Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-14 / 241. szám
í TÉLELŐI HA TÁRSZEMLE Elegendő vetőmag, alkatrész Előreküldte a tél az északi szelet, szálláscsinálónak. De a munka nem állhat a földeken. Vetés, betakarítás, szüret... Egyik-másik munkán már túljutottak a gazdaságokban — elvetették például az őszi árpát, csaknem mindenütt felszedték már a krumplit, s lassan befejezik az őszi vetések magágyát előkészítő szántást —, ám az őszi csúcsot még nem kerülték el. A legnagyobb munka: a kukoricatörés. Pest megyében 76 ezer hektár tengeri várt a kombájnokra, csőtörőkre; eddig mintegy harmincezer hektárról takarították be a termést. A munka ütemére jellemző, hogy a Budapest—Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat máris 1200 vagon kukoricát vásárolt fel, míg az elmúlt évben október közepéig csupán 250 vagonnal. Jókora megterhelést ró a gazdaságok traktorosaira a gabona vetése, a szeptemberi futó esők nemigen puhították meg az aszály szikkasztotta, ekecsorbító talajt. Ezzel együtt sokkalta előrébb tartanak e téren is, mint tavaly ilyenkor, a 81 ezer hektáros vetés- területből 35 ezer hektáBérlista P est megye iparának Átlag Munkása az első felévben 153 forinttal nagyobb összeget láthatott havonta a neve mellett a bérlistán, mint tavaly. Átlag Munkás keresete ennél is fokozottabban növekedett, nyolc százalékkal volt több, mint 1972- ben. Átlag Munkás azonban csák az összesítésekben létezik; Diósdon, a Magyar Gördiilöcsapágy Müvek gyárában a március elsején végrehajtott központi bérrendezés — valamint a gyár saját bérfejlesztése — eredményeként van, akinek négyszáz, s van, akinek 120 forinttal gyarapodott az átlagos hav i keresete. A part Központi Bizottságának határozata — az 1972. november 14—15-i ülésen — ugyanis az egyen- lösdi éllen szóit. Voltak, akik reménykedtek ebben. Hát hónap telt el, néhány következtetés már nem elsietett. A legfőbb elvet a párthatározat így fogalmazta meg: „Figyelembe kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobbrészt nőket foglalkoztaio, több műszakban dolgozó üzemeket.’’ Pest megyében több mint 85 000 municás és művezető részesült a központi béremelésben. Elégedeitek-e? Erre a kérdésre teljes bizonyossággal csali akkoriehetne válaszolni, ha mind a 85 000 embert megkérdeznék. A tapasztalatok azt mutatják, hogy általában elégedettek. Legalább ilyen fontos, hogy' hosszú évek óta első ízben tapasztalhatták ilyen széleskörűen bizonyos elvek érvényesítését a bérpolitikában. Apii feltűnést keltett. Az például, hogy a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár gyáregységeiben a fésűs gyűrűsfonók — akik társaik által is elismerten idegileg nagyon megterhelő munkát végeznek — az átlagot jóval meghaladó, tizenhat százalékos átlagóra- bár-emelést kaptak. AZ. például, hogy o Pestvidéki Gépgyárban érezhető különbséget tettek az azonos feladatokat ellátó, de eltérő teljesítményt, minőséget nyújtó szakmunkások között. Ami i tt húsbavágó ügy, hiszen a gyárban a szakmunkások aránya — más üzemekhez viszonyítva — magas. Mégis, „mertek” differenciálni. M iért az idézőjel? Valóban mersz kell hozzá? Hiába tagadnánk: igen! Napjainkban eléggé kusza a bérek, keresetek térképe. Hegyeket, dombokat látunk ott, ahol a síknak lenne helye, fölfedezhetjük a széles, közös utakat keresztező csapásokat, s itt-ott zsákutcák, ingoványos tprületek is lelhetők. Azonos szakmák keresete jelentősen eltérő — túl széles határok között szóródik, mondják a szakemberek —, a kiemelkedően képzett munkások, valamint a képzett és nehéz fizikai munkát kedvezőtlen körülmények között végzők anyagi megbecsülésével sem lehetünk elégedettek, ahogy a szakmák közötti arányokkal szintén nem. Vannak tehát általános, országos teendőír annak érdekében, hogy a márciusban megkezdett folyamat ne álljon,meg, elvei ne halványodjanak. Kétségtelen haladás ígéretét rejti a szakmai bérek országos táblázata, amelynek kimunkálásán az illetékes állami és szakszervezeti szervek most dolgoznak. A fontos, nagy létszámú szakmákra kidolgozandó mutató hozzájárulhat a szakmák közötti bérarány egészségesebbé v tételéhez, s főként ahhoz, hogy — miként a Központi Bizottság ülésén megfogalmazták közel egy esztendeje — „az egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon skálájú alapbért kapjanak az egész országban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagyvagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti vagy a magánszektorban dolgoznak.” Amire mind gazdasá- sági, mind erkölcsi indítékok szép számmal találhatók. A megyében ugyanis — például a textilipari üzemekből kilépő lakatosok — sokan rájöttek arra, hogy a több bérért nem kell többet dolgozni. Elég. ha olyan üzembe mennek át, amely más iparcsoporthoz — közlekedési eszközök gyártása, híradás- és vákuumtechnikai ipar — tartozik ... V ajon a munkást illeti ezért szemrehányás? Aligha! Élt a felkínált lehetőséggel...! Sokkal inkább a bérpolitikát érheti bírálat, amely nem a munkát, hanem a szervezeti hovatartozást minősítette, ismerte el. A bérlista tehát még ma sem okvetlenül és kizárólag a végzett munka mennyiségének, minőségének, azaz értékének tükrözője. Vannak torzulások, de — s ez a döntő — most már végre ezek fokozatos fölszámolása, s nem csendes tudomásulvétele jellemzi a helyzetet. Annak a mindent elfedő buroknak a megrepedése, amit a vállalatok terítettek — kényszerűen is, kényelmességből is — magukra. A bérlisták márciusban megkezdett átírása — a folyamatos üzemű vállalatok dolgozóinak jobb keresete éppúgy, mint a magas kvalifikáltságú szakmunkások sokáig késlekedő, de most végre sorra kerülő előtérbe helyezése — ugyan még csak haj szálreped éseket hasított a burkon, de ezeken át már beszivároghat egy nagyon fontos felismerés. Nevezetesen az, hogy vállalati bérpolitika nélkül hosszú távon ■ sem a termelésben, sem a termékfejlesztésben, a piacok megtartásában, új vevők meghódításában halad- y ni nem lehet. Mert ugyan a bér a termelési költségeknek csak kis része — ágazatonként váltakozva 6—28 százalék —, de amiért és ahogyan adják, az erőteljesen befolyásolja a termelés legfőbb tényezőjét, a dolgozó embert. Mészáros Ottó ron már a főidbe került a mag, főként árpa, rozs, tritikálé, s negyedrészt a búza, amelynek vetése teszi ki a hátralevő munka csaknem teljes egészét. Visszakanyarodván a betakarításra, említést érdemel, hogy cukorrépából — 2500 hektáron terem a megyében — a felét felszedték, (s folyamatosan érkeznek a gyárakba a szállítmányok. Hordják be a földekről a káposztát, karfiolt, paprikát. Rekordtermést adott idén a paradicsom, még mindig bőven jut a piacra, a konzervgyárakba, s ha a korai fagy nem tart huzamosabb ideig, tönkre nem teszi, még jó néhány vagonnyi beérik. Szedik a gyümölcsöt is, őszi almát, kései körtét. A „határszemle” során végül essék szó arról a foglalatosságról, amely nagyságrendjében elmarad például a kukoricatörés mögött, de jóval nehezebb feladat elé állítja a ‘gazdaságokat, ez pedig: a szüret. Míg az előbbi munka egy- egy tsz-ben néhány tucat ember és gép dolga, addig a szőlő betakarításához egész légiót kell a hegybe, vagy a sík vidéken futó tőkesorok közé küldeni. Legtöbb helyen nem siettek vele, mert a sok napsütés ellenére sem volt valami rfiagas a mustok cukorfoka — hiába, több eső kellett volna korábban —, vártak, hadd édesedjen a szőlő. Ám a hirtelen ránkszakadt hideg talán ráijesztett a szőlősgazdákra. Ilyen időben hamar összeasza- lódnak a szemek, apad a termés mennyisége. Mindenesetre a megye 28 ezer hektáros — felerészben termelőszövetkezeti, közös birtok, felerészben háztáji és egyéni — szőlőterületének hatvan százalékán már nem takarnak fürtöt a csipkézett levelek, s csalt a fennmaradó rész gazdáit állítja dilemma elé az időjárás: várni még egy kis őszi veröfenyre, vagy igyekezni. Miután sebtiben számba vettük a mezőgazdaság őszi teendőinek alakulását, jegyezzünk ide egy kétségtelenül megnyugtató tényt: a megyei operatív bizottsághoz mindeddig nem érkezett panasz sem a vetőmagellátásra, sem az alkatrészbeszerzést illetően, zökkenő nélkül veszi át a termést a boripar, a termínyforgalmi vállalat. Egyelőre az üzem- anyaghiány sem akadályozta a munkát, a tavalyi gondokon okulva azonban jól teszik a gazdaságok, ha feltöltik tárolóikat, hiszen kezdődik a fűtési idény, a lakosság ellátása gázolajjal nagyrészt leköti majd az ÁFOR szállítóit. A. Z. PEST MEGYEI VILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ M$ZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE) TANÁCS LÁPJA XVII. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1973. OKTÓBER 14., VASÄRNAP Jordánia is helépett a háborúba Az izraeliek teljesen feladták a Szuezi-csatorna keleti partját Hatalmas erődítményrendszer a Golan-fennsíktól Damaszkuszig Az izraeli haderő pénteken, több napos légi előkészítés után, nagy erők összevonásával offenzívát indított a Szíriái front északi szakaszán, s ennek nyomán — mint egy Damaszkuszban kiadott közlemény hírül adta — „bizonyos sikereket ért el”. Nem hivatalos jelentések szerint a támadó izraeliek körülbelül 10—15 kilométert nyomultak előre az 1967. évi tűzszüneti vonalak mögött, és heves harcot folytatnak a védekező Szíriái—iraki erőkkel. Az izraeli előnyomulás célja állítólag Katana, az a település, ahol Damaszkusz előtt az utolsó nagy szíriai csoportosítás helyezkedik el. Tankcsaták Szombaton délelőtt heves harcok folytak a szíriai front egész hosszában. Tel Aviv-i közlések szerint a támadó izraeliek tovább nyomultak előre és leküzdötték a velük szemben felvonuló iraki erők ellenállását. Damaszkuszi és környékét három izraeli légitámadás érte. A szíriai légvédelem tizenegy izraeli repülőgépet lőtt le — többségüket rakétákkal — közölték Damaszkuszban. Érdekes módon változott meg az itt folyó ütközetekről adott izraeli tájékoztatás hangja. Amíg Dajan izraeli hadügyminiszter néhány nappal ezelőtt még a könnyű győzelembe vetett reményeinek adott hangot, Herzog vezérőrnagy szombaton már arról beszélt, hogy az előrehaladást „nem lehet kilométerekben mérni”. A Golan-fennsíktól Damaszkuszig egyetlen hatalmas erődítményrendszerrel találják magukat szemben az izraeli csapatok. A szuezi fronton az egyiptomi erők folytatták az Izraeltől visszahódított területek védőállásainak magerősítését — a többi között légvédelmi raliétákkal. A Szuezi-csatorna keleti partjáról tegnap délutáni gyorshírben jelentette az AP Kétharmada: exportra amerikai hírügynökség: az izraeliek feladták a keleti parton utolsó megerősített állásukat is. A Vöröskereszt megbí- zottainak jelenlétében megadta magát 37 izraeli katona, köztük öt tiszt — az egyiptomi haderőknek. A hirt az egyiptomi katonai szóvivő is megerősítette. Újabban már az amerikai hírszerzés adatai is megerősítik, hogy az izraeli hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett el mind az egyiptomi, mind a szíriai fronton. Jordánia szombaton délben belépett a közel-keleti háborúba. Egy katonai szóvivő az ammani rádióban a következőiket olvasta föl: „Jordánia haderejének egy részét Szíriába küldte, hogy ott katonai kötelességének eieget tegyen, s a szent arab földet megvédelmezze”. Az idézett katonai szóvivő szerint a jordániai „elit alakulatok” egy részéről van szó. Szombaton teljes harci készültségbe helyezték azokat az izraeli erőket, amelyeket a Jordániát Izraeltől elválasztó Jor- dán-íolyó mentén vonultattak feL A harmadik front helyett... Az ammani döntést — amellyel Husszein egyhetes fontolgatás után végül csatlakozott a harcokhoz — 'az izraeli fővárosban hivatalosan nem kommentálták. Megfigyelők azonban rámutatnak: lehetséges, hogy az izraeli hadvezetés a zsidó állam számára kétségtelenül „kisebb rosszat” jelentő jordániai lépést nem tekinti „casus bellinek”, vagyis nem kezdeményez katonai akciókat Jordánia ellen. Izrael számára — mint köztudott — sokkal komolyabb katonai veszélyt jelentett volna a Jeruzsálemtől keletre fekvő volt Ciszjordánia térségében — amelyet Izrael 1967 óta megszállva tart —, megnyíló „harmadik front”. Kissinger amerikai külügyminiszter szombaton délelőtt 40 perces megbeszélést folytatott Eban izraeli külügyminiszterrel. Ezután Kissinger Nixon elnökkel tanácskozott, majd összeült a Fehér Ház „válságbizottsága”, feltehetőleg megvitatni a Jordánia hadbalépé- sével előállt helyzetet. Diplomáciai erőfeszítések Egyiptom intenzív diplomáciai erőfeszítéseket fejt ki annak érdekében, hogy az olajtermelő arab országok a fokozódó energiaválságot kihasználva összehangolt nyomást gyakoroljanak az Egyesült Államokra közel-keleti politikájának megváltoztatása végett. Az egyiptomi kezdeményezés időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a bejelentés, hogy Washington új fegyver- és hadianyag-szállítmányokkal pótolja Izrael háborús veszteségeit, felidézve ezzel a konfliktus kiszélesítésének veszélyét. Különösen aggasztó az arról szóló hírek, hogy az amerikai kormányzat nagy mennyiségű Phantom típusú repülőgépet és harckocsit szándékozik az izraeli hadvezetés rendelkezésére bocsátani. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken este — immár negyedszer — ismét összeült, hogy megvitassa a Közel-Keleten kirobbant válság megoldási lehetőségeit. A kétórás ülésen a Szovjetunió képviseletében Jakov Malik külügyminiszter-helyettes felolvasta a TASZSZ nyilatkozatát, amely a szíriai és egyiptomi polgári célpontok és békés lakosság ellen irányuló izraeli tüzérségi és bombatámadásokkal foglalkozik. Josef Tekoah izraeli delegátus válaszul igyekezett igazolni a Tel Aviv-i katonai vezetés bűntetteit, cinikusan hangoztatva, hogy „egyetlen háború sincs polgári áldozatok nélkül”. A Transzformátor Kisipari Szövetkezet nagykőrösi telepén he- geszíőtranszformátorokat gyártanak, többségében' nyugatnémet exportra, Az évi 600 milliós termelésből 40 millió forint értékben exportálnak. Készülnek itt egyedi transzformátorok is hazai és lengyel megrendelésre. Az idén a szövetkezet 500 négyzetméter alapterületű raktárhelyiséggel bővül. Még két épület építését tervezik, ezek közül az egyik raktár, a másik impregnálóműhely lesz. A képen: he- gesztőtranszforniátorokiat bekötésre készítenek elő. * Ekés János felvétele Új munkaalkalmak Ócsán Famegmunkáló és kavicsbánya nyílik Már épül, sőt jövő év elejére elkészül Űcsán a lakott terület közelében az Épület- asztalos és Faipari Vállalat részlegének telepe. A vállalatnak szűk lett budapesti telephelye, a fővárosban tovább nem is terjeszkedhet, ezért létesít most Öcsán fatelepet és anyagelőkészítőt, amihez iparvágány is épül a nagy meny- nyiségű fa és az abból kiszabott ajtó-, ablakkeret, meg egyéb, fából készülő építőanyag könnyebb szállítására. A telep építkezése ugyan jövő év elején befejeződik, de csak ütemszerűen fejlődik és ezért fokozatosan, töltik fel faanyaggal. Néhány éven belül azonban a gépekkel jól felszerelt üzem az eddigi tervek szerint már 300 munkást alkalmaz. Lényegesen kisebb létszámú dolgozót, egyelőre ötven embert foglalkoztató másik üzem, kavicsbánya is nyílik ugyancsak jövő esztendő első felében Ócsán. Az Űj Barázda Tsz megállapodott a budapesti Kavicsbánya V általaitól, hogy kiaknázásra átengedi a telekkönyvben ugyan legelőként nyilvántartott, lényegében azonban nagyon gyér füvet adó jókora darab föld-; jét: a valaha nagy szélességben, több ágban hömpölygő Duna öntözte Ócsa mai területének egy részét is. Egykori medre emlékét a talajszint alatt helyenként 25 méter vastag kavicsréteg őrzi. A vállalat egyelőre a tsz földjének sódert rejtő részében harminc hektárnyi területen kezdi meg a bányászást később, további körülbelül hetven hektáron kívánja folytatni. Hosszú időre rendezkedik be Ócsán a bányavállalat, mivel a kutatott területen nagyüzemi kitermelésre alkalmas hatalmas mennyiségben található az építkezéseknél nélkülözhetetlen kavics. Sz. E. Gáspár Sándor vezetésével szombaton megérkezett Várnába a hétfőn kezdődő szak- szervezeti világkongresszuson résztvevő magyar küldöttség.
