Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-14 / 241. szám

1973. OKTOBER 14., VÄSARNAP "\Mivhip Műveletek, mozdulatok A segédmunkásság valamilyen ideiglenes állapot fogalmát határozza meg a közember számára, különösen ha fiatal­ról esik szó. A betanított munkás állapota már nem ideiglenes, a betanítottság — hiába a felnőtt korban megszerzett szakmunkás-bizonyítvány — megmerevedett, megmerevített foglalatosságot takar, amelyből „kitörni” na­gyon nehéz. A segédmunkás könnyedén legyinthet kezével — munka közben is csak azt használja — hogy: keresni akar, kilép, ha kell, állást változtat, hipp-hopp egyetemre jár, sorolhatja ér­veit, miért választotta ezt a munkát, melynél a tanulás, az értelem igénybevétele csak addig terjed, hogy elsajátítja, be­tartja a balesetvédelmi tudnivalókat. A betanított munkás: betanul. Rögzíti is állásához ez a betanulás, s nem is: leg­alábbis annyira semmiképpen, hogy elsajátítsa a szakmunkás anyagismeretét, tudatosan dolgozzék. Ez teszi egyben pers- pektívátlanná is foglalkozását, kiútra csak sok áldozattal lel, s akik betanították, az igekötő megváltoztatására nemigen ké­pesek, mármint hogy megtanítottakká váljanak. Fölsorakoztattuk tehát az előítéletek sűrű és kategorikus leszámolását a betanított munkásokkal, s csodálkozunk azon: miért kellenek hát ezek a gépeket meghosszabbító karok, ho­gyan lesz valakiből betanított? Nemrégiben búcsúztak az utolsó kefekötők a monori Ke­fegyárban. Pedig hát azt gondolnánk: kefegyárban kefekötők dolgoznak. S mégis, e furcsa, groteszk búcsúhír: elment a. kefegyárból az utolsó kefekötő? Az igazgató lölvilágosít: a gépek segítségével fölbontották a munkafolyamatokat, műve­letekké, betanulható, néhány nap alatt elsajátítható mozdula­tokra szakították a hajdani kefekötők szorgos, a kefekötés min­den titkát ismerő munkáját. Nem kell több kefekötő. Mert a kefekötő nem bírná elviselni a mechanikusan ismétlődő mozdulatot, a munkadarab „elvesztését”, s a gyár nem lenne gazdaságos, ha továbbra is a hagyományos módszerekkel gyártaná, illetve — ide inkább illik — készítené termékeit. Elbúcsúztak hát az utolsó, nyugdíjba vonuló kefekötőtől, s he­lyette is ma már egy betanított munkás dolgozik, néhány moz­dulat beidegzettségével egy gép mögött. A gépek igénylik őket? Igen, de ők is a gépeket. Hogyan valósulhatna meg hazánkban az ipartelepítés, ha csak mester­emberek munkájára szorulna a magyar ipar? A technika fejlődése lehetővé tette a rugalmas és gyors vidéki iparosí­tást: Ikladon számítógépmotorokat készítettek mezőgazdaság­ban dolgozó asszonyok, földből, állattartásból élő férfiak a világhírű IBM cégnek. Nagykátán, á Telefongyár telepén ti­zenéves lányok szereltek telefonokat Görögországnak. Gödöl­lőről a Ganz Árammérő fogyasztásmérőit csaknem húsz or­szágba exportálják, szakmunkást beállítóként, művezetőként és a tmk-ban foglalkoztatnak. A munka a munkás számára elvesztette befejezettségét. Vidéken az emberek még könnyebben megtalálják a „befe­jezett tevékenységet” — a kertben a föld körül. A városok­ban élők inkább panaszkodnak az egyhangúságra, a monotó­niára. Sürgősebb itt a tennivaló: a munka tudományos meg­szervezése, a műveletek időnkénti cserélése, a repülő brigá­dok, azaz a csoportos tevékenység kialakítása, a továbbkép- ■ zések sokkalta hatékonyabbá tétele. Mert a munka elsőrendű életszükségletté válása és a technika fejlődése nem egymásnak ellentmondó folyamat. Tamás Ervin JOVORE GYÖMRO 700 EVES Fennmaradt évszázados ok­mányok között egy 1274-ben kelt tesz említést a Pest me­gyei Gyömrő községről. Ez a legrégibb nyoma annak, hogy a község már 700 évvel ez­előtt létezett, és szokás sze­rint a legöregebb írásos adat dátumától számítják Gyömrő életkorát is. Hét évszázados születésnapját tehát jövőre üli meg a nagyközség. A jubileumi ünnepségek ter­veit máris készítik. Tartal­mas és hosszú születésnapi ünnepséget terveznek. A nagyközségi tanács ebből az alkalomból helytörténeti pályázatot hirdetett és a leg­jobb pályaművek jutalmazá­sára 10 000 forintot tűzött ki. Naponta negyedmillió „Fejek — csatasorban” ES MINDENNAPOK GArdos Katalin felvétele Szentendrén, a PEVDI író­szer gyáregységében naponta negyedmillió filctollat állíta­nak össze. A tizenkétféle szí­nű rostironból a szerelőbrigád húsz asszonya egy-egy mű­szakban 74 ezer darabot szerel össze. • • Uzemegészségiigyi napok 73 Kedden, Dunakeszi-gyár­telepen a József Attila műve­lődési központban „Harc a káros szenvedélyek ellen” .cí­mű kiállítás nyílik meg, és ezzel kezdetét veszi az Üzem­egészségügyi napok ’73 elő­adássorozat. Három napon ke­resztül 16—17—18-án felvált- ya három üzemben, a Mecha­nikai Laboratóriumban, a Járműjavítóban és a Konzerv­gyárban, 19-én pedig a nagy­községi tanács üléstermében, az üzemi dolgozókat érdeklő kérdésekről orvosol? tartanak előadást megyei és Vác vá­rosi-járási egészségügyi intéz­ményeinek rendezésében. — A termelési tanácskozá­sokon, nagyaktívákon, brigád­értekezleteken, a szocialista brigádvezetők konferenciáján sok, termelést segítő ötlet hangzik el — mondta Markó Róbert, a MÁV Dunakeszi Jár­műjavítójának helyettes szb- titkára. — A munkásötletek első­sorban a jobb, okosabb szer­vezést szolgálják — így foly­tatta a gondolatot Barna Már­ton, a pártbizottság titkára. — Az ügyes javaslathoz sok min­dent érteni kell, ezért tanfo­lyamokon oktattuk a szerve­zés alapfogalmait, alapfogá­sait. Időben ráébredtünk ar­ra ugyanis, hogy az üzem- és munkaszervezés a felső veze­tők körében gyorsan népszerű­vé vált, de a középvezetőknél kevésbé. Ezért legtöbbször „felülről” kezdeményeznek, a munkások viszont az apró részkérdések megoldásában je­leskednek ... Költözkö dés, polcrakodás A vasutasnapra átalakult a forgógépjavító műhely: kis asztalokat, konvejorokat állí­tottak be, szalagszerűvé tet­ték a munkát. A termelési fo­lyamat korszerűsítéséhez sok jó munkásötletet is felhasz­náltak. Sztabel János, megbízott művezető: „Ez korábban egy kis műhely volt, tudtuk, hogy többet kellene termelni, minő­ségileg is magasabbak a köve­telmények, de nermbírtuk tel­jesíteni. A technológiai rész­leg szakemberei vizsgálták a műhelyt — célfeladatként. Munkaidőn túl is dolgoztak a célprémium reményében. Min­ket, munkásokat is megkér­deztek, s mi ott segítettünk, ahol tudtunk. A mi brigádunk munkásai közül négyen kap­tak célprémiumot, a legaktí­vabbak. Nekem is kiutaltak kétszáz forintot. Milyen ötle­temet díjazták? Én a polcokat rakodtam, s a költözködésben segédkeztem.” Fabi Zoltán, lakatos: „Én is részt vettem a műhely átala­kításában, s kétszáz forinttal jutalmaztak. Segítettem a porvódő tároló kivitelezését, kisebb javításokat végeztem a szerelőszalagon. Hirtelen nem jut eszembe, hogy volt-e va­lamilyen ötletem. Egyébként technikus vagyok, eddig a szerkesztésen dolgoztam, de itt a műhelyben nagyobb az anyagi megbecsülés. És a kö­vetelményeket is jobban ki­elégítem.” A forgógépjavító műhely­ben mindenki elégedett, mert korszerűbb lett a munkahely. Naponta három-négy dinamó­val többet tudnak kijavítani. A munkások örülnek, hogy öt­leteiket is figyelembe vették, javaslataik testet öltöttek a műhelyben. Kim érith e te tlen forrás Barna Márton, a pártbizott­ság titkára gyorsan sorolja a munkásaktivitás beszédes pél­dáit: — A Il-es gyáregységben a forgógép- és a dinamószere­lést átszerveztük, kisgépekkel tettük hatékonyabbá a mun­kát. A vagonajtók javításának folyamatát is ésszerűsítettük: a csiszolástól a fényezésig komplett munkasorrá változ­tattuk. Nagyon sok jó ötlet jött a dolgozóktól, így az V-ös gyáregységben a forgóváz­fényező műhely kialakítására is — a technológustól a mun­kásig mindenki mondott vala­mit: hogyan következzenek a munkafázisok, hol legyen a mosó, a kifőző?... Az embe­rek a termelési tanácskozáson felvetették, hogy az asztalos­műhely így nem jó. A „ho­gyan lenne jó” kérdésre sok munkás válaszolt. ötletük nyomán az ésszerűbb helyki­használásért az enyvezőket áttelepítettük a műhelybe. Így a technológiai sor is komp­lexebbé vált. A munkásötlet: kimeríthetetlen forrás, ezzel élni nemcsak lehetőségünk, de kötelességünk is! Másnak nem jutott eszébe? Hallgassuk meg egy műsza­ki szakember véleményét a munkásötletekről. Badó Fe­renc, az V-ös gyáregység osz­tályvezető-helyettese : — Az ötlet olyan „újítás”, ciós bizottság elkészítette a módosító javaslatot. E javas­latot kell most kiegiésziteni a közvélemény észrevételeivel. A viták szervezői bíznak ab­ban, hogy a téma élénk ér­deklődést fog kiváltani. Gon­doskodnak arról is, hogy a vi­tában résztvevők a módosító javaslat közérthetőbb változa­tát személy szerint, időben kézhez kapják. A viták jogi szakemberekből álló előadói minden esetben, utalnak a tör­vény azon részeire, amelyek módosítását javasolják. A vi­tákban résztvevők tehát össze­függésében láthatják maguk előtt az egész kérdést. A családjogi törvény módo­sítására irányuló javaslat há­rom lényegi célkitűzésre épül: a házasság intézményének vé­delme; a családi kapcsolatok erősítése, a nő helyzete a csa­ládon belül; a gyermek ér­dekeinek fokozott védelme. Közülük néhány új vonást a teljesség igénye nélkül eme­lek ki. Főleg azokat, amelyek a közvéleményt jelenleg is a legjobban foglalkoztatják. Várakozás, korhatár Ha a házasság intézményé­nek védelméről beszélünk, el­ső helyen kell említeni a könnyelmű, meggondolatlan házasságkötéseket. Ezek az elhamarkodott lépések egyép-i tragédiákat okoznak, s ha gyermek is születik az ilyen kapcsolatból, az utód is foly­tonos lelki sérüléseket szen­vedhet. De a könnyelmű, elha­markodott házasság a társa­dalomnak is káros. A korábbi gyakorlat szerint, amely je­lenleg is érvényben van, a házasságot a szándék beje­lentése után azonnal meg le­het kötni. A módosító javas­lat szerint a törvény a jövő­ben ezt úgy kívánja szigoríta­ni, hogy a házassági szándék bejelentését követő egy hónap elteltével lehessen csak a há­zasságot megkötni. Feltehe­tően ez a törvényi szigorítás meggondolásra késztetheti azokat, akik könnyelműen, az ügy komolyságát nem kellően mérlegelve kívánnak házassá­got kötni. De a harmincnapos türelmi idő alatt változhatnak a körülmények is, amelyek a gyors házasságot akkor éppen látszólag indokolják. A módosító javaslat vitájá­ban komolyan hangot kapott a házasság előtti kötelező or­vosi vizsgálat visszaállítása is. Ilyen előírás már volt nálunk, a felszabadulás után is. A vá­lóperek elemzéséből és számos orvosi megfigyelésből szárma­zó tapasztalat e gyakorlat visszaállítását indokolttá te­heti. A javaslat más megoldá­sokra is utal. Lehetséges vol­na olyan módszer bevezetése is, amely szerint a törvény ar­ra kötelezné a házasulókat. tá­jékoztassák egymást egész­ségügyi állapotukról. Ezt meg­tehetik orvosi vizsgálat alap­ján, de úgy is, hogy e nélkül a házasuló!? egymásnak nyi­latkoznak. Ez a kérdés rend­kívül érdekes pontja lehet a társadalmi vitának. A törvény módosítása során hangot kapót} a házasságköté­si korhatár kérdése is. Jelén- le<? a gyámhatóság engedélyé­vel a 18. életév alatti, de a 12. életévét betöltött leány vagy fiú egyformán házasságot köthet. A módosító javaslat szerint a helyes eljárás az, ha a fiúk esetében a házas­ságkötés korhatára azonos a nagykorúságnál, tehát a 18. életév betöltésével. A lányok esetében a férjhez menés kor­határa a 16. év, ez alatt ne le­gyen lehetőség a férjhez me­nésre. De a 16. év betöltése után a 18. év eléréséig is csak kivételes esetben, külön en­gedéllyel. lehessen a lányok­nak férjhez menni. A feleség neve? Valószínűleg a társadalmi vitában a legnagyobb érdeke lődést a nők, a feleség név­viselésének, illetve névvá­lasztásának kérdése fogja ki­váltani. A módosító javaslat törvénybe kívánja foglalni a már jelenleg is használatos névviselési formákat, pl.: Tóth Imre és Kovács Erzsé­bet házassága esetén a fele­ség neve a következő változa­tok szerint alakulhat: Tóth Imréné; Tóthné Kovács Er­zsébet; Tóth Erzsébet. A nő, mind a házasságkötés előtt, mind a házasság megszűnése, vagy érvénytelenítése esetén szabadgn kell. hogy választ­hasson' abban, hogy milyen ne­vet kíván viselni. Ebben az esetben a jelenlegi gyakorlat­tól eltérően nem függ á név­viselés, illetve -változtatás belügyminisztériumi enge­délytől. Csak abban az eset­ben, ha a nő később az így választott nevét meg akarja változtatni. Nagy jelentőségű a módosí­tó javaslatok közül az is, amely a gyermek különleges védelmét kívánja előírni a tartásdíj esetében. A javaslat e kérdésben főbb nagyfontosságú intézkedést tartalmaz. így a tartásdíjat százalékban kelljen megállapí­tani, és az adott esetre ga­rantálni kelljen a legalacso­nyabb összeg biztosítását, pl.: „A tartásdíj az arra kötelezett munkabérének és beszámítha­tó más járandóságának 20 százaléka, de legalább 600 fo­rint”. Továbbá a tartásdíjra való kötelezés ügyeiben a bí­róságoknak soron kívül kell eljárni és szükség esetén azon­nali ideiglenes intézkedésekkel kell a tartásdíjat biztosítani. Angi a tartásdíj esetében egészen új, és igen emberi vo­nás, és sok, jelenleg meglévő gondnak veszi elejét az, hogy a tartásdíj behajthatatlansága esetén az állam előlegezi azt mindaddig, amíg a kötelezett képes lesz a tartásdíjat megfi­zetni. Nagy jelentőségű és igen humánus eljárás beveze­téséről van ez esetben szó, amely a szocialista állam fo­kozott gondoskodását jelenti a gyermekkel szemben. Nem nélkülözhetik Csak néhány fontosnak ítélt és a társadalmi érdeklődésre számottartó javaslatot emel­tem ki. A módosító javaslat ezenkívül számos, a régebbi gyakorlattól eltérő és nagy fontosságú intézkedést, mó­dosítást tartalmaz. Megvan tehát annak a lehetősége, hogy a' társadalmi vitában részt ve­vők további módosításokat, változtatásokat javasoljanak. Akkor járnak el helyesen, ha ezt teszik. A végső döntés jo­ga természetesen az ország- gyűlésé, de a társadalmi vitá­ban elhangzottak mind a tör­vényhozókat,.mind a jog al­kalmazóit nagymértékben se­gíti a helyes ítéletalkotásban, a döntések meghozatalában. A mi társadalmi berendezke­désünk olyan, hogy sem törvé­nyeink, sem más rendelkezé­seink, sem az azokat megal­kotó intézményeink nem nél­külözhetik a társadalom cse­lekvő támogatását és egyetér­tését. Antalfia Jenő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője Négy ankét Pest megyében A családjogi törvény mó­dosítása előkészítésének tár­sadalmi vitája során Pest me­gyében négy helyen rendez­nek ankétot: Október 19-én délelőtt 9 órakor a Hazafias Népfront Pest megyei Titkárságán, Bu­dapesten. A vita vezetője: dr. Lengyel Zsuzsa egyetemi do­cens. Szakmai előadó: dr. Nagy Ferenc, a Pest megyei Bíróság tanácsvezetője. Október 29-én délután 3 órakor Cegléden, a városi ta­nács vb-termében Mohos Im­rének, a Hazafias Népfront vá­rosi elnökének, iskolaigazgató­jának vitavezetésével. Szak­mai előadó: dr. Knolmár Mi­hály, a járásbíróság elnöke. November 12-én 9 órakor Szentendrén, a Pest megyei Tanács VB Járási Hivata ta­nácstermében (Rákóczi u. :2.). A vita vezetője: Szabó Fe­renc, a járási hivatal művelő­dési osztályának vezetője. Szakmai előadó: dr. Nagy Fe­renc, a Pest megyei Bíróság tanácsvezetője. November 13-án délelőtt 9 órakor Dabason, a Pest me­gyei Tanács VB Járási Hiva­talának kistermében. A vita vezetője: Raffay Béla, a Ha­zafias Népfront járási alelnö- ke. Szakmai előadó: dr. Szabó Szilárd, a járásbíróság elnöke. amelyet műszakilag, gazdasá-i gilag nem dokumentáltak. Va- lószínű, hogy ha az ötletes munkás szövetkezik egy szak­emberrel, s rajzot, számítást mellékelnék az ötletükhöz, esetleg az újítási díjért mehet­nek a pénztárhoz. A munká­sok mégis inkább ötleteznek, hogy gyorsabban megváltoz­tassák a munkafázisokat, mi­nél hamarabb könnyebbé te­gyék erőfeszítésüket, a nehéz fizikai munkát. — Milyen munkásötlet vált be a gyáregységben? — Korábban a kettős fék­szerkezet himbaperselyének ki-be cserélése kézi erővel történt Nyíri János szocialista brigádvezető ötlete: hidrauli­kus présgéppel történjék a szelencék cseréje, s ne „nagy­kalapácsos technológiával”. Áz ötletet elfogadtuk, présgépet készítettünk. E módszerrel ma lassúbb a munka, de a nagy fizikai erőkifejtést kiküszö­böltük. És ez nem lebecsülen­dő eredmény. Az ötletezőt sa­ját hatáskörünkben hatszáz fo­rinttal jutalmaztuk. — A gazdaságosabb terme­lésért is születnek ötletek? — A forgóváz-kikötőkarok csövének méretre vágása, ko­rábban nem a g; árrészleg te­rületén történt, :i ez szállítási költséget, gyakori határidő- csúszást okozott. Faragó Géza lakatos javaslatára az itteni műhelyben felállítottunk egy műanyag vágókorongot. Ez az ötlet gazdaságosabbá tette a termelést, s az ötletszerzőt há­romszáz forinttal jutalmaztuk. — Meglepő, hogy ez az „öt­let” másnak nem jutott az eszébe? — Tudtuk, hogy ez a, meg­oldás, de hol gép, hol hely nem volt. Faragó Géza jó idő­ben javasolt, amikor minden feltétel adott volt. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a lakatos már korábban is többször előállt ezzel az öt­letével. Újra spanyol via szkot Miért töri a fejét ötleteken Faragó Géza Drigáutag? — Elég gyakran javasolok. Az ötletet megbeszéljük á bri­gádtagokkal,'s az valaki nevén fut, ő veti fel a termelési ta­nácskozáson. Honnan jut eszünkbe az ötlet? Elég soKat olvasunk, más üzemekbe já­runk, figyeljük a jo módsze­reket. Miért teszünk javasla­tokat? Azt keressük, hogyan tudnánk a munkánkat meg­könnyíteni, balesetmemteseb- bé tenni, s többet keresni. A gazdaságosság? Persze, ezen is gondolkodunk... Lesnik Kálmán, csoportve­zető szintén ötleteiről híres: — A himbabölcső szállításá­ra tettem javaslatot, a dina- mótám forgatására egy sablont készítettem, rugószállító készü­léket gondoltam ki. Szocialis­ta brigádvezető vagyok, sze­rintem kötelességem az újon gondolkozni. Üjítást is bead­tam már, igaz, ötletté minősí­tették vissza. A jó ötletekért általában két-háromszáz forin­tot kapok. Az ügyes' javaslat nekünk is jó, mert könnyeb­ben tudunk dolgozni, és a vál­lalatnak is előnyös. Pár éve még ötletnapokat tartottak a Dunakeszi Jármű­javítóban, ilyenkor levélben be lehetett nyújtani a javas­latot. A munkások nem tud­ják, hogy miért szüntették ezt meg? És túl a dunakeszi jó pél­dán: elégedettek lehetünk ma már a fejek „csatasorba állí­tásával”? Nem hiszem. Még mindig sok-sok energia elvész, újra fel kell találni a spanyol­viaszkot, az ötlet haszna-kára majdnem egyensúlyba kerül — az ilyen javaslattétel csak lát­szat eredménnyel jár. Azon is többet kellene gondolkozni: ho­gyan változtatható a munkás ötletes alkotóvá? Fóti Péter t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents