Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-17 / 243. szám

1973. OKTOBER 17., SZERDA nst UECYF.t sJdi'hMp 3 Egy dobütés még nem, szimfónia SÉTA AZ ISKOLATEJ KORÜL Gyermekkorom kellemes emlékei közé tartozik: reggelenként ahogy beléptem az Aréna úti elemi isko­lába, a folyosón az osztályajtók előtt sorakoztak a két- dec is tejes- és kakaósüvegek. A szünetet alig vártuk, hogy „Pista néninél”, a pedellusnál mákost, vagy pacs- nit vehessünk hozzá. A lakomát otthonról hozott almá­val koronáztuk. Amikor az ötvenes években elsős kislányomat ké­zenfogva bevittem az osztályba, az uzsonnatej után ér­deklődtem. A fiatal tanító néni nézett rám, miféle cso­dabogár vagyok? Emlékek és a valóság Ezekkel az emlékekkel in­dultam most megtudni, isz­nak-e tejet az iskolákban a Pest megyei gyerekek? Pest megyében 266 ezer 692 hek­toliter tejet adtak el az idei első félévben, ami a múlt év hasonló adataihoz viszonyítva hatszázalékos emelkedést mu­tat: Ám még így is kevesebb tejet iszunk, mint amennyi az országos átlag. Régebben hol itt, hol ott hallottunk róla: egy-egy pe­dagógus és néhány szülő ösz- szefogott, s tejakciót indított az iskolákban. Ilyen volt Ré­céién, Kartalon, Túrán. Ezek a dicséretre méltó törekvések azonban néhány hét után rendszerint lassan elhaltak. Körülményes, fáradságos volt a tej beszerzése, nem volt, aki a pénzügyekkel törődjön, s kevés szülő vállalta, hogy na­ponta pontos időben kiossza a gyerekeknek járó mennyisé­get. S ha minden más felté­telt megteremtettek, gyakran — az egyébként helyesen — szigorú KÖJÁL-előírások miatt bukott meg a dolog. Nem tudták folyó vízben el­mosni a kannákat, a pohara­kat. A műanyag pohárka, az el­dobó csomagolás térhódítása azonban új helyzetet terem­tett. A dabasi járásban az al- sónémedi tejüzem már tavaly is adott tejet az ácsai iskolá­soknak, ez évben tovább szé­lesítették a hálózatot. A váci és a gödöllői járásról a Közép­magyarországi Tejipari Válla­lat gondoskodik. Siker Sződligeten Kilenc óra negyven perc­kor berregett a csengő a sződligeti általános iskolában. Elérkezett a húszperces nagy szünet, a tízórai ideje. Az osz­tályokból nem tódulnak ki a gyerekek, mint máskor, in­kább neszezés, papírzörgés hallatszik. Elek Ilona igazgatóhelyettes a szülők nevében is örömmel mondja, hogy ugyancsak jó dolog az iskolatej-akció. Álta­lános iskolájuk háromszázhu­szonhét gyerekéből kilencven­öt napközis, nekik csak reg­geli, tízórai és ebéd jár. Raj­tuk kívül százhatvan gyerek kért mindjárt az első héten tejet, tehát csupán a gyerekek egyötöde nem vesz tízórait. A friss péksüteményt a boltból hozzák, de szó van arról is, hogy a Váci Sütőipari Válla­lat egyenesen az iskolába szál­lítja majd a megrendelt meny- nyiséget. A kétdecis kakaó ára két kiflivel napi két fo­rint, ugyanaz tejjel egy forint hetven fillér. — Amikor az évnyitó után a szülői értekezleteken ismer­tettük ezt a lehetőséget, már ott egymás után jelentkeztek a szülők, vegyük fel őket is a listára. Ebben az iskolában az elő­fizetést az úttörőcsapat-veze­tő tartja kézben, ő számol el a szállító vállalatokkal. A tíz­órait az osztálybizalmiak ve­szik át és osztják ki társaik­nak. Az úttörőcsapat még pénzt is keres ily módon, övék a tej után elért forgalom tíz százaléka. Vác és Gödöllő bekapcsolódott A váci járási pártbizottság kezdeményezésére a járási hi­vatal már a nyáron megkezd­te a szervezést. Először Pó­lyák Jánossal, a Középma­gyarországi Tejipari Vállalat igazgatójával tárgyaltak: mennyi tejet adnak kétdecis adagokban, milyen anyagi fel­tételek mellett? Amikor az alapvető kérdésekben megál­lapodtak, összehívták az isko­laigazgatókat. Csupán a váci járás 41 iskolájában 71 nap­közis csoport működik, ezen­kívül a gödöllői járás, vala­mint Vác és Gödöllő város is­kolásai közül is szép számmal kapcsolódtak be az akcióba. — Nagyon fontosnak tart­juk az iskolatej-ellátást — mondotta Berkó Árpád, a váci járási pártbizottság osztályve­zetője. — Különösen a terület ipari munkás lakta részén. A kisebb falvakban más az élet­ritmus. A tsz-tagok ideje kö­tetlenebb, illetőleg több az idős szülő, aki gondoskodik az unokáról. Pencen Jakus Lajos, az álta­lános iskola igazgatója az in­dulás gondjairól szólt. A hoz­zátartozó iskolákban 170 gye­rek máris jelentkezett s ez a szám tovább emelkedhet — ha a tízórai-szállítás valóban rendszeres lesz. A forrásnál Az iskolatej körüli sétát Vá­cott, a forrásnál, a Közép- magyarországi Tejipari Válla­latnál fejeztük be. Pólyák Já­nos igazgató első mondata máris „csalódást” okozott, mi­után közölte, hogy a .tejet Szé- csényben, a kakaót pedig késő éjjel Budapesten tasakolják, nyugatnémet gépsorokon. Je­lenleg mintegy 3 ezer kakaót és 2500 darab kétdecis csoma- galású tejet adnak el a két járás területén. — Elsősorban nem a várható haszon mozgat — mondja —, bár az sem megvetendő ma, amikor lassan tejértékesítési gondjaink is lesznek. Minden­esetre az árakat úgy állapítot­tuk meg, hogy a kakó és a tej darabján tízegynéhány fillér nyeresége legyen annak, aki átveszi. A legtöbb iskolában az úttörőszervezet vette kezébe az ügyet s így év végére nem is kis összeggel növelhetik a kö­zös kasszát, több jut kirándu­lásra, táborozásra. Másutt — mint Gödöllőn — az ÁFÉSZ gondoskodik mindenről. A leg­több iskolában egyelőre még a péksütemény szállítása okoz gondot. Ha a sütőipar is vál­lalkozna, meg kellene találni a módját az együttműködésnek, a közös szállításnak. A séta itt véget ért. A me­gyei tanács kereskedelmi osz­tálya sem tud róla, hogy ha­sonló akció másutt is lenne. A két tejüzem és a járási vezetők készsége folytán három járás­ban tejet isznak tízóraira a gyerekek az iskolában. Pest megyében azonban kilenc já­rás van, tehát kétharmadában még megoldásra vár a szerve­zett ellátás. Egy német köz­mondás szerint egy dobütés még nem szimfónia. Állami és termelőszövetkezeti tejüzemek másutt is vannak a megyében, bizonyára azok is megtalálnák a módját körzeteik iskolatej- ellátására. Komáromi Magda Magyar elnök Az ENSZ európai gazdasági bizottságának mostani genfi ülésszaka dr. Madas András mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettest elnö­kévé választotta. Az elektrokémia szakemberei Az utóbbi években rohamo­san fejlődő híradástechnikai iparunk részére a Finomkerá­miai Művek kezdeményezésé­re megkezdték az elektroké­miai szakmérnökök képzését a veszprémi Vegyipari Egye­temen. A következő esztendőben a híradástechnika termékeinek felhasználói részére szervez­nek szakmérnök képzést, amely során más megközelí­tésből, a felhasználó szem­szögéből ismerkednek meg a szigetelő kerámiák tulajdon­ságaival. A csomagolás: tálca Az N. V. Leeuerder Papier- warenfabriek holland cég szimpoziont rendezett a Duna Intercontinental Szállóban, ahová meghívta magyar üzlet­feleinek — a hazai mezőgaz­dasági, élelmezési, továbbá baromfi- és húsfeldolgozó ipar — képviselőit. Előadásokon is­mertették és árubemutatóval illusztrálták a tojások, a hús-, a gyümölcs-, főzelékfélék és egyéb élelmiszerek korszerű, tálcás csomagolását, valamint a csomagolóeszközökkel össze­függő gyártási elveket és eljá­rásokat. A holland céggel most elő­zetes tárgyalásokat kezdtek a tojástálcák és almatálcák ha­zai gyártásának kooperációs beruházásáról is. fl elye ,van-e a ter­melés, a szó legtá­gabb értelmében vett termék-előállító te­vékenység bármely sza­kaszában a vitáknak? Hi­szen termelni — akár gyár­ban történjék is ez, akár mezőgazdasági üzemben — csak fegyelmezetten lehet; szigorú technológiai utasí­tások szerint, a vezetés megszabta sorrendben. A csontváz, azaz a gyártás el­vi sémája valóban ilyen. Ám a csonton levő inak, iz­mok, zsír, azaz a hús, a va­ló élet más képet mutat. Vannak viták, s ezek sűrűn fölöslegesek, időt, energiát pocsékolók, a termelés amúgysem túl nagy szerve­zettségét fölborítók. S le­zajlanak nagyon hasznos, szükséges viták. Heves, termékeny, igent és nemet váltakozva osztó viták voltak például a Me­zőgép Trösztnél arról, mi­lyen legyen — hat, nyolc vagy tizenkét soros — az új, korszerű cukorrépavető­gép. A Budaörsön székelő tröszt, tudvalevőleg nagy szerepet játszik a mezőgép­ipar sürgető lépésváltásá­ban, a mezőgazdaság mo­dem eszközökkel való ellá­tásában, s az ötvenezer em­ber munkája éppúgy le­mérhető új berendezése­ken, mint az alkatrész- utánpótlás minőségi válto­zásaiban. S közben az érin­tettek — a vezetők, a fej­lesztő szakemberek — vi­tatkoznak ... Nagyon jól teszik! Hiszen a nézetek nyílt ütköztetése segítette annak reális eldöntését, hogy — még a cukorrépá­nál maradva — hány me­netben történjék a betaka­rítás, egyben, kettőben, há­romban ? A hevesebbeket, a jót akaró türelmetlenkedő- ket ezek az adatokkal, mű­szaki jellemzőkkel tűzdelt szócsaták győzték meg ar­ról, hogy a mezőgazdasági üzemek jelenlegi helyzeté­ben, valamint a mezőgép­iparban használatos anya­gok mostani minőségét, a szerkezeti elemek tartóssá­gát tekintve három menet­ben kell lezajlania a beta­karításnak. Ez a biztonsá­gos, tehát — viszonyítva —, a gyors. Viták folytak arról is, mi történjék a régi is­tállóépületekkel ott, ahol szakosított telepet alakíta­nak ki... s a viták ered­ményeként ma kiforrott módszereik vannak a hasz­nosításra. P usztán ízelítőt ad­tunk abból, hogy ezen az egyetlen helyen mennyit vitat­koznak, s korábban le­írtuk, megismételjük most: nagyon jól teszik. Csak ép­pen tudják, nagyon ponto­san számontartják, mi az, amin érdemes, lehet, keli vitatkozni, s mik azok a dolgok, ahol nincs helye vi­táknak, a vélemények ösz- szeütközésének, eltérő ál­láspontoknak. Mert voltak, vannak ilyen teendőik is, így az alkatrészgyártás megszervezése és fokozatos, gyors tempójú bővítése, a pénzügyi alapok felosztása stb. Itt a hatalmi szó érvé­nyesült, nem volt „szava­zás”, de még közvélemény­kutatás sem ... Persze, a döntést hozó — a vezér- igazgató — a végső verdikt előtt alaposan, sok oldalról tájékozódott. Érdemes volt ilyen hosz- szan taglalni a Mezőgép Tröszt tapasztalatait, mert itt meglelhetjük azokat a vonásokat, amelyeket má­sutt csak részben visel ma­gán a vállalati szervezet, márpedig a keveredésekből sok baj származik. A leg­sűrűbb, legáltalánosabb hi­ba, hogy a vállalati műkö­dés meghatározó pontjai sem tisztázottak, még ke­vésbé az, hogy az egyes pontokon ki mit csinál, mi­ért felelős. Esetleges, vélet­lenszerű döntések kialakí­tásának módszertára, azaz következetlen maga a dön­téshozatal menete. Tárgya­lások zajlanak le, hangos viták folynak olyan kérdé­sekről, amilyeneket — ha tisztázott a vezetők illeté­kessége, s ha az önállóság nemcsak formai kinyilat­koztatás — egyetlen ember bátran mérlegelhet, átlát­hat teljes egészében, tehát megítélhet. Ugyanakkor hatalmi szóval, ahogy a VITÁK-A - isris ■ gyári zsargonban fogalmaz­zák, főnöki ukázzal dönte­nek jó néhány bonyolult ügyben, amit csak a közös­ség egy-egy csoportja ítél­hetne meg helyesen. Nem az egyes témacsoportok jelen­tősége, fontossága, a gyár, a vállalat jelenére, jövőjére való kihatása, hanem a ve­zetés — a vezető — stílusa szabja meg miről bontako­zik ki vita, s mi az, amit utasítások határoznak meg. Ez az általános gyakorlat. Sajnos, hogy ez. N em lehet ugyanis egyéni szájíz, Veze­tői felfogás, szub­jektív benyomások függ­vénye az, ami embe­rek kisebb vagy nagyobb csoportját alapvetően érin­ti — márpedig egy beruhá­zás, egy gyártmányfejlesz­tési program stb. ezt is ma­gával hozza —: nem lehet dirigálni úgy egy zene­karnak, hogy kotta csak a karmester előtt van, s a zenedarab elját­szását együtt még so­ha nem próbálták. Az ipari vezetők egy le nem becsülhető csoportja ezt a lehetetlenséget kísérli meg, amikor únos-úntalan, je­lentéktelen ügyekben „ösz- szerántja a Vezérkart”, majd nagy dolgokban csak a körlevelek, az igazgatói utasítások közük a kész té­nyeket. Üzem- és munkaszerve­zési feladatokról hiábavaló addig beszélni, míg maga a vezetés nem szervezett; a szervezés elsősorban veze­tés, irányítás. Ahol fölösen vitatkoznak, ahol a vélet­lentől függ, miről nyilvá­níthatnak véleményt az emberek, s miről nem kér­dezik meg őket, ott a veze­tés az egyéb teendőkkel sem tud sikeresen megbir­kózni. Nem, mert maga kó­szálta össze az eligazodás eszközeit, tanácsot kért ar­ra, hogy — képletesen szól­va — a lábával lépjen-e, de azt már nem kérdezte meg, e lépést melyik úton, milyen irányba tegye. Lé­pett. Behunyt szemmel. Mészáros Ottó Járási jogúvá alakult a Pest megyei Tanács pártbizottsága Az MSZMP Politikai Bi­zottsága 1973. júliusi határo­zatában előírja, hogy a me­gyei tanácsok hivatali párt- szervezeteit (csúcs veze tősé­geit) járási jogú pártbizottsá­gokká kell átszervezni. Az in­tézkedést a hatékonyabb poli­tikai munka elősegítése, a hi­vatalvezetés fokozott támoga­tásának és a pártellenőrzés fejlesztésének igénye, vala­mint a párttagok nagy száma indokolta. A Politikai Bizottság hatá­rozatának megfelelően az MSZMP Pest megyei Végre­hajtó Bizottsága úgy döntött, hogy az átszervezéssel egy időben a Pest megyei Tanács és az irányítása aiá tartozó intézmények hivatali párt- szervezetein kívül a Pest me­gyei Tervező Vállalat, a Pest megyei Beruházási Vállalat, a Pest megyei Földhivatal, a Pest megyei Növényvédő Ál­lomás és a Pest megyei Tűz­rendészet pártszervezetei is a járási jogú pártbizottság ha­táskörébe tartozzanak. Ezzel együtt összesen 12 alapszerve­zet tartozik ide. A járási jogú pártbizottság létszámát 31, a végrehajtó bizottságét 9 főben állapították meg. E határozatoknak megfele­lően ülést tartott — XJjfalusi Ferenc elnökletével — a Pest megyei Tanács pártbizottsága. Az ülésen Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára terjesztette elő a megyei pártbizottság ja­vaslatát, hogy a megalakuló járási jogú pártbizottság tit­kárává Fodor Lászlót, a KISZ Pest megyei Bizottságának eddigi első titkárát válasszák meg, miután Kovács Vencelné dr., a pártbizottság eddigi tit­kára felmentését kérte. A ja­vaslatot a pártbizottság tagjai elfogadták, Kovács Vencelnét érdemei elismerése mellett — amelyet jegyzőkönyvben rög­zítettek — felmentették, meg­hagyva pártbizottsági és vég­rehajtó bizottsági tagságát. Titkos szavazással ezután egy­hangúlag Fodor Lászlót vá­lasztották a járási jogú párt-? bizottság titkárává. Egyhangú szavazással koop­táltak tíz új tagot — köztük Fodor Lászlót — a pártbizott­ság soraiba: Punyeczki Lajost, a Pest megyei Tűzrendészet párttitkárát, Dene Lászlónét, a Pest megyei Tervező Válla­lat tervelőadóját, Balogh Sán­dort, a Pest megyei Növény­védő Állomás felügyelőjét, Horváth Lászlónét, a Pest megyei Földhivatal előadóját, Fodor Ferencnét, a Pest me­gyei Beruházási Vállalat mű­szaki ügyintézőjét, Lukács Jó­zsefet, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályvezető­helyettesét, Túróczi Bélát, a Pest megyei Sporthivatal szer­vezési főelőadóját, Aradi Je­nönét, a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatal munkatársát és dr. Gulyás Ilonát, a Pest megyei Tanács építési-közle­kedési osztályának csoportve­zetőjét. A végrehajtó bizottságot négy fővel bővítették: Fodor László mellett dr. Csicsay Ivánt, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesét, Balogh Sán­dort, a Pest megyei Növény­védő Állomás felügyelőjét, és Fodor Ferencnét, a Pest me­gyei Beruházási Vállalat mű­szaki ügyintézőjét választot­ták meg vb-tagnak. A járási jogú pártbizottság tagjai végül megválasztották a fegyelmi bizottság és a munkabizottságok elnökeit és tagjait. Személyi ügyekben határozott a KISZ Pest megyei Bizottsága ­Szerdán ülést tartott a KISZ Pest megyei Bizottsága. Az ülésen megjelent Jámbor Mik­lós, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára és Föcze Lajos, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára. Szentgyörgyvári Istvánnak, a KISZ Pest megyei Bizottsá­ga titkárának előterjesztésére Fodor Lászlót — más beosztá­sára való tekintettel — fel­mentették KISZ-bizottsági és végrehajtó bizottsági tagságá­ból, valamint első titkári tiszt­ségéből, érdemei elismerésé­vel és méltatásával. A KISZ Pest megyei Bizottságának el­ső titkárává Árpást Zoltánt, az eddigi titkárt választották meg. A KISZ Pest megyei Bi­zottságának titkárává Berla Ferencet, a KISZ monori já­rási bizottságának eddigi tit­kárát választották meg. Fodor Lászlónak a KISZ Pest megyei Bizottsága élén kifejtett hatesztendei munká­ja elismeréséül a KISZ Köz­ponti Bizottsága az Ifjúságért Érdemérmet adományozta. A kitüntetést Főcze Lajos nyúj­totta át. Más irányú elfoglaltsága miatt Vitéz Ágnest, Iványi Pált és Szabó Gyulánét fel­mentették a KISZ Pest megyei végrehajtó bizottságának tag­sága alól, a megüresedett he­lyekre Nagy Irént, a Kohásza­ti Gyárépítő Vállalat tápiósze- lei gyára KlSZ-csúcsvezetősé- gének tagját, Sipos Máriát, a monori József Attila Gimná­zium és Szakközépiskola KISZ-csúcstitkárát és Vasbá- nyai Jánost, a PEMÜ KISZ- csúcsvezetőségének titkárát választották meg. Felmentették KISZ megyei bizottsági tagságából — érde­mei elismerésével — Simon Jánost, az MSZMP Szentend­rei Városi Bizottságának első titkárát és megyei bizottsági taggá kooptálták Csapó Lász­lót, a KISZ Pest megyei Bi­zottságának politikai munka­társát. Több dram a tsz-majorban A szigetcsépi Lenin Tsz bővíti elektromos hálózatát. Ezzel megháromszorozódik az eddigi árammennyiség a tsz-major­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents