárlat egyik kiemelkedő darabja. Göllner Miklós életművének központi vonula­tát láthatjuk az Emst_mú- zeumban, , D. Fehér Zsuzsa szabatos megfogalmazása sze­rint „mágneses erővonalak” intenzitásával alakítja kompo­zícióvá a látványt. A szerkesz­tőerő biztonságával jelennek meg festményein megyénk tá­jai, Nagymarostól Csobánkáig az. otthoninak választott Szent­endre kiemelt vizuális gondo­zásával. Göllner Miklós ízlé­sének kettős forrása a konst­ruktív fegyelem és a panorá- mikus tágasság, ezt összegezi munkásságában nemes mér­téktartással és festői intelli­genciájával. E csöndes értékek középmezőnyében találta meg hivatását, melyet nemcsak vál­lalt, hanem teljesített is, fá­radhatatlan ügyszeretettel. Szánthó Imrének is Szentendre alapvető élmé­nye. Magaslati előzmények után, remekművek előzetesei­nek tehertételével vezeti képi naplóját a kedvesen torlódó utcákról, az ismert bensőség nyomában jár nem szűnő szorgalommal. E szentendre- jegyzetelés gazdag leltára las­san befejezéshez közeledik, hamarosan új eszményeket szükséges keresnie, úgy, ahogy azt Kóka Ferencnek sikerült megtalálnia. Szánthó Imre műveli a ferencváro­si Pincetárlaton hűséggel ra­gaszkodnak aiz ihletadó táj fontos töredékeihez, Kóka Fe­renc bemutatkozása a Csók István Galériában azt az utat és folyamatot érzékelteti, hogy a szentendrei illetőség nap­jainkban nem elsősorban kör- nyezetrögzítést jelent, hanem megindulást az autonóm festői nyelv megteremtésének irá­nyába. önmagát tanulja szün­telen megújulásaiban, minden tárgya motívum és jelkép, ahol nemcsak a meggyűrt szö­vetdarab, hanem a színekben felúj jongó tengeri táj is a zászló heroizmusával lebbenti fel e vörösökre, kékekre osz­tódó fényünnep szakadatlan folyamatát. A külföldi kiállítók közül Radi Nedelcsev képeinek tár­latát hosszabbították meg a Bolgár Kultúrában, s joggal kíséri az Ernst Múzeumban komoly érdeklődés Dmitrij Baltermanc szovjet fotómű­vész tárlatát. Megdöbbentőek a háborúról készített művei, s az a sorozat, melyben azt vizs­gálja sziklákkal és madarak­kal, hogy hogyan érkezett ko­runk emberisége a béke tágas utcájába. Losonci Miklós lódás azt bizonyítja, hogy a 800 ezer tanyai ember élete — köztük a Nagykáta, Cegléd és Nagykőrös tágas határában élőké —, gazdasági és társa­dalmi helyzete a szocializmus kibontakozásával együtt vál­tozik. A tanácskozás hozzászólói közül néhányan jelen voltak a tegnap délutáni eszmecserén is, közöttük dr. Romany Pál, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője, aki­nek hasonló témájú könyve a közelmúltban jelent meg, s aki — akkor még a Bács-Kis- kun megyei pártbizottság első titkáraként — a kecskeméti ankét házigazdái közé tarto­zott. Ö mondta, hogy közvéle­ményünk a tanyakérdést álta­lában parasztügynek tekinti. Pedig nem az. A külterülete­ken élő kenyérkeresőknek több mint egyharmada munkás. S amint a kötetből olvasható: Szabó János debreceni fém­csiszoló elmondta, hogy szű- kebb hazája tanyavilágának részét képező Dombostanyán — a település szétszórt hajlé­kaiban ötszázötvenen élnek — a családok 56 százaléka az iparban dolgozik. A tanyai la­kosság „átrétegződése” új helyzetet teremt, s mindenek­előtt a kulturálódás iránti igényt gyorsítja meg. A hozzá­szóló maga is egy tanyai klub vezetője. S a fiatalok? E témához kapcsolódik, amit ez alkalommal lllisz László, a KISZ KB titkára fogalmazott meg: — Központi bizottságunk csütörtöki ülésén, amelyen az élelmiszergazdaságban dolgo­zó egymillió-kétszázezer fia­tal sorsáról esett szó, úgyszin­tén felvetődött a tanyai ifjú­ság sorsa. Akár gazdasági, akár politikai, akár emberi oldalról vizsgáljuk a tanyakérdést, nem feledkezhetünk meg a jövőről, amelyet ez a generáció hordoz. Mi lesz a tanyákkal? A cím­adó kérdésre a szerkesztők így válaszolnak: Folytonosan ke­retiünk kell a legjobb, a leg­célravezetőbb megoldásokat a gazdálkodásban, a kereskedel mi és egészségügyi ellátásban csakúgy, mint a villamosítás, az úthálózat bővítésében, a közművelődés, az iskolaügy fejlesztésében vagy az elköl­tözni vágyók szándékainak tá­mogatásában. E gyakran bo­nyolult feladatok sokféle ten­nivalót rónak a helyi gazda­sági vezetőkre, a tanácsokra, a társadalmi szervezetekre és az országos hatáskörű szer­vekre. Sok még a megbeszélni és tennivaló a tanyák ügyé­ben! ' Vitára és cselekedetre szó lítanak fel a kecskeméti ta­nácskozók, a könyv szerzői, akik között szerepel megyei ta­nácselnök, munkás, miniszter- helyettes, tudományos mun­katárs, minisztériumi főosz­tályvezető, főépítész, személy­zetis, tanyai tanító, író, újság író. S köztük találjuk Zsemlye Jánost, a Hazafias Népfront Ceglédi Járási Bizottságának titkárát. Tőle idézzük: „Azért kell dolgoznunk, hogy y,ecsak a tanyai szobákban, hanem a tanyai fejekben is egyre vilá­gosabb legyen”. Szert vedé/yesen, de józanul A művészi fényképekkel gazdagon illusztrált kötetet — a képekért a Magyar Távirati Iroda munkatársaié az érdem — a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa titkárának, me­gyénk képviselőjének, S. He­gedűs Lászlónak sorai zárják. Ott, Kecskeméten, s most is elmondotta, hogy e kérdésben igen sok végletes állásfoglalás csapott össze, s noha igen he­lyénvaló szenvedélyesen fog­lalkozni a tanyai emberek ügyével, ám csakis a való hely­zet figyelembevételével. A modern kor sem hozza a ta­nyák megszűnését, a teendő te­hát: „Többet törődni az ittélök társadalmi és kulturális fej­lődésével, amihez korántsem kell olyan sok pénz, hogy ne tudnánk ma megvalósítani. Sok ember akad, aki ebben szíve­sen közreműködik.” ' Apor Zoltán KITÜNTETÉS Az Elnöki Tanács 60. szüle­tésnapja alkalmából, eredmé­nyes munkája elismeréséül Forrai Miklós Liszt-díjas kar­nagynak, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészé­nek, a Zeneművészeti Főis­kola tanárának a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. Alikét- fümbemuMó előtt Pénteken a Pest megyei Ta­nács vb és a Pest megyei Mo­ziüzemi Vállalat szervezésé­ben — a Steindl utcai vetítő­teremben előzetes, zártkörű előadáson mutatták be az „Egy srác a fehér lovon” cí­mű filmet, amelyet Palásthy György írt és rendezett. A ha­vonta egy alkalommal meg­rendezett informatív vetítés azt a célt szolgálja, hogy a filmek forgalmazásában köz­vetve vagy közvetlenül részt vevő szakemberek a nagykö­zönségnél jóval előbb győződ­jenek meg egy-egy film eré­nyeiről, s felkészültebben mű­ködjenek közre saját városuk­ban vagy községükben a film sikere érdekében. A vetítések után a résztve­vőknek a film rendezője — tegnap Palásthy György — ad választ a feltett kérdésekre. Munkásfiatalok versmondóversenye A költészet napja tiszteletére munkásfiatalok részvételével or­szágos versmondóversenyt rendez a Szakszervezetek Országos Taná­csa, a KISZ központi bizottsága és a Népművelési Intézet. A versenyen kizárólag 30 éven aluli munkásfiatalok vehetnek részt. A versmondók két szaba­don választott verssel jelentkez­hetnek, de ezek közül az egyik­nek SZOT-díjas költő versének kell lennie. A győztesek arany, ezüst, bronz oklevelet és ajándé­kot, a legtöbb pontot elért megye vándorserleget kap. A decemberi elődöntőkre októ­ber 3l-ig lehet jelentkezni a szakszervezetek megyei tanácsai­nál és az építők megyei bizottsá­gainál. Nők a porondon Hét ország artistái Budapesten Érdekes ötletet valósított meg legújabb műsorában a Fővárosi Nagycirkusz. A prog­ramba ezúttal csak nőket szer­ződtet, mégpedig mondhat­nánk így: hetedhét országból, hiszen a cirkuszművészet ha­zai képviselőin kívül még hat ország képviselt a látványos összeállításban. A látványos kifejezésre most külön is hangsúlyt kell tennünk, azon túlmenően, hogy természete­sen minden igazán jó cirkuszi bemutatónak szemet gyönyör- ködtetőnek kell lennie, s bra­vúros mutatványokkal kell le­kötnie a figyelmet. Most azonban többről, vagy leg­alábbis másról van szó. Annak a már irányzatnak látszó tö­rekvésnek bizonyos kiteljesedé­séről, amelyet már korábban is megfigyelhettünk e cirkusz­ban, nevezetesen a porond ha­gyományos számai mellett revüelemek alkalmazását, többnyire természetesen in­kább csak keretként. Ezúttal azonban ezek az elemek a korábbiaknál nagyobb hang­súlyt kaptak alkalmanként egy-egy műsorszámon belül is. Emellett maga az egész össze­állítás — ha pontosabban kí­vánnánk meghatározni — va­rietéjelleget kapott. Ez utóbbi megállapításunk alapjául legkivált a zárószám kívánkozik: a kubai Gi­na Barro show, amely közel félórás időtartamával az est mintegy negyedét teszi ki. A világért sem hibaként rójuk ezt fői, mert kevés látványo­sabb, hangulatosabb, tempera- mentumosabb ének-zeneszá- mot látni-hallani ebben a mű­fajban, függetlenül attól, hogy cirkusz porondján, színháziban vagy varietében kerül bemuta­tásra. Nem alaptalrr-ü hívták vissza a közönség tapsai a két fáradhatatlanul táncoló, ének­lő, csinos művésznőt. Fellépé­sük egész ideje alatt percről- percre tovább és tovább tud­ták fokozni egzotikus szépségű számaik hangulatának fűtött­ségét, forróságát. Az est igazán kiemelkedő produkciója azonban a szov­jet Hozovaja csoporté. Talán éppen azért, mert négy tag­ja a hagyományos — sőt az egyik leghagyományosabb — cirkuszi számban lép föl, mint a lengő trapéz meghódítói,-, mégis légtornász mutatvá­nyaik többletet nyújtanak az­zal, hogy valóságos légi balet­tet látunk. Ebben a mozdulatok bátorságát és kecsességét pom­pás fényeffektusok teszik még látványosabbá, és varázslato­sabbá. ízléses, megkapó, pre­cíz mutatványsorozat az övék. A bolgár Csereszkova Piet- rovszka kard egyensúlyozó szá­mára a férfias merészség kife­jezés lenne a legtalálóbb, ha ezt az eddig valóban csak fér­fiaktól látott nehéz mutat­ványt nem éppen egy hajlé­kony, fiatal nő produkálná: A női akrobatikában rejlő sok le­hetőségről tanúskodnak Ursu­la és Andrea szépen kidolgo­zott számait, a 4 Rubins gör­korcsolyázása, Barbara Liu- fea zsonglőrmutatványai, s Bozsilova lengődróton nyúj­tott hasonló ügyességei, va­lamint Emmily ritkán látha­tó kígyórevűje, Pfeiffer Mária bűvész trükkjei szolgálják a cirkuszt, s — mint már emlí­tettük — a revüt, varietét kellemes keverékben. A finom humornak sincs híjával a mű­sor: Fenyvesi Gabi színészpa­ródiái révén, Esténként fel­váltva a magyar tv há­rom ismert bemondónője — Tamási Eszter, Takács Mari, Berkes Zsuzsa — vezeti be az előadást, amely a mitagadás igen erőltetettnek ható és he­lyenként teljesen felesleges férfi keretműsor nélkül is (sőt nélküle méginkább) — a szó szorog értelmében — látványo­san tanúskodik a nők kelle­mes, kedves sokoldalúságáról, alkalmasságáról a cirkusz po­rondján, amelyről különben eddig sem volt kétségünk ... —s—n— l t )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents